HTML

J. Himmm : Masszázs

Masszörnő voltam, aki, amig ebben a szakmában dolgozott, szerette a munkáját! Aztán, egyszer, úgy döntöttem, hogy a megtörtént eseményekről könyvet írok. Hogy miért? Azért, hogy megismerjétek Önmagatokat és Rajtatok keresztül Engem is!

Friss topikok

Linkblog

Vezető beosztású férfi, drága öltönyben… lyukas zoknival!

2011.03.08. 15:42 J. HIMMM - Egy masszőrnő vallomása

 

"ÖN SZERENCSÉS! ÚGY ÉLI LE AZ ÉLETÉT - HOGY AZ - AMIT TESZ, IGAZ"!- írta nekem egy vendégem.

 

Hogy kik ezek az emberek? A nagy részük nem is tudja, hogy egy nagyon szűk kategóriába tartoznak! Mert szinte minden sorból kilógnak Ők, amitől, ha nem ismerik fel különlegességüket, akkor egy egész életen át szenvednek. 

Ilyen volt Márk is, egy fiatal fickó, akinek nem tetszettem - mégis képes volt a kezeim alatt úgy ellazulni, hogy azt a másfél órát, amit együtt töltöttük úgy éltük meg mindketten, mint egy valóságos csodát!

 Nem is értem miért használok ilyen szavakat... talán azért mert léteznek csodák? Pillanatok ezek, amikre az ember  utólag úgy gondol vissza – „hiába tartott másfél óráig, ez is csak egy csodálatos pillanat volt az életemből”!

                                                 Aztán amikor újra bejelentkezett, de mégsem jött el....

                                        Kínomban az értetlenségemért küldtem neki egy sms:- MIÉRT?

                                                       Nem válaszolt rá, és nem is hívott soha többet!

Ilyenkor az ember önmagának teszi fel a kérdéseket, mert nincsen ott a másik: - Ember, csak én voltam egyedül aki érezte a csodát? Hát nem ketten voltunk? Mondja meg már végre nekem valaki, hogy mi a büdös francért van ez így?

Hányan vannak a szolgáltatók közül olyanok, akik ilyen, vagy ehhez hasonló érzéseken, és dolgokon mentek keresztül, aztán csak ott álltak értetlenül és nem voltak válaszok?

                                                  ...............................................................................................

Aztán itt van ennek az ellenkezője is, mert tényleg léteztek napok, amikor két, három ember is bejelentkezett – akik egymástól függetlenül - éppen aznap akarták újra felvenni a kapcsolatot velem!

        "Újra megvan a száma kedves! Részemről öröm, ha újra felvesszük a kapcsolatot!

                                                                                                         Puszi: „CS”

                                                     .......................................

János” aki a legutolsó találkozásunk után, (Ő volt a swinger klubos emberem) elvált emberként jelentkezett be újból - előnyére változott! Én még ekkora csupa szív embert nem láttam, ő aki soha nem jött üres kézzel! Vagy ha nem is hozott semmit, de mindig kaptam tőle borravalót, amit hálája jeléül adott nekem!

És egy olyan férfi is a tiszteletét tette nálam, akinek az elképzelései semmit nem változtak, (a sértődött gazdag ember, aki nem kapott tőlem levezetést) az elmúlt egy év alatt! Azt hitte, hogy nem emlékszem rá! De, én nem felejtek könnyen, és ez valahogy nem tetszett neki - megint csak levezetés nélkül kellett távoznia:- Júlia te egy nagyon kegyetlen nő vagy!

                         – Sajnálom Uram, ha csodára várt, mert csodák azok nincsenek!



 

NEM KÍVÜLRŐL BEFELÉ – HANEM - BELÜLRŐL KIFELÉ HALADUNK! ÉS, EZ, SOHA NEM ÖSSZEKEVERENDŐ!

 

           Negyvenöt éves vezető beosztású férfi, drága öltönyben… lyukas zoknival!

 

A masszázs után nem azért kaptam a borravalót, mert befoltoztam a zokniját, hanem azért mert:- Köszönöm, hogy megnevettettél! - megcsókolta a kezemet és elment!

                                                          ......................................

 

A férfiról, aki meglátogatott két dolgot tudtam meg; a nevét, ami nem is biztos, hogy József volt, és a korát, (40 év) de szerintem sokkal fiatalabbnak nézett ki. Kint sütött a nap, és ő egy sötét napszemüveggel a fején lépett be az ajtómon.

Amikor elment fürdeni, még mindig rajta volt a szemüvege, és akkor is, amikor az ágyra feküdt! - Uram nem veszi le a szemüvegét? - kérdeztem, és a válasza nagyon csattanósra sikerült!

              - Soha nem veszem le! - no hiszen, erre nem számítottam. Emlékszem, mennyire féltem tőle.

A fejemben megjelenő szörnyű képeken, véresen feküdtem az ágyamon! Nagyon rossz érzés volt. Még soha nem éreztem ekkora félelmet, aztán, nem történt semmi! Az ember fizetett és elment, és utána évekig visszajáró vendégem volt… a szemüvegét soha nem vette le magáról, hiába volt, tél vagy nyár!


                                         ................................
 

REFLEX!

 

KURVA ÉLETBE… MA JÁRT LE A HIRDETÉSEM”! – akkorát sikított bennem ez a felismerés, hogy kivert tőle a víz! Fontos, hogy egy szolgáltató mindig jelen legyen, mert annyian voltunk masszőrök, hogy egy napot sem lehetett kockáztatni!

 

Szépek, fiatalok, csinosak és kedvesek… csupa olyan tulajdonság, amivel én nem vehettem fel a versenyt; és mégis nagyon sok vendégem volt. Sokan voltak, de soha nem annyian, amennyit elbírtam volna, éppen ezért éjjel – nappal a masszázs járt a fejembe. Úgy kattogtam, mint egy falióra!

Volt akkoriban egy hivatásos katona vendégem, aki a maga harminc esztendejével és tapasztalatával olyan érzéseket csalt elő belőlem szerelem nélkül, amit soha nem gondoltam volna magamról.

Rengeteg szex és nagyon sok beszélgetés… amin együtt mentünk keresztül. Egyszer arról diskuráltunk, hogy „miért van az, ha meghallom a hangod… nekem mindig a szex jut az eszembe”!

                    - Az a fránya „Pavlovi” reflex a felelős mindenért!- mondta… és jót nevettünk ezen!

 

És, tudjátok, mit mondok Nektek? Az emberrel az együttlétek inkább egy éteri utazáshoz hasonlítottak, mint a szexre. Szégyelltem magamat azért, mert kevertem a jót és a kevésbé jobbat egymással! A görcsök, ott lent mélyen bennem mindig éreztették velem, ha rosszul gondolkodtam dolgokról! Mellette végérvényesen meg kellett tanulnom, hogy odafigyeljek a testem jeleire!

 

                            Ilyenkor, elmúlt belőlem a fájdalom és csak lebegtem szárnyak nélkül az ágyamon.



 

OLYAN EZ, MINT AMIKOR VALAKI HOSSZÚNAK GONDOLJA a HAJÁT, DE RÁJÖN - TÖBB IDŐ KELL HOZZÁ - MÉGHOZZÁ RENGETEG IDŐ.

 

Nagyon sokat ülök a gép előtt és verem a billentyűket. Az ember háta, lába, nyaka elkezd zsibogni egy idő után… és aztán fel kell állni, és menni kell!

Írni is szeretek és masszírozni is szeretek… kellene valami egyensúly ebben is… és akkor azt mondanám… TÖKÉLETES AZ ÉLETEM!

Ahogy telnek a hónapok, egy idő után azt veszem észre, hogy ezzel kelek, és ezzel fekszem. Jó, nagyon jó, és hiszem, hogy így is marad!

Fórumok nyílnak meg a könyv hatására… és az emberek megosztják a véleményeiket… sokan kezdenek majd másképpen gondolkodni… élni, írni, és masszíroztatni.



 

       „A TERHESSÉG ÉS A SZÜLÉS, AZ ANYÁBÓL, KIVONJA A NŐT!”

       „A TERHESSÉG ÉS A SZÜLÉS, AZ ANYÁBÓL, KIVONJA A NŐT?”

 

                     Látjátok? Két mondat, és mégis mekkora közöttük a különbség?
 

- Asszonyom! Egyetlen év és Ön a régi lesz! – ezt mondta nekem a szülészorvosom… és igaza lett! Két gyermekem van. Egy lányom, (33 éves) és egy fiam (31 éves)… ma már felnőtt emberek, úgy ahogy én is az vagyok!

- Nekünk, verebeknek, csak sasmadár gyerekeink születhetnek! – ilyeneket mondtam a férjemnek, amikor egymáshoz bujtunk.

- Anyám, egy veszett kutya! – így mutatott be a lányom az ismerősöknek, és én nem bántam egy pillanatig sem, mert volt ebben erő, ami kitartott addig, hogy ők ketten felnőjenek mellettem.

A „veszett kutyából” aztán egy jó házőrző lett - aki vigyázott arra, amije van - és talán éppen ezért, vagy ettől függetlenül - osztom most meg mindazt, ami az enyém! Hiába ismertem magam, az új barátaim, egy olyan embert ismerhettek meg bennem, aki még nekem is új volt!

A falaim ellenére, rendelkeztem egy nagy rakás kiskapuval, amik éjjel – nappal nyitva álltak a tapasztalások és a jó emberek ellőt! A bennem feltörő energiákat a vasalóim sem bírták… és két hét leforgása alatt, a harmadik vasalót vásároltam magamnak. Hallottam már ilyenről, de soha nem hittem benne, és most itt volt és a pénztárcám bánta!

(Valamire esküdnöm kell, mert különben senki nem fog nekem hinni. De négy év után megismétlődött velem ez a vasaló sztori, és itt állok most vasalók nélkül! Ámen!)



 

2005 -2006. KÉT ROSSZ ÉV!


 

A kérdések, kételyek, és a betegségek éve volt mindkettő! Kéthavonta úgy leamortizáltam magamat, hogy csak néztem, mi is történik velem

 

Egyfolytában csörgött a telefonom, amikor masszíroztam! Aztán, amikor nem csináltam semmit, meg sem nyikkant! - Ki érti ezt, és miért van ez így?– aztán mérgemben hazaindultam. Már a metrón megszólalt a telefonom… visszahívtak… és aztán nem jöttek el! Gyorsan leszoktam arról, hogy hülyét csináljak magamból!

Tudtam, hogy sok pénztől estem így el, de nem bántam, mert nem voltam ideges más lelketlensége miatt. Egyedül magamat okolhatom mindenért!

Miért nem akkor hívnak, amikor itt vagyok? A választ csak jó Isten ismeri, de velem nem akarja megosztani”!

A fejemben a káosz nem csökkent, és e miatt nem volt semmi abban a két évben, aminek kimagaslóan örülhettem volna. Hazudok, mert egyetlen pozitívuma mégis volt, gyorsan elteltek és ez jó volt!

                                                ……………………

Tamással való szakításom után, kb. tíz hónappal mentem fel újból a Normafához, oda, ahhoz a „csoda fához”!

Csak álltam ott, és úgy sírtam, mint egy gyerek!

(Ha egy szülés után, egy év kell ahhoz, hogy egy kismamából, újból egy igazi nő legyen - akkor nekem miért kellett négy kemény esztendő, hogy újra magamra találjak?

                                              …………………………..

                                  - Milyen mostanában a nemi életed? –kérdezte egy vendégem.

            - Miért, bejövök neked? – kérdeztem, és közben láttam, hogy mennyire szégyelli magát!

Megváltoztam és nem akartam senkinek semmit adni magamból, ha csak, nem akarta megfizetni azt. Olyan voltam, mint egy veszett vad - egy lelketlen állat lettem - és nem szerettem magamat. Annak a néhány vendégemnek akik „előnyöket” élvezhettek nálam, elmondtam az új felállást… és ellentmondást nem tűrő hangon hozzátettem…- Ha nem tetszik, akkor el lehet sétálni!

Ebbe a szórásba beleesett Éden is. – Nem vagyok képes adni annak, aki nem tudja, vagy nem akarja tolerálni, a jóságomat! Rosszul tűröm, ha valaki saját magamon kívül hülyének néz! – nekem fájt, hogy ezt mondtam neki, de azt láttam, rajta ahogy egy pillanat alatt túllépet ezen.

Éden olyan messzire merészkedett, hogy a „köszönöm” szócskát sem, tudta már a száján kinyögni! Mindig ígérgetett, de abból a valamiből, soha nem lett semmi. A mondatom után, bőszen helyeselt, de nem arra válaszolt, ami igazán a téma volt: - Ilyen vagyok, és kész! – mondta, és simán, leírt az életéből!

             - OKÉ! - válaszoltam neki - Semmi baj ezzel, de ezután ne itt, és ne velem!

                                            .........................

 

Kiürült a fejem… „Talán ilyen a béke”! – nyugodtabb lettem, és meg is tanultam várni a kéréseim elfogadására, amit aztán minden alkalommal, hálás szívvel fogadtam!

Ez egy hosszú vajúdás volt, és boldog voltam, hogy az esztelen adakozásaimnak vége lett! A mai napig is így élek, és szeretem magam eldönteni, hogy mit adok, és mi az, amit megtartok magamnak! Mert, igen érzékeny leszek akkor, ha szeretek. Lassan, és bizonytalanul haladok előre az útvesztőben, ugyanis biztonságra van szüksége a lelkemnek. Aztán az ember bármit megtesz, hogy visszaállítsa a bizalmat, ha van rá mód és megfelelő ember… de ha nincsen, akkor… hiába volt minden!

Aztán gyorsan eltelt két és fél hét… és kaptam egy sms: "Ha szeretnélek meglátogatni, és ha nem leszek olyan paraszt, hogy üres kézzel megyek, akkor meglátogathatlak valamikor"?

Mit gondoltok, ki írta ezt? Igazán nem lesz nehéz kitalálni! Nem tudom, hogy mitől változott meg minden közöttünk, de eljött az a pillanat, Ében mellett, amire mindig is vágytam. Először történt meg velem, hogy nem fájt, az, amikor együtt voltunk! Onnantól soha többet nem aggódtam a fájdalmak miatt! 

 

                           „Hát ez kellett ahhoz, hogy eljussunk idáig?” Hallelúja!

 

 

MÉGIS, AHOGY ÖREGSZÜNK, ÚGY CSUKÓDUNK BEFELÉ?

 

Volt egy vendégem, aki, amikor belépett a lakásba, mindig azt nézte, hogy mi változott a legutolsó találkozásunk óta. - Túl sok a változás Júliám, és ez arra utal, hogy valami nagyon meg fog változni az életedben! És? És nem fogjátok elhinni, de igaza lett!
 

Elmentem egy jósnőhöz, aki a következőket mondta:- Valaki be fog lépni az életedbe, aki más – puritánabb, erkölcsösebb világból jön, és a sok – sok különbözőség dacára, igen nyitott lesz feléd, és tudni fogod, hogy Ő lesz az igazi számomra – de nagyon nehezen fogod ezt elhinni! Addig is Júliám. Oldódni, oldódni és oldódni!

 

Elkövettem hibákat. Kaptam a jeleket a férfiaktól, és én nem láttam meg sokszor azt, hogy ők, elsősorban a vendégeim, és nem olyan férfiak, akik normál esetben az életembe keveredhettek volna. Csak halmoztam egymásra a butaságokat azzal, hogy ezt figyelmen kívül hagytam. Aztán, ha nem volt visszajelzés, vagy ha volt is, de elutasító, akkor, az mindig nagyon fájt nekem!

Eljött aztán egy pillanat, amikor minden megváltozott bennem! Hagytam, hogy az ajtók becsukódjanak, amikor elmentek. Készen álltam arra, amire tudattalanul is - de megtanítottak - és nem gondolkodtam többé. Aztán egy idő után, az érzéseim nem erőlködtek tovább bennem.



 

HULLÁMVASÚT AZ ÉLET!

 

Sokat jártunk a családommal a vidámparkba, és nem értettem gyerek fejjel, hogy miért hívják VIDÁMPARK -nak azt a helyet ahol elszédültem, és a mókázásnak mindig hányás lett a vége!

 

Ennek ellenére nagy kihívásnak tekintettem mindig a hullámvasutat. Fiatal voltam, de már akkor is nagyon ingatag volt a tákolmány. Veszélyesnek gondoltam, de, hiába, mert minden egyes alkalommal felültem rá, és ez a döntésem mindig arról szólt, hogy „BÁTOR” vagyok.

                                             A masszázs volt, életem eddigi legnagyobb hullámvasútja!

Az évek alatt, sokszor voltam fent és lent – egyszerre, amikor pillanatok alatt változott meg minden. Két levegővétel között történtek néha olyan dolgok, amiket ép ésszel, minden ember messziről került volna, de én ott voltam mégis, mélyen benne! Átvészeltem kormányválságot, betegségeket, halált, és születést! Ezer élet karmáját éltem meg hét év alatt - EGYEDÜL - ami nem volt egyenlő a magánnyal. Mert a vendégeim mindig ott voltak ahol én - a fejemben! És ez még most is így van, bár, mostanra halványabb lett a kép!

Sokszor töröltem ki olyan neveket a telefonomból, amik, nem sokkal később, de, újra ott mosolyogtak benne!

                                  Aztán, amikor lefelé haladtam… emlékszem egy - két nagyon markáns esetre.


 

Kétszer is megtörtént, két különböző vendégemmel, akikről tudtam, hogy nagyon befolyásosak,

(ők voltak, akik elmondták nekem) és én, az elveim ellenére, mégis szívességet kértem tőlük.

 

- Meg adnád oda az ismerőseidnek a számomat, ha masszőrt keresnek? - kérdeztem, de bár ne kérdeztem volna soha!

- Az én helyzetemben ezt nem tehetem, végül is egy nős ember vagyok! - mondták, és ez olyan volt, mintha egy tőrt döftek volna belém.

- Ne gyere ide többet! Nem kell a pénzed és Te, sem kellesz nekem ahhoz, hogy tudjam, mekkora marha voltam, amikor ezt kértem tőled!

                                                                              Mert a férfiak ilyenek voltak!

 

Feltűntek - eltűntek - feltűntek - eltűntek! Nehéz volt megszokni, hiába próbáltam követni egy ideig ezt a hullámvasutat - aztán feladtam! „Szeresd magad Júlia olyannak amilyen vagy! Döntsd el, hogy hová akarsz eljutni; aztán rajta!”

De én még mindig, fent ültem az eszeveszett hullámvasúton, és onnan nézve nehéz volt a változtatás, ha csak átsiklik az ember a kijáraton!


 

 

MEGOSZTANIVALÓK !

 
 

Ha valami bánt, beszélek róla; így hamarabb megszabadulok a fájdalomtól! Ha valami örömet jelent nekem, akkor beszélek róla, így tovább megmarad bennem!


 

Minden embernek megvan a saját nyomora. Cipelik éveken keresztül - olyan ez, mint Jézus keresztje - betöri a hátukat, és akkor minden nagyon tud fájni!

Sok történetet hallottam a férfiaktól, akik, így vagy úgy, de próbáltak megszabadulni a terhüktől azzal, hogy megosztották velem! Nem tudtam segíteni senkinek, de meghallgattam őket, és ettől nyugodtabbak lettek! Furcsa volt egy - egy vendégem, ahogy megmutatta nekem ezt a mindvégig rejtve maradt oldalát, amikor csak úgy, minden előszó nélkül kiszakadt belőlük.

                                - NAGY SZARBAN VAGYOK JÚLIÁM! - és csak mondta és mondta nekem!

 

Leperegtek előttem olyan filmek, amiket soha nem láttam még moziban sem, és a szavakkal együtt megkaptam az érzéseket is, amik nekem is fájtak!

De ez, az Ő keresztjük volt. Nekem is van, volt és lesz, úgy hogy mindenki cipelje csak a maga szarát!

 

                                               …………………

Szólj hozzá!

MEG KELL TANÚLNI A SZABÁLYOKAT, HOGY AZTÁN MEGSZEGHESD AZOKAT!

2011.03.05. 15:45 J. HIMMM - Egy masszőrnő vallomása

 

"MIÉRT NEM KÉRSZ SEGÍTSÉGET"?

 

Volt egyszer egy bokszoló vendégem, aki tíz éve bokszolt profi szinten, és abból őt éve a feleségével… J

Mert nehéz kérni, és nem mindenki alkalmas arra, hogy a saját problémája miatt máshol kuncsorogjon! Én is ilyen vagyok, és mindenki ilyen, aki azt képzeli magáról, hogy mindent képes uralni az életében, és talán, azon túl is!

Segítek, ahol tudok, és közben azon kesergek, hogy miért nem vagyok gazdag, aki sokat tudna adni, még ennél is többet, amire én képes vagyok! Befolyásos emberek az életemben csak akkor voltak jelen, amikor aktívan masszíroztam, de soha, azt a két férfit kivéve, akitől szívességet kértem - szóval, soha nem kértem senkitől semmit!

 

                             Miért nem segítenek az emberek önzetlenül azokon, akiknek elkelne a segítség?

                                                            Miért van ez a világ ilyen szarul összerakva?

                                                                                         .......................



 

A KEZEM - A KENYEREM!

 

A.J. Christian dinamikus meditációja arról volt híres, hogy az egy óra alatt kiüvöltöd, kisírod magad, és ami ezek után benned marad, a csend és a mérhetetlenül nagy nyugalom!

 

Egy ilyen kétnapos meditáció, első félórájában elrepedt két ujjam! Amikor „elindult” a kezem, már a levegőben tudtam, hogy nem kellene odacsapnom! De megtörtént, és a fejemben azzal a szörnyű hanggal, és a jajveszékeléssel a számban: "MOST VÉGE A MASSZÁZSNAK!" - úgy ordítottam, mint egy sakál!

Mindenki visított körülöttem, így egyáltalán nem lógtam ki a sorból. Fetrengve a földön, a kínok kínján mentem keresztül… „A büdös kurva életbe, nekem még semmim, nem volt eltörve”!

A szünetben odamentem Chrisshez és kértem nézze meg a kezemet: - Ezek az ujjak elrepedtek! - hogy honnan tudta mindezt, nem tudom. Az udvaron egy futball mérkőzés folyt, és az ottani doki is azt javasolta, hogy ezt tutira be kellene gipszeltetni.... de én a nagy fájdalom ellenére maradtam, és végig csináltam a napot. A kezem estére, triplájára dagadt, és úgy lüktetett, mint az állat! Keveset aludtam aznap éjszaka, és tudtam, hogy nem fogok az orvoshoz elmenni. Nem akartam hat-hetet gipszben tölteni ...  így, maradt a fájdalom, és a könnyek!

A másnapi meditációk alatt - többször is, be akartam pisilni a fájdalomtól - közben meg azon járt az eszem, hogy miért kaptam én ezt? Meg akartam gyógyulni, és csak erre tudtam gondolni - a repedt ujjaim úgy recsegtek - ropogtak, mint egy kidőlt fa! Öt nap folyamatos fájdalom után elkezdtem masszírozni az ujjaimat, és ez, egy kis enyhülést hozott a kialvatlan éjszakák után!

                                                   A kilencedik napon elvállaltam az első munkámat!

A vendégem tudta, hogy miken megyek keresztül, de én arra kértem, feküdjön be a kezem alá! Csak egy talpmasszázs volt az egész, ahol csak az ujjaimat kellett használnom! Végig sírtam azt a harminc percet, de a következő napokra már jól reagált a kezem! Fokozatosan terhelve, ismét elkezdtem dolgozni, aztán öt és fél hét után, azt vettem észre, hogy nem fájnak az ujjaim!

Ez egy újabb próbatétel volt nekem, hogy bebizonyítsam magamnak, és a külvilágnak, hogy amit akarok, arra képes vagyok.

Mert a masszázs volt a kulcsszó, és mindeközben az a kép volt előttem ahogy Chriss megérinti a kezemet.......Talán az is lehet , hogy mi ketten együtt gyógyítottuk meg ilyen gyorsan?

                                                Ha így volt, akkor most köszönöm meg Neked... Apa!

 

                                                                                    ........................

 

Másnap aztán egy kudarcokkal teli nap következett, amikor mindenki átveri a másikat, mert az adott szó semmit jelent senkinek! Úgy sírtam, mint egy gyerek, akinek elvették a babáját!

                                               - Miért csapják be az emberek egymást, mondjátok meg miért?

                        Ezerrel száguldozott velem a hullámvasút és egy nagyon érdekes időszak köszöntött rám!



 

ÜNNEPNAPOK!

 

Micsoda marhaság! Ilyen nincs! A hét év alatt gyorsan megtapasztaltam, hogy ami az egyik embernek „ünnep”, az a másiknak „halál”!

 

Karácsony, Szilveszter, húsvét, nyári szünet, tavaszi szünet, téli szünet… ezek mind - mind csak arra jók, hogy a férfiakat otthon tartsák! Ahogy elmúltak, ezek az ólomlábakon járó napok, úgy kapcsoltak ezerre a vendégeim is.

Folyton dolgoztam volna; és rossz volt bennem ez a nyugtalanság! Aztán az évek alatt a hiányérzet egy kissé lecsillapodott, és egyszerűen nem volt mit tenni, se vele, se ellene.

Aztán voltak napok, amikor nem akartam senkitől semmit, csak otthon lenni egyedül; de a következő napon úgy dolgoztam mint egy ördög! Az év vége közeledett és csak ezután jöttek az ünnepek!

            - Utálom az ünnepeket, nem jók ezek a napok semmire! Az ember tesped, zabál, és gondolkodik!

 

                                           2005. december. 31- n kaptam egy sms Édentől: - BUÉK! Dolgozol?

                                                            2006. Január második napján jól összebújtunk!

                                                                Mert én szeretem, ha így kezdődik egy év!



 

" HA ÉN A TE ÁLMOD VAGYOK, AKKOR TE AZ ENYÉM"?

 

Január negyedikén reggel kaptam egy sms, egy olyan vendégemtől, aki addig, egyetlen alkalommal látogatott meg! 

"Júlia drága, békés újesztendőt kívánok neked! Tudod, nem jó a lelkem, és nem érzem jól magam a bőrömben. Varázsolj át engem! A héten, elmennék hozzád, de kérlek szépen, két órát törődj velem! Úgy érzem, ez lenne a gyógyszer nekem, mert vágyom a nálad töltött percekre, ha rá gondolok"!

 

Nehezen hittem el, hogy valaki ilyeneket képes leírni egyetlen nálam töltött óra után, de, hiába „ismerem” a férfiakat, még mindig tudnak nekem meglepetést okozni! És ő folytatta!

"Ha szeretném magam, rád bízni, hogy jobban legyek a bőrömben, akkor elvállalsz? Vagy ez már túlmegy a normál hatáskörön? Sajnos nem érzékelem, hogy meddig kérhetek tőled!”

              Ez a férfi ettől a perctől kezdve, sokszor, és nagyon sokat érezhette azt a törődést, amit kért tőlem.

 

    A VARÁSZLAT, AMIRŐL ÍRT, SZÁMTALANSZOR MEGTÖRTÉNT KÖZÖTTÜNK!

                                                                                     ...... ..... ....... ........


 

VALAMI MÁS!

 

Még decemberben a nagy punnyadás idején felregisztráltam magamat egy társkereső oldalra!

Emlékszem milyen sok férfi háborodott fel attól, hogy az ötvenöt éves fejemmel, maximum 35 - 40 éves férfiakat kerestem társamul! Durva volt!

Engem ugyan nem zavart egy pillanatra sem, mert leszartam a sok kötözködős alakot, ugyanakkor sokat nevettem rajtuk! Pár hét elteltével meglepően sok férfi akart velem megismerkedni.

Nem akartam én senkit magamnak… csak a kíváncsiság hajtott, hogy kik, miért, hogyan „művelik ezt a sportágat”!

Nem vagyok szívbajos, ha az elképzeléseimet kell ecsetelnem, és most sem volt ez másképp. Simán bejelöltem azt a korosztályt a lehetséges választások közül, amit egy másik nő, aki nem én vagyok… meg sem próbált volna!

Nekem egy fiatal férfi kell, aki erős, egyenes mint egy szálfa..... kapíse? Csak ilyen emberek jelentkezzenek"!

Kaptam is a visszajelzéseket, hogy „mi a túrót képzelek én”, de engem nem érdekeltek a hangemberek! Aztán mégis sokan jelentkeztek, és én „válogathattam” közülük, úgy, hogy igazából nem is akartam senkitől, semmit! Ők persze ezt nem tudták… nyomultak, mint a hullám a tengerparton… tisztára be voltak zsongva.

Egyszer hallottam az egyik férfi szájából: - Ez az a hely, ahol a pasik ingyen baszhatnak! –hm, ez érdekes volt nekem, és kíváncsivá tett, hogy ki lesz az a „nyerőember” aki majd megkaphat…

Játszadozni akartam, akkor is, amikor egy – két figurával találkozót beszéltem meg ott, ahol dolgoztam. Egyszerű... így volt nekem kényelmes… Mert, semmi más nem motivált, mint a női kíváncsiság! A férfiak persze azt hitték, hogy azért jöttek házhoz, mert megtörténik a „téma”, de be kellett látniuk, hogy ez, ebben az esetben nem így lesz!

                                                           Szegényeket, nem tudtam sajnálni!

                      „Meg kell tanulni a szabályokat, hogy aztán megszeghesd azokat...."

  Igazsága volt ennek a mondatnak, és én nemcsak szerettem, hanem használtam is az életemben a tartalmát! 

Pár hónap után meguntam az egészet, és amikor ki akartam magamat törölni az oldalról, kaptam egy apró fotót egy férfitól, akit nevezzünk Attilának. (Ő egy, 39 éves, szűz jegyben született férfi volt)

                                                             Ismerkedni akart, és felajánlott egy randevút…

„Ezer éve nem randevúztam” – gondoltam magamban, és sms – n megbeszéltünk egy találkozót. Amikor találkoztunk, olyan beteg voltam, mint az atom, de mellette elfelejtettem a fejfájást, a hasmenést!

                                              Okos, szimpatikus ember volt, de kegyetlenül sokat beszélt…

Persze tetszett a lazasága, és az is, hogy olyan természetesnek vett mindent, amit a lakásban látott! Jól érezte magát nálam, de fáradt volt, amikor megérkezett: - Dolgoztam éjszaka! – mondta, és én sajnáltam, hogy a munkából egyből hozzám sietett.

     - Megmasszírozom a talpadat, az majd felfrissít! – ajánlottam a „fegyveremet,” és ő boldogan mondott igent!

                        Ebből a dologból csak jól jöhettem ki, és neki is nagyon kellemes élmény volt!

- Kérlek, soha ne hagyd abba! – mondta, és olyan volt, mint egy nyafogó kisgyerek, aki mindent meg akart kapni azonnal.

                                                                               .......................

Amikor búcsúzkodtunk, ígéretet tett egy randevúra: - Majd én, elviszlek egy szép helyre! – és becsukódott az ajtó mögötte. Aztán eltelt elég sok nap, amikor felhívott és megbeszéltük, hogy eljön másnap értem:- Megyünk az orrunk után! – mondta, és én örültem ennek a lehetőségnek.

Hiába vártam, nem jött! Csak később tudtam meg, hogy a birka, elment munka után az anyukájához - és ültében elaludt! Nem tudtam, hogy mit gondoljak erről a fordulatról, de soha többet nem adtam neki esélyt arra, hogy ő invitáljon engem bárhová!

          Néhányszor eljött, és mi mindig aktívan töltöttük az időnket, de semmi komoly nem történt közöttünk.

Attila, mosolygós, kedves és nagyon szex centrikus férfi volt! Akkora potenciája volt, mint egy emeletes háznak! Voltak csókok, összebújások, és ellenállások bennem! Féltem a kudarctól, ő viszont (ellentétben velem) sok fájdalomnak tette ki magát minden alkalommal: - Hogy vagy Kedves? Köszönöm, hogy voltál nálam! – írtam neki egyszer, amikor elment tőlem.

- Enyhe heresajgás bejátszik! – írta, egy mosolygós jel kíséretében, - Amúgy meg csak annyit, hogy nagyon kívánlak! –ó, ó, de kedves!

                       Mindent, viccel ütött el, és ez a tulajdonsága szimpatikus volt nekem!

                                             ……………… 

Attilán kívül volt még egy másik férfi, aki, ugyan, úgy ahogy a masszázs területén is, csak verbális szinten volt jelen a napjaimban.

Sándor, egy-két évvel volt idősebb Attilánál, és sokkal rutinosabb volt, mint a pályatársa. Semmit nem sietett el, (egy „nagyfejű” embert fuvarozott át egés Európán, mint magánsofőr) éppen ezért, amíg nem nyílt lehetőség a találkozásra, addig csak az „etetésemmel” töltötte az idejét!

       De most még Attila a téma! A szűz jegyű férfiak nagyon sok meglepetést képesek tartogatni másoknak!

                             Érdekessége abban volt, hogy nem én találtam rá, hanem ő keresett meg engem!

                           (Hihetetlenül régen történt velem ilyen, hogy valaki engem válasszon ki magának!)

  - Hiányzol, és vágyom rád! Fel foglak falni! – írta Attila.-

   -  Hogy fogod csinálni? – kérdeztem, mosollyal az arcomon.

   -  Minden kis porcikád ízét alaposan kiélvezve, ráérősen, de célratörően...és hogy mi a cél? Hogy a gyönyörtől már csak pihegni legyen erőd! – belehúzott a fantáziálásba, az tuti.

   -  Választások előtt, vagy utána? –kérdeztem vissza, de tudtam, ahogy leírtam a kérdést, hogy költői lesz a válasza, ha egyáltalán kapok választ a kérdésemre.

 

2006. Április 9. – én a Szocialisták győztek a Fidesz előtt. A rákövetkezendő nap, fél tizenkettőkor összebújtunk Attilával, és meglepően finom volt. 

Csak nagyon röviden írom le a találkozásunkat, ami, néhány kellemesen együtt töltött órácskáról szólt. Aztán egy alkalommal, hallhatta amint egy leendő vendégemmel, egyeztettem a telefonba!

Totálisan megdöbbent, (nem mintha, nem tudta volna, hogy egy masszőr vagyok) amikor a levezetés jött szóba! Nem tudta benyelni ezt a verziót: - Nekem most gondolkodnom kell ezen! - mondta és sértődötten elvonult!

Hónapok teltek el, és egy alkalommal küldött egy sms: „Júliám, szia, megemésztettem a dolgokat. Csókolózni és szerelmeskedni akarok veled. A.”

                            (Az sms rossz ütemben érkezett, és így a nemleges válaszom sem kedvezhetett neki)

         - Sajnálom! Én még mindig masszőr vagyok, és ez sokáig így is fog maradni!- írtam neki!

 

                                                 Az egyik legrövidebb történet volt az életemben!

                                                  ………………

 

A másnap reggelt egy óriási hányással és gyomorfájással indítottam. A fejem sajgott a sok gondolattól, és meg voltam róla győződve, hogy rosszul döntöttem, de már késő volt visszakozni!

        Egyszer, kétszer még írt nekem, de már ezekből, a lehetőségekből nem lett soha többet találkozás…

                                               ………………………

 

SÁNDOR
 

Sándor sms – i nélkül kevesebb lettem volna azokban az időkben. Kilométeres irományai megnyugtattak, és reménnyel töltöttek, el, hogy egyszer valamikor, majd látjuk egymást!

Szerettem az írásait… és a hangját! Úgy használta ezt a két vele született adományt, mint egy csokor virágot, mert akinek átnyújtotta, attól mindenki jobban érezte magát!

Íme, az sms amit azon a has fájós napon kaptam tőle:”Bár nem fogod bevallani nekem, de erre majd emlékezz! Már a kapcsolatunk kezdetén megírtam,(csók a kívánatos szádra) hogy az én létem feszültséget kelt azokban, akikkel valamilyen formában, kapcsolatba kerül. Nem akarok nagyot mondani, de szerelmes leszel belém! Ez nem lesz játék, mert nem fogod tudni kontrollálni az érzéseidet, és míg nem tapasztalod meg, én innen úgy is hiába bizonygatom.

Gondolatban meg simizem most a beteg, feszült hasadat – ne sírj kedves, és ne szólj, ha a kezem véletlenül máshová is téved! Jó lenne, ha én lehetnék az egyik könnycsepped, mert én végiggördülnék a testeden!”

 

                                                                           Hát valahogy így írt Sándor!
 

                                                                                          ...............................

 

(A lányom elköltözött a barátjához!) Nem is tudom, milyen érzés volt ez nekem! Nem írtam semmit a füzetembe, de - ebből arra következtetek - hogy fájt nagyon!

Egy szülő soha nem hiszi, hogy eljön ez a pillanat az életében, és amikor mégis megtörténik, akkor sokáig nem is akarja elhinni! Valahogy így voltam vele én is!

                                                                                     ........................................

 

"Ha visszaállíthatnám az igazi masszázs misztériumát, nagy valószínűséggel ilyen lenne! Budapesten a IX. kerületben, hétfőtől - hétfőig! Tel."

 

                                          (Szerettem ezt a hirdetésemet, és sok vendéget köszönhetek neki!)

                                                                                     .................................

 

Szóval a párkereső oldal, ahol folyik a halászat és vannak akik, mint a cigányok a Duna keskeny szakaszán, kivetnek egy nagy hálót - aztán végig húzzák a part két oldalán - és aki éppen arra úszik, nagy eséllyel fenn is akad egy akkora tumultusban!

Mondtam a barátnőmnek, hogy ő is regisztráljon az oldalra, (közel egykorúak vagyunk) így aztán a férfiak, akiket kihalásztunk magunknak külön - külön, közel azonos típusba tartoztak. Erősen él bennem egy eset, amikor egy nekem tetsző arc, írt egy levelet és olyan jónak tűnt minden; egészen másnapig, amikor a barátnőmmel beszélgetve megemlítettem a nevét, mire ő: - Te, Júlia, ez az ember nekem is írt! - kiderült, hogy a forma, minden nőnek ugyan azt a levelet küldte el!

 

                                                                     Csak a nevek változtak benne!

Hogy mekkora állatok vannak a világon, és tudjátok mi volt a furcsa ebben; hogy alapból jó halászoknak bizonyulnak”!



 

Szólj hozzá!

MIKET CSINÁLSZ TE EMBER?

2011.03.02. 17:12 J. HIMMM - Egy masszőrnő vallomása

 

Csak mosolyogni tudtam rajta… és az igyekezetén – ennek ellenére jó kedvel ment el, és az ajtóban, azt mondta: - Viszontlátásra kedvesem! – Neked is bátyám! - mondtam, és boldogan csuktam be az ajtót.

                                                És, és, és, és, eljött az a másik nap.

 

Szenvtelen arccal lépett be a lakásba, (felkészültem rá) és sikerült kikerülni az ajtóban, amikor felém lépett, ettől aztán nagyon elbizonytalanodott. „Ez, így most nagyon jó” – gondoltam magamban - „majd meglátom, hogy mit akar, trillili, trallala… és később majd döntök a sorsáról.”

Furcsa volt az új frizurája, ami sehogy sem állt a fején –Most vágattam le, és ilyenkor még nem bír magával! – nevettünk egy sort a rakoncátlan, puha fürtjein, aztán nagyon gyorsan elterült az ágyon! Fél óra múlva megfordult, és akkor úgy nézett körül, mintha most látná, először ami körülveszi! Nyugodt volt, de aztán a fejében lévő forgatókönyv újból belépett az agya központjába, és mindent félresöpört onnan. Előlépett férfias énje, és nem hagyta, hogy leállítsam… tette, ezt úgy mintha spontán történet lenne minden, aztán két mozdulat között megfogtam az arcát, és megkérdeztem tőle:- Miket csinálsz te ember? – és a válasza nagyon megdöbbentett…

- Még nem tudom! – a tézis, most megdőlni látszott, miszerint egy férfi mindig tudja, hogy mit akar egy nőtől! Mosolyogva ölelkeztünk össze, és a masszázs második része, már nem úgy sikerült, ahogy az - az én fejembe még pár perce benne volt!

Jó érzés volt megcsókolni őt - a testem teljesen kinyílt - de a lelkem, mégis óvatosságra intett. Mindenemet meg akart érinteni, és nemcsak a kezével, hanem a szájával is.

Engedélyt kért arra, hogy megtehesse:- Szeretném a legrejtettebb zugodat is érezni, ha engeded! – és ahogy a lábaim, közé dugta a finom nyelvét, volt abban valami bődületesen izgató!

Jó érzés volt beletúrni a finom, illatos hajába, hogy aztán, egy pillanattal később, úgy feszüljön meg a testem, mint egy íj! Érezhette, ahogy elélvezek, aztán megengedtem neki, hogy belém hatoljon… de mégis elhúzódott a testem az utolsó pillanatban! Szegénykém csak tűrte, és reménykedett, amikor az órára pillantottam:- Huszonöt percünk van, és itt a vendégem! – mondtam neki. Finoman lefejtettem a testét magamról, és hanyatt fektettem az ágyon.

- Segítek neked, drága! – mondtam, de a mondatot nem tudtam befejezni, mert félbeszakított!

- Csak még egyszer érezni akarlak, kérlek, szépen ölelj át újra! – úgy mondta ki ezt a pár szót, mintha az élete függött volna tőle!

Az arca megváltozott, és már nyoma sem volt annak a kisfiús mosolynak. Helyébe egy gondos – fontos vonal jelent meg a szája szegletében – egy igazi férfi „diktált” és én nem tudtam ennek az embernek ellenállni! Az utolsó huszonöt perc csodálatosan jó volt vele.
 

               „Z” BÁRMERRE JÁRSZ, KÖSZÖNÖM AZT A SZÉP NAPOT - NEKED!


 

FITYMASZŰKÜLETTEL SZÜLETETT FÉRFIAK!

 

Körülbelül húsz éves voltam, amikor egy fiúnak megláttam a péniszét a strandon. Nem volt fitymája, és ez nekem furcsa volt akkor. Hajtott a kíváncsiság és kutattam a miértjei után! Sokat beszélgettem idősebb emberekkel, (nőkkel és férfiakkal is) hogy hogyan lehet ez. Ne felejtsük el, hogy akkoriban nem volt még ekkora nyíltság és az emberek meglepően fukarul kezelték az ilyetén információikat.

 

Dőrén azt hittem, hogy csak azoknak a férfiaknak nincsen fitymájuk, akik Mózesi vallásúak! Sok barátom volt a hetedik kerületben ahol felnőttem. Ott az arányok igen széles skálán mozogtak a különféle nációk között!

Az egyszerű „fehér ember” igen ritka madárnak számított abban az időben. És én egy pillanatra sem éreztem magamat kiválasztottnak ettől a ténytől, éppen ezért nem volt meglepő az sem, hogy a barátaim zsidó és cigánygyerekek voltak inkább! Szerettem őket, és ez a vonzalom kölcsönös volt! Aztán teltek az évek és megszületett a fiam. Kb. egy éves volt, amikor az orvos azt javasolta, hogy egy aprócska bevágással segítsük a gyereknek a „mozgását”! Sírtam, amikor megtörtént, mert úgy fájt nekem is, ahogy neki – és ott a rendelőben egymásra csorgattuk a könnyeinket.

Amikor elkezdtem masszírozni, akkor nagyon sok olyan férfi járt hozzám, akiknek az anyukája figyelmen kívül hagyta, ifjú gyermekük játékosságát.

 

El sem tudom képzelni, hogy az ilyen emberek hogyan maszturbáltak fiatal korukban. Hogy mennyire érezték azt, hogy ők mások, mint a többi lazán mozgó fityma!
 

Mert egy „farok beszűkült én tudata”. nem segíti a gazdája szexuális életét! Sőt, ellenkezőleg hat rá, mert a feszegetés és a próbálkozások sok fájdalommal járnak. És ez az, ami lecsökkenti a vágyat az emberekben. Ezek a férfiak, olyanok, mint azok a nők, akiknek a fájdalmas együttlétek sorozata, egyszer csak frigiditáshoz vezet!

Hát az Istenit neki, ezeknek az emberek senki nem mondta még, hogy –Helló öreg ezt másképpen is lehetne! Mert a pillanat tört része alatt eldurrantott élvezetek meghosszabbíthatók! - Helló, helló, helló! Ébresztő van; basszátok meg!

Mindenkinek elmondtam, aki megfordult a kezem között, hogy mit veszít azzal, hogyha nem segít magán! Az orvosnak és a szikének csak tíz perc, de neki egy boldogabb, teljesebb jövő!
 

                     HAHÓ, BARMOK,TESSÉK, ELMENNI AZ ORVOSHOZ AMÍG NEM KÉSŐ!

 

Az egyik vendégem, (soha nem gondoltam volna róla) elment és megoperáltatta magát. Boldogan mutogatta a meztelen fejű péniszét és hálás volt azért, hogy így vissza tudta hódítani, válófélben lévő feleségét!

- Ne nekem köszönd kedves, hanem magadnak… mert igazán nagy voltál! - öröm volt látni, mekkorát élvezett, és tudjátok mit; ez az élvezet nem egy másodpercig tartott!


 

Amikor ember - embert arra kényszerít, hogy az megvesse önmagát, az a földi pokol.”


 

                                             …………………………………..

 


 

A KARÁCSONY, ÚJ EMBEREKET „AJÁNDÉKOZOTT” NEKEM!


 

Kaptam a barátnőmtől egy békát és mellékelt hozzá egy kis cédulát: „Csókold meg a békát, és királyfi lesz belőle”!

 

Hallottam az egyik vendégemtől egy könyvről. Kíváncsi lettem rá, és elkezdtem a neten utána kutakodni.  Az írója A.J.Christian volt, és a címe: Mit keresett Isten a nappalimban!

Találtam egy fórumot ahol a könyv olvasói megosztották egymással az olvasott élményeiket. És tudjátok mi történt?

                                Az első ember, aki az irományomra reagált a fórumon „BÉKA” volt.

Jézus Máriám, olyan volt ő nekem, (és az is, amiket írt) mint egy tavaszi szellő a sok borongós hónap után! Pedig  a naptár 2005. januárt mutatott. A két fiú hiánya miatt a lelkemnek olyan volt Ő, mint a nap sugara - ami felmelegítette a szívemet!                      

Akkor, és ott megváltozott az életem. Ennek az embernek köszönhetőn új társaságot… új embereket ismerhettem meg, és ezzel együtt elérkezett az életembe, egy boldogabb, a külvilágra nyitottabb időszak.

Azokban a sűrű években sokat jártam velük meditálni… ettől lecsendesedtem, nyugodtabb, és kiegyensúlyozottabb lettem. Rerngeteg szép emlék, fotó van arról az időszakról - és ami a legfontosabb: Barátok!

 

                                                ……………………………


 

       MEGÍTÉLHETÜNK EGY KÖNYVET, BORÍTÓJA ALAPJÁN?

VAGY AZ EGYSZERI, ÉS ISTENI CSAK A RÉSZLETEKBEN REJLIK?

 

Egy újabb nagy kérdés, ami még azt is felvetette bennem, hogy talán ez lesz a könyvem címe! Hogy tetszik emberek? Javaslatokat fogadnék és aztán, majd hagyom, hogy megálmodjam a sajátomat… a tuti frankót!

 

Sokan vannak, akik arra esküdnek, hogy szükség van egy „ütős „borítóra, mert láttatni fontos! Emlékszem, fiatalabb koromban egy krimisorozatra, aminek a borítói hosszas fejtörés után, láttatták az írás végét, csak egy kis gógyi kellett hozzá!

             De én nem krimit írok! Mi legyen mégis a borítón? Talán egy elmosódott férfialak a háttérben?

Idézet egy „barátomtól”: „Nekem átlagon felüli az intelligenciám, egyszer azt is mondták, egyszerűen csak zseni vagyok és punktum. De én meg azt mondtam erre, hogy a ti zsenisségetek egy faszság. Azt sem tudjátok, miről beszéltek. Kérték, hogy magyarázzam el. Mondtam, hogy ha ezt lehetne csak úgy magyarázni, akkor megtenném, de ez nem ilyen egyszerű. Bárki lehet a szó igazi értelmében zseni, de ahhoz sok mindennek kell történnie, és legelőször is az embernek szabadnak kell lennie hozzá. De még azt sem tudják, ez mit jelent.” – csak azért, hogy a továbbiakat értsétek…

Szóval, elkezdtem keresgélni fotókat a neten, zsenisségem híján, (akkor még jó volt a masina) masszázs címszóval, de egy – két, ütőset kivéve egyik sem tetszett! Egyre inkább érzem a zsigereimben, hogy a kép, ami a borítóra kerül majd, az én fejemből pattan ki. Úgy, ahogy sok minden más is a masszázzsal kapcsolatban, de, hogy mennyire lesz ütős, még kitalálom!

                                                 …………………….

 A BAL KÉZ TITKA!

 

            Évekkel ezelőtt olvastam egy cikket, aminek a címe valami ilyesmi volt: Az a bizonyos bal kéz!

 

Ez az írás egy tudományosan alátámasztott megfigyelés volt arról, hogy milyen nagy szerepe van a bal kéznek az érzelmek kinyilvánításában! Egy híres házaspár ölelkező képeivel illusztrálták azt a negatív példát, amit első ránézésre nem láthatott senki, aki nem ismerte a bal kéz titkát! És mi volt a titok? Hát az, ami ott volt a képen, feketén – fehéren! Az újdonsült férj a bal kezét mélyen a zakója zsebébe süllyesztette, és a felesége a jobbján állt, mintha véletlenül keveredtek volna egymás mellé… durva volt látni a „boldog párt”, ahogy az újság írta.

A cikk azt fejtegette, hogy mekkora átverés volt ez akkoriban, csak azért, hogy az emberek ne suttogjanak róluk.

És, elfogadható magyarázattal szolgált arról is - hogy a média milyen alapossággal képes megtéveszteni a felületes szemlélőt - aki mindent elhisz, amit lát!

 

                                                           Egy kicsit még ebben is tovább megyek…


 

           HA LÁTSZ EGY KÉPET, MIT HISZEL EL JOBBAN?

AMIT A KÉPEN LÁTSZ, VAGY AZT, AMI A KÉP ALÁ VAN ÍRVA?

 

                                 Gondolkozzatok el ezen, vagy tudjátok mit? Egyszerübb ha kipróbáljátok...!

Attól a pillanattól, hogy elolvastam ezt a cikket, azt figyeltem mindenhol, hogy hogyan és milyen mélységig használják az emberek, azt a bizonyos bal kezüket! Hogy miért? A nagy mérthez tudni kell még valamit – pl., hogy az emberi test bal oldala az érzelmeket hivatott kinyilvánítani és mutatni a világnak. És akkor máris egy nagy ugrással közelebb kerültünk ahhoz, amiről írok.

 

                               Szeretek ölelkezni, akár két kézzel is…

 

Évek óta egy baráti társaság tagja vagyok, ahol az emberek nagy örömmel ölelkeznek! Amikor találkozunk - legyen, az bárhol a városban - mi átöleljük egymást és ezzel egy közlekedési dugót okozunk a sok szájtáti embernek. És ez a mozdulat magasan kiemelkedik abból, amit mi úgy hívunk magunk között: SZERETET!

 

Találtam egy régi írást, amit sms- -ben váltottunk az egyik ilyen barátommal - és mit is boncolgatna mást - természetesen az ölelkezést!

2005. 09. 05. Este, a búcsúölelés közben azt mondtam „L” - nek, - A ma este az utolsó, amikor az ölelésemmel „megajándékozlak”! Nem lesz több ilyen alkalom, nem akarom! A döntésem határozott és megfellebbezhetetlen!

(A lényege az volt ennek, hogy távol tartsam magamat mindattól amit „L” képviselhetett volna akkoriban az életemben.

  Ő azonban félvállról vette a közlendőmet: - Majd mondd el, mire jutottál vele! – és belenevetett az arcomba.

Másnap, teljesen váratlanul kaptam tőle egy sms:” Drágaság! Tegnap nagyképűen azt mondtam, hogy próbáld meg az életedet az ölelésem nélkül, és majd tudósíts a fejleményekről. Én balga! Álarcgyár! Érzem, az egész játéknak én lennék a legnagyobb vesztese; meg ne próbáld! Különben sírni fogok, könnyes lesz a szemem, és tartok tőle, hogy akkor neked is… Ennyit, meg nem ér az egész! És most, küldöm neked a távölelésemet, és azt kívánom, hogy járjon át a melege! Júlia kedves, az Isten áldjon”!

Nehezen hittem el, amit leírt, és nagyon lassan, de válaszoltam neki:„Mit akarsz te, telhetetlen állat! Még szeretni sem tudsz! J”.

Drága Júlia! – írta, gyorsan – Úgy van, ahogy írtad. Nincs más út, mint a megvilágosodás, hogy utána már ne bántsak senkit, és tudjak szeretni végre. Addig is tégy, ahogy jónak látod! Köpj le, vess meg, utálj, vagy szeress, ha gondolod! Csókollak”! L.

 

                                        ………………………………



 

LEVÉL A. J. CHRISTIANNAK....
 

APA!

SZERETNÉK KÉRNI TŐLED VALAMIT!!

AZ INTIM TÁBOR PROGRAMJÁBA IKTASS BE EGY-KÉT-HÁROM S Z A B A D Ö L E L É S

PROGRAMOT.

                          NAGYON SZERETLEK!

                                                                        K Ö S Z Ö N Ö M !

                                                                                                                    Júlia”

                                                                              ...........................

 

Ezt az ominózus tábort akkor végig ölelkezte több száz ember, és ezzel az aprócska gesztussal olyan közel kerültek egymáshoz, mint addig soha!

Sajnos a gyakorlat ennél egy kicsinykét nehezebb - és talán ezért is van az - hogy nagyon kevesen tudják, hogyan kell jól ölelkezni?

    Mert, teszem fel, ha az ember csak az egyik oldalát „tolja” előre az ölelkezésbe, akkor az csak egy fél ölelés?

És ráadásul az sem mindegy, hogy az érzelmi oldalát, vagy a racionális felét nyújtja át a másik ember számára? Hihetetlen, de igaz, ha egy ember a bal karját használja az ölelésnél, akkor biztos lehetsz abban, hogy valamilyen szinten, de, szeret.

(Évekig beszéltem erről a vendégeimnek, és ők nehezen, de megérezték, hogy milyen az ölelésünk akkor, amikor csak úgy „félvállról” ölelnek meg… és akkor, amikor használjuk azt a bizonyos mágikus bal oldalunkat is!)

És aztán ott van még a jobb oldalunk; az ész, és minden, ami közelebb áll a racionálishoz, ahhoz, amit úgy neveznek egy kis gúnnyal az emberek: „ésszerűség”!

              Tanítani kéne az ölelést, amikor nem csak a felsőtest, de a csípő és a has is egymáshoz simulnak!

                                               Higgyetek nekem, nagyon kellemes és bensőséges érzés!

Az emberben elindul valami leírhatatlan forróság, ami elönti az egész testét, a feje búbjától a kis lába ujjáig és mégis, túl sokan félnek ölelkezni, mert, mert, mert a sok marha képes félreérteni az ölelést!

                                                                           Hogy, miért van ez így?

Talán bele magyaráznak olyan dolgokat, ami nincs is ott, vagy csak egyszerűen félnek az érintéstől? Sajnos a kitárt karok látványa nem mindenkinek jelent örömet - sokan vannak, még most is, akik félnek - és fenyegetve érzik magukat egy nyitott kéz látványától!

                       Az ilyen embereknek sokat kell tapasztalni, hogy tudják, milyen jó érzés az ölelés!

Mindenkit buzdítok arra, hogy figyelje meg a partnerét, szüleit, kollégáit, hogyan ölelnek! Segítsetek nekik és magyarázzátok el, miért kell itt és most egymást ölelni és nem akkor, amikor már nincsen rá, se mód, s, lehetőég, se partner!

                                                                    Vágjátok Emberek?

Mert minden szó kevés, hogy kifejezzem csodálatomat az ölelkező emberek láttán, akik nemcsak a kezüket, de a szívüket is beleteszik abba, amit éppen az egész testükkel csinálnak!

                                            Egy pár éve, elindult Amerikában az INGYEN ÖLELÉS mozgalom!

Végre valami csodát is lehet látni itt a földön, én, személy szerint, csak gratulálni tudok ehhez a kezdeményezéshez!



 

HAJNALOK

 

A következő füzetemből egy újabb fecni kerül elő, és ahogy széthajtom, látom, hogy nem is olyan kicsi - „Mi ez már megint”?- és olvasom azt a Júliát, aki akkor voltam régen 2005 – -ben.

 

A hajnali órák mindig csodálatosak… bár soha ne kelne fel a nap, mert ilyenkor még minden olyan nyugodt. Azonnal eszembe jutnak azok az idők, amikor egy férfi aludt az oldalamon, és nem a kutyák”!

                                                                          Basszus, annyira vágyok rá!

Aztán, belegondoltam, tényleg vágyok e rá? Mert így leírva teljesen másképpen fest, mint a fejemben. Kegyetlen nap pl. ez a mai is; és én a jövőre áhítozom, amikor még ezt a mai napot is túl kell élnem? - BOLOND VAGY TE JÚLIA! – ordítottam bele a világba.

Elmúltam ötvenhárom éves, és ez a spirituális nyolcas szám (5+3=8) ami Szaturnusznak nevezi önmagát - megmutatta nekem a foga fehérjét! Jó nagy cibálás az életem, de a szörnyűség csak most jön, mert aki igazán bánt, az mindig én magam vagyok! A nyugtalanság nem akart bennem csillapulni, pedig én akkora teret adtam neki, hogy kitombolhassa magát, de a picsába vele, mert neki mindig több kellett belőlem!

               Fiút vártak a szüleim! Ez lehet a baj? A gátlásaim is ezért vannak, mert nem jó testbe születtem?

                                                            Ki volt, aki ezt, ilyen csúnyán elbaszta”?


 

KEZDETEK!

 

Emlékszem… minden az óvodában kezdődött! Az első „férfi”, aki tetszett nekem, nos, én annak betörtem a fejét… (még fénykép is van róla) Mielőtt kipottyantam volna az anyukámból, meghalt az egyik bátyám - helyette készítettek engem a szüleim. Én voltam, aki a hiányukat pótolni születtem?

                                                            DE ÉN, ÉN VOLTAM, NEM EGY PÓTLÉK!

                                  Súlyos kérdések voltak bennem már fiatalon is… és senki nem válaszolt nekem!

Csoda hát, hogy az a sok miért felhalmozódott bennem? Még, a mai napig is kérdezek. A gyerek, amíg gyerek, folyton kérdez, aztán a befolyt infó, és tapasztalás kiiktatja a kérdéseket… De, én még a mai napig is kérdezek! Nem nőttem fel?” Az idő nem várta meg a válaszomat, és nagy vágtába kezdett velem!

 

                                                                         ..……. ………. ………… ………..

                                                            Folyamatosan írtam, és egyre őrültebb lettem…


 

És ezért, vagy pont ennek ellenére a férfiak akartak engem:- NAGYON MEGKÍVÁNTALAK! - az ajtóban kinyögték a szavakat mentükben… és siettek vissza, hátha történik majd valami… ami csak tőlem függött.

                    (Tegnap ismét jelentkezett egy vendégem, aki szintén „ebbe” a kategóriába tartozott…)

          - Csúnya voltál velem Júliám!- mondta affektálva, és nem maradt el az ajakbiggyesztés se.

- Drágám, miért teszed ezt velem? Hányszor mondjam még el, hogy nem elég az, hogy Neked farkad, nekem meg pinám van! Ennél több kell, és ha az a „kicsit több” hiányzik, akkor nincsen kúrás! Vágod már ember? 

              Jó az, ha ilyen bunkó vagyok? Ez kell nekik? Ezt értik, vagy ezt sem, Mi van már ilyenkor?

 

                                       …………………………………………………..

 

A könyv elején írtam már a „hasznos vágyról” és arról a férfiról („Att”), aki megmutatta nekem, hogy milyen sokarcú lehet egy olyan kapcsolat, ami nem szól másról, mint egy szolgáltatásról és az (esetleges) utána történő aktív folytatásról.

     SMS kaptam Tőle: „Csókolom! Délután egy finom szeretkezés, vagy egy vad kefélés? Kismadár”!

Ennek a pasinak volt vér a pucájába, nemhiába, született oroszlán jegyben. Egyetlen hibájaként csak azt tudtam felróni neki, hogy mindig a huszonnegyedik órában küldte az irományait!

Ilyenkor vagy jó ütemben érkezett az sms, vagy sehogy és akkor hiába volt az a fene nagy vágy benne, én jó erősen leszartam!

Az óvatos férfiak nem teszik ki magukat a direkt elutasításnak, éppen ezért írogatnak! Ők, az erősebbik nem – ilyenek, ez van, ezt kell szeretni - vagy épp ellenkezőleg, nem szeretni!

Hosszas sms váltás után, egy nap eltolással megérkezett. Akkor már régen láttam, csak álltam előtte, és azt néztem, hogy milyen szép!

Hogyan festett”Att”? Százhetvenöt centiméter magas, arányos, kecses test – focista jelennel – fekete haj és hozzá egy fekete farok! Ránéztem, és elképzeltem azt a sok ezer dolgot, amit tenni akartam vele… és mit tesz Isten, csodálatos volt a szex!

Impulzív, heves, mondhatni állatias – egyetlen szóval: ÜTŐS! Naná, hogy most mindenki azt hiszi, hogy csak ennyi - pedig nem! Folytattuk, és megmutatta nekem a finoman lágyabb oldalát is. Azt a részt, amikor, azok a megfoghatatlan dolgok történnek, amikre az ember úgy reagál később, mintha álmodta volna - egyetlen levegővétellel az ember tüdejében – fuldokolva – vergődve, hogy még, még és még!

 

              - ÁÁÁÁÁ ABBA NE HAGYD! – és ő nem hagyta abba egyetlen pillanatra sem!

             Egy fúllos szolgáltatásban volt részem, ettől a csodálatos 33 éves embertől, akinek a neve "Att".

                                               …………………………..



 

KIBASZIK VELEM AZ EGYETLEN, MOSTANI „TÁRSAM”!

 

(Napok óta vacakol a gépem. Kitalált már mindent, hogy hátráltasson. Az agyvérzés szélére sodort, csak azért, hogy megmutassa, hogy ő az „úr a háznál”! Miért teszi ezt velem?

Csak ülök a gép ellőtt, és sziszifuszi munkával próbálom szépséges formába hozni az írásomat, de a gépem nem hagyja. Az egyik nap feketék a szavak, a másik nap pirosak, de voltak már kékek, és narancsszínűek is! Ha egyszer elmentem az írást, nem kéne úgy maradnia?)

 

                                               ……………………………….

Mit mondjak erre? Érzem, tudom, hogy ez a könyv azért készül ilyen nehezen, mert a szülés is nehéz! A „gyerek”, ami kipottyan az emberből, aztán, mindenért kárpótolja az anyát, és ilyenkor összetesszük a kezünket, és azt mondjuk: MEGÉRTE!

 

                      Tegnap egy olyan vendégemnél jártam, akivel elbeszélgettem az „írás” gyötrelmeiről!

L” visszafogottan mosolygott, amikor ecseteltem neki az elképzeléseimet! ! Már jelent meg könyve, úgyhogy tudta mit beszél...

        Ő egy nagyon érdekes férfi, mert igen is Ő nem semmilyen, mert igen is Ő valamilyen!

Világfi, aki szereti és habzsolja az életet! (hallom, ahogy ellenkezik, de attól, hogy nem ért velem egyet, még az, aki) mert a Jó Isten a kezein hordozza, és úgy vigyáz rá, mint egy kincsre, amiből kevés van. Az első találkozásunk érdekes volt! „István” vendégem ajánlásával érkezett – biciklin, stílusosan egy csokor erdei virággal a táskájában.

        Az egész lelke a szemeiben - a lábában, múltja és jövője - ami hajtja őt minduntalan előre!

        Színessége megmutatkozik abban, milyen munkákat, vállal, mert egy igazi művész ő a maga módján!

Hódolata jeléül, írt egyszer, a felnőtt férfiaknak szóló újságjába, egy pár sort rólam, és ezt most, szeretném megosztani veletek is!

ÍME:

"Milyen gyakran vesztek, vehettek könyvet, újságot, és van - e köztetek, aki csak a képet falja, a vezércikket meg átlapozza? Én ettől még nem hagyom magam. Minden alkalommal teleírom az oldalam. Itt most, jelesül Júliával elbüszkélkednék, akihez beállt vádlival érkeztem.

Nyakamon a triatlon, tiltakozik is ellene minden izmom, de Júliánál, (aki saját bevallása szerint nem szép, és nem is fiatal) nyugalom fogad és béke.

Garantáltan szexmentes masszírozás, ahol meztelenre vetkőztetve, megfürdetve, illatos olajjal bekenve és puha tenyérrel kényeztetve pont annyira lelazító, mint izgató!

Közel a körúthoz és a Mester utcához egy szelet Távol - Kelet, szentélynyi Nirvána, ahol persze a lényeg és a lélek, maga Júlia.

                                                         Különleges Testmasszőr az ő igazi titulusa"!


                                                  ................
 

                                  Kedves „L" köszönöm a szép szavakat, mint mindig!

 

                                                          ............................

 

És egy SMS váltás egy nagyon kedves barátommal és vendégemmel:

Laci: - Imádlak! Mikor? Hol?

Én: - Nálam az Angyalban fél 1 - 1 -kor?

Laci: - 1-3 között nem vagyok! Röviddel dél után, vagy 3 után? Ha nem megy, akkor is imádlak, akkor talán holnap a Mesternél, ha akkor se, akkor is imádlak!

Én:- Fél 6?

Laci:- Utolsó üzenetváltásunkat törölve folytatnám: Drága Júliám, fél 1 - kor az Angyalnál! Köszöni: Laci

Az sms után eljött, de csak húsz percig maradt, közben felvillantott kb. 4 - 5 arcát, és még sírni sem volt rest (pedig én nem is bántottam), hát ilyen emberekkel vagyok körülvéve!

 

                                             (Apropó: KÖSZÖNÖM DRÁGA!)


                            ............................................................
  

MIBŐL - KIVÉ VÁLUNK AZ ÉVEK ALATT?

 

"Odamegy a fiú az apjához: - Édesapám, én meleg lettem!

- Aztán valami ismert médiasztár vagy-e, fiam?

- Nem. – válaszolta a fia csendben.

- Van-e rózsadombi villád, luxuskocsival? – az apa makacsul folytatta.

- Nincs. – válasza még csendesebbre sikeredett.

- Vannak-e 100 millióid a bankban?- a szavak úgy vágtak, mint egy kés!

- Az sincs édesapám. – mostanra, csak magának motyogta a választ.

- Hát akkor nem meleg vagy te fiam, csak egy hülye kis buzi”!

 

                                         ………………………………….

 

Akiről írni fogok , az egy 54 éves, gazdag vállalkozó! Mondhatni, kellemes ember - makulátlanul tiszta ruhában - igen érdekes rezgéssel.

Többször is járt már nálam - és az alkalmak alatt a koreográfia szinte mindig ugyan az volt - már ami az Ő reakcióit illeti a masszázsra! Ahogy elérkezik a pillanat, hogy a popsiját kezdjem masszírozni, a látszólag teljesen nyugodt férfiból, egy kezelhetetlen gyerek válik!

       Mondhattam én ennek az embernek bármit, úgy engedte el a füle mellett a mondókámat, mintha süket lenne.

- Kérlek szépen, ne emelgesd a derekadat, mert annak az ágyon a helye! – elmondtam neki egyszer, aztán sokszor… Féltettem, nehogy megroppanjon az a derék, ahogy rátámaszkodom - de ő csak emelgette az égbe a hátsóját!

Aztán elegem lett a rimánkodásból, és rácsaptam a seggére egy jó nagyot! Bakker, nagyon meglepődtem magamon…

               Talán, azt hihette, hogy ez is a masszázs része? Ha igen, akkor ez érdekesen vette ki magát!

                Aztán elszégyelltem magamat, mert miért akarok én valakit meggátolni abban, ami neki jó?



 

 

Szólj hozzá!

"HAGYD ABBA TE ÁLLAT"!

2011.02.28. 09:45 J. HIMMM - Egy masszőrnő vallomása

 EGY ÉV UTÁN!
 

Komolyan! Nem tudtam, hogy eltelt egy év, és azt sem tudtam, hogy mitől volt az a furcsa érzés bennem! Sírnom kellett, mert a feszültség egyre nőt és akkor azt mondtam; ”Jól van, gyere ki, ha már annyira kikívánkozol!”

Egy meditáción történt. Látszólag semmi okom nem volt a sírásra, és mégis úgy potyogtak a könnyeim, mint a záporeső. Másnap hajnalban „beugrott” a dátum!

                         „EGY ÉVE ANNAK, HOGY ELMENT TAMÁS”!

Komolyan megdöbbentem attól, hogy milyen jól emlékszik a lélek! Ilyenkor a láthatatlan sebek felnyílnak, és akkor minden ok nélkül lehet sírni - ríni, és a sorsot kárhoztatni azért, hogy mekkora óriási kibaszás az élet!

 

    És így szól a seb, „MÉG LÉTEZEM, NEM GYÓGYÚLTAM BE”! – hogy a jó anyjába bele! 

 

(Sokáig nem volt kép felrakva Tamás regisztrált oldalára - csak a neve és a régi képek a fejembe és a fiókomban emlékeztetettek a sok szépségre és arra a rosszra - amit tőle kaptam. Most itt van, és látom, harminchárom éves, de tíz évvel többnek néz ki! Nincsen rajta szemüveg, ami mögé elbújhatna. Fura így látnom Őt!)

                                                                              ..........................

 

Másnap este eljött egy ismerős hölgy hozzánk – „Katus”, aki hozta magával az aktuális barátját is, hogy lássam őket együtt.

                      (Én mindent láttam már akkor - és előre - ami miatt megtették ezt a nagy utat hozzám!)

Főpróba, minden új találkozás. Emlékszem, hogyan hagytam beszélni az embert, (orrom előtt az ujjaimmal babráltam szaglószervemet és azt figyeltem, ahogy beszélt a fickó) és akkor áthajoltam a konyhaasztalon, és beleszagoltam a levegőbe… bele, az emberbe magába… BÜDÖS VOLT, HITELTELENÜL BÜDÖS... de nem ő, hanem az, amit mondott!

Két nap múlva újra eljött „Katus”,(egyedül) és én egy kis levelet nyomtam a markába:- Ezt csak akkor olvasd el, ha már nem lesz meg a kedvesed! Aztán, eltelt fél év, és sírva hívott fel! Olyan dolgokat mondott, amiket a papírra írtam, és azt kérdezte: -TE EZEKET HONNAN TUDTAD?

          Nem tudom, és azt sem tudom, hogy magammal kapcsolatban miért nem működnek ezek az antennák!

Talán, sokkal könnyebb lenne a dolgom, ha nem én lennék - én! De - de mégsem így van egészen, mert… Tudom mi a különbség a dolgok szemlélése és a megélése között… és, ez az, ami abban segít, hogy olyat lássak - érezzek, amit sokan nem!


 

TIBETI MASSZÁZS. 

 

Szu”, egy nagyon kedves hölgy volt, aki a maga hatvanöt évét úgy viselte, mint más a huszadik esztendejét! Sokat élt, és tapasztalt szellemisége átvilágított a szemein, és az érintésén! Szeretetre méltó, csodás ember, és csodálatos NŐ!

 

Látogatóba jött Magyarországra, és a barátaimmal, azon voltunk, hogy azt a pár napot, amit velünk tölt, szép emlékként őrizze meg, ha már nem leszünk mellette. Egy hosszú gyaloglással telt nap után megígértem Neki, hogy másnap megmasszírozom! - Viszonzás képen én is megmasszírozlak! – kacsintva mondta egy tolmács segítségével, és kíváncsivá tett az ajánlata!

 

      Azon a napon átélhettem életem első olyan „orgazmusát”, amit egy nő „sajtolt ki belőlem”!

 

Tudnotok kell, hogy a látszólagos gyorsaságom mögött, van egy befogadóbb, felfedezőbb énem, ami nem szól másról, mint valaminek a megfogásáról, érintéséről, szaglásáról és ízleléséről! Nem az vagyok, aki félrebeszél – és éppen e miatt, csak lassan haladok előre a megfigyelésben - mert így tudom optimálisan feldolgozni mindazt, ami engem ér!

             „Szu” megérkezik, lefekszik az ágyra, és elmutogatja kézzel – lábbal a fájós részeit.

- Nagyon sajnálom, hogy nem tudok angolul… – Majd a következő éltemben! - nyögöm neki magyarul, ő kényelmesen elnyúlik az ágyon és kezdődhet, a masszázs. 

 

            Másfél óra, és egy illatos fürdő után, végre nekiállhatott annak a híres Tibeti Masszázsnak! 

 

Úgy éreztem a testemen, hogy amit csinált, a pontmasszázs, és az akupresszúrás masszázs keveréke lehetett! Hatásos volt, ahogy a testem megfelelő pontjait nyomta, kisebb nagyobb erővel. Nem győztem csodálkozni, honnan benne ez az óriási erő és határozottság, amit a keze közvetített belém. Az arc, a fej, és a vállak után következhetett a törzs! „Szu” a fejemtől áthelyezkedett a hasamhoz! Alacsony vékony kis hölgy, akiről az ember nem feltételezne férfiúi erőt… de ami ezután következett, minden elképzelésemet felülmúlta!

Úgy ült rám, hogy a hasam alsó részét teljesen befedte az ülepe… történt ez olyan gyorsan és meglepő módon, hogy levegőt is elfelejtettem venni. Akkora volt ez a nyomás ott alul, hogy nagy fájdalom töltötte be az egész bensőmet, mindeközben a két kezével nyomta a mellkasomat nagy erővel.

                  A meglepetés ereje lehet olyan ütős érzés, mint az, amin keresztül mentem akkor!

Kitartóan nyomta, hol a méhemet, hol a melleimet! „Levegőt kellene vennem!”, gondoltam, mert különben nem csak kínok között, hanem fulladásos halálban is részem lehet! Nem is tudom… hosszú perceknek tűnt, amit rajtam töltött, és a fájdalom kezdett olyan kínos érzéseket ébreszteni bennem, hogy itt most meghalok!

Szu” csak ült rajtam és nyomott! Egyszer csak, enyhített a nyomáson, ami olyan érzés és mozdulat volt együtt, mint mikor egy erőszakoskodó férj teszi a dolgát húzódozó feleségén…

              Aztán újból visszaült, és én úgy éreztem magamat, mint egy „U” szög, akit újra hajlítottak!

Az agyam, semmit nem értett abból, miként lehetséges az, hogy még élek! A szemeim kiguvadva a fájdalomtól, és rögtön utána egy újabb fájdalom, ami nagy erővel nyilallt a bal petefészkembe!

           „Ha volt is itt valami daganatom, vagy mit tudom én mi, az most tutira kipukkadt bennem!”

Próbáltam levegőt venni… és mit tesz Isten, sikerült! „Frankó!” – gondoltam magamban, és igyekeztem megtölteni a tüdőmet, az életet adó oxigénnel. Dagadt a fejem; legalábbis én ezt éreztem, rettentő csúnya látvány lehettem!

                                   Aztán egy újabb nyomás és még erősebb mozdulatok következtek…

                    „MIKOR LESZ ENNEK VÉGE?” HELP! VALAKI”!

Szu” előre – hátra ringatózott a hasamon, mintha egy nem létező gyereket altatott volna… és csak nem akart vége lenni a tortúrának! Újabb helyezkedés, újabb fájdalom, és ringatózás. Később, sokkal később jöttem rá, hogy ezek a „párzó” mozdulatok oldják bennem a fájdalmat, és a feszültséget… szinte már kívántam őket!

Mi volt ez? Nem tudom! A gyagyás nők olyanok, mint én? Vagy azok, akiket megerőszakol a párjuk, de a helyett, hogy azt mondanák neki,- HAGYD ABBA TE ÁLLAT! – azt nyögdécselik, hogy még, még és még?

Hát ennyit a női logikáról! Fingom nincs, miért jó nekünk, ha fáj, akkor érezzük csak, hogy élünk?

             „Szu” semmi jelét nem mutatta annak, hogy vége lenne a „kínzásomnak”!

Ha én ezt előre tudom, akkor feküdt volna ide a faszom!” – elfordítottam a fejemet, mert féltem, hogy kiült az arcomra a gondolat! Valószínűleg ő is azt figyelte, amit én – azt a megmagyarázhatatlant – mert az értelmet semmiféleképpen sem – és elmúlt a fájdalom, a görcs, és jó volt, ahogy ott tornyosult fölöttem – egyszerűen elmúlt a rossz érzés belőlem!

Akkor mellém helyezkedett… a mellkasomon, és a hasamon, két, konkrét pontot kezdett nyomni! No hiszen! Csak néztem nagyot, amikor azt éreztem, hogy a felsőtestem elkezdett emelkedni az ágyról!

               Azt hittem, csak egy álom, és mindjárt felébredek, vagy „nem vettem észre, hogy elájultam”?

A testem felső része elemelkedve lebegett az ágyon, és közben az a furcsán kellemes érzés ott mélyen lent... nagyon különleges volt! Aztán csak feküdtem, és potyogtak a könnyeim, és boldog voltam!

                                            ………. .-. …….....


 

MI VAN AKKOR, AMIKOR VALAKI ELTÉVED – ÚJRA NEKIFUT?

 

Meleg délelőtt volt, amikor úgy döntöttem, hogy kitárom a konyhaajtót, hagy járja át a lépcsőház hidege a lakást! Egyszer csak hallom, hogy valaki kopog a nyitott ajtónál…- Igen? – kérdeztem, és látom, hogy egy fiatal harmincas férfi áll az ajtóban, és azt mondja: – Megjöttem!

 

Furcsa, mert nem vártam vendéget. Még a hangjára sem emlékeztem… talán elfelejtettem valamit? Akinek majd érkezni kellene, kb. 50 éves ember lesz… szóval valami hiba, történt itt! De ha ő az én emberem, az sem baj! Mindent megmutatok neki, és hagyom, hogy kényelembe helyezkedjen, közben kitöltöm az italát… aztán, minden nagyon gyorsan történik!

    Az ember elkezd vetkőzni… és közbevetem: - Nyugodtan használhatja a WC, ha úgy van hozzá kedve… J

- Azt beszéltük a telefonba, – mondja zavartan – hogy a pisi részt – (HŰHA!) – együtt és közösen… vagy mégsem? – kérdezi, és boldog, hogy befejezhette a mondatát!

 

    És akkor leesett a tantusz! Gondosan leültettem a félmeztelenre vetkőzött, és igen zavarodott ifjút, és nekiszegeztem a kérdést: – Nem lehetséges, hogy eltévedt a folyosón, és csak azért landolt, itt, mert nyitva volt az ajtóm? – az ember elkezdett izzadni!

     

  • És akkor ez a hely itt micsoda? – teljesen elfehéredett az ajka – Basszus! - annyira sajnáltam!

  • Én egy masszőrnő vagyok, de semmi baj! Menjen le a kapuba, és hívja fel élete hölgyét újra…

    aztán jó szórakozást Önöknek!

 


 

HÓNAPOK ÓTA ÍROM A KÖNYVEM - KÜLDTEM BELŐLE EGY KIS RÉSZLETET ÉDENNEK.

 

Íme: „Névnapi – ajándék masszázsnak indult! Megkérdeztem tőle a telefonba, hogy mit tegyek vele, ha itt lesz…- Van egy – két ötletem! –mondta, és úgy röhögött, mint egy vámpír, aki vérszagot érez”… 

                                                                                                                                         Mit szólsz Ember? Ölelés: J.

 

És küldte a választ; egyelőre gyanútlanul, mint aki elfelejtette, hogy én, simán felhasználom a könyvemben minden leírt szavát! Végül is egy „írónő vagyok”, vagy mifene.

Éden:

- Azt is megírod, hogyan gyűjtögetted évekig az anyagot? Ez a múltkor egy kicsit kiakasztott és még nem sikerült túltennem magam. – Amúgy jól írsz, de ÉDEN?

(Atya Isten, ilyen hosszú válaszra nem számítottam… Tőle… hehe!)

Én:

  • Mi akasztott ki ezen? Butaság, nem kell kiakadni! – a gyűjtögetés szót nem érted, vagy a technikát nem vágod, nos? ÉDEN = egy számomra magasabb szintű rezgés megélése, még akkor is, ha ez nem látszik! (Különben is, ez nem Rólad szól, hanem egy érzésről)

     

Éden:

  • Az anyaggyűjtésen a mélyhűtött poharat értettem, de no problem, értem. Tsók.

(Megláttam a válaszát és tudtam, éreztem, hogy óvatosra vette a figurát! Ezután, még ennyit sem fog válaszolni, mert ez a fazon ilyen!)


 

Én:

- Ha leírtam, elküldöm Neked, hogy olvashasd! Ölelésem: J


 

ÉS AKKOR MOST JÖJJÖN AZ „ANYAGGYŰTÉS”!

 

Sok barátom van, akikkel néha összejöttünk a bérelt lakásban egy buli erejéig. Ilyen alkalmakkor mindig maradt valami a hűtőben: ital, fagyi, gyümölcs, ez meg az… Egyszer, (ne is kérdezzétek, hogy mikor) úgy gondoltam… eltárolom ÉDEN magvait!

   Egy üvegpohár rejtette, a mélyhűtőben, azokat az alkalmakat, amiket, a számba eresztett férfiassága jeleként.

       A barátaim, látták, de soha nem firtatták a pohár eredetét (elfért a sörösüvegek és a pezsgők között).

                     A női lélek már csak ilyen: kifürkészhetetlen, és csodálatos! Hogy miért tettem?

                                   Úgy éreztem velem, van, akkor is, ha nem fekszik az ágyamon!

                     Azt hiszem, soha nem mondtam el, ezt a dolgot (Édenen kívül) senkinek!

 

                          Itt az ideje hát, hogy megosszam MINDENKIVEL!

 

Aztán, eljött a pillanat, amikor elköltöztem a lakásból, és az üvegpohár, gazdag tartalma a spermabank helyett a lefolyóban végezte! - ÁLDÁSOM RÁTOK! – mosolyogtam, ahogy lecsúsztak a csatornán! 

                                        ....................................

      Ahogy ígértem, elküldtem neki a szöveget Édennek, de Ő mély hallgatásba burkolózott.

                                .................                        .................................                        ....................

Mert tök mindegy, hogy ki vagy, ha nem vagy korrekt, megette a fene az egészet!”- olvastam ezt a kis idézetet, és arra gondoltam, Ében mennyire félhet tőlem!

              Nem is tudom, miért, ugyanis nem adtam rá okot neki… SOHA! Vagy talán önmagából indul ki?

Nem ismert meg az évek alatt, hogy tudja, ki vagyok? Persze ha szégyell - úgy nehéz, ha nem figyel rám - és még gondolatban sem vállal fel!

Nem csoda, ha az ember megtanulja az időközben, biztosnak látszó dolgokat is bizonytalanul kezelni? És, nem fogjátok elhinni, de ez a vicc jutott az eszembe kínomban:

A cigány könyvet olvas a folyóparton, arra megy egy szkinhed:- Mi a faszt csinálsz itt cigány?
– Héberül tanulok!- válaszol fennhéjázón a cigány.
– Ne tetézd a bajt cigány”!

                                                                                                                                          HÚ, ez nagyon fájt…

                                          De, de, nincsen de… ez lenne a kíváncsiság és eddig tartana?

                                                                         Ez szomorú!

                                ………………-------------------……………


 

A FÜZETEIM AZ ÉLETEM RÉSZE!

 

És most visszatérek a régi szép időkre… de előtte, (Tegnap itt járt „Tesztemberem”… és megbeszéltünk pár dolgot a könyvvel kapcsolatban. Nézegette a megszámozott füzeteimet és azon csodálkozott, hogy azokból, az inci – finci kis beírásokból, hogyan kerekedhetett máris pár száz oldalnyi szöveg!

Rábökött néhányra és azt mondta… – Mesélj róla valamit, ami eszedbe jut! – és én csak mondtam neki, a sok furcsa, néha bizarr, és megdöbbentő sztorit. Csak nézett rám és mosolyogva csóválta a fejét: – TE BETEG VAGY!)

                              Néha az élet elvett, és aztán adott nekem… mindenféle rendszer nélkül.

               Olyan volt ez sok esetben, mint egy jól irányzott lövés a szívbe! Fájdalmas és kijózanító érzés.

 

Például, amikor a kutyáim meghaltak; akkor, (kevés kivétellel) majdnem minden esetben színházjegyem volt aznap estére. Ez is azt mutatta, hogy minden körülöttünk csak illúzió, és azt is éreztem, hogy nem szabad komolyan venni az életemet, mert akkor simán belehalhatok! 

Mert a masszázs olyan világ, ami elragadja az embert, és úgy tarja fogva, hogy észre sem veszed. Minden, amit látsz, csak egyetlen százaléka a valóságodnak, és mint egy csecsemő dédelget a sors a karjaiban; ahonnan kipottyanni nagyon fájdalmas érzés.

Talán, azért is a szeretik a férfiak ezt a lehetőségét az életnek… mert, mintha kilépnének arra az egy órára a valóságukból a mindent elsöprő illúzióba!
 

 


 

MERT ÉN, ILLÚZIÓT ÁRULOK ÖNÖKNEK HÖLGYEIM, URAIM!

 

 

Laci”, aki nagyon sokat járt hozzám, a rideg valóságban élte életét… mégis minden velem töltött pillanatát szerette az együttlétünknek.

Soha nem jött üres kézzel. Egyszer hozott nekem egy picike arany csillagot (úgy becézett – „Csillagom”) és egy szerencsét hozó követ, (amit szívem szerint azonnal visszaadtam volna neki), hátha közelebb kerülünk egymáshoz… de nekem soha nem nyílt ki felé a „kiskapum.”

        Sokáig próbálkozott, de hiábavalónak tűnt minden igyekezete, mert nem működött a „kémia”közöttünk.

                                                             Milyen jó ez a szó: KÉMIA!

Mert mitől is működik és mitől nem? Szerintem mindenki érzi, ha ott van két ember között, és azt is, ha nincsen. Miért erőltetnek akkor az emberek olyan dolgokat, amik nem léteznek?

Emlékszem egy testvérpárra, akik közül a fiatalabb férfi volt számomra a kedvesebb. Aztán egyszer elküldte hozzám a bátyját, aki olyan volt, mintha nem is egy vérből származnának. Itt nézem a füzetemet, és a következő szavak vannak beleírva: „Feszült és nagyon furcsa férfi!” - ha én ilyet leírtam, akkor ez azt jelentette, hogy meg kellett erőszakoljam magamat… ahhoz, hogy jót adjak a másiknak, éppen ezért nem is volt levezetés… mert, nem voltam rá képes!

                   Aztán a bátyó újra meg újra eljött… „Még mindig rosszul viszonyulok hozzá”! – írtam.

Okos volt és érezte, tudta, hogy miért történik így, és mégis minden alkalommal, amikor visszatért, ott volt a levegőben és benne, hogy „hátha most megteszi nekem Júlia”… és egyszer, meg is történt.

                       Én soha, addig nem hallottam akkora sóhajt még az életemben.

Onnantól megváltozott minden, kettőnk között.- Hogy miért? Nem tudom… de én így éreztem… és nekem, ez volt a fontos!


 

NÉHA MEGESETT, HOGY EGY FÉRFI EGYMÁS UTÁN KÉTSZER – HÁROMSZOR JÁRT NÁLAM, AZTÁN, NAGYON SOKÁIG NEM TÖRTÉNT SEMMI!

 

Ezek a férfiak, keresztül – kasul utazták a világot. Egyszerre több országot mondhattak hazájuknak, és ha erre jártak, akkor beugrottak hozzám egy masszázsra.

 

Gavallérságuk és nagyvonalúságuk híres volt, mint az a tény, hogy léteznek még úriemberek a világban! Az Ő szájukból hallottam a következő mondatot:

                                                               - EGY NŐT AKAROK MAGAMNAK!

 

Voltak páran a kuncsaftjaim közül akik, a klasszikus „régi vágású úriember” formát követték, és kétlaki életet éltek. A feleségük és a család otthon várta őket, de mellettük tartottak egy fiatalabb, szebb és kedvesebb lányt, aki a havi apanázs mellett megkapott mindent, ami szem – szájnak ingere. Mindezek mellett, ezek a férfiak szívesen jártak hozzám - és fennhangon állították, „ez nekem jár” - mintha nem is ezen a földön élnének!

Olyan plusz volt bennük, amit csak hosszú összegyűjtött élettapasztalat után képes az ember magának megadni.

                  „A HATÖKRÖS GAZDA BASZIK, AZ ÚRIEMBER FIGURÁZIK!”

            Ezt egy 65 éves, vidéki vendégem mondta, akivel mindig, sokáig beszélgettünk a masszázs után.

Ő egy volt a világfiak közül, aki megosztotta velem, a városi férfiak impotenciájáról kialakult véleményét…

- Folyton sietnek, és azt nem lehet a szexben! Talán az egyetlen dolog a „hímzés” után az életben, amit szépen, lassan, remegő kezek nélkül kell csinálni!

Az emberemnek akkora beszólásai voltak, mint a ház! A pesti kiruccanásai jó ürügynek szolgáltak arra, amit szeretett - egy finom masszás nálam - és egy kellemes délután a szeretője karjaiban!

                                                                    Ő aztán tudta; hogyan kell jól élni!

 

URAIM, MINDEN FÉRFI ERRE VÁGYIK TITKON! ÉS VANNAK AZOK, AKIK EZT MEGTEREMTIK MAGUKNAK! NAGYON RITKA MADARAK ŐK!

 

Kívülről nem is látszik… és éppen ezért annyira „veszélyesek” - mert a veszélyes dolgok mindig csodálatosak - szerintem!


 

NEM MINDIG AZT KAPOD, AMIT VÁRSZ?

 

Kegyetlenül nagy igazság ez a mondás: „Aki válogat, az nem kap semmit” - Anyukám, mindig ilyeneket mondott nekem, és én megtanultam elfogadni azt, amit az élet nekem szánt.

       A szolgáltatók nagy része szembesül,(én is) azzal, amikor egy „hang” az éterből, belép az ajtaján!

 

L”, aki 34 éves, kedves, szimpatikus férfi volt… „kurva jó hanggal!” Egy volt a kevesek közül, akinél a külső és hozzá az Isten adta hang is harmonikusan illeszkedett a maga valójához.

Itt vagyok például én, aki nagyon sok férfit zongoráztam végig akkor, amikor még az újságban hirdettem, és csak hallgattam, hogy hogyan is képzeltek el mindent… szegények… telefonon keresztül, és mit kaptak abból a „mindenből”, amikor beléptek ide, erre a valóságos helyre.

Nem érdemes ábrándozni… - A lényeg a póker arc, aztán tanulj gyorsan, és kevesebb csalódásban lesz részed! – vallom ezt a nagy igazságot még a mai napig is!

- Csodálatos ez a hang! – mondta egy férfi a vonal túlsó végén.

- Gyanítom, nagyot nézne, ha meglátna… Uram! – hiába figyelmeztettem az embert… amikor megérkezett, rossz volt látni, ahogy az arcára kiült a csalódás!

- Én mondtam! – de ezek a rövid mondatok nem segítettek sem nekik, sem másnak.


 

Aztán, egy idő után már nem zavartak a fintorok, mert ezek a csalódások nem rólam szóltak, hanem arról, amit rosszul gondoltak, hittek…”Kár, mondta a varjú… KÁR”!

És ott volt nekem az érem túlsó oldala, amikor nagyon sok fricskát kaptam az élettől… de egy idő után, már csak a kellemes rész jutott nekem, mert, okosan, minden arcát elfogadtam a vendégeimnek.

 

                                                 …………………………….


 

Péntek este volt, igen - igen előre haladt az idő, amikor felhívott egy férfi. - Szia, Tibor vagyok - mondta. Sokat beszélgettünk, és én nem szándékoztam kimozdulni a lakásból, de addig beszélt a szépséges hangjával, amíg igent mondtam neki.

              A fickó ház elé állt az óriási autójával, és nagyot nézett, amikor kinyitottam a kocsi ajtaját.

- Sajnálom, ha nem jövök be magának, én vissza is mehetek tévézni! - mondtam, ahogy a fejére néztem! (legalább lazítok egy kicsit, na, bumm, és akkor mi van?) Hosszú, kínos másodpercek következtek, és amikor becsuktam volna az ajtót, hogy „PÁ ÖCSÉM”, akkor azt mondta: - Menjünk és tegyél meg mindent, ha már itt vagyok!

 

          A kocsiban, tapintható volt a feszültség. Ő biztosan azt gondolta.”Én állat, elszúrtam az estémet”!

 

(Nyilván, egy mindenre elszánt férfi, viselkedik így egy neki nemtetsző nő társaságában, de hát, ezt Ő választotta magának!)

Direkt (!), és többször is megérintettem a karját, mert érezni akartam azt, hogyan szenved. Május volt, estére egy kicsit hűvösebbre fordult az idő, de az ő homlokán izzadság cseppek jelentek meg, és én egyáltalán nem tudtam sajnálni.

Megköszöntem, hogy háztól házig szállított, és egy határozott búcsúzást produkáltam neki a kapuban, de nem akart elmenni. - Beszélgessünk, ha már ide jöttünk! - mondta. „Ez a fasz, nem egy feladós fajta”! - gondoltam magamban, - „Nem baj, ő lesz úgy is, aki elmegy”. – és én hagytam, hogy feljöjjön a lakásba.

Rövidre vágatott tüskés haj, határozott ívelt orr - csak fent néztem meg jobban. Vibráló elméje nehezen nyugodott meg a beszélgetés alatt.

- Megmasszírozhatom a talpadat? - kérdeztem tőle váratlanul, és nagyot néztem, amikor elutasítás helyett, egy határozott igent kaptam válaszul.

 

Hanyatt fektettem az ágyban és csak azt kértem tőle, hogy a hosszú nadrágját vegye le: - Tudod, az olaj miatt! – mosolyogtam rá, de szegény úgy feküdt ott, mint egy sarokba szorított vad! Félt tőlem, és nem csak tőlem, hanem magától is… egy kis idő után máris érezhető volt, ahogy az izgága teste megadta magát a kezeimnek! Ahogy egyre haladtunk előre az időben, rajta egyre kevesebb ruha lett - ne kérdezzétek hogyan történt - én nem tudom, és szerintem Ő sem tudná elmondani! Úgy szabadult meg a ruháitól, mint egy mágus - volt, nincs - egyszerűen hihetetlen volt. A masszázs végén, már nem volt magánál… Segítettem neki, és hagytam, hogy belefúrja a fejét az ölembe, és akkor én, nagyon szépnek láttam!

 

Az egóm ezerszeresen kielégült. Éjjel fél kettőt mutatott az óra, amikor elindultunk az ellenkező irányba, és én hagytam a visszaúton, hogy fogja a kezemet.

 

                                                      .............................................


 

 

(NEM TUDOM, HÁNYADSZOR OLVASTAM MÁR VÉGIG, AMIT LEÍRTAM! MILLIÓ JAVÍTÁS, TÖRLÉS, AZTÁN ÚJRA, ÉS ÚJRA. ÉS MÉG MINDIG!

VANNAK „KEDVENCEIM” (PL. A FICKÓ, A TÜSKÉS HAJÁVAL ITT FÖLÖTTEM) ÉS EGYÁLTALÁN, ANNYIRA JÓ, HOGY ÍROK!)

 

                                   ..............................................
 

KÜLÖNBÖZÜNK - TEHÁT - VAGYUNK!

 

Akire Te azt mondod, hogy „bűzlik”, az csak KÜLÖNBÖZIK. De, ha akarod, akkor akár, a saját illatod is átjárhatná Őt! (Fogadjunk, hogy ez még nem jutott az eszedbe - soha!)

 

Az egész eddigi életem arról szólt, hogy különböztem másoktól! Nem volt vidám menet idáig, de különleges volt, és az ENYÉM!

Nem hiszem, hogy le tudtam volna írni azt, ami eddig juttatott, vagy ha mégis, akkor egyáltalán nem mozdítana meg, és akkor abból megint csak egy „rosszul átgondolt kúrás” lenne a vége! Saját magamat kefélgetném ütre és azt nem tehetem! Annyira jó, hogy itt vagyunk a földön és vannak lehetőségek, választások és minden, ami „odafent” nincs!

Sokszor „hallgattam” a szellemeket, akik azt mondták nekem: - MOST ÉLJ, BASZOD, MERT HA EGYSZER IDÁIG JUTSZ, AKKOR HALÁLRA FOGOD UNNI MAGADAT!



                                              .......................... 

(A múlthét vasárnap A.J.Christian előadásán voltam. Olyan hely volt ez, ahová régebben szívesen mentem, mert szerettem azt a feelinget, és az embert aki, ott volt – és osztotta azt amit tudnom kellene, de a szünetben azt mondtam - „ELÉG VOLT! MEGYEK HAZA!”)

                                                                                                                                Mi történt velem?

                                   ………………………………………..

 

           A két fiúval történt szakításom után nehezen hittem, hogy el tudok lazulni egy férfi társaságában.

 

MEGMASSZÍROZHATNÁL KEDVES - AZTÁN ÉN IS - SZIGORÚAN TÖREKEDVE A MASSZÁZSSRA”? - az SMS-t én küldtem Alfa hímnek, akit hónapok óta nem láttam, de szívesen lettem voltam vele mindig.

 

A szívemben rengeteg bánattal, de az ölemben óriási vággyal vártam valamit, amit nem tudtam akkor szavakba foglalni. Az erkélyről néztem, amikor megérkezett és bezárta az autót, aztán, gyors léptekkel elment a sarki közértbe. Augusztus vége volt és még mindig nagy meleg - ziláltan, allergiától szenvedve lépett be az ajtómon: - Mit vettél drága? - kérdeztem.

- Meglepetés, és most még nem is láthatod! - a hangja megfellebbezhetetlen volt; betette a hűtőbe a zacskót, és azt kérte, hogy ereszek neki egy nagy kád vizet.

                           Elmerült a habokban és próbálta a megállíthatatlanul csöpögő orrát kordában tartani!

- Ha bemegyünk a szobába nem fog folyni az orrod! –mondtam, de látszott rajta, hogy nem meri elhinni. Reménykedve nézett rám, és az a mosoly sok mindent elárult nekem! Aztán hagyta, hogy megfürdessem, és én úgy mostam a haját, mint régen a gyermekeimnek, aztán kilépett a kádból és megtörölgettem a szép testét!

- Akkor kezdjük! – mondta, és egy sistergő hang ütötte meg a fülemet - Édes tejszínhab, olyan, mint TE! - és rákente a tomporomra a fél flakon tartalmát. Aztán egyre lejjebb csúszott a keze és éreztem, ahogy az édes ujjai becsúsznak a résembe!

- Ember, mit csinálsz ott lent? - minden igyekezetemmel próbáltam elképzelni, milyen fejet vághat ehhez a nagy mutatványhoz.

 

Mit kell róla tudni? Alfa hím, egy nagy étvágyú ember, akinek a gyomra össze van szűkülve! És, ha tetszik, ha nem, ezt a tényt, óriási önuralommal és még nagyobb fantáziával; de ezektől függetlenül - botladozó potenciával próbálja pótolni!

Mindig is ilyen volt. Néha az agya annyira előre szaladt gondolatban, hogy a farka nem tudta Őt követni! Nyelvét kidugva, megkefélt a nagy lábujjával, aztán kiapadhatatlan kedvel állta a sarat, akkor is, amikor a pénisze került sorra! Magam sem hittem el, hogy miket engedtem meg neki.

                                - Jót tett neked az a sok víz! - mondtam mosolyogva: - És most én jövök!

Leráztam magamról, és ahogy ráfeküdtem hanyatt, mindene maszatos lett! Élveztük, ahogy egymáson csúszkáltunk. Hülye gyerekek módjára, minden „rondaságot” kipróbáltunk együtt, és aztán előkerült a behűtött tokai bor, meg a finom fagyi is; egymást etetve - itatva az ágyon, ami egy kis idő után úgy nézett ki, mint egy disznóól!

                  Boldogság bujkálj a mosolyában, amikor hasra fordult… és hagyta, hogy megmasszírozzam…

       Fürdés után aztán, a finom tiszta lepedőn elszunyókált; később hazavitt a nagy dög királykék autójával.

                (A csöpögő orra és az allergiája, az alatt a három óra alatt, egyszer sem zavarta!)

Én pedig elfelejtettem mellette minden rosszat, ami fájt akkoriban… de ahogy becsukódott az ajtó mögöttem, „beugrott” be egy kép Alfáról, ahogy állt előttem az ajtóban… és az inge felső zsebéből egy fogkefe kandikált kifelé!

 

   BAKKER! Még most is velem lehetne, és együtt alhattunk volna éjszaka, de én nem figyeltem a jeleire!

 

                                              ………………….


 

Z” A SPORT EMBER

 

Lehet, hogy halványul, sok kép a fejemben, de hogy soha nem fogom elfelejteni néhányukat, az tutivilifix! Így vagyok azzal a férfival is, aki, valami hihetetlen csoda folytán, de egyszer csak belépett az ajtómon.

Hogy miért engem választott? Egyszerű oka volt: sokat és hivatalosan is rendszeresen sportolt, éppen ezért kellett neki, a kezem! Szüksége volt arra, hogy egy nő úgy gyúrja meg, hogy azt érezze és szeresse is egyszerre.

                                            „Z” ezért választott engem!

Harminchárom éves volt, és nagyon érdekes volt, az a trend, („Krisztusi kor”, szokták mondani), amit ezekkel a 33 éves vendégeimmel megéltem! És fogalmatok sincsen, hogy mekkora igazsága van ennek a mondatnak!

Mert akkor, amikor én beléptem ebbe a sokatmondó korba, szinte teljesen megváltozott az életem! A szex és a férfiak sokkal hangsúlyosabban voltak jelen bennem és körülöttem. Szerettem magamat, és azt az időszakát az életemnek, aki akkor voltam! Nyitott volt a világ előttem, és teljességgel felderítetlen! Valahogy így lehetnek ezek a fiatal lelkek is az életükkel.

Szóval akkor, „Z”! Nem tudom hányadszor tette tiszteletét nálam akkor, de az a nap, amiről írni fogok… sokkal inkább volt más, mint bármelyik, amiről álmodhattam addig, vele kapcsolatban.

Hogy milyen volt Ő? Magas, arányos testű, sportos férfi, csigásan göndör hajjal a feje tetején! A jellegzetessége mégsem ez volt, hanem az a mosoly, ami folyton ott bujkált a szája szegletében. Az a kis vonás adott neki, egy olyan huncut külsőt, amit még soha nem láttam addig emberen!

                          Folyton mosolyognom kellett tőle, mert – egyszerűen nem tehettem mást!

Péntek volt és kora délután. Kb., másfél éve járt akkor már hozzám… ismertem a testét, és tudtam, hogy milyen jó neki az a másfél óra, amit nálam tölt! Nem volt még szerencsém hozzá, de valami miatt ez az alkalom, olyan másnak tűnt, mint az eddigiek bármelyike.

Ahogy haladtam a masszázs végéhez, úgy lett egyre élénkebb „Z”, - aztán, nem kis meglepetésemre - hirtelen felült az ágyon! Farkasszemet néztünk egymással, és ettől nevethetnékem támadt…

Ő kihasználta ezt a pillanatot, és valamiféle buzdításnak vehette, mert elkezdett nyomulni azzal a szépséges testével. A kis hülye, addig helyezkedett, amíg az ujjait be nem kormányozta a lábaim közé, de a zongoraleckéjét már nem játszhatta le, mert, ahogy kirántottam a kezét, abban a pillanatban beletoltam a saját szájába! Nagyon tetszett neki ez a fordulat, főleg ahogy rácsuktam az ajkait az ujjaira – látszott rajta, hogy nagyon ízlett az ujjain a csillogó nedű íze!

                Aztán minden nagyon gyorsan véget ért… és, végül nem történt semmi ....

Szólj hozzá!

PROSZTATA MASSZÁZS. (Hitek és tévhitek!)

2011.02.26. 12:09 J. HIMMM - Egy masszőrnő vallomása

 

Emberek, hölgyeim, mindenkit buzdítok erre a kellemes tevékenységre… és arra az egészséges öntudatra, hogy tudják, a testünk nem hazudik


 

(A ház, ahol lakom, igen öregecske. Bejelentettem, hogy a szemétledobóban folyik valami gyanús víz, ki is jött egy szerelő, aki mára megjavította a lefolyót!

Becsengetett és közölte velem a jó hírt: – Készen vagyok, a hiba kiküszöbölve!- csak álltam bambán az ajtóban és arra gondoltam, hogy ez az ember mást is akar, mint tényeket közölni velem!

                    Na, mit gondoltok, mi történt?   Mert ami ezután történt, azt kb. tíz éve éltem át utoljára.

                           BASSZUS! Randevúra hívott, annak reményében, hogy közelebbről megismerhet!

                             Szerencsétlen még be sem fejezhette a mondatát, én máris nemet mondtam neki.

Úgy megijedtem, mintha az életemre tört volna… hogy én mekkora marha vagyok! Megköszöntem a bizalmát és „lezavartam” a lépcsőn… csak álltam ott egyedül, mint egy függőfolyosóra rángatott kuka! Hogy miért tettem ezt vele?

                                                                         Azért mert a testem nem hazudik!

Lemenekült a lépcsőn és nekem az ugrott be, amit már egyszer leírtam ezekre, az oldalakra: MIÉRT NEM KAPHATOK MEG VALAMIT, ÚGY, ÉS AKKOR, AMIKOR MÉG TUDNÉK NEKI ÖRÜLNI? - biztos ezt érzi most Ő is! (Ezúton szeretnék elnézést kérni Tőle!)
 

                                               …...........................................


 


 

TIZENNÉGY ÉV UTÁN…

 

Egy újabb hirdetés: „Az, hogy mennyit lendít egy hang a szolgáltatás értékén, csak lutri, viszont nem lutri maga a szolgáltatás! Mindenkinek ajánlom, aki szereti önmagát és ezt a különlegesen jó masszázst”! Tele…

 

Korán reggel kaptam egy SMS-t, körülbelül erről szólt: „Mit jelent az, hogy különleges masszázs”?- ott volt a telefonomon ez a buta mondat, és én nem tudtam, hogy mit kezdjek vele.

A válaszom egyszerű volt és kíméletlen, mert bosszantott a kérdés, és különben sem szeretem az anonim alakok irkafirkáit! „Először is jó reggelt kívánok, másodszor – Ki vagy”? – írtam válaszképpen, de a gyors válaszára nem számítottam: „Már nem vagy olyan játékos, mint régen! Bezzeg a…” – nem olvastam végig, inkább kitöröltem az írást. Aztán felhívtam, mert nagyon kíváncsivá tett, de hiába csengettem sokáig, a telefont nem vette fel. Végül üzenetet hagytam, ami kemény volt és igazságos.

A szöveg végén még jól le is „fiacskáztam”, hagy ütögesse a guta, ha már ilyen keményen egyoldalú az ember.

Aztán… nagy sokára kaptam egy újabb sms, ami így szólt: „Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok! A „fiam”!

Egy újabb próbálkozás részemről (mert, annyira furdalta az oldalamat, hogy ki is lehet ez a valaki) és a végén elküldtem utolsónak szánt sms: „Ember anonim, akarsz maradni, vagy VALAKI”?

Eltelt egy – két óra és én elindultam dolgozni. Gondoltam felhívom - semmit nem veszíthetek vele - felvette a telefont és én nem ismertem meg a hangját. Amikor bemutatkozott azt hittem, hogy elájulok:- „Gy” vagyok! - mondta a telefonba.

                  ÚR ISTEN! ÉLETEM LEGNAGYOBB SZERELME! VÁÁÁÁÁ!

                  Persze nem volt ez annyira hatásos, mint egy hír a lottó ötösömről, de meglepődtem nagyon.

Egy fáradt öreg hang szólt bele a vonal túlsó végén, ami azért is volt meglepő, mert az ember sokszor azt hiszi, hogy csak Ő változik, rajta kívül senki más.

                                  Pár udvariassági kérdés után eljutottunk odáig, hogy találkozunk.

Nem volt benne semmi karmikus (én legalábbis azt hittem…) a múlt már annyira nem jelentett számomra semmit, mintha nem is velem történt volna, ő egy régi, rossz álom volt csupán és semmi más.

Teltek a hetek; durván egy hónap után vette a bátorságot és újra felhívott. Megbeszéltük a „randit” és vártam a régi szerelmemet!

Gy” pontos, tiszta, és frissen borotvált, ahogy megérkezik hozzám. Rosszabbra számítottam. Olyan volt, mintha egy régi ismerősömet köszönteném. Semmi izgalom, csak ültem szemben vele és néztem az embert, akit valaha mindennél fontosabb volt számomra.

                Nagyon választékos volt, de az is lehet, hogy így próbálta a zavarát elrejteni előlem?

Három órát beszélgettünk, és gyanúsan gyorsan telt az idő mellette. Nem vettem észre semmi olyat, ami zavart volna benne, de amikor hazaértem, azonnal éreztem azt a tizennégy évet, amit nélküle élt le a lelkem. Másnap még mindig ott volt az a furcsa érzés, és vágytam rá, hogy valakinek a vállán kisírhassam magamat. Úgy éreztem, akkor talán megszabadulhatok a sok megválaszolatlan kérdéstől…

Gy” boldog lehetne, ha tudná, hogy másnap este, órákig sírtam és közben azt figyeltem magamban, hogy mikor szűnik meg belül a fájdalom egy őrülten hosszú idő után először, végleg, és utoljára.

                                                   ……………………..


 

Amikor az ember eldönti, hogy jól belenéz önmagába, mélyen, nagyon mélyen, rájön, hogy milyen egyedül van.

Ezt tetőzi még az is, ha valami buta kérdezz – felelek játékban, feltesznek egy ilyen kérdést:- Meg tudnál nevezni legalább három embert, aki itt a földön a környezetedben elfogad, és feltétel nélkül szeret?- puff neki!

Nehéz dolog! Maximum a kutyáim, de már abban sem lennék olyan biztos. Háromból talán egy! Rossz arány? 33, 3% mégsem 100%? Nem igaz?

Bizony így áll a helyzet. De miért is nyavalygok, hiszen én sem szeretem magamat mindig, akkor meg mit várhatnék a külvilágtól?

           Szóval én, aki 33, 3% vagyok, még önmagam számára is… Miért nem jut nekem egy társ?

                        Mert ha ketten lennénk az már nekifutásból is több, lenne, mint amit leírtam?

Vagy ez is csak egy illúzió a sok közül? Az utóbbi időben olyan viszkető sürgető érzések lettek rajtam úrrá – például, minden ok nélkül képes voltam sírni, és mindent abbahagyni átmenet nélkül. Furcsább a helyzet az én esetemben, mert a masszőrség, a kívülálló emberek fejében olyan „szuper” lehetőség, arra az esetre, hogy soha ne légy egy pillanatra sem egyedül… ami megfejthetetlen számomra!

A meztelenkedés a férfias meztelenséggel és a diszkrét távolságtartással párosodik. A gátlástalanság mindig megijeszti a férfiakat. Ilyenkor kiszolgáltatottnak érzik magukat és ezzel visszaélni nem szabad. Bumm, neki!
 


 

PROSZTATA MASSZÁZS. (Hitek és tévhitek!)

 

Egy ilyen mondat után, minden fórumon elindul egy kisebbfajta vetélkedés… és mit gondoltok kik, viszik a prímet? Mindig azok, akik az életben soha nem próbálták még…

Sok ember van, aki szkeptikusnak vallja önmagát, pedig már régen megvan a maga álláspontja, és igazából nem felkutatni akarja az igazságot, hanem a valóságot hozzáigazítani az elképzeléseihez. Hogy ez mennyire jó, vagy célravezető egy ilyen témában nem tudom.

 

                                                                                                                                                   És, akkor most…

 

Minden embert hajt a kíváncsiság! Ez egy olyan emberi tulajdonság, ami felülírja sok esetben bennünk, nem csak a fájdalmat, hanem sokszor a józan eszünket is.

Egy különleges masszázs technikáját elsajátítani nagyon könnyű, ha tudod, hogy mit hol találsz egy ember testén kívül és belül!

Nincs értelme olyan dolgot misztifikálni, ami olyan egyszerű, mint egy pofon. Rengeteg férfi álmodik arról, hogy hogyan tudná meghosszabbítani a saját örömérzését, de sokszor még azt sem tudják, hogy mekkora szerencséjük van ebben… is.

Amíg a férfinem 100% képes örömérzésre egy szeretkezés alatt,(naná, hogy nem akarnak itt megállni) addig a nők kb. 12 százalékának sikerül eljutni a csúcsig!

Az évek alatt azt vettem észre, hogy a férfiak, inkább egy szolgáltatóval képzelik el a „szüzességük” elvesztését - legyen az bármelyik testtájéka - mint a partnerükkel.

Viszont ha már itt tartunk, akkor nem árt tudni, hogy mit miért akar tenni valaki a saját testével…

És még valami! Téves az az elképzelés; hogy csak a melegek szeretik, ha a tomporukban turkálnak… ez egy félreértelmezett butaság, ugyanis nem így van. Túl kéne már lépni azon, hogy egy könyv, film, internet, vagy egy barát meséje után menjünk, nem is beszélve arról, hogy maga az élmény nem is mindig kellemes!

               Hogy mégis mitől függ az, hogy kellemesen gondolunk erre a „beavatásra”?  Egy pár érvet:

1. A megfelelő partner kiválasztása

2. A megfelelő hely kiválasztása

3. A megfelelő indíték kiválasztása

4. És a megfelelő egészségi állapot sem utolsó tényező

 

Én mindig megkérdeztem attól - akiket érdekelt, ez a téma - hogy miért akarja… És mindig tudtam és éreztem, ha hazudtak nekem. Csűrtem csavartam a dolgot a beszélgetés alatt, amíg azt nem éreztem, hogy tisztában van végre a kérése súlyával!

A férfiak egyre fiatalabb korban esnek át az ilyen, és ehhez hasonló kíváncsiságból eredő szexuális játékokon, és csak remélhetem, hogy később, majd tudni fogják, mi is jó a testüknek! J

Akkor most menjünk át a pontokon és tudjon meg mindenki egy pár olyan dolgot, amiről általában nem beszél szívesen senki.

A megfelelő partner kiválasztása azért fontos, mert nem árt, ha valaki tudja, mit tesz „ott mélyen bent” a másik testében. Kell ehhez egyfajta tudás és egy nagy adag bátorság is - hogy elhidd - Te képes vagy örömet okozni egy embernek a végbelén keresztül is! Mert nem elég behatolni a másikba, úgy hogy nem segíted őt. Ha tudod, hogy mit érezhet a másik, az egy olyan segítség, amit egy tapasztalatlan szerető nem tud a másiknak megadni. Éppen ezért nagyon fontos, hogy kommunikáljatok mindvégig.

Aki még nem élt át hasonlót, az csak óvatosan tegye! Nyilván, valahol el kell kezdeni… de tudnod kell, hogy a Te választásodért Te felelsz! És, még valami;az ujjaid játékossága mellett, fontos a körmeid megfelelő rövidsége, nem utolsó sorban a tisztaság és a higiénia is.

A megfelelő hely kiválasztása létfontosságú, mert ezer százalékos nyugalomra és tisztaságra van szükség! Soha nem szabad sietni és siettetni ezt a dolgot. A halk zene, a megfelelő hőmérséklet, félhomály segít abban, hogy mindenki kellőképpen ellazuljon. Fontos tudni, hogy ez, mindkét emberre vonatkozzon.

A megfelelő indíték kiválasztása segít abban, hogy kellemes tapasztalatokat szerezz, és ezzel „tágítsd” a szexuális életed tárházát! Tudnod kell a testedben felmerülő érzéseket reálisan „látni” és érezni! Ha az indíték „tisztasága” adott, akkor a szerzett tapasztalat is tisztán marad benned – magyarul - nem lesznek rossz emlékeid a jövőben sem, ha éppen ezekre a megtörtént percekre gondolsz!

És a megfelelő egészségi állapot sem utolsó tényező, mert, „csak egészséges ember képes egészségesen gondolkodni”! Egyáltalán nem butaság, amit ide írtam. Tudom, mert tapasztaltam, hogy hogyan éreznek és reagálnak emberek megrendült egészségi állapotban, drog hatása alatt elkövetett szexuális játékokra, (én magam is láttam már ilyet) és hogyan akkor, amikor 100% – n egészségesek!

                                                 ………………………………..

 

                       Ha egy férfit szeretek, mindegy (?) mit kér tőlem, megteszem!

Hogy miért? Egyszerű a válasz: Tudom, hogy azért kéri, mert bízik bennem, és hasonlóan érez irántam, ugyan úgy, ahogyan én is! Ennyi, és mert, a szégyen ezekben, az esetekben csak gátló tényező… és különben is, ez nem az, amit szégyellned kell az életedben.

                                        Mindenkinek csak imigyen szabadna tenni ezeket, a játékokat!

Emlékszem az első ilyen élményemre. A fiúkat, akikkel voltam akkor, együtt és külön-külön is nagyon szerettem.

Aztán, ahogy telt az idő és egyre fokozódott mindhármunkban a vágy, valami olyat akartam tenni, amit még nem tettem… és én, ott beültem az egyik fiú ölébe és nem a hüvelyembe irányítottam a péniszét, hanem oda, ahol még senki nem járt az életemben! Harmincnyolc éves voltam akkor, és elkezdődött egy új élet számomra… Tudtam, hogy mit teszek… és 100%- -ig biztos voltam abban, hogy jól választottam, mert nagyon jó és különleges érzés volt! Nyilván fokozta bennem a tudat, hogy egy másik, szemlélő férfi is részese ennek az élménynek…Az, ott és akkor, egy soha vissza nem térő alkalom volt és én boldog voltam, hogy megtettem!
 

(Mindig vigyázok (az életben is), hogy olyan dolgokban „adjak tanácsot” az embereknek, amiken már én is keresztülmentem. Persze, kizárólag akkor, ha erre külön megkérnek!)

                                               ……………………………..

 

Nézem a következő füzetemet, és látok benne egy újságkivágást. A férfi a fotón egy szép fekete hajú fickó, aki manapság egy népszerű és nagyon sikeres apuka a médiában, akinek egy nagyon szép felesége, és gyermeke van.

Emlékszem, amikor először jött el hozzám „Gábor” (most itt, legyen ez a neve). Késő délután volt, és én már nem akartam vendéget fogadni, de Ő nagyon kérlelt, és arról beszélt, hogy nem fog sokáig feltartani…(moziba készült egy barátjával!!) csak fogadjam.

Tényleg így volt! Félig masszíroztam meg, amikor kibökte: - Nagyon sietek. És ha kapnék a végére egy prosztata masszázst, az még beleférne! - csak néztem, hogy miről, beszél. - Ha ezt akarja, akkor megkapja! – mondtam neki, de megkérdeztem tőle, hogy megtették e már neki, de ő nemleges választ adott.

Ez érdekes lesz”. - gondoltam magamban és mindent elmondtam,(most visszagondolva - az jutott eszembe - hogy ő sokkal többet tudott erről, mint én) hogy segítsem a tapasztalásában.

A lényeg, amiért ezt leírtam, az- az, hogy milyen érdekesek vagyunk mi emberek. Mutatunk a külvilágnak egy arcot, és közben ehhez az archoz a valóságunknak semmi köze.

                                                                            UGYE MILYEN ÉRDEKES?

Aztán, az elkövetkezendő egy évben, még kétszer volt a vendégem „GÁBOR”, aki mindig „masszíroztatni jött”, de az vélt rohanások miatt, mindig csak prosztata masszázst kért és kapott!


 

                                                    …..........................


 

A JÖVŐ!


  

Senkinek nem szabadna a levegőbe beszélni… még annak a jósnőnek sem, akihez elmentem kíváncsiságból, hogy tudjam, mennyire igaz, vagy sem amit én látok a kártyáimban!

Rengeteg marhaságot összehordott, aminek semmi értelme nem volt… de egyvalami nagyon megragadta a figyelmemet.

Arról beszélt, hogy mennyire fontos felismernem egy embert, aki később a párom is lehetne, mert ha nem így teszek, és elszalasztom ezt a kínálkozó a lehetőséget, akkor 66 évesen nagyon gyorsan és hirtelen meghallhatok!

   - Oké! Vágom, amit mondott! - bár, egyszerűen, azt mondhatom, hogy egyetlen szavát sem hittem el.

Akkor most mi is a kérdés? Akarok én egyedül élni, vagy sem? Nem akarok, de ha nekem ezt dobta a gép, akkor így lesz… és nem fogok a tényekkel hadakozni!

És milyen érdekes az élet, mert éppenséggel volt egy olyan vendégem akkoriban, akit leírt a jósnő… de hibázott a jóslat… ugyanis a nekem szánt ember, impotens volt.

Nem tudom pontosan mitől - talán egy betegség utó rezgéseként, de 43 évesen, hiába volt, erős és jóember - már nem volt férfi.

Fogalmam sincsen, hogyan élik meg ezt a férfiak, de a munkám során nagyon sok érdekes és megmagyarázhatatlan dologgal találkoztam.

       A férfi potenciája most a téma és ez nem kisebb tét, mint az, hogy hogyan alakul az élet a földön!

Körülbelül három éve masszíroztam, amikor egy férfi jött el hozzám. Láthatóan beteg volt és a triplájára dagadt hasában egy óriásira nőt, daganatot cipelt évek óta. Félt a műtéttől… és Ő a teljes leépülést választotta helyette, ami nagyon hosszú ideje tette akkor már próbára a beteg testét és lelkét!

Őszintén elmondta, hogy nem akar úgy meghalni, hogy ne legyen még jó neki – sokszor… a lehető legtöbbször ebben az életében - és mivel a felesége csak, mint egy beteg emberre képes tekinteni - sőt, a családja is úgy kezeli, így aztán a kezébe vette a saját örömének megteremtését!

Évek óta abban a hitben élt, hogy Ő impotens… és ez, nem volt kérdés előtte. Beletörődött ebbe, és nem bolygatta a testét…

 

Valami csoda folytán nagyon jól alakult minden, talán mert hittem, amit ő nem! Előttem nem volt esélye a testének - és megtörtént, amire évekig várt! Szegénykém, úgy sírt, mint egy kisgyerek, aki nem várt ajándékot kap az élettől!

Ezután többször is találkoztunk, de a teste már csak fél évig húzta… amikor utoljára nálam járt… így búcsúzott:

                          – Júliám, mindig emlékezni fogok rád, még akkor is, amikor már nem leszek itt.

                                                               Soha többet nem láttam!

Ha Őt nem is láttam többet, de láttam férfiakat, akik nagyon könnyedén adták fel az egyetlen kincsüket, amit úgy hívnak: FÉRFIASSÁG!

Az egyik vendégemet megcsalta a felesége az orra előtt! Együtt jártak swinger klubba, ahová az emberek nem azért járnak elsősorban, hogy szépen mosolyogjanak egymásra. – Azt hittem, hogy engem már nem érdekel a feleségem! – mondta, és kétségbeesve kérdezte, hogyan hozhatja rendbe az elbaltázott életét! Érdekes megközelítése ez annak, amikor egy halódó kapcsolatba életet akarnak lehelni a felek.

Az egó nem hagyja magát! Küzd a végtelenségig… ahogy a vendégemnek is fel kellett kötnie a gatyáját, ha vissza akarta szerezni az asszonyát!

És láttam férfit, aki a saját elmondása szerint bárhol, bárkit képes volt megkefélni, csak a saját nejére volt impotens!

                  - Miért vagytok akkor együtt? – kérdeztem, mire ő azt felelte, – azért mert rossz egyedül!

                                                                     (Bazd meg öreg, nem semmi kilátások!)

Volt olyan vendégem is, akit én beszéltem rá, tartson szeretőt, (megjegyzem, akkor, amikor ez történt, 61 éves volt) ha már a felesége nem akart vele ebben az életében soha többet ágyba bújni! És azóta éli boldogan az életét!

                    Aztán jöttek a férfiak, akik azt kérdezték tőlem: - Meddig szeretkezhetek az életemben?

  • Micsoda kérdés ez? Természetesen addig, amíg feláll a dákó! (Hogy mikkel van tele a férfiak feje?)

     

EMBEREK! FÉRFIAK! ÉLETETEK VÉGÉIG SZERETKEZZETEK, ÉS NE HAGYJÁTOK ABBA SOHA!

És láttam férfiakat száz számra kalandozni… szórták a magvaikat boldogan… és örültek annak, hogy működik a kuki… és ez; ha hiszitek, ha nem, egy csoda, amire vigyázni kell! J



 



 

Szólj hozzá!

AZ ERŐSZAK IS SZEX?

2011.02.24. 09:45 J. HIMMM - Egy masszőrnő vallomása

 

JÚLIA, A NEVED OTT VAN A TALMUDBAN, A KORÁNBAN, A BIBLIÁBAN, ÉS AZ IS, HOGY TÖKÉLETESEN MASSZÍROZOL!” „István”

 

Hiszem, hogy mára már más vagyok, és változtam. Sokat foglalkoztat mostanában a szerelem, de már nem, úgy ahogyan régen. Az a „rózsaszín köd” már elszállt, ahogy az a Júlia sem igazán én vagyok, aki évekkel ezelőtt gondolkodott a szerelemről! 

Páran körülöttem szerelembe estek, mint az ismerősöm is, akivel a minap találkoztam a metrón. Nagy boldogan mutogatta a lóheréit, amit a szerelem eljöveteleként aposztrofált! Boldogság bujkált a hangjában és már attól is jobban érezte magát, hogy a négylevelűeket birtokolhatja.

           Sokat sétálok a kutyáimmal a környező parkokban, ahol rengeteg lóhere bújik meg a fűben.

A fejem magasságából csak elmosódva látom őket, de ahogy leguggolok, ott vannak előttem azok a vékony kis zöld növények. Szeretem őket és látom a különbséget közöttük: kicsi, nagy, mintás, egyszínű rövid, hosszú; mind – mind más – és mind majdnem háromlevelű.

                                                  De, az emberek a négylevelűt keresik!

Valami furcsa szerencsehit, ami a négyes számhoz köthető - ki tudja - vagy mindannyian a megszokottól eltérőt akarjuk látni benne?

Pedig az életben nincsen két teljesen egyforma, és mi mégis egy olyat keresünk, ami a normálistól eltér! Hát normális ez?

(Tegnap, 2009. 06. 09 én, elmentettem az írásomat és kikapcsoltam a gépet. Ma, amikor bekapcsoltam, a masina nem indul el! - Mi a szar? Mit csinál ez már megint, ki engedte neki? Bazdmegmártedög, nem tudom megérteni, érted? – ordítottam.)

Lehet, hogy az én gépem is eltér a normálistól?

Mert ezek a dolgok is olyan érthetetlenek számomra, mint az, hogy egy érme melyik oldalára esik! Nem bírtam tovább és megint dobtam egy YI- KINGET; no és mi jött ki, na, mi?  

GYARAPODÁS: ami most indul, jó szelet kap, és messzire jutsz vele. Legyenek világos terveid és tudd, hogy jó úton jársz.

- Oké! Vágom, de miért szar már megint a gépem? Valaki tud erre nekem válaszolni?

Úgy döntöttem, hogy kézzel írom le a gondolataimat… a füzeteimből is kipótolom, és ha minden oké lesz, akkor majd folytatom.


 

TEGEZŐDÉS - MAGÁZÓDÁS! 

 

Mi gyerekek a családban, magáztuk a szüleinket! A testvéreim természetesnek vették, de engem mindig nagyon zavart, aztán felnőttünk és az unokák már tegezték a nagyszülőket! Kicsit furcsán vette ki magát a szituáció, amikor összejött a nagycsalád és mindenki másképpen szólította a szüleimet a helységben.

 

Apám, egy nagyon kedves ember volt, de ha felidegesítette valami, akkor jobban járt mindenki, ha kellő távolságra menekült mellőle. Emlékszem egyszer: egy focimérkőzésen annyira felhúzta magát, hogy már nem bírtam hallgatni a szitkozódását és beszóltam neki: – Kivan már a tököm ettől a gusztustalan üvöltözéstől, miért nem fogod be a pofádat! – próbáltam túl ordítani! Akkor úgy megvert, hogy bepisiltem!

Évekkel később tudtam meg, hogy nem az bántotta, amit mondtam neki - sokkal inkább az, hogy letegeztem - Őt, az Apámat!

Ilyen előélettel és emlékekkel, nagyon nehéz volt ebben a szakmában a tegeződni. Határozottan zavar a mai napig is, ha valaki felhív és ismeretlenül letegez! Nyilván más a helyzet, ha egyszer is, de találkoztunk.

Mondhatjátok, hogy maradi vagyok, de hagyják már meg az urak nekünk szolgáltatóknak azt a kis illúziót,(mert mégiscsak gyenge nők vagyunk), hogy ismeretlenül ne tegezzen le senki ember fia, főleg akkor, ha Ő magát egy jóérzésű úriembernek hiszi!

A gyakorlat azonban soha, nem ilyen világos és nem is ilyen egyszerű! Valahol a mélyben az emberek fejében él egy kép a masszőrökről, hogy „Ők, olyan nők”, akiket tegezni kell? Nem is tudom.

Ha én férfi lennék, mindenkit magáznék! Hogy miért? Mert a tegeződést ki kell érdemelni. Nálam, ez egy olyan mély bizalom a másik ember felé, mintha ezer és egy éve ismerném!

Csörög a telefonom, és ha nem tudom, ki van a túlsó végén, egyszerűen, így kezdem: – Üdvözlöm, Júlia vagyok! Figyelek Önre!

Így kéne mindenkinek; vagy nem értünk egyet? Az illemkódex sem változik olyan gyorsan ebben a témában, amilyen gyorsan váltunk néha a magázódásból, tegeződésbe. Mert ez a szakma, így is turbóra van kapcsolva azzal a bizonyos levezetéssel, nem kéne mindjárt az első percben minden színes petárdát ellőni!

Mert minden nő szereti, ha tisztelik, és az embereknek jár ez a fajta bizalom, oda - vissza… Ne szúrják, el Uraim!

Azzal, hogy letegezik a Nőt, akitől sok szépet és jót várnak el - ki tudja, mi történik az elkövetkezendő egy, másfél órában - kellemetlen lenne, ha a csodás dolgok helyett egy illemóra kellős közepén találnák magukat. Ciki lenne, nemde bár?

Még a mai napig is vannak vendégeim, akiket magázok, független attól, hogy mennyire kerültünk egymáshoz emberileg közel. Ez a tiszteletadás ősi formája, és az is, ha eljut az ember egy tegeződő viszonyba valakivel. Éppen ezért visszaélni vele, nagy dőreség! Minden esetre, állítom, hogy magázódva elküldeni valakit a melegebb éghajlatra sokkal élvezetesebb… és nem is értem akkor, hogy mire fel ez a nagy tegeződés mindenhol!

                                                                            ..........................................


 

ERŐSZAK A SZEXUALITÁSBAN?

ERŐSZAK A SZEXUALITÁSBAN!

 

A férfiak többsége mindennél jobban sérelmezi a lelki erőszakot, amibe beletartozik a pszihés terror, a sürgetés, és a másik nem változtatási szándéka!Ehhez képest a szexuális erőszak eltörpül előttük? De most tényleg kézen fogva kell járnia a szexnek, az erőszakkal?

 

    Azt mondják az okosok, hogy egy „normális” párkapcsolatban a fenti állítás megegyezés kérdése!

Hát én nem is tudom! Kissé ódzkodom - mert ha teszem fel, én vagyok az, aki megveszem magamnak a drága bugyikat és azt, minden hancúr alkalmával, letépi a barátom, a helyett, hogy kedvesen „leénekelné” a seggemről - nos, ilyenkor inkább azt mondom: – Félre hát az erőszakkal!

                                                Nyilván akkor, ennek az ellenkezője is igaz!

Nézzük most a másik oldalról: Emlékszem egy esetre ugyan ezzel az emberemmel, amikor én „játszottam a domináns férfit” a kérésére, és egyszerűen letéptem róla a gatyáját. A pénisze arányosan ment össze az önbizalmával, és azzal a ténnyel, hogy ő magát fenyegetve érezte általam!

                                                   Ugye milyen érdekes dolog, amikor fordul a kocka?

                                                   …………….

                                                                              Nagyon régen történt!


 

Daninak” fogom nevezni a férfit, aki egy hétvégén felhívott. Nagy energiával vetette bele magát a beszélgetésbe és még aznap többször is beszélgettünk. A fickó csűrte csavarta a szavakat, egy kissé erőszakos szövege volt, de nem annyira, hogy sértő legyen számomra!

 

                „Fiatal csikó, aki így éli ki a szexualitását!” – gondoltam magamban.

Aztán hétfő délelőtt ő volt az első vendégem! Azokban az időkben nagy volt bennem a káosz és egy veszteséget próbáltam kiheverni.

Dani” pontosan érkezett. Nagydarab, kigyúrt fickó volt, akinek nagyon szép ruhái voltak. Hamarosan nekiláttam a masszázsnak és mire a végére értünk, „Dani” igencsak feltüzesedve, elkezdett fogdosni.

Úgy nyomult, mint egy gyorsvonat. Meg sem hallotta, amikor elhárítottam – óriásira tágult pupillákkal esett nekem! Menekülni próbáltam az ágyról, és akkor összegabalyodva együtt zuhantunk a földre. Nem tágított, erős volt és elszánt! A szőnyegen hadakoztunk, hangtalanul zihálva és közben egymásra sem néztünk!

A fejemet elkapta és beszorította az ablak alatti radiátor alá. Csapdába estem! Olyan szűk volt a hely, hogy nem tudtam felemelkedni, így, nem tudtam magamról lelökni a csúszós meztelen testét.

 

                                    MEGERŐSZAKOLT! 

Profi munkát végzett. Nem hatotta meg a könyörgésem, sem a sírásom - tette a dolgát - amiért jött! Aztán amikor megfürdött, fizetés nélkül távozott!

                    Mert ez itt a dzsungel, ahol minden ehető. Még én is!

                                 (Egy hét múlva elmentem egy HÍV tesztre, ami negatív lett.)

                                               ……………………..

 

(MEGOSZTOM MAJD AZ EMBEREKET? ÉS AKKOR MI VAN?

Mondd Júlia, felkészültél arra, hogy nem fog mindenkinek tetszeni, amit írsz?

Hogyan fogod megélni, túlélni a kritikát és a téged ért negatívumokat”? 

Nem vagyunk egyformák, éppen ezért nem lehet mindenkire ráhúzni egy adott méretet. Van, akinek szűk lesz, és lesz olyan, akire nagyon bő.

A képmutatás egy Magyar betegség! Nem baj. A betegségből ki lehet gyógyulni kinek gyorsabban, megy, kinek lassabban – előbb vagy utóbb időben!)

                                                ……………………………..

 

Telt múlt az idő és „Dani” a feledés homályába veszett. Egy hétfői nap reggelén rejtett hívást kaptam - az ember, nem volt kíváncsi semmire - csak a címet kérte!

Az ajtóban „Dani” állt, akit azonnal megismertem, de ő sem titkolta, hogy tudja, ki vagyok. Nagy haragra gerjedtem és utasítottam, menjen el, de ő csak nevetett rajtam.

A telefonomat a kezembe vettem és, ekkor felcsattant a hangja, tudta, hogy valamire készülök és meg akart előzni benne. Csak álltunk egymással szemben és én kitártam a bejárati ajtót: - Menj el, kérlek szépen, vagy a rendőrséget fogom hívni!- mondtam nyugodt hangon!

A lépcsőházat végig üvöltve távozott. Halottam, ahogy rugdossa a falat lefelé menet a folyosón és úgy vágta be a kaput, hogy az majdnem kiszakadt a helyéből!

Remegve csuktam be az ajtót. Késő délutánig sírtam, amikor egy visszajáró vendégem hívott telefonon! Tudtam, ha most ezen a szituáción nem lépek túl, akkor soha! Elvállaltam a vendégemet, és ahogy lefeküdt az ágyra, és hozzá értem, azt mondta:- Júliám, mi a baj, mert olyan furcsának érezlek!

Örültem, hogy maradtam és képes voltam még aznap masszírozni, mert nagyon sokat segített, hogy átvészeljem ezt az incidenst!

                                                ……………………………….


 

(A héten három régi vendégem hívott és abban reménykedtek - hogy el tudnak valahová jönni – ahol még én masszírozok! Sajnos azok az idők már elmúltak; annak már vége!)

                                        De egy kicsit térjünk még vissza arra a bizonyos erőszakra!

Volt részem bennem, egy korábbi kapcsolatomban. Egyáltalán nem örültem neki, hogy félelemben éltem egy hatalmaskodó barom mellett - akit minden bizonnyal én bátorítottam arra - hogy azt tegyen velem, amit akar!

Utáltam magamat és azt, akivé váltam mellette, de egy pillanatra sem sajnálom, hogy azokon a borzalmakon keresztül mentem mellette. Sokat tanultam belőle, és ezzel persze nem azt mondom, hogy minden nőnek meg kéne tapasztalni a szerelem negatív oldalát, de hogy építő a léleknek, az biztos!

                                         ..................................... 

                                 Csak azért írom le röviden a történetet, hogy minden nő okuljon belőle.

 

Óriási szerelem volt, sőt, a legnagyobb az életembe. Házasságban éltem, és a férjem nagyon sok időt töltött távol, amikor megismerkedtem egy fiatal férfival. Tizennégy év korkülönbség volt közöttünk, de mi ennek ellenére, nagyon gyorsan egymásba szerettünk.

            „Gy” úgy szeretett, ahogy senki addig, és sok mindenen mentünk keresztül együtt.

Nehéz időszakok váltogatták egymást akkor, amikor a férjem a munkájából kifolyólag, nagy ritkán, itthon tartózkodott, ilyenkor csak ritkán tudtunk összebújni.

             A kedvesemnek ez nehéz volt, mert Ő az a típus volt, aki mindent1000% akart, és folyamatosan.

Egyszer a férjem egy baráti társasággal találkozott, és az eredeti variáció szerint nem is szándékozott éjszakára hazajönni. Felhívtam „Gy”-t, hogy legyünk együtt egy kicsit - de csak feküdtünk, talpig ruhában az ágyamon - amikor hallom, hogy valaki matat a bejárati ajtónál.

                                        - Jesszusom, most mi lesz! Hazajött a férjem!- ugrottunk ki az ágyból.

Az előszobában, két kisszoba van egymás mellett, és én beállítottam „Gy”- t az alvó gyerekek szobájába, a nyitott ajtó mögé.

Szerencsénk volt, mert a férjem, kissé elhajlott állapotában nem vett észre semmit, és viszonylag rövid idő alatt el is aludt!

Hihetetlen, és talán senki nem fogja nekem elhinni; de én is elszenderültem mellette az ágyon!

Valamikor két órával később magamhoz tértem, és ahogy besiettem a másik szobába, „Gy” még mindig úgy állt ott az ajtó mögött, ahogy odaállítottam! Ő volt a rendíthetetlen ólomkatonám.

                                   Megúsztuk a konfrontálódást aznap éjszaka, de nem volt ez mindig így!

Gy” természeténél fogva, igen húzós jellem és erős akaratú egyéniség volt! Az évek úgy teltek el mellette, mint a villám, és ahogy az lenni szokott, elkezdett a szerelem tüze halványodni.

Életem első hármas szexe vele együtt zajlott, egy másik hölgy társaságában, akinek nem volt ellenére a plusz fő.

                                                                 Mégis, azt ajánlom Mindenkinek...

SENKI NE PRÓBÁLJA KI EZT, EGY OLYAN EMBERREL AZ OLDALÁN, AKIBE MÉG SZERELMES, MERT NAGYON FÁJDALMAS LÁTNI, MIT TESZ SZERELMÜNK EGY MÁSIK NŐVEL AZ ÁGYBAN!

 

   Az amúgy is döcögős kapcsolatunk egyre romlott és „Gy” növekvő türelmetlenségét erőszakkal fűszerezte.

                 Emlékszem, egyszer azon vesztünk össze, hogy kell a palacsinta tésztába só, vagy sem?

Addig ordítoztunk és anyáztunk a konyhában, amíg el nem csattant az első pofon - amit nagyon sok újabb pofon követett - már fojtogatott a fürdőszobában, amikor a gyerekeim szétválasztottak bennünket.

                                        De nem csak Ő volt az, akitől féltem - hanem saját magamtól is.

Voltak napok, amikor otthonról, már idegesen jött el, és nálam vezette le a feszültségét. Ilyenkor belekötött az élő fába is, és én voltam neki erre a megfelelő céltábla. Ahogy éreztem a feltörő vulkánt, arra gondoltam, hogy „ezt most mindenféleképpen meg kell állítanom”, és egy ilyen alkalommal egy jól irányzott döféssel hasba szúrtam a konyhakéssel!

- Te megszúrtál! – vinnyogta elcsukló hangon, és ahogy lenézett a pólójára láthatta, hogy vérzik a hasa. Jó nagy súlyfeleslege volt, így nem lett semmi baja azon kívül, hogy egy kis zsírt lecsapoltam belőle!

Az együtt töltött évek alatt, láttam kötözködni mindenhol, úgyhogy megváltás volt, amikor a szüleitől kapott egy autót és később egy lakást is! De hiába volt mindez a luxus, tudott szituációkat teremteni így is! Sokszor ugrott ki az autóból csak azért, hogy a kiválasztott áldozatát lefejelhesse! Ilyenkor otthagytam, és nagy kerülőkel mentem haza - látni se akartam ezt az állatot! Nagyon féltem tőle, de végre, a hetedik év végén eljutottam odáig, hogy megvédjem magamat!

      Egy újabb vita, aminek a szokásos pofozkodás lett a vége, de most másképpen fejeződött be minden!

Volt egy nagy kulcscsomója, amit mindig magánál hordott. Vesztére a konyhaasztalon felejtette, amikor elkezdődött a huzavona, és én egy pillanattal korábban kaptam fel az asztalról, és sújtottam le a fejére! Elfehéredve állt előttem, és láttam, ahogy a hosszú hajából lassan csurogni kezdett a sötét vére! Egy nagy rés tátongott e feje búbjára.

             Az ilyen és ehhez hasonló szitukat aztán, mindig fergeteges szexszel koronáztunk meg.

Szeretve féltem tőle, és ez megnehezítette a vele való életemet! Egy napon eljutottam odáig, hogy vagy én, vagy ő, de valaki meg fog halni, ha ez így folytatódik. A nagy taxis sztrájk aztán betette a kiskaput nálunk, amit én aztán évekig próbáltam feldolgozni!

Napokig nem jelentkezett és én aggódva gyalog elindultam a lakásához. Nagy szerencsémre, bejutottam a házba – tudtam, még alszik - mert mindig éjszaka dolgozott. Csengettem az ajtajánál és Ő köntösben nyitott ajtót, meglepődött, amikor meglátott!

- Be se hívsz? – kérdeztem tőle és egy lépést tettem előre! – Nem vagyok egyedül! – mondta, de már nem volt ideje, hogy rám csukja az ajtaját, mert én félrelökve beléptem rajta!

A szobában egy fiatal szőke lány aludt az ágyon! Megragadtam haját és felemeltem a fejét, hogy lássam az arcát - nem akartam bántani - amikor „Gy” megszólalt a hátam mögött!

- Mondtam már, hogy nem szeretlek és vége mindennek! – üvöltötte a nyakamba! „Miről beszél ez a marha?”- hasított belém…

Olyan mélységes mély bánat volt bennem, hogy azt hittem meghalok! Megragadtam valamit, amivel ripityára törtem mindent, aztán egy pillanattal később ájulva terültem el a földön! „Gy” leütött!

Nem tudom, meddig fekhettem ott és azt sem, hogy hogyan tértem magamhoz, a betört orromból ömlött a vérem! Fuldokolva ültem fel, és köptem egy nagyot:- Ezt fogja veled is csinálni! – mondtam a nőnek, aki reszketve sírt az ágyon, és kitámolyogtam a lakásból.

A megbénult városon keresztül az első utam a nővéremékhez vezetett. Adtak tiszta ruhát és elhangzott egy pár „énmegmondtamnekedtemarhaállat”, aztán megmosakodtam, hogy a gyerekeim ne ijedjenek halálra a látványomtól!

                 Hazaérve, azonnal kicseréltem a zárat - „Gy” onnantól, napokig ücsörgött az ajtóm előtt!

Amikor elmúltak az arcomról a zöld foltok és kimerészkedtem az utcára, nagyon sokáig egy konyhakéssel a táskámba jártam dolgozni! Készen álltam használni, ha az utamat akarta keresztezni!

Később az a szőke nő a felesége lett és csak remélhettem, hogy „Gy” egy életre megtanult mindent abból, ami kettők között történt!

                    Tizennégy év után találkoztunk először, de már úgy, mint régi jó ismerősök!

Ez az időszak és a történtek beleégtek a lelkem legmélyebb zugába. Soha többet nem hagytam magamat terrorizálni senki ember fiától. Ha volt is kísérlet arra, hogy valaki megpróbálkozzon erőszakosan fellépni ellenem - azt én, abban a pillanatban, csírájában fojtottam el.

                                De ahogy mondani szokás, a masszőri szakma igen veszélyes üzem!

                                           Nincsen ezzel semmi baj, mert így tanul az ember!



 

HA NEM TUDSZ HAZUDNI, AZT SEM TUDOD, MIKOR HAZUDNAK NEKED!

A varázsló felemeli a kezeit az ég felé, megmozgatja az ujjait, és azt mondja:- Idefigyeljetek gyökerek, most indul a mandula!

No, most aztán feladta a leckét a figura. Igaz, vagy nem igaz, hazudott vagy nem? Én minden esetre egyetlen mandulával sem találkoztam! Viszont a meteorológia egyáltalán nem hazudott… ők előre látták, amit én nem!

(Tegnap, 2009. 06. 19. pénteken, kánikulai meleg volt… valamikor, késő délután, tíz perc különbséggel felhívott két régi visszajáró vendégem. Megbeszéltem velük, hogy az egyiket másnap délelőtt, a másikat délután fogom megmasszírozni. Örültünk mindannyian, és vártam a szombat délelőttöt. Aznap éjszaka elromlott az idő, durván leesett a hőmérséklet… és másnap a vendégeim sem hívtak!)

URAIM, ha a hidegnek köszönhető a rövidtávú memóriavesztésük, akkor imádkozom, hogy mindig süssön a napocska!

                                                    …………………………….

 

2003. 09 30. Kedd. Ezen a napon lépett be először az ajtómon az a huszonhárom éves FÉRFI, akit mostantól Rúbennek fogok nevezni.

Egy rendhagyó oldalon hirdettem akkortájt és kíváncsi voltam, milyen férfiak jöhetnek egy olyan helyről, ahol a profil nem feltétlen a masszázsban csúcsosodott ki!

Hogy Rúben, hogyan keveredett arra az oldalra, és miért engem választott, ez már örök titok marad! A lényeg, hogy hat kerek esztendőn keresztül élvezhette azt, amit nagyon jó masszázsnak nevezne, minden jóakaróm!

A teste szerette a kezeimet, és azt a masszázst, amit csak neki adhattam. Már a második alkalommal - együtt voltunk - egy fatális tévedés miatt! (Megjegyzem, soha ne legyen ennél kellemesebb tévedés az életemben!)

Akkor ott, a gyúrás alatt egy olyan felfokozott állapotba „hajszolta” magát Rúben, hogy hason fekve eldurrant! Mélységesen szégyellte, és nem szólt semmit nekem arról a kis malőrről, akkor, sem amikor már kb. fél órája próbáltam segíteni azon - hogy a korábban megtörtént „dologra” rávegyem a fütyijét! Kínomban arra gondoltam, „ha bennem lesz – talán menni fog neki a mutatvány”! Így is lett, de csak évekkel később tudtam meg az igazi „kudarc” okát!

          Úgy titkolta Rúben ezt a kis közjátékot, mint egy szűzlány, a szüzessége elvesztését!

          Amikor elment, a füzetembe egy óriási mosolygós napocskát rajzoltam a neve mellé. 

 

ÖNKIELÉGÍTÉS!

 

Nem akarok nagy marhaságot írni, éppen ezért csak egy körülbelüli idő az, amitől eredeztethetem, mikor is volt az első alkalom az életemben, amikor magamhoz nyúltam. 

Hihetetlennek tűnik számomra, de ez a fajta „segítség” soha nem mozgatta meg addig a fantáziámat! Harmincnyolc és negyven év között lehettem, amikor az egyik munkahelyem illemhelyiségében kipróbáltam milyen is az önkielégítés.

Az akkori barátommal, Montival igen aktív volt a nemi életünk, de én vágytam egy kevésbé „strapás” megoldásra is.

                     Sok szexfilmet néztünk együtt, és én ott láttam először, hogyan maszturbál egy nő!

Érdekes és tanúságos volt, mert a kisfilm története azt sugallta, hogy maszturbálni jó! A hölgy a sztoriban több férfival volt együtt… de olyan kielégült arca egyszer sem volt - mint akkor - amikor egyedül magának csinálta!

(Az évek során, páran a pornó szakmából nők és férfiak vegyesen a vendégeim voltak! Közvetve tudtam, hogyan mennek a dolgok egy forgatás alatt, és azt is, hogy sokan, csak a pénzért és nem az élvezetért csinálják.) 

Én, akkor ott a WC n- először éreztem, hogy milyen egyszerűen és simán jutok el az élvezetek csúcsára; rövid idő alatt egy szál magamban!

Egy nő, mint én, ezekben, a szituációkban másképpen működik, mint egy férfi! Kezdetben, kellett egy kis rásegítés, ami, egy idő után már teljesen a funkcióját vesztette… és mindig akkor csináltam, amikor éreztem, hogy emelkedik bennem a vágy, vagy ellenkezőleg - nagyon ideges voltam.

Mert minden nő megnyugszik attól a finom balzsamtól, ami belövell az izgalom tetőfokán a hüvelybe és egy földöntúli nyugalmat, hoz az érzés, ami semmihez sem hasonlítható!

                                    Ezt, is mint minden mást az életben, mindenki másképp csinálja.

Egy nő a nőnek sokkal jobban tudja, hogyan kell, és mi az, ami kellemes ott lent Nekünk! Kipróbáltam, mert érezni akartam a különbséget… és ezt a különbséget nem csak zongorázni lehet, hanem érezni is!

       Sok férfi egy életen át, „vakon” keresgél ott alul, hogy mi is az, ami a nőt boldoggá teszi!

Pedig ha tudnák, hogy mennyire egyszerű… akkor talán nem paráznák túl a dolgot olyan sokan. Mert a kor előre haladtával nagyon sok nő megtalálja a testén azokat a pontokat, ahol könnyedén a csúcsra, juttathatja önmagát! Nem kell hozzá férfi, és mégis ott a várva várt nyugalom, és a kielégülés!

                                                …............................

 

Szólj hozzá!

A FOTÓ... INTIMITÁS?

2011.02.22. 16:04 J. HIMMM - Egy masszőrnő vallomása

                                    Úgy gondoltam, lesznek képek a könyvemben!

(Ma, május elseje van! Írtam egy kis levelet Péternek és Tamásnak egy közösségi portálon, - mert azt akartam, hogy tudják - készül a könyv!)

                                    Csak Péter válaszolt a levelemre, Tamás, csak mentálisan bólintott!

Péter oldalán láttam egy képet, amit még én készítettem róla, és valami megmagyarázhatatlan örömet éreztem ettől!

A vendégeimet nyilván nem fogom mutogatni, bár, nagyon sok képet készítettem róluk az évek alatt… mindannyian kedvesen pózoltak nekem - még ÉDEN is hagyta magát lefotózni néhányszor - aztán egy névnapi ajándékként megkapta tőlem az egyik legjobb képét bekeretezve!

Lehet, hogy még aznap kihajította az első kukába (?) Persze sajnálnám, mert az, egy szuper fotó volt róla!

                                                                              ...........................

És nemcsak én fotóztam, hanem engem is lefotóztak. A képeket egy fiatal és nagyon tehetséges fotóművész ismerősöm készítette rólam, aki a „tesztemberem” barátja.

                (Arra gondoltam, megkérem, hogy tiszteljen meg, és készítsen egy pár képet a könyvembe!)

A rólam készült sorozatért együtt mentünk Tamással. A fiúk „megállapították”, amit csak nagyon nehezen akartam elhinni; - Júliám, nagyon jók lettek a képek! - de én, mint mindig, más szemmel láttam magamat.

                                                ……………………..

Ezt írtam a füzetembe aznap: „Nagyon SZERETEM, ha nálam van, és átölel!” IGEN! Azt a szót használtam, amit akkor írok le, ha érzem is a szó jelentését!

És mégis, a két szeretem szó között minőségi különbségek, vannak! Az egyik tele mélységgel, és megváltoztathatatlansággal, míg a másik, tele, tüzes felületességgel, amit mindig táplálni kell!

Hogy melyik tartósabb? Ezt a döntést, a kedves olvasóra bízom, és abban reménykedem, hogy minden ember okosabb nálam, mint én voltam akkor! 

                                                                                   ...................................


 

 

LEVÉL TAMÁSNAK…

 

Egy második levél ez Neked, mert amikor hazaértem, írtam egy levelet, és mit tesz Isten… eltűnt! Nem ment át, hiába nyomogattam a gombokat, és aztán tudományosan ki is törölhettem, mert most nem találom.

                                                              Azt írtad: „Nagyon szerencsés fasz vagyok”!

Én másképpen látom ezt, hiszen Te egy óriási fába vágtad a fejszédet, tudod-e? Érzem a megváltozott energiákat azonnal, és tudom, hogy mikor kell magadra hagyni, ahhoz hogy elgondolkozz, mert azt is tudom sokszor, mit gondolsz, és ez ijesztő néha!

Sok energiámba telik ezeket, a dolgokat „elaltatni” magamban, és amikor nem megy, akkor jön egy ilyen vonatos sztori. Sírtam, mert tehetetlen voltam; olyan elementáris ez az erő bennem és folyamatosan azt súgja a fülembe: LÁTOD? LÁTOD?

                                        Nem vagyok vak, és érzem is, amit a másik ember nem!

Nos, hát ennek fényében, nem vagy Te olyan szerencsés fickó. A Réka lányom kedvese azt mondta egyszer: – Az „utca” lesz az igazi kihívás az embereidnek, és ha ott megbuknak, akkor tudni fogod, hogy kit kell választanod!

Még nem jött el a választás ideje, és nem is fog, mert TI lesztek azok, akik választani fogtok; én pedig az, aki meghajolok e választás előtt! Júlia”

                                                                                             .............

Tamásnak két nagyon eltérő oldalát ismertem meg! Az egyik az volt, amiről itt olvashattok! A másik oldal, egy bizonytalan, ködös, türelmetlen oldala, amit érezhetően nem szeretett magában; de ellene tenni, látszólag semmit nem tudott!

Úgy érzem mintha valami rettenetes bűnt, követtem volna el ellened. Tudod ott a vonaton, láttam egy ismerőst, aki majd izgatottan meséli anyámnak, hogy mit látott, és majd lesi a hatást. Ezzel csak egy baj van: lehet, hogy nekem ugyanazokat a mocskos szavakat kell majd hallanom, amit Péternek is, az Ő Anyjától. Nem tudnám elviselni, hogy valaki – bárki – így beszéljen Rólad! Persze ezt Te úgysem hallanád, és nem is mondanám vissza Neked, csak engem bántana.

Tudtam jól, hogy a Réka lányod kedvesének a próbáját végre fogod hajtani rajtam, és előre rettegtem az eredménytől, mert ismerem magam. Az én életemnek vannak rejtett oldalai, amelyeket nem ismer senki, a barátaim többsége, és még a családom se. Sok olyan dolgot teszek, amit el sem tudnának képzelni rólam, és amikor közeledem a hazai területhez, elrejtem azt az arcomat, és ha mégsem sikerül valami miatt, akkor elbizonytalanodom.

                                                    Te is az én titkos életem része vagy, tudod!

Nem azért rejtem el ezeket, mert úgy gondolom, hogy szégyellni kéne, hanem mert tudom, hogy úgysem értenék meg!

Nincs rá szükségem, hogy az emberek elfogadjanak, és nem pazarlom az energiát vitákra. Nem érdekel, hogy ezeket bárkivel elfogadtassam, egyszerűn élek, úgy ahogy nekem jólesik! Talán ezért a magány a leghűségesebb társam! Sosem hagy cserben. Nem akarok senki ellen küzdeni az igazamért, mert jogom van azt tenni, ami tetszik, ez egy percig sem lehet vita tárgya. Ezért vannak titkos útjaim, mert akkor önmagam lehetek. Az se bánt, ha nem találok senkit, aki megért, és egyedül kell ezt az utat járnom.

Kár hogy nem tudtál ellenállni a késztetésnek, hogy lefolytasd velem a „tesztet”. Mindketten tudjuk, hogy nem én vagyok számodra az igazi, nem lehetek az. Miért akarsz mindenáron választani? Vagy ha Te nem akarsz, miért kellene Nekünk választanunk. 

           Ez az egész dolog, amibe belecsöppentünk olyan gyönyörű, hogy nincsen rá szó!

Nem vagyunk tökéletesek, ha meg akarod keresni a gyenge pontjaimat, rájuk fogsz találni, és nem biztos, hogy tetszeni fog, amit látsz! Fájdalmat okoztam Neked Kedves, és meglehet, hogy ezek után kételkedsz bennem, de hadd mondjam el:

               MINDEN, AMIT MONDTAM AZ ÉRZÉSEIMRŐL AZ UTÓLSÓ SZÓIG IGAZ!

Amikor reggel elindultunk, mondtam neked, hogy mostanában hanyagolom az edzést! Ez eddig egyetlen egyszer fordult elő velem, hat éve, amikor megismertem azt a lányt, aki olyan jelentőségű volt az életemben, mint még soha senki azelőtt!

Két hónapja ugyan azt érzem, és ez a mostani nehezebb kenyér, de bassza meg a kutya, mindig erre az érzésre vágytam! Szeretlek Kedves!”

                                           ……………………………………………

És akkor, elindult valami láthatatlan lavina, ami kész volt mindent magával sodorni, ami szép és jó volt az életünkben! 

2004. 07. 28. szerda.

Délután kaptam Pétertől egy sms: „Drága Júliám! Álmodtam dolgokat – és kérdéseim lennének, amit holnap feltennék, ha megbeszélnénk.

                    SZERETLEK Júliám, azt is mondhatom, hogy szerelmes vagyok beléd”!

2004. 07. 29. Csütörtök.

Az első éjszaka, amit együtt töltök Péterrel! Mielőtt befutott volna, egy újabb sms érkezik tőle: „Szeretem magát, azonban, kések egy kicsit, mert késik a vonat; de csak egy árnyalatnyit!

                                                                                                                                                           Puszikállak”… 

Aztán (milyen az élet) aznap este, hiába szeretkeztünk - ő nem akart megállni egy alkalomnál - teljesen fel volt pörögve, és nem bírt magával! Alig aludtunk! Másnap reggel elment azzal, hogy dolga van, de nemsokára visszatér! Éreztem, hogy készül valamire, de hogy mi lesz az… el sem tudtam képzelni!

                                                                       És ez a nap lett, az elszámolás napja…

      Valóságos művésze volt a megtévesztésnek… éppen ezért, nem próbáltam kitalálni… mi készül ellenem.

  Tamás látta előre, és megmondta, hogy Péter össze fogja rakni a mozaikot, és akkor színt kell vallanom!

A hármas felállás, mint olyan, szerepét vesztette! Jó érzés volt, hogy nem kell tovább hazudnom! Nyomasztott, és úgy éreztem, hogy nem méltó hozzám! Sok logikus érvem volt mellettem, amit össze kellett illesszek Péternek ahhoz, hogy megértse a mértjeimet, és egyszer még megcsókoljon ebben az életemben!

Miért Júliám, miért tetted ezt? Úgy gondoltad, hogy nem érzem meg? Megéreztem elég későn, és nem is volt világos! Meghallgatnálak téged, mert vannak kérdéseim! Péter”

Ezt az SMS-t soha nem szerettem volna megkapni! Egy jósnőnél járt, amikor elment tőlem… aki a bizonyosságot adta a szájába súlyos ezrekért. De most, itt volt a telefonomon ez az üzenet, és kezdeni kellett vele valamit, és én szégyelltem magamat nagyon!

Féltékeny volt, és ez rossz volt neki. Azok a férfiak, akik mindenhol elsők akarnak lenni, azoknak ez egy nagy csapás – és Péter ilyen volt!

Nehéz volt abban a pillanatban elfogadtatni vele: - Nem ez számít… csak az, hogy szeretlek, és hogy semmit nem csorbul, az, aki viszont szeret engem! Mert a MOST számít! Az, amikor együtt vagyunk, és összebújunk! Amikor megcsókolsz és én visszacsókolok.

                                      EZEK SZÁMÍTANAK! EZEK FONTOSAK… ITT, ÉS MOST!

    Rossz volt Őt sírni, látni, és ezt a szomorúságot én okoztam neki, pedig csak óvni akartam mindentől!

                    Együtt sírtunk, és elsirattuk a szerelmet… ami, akkor és ott elveszett!

Amikor elment, kaptam tőle egy utolsó, csak nekem szóló sms -t: ”Szeretem, szeretem Juliskát, ne sírj szerelmem!”

 

                       Attól a perctől, soha többet nem ejtette ki a száján ezt a két szót!

                                                  ………………………..

 

Este eljött hozzám Tamás… próbált megnyugtatni, de nagyon bánatos voltam.”Elvesztettem az egyik felemet – keseregtem”! Úgy bújtam hozzá, mint a testvéremhez, és hiábavalónak tűnt minden igyekezete, hogy megvigasztaljon!

Másnap telihold volt, és csak egyetlen hónap telt el a nagy boldogság óta, és én az érzelmeimmel hegyeket mozdíthattam volna el!

                         Legszívesebben mindent visszapörgettem volna, de már késő volt!

(Az ablakunk alatt a téren ezerrel pörög a majális, én mégis itt ülök a gép előtt - persze nem lenne kötelező és mégis - csak írok és írok! Soha nem éreztem ennyire, hogy a könyv, ami készül belőlem és életem egy részéből, ilyen kézzelfogható közelségben lenne! Betűk sokasága, ami kerek egésszé alakulnak, ahogy leírom a szavakat! Ez jó, és egy nagy öröm, amit érzek! Régen éreztem már ehhez hasonlót.)

                                               ………………………………………..

Reggel egy sms jött át, ahogy bekapcsoltam a telefonomat: „Jó reggelt drágaság! Remélhetem, hogy talán jobban aludtál, mint mellettem? Ölellek Júliám”

Egyáltalán nem egy feladós fajta Péter – naná, hogy nem az - az ember, akit félre lehet seperni az életben – ő egy küzdő típus, aki sokra viszi még!

                                              ……………………………….

Egy ember elviszi a kocsiját a szerelőjéhez, és azt mondja: – 200 felett valami kopog a motorban! A szerelő elgondolkodik: – AZ ŐRANGYALA AZ URAM!” És csak jöttek az sms -i, mert mindent meg akart érteni… elemezni, és a helyére illeszteni a darabokat, hogy újra egész- ként álljon előtte az elveszett szerelemmel teli élete!  

Júliám este beszélni szerettem volna veled, de aludtál! (?) Olyan komor voltál velem ma. Szeretsz még Júliám? És ha igen, még mindig ugyanúgy?” – válaszolnom kellett valamit a sok keserűség után, és ez a válasz nagyon erősre sikeredett! De, valójában csak azért, hogy segítsek neki felejteni…

Tudod, drágám, a zavar abból adódik, hogy én mondok valamit, és te elkezdesz hinni! Pedig ez nem a TE meglátásod! Másnap történik valami más, és rögtön bajban vagy. Az élet minden pillanatában változik! A mai magyarázatom, nem biztos, hogy segít rajtad holnap is. Ha ezeket szó szerint, ésszel akarod felfogni, akkor az élet mindig szabotálni fogja az úgynevezett megértéseidet. Mert a valódi azt jelenti: A SAJÁTOD! Belőled nőt ki, nem kölcsön kaptad!” – azt írtam, amit írnom kellett; és nem akartam, hogy „elvigyék vakvágányra” az érzései!

Értelmeztem! Egy partneri viszonyban nem magyarázkodni kell. Én csak őszinteséget várok, vártam, érted Júliám? Puszikállak!” 

        Közben, ahogy az egyik része az énemnek éppen bajban volt; a másik még egy paradicsomban élt!

           Péter, mindent meg akarok érteni oldala, élesen állt szemben Tamás mindent befogadó oldalával!

Tamás sms - i olyanok voltak, mint egy tavaszi szellő – „Júliám, úgy aludtunk együtt, mint két kis angyalka. Jó melletted felébredni!”

                                                   ……………………….

Kapunk és adunk – Örök egyensúly. Aki el akar menni, azt hagyni kell elmenni! Gyújt az ember egy – két gyertyát és áldást kér, sok szeretettel!

Természetesen rossz az, ha elveszik az egyik „kedvenc játékszeredet”, de olyan világban élünk, amikor mindenért fizetni kell!

                                             Hogy ez mekkora kibaszott kurva nagy IGAZSÁG!

                                                                                        ..............................


 

                                            (MEGOSZTOM MAJD AZ EMBEREKET? ÉS AKKOR MI VAN?

                 „Mondd Júlia, felkészültél arra, hogy nem fog mindenkinek tetszeni, amit írsz?

                                 Hogyan fogod megélni, túlélni a kritikát és a téged ért negatívumokat”?)

 

 


 

VÁGJÁTOK EMBEREK?

 

      Léteznek ajándékok, de ahhoz jónak kell lenni, és csak az kaphat ajándékot, aki jó!

            De ki is az, aki ezt eldönti, mi vagyunk, mások, vagy akárkik? Ezt nem tudhatjuk soha!

 

Két ajándékot kaptam, a nagybetűs valamitől! Szeltük együtt a nagy abc-t, és a pénztárhoz érve, kevés voltam ahhoz, hogy mindkettőért fizessek! Az egyiket ott kellet, hagyjam! Kóvályoghat az ember a sorok között még tovább; de egyszer csak ott a pénztár! Nincs alku, mert ez nem piac, és ott kell hagyni, számunkra fontos, kedves dolgokat; mert nincsen annyi pénzünk, hogy megvehessük! A túl nagy ár kifizetése, erőn felül, még a spirituális világban is őrültségnek számít! Ha van rá fedezet, akkor a tiéd! Ha nincsen rá fedezet, akkor csak ácsingózhatsz utána, de megkapni úgy sem fogod soha.

                                         Kifelé menet, fájó szívvel toljuk, ketten, a megrakott kocsinkat! 

Mert a szerelem és a szexus között mindig ott van a ruha, amit előbb vagy utóbb leveszünk magunkról, és akkor ott áll a meztelen valóság!

 

 

 

MERT MI AZ IGAZSÁG - KINEK AZ IGAZSÁGA - ENYÉM, TIÉD, ÖVÉ, KIÉ - VAN EGYÁLTALÁN ILYEN?

 

Rossz az, ha a válaszokat, amit adok a kérdésekre, nem kielégítők mások számára? Igen? Mert akkor ezt figyeljétek… És újra itt vannak a szaros egós kérdések! Mert mindig, csak ezek!

 

Volt egy pillanat, amikor azt éreztem, hogy Tamás habozik kettőnket illetőn! Egész nap együtt voltunk… és egyik moziból a másikba mentünk, mintha, csak azért tenné, hogy ne legyünk egyedül. Este aztán bement egy közértbe, és egy csokor virággal, meg egy csokival jött ki onnan…

  Akkor egy nagy kő esett le a szívemről - de valahol mélyen tudtam, éreztem - hogy mi az, ami közeledik felém.

FÉLTEM ATTÓL, AMI RÁM VÁRT… talán azért, mert nem volt rá hatásom? Egy olyan ember kezébe tettem a sorsomat, aki maga sem tudta mit akar az élettől - illetve, ha tudta is - én abba már nem fértem bele?

Nagyon közel volt a nap, amikor el kellett válnunk. Aztán, egy hétvégén nagy bevásárlást tartott Magának! Új cipő új ruha; minden, ami egy új életkezdéshez kell – egy tőlem független új emberhez méltó!

 

                   Este az ágyban aztán kinyögte a mondatot, amit soha nem fogok elfelejteni, amíg élek:

- „Legyünk barátok"! 

Na, bazd meg! Egy világ dőlt össze bennem, és atomrobbanásként éltem meg a mondatát; mi mégis együtt töltöttük az éjszakát. Valami furcsán kábult, tompa állapotban, egész éjjel ölelkezve feküdtük… mintha soha nem akarnánk elengedni egymást!

                               Másnap reggel, csak néztem a hátát az erkélyről, ahogy távolodott az utcán…

 

Szóval a fent említett titkos útjaid végére értél? – kérdeztem Tőle. – Titkosak voltak, mert még te sem tudtad, mi és ki vagy - vagy még azt sem - hogy mit akarsz? Az volt a kifogás, hogy amit érzel nem SZERELEM?

                                         Sok volt ez Neked? De lehet, hogy nem volt az, mert több volt annál?

Lehet, hogy ezt így ilyen formában nem is igen élhetted át, és így furcsa talán, hogy hiányzik a teljesség érzése?  Mit gondolsz kit csaptál be, engem, magadat?

Illúzió minden, egy önbecsapás! Sokkal mélyebb ez, mert TE talán nem is voltál szerelmes? Hacsak azt az egy hetet nem számítom, amit külhonban töltöttem?

Túl gyorsan haladsz, és nem hagysz magadnak időt semmire. Mindig a pillanatnyi érzéseidre hagyatkozol, csapongsz, és éppen ezért vagy magányos!

Ha nem voltál Velem, akkor is ott voltál nekem, mert egy pillanatra nem szűntél meg létezni számomra! Te viszont mindig csak „feleszméltél”, mintha épp akkor léptem volna be az életedbe…

Fel kellett vegyed mindig a fonalat, hogy tudd, hogy hol is tartasz Velem? Tényleg, így nagyon nehéz lehet Neked, és annak, aki az úgynevezett időszerű párod lehetne; de nem az; mert Te, vagy aki párja Önnön magának!

                                                     Ebbe a buliba nem fér bele, senki, és semmi!”

                                  Arra kértem utoljára, hogy nyomtassa ki az emileket, amiket küldött nekem.

Sajnos nem tudom kinyomtatni Neked az emileket Júliám, mert mindent kitöröltem. Ez a postafiók kong az ürességtől, mint az én kibaszott szívem”! – írta.


                                        ...........................................

 

Az ember kap néha egy cserepes virágot, ami szépen fejlődik a szobájában. Jól érzi magát! Megfelelő a fény, a víz, a hőmérséklet… Amikor vége van egy kapcsolatnak, az ember nem dobja ki a virágot. Mert a szépre emlékszik általa. Nem olvastam sehol, hogy ez a „művelet” rosszul befolyásolná a pozitív a jövőképet.

     „Légy barátom, hogy úgy lássalak mint egy nagy nagy ajándékát az életemnek...

Hogy minden ami ezután jön...tisztán pozitívan új forrásból fakadjon! Kommunikálj velem, Drága Kedvesem! Segíts nekem, hogy átbillenjek, hogy felejtselek”! - de hiába kértem, ő már semmit nem adott nekem.....

 

Ami ezután következett, arra volt jó, hogy a tőr, ami átjárta a szívemet, még mélyebbre hatoljon bennem. Óriási kínokat éltem át, amit soha nem tudtam sem megfejteni, sem elfelejteni… Néhány telefon rádöbbentett, hogy egyre inkább elbeszélünk egymás mellett, és ez jobban fájt, mintha a szemembe vágta volna:- ENNYI VOLT! VEDD TUDOMÁSÚL, VÉGE!

Szóval ez vagyok, kaméleon, egy színjátszó dög? – írta nagy felháborodással! – Amit mondtam és írtam, minden igaz volt! Ma is ugyanúgy érzek, ugyanúgy rajongok irántad, mint egy vagy két hónappal ezelőtt. De ez nem szerelem! S akkor sem volt az! Nem tettem semmi rosszat, vagy ha mégis, nem szándékosan, de most mégis úgy érzem, mintha egy szemét állat lennék!

Talán tényleg nemet kellett volna mondanom, de én hagytam magam sodortatni az eseményektől, jó volt Veled szeretkezni, miért állítottalak volna le? (most az első együttlétünkről beszélek) Aztán jött minden magától. Ez az élmény egyáltalán nem volt ellenemre, de később beláttam, hogy nem fogom tudni viszonozni az érzéseidet! Nem hittem, hogy ilyen érzelmek is közbeszólhatnak.

                                                  Fontos vagy számomra, és az is maradsz – ha akarsz!

                                                                              Csókollak Drága Júliám!”


 

                                               …………………………………..


 

A fejemben visszacsengtek a szavai, amiket éjszakánként suttogott a fülembe… és azok nem erre a kis levélkére hasonlítottak. A zavar egyre nőt, ahelyett, hogy csillapodott volna bennem a zsivaj!

 

Nem fogom tudni viszonozni az érzéseidet?” – sírva írtam minden egyes szót! – „Miről írsz Kedvesem? Nem tudhatod mit jelent nekem az a szó, hogy SZERETLEK!

MEGÖLTÉL, LEGYILKOLTÁL… Ezeknek, a szavaknak az igazi értelmét is csak az értheti, aki azokat átélte már! Aki csak használja, annak könnyebb a dolga, ha azt írják neki:- Két embert kaptam, és kettőt vettek el…

Nem tudom van e értelme annak, hogy olyanról írsz amit nem éreztél, és én olyat válaszoljak rá, amiről fogalmad sem lehet, mert: NEM ÉREZTED SOHA - VELEM KAPCSOLATBAN!

Hagyjuk ezt… Mostantól mi két ismerős vagyunk, hasonló érdeklődési körrel, ami ugye nem hátrány egy ilyen „mély” kapcsolatban…

Nagyon nehéz megfelelő szavakat találnom, minden olyan más, és érdekes lett, hasonlít valami rossz darabhoz! Egy olyan csapnivaló előadáshoz, amiben a színészek és a nézők is szenvednek, mert aki írta a darabot, az ugatja ezt a sportágat, de fogalma sincsen erről, mert nem mondták neki soha, hogy amit legyártott az egy szar!

                  Hát akkor, most mondom: Sajnálom, de soha nem lehetek a barátod, és tudod miért?

 

                               ( Az elengedést gyakoroltam, de annyira nem ment még nekem akkor…)

 

                                Azt suttogta valami a fülembe: „Buta Júlia, elveszítesz egy barátot”!

                                                                     ............................................

Nem baj, mert már nyertem egy annál sokkal drágábbat, amit soha nem felejtek el”! –válaszoltam magamnak. Elment ez a levél, és én magamra maradtam.

                               Sorry, de ez a rész a könyvnek hosszabbra sikeredett, mint egy- két perc!

Mentségemre hoznám fel, érzékeltetni akartam egy nő, és egy férfi hozzáállást, ahhoz a nem mindennapi tényhez, amikor az ember szerelembe esik, és aztán ugyan azzal a lendülettel ki is zuhan belőle!

Azóta majdnem eltelt öt év… és én, még a mai napig is úgy gondolom, hogy nem akarok, és nem leszek soha többet boldogtalan más ember miatt!

                                ……………………………………………………………


 


 

NEHÉZ IDŐK!

 

Igen, voltak ilyenek, mert a változás utolér mindent. Elindulunk valahonnan felfelé… és ehhez is idő kell. Azt hisszük, hogy ez az érzés örökké fog tartani és aztán hirtelen fordul a kocka, és minden megváltozik.
 

Mindig akkor lódul meg a kaki, amikor az élet más területein is vannak gondjaid; és még véletlenül sincsen ez másképp. Na és a lényeg: egyre nehezebb és veszettebb akadályokkal kell megküzdeni. Nyilván a kívülállóknak és a kibiceknek semmi sem drága, és a kihívás, nem is kicsi, amivel meg kell birkóznod.

Amikor az ember azt érzi: – Ezután már nem jöhet semmi rossz! – butaság és önámítás, és ha tudni akarod az okát, kutatsz, keresel, feszegetsz dolgokat, embereket – de zéró a választ!

                      Minden könnyebb lenne, ha tudnád, hogy merre kellene indulnod (?)!

A lányom mondja mindig:- Anyám, minden folyamatosan változik, most itt, ebben a pillanatban is!

Pozitív kilátások, sok – sok türelemmel, reménnyel az emberben, hogy valami jobb lehet – pislákolhat - de kialudnia soha nem hagyhatjuk ezt az érzést!

                   --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Bízz Magadban és a döntésedben, én pedig hozzásegítelek a tökéletes megtapasztaláshoz! Tel…” – így szólt a következő hirdetésem.

 

                                                               És ment minden tovább a maga útján.

Az ember ide jön valahogy, és aztán elmegy másképp… és ami közben történik az nagyon jó!”– írta egy vendégem, akit nagyon szerettem. Sokszor előfordult az évek alatt, hogy hihetetlenül érzékenyen reagált a masszázsra, amitől nemcsak neki, de még nekem is sírnom kellett!

Ez a fenti vendégem egyszer elhagyta a telefonját, és sokáig nem láttam… nem is tudtam, hogy nyomozott a neten… csak hogy megtaláljon újból.

Az emberek bemutatkoznak egymásnak, amikor találkoznak… olyankor elhangzik egy név, amit senki soha nem jegyez meg! Aztán kilép az ajtón, és gyorsan mindent kitöröl a telefonjából, hogy nehogy nyoma maradjon annak, hol, merre járt!

Ezek a védekező reflexek semmi másra nem jók, csak arra, hogy a férfiember folyton folyvást újra zongorázzon egy – egy jól bevált dallamot! Ők tudják… ők az iparosok ebben a témában!

- Miért nem adsz másik nevet nekem, hogy ne kelljen mindig újra keresgélned, ha fel akarsz hívni? – kérdeztem a fent említett vendégemet.

- Ha benne lennél a telefonomba, mindig itt akarnék feküdni az ágyadon, és azt nem tehetem! – alig hittem el, hogy ilyet mondott.

                                                 ………………………….


 

Ebben a viharos időszakban azt ajánlom, hordjatok energiát, adó szellemiséget… ahogy én is teszem! Talán megvéd benneteket minden rossztól!”! - idézet Júliától


 

ÁLLJON ITT NÉHÁNY BESZÁMOLÓ, (AMI HAMAROSAN ELTŰNIK) AHOGY ÉN IS, EBBŐL A SZÉPSÉGES SZAKMÁBÓL!

 

                Mert az írott szó mindig, megmarad: Nektek, Nekem és Mindenkinek - olvassátok:


Tudjátok mi ez? Én idáig nem tudtam. Isteni volt és elhiszem, hogy a férfiak nem igazán csak a masszázst érzik Júliánál. Voltak pillanatok, amikor szó szerint olyan vágy öntött el, hogy azt a kedves vendégeimen kellett volna kiélnem. Fantasztikus! (Hehe, egy hirdetőnk járt egy hirdetőnknél. – Webi)” Elsőre nem sikerült, de 1 óra múlva Ő vette fel a telefont. Kellemes hang (nekem sokat számít), teljes körű tájékoztatás. Én taxival mentem, de ha jól emlékszem egy utcával feljebb párhuzamosan csilingelnek Főpolgármesterünk büszkeségei. Új építésű társasház. Na, szeretnék én ilyen lakást bérelni itt a 7-ben ennyiért. Rend, tisztaság mindenhol. Fürdőszoba: töménytelen mennyiségű tusfürdő női, férfi, ropogós, friss türcsi kikészítve nekem.

Mit írhatnék ide? Júlia: Júlia. Kedves, tünemény hölgy és a hangja után biztos voltam abban, hogy nem fogok csalódni benne. Itt már bajban vagyok. Ugyanis nem tudom leírni, hogy mit éreztem. Ezt át kell élni. Azt tudom, hogy egy feszült, ideges nőként léptem be az ajtón. Júlia hangja, kiegyensúlyozottsága viszont 5 percen belül feloldotta bennem mindezeket. A masszázs pedig? Én az 1 órát 10 percnek sem éreztem, megszűnt minden: cikázó gondolatok, feszültség, külvilág. Csak az édes lebegés. Tudjátok mi ez? Én idáig nem tudtam. Isteni volt és elhiszem, hogy a férfiak nem igazán csak a masszázst érzik Júliánál. Voltak pillanatok, amikor szó szerint olyan vágy öntött el, hogy azt a kedves vendégeimen kellett volna kiélnem. Fantasztikus! A vége totális kielégülés, mint amikor egy hatalmasat szeretkezel és nincs kedved megmozdulni sem, csak feküdni és semmire sem gondolni. Nehezen másztam ki az ágyból.
Én tuti törzsvendége leszek Júliának és ebből valóban nem elég 1 óra! A hirdetésben szereplő ár, utólag a kis asztalra”.

                                                  ………………..

 

A masszázsa teljesen profi, ami igen kevés „masszőrhölgy” esetében mondható el. Tényleg érti a dolgát. A végén NF-t kértem, és az is nagyon profi volt. Ami benne „extra”, hogy végig ott van, érzéssel, szívvel-lélekkel csinálja, amit csinál.” A telefonban kedves volt, és azonnal meg tudtunk állapodni egy időpontban. Olyan, amilyen a képeken, aki szexbombát keres, értelemszerűen nem nála fog kopogtatni. Semmi trükközés, annyit kért, amennyit előre megállapodtunk a telefonban.”

Nem is tudom. Elég érdekes volt. A masszázs része igen gyors mozdulatokkal zajlott, rengeteg olajjal. Egy mozdulat a lábtól egészen a fejig tartott, és ha jól éreztem alkarral történt. Nem tanulta soha, csak improvizált saját bevallása szerint. Egyébként egészen jó volt, néhány popsi érintés is belefért…” Megkérdezte, hogy nekem mennyire fontos a masszázs része. Nagyon. Ennek megörült. Az idő vasfoga látszik rajta, bár gyanítom, sokan szeretnének így kinézni 50 felett.

                                                Ennyi pénzért mindenképpen megérte. Nem nézi az órát.

                                               Kuncsaftközpontú, hosszútávra gondolkodó szolgáltató.”

                                              ……………………………….

Teljesen korrekt, rugalmas. Én többször is jártam Júliánál, ezek után bátran ajánlom mindenkinek! A masszázsa 10 pontos skálán a 8-9 pontot simán eléri, a franciája szuper, nem igazán kezez, nem kapkod, és ha már ismer emlékszik rá, hogyan szereted!

Korához képest nagyon jól tartja magát, de akit csak ez érdekel, válasszon mást, itt tényleg a masszázs dominál! A lakás kulturált, tiszta, pedáns a szoba és a fürdő is. 
                A környezet nyugodt, teljesen alkalmas a kikapcsolódásra! Korrekt nem lehúzós, TP nincs!”

 

                                               ……………………..


”Szinte tökéletes. Elsőre nem sikerült elérni, de másodikra hiba nélkül. Egyeztetés simán ment.
Megközelítés oké. A parkolás macerás. Az utcában szinte lehetetlen, a környező utcákban lehet.
Új építésű ház szépen, rendben és tisztán tartott a lakása. Tusi kínálat oké. Az első hely, ahol akkora törölközőt kaptam végre, mint, amit otthon is használok J


Külsőre nem az a hölgy, aki után megfordul az ember az utcán. De pár szó után nagyon pozitív a benyomás róla. Mind kedvesség, mind intelligencia területén.

Aki akciot akar, az ne Júliához menjen. Aki viszont egy kellemes ellazulásra vágyik, annak nagyon is ajánlott. Júlia nem az a tipikus sport masszőr. Sőt! A masszázs során nem gyúr át, és nem is mélyeszti az ujjait az izomcsomókba. Először nem is gondoltam, hogy azzal, amit csinál, ki fogja oldani az izmaim. De tévedtem. Addig masszíroz, amíg valóban kell az izmoknak, és a léleknek is. Közben teljesen és kellemesen ellazul az ember. És ez nem csak a fizikai kontaktusnak, masszázsnak köszönhető. Egyfajta spirituális élmény. Én a maxi opciót választottam a befejezésre, ami nála NFVSz. Ezt viszont olyan kellemesen és jól csinálja, hogy az első pár perc után majdnem elmentem. De ő azért ügyesen tovább húzta a dolgot. A végén annyira felhúzott, hogy a lövés után a lenyugvásig is majdnem annyi idő telt el, mint maga a francia. Nagyon kellemes, csak ajánlani tudom. Mivel nem igazán az erotika a lényeg, ezért 4-est adok. De maximálisan ajánlott azoknak, akik masszázst keresnek kellemes levezetéssel. Maximálisan korrekt és az értékarány nagyon kedvező”

                                                 ………………………………….

 


 

Szólj hozzá!

A SZEX, UTAZÁS, ÉS NEM CÉL

2011.02.20. 14:28 J. HIMMM - Egy masszőrnő vallomása

                  

                         A visszajelzés nem váratott sokáig: „Júliámnak szeretettel”- így indított a kis levele.

Nem akar eltelni ez a kurva hét! – írta – Ez egy rohadtul halott időszak; nincsen semmihez sem kedvem, csak azt várom, mikor lesz már végre vasárnap este. A telefonba elég visszafogott voltam, mert nem voltam egyedül és szörnyen zavar, ha más is meghallja, amit mondok. Valahogy úgy érzem, ilyenkor belelátnak az érzéseimbe, ezt, pedig csak Neked tartom fenn!

Amikor hívtál, éppen a kocsiban ültem a faterékkal, tehát sarokba voltam szorítva – nem tudtam hallótávolságon kívülre iszkolni. Mindegy! Ha visszajössz, majd mesélek az érzéseimről, szavak nélkül is. Lehet, hogy reggelig sem végzünk, tudod, ha egyszer belelendülök… Nem riogatlak tovább, élvezd a gyönyörű helyet, az óceánt – HIÁNYZOL! 

 

   Az utolsó napok csak azért teltek el gyorsan, mert olvashattam és hallhattam az én KÉT ANGYALOMAT!

 

Egyetlen kis bogárkám, most 0: 40 van itthon, Nálad azt hiszem egy órával kevesebb. Megőrülök, úgy hiányzol. Lesem ezt a kurva freeware-t, mintha ezen múlna az életem (és lehet, hogy így is van, mert nem élném meg a hétvégét az emilkéid nélkül) Remeg a kezem, amikor megnézem kitől érkezett levél és nagyon szar érzés, ha nem Tőled!

                                Drága Embertársaim egyre inkább az agyamra mennek, csak Rád vágyom.

Eddig valahányszor megkérdezted tőlem, kit látok, amikor Rád nézek, mindig más választ kaptál. Nem tudom, sejted e mi lenne a következő válaszom? Azért írtam eddig ilyen szűkszavúan és visszafogottan, mert nem tudtam, ki olvassa még ezeket rajtad kívül, de tudod mit? Ide írom, mi jár a fejemben, mióta elmentél!

Szeretnélek szorosan magamhoz ölelni, végigcsókolni, simogatni a tested. Beléd hatolni, érezni a selymes puhaságot ott belül… Szeretném megtáncoltatni a nyelvemet a finom kis szirmaid között, amíg el nem élvezel…

Nem kínzóm magam tovább, (és Téged sem) nem akarok agyvérzést kapni. J Nagyon hiányzol! Mikor jössz már? Várlak Kedves, már csak három napot kell kibírni valahogy. Ég a gyertyánk, ahogy kérted és Rád gondolok!

Tudom, hogy sok szép dolog vár még ránk, mert megérdemeljük! Azért kaptuk egymást, mert az Istenadta teremtő erőnket bölcsen használtuk és létrehoztuk Magunknak Egymást és ezt az élményt!

                                                       Szeretnek minket az angyalok Kedves! Tudtad ezt?

                                                                                                                                          S Z E R E T L E K”! „T” 

                                          ......................................

Milyen őrült az ember… alig vártam, hogy itthon legyek!


 

ÉRTI EZT VALAKI?

 

Ahogy átléptem a határt, kaptam sorban az SMS-eket: „Sokat gondolok rád! Hiányzol! Nagyon örülök egyetlenem, hogy végre itthon vagy. SZERETLEK! Nyugodtan hívj bármikor, ha gondolod”! GÁBOR!

………………………….

Vártam rád kedves, hogy jelentkezz. A manók azért időnként befogták a szemem! Felhívsz, ha hazaértél? Ha csak egy percre is, de szeretném hallani a hangod”!- írta nekem TAMÁS!

………………………….

Három napja voltam itthon, és az idő nagy részét azzal töltöttem, hogy mindent bepótoljak, amit kihagytam az alatt az egy hét alatt!

Olyan élmények voltak ezek, amiket álmodni sem mertem volna! Felül írt az életemben mindent… DE én még ebben is kivétel voltam, mert ketten keresték a kegyeimet, megsokszorozva ezzel, azt a NŐT, ami bennem lapult ötvenhárom éve!

Minden pillanatban veled vagyok! Egészen ma reggelig azt hittem, engem nem gyötörhet a féltékenység veled kapcsolatban. Beismerem, tévedtem. Mi a fene történik velem, basszus? – írta Tamás.

Kiakadt, és ilyenkor nagyon sajátos módon orvosolta a lelkét! Elmenekült a városból, hogy kiszellőztesse a fejét.

Kicsit, jó lett volna beszélgetnünk! – írtam neki! – persze nem úgy, hogy közben azt érzem, hogy menekülni akarsz. De különben is, ki ért meg Téged? Van olyan ember egyáltalán?

Oké, mert addig tiszta, hogy sok a munka, sietsz vele, hogy időben érjél hozzám (ezt köszönöm), de amikor már nálam vagy, hová sietsz? Ha rossz Neked, akkor mond és értek belőle.

Ha sok vagyok, akkor is szólj, csak, azért hogy tudjam! – az értetlenkedésem csak azért volt, mert tisztábban akartam látni.

Mindent tudni akarok magamról, hogy miért vagyok ilyen, vagy olyan. Kilométerekben mérhető távolság, néha ami elválaszt Tőled, és ez fáj! Szeretve kéne éreznem magam, és helyette kérdések záporozzák a lelkemet!

Ha én szeretve vagyok, akkor milyen az, akit nem szeretsz?

Ezekről soha nem beszéltünk még. Mi az, amit nem tudhatok? Vagy talán még Te sem tudod?

Én csak azt tudom, hogy szeretek egy férfit, akit jó átölelni, akivel jó együtt aludni, akinek jó, és finom az illata, aki kedves, és ha átölel, akkor NŐNEK érzem magam!”- talán meg sem kapta ezt az írásomat… de az sms már jött és én boldogan olvastam, MERT TŐLE KAPTAM!

Basszus, ide el kell jönnünk együtt! – ezeket, a sorokat írta.” Azt akarom, hogy ezt a kurva nagy nyugalmat, ami itt elfogja az embert, te is érezd! Kár, hogy nem vagy most velem!”

 


 

A SZEX, UTAZÁS, ÉS NEM CÉL

 

Az életem során sok utat bejártam már… de ez most más volt! Szeretkeztem éjjel és nappal. Két ínyenc kényeztetett, és a mennyiség, meg a minőség egy helyen összpontosult, és ez a hely a méhem volt, tele óriási befogadással!

                „Tegnap szeretkeztem! Aj annyira jó volt! – még leírni is jó… hát még megtenni.

És furcsa is nagyon, mert azt figyelem, hogy mindkettő másképpen csinálja - biztosan Ők is figyelik - vagy Ők nem? – kérdeztem a barátnőmet.
- Hú, tök jó! – válaszolt gyorsan - sőt, kapaszkodj meg, mindenki mással és más után is máshogy csinálják – szerintem”!

                                                                                 ...................................

 

Azokban az időkben - mindig sokáig dolgoztam. A vendégeim boldogan jöttek, mert ők is érezték a minőségi változást az életemben, amivel láthatatlanul is nagy hatást gyakoroltam az együtt töltött órákra.

Tamás, megint eltűnt a világ elől - mivel későn keresett, és azt hihette, hogy Péterrel vagyok – ismét lement a térképről…

Nem értem mit csinál ez az ember”? – dühöngtem magamban. A kiismerhetetlen oldala, mindig menekülőre fogta, és egyben segítette is őt, ha túl sűrűnek bizonyultak számára az események.

                  Újabb és újabb arcát villantotta meg nekem, amikor másnap, előállt egy kirándulás ötletével.

Felvitt a Normafához, oda, ahonnan az sms –t küldte nekem. Napoztunk, beszélgettünk, ettünk, ittunk egy óriási nagy fa alatt; és nem tudtuk megállítani a rohanó időt! Egyszerűen gyönyörű volt!

 

(Azóta rengeteget jártam arra, és minden alkalommal eszembe jut az ott töltött idő! Csak nézek a nagy fa felé, aminek az aljában ücsörögtünk, és szinte látom magunkat… együtt!)

 

Aznap délután még, Péterrel is találkoztam. Figyeltem mennyire szembetűnő a változás, amin keresztül ment ilyen rövid idő alatt! Komoly, nyugodt, határozott felnőtt férfivá alakult át mellettem. Minden együtt töltött alkalommal, hosszasan, és többször szeretkeztünk, miközben, egyetlen pillanatra nem engedtük el egymást!

 

Láthatta azt, amit nagyon sok férfi az életemben nem (!) hogy, hogyan maszturbál egy nő - aki az Ő csillogó szemébe nézve - elfelejti mit is jelent az a szó: szégyen!

                                                   ………………………….

A JI – KING – t régóta használtam jóslásra, és mindig nagyon sokat segített nekem, ha megoldatlan kérdések merültek fel az életemben!

Olyan időszak következik, amelyben ön több dologban is eredményes lehet! Határozottan törjön a céljai felé, de közben azért vigyázzon: ne sértse meg, ne dühítse fel, ne tegye féltékennyé a barátait, munkatársait!”

                                                  VÁÁÁÁ! AZ ANYJÁT! EZ NEM SEMMI!

Péter elutazott egy hétre, ami azt jelentette, hogy óhatatlanul is, de még közelebb kerültem Tamáshoz!

Elveimmel ellentétben mindkét emberemmel, sokat jöttünk mentünk a városban. Moziztunk, étteremben ettünk, strandoltunk, kirándultunk.

Mindenki láthatta, hogy a fiúk sokkal fiatalabbak nálam, éppen ezért meg sem kockáztattam az átkarolós andalgást. Egyszerűen csak gondolkodtam, és nem akartam nekik rosszat…

                   Amikor azonban ketten voltunk. Alig volt pillanat, hogy ne értünk volna egymáshoz.

2004. július tizenhetedikén este tíz órakor útban voltam Tamással a Normafához! Eltökélt szándékunk volt a szabad ég alatt tölteni az újhold éjszakáját.

Nagyon sok szép emlékem van arról az egy hétről, de akkor a szúnyogok halálos marása volt a csúcs! Három felszerelés ruhát haraptak át rajtunk, és a föld keménye szabályosan hazaüldözött bennünket a puha ágyunkba, így aztán hajnalok hajnalán az első busszal lemenekültünk a hegyről!

Reggeli után elindultunk a Csillaghegyi standra! Az első mega hosszúságú napunk volt együtt, ami mindkettőket 100%- -ban kielégített. Azt éreztem, hogy nem létezik tökéletesebb ennél a kapcsolatnál! Meztelenül napoztunk, szeretkeztünk a bokrok sűrűjében és utána a hideg medencében, együtt mártóztunk meg! Nyugalom és összhang volt közöttünk, mintha a lelkünk eggyé vált volna, röpke másfél nap alatt!

         Amikor valami jó történik az emberrel, rohan az idő… de ebből mi, semmit nem érzékeltünk!

           Tamás és én voltunk csak, a külvilág egyszerűen megszűnt számunkra!



 

ILYEN A NAGYBETŰS BOLDOGSÁG?

 

Az együtt alvásnak már nagyon sok változatát kipróbáltuk, és még nagyon sokat fogunk, legalábbis remélem”… - írtam Tamásnak. 

De nem is ez a lényeg! Valószínűleg lesz még olyan is, amikor nem is fogunk egymáshoz nyúlni és mégis nagyon jó lesz együtt. Fáradt voltam, mégis olyan érzések lesznek rajtam úrrá, amikor hozzám bújsz, mintha épp akkor történne meg ez a csoda először. Kifogástalanul toleráns, és okos szerető vagy. Mindig arról álmodtam, hogy egyszer eljön az életembe egy férfi, aki: kedves, okos, toleráns, figyelmes, odaadó, megadó, alázatos, nyílt, pozitív, igazi férfi, és igazi gyermek is egyben! Én, pedig lehetek neki az: asszonya, szerelme, szeretője, kurvája, anyja, barátja egy személyben!

Nem bírom majd alább adni, és ez meg fogja nehezíteni az életemet, tudom! Mert a tökéletességre törekedni kell.

                                                                                                            Sokat gondolok rád szeretettel: Júlia”

                                            ………………. 

Imádom a kiscsoportos levélkéidet is, tudod miért”? – írta, nap, mint nap, ami az eszébe jutott! „Azért mert abban is Te vagy, basszus az is egy üzenet Tőled. A kiscsoportosságról meg csak annyit, hogy ezek az emilek szinte elemi erővel söpörnek végig rajtam, teljesen kész vagyok tőlük (jó értelemben). Nem győzőm csodálkozni, hogy milyen szerencsés alak vagyok, hogy rábukkantunk Egymásra! (A mázlista fasz! Ez vagyok én!) Olyan dolgok történnek, mostanában amelyek óriásit lendítenek a lelki fejlődésemen, egy kisebbfajta megvilágosodáson megyek keresztül. Ami közös bennük: vagy Tőled indulnak, vagy Kettőnkkel történnek, vagy Te meséled ezeket. Te vagy az elindítója az új életemnek!

                        Te vagy a KULCS, amit kerestem. Kinyílt egy régóta keresett ajtó a segítségeddel.

Egy NŐ szokatlan életszemlélettel, szokatlan életstílussal, szokatlan mégis ismerős gondolatokkal! Szokatlan abban az értelemben, hogy eltér az általam eddig megismerttől, de ismerős, mert mélyen belül az én agyamban is megfogantak már hasonlók. Ma már az a furcsa, hogy a többi ember nem úgy látja a világot, mint TE!

A Beszélgetések második részében Isten gyakran hivatkozik a „Mesterekre.” Júliám, talán másnak is feltűnt már, vagy esetleg Neked is, ezek a Mesterek sok mindent úgy tesznek, vagy úgy gondolnak, mint Te! Nem tudok mást gondolni, a találkozásunk sorsszerű volt, vagy ha úgy tetszik, akkor szükségszerű.

Az elmúlt pár évben komoly energiákat fektettem abba, hogy megszabadítsam magamat a belém táplált programoktól, és átalakítsam magam azzá, akivé válni szeretnék, több – kevesebb sikerrel.

               A Te személyed óriási lendületet ad ahhoz, hogy ez a folyamat felgyorsuljon, és kiteljesedjen!

                                                                                     Köszönöm!

Ez egy rendhagyó levél, ilyet még soha nem írtam neked, és ez a most, nem csak arról szól, hogy mit érzek irántad Kedves. A tegnapi leveledben kihagytál valamit a felsorolásból, (tudniillik mi vagy Te Nekem) nem mondom, meg mire gondolok, ha akarod, találd ki, ha nem, úgy is jó! SZERETLEK!” – írta, ezt a sok szépséget Tamás!

                                                    ………………..


 

CSAK NEKEM TERMÉSZETES A TERMÉSZETES?

 

Akkoriban jelent meg az UTOLSÓ HIRDETÉSEM az újságban: „Kedves régi vendégeim, kb. 1 éve, költöztem el Zuglóból a H… krt.-ól, ahol masszőrként dolgoztam. Ez az utolsó alkalom, hogy megtaláljanak! Tele…” 

Nagyon sok, régen látott vendégem bejelentkezett! Hirtelen rengeteg munkám lett megint és az idő nagyon szűkös lett számunkra!

Ha nagy ritkán otthon voltam, akkor szerettem nézni a tv-ben Dr. Csernus beszélgetős műsorát!

Mazochista vagyok, ami az önnönmagam kínzását illeti! Úgy gondoltam, szívesen szerepelnék én is a műsorába! Hogy miért? Talán azt gondoltam, hogy közelebb kerülhetek ahhoz az emberhez, aki voltam, azzal; hogy egy olyan emberrel beszélek a kérdéseimről, mint Csernus doktor!

                                      Az sem zavart volna, ha a doktor úr leszedi rólam a keresztvizet!

A nyilvánosság nem hoz zavarba. Ilyenkor nem az jár a fejemben, hogy egy ország fog látni és hallani; én a felderítetlen Júliára voltam kíváncsi, és válaszokat akartam a kérdéseimre!

Aznap amikor a felvétel volt, elromlott a liftünk a házban, hatszor mentem le és fel, mintha az ég és a föld ellenem fogott volna össze… nem is beszélve a riportról!

Az eltelt tíz perc után a dr. úr turbóra kapcsolt, és elhangzott az első „ribanc” titulus a szájából, amit aztán követett egy – két olyan is, amit az ember nem hall szívesen, még a legjobb barátjától sem, hát még egy olyan embertől, aki azért feltételezhetően, tudja, hogy mit beszél néha!

Szó, ami szó; egyszerűen tudomásul kellett vennem, hogy rosszul kérdeztem, így a válaszokat sem kaptam meg igazán. De egy biztos volt: – Ahol meztelenül kezdődik egy kapcsolat, ott mi a szart akar maga komolyan venni? – kérdezte Csernus dr. – és milyen igaza volt! Erre nem is gondoltam. Közben folyamatosan az zakatolt a fejemben „Csak nekem természetes a meztelenség”? 

Elvittem magammal a Bevállalja – c. könyvét, és a felvétel után megkértem, hogy dedikáljon nekem egy sort: „Júliának, aki egyelőre még nagyon okosan, de becsapja önmagát! Lehetne másképp is! Dr. Csernus Imre”

                           Kezet fogtunk és úgy izzadt a tenyere, mint az állat! furcsa volt nagyon!


ELAKARTA HÚZNI A KEZÉT....DE ÉN A KEZEMBEN TARTOTTAM....ÉS AZ A PILLANAT, ÉRDEKES VOLT!!!

                                                                  ...................................

 

Drága Júliám, nagyon szeretlek, és már jó lesz, hogy megyünk haza, mert nagyon hiányzol, és megcsömörlöttem ettől a sok templomtól!”

     Péter egy hét után megérkezett, és én újból magamhoz ölelhettem! Még ma is féltve őrzöm az ajándékait!

(Nehéz azon gondolkodni, hogyan tovább, amikor az életem még mindig telis tele van olyan tárgyakkal, és emlékekkel, amik visszahúznak a múltba! A szentségit neki, hogy milyen jó, látni az életemet így utólag!)

                            Attól a perctől kezdve, hogy megjött Péter… Tamás teljesen megváltozott!

(Éveket spórolhattam volna, meg azzal hogy önmagamat hibáztattam, ha akkor látom azt, ami ide le van írva ezekre, az oldalakra!)

Nagyon gyakran maga a cselekvés, amellyel megkísérled megszerezni azt, ami hited szerint hiányzik, még jobban eltávolítja tőled azt, amire vágysz!”

Hiába volt velem majdnem minden nap Tamás, az együttlétek szomorkásra sikeredtek. Sajnos nem láttam bele a fejébe, és ő nem segített abban, hogy tisztán lássam, merre tartunk. Néha valami megmagyarázhatatlan erő eltaszította mellőlem, és Ő engedett ennek… sokszor úgy éreztem, mintha menekülne!

                  Aztán, csak jöttek és jöttek az sms– i és én, nem tudtam, hogy „akkor most mi van”?

                                    (Aggódtam, mi fog ebből a látszólagos logikátlanságból kisülni!)

Elképesztő hogy együtt vagyunk fél napot, és még mindig nem vagyok képes elszakadni tőled”!

                              Tamás, messzire ment a kis levélkéivel… és én, hagytam!

Még annyi mindent el kell mondanunk egymásnak. És nem csak szavakkal. Nagyon szeretlek!” – ilyen férfival még nem találkoztam. Félelmetes volt a kiismerhetetlensége.

A szerelemben nincs meg az – az odaadás, és elfogadás, amit érzek, mert itt minden az őszinte információáramláson áll vagy bukik. De mindenkivel, ezt sem lehet eljátszani! Nincs olyan, hogy kell. Minden megtörténik, aminek történnie kell! Ami nem, arra nem is volt szükségünk. Ez a szerelem?”- kérdezte.

Júliám, reggel nagyon rossz volt Tőled elmenni. A korábbi esetektől eltérően most nem volt alkalmam szoktatni magam a gondolathoz, hogy el kell válnunk. Felkeltünk és indulnom kellett. Ez olyan volt, nekem, mint egy nagy pofon”.

Mi nem lehetünk kutyafuttában együtt, időt kell rá szánni. Azért mert megérdemeljük, és azért mert nagyon jó! Amikor együtt vagyunk az egy ünnep számomra. És az ünnepre az ember készül, és nem rohan el, amikor vége van. Gyakran kérdezed, hogy miért kaptál minket? Elmondom, szerintem miért: Kedves, azért kaptál kettőket, mert csodálatos érzéseket sugárzol ki magadból az univerzumba, és ezek a finom energiák fantasztikus eseményeket hoznak mozgásba. Ennek a csodának részesei vagyunk hála Neked! Azt hiszem Te vagy az egésznek a kiinduló pontja, és egyben Te vagy az a pont, ahol a végtelenbe tartó egyenesek találkoznak.

Évekkel ezelőtt el kezdtem botladozni egy másfajta úton, kezdtek érdekelni a miértek és a hogyanok. Ennek az útnak jelenleg Te vagy a csúcspontja, és ebben a percben nem tudom elképzelni, hogy találkozom- e még valaha valakivel, aki ilyen hatással lesz rám. Ehhez add hozzá, hogy egy csodálatos Nő vagy, aki mindazt megadja nekem, amiről írtál: nem akarlak ismételni – Kedvesem, Szerelmem… Vágja Erdősné, bassza meg?

       Talán már van némi fogalmad arról, ki is vagy Te nekem Júlia, a csoda, mint már említettem volt!

                                         De hát ezt Te is pontosan tudod, hiszen együtt éljük át!

Mennyei érzés Veled lenni, csak hagyom szállni az időt, a fejem üres, de a szívem teli. Megszűnik a külvilág, csak mi vagyunk ketten!

                Gyönyörű ez az egész, mint egy mese! Ha valaki, mondja, el sem hiszem… SZERETLEK”!

                                                                                        .......................

 

                            Egyszer feküdtünk az ágyban és azt mondta: – Kályhád leszek, ha fázol!

                   ATYA ISTEN! Hát van nő, aki erre a mondatra nem borul a szeretett férfi lábai elé? Nos?



 



 


 

Szólj hozzá!

A NAGY TALÁLKOZÁS

2011.02.17. 18:28 J. HIMMM - Egy masszőrnő vallomása

 

Április 8-án elaltattam a kutyámat, Vaginát! Ő volt a második abban, a sorban, aki a kezeim között halt meg! Semmihez sem hasonlítható érzés, egyszerűen nem lehet ép ésszel az ilyet felfogni.

 

Ez egy óriási bánat, és mégis, sokkal könnyebben lép az ember túl rajta, azzal a biztos tudattal, hogy ismerhette, és szerethette azt, aki elment!

                            Nem szép tőlem, de mégis párhuzamot vonok a kutyáim, és a férfiak között.

Mindkettő nagy örömet okoz az életemben, de egyre inkább hajlok a felé, hogy a kutyák veszik át az emberek helyét az életemben.

Míg egy kutya minden fenntartás nélkül képes elfogadni azt, aki vagy; addig az emberek soha nem lesznek egyértelműek sem velem, sem önmagukkal szemben!

A kétkedés, az önutálat és a bűntudat minden emberben megtalálható. Félnek, boldognak és felszabadultnak lenni, attól rettegve, hogy ennek valamikor majd megisszák a levét! Nem akartam így élni, nem akartam kötődni. Nem akartam bántani semmit, és senkit!

Mégis, ha valaki úgy döntött, hogy továbbmegy az életemből… nagyon fájt! Soha senki nem volt képes megnyugtatni az adott magyarázattal, hiszen, azok mindig sántítottak kicsit. Ez volt az, ami miatt bennem is felütötte a fejét a kételkedés, és nem csak magammal szemben, hanem a másik emberrel szemben is!

Amikor a falmászó ismerősöm újból jelentkezett, és egyszerűen odavetette, hogy ezután a „program” – CSAK, SIMA MASSZÁZS! – és aztán minden kérdés nélkül, ömlött belőle a magyarázkodás - sőt, az is benne volt a levegőben, hogy egy életre kész elbúcsúzni, ha nem fogom fel villám gyorsan a szavait…

Mi volt ez? Nem értettem! Mondhatta volna az első alkalommal: – Köszönöm, Júlia, de inkább ne! – és akkor nem lett volna semmi! Persze most sincs igazán… de bennem, útnak indult egy kellemetlen érzés, és ilyenkor az is benne van a pakliban, hogy mennyire sérül az ember…

                 „Hogy miért nem rohad meg minden! HAHÓ! JÚLIA! ÉBREDJ FEL”! 

Pedig nem kéne megrohadnia semminek; mert lehet, hogy ez nem is rólam szól, (?)… de én magamra veszem és cipelem, mint Jézus a keresztet!

SMS írok neki: – Ne haragudj, de olyan ócskának érzem magam, mert nem akartam rosszat. Ezek után, hogy tudom majd bizonyítani azt, ki is vagyok valójában?

Olyan gyorsan írta a válaszát, ahogy az ujjai bírták: – Tiszta hülye vagy, ha ilyeneket gondolsz! Ez nem Rólad szól Júliám!

                    Egyszer – kétszer láttam még, aztán nagyon messzire fújta a szél, és nem jött soha többé!

                                                             MERT, KURVA AZ ÉLET!

                       Nem bírom én már ezt. Szinte érzem, ahogy kiüresedem és elindul bennem az elhatárolódás!

Nem tudok aludni, nem jön álom a szememre, és kapok egy sms: – Szombat éjszaka milyen feltételek mellett gyógyítanál meg engem? Hívnálak de, csak írni tudok e pillanatban. Krisztián vagyok.

- Ismerjük egymást?- írom neki.

- Még nem sajnos!- jön a válasz

- Akkor sajnálom! – válaszolom neki.

 

Egy kis idő elteltével felhívom, csak azért, mert, hajt a kíváncsiság! Egy ideges, éles hangú fiatal férfi jelentkezik a telefonba. Basszus, még ez is… a francba minden marhával! De, mind közül én vagyok a legnagyobb!

                     Tudjátok mitől igaz az igazság? Attól, hogy fáj, és ez a világon a legnagyobb igazság!

                   A kolléganőm árnyéka kísért? Teljesen megértem őt, hisz nagyon nehéz ezt ép ésszel kibírni.

                                                Akarom én ezt, vagy marad a megközelíthetetlenség?

                                                                                .................................

 

KÉRÉS!

 

Szerintetek, kap az ember olyan partnert, aki neki éppen tökéletes? A válaszom: IGEN! Volt már benne részem… de elmúlt, eltűnt, vége lett, és a válasz mostanra inkább: NEM!

          Vagy jön valaki, és egyből ott az a furcsa rezgés: A KAPCSOLÓDÁS, vagy nem történik semmi!

Húsvét hétfő volt, amikor beléptem a templom kapuján. Egyedül voltam. Mindenki otthon várta a részeg locsolókat.

       Letérdeltem a Szűz Mária elé - kitört belőlem a sírás - és betöltötte a hangom a templom minden zugát…

Ne hagyd, hogy egyedül éljem le az életemet. Csak tengődöm így, és hiányzik nagyon a pár az életemből, akinek megfoghatom a kezét, és aki megfogja a kezemet!

Aki jelentkezik, és aki következetes, aki az ígéreteit betartja, és aki becsületes. Aki, az első és a sokadik együttlét után is akarja a társaságomat, aki, forrón magához ölel, és ha kielégült; sem engedi el a kezemet. Aki, megölel akkor is, ha nem kíván, aki tudja, és aki kimondja a gondolatait! Aki jól beszél, és akinek hiányzik az igazi, őszinte szó, aki nem áll meg félszavaknál. Aki akkor is ad, ha én nem tudok éppen adni, mert ez a rendje mindennek.

                      Aki mondatokat, kerek egész szavakat képes ajándékozni nekem – a kiválasztottjának!” 

                                                                Így legyen! 

Nem tudom, hogy minek volt köszönhető - az imának, vagy talán a sorsnak - de a harmadik napon belépett az ajtómon egy huszonhárom éves fiú, akinek a neve legyen mostantól PÉTER…

Fiatal kora ellenére érett, és nagyon okos férfi volt. Óriási becsvágy munkált benne - sokat élt teste és lelke tapasztalatgyűjtő körútra indult - amikor eljutott hozzám.

Mindent meg akart tanulni, mint egy jó diák! Visszakérdezhetted a tanultakat, és Ő mindig ötösre tudta a választ, mert a bizonyítás a vérében volt.

Gyönyörűséges, fájdalommal teli szemei, úgy néztek rám sokszor, hogy zavarba jöttem attól a sok érzéstől, amit felém sugárzott. Kellemes hangja és finom illata volt mindig!

Durván másfél hónap után bujtunk össze először. Pünkösd volt! Olyan messzire mentünk együtt ameddig csak bírtunk, mert az a négy óra csak az odafigyelésről és a nyugalomról szólt! Azt figyeltem szinte egész idő alatt, hogy mennyire megváltozott! Nem volt benne semmi felszínesség, mert önmagát adta!

Az élete jelen pillanatai nagyon fontosak számára”! – ezt írtam róla a füzetembe, és ott akkor valami elindult kettőnk között!

    Hosszú kihagyás után felbukkant, szerencsét hozó vendégem is; és olyan volt ez nekem, mint egy ómen!

Optimálisnak tűnt minden; a levegőben reményt váró hangulattal… jó érzés volt valamit várni, aminek az illata már belépett az ajtómon!

 

2004. AZ ELLENTMONDÁSOK ÉVE

 

Célirányos hívásaim voltak és ez sok munkát jelentett akkoriban. Ez a tavasz és nyár, életem legszebb időszaka volt, míg az utána következő ősz és tél, maga volt a pokol.

A sok ellentmondás, edzette a lelkemet, úgy, mint addig semmi más! De, ne szaladjak ilyen gyorsan előre!

 

Rengeteg új arc, tapasztalás, és mind tanított valamire. Hol gyengéden, hol erővel, hol, csak azzal, hogy ott volt és én érezhettem…Egy kis intermezzo:

Ezer” év telt el azóta, hogy egy olyan férfi volt rám hatással, aki közel egyidős volt velem. „GY” persze, tudta a különlegessége okát és kőkeményen ki is használta az adódó alkalmakat!

Oroszlánsága, erős egyénisége és hatásos külseje segítette ebben. Persze sokszor kellett figyelmeztetnem arra, hogy nem a „beosztottja” vagyok, akin hatalmaskodhat; de mindig jókor, és kedvesen fogott vissza magából. Pengeélen táncolt, minden alkalommal, de ő kéthetente óramű pontossággal jött, és jelen akart lenni abban az életben, amit én jelentettem számára.

                     (A füzetemben van egy papír darabka, erre írtam le az első vele töltött furcsa élményemet.)

                                   Életem első intim borotválását az ő ténykedésének köszönhetem!

Hónapokig szívta a véremet, mire engedtem a kérésének. Felszerelkezve érkezett egy alkalommal, és hosszasan ecsetelte az ilyen beavatkozások utáni komfortérzést.

                                                   A kitárulkozás über netovábbja volt ez nekem akkor!

Jó tapasztalásnak bizonyult az alkalom, de onnantól ezeket, a szépészeti trükköket magam ejtettem meg a lukam körül. Persze, nem bírta a nemeket és egy alkalommal azt mondtam neki: - Ha nem tetszik valami, akkor elmehetsz! - sarkon fordult és nem láttam többet.

                                                                       Nem sajnáltam egy pillanatig sem......


 

A NAPOM, ÍRÁSSAL, MUNKÁVAL, MEG EGY KÜLÖNLEGES RIPORTTAL SZÍNESEDETT…

 

Biztosan mindenki érezte már, amiről írni fogok! Reggel, kinyitod a szemedet, és az ágy melegében, tudod, hogy ez az előtted álló nap más lesz, mint a többi! Csak egy érzés, semmi oka, hogy ott legyen, és mégis benned van. 

Kutyasétáltatás hajnalban, reggeli matatás a lakásban – bekapcsolom a telefonomat – leülök a gép elé – végigzongorázom a „kötelező” oldalaimat, elolvasom, a leveleimet, és hagyom, hogy betóduljon az életembe a világ.

A zene, amit hallgatok, segít lelassítani, és emlékezni, amikor nekiállok az írásnak. És akkor megcsörrent a telefonom… egy nagyon régi vendégem hív. Hamar kiderült, hogy nem fogadok már vendégeket. Ez a tény elveszi a kedvét kicsit, de rövid időn belül többször is visszahív. Mindenről csacsogunk, és a zéró lehetőségtől eljutunk az egyetlen járható útig… ami, már a megvalósulás útján halad kora délután, felszed az autójával, és robogunk a cél felé.

       (Az emberem reménykedő a saját elképzeléseit illetőn, de én tudom, hogy nulla a valóságalapja.)

Sem, ő sem én nem szeretjük, ha egy kalap alá vesznek bennünket! „Én, én vagyok, és nem szándékozom más lenni erre a rövid időre”… szoktam mondogatni!

Kellemesen telt a másfél óránk együtt, aztán baráti öleléssel búcsúztunk egymástól. - Sietek, mert hat órakor találkozom egy népszerű oldal Web mesterével, aki egy „riportot” készít vele - mondom.

A városban nagy a forgalom, (sokszor vártam e tény miatt a vendégeimre), erre gondolok, ahogy a Duna parton egy kávézóban ülök.

Régi a kapcsolatunk „X” úrral, évekig az általa üzemeltetett oldalon hirdettem. Amikor megérkezik emberem, kedvesen udvarias. Fogalmam sincsen arról, milyenek az írásai. Azt mondja - pikírt, és kötekedő a stílusa… de nekem, nem tűnik veszett vadnak!

                                               Kérdez – felelek – jegyzetel, és minden kezdődik elölről…

Újabb kérdés, újabb válasz – nem vagyunk éppen halk szavú emberek, a hátam mögött ülő párocska simán hallhatja, amiről beszélgetünk! Gyorsan telik az idő mellette, és máris alig maradt hat percünk a búcsúig

Megyek az utcán, amikor megérzem a gyomrom tájékán megjelenő érzést. Arra gondolok, hogy mennyi ember olvassa majd az írást… ha megjelenik!

Basszus, hányan lesznek azok, akik ÉRTIK, ÉRZIK , SŐT, ÁTÉRZIK majd a sorok között megbúvó lényeget? Hányan?

              Mire hazaérek, eltűnik belőlem az érzés, és újra, az a Júlia vagyok, akit sokan ismernek és szeretnek!

                                                                  Aznap éjszaka… furcsát álmodtam nagyon.

 

ÁLOM!

 

Gyereknek mindig szerettem belesni az emberek otthonába. Esténként, az utca túloldaláról beláttam néhány lakásba, ahol nem húzták le a redőnyöket!

Láttam az embereket, a bútorokat, a tv fényét, és megpróbáltam elképzelni, hogyan élhetnek, minek örülhetnek és mitől félnek azok, ott az ablakon túl! Sokszor éreztem milyen jó, lenne, láthatatlanul része lenni egy - egy ilyen család életének!

                                               Derengő hajnal volt, amikor elindult az álmom…

Kint alig világosodott, amikor megálltam egy ablak előtt. A szoba, amit megláttam, magába foglalta az összes helységet; túlontúl nagy volt ahhoz, hogy mindent láthassak kívülről. Erős kíváncsiság fogott el a fehér bútorok láttán. Nyár lehetett, mert alig volt rajtam néhány ruha. Valahol a tudatom mélyén tudtam, hogy itt egy idős házaspár lakik - akiket mintha láttam volna párszor karonfogva sétálni az utcán - jóságos embereknek tűntek, jó volt rájuk nézni.

Nem volt ajtó, és én mégis egy ajtón léptem a házba. Csak kószáltam a szobákban ki és be, sorra megérintettem pár dolgot… és akkor éreztem meg először, hogy valaki figyel. Nem láttam senkit, de az érzés, hogy nem vagyok egyedül, egyre azt suttogta a fejembe, „EL INNEN JÚLIA”!

Ahogy az ajtóhoz értem a hátam mögött megszólalt egy hang: – Maga mit keres itt? - egy fiatal pár állt a hátam mögött… ellenségesen néztek rám.

- Nem keresek senkit, már megyek is! - de ahogy kiléptem az udvarra, állig felfegyverzett rendőrökbe botlottam. A hátam mögött a háziak azt kiabálták: – RABLÓ!

 

Én, akkor már a földön feküdtem, az egyik fegyveres hátraszorította a karomat, és mivel nem tudtam magamat igazolni, megbilincseltek.

Szomorúság volt bennem, és nem értettem, hogy miért kell velem így bánni, amikor semmit nem csináltam. Ahogy kísértek ki a rendőrök eszembe jutott, hogy WC-re kell mennem, de a lakók nem engedtek be a fürdőszobába… azt mondták, hogy az udvari budiba menjek, ha valami dolgom van. Ahogy kinyitottam az ajtót, láttam egy félbetört ülőkét, amiből ömlött ki a fekália! Borzalmas büdös volt, és ahogy folyt a vécéből a szar, volt abban valami fenyegető érzés!

A rendőrségen kihallgattak, én mégis teljesen nyugodt maradtam: – Csak a kíváncsiság juttatott idáig! – mondtam és tudtam, nemsokára szabad leszek.

Egyetlen rossz érzés motoszkált bennem - hogy miért, nem tudom, de az jutott eszembe - mi lesz, ha megtalálják a számítógépemen a könyvemet… nem éltem volna túl, ha elveszítem.

Gondolatban kértem a fiamat, hogy tegye biztonságos helyre, de ő azt mondta: Késő, anyám, már megtalálták”!

                                                          Ahogy ezt kimondta... felébredtem… 

Sokat gondolkodtam azon, mit jelenthetett ez az álom… Aztán, 2009. 05. 22. folytatódott az álmom, de most a valóságban!

Péntek volt, és a névnapom! Szinte egész nap a számítógép előtt ültem, és boldog voltam - mert nagyon sokan kerestek - akik tudták, hogy ezen a napon tartom a névnapomat!

                                  És az írás is ment -őrült jó érzés volt - hogy haladok a könyvemmel.

Késő délután hazajött a fiam, és egy fatális véletlen miatt, egyetlen mozdulattal kitörölte a könyvemet a számítógépből. Aztán, jó szokásához híven, még a kukát is felszámolta!

Aznap már nem használtam a gépet, így csak másnap hajnalba láttam, hogy a könyv nincsen sehol – azt hittem, hogy megőrülök!

Egyből az álom jutott az eszembe, és az, hogy pénteken délelőtt azt kérdeztem a lányomtól, „hogyan kell egy biztonsági másolatot csinálni az elkészült írásról”?

Leírhatatlan érzés volt szembesülni azzal, hogy egy buta mozdulat mekkora károkat képes okozni az ember életében! A fejem annyira fájt, hogy kettős látásom lett tőle, szinte kézzel fogható volt bennem a fájdalom. Berekedtem, és elkezdett fájni a torkom, minden olyan tünetet legyártott a testem, ami akkor történik, amikor az embert valami iszonyú veszteség ér!

                                    Kétnapi tépelődés és szenvedés után egy barátom próbált segíteni!

A program, amit másnap letöltöttem a nettről, azt a célt szolgálta, hogy az elveszett kéziratot sziszifuszi módon, vissza lehessen állítani a gépre! Egy teljes napot bíbelődtem ezzel, amikor azt mondtam: – FELADOM! Nem kell nekem ezt a könyvet megírni, ha így hagyta a sors elveszni!

 

DE, AKKORRA MÁR, OLYAN NAGY ÉRZELMI KÖTÖDÉS VOLT KETTŐNK KÖZÖTT, AMI SZINTE BEKEBELEZETT! EGYRE AZT ÉREZTEM: HÁNYNOM KELL KIFELÉ MAGAMBÓL A SZAVAKAT, TOVÁBB ÉS TOVÁBB!
 

          („Ha a szádon már nem megy - vedd a levegőt a seggeden keresztül – ha ez kell a túléléshez!”)

                           Liliom barátnőm „rugdalt” szóban… úgyhogy akkor most hajrá! ÚJRÁZZUNK!

                                                                                        .......................


 

MOZI? MOZI? MOZI!

 

Néha minden ok nélkül megszűntek a telefonok… mintha felszámolta volna egy láthatatlan kéz az egész mobil társadalmat… furcsa volt! Ilyenkor a nyakamba vettem a várost… és csak mentem bele a semmibe… hátha megindulnak az energiák, és jön valaki, aki egy szuper finom masszázsra vágyik!

Az első utam mindig a mozi volt. Megnéztem a műsort, és ha tetszett valami, akkor vettem egy jegyet és beültem egy filmre.

                 Rezgőre állítottam a masinámat - elindult a film - és megszólalt a telefonom.

Többszöri nekifutásra sikerült megnéznem egy – egy filmet. A mozinak tiszta haszon voltam, én meg boldog voltam, hogy dolgozhattam!

                   Néha csak mentem az orrom után és jó volt emberek között lenni a sok magányos órák után.

Sokan irigyeltek… nem tudom, hogy miért! Ha tudták volna, milyen az, amikor az ember éveket van egyedül, biztosan másként gondoltak volna rám.


 

MI VAN AKKOR, AMIKOR, MÁR AZ AJTÓBAN ELKEZDI A NADRÁGSZÍJÁT LECSATOLNI A VENDÉG?

 

Névnapi ajándék masszázsnak indult! Megkérdeztem tőle a telefonba, hogy mit tegyek vele, ha itt lesz…

           - Van egy – két ötletem! – mondta, és úgy röhögött, mint egy vámpír, aki vérszagot érez!

 

Füstszagú volt és fáradt „Ez az ember mindig ilyen nyúzott”? - kérdeztem magamtól, amikor megérkezett. Zuhany után úgy terült el az ágyon, mint egy kéjenc, akit képtelenség volt hasra fordítani!

Édennek, van egy nagyon cinkos mosolya, amit csak akkor villant fel, ha úgy érzi, senki nem tud neki ellenállni!

Feküdt az ágyon ezzel a mosollyal a képén, és tudtam, hogy ebből nem lesz masszázs! Minden kedvességét bevetette, de nekem így is nagyon nagy fájdalmat okozott az együttlétünk!

Hiába éreztem az igyekezetét, jól esett, hogy időt ad nekem, aztán, ahogy lehúztam a bugyimat és behelyeztem azt az erős kemény péniszét – oda - hiába tartotta sokáig vissza a saját örömét - bennem végig ott maradt a félelem.

                            Akkor azt mondta nekem, hogy durván öt éve nem szeretkezett gumi nélkül!

(A minap nála jártam, és láttam egy használt koton fóliát a szemétben. „Derék ember vagy drágám… így kell ezt csinálni!”)

Most, hogy leírtam ezt a mondatot, emlékszem rá, mennyire nem hittem neki… de az idő mindennek az ellenkezőjét bizonyította vele kapcsolatban!

Mindig arra gondoltam, hogy egy hiteltelen barom, akinek még azt sem szabad elhinni, ha kérdez valamit; de nem így volt.

Ez az ember olyan hatással volt rám, mintha ezer éve ismernénk egymást. Egyszer sem volt olyan, az ismeretségünk alatt, hogy ne örültem volna neki! És igen, túlontúl sokat várakoztatott, eltűnt, aztán a semmiből megint felbukkant és minden ott folytatódott, ahol abba maradt!

Egy alkalommal kihagyott fél évet, mert elzavartam a francba, és mégis, amikor meghallottam a hangját, azt kérdeztem tőle: – Mikor jössz? - és ő mosolygott a vonal túlsó végén!

A hét év alatt volt, pár olyan vendégem, akik ugyan úgy, mint Éden, simán képesek voltak bizonyítani nekem, hogy az első benyomásom is, lehet téves!

Ezek az emberek keményen megdolgoztak azért, hogy minden egyes alkalommal eljussanak hozzám! Ha kivárták azt, hogy higgyek nekik, onnantól, megkülönböztetett figyelemben volt részük. Semmivel sem kaptak többet, mint bármelyik vendég, és mégis azt érezhették, hogy ők a szerencse fiai.


 

ÉS… JÖTTEK, SORBAN - AKIKRE VÁRTAM…

 

                                    Akiről írok, Alfa hímnek neveztem el! Atya Isten milyen jó pasi volt!

Az, hogy valaki jó, nem feltétlen jelenti azt, hogy jól néz ki! De ha ez a két dolog egybevágott, akkor az maga volt a tökély.

Néha, minden ok nélkül (megjegyzem, boldogság volt hallani a hangját) felhívott. Belevigyorgott a telefonba, vicceskedett kicsit, mintha örömet okozna neki, hogy valakit megmosolyogtat, és már az első pillanattól nagyon bírtam az embert. Szerettem a stílusát, és a nagy loboncát - de mindez a közvetlenség, és természetesség - megtévesztés volt.

Szerintem minden nő, akivel kapcsolatba került, facérnak hitte… szabadon járt kelt, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

De az igazság az volt, hogy ekkora „pórázt” férfin még soha életemben nem láttam - jól állt neki - de ettől ő még nős ember volt… két nagy bilincsel a lábán!

Aztán eltűnt és egy évnek kellett eltelnie, hogy újra lássam. Balesete volt, és az „új” Alfa hím, már soha többet nem tudott a régi lenni!

                                                                                             Írok még róla…

                                                                                   .............................................


 

TAMÁSSAL VALÓ BESZÉLGETÉSEINK!
 

Valamikor a kapcsolatunk közepén írtam Neki ezt a kis levélkét:”Az első dolog volt, amióta masszírozok, hogy meg kellett tanulnom nemet mondani! Soha nem teszteltem senkit, és nem is fogok! Ezt az élet hozta, és adta. VÉLETLEN!

 

De mivel tudjuk, hogy nincsenek véletlenek, így aztán Te hihetted azt, hogy tesztelve voltál általam… pedig nem így volt”! Hangsúlyozom, nem így volt, de a „segítőim” bizonyára úgy gondolták, jobb, ha látok, mert az, senkinek sem árt!

(Egy alkalommal hazafelé tartott, és én elkísértem a pályaudvarra… ahol csak, mi ketten álltunk és a kalauz, de ő annyira parázott azon, hogy megláthatnak bennünket, hogy én faképnél hagytam!)

Még aznap délután írtam neki egy levelet:„Mondhattad volna, hogy ne menjek veled. Nekem lehet ilyet mondani, megértem, főleg ha még meg is magyarázod! Okos nő vagyok!

Mindenről beszélni kell, erről is! Sokan megijedtek már attól, aki vagyok, de Te még nem! Talán ezért olyan ajándék vagy nekem, ami ha hibás is, de számomra tökéletes! És tudod, hogy miért? Mert nem akarsz megváltoztatni, és nem akarsz elhitetni velem olyat, amit nem akarok. Júlia”

 

                                                                            SORSTÁRSNŐIM!

SOHA NE AKARJATOK MEGÉRTENI EGY FÉRFIT! EZ NEKÜNK NEM MEGY!

 

Nem értettem, hogy miért ódáz el dolgokat Tamás, miért menekül dolgok elől, a helyett hogy szembenézne velük!

                      Ezek mind – mind visszatérő motívumok voltak az életében, amik gúzsba kötötték a testét!

És, jelen volt minden héten PÉTER is, akinél azt figyeltem, hogy milyen villámgyorsan képes emberekhez, körülményekhez, szituációkhoz igazodni. Benne aztán nem volt egy csepp felszínesség sem, mert mindig oda tette az igazi önmagát.

Fiatalon átesett, és teljesen kigyógyult egy halálos betegségből! Valamikor, sokat rágta ezt a csontot, de mára már eljutott addig, hogy az élete jelen pillanatai sokkal fontosabbak voltak számára, mint a fájó múlt!

                                            Tökéletesen elhitte,hogy gyógyult ember, és ez így is volt!

                                           Másnap, ők voltak az elsők, akik felköszöntöttek a névnapomon.

PÉTER, mint egy régi vágású úriember, még képeslapot is küldött nekem. Talán ettől a ponttól eredeztettem azt az időszakot, ami ehhez a két férfihoz kötött, hónapokon keresztül.

 

MOST MI VAN?

 

Rengeteg pozitív visszajelzés a férfiak részéről, munka hegyek, egészség, barátok… és én mégis nagyon magányos voltam! Félelem élt bennem arról, hogy engem nem lehet szeretni. Éppen ezért, ha valaki közeledett hozzám, a fejemben semmi más nem jelent meg, csak egy lehetséges flört képe magunkról!

                                               ………………………

Drága Júliám, nagyon szeretlek, és tudom, hogy te is engem! A „nagyfőnöknél” megköszöntelek, hogy útjainkat keresztezte! Puszikállak: Péter”

De most komolyan! Nem is tudom, hogyan történt, de egyszerre csak, ott volt ez a két gyönyörű fiatalember az életemben, akik másképpen kezdtek rám nézni, mint egy szolgáltatóra.

    Az egyik huszonöt, (25) a másik huszonnyolc (28) éves… Én pedig, a két szám (53) összege!

 

 Mindketten tudták, hogy létezik, és él valahol egy másik - de PÉTER nem tudta volna elviselni, hogy megosszam - így aztán belépett, közös életünkbe a hazugság!

  Amikor velük voltam, olyan voltam, mint egy NŐ - amikor dolgoztam - olyan voltam, mint egy szolgáltató!

                         (Mégis, három férfi volt az életemben akkoriban, amikor ez a csoda megkezdődött.)

A legszélsőségesebb jegyben (Mérleg) születtem, és a mindent, vagy semmit jegyében éltem a napjaimat. Volt két férfi, aki számított, egyet pedig, valami mélységes vágy tárgyaként használtam, amikor alkalmam nyílott rá!

ÉDEN, akkoriban nehéz időszakon ment keresztül. A külvilág, gőgösen szemlélte lángoló elméjét, de a visszautasítást nehezen viselte, és e miatt sokat szenved t!

Ahogy ezeket írom, látom, azt a kialakuló irányvonalat, ami a későbbiekben Édent, és a felbukkanásait jellemezte.

Most is félhalott állapotban érkezett, mint egy öreg bácsika, aki csendesen tűri a masszázst, hogy aztán azt mondhassa: - Azt szeretném, ha hozzám bújnál!

Megint együtt voltunk, és én újból éreztem a fájdalmat. Meg akartam érteni miért történik így, mert a fejemben tökéletes helyet foglalt el, de a testem mégis ellenállt annak a férfinak, akit képviselt az életemben.

És most szeretném leírni mindenkinek, hogy mi volt benne az, ami másban nem volt meg…

Édenben, a kiismerhetetlen különlegessége vonzó. Mindig leng körülötte valami megfoghatatlan, pozitív rezgés, ami egy külső szemlélőnek titkokat sejtető! De amiket itt most leírtam, mind nem igaz. Mert, Ő is egy, a hétköznapi emberek közül, ahogyan én is az vagyok… és ez itt a kulcs!

      Egy mantrát mormoltam állandóan, ami így szólt:„Nem követem a régi rossz mintákat – Szeretem magamat!


 

SZE –RE -TEM MA –GA -MAT”!

 

A lakás, ami addig csak díszletként szolgált az életemben, megtelt élettel. Minden percet kihasználtam, hogy minél több időt tölthessek az én két angyalommal azon a csodákkal teli helyen!

   „Ha hiányzol, akkor egyszerűen, becsukom a szemem, és azt gondolom, hogy itt vagy velem!” – írta Péter.

    Döbbenet volt nekem ez az őszinte kinyilatkozás, és az a sok ajándék, amivel nap, mint nap meglepett!

Mintha nem is velem történt volna mindez. És ott volt Tamás; aki mindenben Péter ellentéte volt! Furcsa volt, hogy szinte minden alakalommal ki kellett érdemeljem a bizalmát. Távolságtartó volt, és félt felém lépni, hiába voltunk már túl „mindenen”, ő még mindig úgy viselkedett velem, mintha valaki mással történt volna az a bizonyos este!

De mindig jelentkezett és jött! „BESZÉLGESSÜNK”! – mondta, és én boldogan mondtam igent! Belépett az ajtón, és ahogy lehajította a táskáját, volt abban a mozdulatban valami spontán szépség, és önfeladás.

Csak álltunk ott a nyitott ajtóban némán, összeölelkezve, mintha soha nem akarnánk egymást elengedni! Akkor sokat sírtam, és ez a sírás olyan érzéseket szakított fel bennem, ami azt sugdosta a fülembe - „NEM SZABAD HOZZÁÉRNED” éreztem, hogy hiába ölel a keze, a lelke mégsem fogad el teljesen!

        Alig telt el úgy nap, hogy ne beszéltünk volna telefonon, mert állandó forró drót volt közöttünk!

NÉZZ A TÜKÖRBE JÚLIA, ÉS AMIT ABBAN LÁTSZ, AZ VAGY TE! AZTÁN NÉZZ A KEDVESEID SZEMÉBE ÉS AZ IS TE VAGY!

                „MERT MINDKETTŐ A SAJÁT ARCÁBAN SZEMLÉLI ÖNMAGÁT!”

A felöltőkártyámról úgy fogyott az egység mintha szívták volna, de nem érdekelt semmi, mert minden úgy volt jó, ahogy történt!

                  Kerek egész volt az életem; Péter megnevettetett, Tamás mellett elcsendesedtem!

Furcsamód egyet gondolt a két emberem - egymástól függetlenül, és mivel fontos volt nekik a visszajelzésem, egy nap, kétszer is feltöltődött a telefonom „önmagától”! Nem hagyták a véletlenre, megakadás nem lehetett a kommunikációs folyamatban.

Persze, egyből Péterre fogtam a nagy önzetlenséget, és akkor még nem tudtam - így buktattam le magamat és Tamást - hogy nem is voltam tudatában!

Naná, hogy Péter nem volt buta! Gyanakodott, de közben, minden alkalommal elaltatta a kedvességem és az a sok együttlét, amit megosztottam vele!

A filmekben látni bujkáló szerelmeseket! Sokszor megtörtént, hogy az egyik fiú elment, a másik pedig megérkezett!

                          A váltás, mégis nagyon könnyű volt számomra, hiszen szerettem mindkettőt!



 

INGÁZTAM KÉT FÉRFI KÖZÖTT, ÉS EGYRE MÉLYÜLT A KAPCSOLATUNK EGYMÁSSAL!

 

Gyakorlat nélkül keveset ér a tudás”- állítja egy mondás. Én, ezt a mondást a tökélyre akartam fejleszteni azzal, hogy megosztottam mindenemet mindkét kedvesemmel!

                Amíg az egyik a nappalaimat ragyogta be, addig a másik az éjszakáimat csillagozta fel! 

Még ma is szívesen emlékszem arra, ahogy azt néztem, hogyan alszik Tamás centiméterekre tőlem ! Nappal pedig, ott volt nekem Péter a finom illatával, csikó testével és az ajándékaival.

Drága Júliám! Azt a fajta szeretetet, (szerelmet) amit adsz, nekem bőven elég! De ezeket ne úgy értsd, hogy meg akarom venni, mert azt nem lehet! A „gyereklányod”, megértette, ami közöttünk van, nem hiába anya - lánya. Mások nem biztos, hogy megértenék, sőt, a többség nem! Nagyon szeretlek! Péter (Júliáé”)

 

                             Hárman voltunk SZERELMESEK egymásba!

 

Mégis PÉTER volt az, aki fiatal kora ellenére, megtanította nekem az igazi érzéseket. Azt, amikor már nem kételkedik az ember önmagában, mert csend van belül, és minden valóságos! Ő volt, aki a figyelmességével felébresztette bennem az alvó nőt! Ő volt, aki már egyszer elvesztette a saját hitét, és aztán újra megtalálta, amiből, egy igazi várat épített magának. Ennek az erőnek a segítségével úgy összerakta önmagát, hogy ne legyen többé semmi, és senki, aki kételkedik benne.

                                         Rengeteg számolatlan életen keresztül jutott idáig, és hozzám!

(Ma, itt és most - csak egy nagy kupac papír, és pár ajándék a mi hármunk akkori élete - mégis akármikor hozzáérek ehhez a témához - minden alkalommal összeszorul a szívem, és égeti a kezemet!)

                                                                    .......................................................

 

                                 Közbejött egy hét nyaralás, és elutaztam a világ másik oldalára.

Három csodálatosan kedves emberrel lehettem együtt, akiket nem fogok elfelejteni soha! Láthattam az óceánt, és érezhettem a talpam alatt a fekete homok melegét, olyan helyeken járhattam, ahová soha nem juthattam volna el ebben az életemben.

                                                               Ezúton KÖSZÖNÖM Nekik!

De, hiába volt a sok szép élmény, az óriási gazdagság, az én fejemben, a két kedvesem járt folyamatosan.

                             Naponta szaladtam a nettkávézóba, hogy írjak – mert írnom kellett nekik!

Kedvesem! – írtam Tamásnak – olyan jó volt a hangodat hallani. Próbáltalak már többször is hívni, de nem voltál bekapcsolva. Tudod, itt nincsen idő és így nagyon nehéz kitalálni, hogy mi is történik a világban; abban a világban, amiben hagytalak, és ahová nagyon vágyok vissza!

Drága Kedves Szép Emberem, minden este úgy alszom el, hogy RÁTOK gondolok. A többiek, néha idegesek, de én nyugodt vagyok, mert tudom, hogy két csoda vár otthon!

Te és Péter egyek vagytok, az életem két pólusa, ami olyan erős kapocs, hogy szinte elképzelhetetlen az ellenkezője. Nem is gondolok erre, mert ami most van, azt én prolongáltam, és amíg meg nem halok addig így is fog maradni; mert megérdemeljük!

Basszus, még a gépelés is jobban megy, igaz ugyan, hogy nincsenek ékezetek, de itt ez a módi.

Ha van és lesz még rá mód, akkor még írni fogok. Néha forróságot érzek és tudom, hogy egyikőtök éppen rám gondol.

                                                                     Csókolom minden porcikádat: Júlia”

                      

Szólj hozzá!

HOGY KI, MIRE HASZNÁLJA A MASSZÁZST?

2011.02.15. 17:22 J. HIMMM - Egy masszőrnő vallomása

               Ahogy túlléptem ezen a „traumán” látom, hogy bejelentkezik Lili barátnőm az msn – re.

 

                   Ő aztán kedves, okos, pozitív, segítőkész, nyitott, elfogadó, megbocsátó, és egy igazi barát!


 

Lili üzenete:

Szia

Júlia üzenete:

Szia, Mama, mondd!

Lili üzenete:

Semmi, csak megláttalak és eszembe jutott, amit átküldtél tegnap…

Júlia üzenete:

Igen?

Lili üzenete:

Meg azon is elgondolkodtam, hogy az, hogy nekem nincsenek ilyen igényeim, nem tud egy ilyen lehetőség beindítani; mitől lehet? Ilyen vagyok, vagy csak el van fojtva egy csomó minden…

Júlia üzenete:

Nem tudom! Nem vagyunk egyformák…

Lili üzenete:

Ja. Nem is gondoltam, hogy… Szóval csak elgondolkodtam

Júlia üzenete:

Ezek csak lehetőségek, amit kapsz az élettől, vagy meg ragadod, vagy hagyod tovább menni!

Lili üzenete:

Lehetőség? S ha nem érzem, hogy vonzana egy ilyen lehetőség?

Júlia üzenete:

Így van! Mi más?

Lili üzenete:

X”- ék épp eleget noszogattak

Júlia üzenete:

Hogy neveznéd akkor? Alkalomnak?

Lili üzenete:

Nem. Lehetőség. De, lehetőség csak annak az, akit megfog egy adott dolog

Júlia üzenete:

Javítok! A megfelelő emberek híján nem is lehetőség, mert nem az.

Lili üzenete:

Hiába kínálják a szuper extra mellnövesztő rendszert most fél áron, ha engem nem érdekel. Ergo nekem az nem lehetőég

Júlia üzenete:

Talán még nem voltak megfelelő emberek erre neked és ezért maradt még ki az életedből?

Lili üzenete:

De biztos minden változik, változhat.

Az azért átjött, hogy attól, mert engem nem érdekel, még másnak lehet élmény.

És ez tök jó

Az, is hogy más – más, meg az is, hogy ezt teljes szívvel el tudom fogadni

Júlia üzenete:

Az ember válasszon saját maga, ha nem így áll a helyzet, akkor inkább ne ugorjon bele olyanba, amit nem fogad el, sem a teste, sem a lelke.

Lili üzenete:

Jól vagy egyébként?

Júlia üzenete:

Igen! Minden oké velem.

Mondd milyen érzés ilyet olvasni valakiről, akit ismersz?

Lili üzenete:

Érdekes. Nekem ez úgy 2 vagy 3 éve merült fel. Akkor körbejártam a témát.

Nekem ez úgy 2 vagy 3 éve merült fel. Akkor körbejártam a témát

Mikor megtudtam, hogy azért nem mindig csak masszírozol

És gondoltam majd egyszer megkérlek, hogy mesélj arról, milyenek az érzéseid ezzel kapcsolatosan, milyenek a megéléseid, indíttatásaid, meg ilyenek

Aztán… Elmúlt

Júlia üzenete:

Mi múlt el?

Lili üzenete:

A beszélgetéseinkben itt – ott spontán felmerültek ezek a témák a nélkül, hogy konkrétan erre tereltem volna a szót

Lili üzenete:

És meg tanultam észrevenni azokat a dolgokat amik, ha nem nyíltan lettek kimondva, áttételesen mégis ott volt benne az infó. A feszélyezettségem

Mert igen, akkor felmerült bennem, hogy ez az infó hogyan befolyásolja mind azt, ami közöttünk van.

Lili üzenete:

Mi múlt el?

Júlia üzenete:

Tudod Lili, ha az ember hazudik, az akkor minden esetben azt is jelentheti, hogy nem tetszik neki, amit tesz, és ez, gáz!

Lili üzenete:

Az elmúlt 3-4 év alatt sok mindent „megtanultam” formálódtam…

Júlia üzenete:

Persze magamról írok ilyenkor.

Lili üzenete:

Leginkább meg tanultam elfogadni dolgokat és nem események alapján ítélni

Vagyis egyre jobban megy, hogy nem ítélek meg senkit, mert nincs jogom hozzá

És azt is látom, hogy ami közöttünk van, azt nem ez határozza meg

Júlia üzenete:

Ha ítélsz… akkor azzal majd egy alkalommal szembesülnöd is kell… és az már a saját életed lesz! Ezt nagyon megtanultam ebben a szakmában!

Lili üzenete:

Akkor, mikor ez felmerült bennem, még sok mindent másképp éltem.

És azt gondolom, a legnagyobb problémát az okozta, hogy mások felé tudom-e vállalni, hogy van olyan barátom, akinek esetleg ilyesmi is belefér az életébe.

Azt gondolom, tudom. Egyre kevésbé érdekel, hogy mit gondolnak rólam.

És a hazugság!

Igen…

Júlia üzenete:

Az embereknek, akik nyitnak a külvilág felé, azoknak egyre több ilyen barátjuk lesz és azt is, tudod Te, hogy miért alakul ez így!

Lili üzenete:

Pont azért nem hat rám rosszul, mert tudom, látom, hogy azok, akik az ilyesmit elutasítják, tulajdonképpen mennyi önhazugsággal élnek.

Lehet, hogy valahol mélyen őket is vonzaná és érdekelné, de még addig sem jutnak el, hogy ezt bevallják maguknak.

Júlia üzenete:

A hazugság csak egy bizonyos korig üzemel, onnantól, már csak hátráltatja az embert magát!

Lili üzenete:

A hazugság mindig hátráltat, csak egy ideig nem szembetűnő

Júlia üzenete:

Fájdalmas, de gyorsan múló fájdalom az őszinteség! Míg a HAZUGSÁG lehúz, és megöl szép lassan!

Lili üzenete:

Ja

Júlia üzenete:

Lili, mi lenne, ha erről írnék, és hivatkoznék Rád?

Lili üzenete:

Mármint?

Júlia üzenete:

Amit most ide írtunk…

Lili üzenete:

Írjál! De majd cenzúrázom J


 

Júlia üzenete:

Tudod, amikor az ember arra adja a fejét, hogy írni fog, akkor abban sokat segítenek a barátok, az emberek az utcán, a tv, a rádió, és minden, ami körülöttem, van! És, Te is!

Lili üzenete:

Örülök

Júlia üzenete:

Ez természetes.

Lili üzenete:

De azt azért elmondom, én szerintem az emberek nem biztos, hogy mindennek a lényegét látni fogják. A többség pusztán az erotikával jóllakik, vagy direkt ezért fogja venni és olvasni.

Tudod, a kukucska effektus!

Elolvassák, jót élveznek, utána meg „lekurváznak”

Júlia üzenete:

Nem baj… Bár, én azt hiszem, nagyon jól kombinálom a különböző részeket egy kerek egésszé, úgy hogy abban minden benne legyen! És ha kihagy valaki valamit, akkor – remélhetőleg - egy jó nagy adag „hiányérzete” fog támadni! Az egész együtt mindig másképpen fest!

Lili üzenete:

Az lehet, de csak tudat alatt… nagyon keményen működnek az elhárító mechanizmusok

Az emberek csak azt „hallják” meg amit meg akarnak hallani.

És azt gondolom, ez valahol egy kicsit még velünk is így van

Júlia üzenete:

Semmi baj ezzel… nem engem köpnek le, hanem „önmagunkat”! A vélemény az övé, neki kell majd szembesülni egyszer! Én már megtettem akkor, amikor úgy döntöttem, hogy MINDENT leírok!

Lili üzenete:

Ja, azt akartam még mondani, hogy akkor merült fel bennem kétség az egész iránt, amit csinálsz, amikor megjelent az arcodon az allergia.

Folyamatosan azt éreztem, hogy valamiről szól, és neked ordít elsősorban… és azt is, hogy azzal lehet kapcsolata, amit teszel.

Júlia üzenete:

Így van – volt abban igazság, mert megmutatta, hogy ki vagyok, és mit gondolok arról aki, és ami vagyok!

Lili üzenete:

De nem éreztem azt, hogy bele kell, szóljak, meg azt is, hogy ezzel együtt fogadlak el.

Mert másképp miről s szól az egész kapcsolat?

Júlia üzenete:

Érdekes, amit írsz… és megdöbbentő volt, hogy a vendégeim (régiek) így is ragaszkodtak hozzám, és az újak, meg így fogadtak el! Csak én nem fogadtam el magamat!

Durva időszak volt, és abban az időben kétszer is meggondoltam, hogy kilépjek az utcára!

Lili üzenete:

Én azt látom, az ember minél inkább megtalálja önmaga határait, annál jobban el tudja fogadni mások másságát.

És ez nem csak ideologikus elfogadás. Tényleges

Júlia üzenete:

Jó az, amit írsz, mert nagyon keményen igaz. Igen nagyon jó!

A saját példámon mondom neked… nálam hét hosszú hónap kellett ahhoz, hogy egy visszafordíthatatlan jó ívű gyógyulás látszódjon az arcomon. Addigra nagyon sokat változtam agyban is. Mert igenis nagyon fontos az, amit az agyam elhisz, és ez volt a lényeg!

Lili üzenete:

Én meg a „X” l- való levelezésemet nézegettem mostanában

Júlia üzenete:

Szuper

Lili üzenete:

Gondolkodtam már azon, hogy publikussá teszem. Ha nem is annyira, mint te, amit írsz

Nagyon sok érdekes dolog van benne, azt hiszem

Júlia üzenete:

Mert, miért nem „annyira”? Mitől lesz más, ha nem attól, hogy igaz minden szó, amit leírsz?

Lili üzenete:

Ezt nem értem. Nem mondtam, hogy más lesz

Júlia üzenete:

Szóval az a lényeg, hogy ha írsz, akkor az olyan legyen, mint az élet! IGAZI!

Lili üzenete:

Nem akarok írni. Ez meg van írva. Közel 200 oldal

Júlia üzenete:

Akkor nyomjad – én mindenkit csak biztatni tudok ezekben, a dolgokban. Többet segít, mint egy terapeuta, az tuti! 200 oldal? Az már egy könyv Cucika!

Lili üzenete:

Elvileg

Júlia üzenete:

Mi, az hogy elvileg?

Lili üzenete:

Vannak helyek, azonban ahol ugye csak pár szó van egy sorban, „X” elég tömör volt mindig is

Júlia üzenete:

Basszus attól hiszi egy nő, hogy konkrét egy férfi… – kész csapda!

Júlia üzenete:

Csak vicceltem!

Lili üzenete:

Jájjjjjjjjjjj

Júlia üzenete:

Szia, kedves, jó volt!

Köszönöm!


 

                         Ezek a „beszélgetések” többet jelentenek nekem, mint megannyi ajándék az élettől!


                                         .....................................
 

LEVELEK

 

Az ember érje be kevéssel, és egy ponton túl, már minden ajándék lesz az élettől”! – ez a mondat szerénységem szüleménye!

 

               Az itt következő írás, részlet egy levélből – amit egy nagyon kedves ismerősömnek küldtem:

Én jól vagyok, ismét minden rendben velem. Eszembe jutott, hogy milyen sokszor, mondtam, írtam ilyeneket - és közben nem voltam jól és nem volt semmi rendben, az életemben - csak én akartam, reméltem, hogy úgy legyen!

Sokkal gyorsabban telnek a napjaim, mint ahogyan szeretném. De biztosan az - az oka, hogy sokat írok – tudod, azzal nagyon gyorsan telik az idő.

                Beteszek valami jó kis zenét, kb. 2-3 órásat, és azt veszem észre, hogy vége van - lejárt.

Nézem a szavakat, amiket leírok, és nagyokat csodálkozom. – Csak ennyi? Basszus, ez milyen kevés. És mégis milyen sok! Érted Drágaság?

Sokan kérdezték, akik tudják, hogy írok:- Mikor tudjuk olvasni? - én abban hiszek, hogy jövő tavasszal a „csoda” sok tízezer ember kezében ott lesz!

Ez egy nagyon jó „szülés” és azt szeretném, ha sokáig tartana, de a végterméket még jobban szeretném a kezemben tartani.... ÉS MAGAMHOZ ÖLELNI AZZAL, HOGY MEGÉRTE!!

                                                                                                                                                             Ölellek: Júlia”
 

                                                     .........................................


  

(Nem születik túl sok ilyen témájú könyv, (főleg ilyen stílusban) éppen ezért egy hiányt pótolok az írásommal; és azt gondolom, hogy nagyon sokan lesznek kíváncsiak arra, amit itt leírok!)


 

A Klubrádió ÖTÖS című adását hallgattam tegnap.

                                                                                                           (2009. napjaink....)


 

B. Settenkedő volt műsoron, akit, alapból bírok. Ő az, akinek a tisztánlátása… olyan, mint egy tavaszi szellő, mert jó arányban van benne jelen a női és a férfi én, ahhoz, hogy minden emberi témában optimálisan lássa a körülötte levő világot!

Persze, ő sem mentes attól a piszok nagy egójától, de ez nem is baj, mert attól látszik valaki igazi, hús vér embernek!

Műsorában, feszegetni próbálta azt a népszerű témát, amit mostanában nagy előszeretettel boncolgat a női öntudat… hogy, ugyanis „merre vannak az igazi férfiak”?

Szerintem az utca embere inkább alkalmas lenne arra, hogy ezt a témát „emberközelbe” hozza… már csak azért is, mert a celebek véleményét úton - útszélen olvassuk - tele van velük minden újság!

Tetszett a műsor, bár, egy momentum kimaradhatott volna belőle. Talán a saját könyvéből olvasott fel, (nem is tudom) ami zavart egy kicsit, mert a „szakmunkát szakemberre” szlogen igen erősen éreztette a hatását!

Ha én leszek ilyen helyzetben a könyvemmel, akkor a szöveg „előadását”, egy arra, megfelelő emberre bízom majd, mert egy profi szájából sokkal inkább hiteles, legyen az bármilyen felolvasás! 

                                                   … … … …

 

Tisztelt Settenkedő! Tegnap hallottam először az ÖTÖS című műsorukat, és meg kell, mondjam, nagyon nehezemre esett bármilyen zötykölődést bevállalni a különböző járműveken, nehogy kihagyjak valamit is az adásból.

Jelentkeztem egy kis beszélgetésre én is… de utólag rájöttem, hogy felesleges volt, mert az a mondat, hogy „kíváncsi lennénk a hallgatók véleményére” csak egy nagy smafu… (egy újabb kibaszott illúzió) ahogy mindenhol, csak a „celebek” (hogy utálom ezt a szót) jutnak szóhoz!
Nem baj, csak megemlítettem, nehogy a hallgatók közül, hülyén haljanak meg azok, akik nem jutottak szóhoz!

                                                                Köszönöm, hogy leírhattam az észrevételemet.

                                        Maradok Tisztelettel: „nyugalomba vonult” masszőr és „írogató nő”!


 

                                                                              ...........................................

 

     Egy arc hívogatott különböző néven (olyan mesterien váltogatva a hangját, hogy nem ismertem fel soha!)

                   Egyetlen dologhoz mégis nagyon értett. Rendszert csinált abból, hogy átverte a fejemet!

                 - Megint ütöttél egy ászt öreg! Gratulálok neked, hogy a Jó édesanyádat!



 

EGY RÉGENVOLT HÉTFŐ REGGEL!

 

Zebu”, aki felhívott, arra kért, hogy menjek ki hozzá, és masszírozzam meg! Akkor, amikor ez történt, már nem jártam házhoz!

 

Kétszer – háromszor visszahívott, és nem értette, mi a különbség a két érzés között, hogy megyek, vagy éppen hozzám jön a vendég, csak nyomta a magáét, és egyszerűen lerázhatatlan volt!

Az első hívás után eltelt kb. két óra, és reméltem, hogy addigra felszívódik belőle a hallhatóan is nagy mennyiségű alkohol, amitől úgy pergett a nyelve, mint a motolla. Ilyet én még nem hallottam az életemben, aki egy ilyen állapotában ennyire tudta, mit, kinek, és hogyan beszél!

- Maga nagyon ott van a szeren! – mondtam, és nem volt ez olyan nagy mondat egyáltalán, mert ez az ember kihívásként tekintett mindenre, ami megjelent az életében.

A maga 32 éve, tele volt olyan tapasztalásokkal, ami a folyamatos előrejutást biztosította számára - és még valamit!

                                          Férfi volt, aki tudta hogyan varázsoljon el gyanútlan női szíveket!

 

                                    Aztán, az utolsó érv, amivel meggyőzött a saját fotója volt, amit elküldött…

- Ha nem maga van a képen, akkor sarkon, fordulok, és a masszázsnak annyi! Ugye tudja, hogy így lesz? – mondtam neki… hallottam, ahogy hevesen bólogatott a telefonba és elindultam Budára.

Anyám segíts....mindene szép volt! Én még ilyen szép zsidó férfit nem láttam életemben, de ezt ne kívülről értsétek…

Romantikus szíve, megmutatkozott a részletekben, mert sok gyertya, és színesen villogó mécsesek közé léptem a szobába. Az ágyon, lila szatén párnák - (IMÁDOM!) - kellemes bútorok, és a finom illat…

                                                   Az Istenit neki, legközelebb egy ilyenbe akarok beleszületni!

A valamikori táncos múltja látszott a járásán… és ettől még sugárzóbb volt a lénye. A nyájassága egy királyi ragadozót sejtetett, ami nem volt annyira karmikus, inkább egy felvett póznak éreztem. 

És ahogy megérintettem a testét -„MINDEN BIZONNYAL EGY SEREG ANGYAL VIGYÁZ RÁ” – ezt gondoltam magamban, és ha nem szúrja el az életét, akkor egy kiválasztottként élheti le azt! – fogalmam nem volt arról, hogy ez az ember a kezemben tudja e, hogy mire gondolok!

                            Örültem ennek a lehetőségnek és tudod mit – Zebu - kösz neked!


 

HOGY KI, MIRE HASZNÁLJA, A MASSZÁZST? – AZ TELJESSÉGGEL VÁLTOZÓ!

 

Uraim és Hölgyeim! Egy szokványostól eltérő rendkívül különleges szolgáltatást, kínálok Önöknek. Ha szeretik az aktívan jó masszázst, igazán nagy kihívás lesz nem csak Önöknek, hanem nap, mint nap nekem is! Telefonszám…”

Egy 52 éves vendégem, aki sok mindenen ment keresztül az életében, például arra használta, hogy a hanyatló potenciáját tartotta vele életben: – Szuper csodálatos, szavakba nem foglalható! – ezeket a szavakat sajtolta ki magából, amikor búcsúzkodtunk az ajtóban!

                   Soha ennyi, viszonylag fiatal férfit nem láttam még, aki ne küszködött volna ezzel a gonddal…

            Ötvenkét év? Az nem is olyan sok. Hogy lehet az, hogy ebben a korban, már nem működik egy férfi?

Hihetetlen, de igaz! Én nem is tudom, merre vannak azok a férfiak, akik még hetven évesen is egészségesek; úgy ahogyan az én Apukám is az volt!

                   És Ők, akiket érint ez a téma, hogyan élik meg, ezt a nem is kis problémát? Kíváncsi lennék rá!

A rossz mindig hűséges, és a jó mindig hűtlen!”...... Basszus egyszer nem lehetne fordítva? Halló odafent, hallotok engem?”


 

TÖBBSZÖRÖS NEKIFUTÁS!

 

  „J” abba a kategoriába tartozik, aki soha nem adja fel! Mert ŐT még úgy hívják, hogy FÉRFI!

Közel egy év telt el azóta, hogy volt kolléganőmmel „közösen használt” vendégünk, újból belépett az ajtómon!

(Olvastam egyszer egy könyvben az alábbi idézetet: „Egy férfi annyit válaszol a dugásra, amennyit, az ért neki!”)

Sokszor hagytam nekifutni ennek a soha vissza nem térő alkalomnak! Utólag úgy festett a dolog, megérte várni rá, mert jó az, amikor egy férfi nem adja fel teljesen, ha egy nőtől akar még valamit, akkor azért teperni kell.

Az embernek minduntalan eszébe jut, hogy mennyire jó volt vele, és ezt, a teste át akarja újból élni. Sokszor a fej az, ami gátat jelent nekünk, nőknek! Nem szabadna gondolkodnunk, mert egy rakás jó dologtól fosztjuk meg magunkat!

Amikor ez történt, akkor nagyon ínséges időket éltem. Nem akartam senkit magamnak, és az sem volt jó, ha engem akartak… De akkor, nem kérdeztem az agyamat és hagytam, hogy hasson rám a férfias teste, és az – az erő, amit képviselt előttem! Tudtam előre – milyen jó lesz vele – és ez az alkalom, jónak tűnt! Hagytam, hogy akarja – húztam az időt – mert az egómnak fontos volt tudni, hogy ezt az együttlétet neki jobban kell akarnia, mint nekem – aztán megtörtént!

                                                                               M I N D E N!

                                Vadul, véresen fájó volt – most azonnal, újra kezdeném!



 

MEZÍTLÁB, A ZUHOGÓ ESŐBEN…

 

              Amikor azt írom, hogy valaki HIPERAKTÍV, akkor azt a szó szerint értem. OKÉ?

A férfi, a maga 39 évével, vékony, izgága fazon volt! Esős, borús, keddi napon, ebédidőben látogatott el hozzám!

Szegény, alig bírta végigfeküdni a masszázst. Minden pillanatban azt éreztem, hogy most fog felugrani az ágyról. Nyilván a lehetetlent kértem tőle, mert egy pillanatig nem tudott nyugodtan feküdni! Bizton tudom, nagy megváltás volt számára, amikor a masszázs végéhez értünk. Búcsúzáskor, annak rendje és módja szerint kikísértem, és együtt vártuk, hogy érkezzen a lift.

Pár szót még váltottunk egymással – álltam az ajtóban, trikóban, mezítláb egy lenge nadrágban – Ő odalépett hozzám, és kedvesen behúzta az ajtót, mondván – Mégse állj már a huzatba! – és én kint rekedtem a lépcsőházban!

- Atya Isten! Most mi lesz?- kérdezte, elcsukló hangon!

- A kulcs bent, mi itt kint, a pótkulcs otthon! Most el kell, hogy vigyél haza! – szegény majdnem sírva fakadt!

A következő vendégemre gondoltam, aki majd itt fogja nyomni a csengőt, és én, nem leszek sehol! Ideges lettem ettől a gondolattól!

Nagyot néztek az utcán, ahogy mentünk az autójához! A szerencsém nem volt száz százalékos, mert a pótkulcs nem otthon, hanem a lányomnál volt… ő pedig épp dolgozott!

                   Sietve öltöztem át - a fiam, nem merte megkérdezni mit keresek otthon - szétázva, mezítláb!

Úgy rohantam a bevásárló központba, mint a meszes, onnan meg vissza! Komolyan, azt hittem infarktust kapok, de sikerült!

                                 A délutáni vendégem semmit nem érzékelt a vesszőfutásomból.





 

Szólj hozzá!

SZEX HÁRMASBAN...:)))

2011.02.13. 07:41 J. HIMMM - Egy masszőrnő vallomása

 

                                                                Ez egy régi történet.(1991. 01. 16 – 17.)

                                    Hogy honnan jönnek ezek a kis történetek? Naná, hogy leírtam őket…

 

Egy nagyon szomorú ténnyel kezdődött az a szokásom, hogy írnom kellett mindent. Anyukám, beteg volt, és az orvosa azt mondta, fel kéne írni, milyen ütemben változik az állapota. Vastagbél rákja volt és már három éve húzta vele úgy, hogy évente kioperáltak belőle mindig egy darab beteg részt. De mostanra, már csak a nagy káosz maradt benne… kevés ideje volt hátra, hogy végleg elmenjen közülünk.

Nyár végén már nagyok voltak a fájdalmai. Az érkező mentősök gyorsan felpakolták egy hordágyra, és ahogy kifelé araszoltak, Anyu megállította őket:

- Csak egy pillanatra uraim, szeretnék az Uramnak mondani valamit! – mindenki várta a nagy mindent eldöntő mondatot - olyan reménnyel teli volt a pillanat. Csak fogta az Apám kérges kezét, aki akkora már pityergett és azt mondta: - Tudod, Apám mit sajnálok ebben az életben? – erre aztán mindenki felkapta a fejét – Apu közelebb hajolt, a könnyek végigcsorogtak a barázdákkal teli arcán.

                                                        - Mit sajnáltál csillagom? – kérdezte.

                                       - Hát azt, hogy soha nem csaltalak meg! – puff neki.
 

                  Ez volt, Anyám „búcsúcsókja” az Apám számára, mert nem semmi asszony volt az én Anyám!

 

Akkor és ott megfogadtam egy életre, hogy én nem így fogok meghalni! Ember legyen a talpán, akit nem fogok megcsalni! ÁMEN!

Ott voltam vele kettesben, amikor meghalt a kórházban, feküdt az ágyon és nagyon nehezen vette a levegőt.

Nem volt magánál – megtöröltem az arcát egy vizes ruhával, a bőre viaszos - rossz érzés volt érinteni azt az embert - akit a magam módján, de mindig szerettem.

Furcsa szagok terjengtek a kórterembe, és én azt hittem, hogy Anyu bekakilt. Ahogy felhajtottam a pokrócot, láttam, hogy a lábai fekete foltosak, és nagyon nem értettem, mi történhetett vele. Az ajtó előtt elment egy nővér és kiszóltam neki:- Elnézést megkérdezhetem, mitől foltos az Anyukám lába? – a nő odajött és visszahajtotta a pokrócot… sokatmondó mozdulat volt!

- Azok ott, hullafoltok! Próbáljon elbúcsúzni az Édesanyjától, amíg lehet! Ő hallja magát, de reagálni már nem tud semmire! – és otthagyott bennünket - egymásnak.

 

Csak ültem az ágya szélén és fogtam a kezét. Valamit motyogtam a számmal: - Itt vagyok melletted, ne félj! – de, semmi nem volt bennem, olyan üres voltam belül, mint egy kongó hordó.

(Szűz Máriám, tegezem az Anyámat az utolsó pillanataiban! Aztán már nem vett többet levegőt – BEVÉGEZTETETT!)

                                                                             ..........................................

 

                                                           Akkor most térjünk vissza 1991- re.

                   Mindaz, amit ide írok valóság! Képek, érzések, és nagyon sok betű egy elsárgult papíron!

 

Hátulról kezdem. 1991.Január 17. péntek volt. Huszonnégy óra telt el lassan, és még mindig csak „próbálom összeszedni” magamat és a gondolataimat. Egy nagy káosz kavarog a fejemben. Ha valaki most megkérdezné, mi vagyok, ki vagyok, akkor nem tudnék rá válaszolni. Csak a bambulok bele a világba – próbálok gondolkodni, de nekem ez most nem megy!

      (Az életembe, ha történtek szép dolgok, akkor azt mindig ilyen nagy és mély csendekkel éltem meg!)

A történetnek van eleje is, amit a papíromra nem írtam le. Egy fiatal, szép férfival találkozgattam akkoriban, aki az esküvőjére készült, de előtte még egy rakás olyan dolgot ki akart próbálni, ami a későbbi ínséges időkben tartja majd benne a lelket!

          Én voltam az, aki ebben segített neki! Tudom a nevét, de itt most legyen inkább őkelme MÁTÉ!

Máté, úri gyerek volt… Gazdag család állt a háta mögött éppen ezért fontos volt nekik, hogy hasonlóan jól eleresztett legyen az ara családja is! Hogy nem volt szerelem, senkit nem érdekelt akkor, ez az elhanyagolható tényező?!

Máté nem szaladt annyira előre az időben, Ő csak jól akarta érezni magát a mostban, és erre én tökéletes voltam neki.

Egy napon felhívott és arról beszélt, hogy van egy barátja, MONTI, aki szívesen csatlakozna hozzánk egy alkalomra, ha én is benne vagyok. Ez a hármas felállás olyan álma volt, amit addig akart megtenni, amíg nem volt elkötelezve!

- Oké, csináljuk! – mondtam, mert akkor még én se csináltam ilyet az életben, és nagyon kíváncsi voltam, mi fog belőle kisülni!

 

1991.Január 16. Csütörtök volt, és én hajnalban keltem. Megállapítottam, hogy nagyon rossz éjszakám volt. A közért és a pakolászás után éreztem, ahogy egyre emelkedik bennem a pumpa. A gyerekeim iskola előtt még kérdeznek ezt, azt - én összevissza válaszolgatok, már nem ott jár az eszem - hanem az előttem álló napra koncentrálok!

Nem tudom jönnek-e, és közben az jut eszembe, ha nem halok meg addig, akkor én itt leszek… és ez a tudat egy kicsit megnyugtat.

Negyed nyolc van, és semmi nincsen előkészítve. Kapkodva izzadok és a Jó Istenhez, fohászkodom, hogy késsenek egy kicsit, mert ezer és egy dolgom lenne még… „Késsetek fiúk!” – fohászkodom,- csak most az egyszer!

         „Jaj de nagy butaság!”- ha késnek, akkor még a végén azt fogom hinni, hogy nem is jönnek el!

 

Érzem, hogy pontosak lesznek - és igen, itt van a várva várt csengetést - alig tudok beleszólni a kagylóba… a fenébe, még fürödnöm kell, és mit vegyek fel?

Ülök a vízben… BIZTONSÁGBAN VAGYOK! Hallom, ahogy beszélgetnek… „Miről diskurálhatnak ezek?” – az a képtelenség jut az eszembe, hogy ki sem megyek közéjük!

De már fésülködöm, és közben remeg a kezem: - NYUGALOM JÚLIA! – hallom a hangomat, próbálom a lehetetlent és üzemel!

                  Úgy megyek be a fiúkhoz, azzal a tudattal, hogy ÉN, ITT MA, CSAK NYERŐ LEHETEK!

Hát akkor erre igyunk! Érezhető a feszültség bennük, és a mosolygós arcok mögött valami megmagyarázhatatlan izgalom. Hogy ki, mit fogad meg magában, nem tudom, de hogy én mindent megpróbálok, hogy segítsem a fiúk zavarát oldani… az tuti!

     „Szeretni fogok, úgy ahogy eddig még soha, hogy ezt a napot senki ne tudja elfelejteni, amíg él”!

Ruhában, talpig felöltözve készül az első fénykép. E M L É K! Ezt meg kell örökíteni az utókornak. Amikor majd mindketten nagypapák lesznek, előveszik a rejtett kis dobozukból a képeket, és nézegethetik magukat! „Milyen jó volt!”

Akármi is történik ma, teljességgel egyedi és különleges lesz mindenki számára, de hogy ki hogyan fogja megélni, azt mindenki döntse el magában!

Állunk egymás mögött, én középen – Jaj, csak úgy tudjam irányítani ezt az egész dolgot, hogy senki ne érezze magát mellőzve! – gondolom magamban és érzem a testem minden pontján a sürgető feszültséget. Bujkálnak a kezek, próbál mindenki bőr közelébe kerülni. Sóhajok törnek fel a fiúkból, ahogy lejjebb csúszik a kezem, elől és hátul. A fiúk leteszik az óráikat és megszabadulnak az ékszereiktől, én pedig a gátlásaimtól!

Valamelyik nadrágjában matatok – benyúlok mélyen… és érzem azt a semmihez sem hasonlító forróságot – és még mindig állunk a szoba közepén. Be van csukva szemem, de érzem, tudom, hogy összenéznek a fiúk… hangtalanul kommunikálnak, és közben megy a kacarászás…

                         „A DISZNÓK MOST BEINDULNAK”! – és így történik!

Csoda történik, tudjátok”?- vetkőztetjük egymást. Félig ülve, félig fekve csókolom hol az egyiket, hol a másikat.

Olyan távol vagytok egymástól! Akkor most hozzuk egy kicsit közelebb egymáshoz a két ifjút! Na, megálljatok csak!” – még most is gondolkodom… ez így nem lesz jó – jaj, mit kell ilyenkor csinálni? Máté mögöttem, a barátja alattam. „Finom, tiszta ember, és görbe farka van!” – és még mindig itt vannak a gondolatok.

A számba veszem a péniszét, nyögdécselve sóhajtozik, a kezei a hajamban turkálnak – hátul, Máté berakja a farkát a forró lukamba… jaj, de nagyon jó! J

Hamar elélvez! „Hová ez a sietség?” – és most egy filmszakadás – emlékeim szerint elélvezett Monti is, és én hol az egyik, hol a másik fiú péniszét és száját dédelgetem felváltva!

Azon incselkedem, tudják - e, hogy egymás nemi szervét csókolják általam? De ők csak nevetnek és csillog a szemük. Együtt mennek fürdeni… hallom, ahogy hahotáznak…

Egymásba ért a farkunk! – mondják, és nem halkítják le a hangjukat… a hülye gyerekek!

Szendvicseket készítek, amíg ők lemossák magukat, aztán én is, megfürdök. Nézegetem magamat a tükörben és tetszik, amit látok!

Szép vagyok és kívánatos, mosolyogj Júlia, Te most a szerencse lánya vagy! – és boldog vagyok, mert tudom, hogy szeretnek az angyalok!

Most meztelenek a fiúk, és készülnek az újabb képek. Ellenkeznek, és mégis pózolnak… micsoda ellentmondás!

         „Mindenki örül”? – kérdezem magamban, és látom, érzem, hogy Máté megváltozott.

Nem akarom elhinni, de Máté féltékeny! Nincsen megállás, és ettől a görcstől szabadulni nagyon nehéz - Monti most a passzív szemlélő, aki ül az ágyon, és azt nézi, hogy bekötöm a szemét Máténak - látja, ahogy hasra fordítom, nézi azt is, hogyan szeretek! Sugdosok Máté fülébe, (próbálom a lehetetlent) csókolgatom, nyalogatom, harapdálom a feje búbjától a talpáig…

                          „Csak gondosan! Mert megérdemli az én kicsikém!”

- Semmi ez az egész, csak lazíts és élvezd, amit teszek! Hát nem érted, hogy ennek nincsen tétje? – suttogom a fülébe.

 

(Leteszem most a tollat, és gondosan kezet mosok – lehúzom a nadrágomat és szeretem magamat – minden olyan nedves ott lent – a hideg kezemtől összerándulok, olyan, mint egy áramütés, de még ez is nagyon jólesik!

Behunyom a szememet és látom ŐKET, olyan mintha itt lennének velem… érzem az illatukat, alig mozgatom a kezemet… és érzem, ahogy jön… és semmi nem tudja megállítani. Görcsösen összerándulok, ahogy érzem a combjaimban az erőt! A kéj maga a csoda, semmihez sem hasonlítható felszabadító érzés! Még most is lüktet a vérem és akarom még és még!)

Máté a bekötött szemével annyira védtelen… mégis tudom, hogy ezt kell, tegyem vele… ellenkező esetben nem fogok tudni segíteni abban, hogy átlépjen önmagán, és azon, amit látnak a szemei!

  • Kedvesen szeretlek! – súgom a fölébe, és látom, hogy Monti biztat a szemeivel. „Sok sikert Júlia”! – ezt olvasom ki a nézéséből. Valaki legalább bátorít…

Beveszem a számba Máté halott kis péniszét, olyan, mint egy reszkető puha kis jószág – az ágyon csak nagy ritkán mozdul Monti – néz e bennünket, nem tudom, csak azt tudom, hogy most nekem máson kell segítenem. Csókolom mindenét. Szeretem a száját… valósággal belebújok… Élezgetem, és a tojásait sem hagyom ki, meg sem fordul a fejemben, hogy más is van a szobában, mint mi ketten. Akkor látom, ha kinyitom a szememet – és elcsodálkozom azon, hogy milyen messzire merészkedtem… itt és most! 

Úgy helyezkedem, hogy Máté keze a lábaim, közé furakodhasson. Közben szopom, nyalom, szívogatom…”Életet bele! Úgy sem hagyom abba, ha görcsöt kap a szám és a kezem, akkor sem hagyhatom”.

Kínlódva hullámzik a teste… „Segíteni akarok, tudod, Te Kismadárka”!

Hol elernyed, hol megkeményedik a kezeim között. Fogalmam sincsen, hogy mennyi idő telik el így… zihálva veszi a levegőt, és már fröcsög a sok kis Máté… borzalmasan nagyot élvez. Hozzábújok, puszilgatom, és azt érzem, hogy semmi nincsen annál szebb és jobb, mint örömet okozni valakinek, akit kedvelsz… amikor ott vergődik alattad és arra vár, hogy segíts neki, mert mi sem egyszerűbb ennél!

    MOST ITT VAGYUNK HÁRMAN, MERT EZ A MI NAPUNK… „A BENZIN ELSZÁMOLÁS NAPJA”!

                         A táskájukból előkerül valami, amiről nem tudom, hogy mi az, mert… rejtegetik…

- Csak nem valami csúnyaság? – kérdezem, és piszkál a kíváncsiság, hogy mit tartogatnak a fiúk!

- Neked nincsen más dolgod, mint lefeküdni, és élvezni, azt, amit veled teszünk. Most megmasszírozunk és neked csak élvezni, kell! - Monti kezében egy kis üveg, amire ez van írva, „SZEX OLAJ”,mert ő tudta, hogy mi kel nekem.

Óvatosan beleszagolok és megállapítom, hogy nagyon finom az illata. Hasra fekszem, a fiúk a két oldalamra helyezkednek és indul az első csepp… „hideg nagyon” és én összerándulok.

                                      Simogatva masszíroznak – őrületes illat terjeng a lakásban!

Ahogy a lábam közé érnek, valami elkezdd csípni… Úúúúúúú! – ugrok fel, hogy kiszaladjak a fürdőszobába… - Sietek vissza! – kiáltom, de hiába minden igyekezetem, mert Máté már nem akar hozzánk csatlakozni.

Sértődés a levegőben, de Ő mosolyog és annyit mondd. – Nincsen semmi baj… csináljátok! – abban reménykedem, hátha kedvet kap ahhoz, ami ezután következik, mert most fordított a helyzet.

           Máté az, aki néz bennünket, ő a passzív szemlélő… Monti, pedig az, aki élvezheti, hogyan szeret Júlia!

Lefekszünk a földre, hol alattam, hol felettem, hol így, hol úgy helyezkedünk… próbálgatjuk, hogy meddig mehetünk el ebben a komoly játékban… Montinak csillognak a szemei – jó belenézni, teljesen kikapcsolok. Úgy szorítom, mintha az életem függne Tőle – ki és bejárkál bennem – közben úgy nyögünk, mint az állatok.

Aztán a farka ott van a tomporomnál…- Csak finoman és óvatosan… szűz területen jársz drága! – alig bírom kinyögni a szavakat. Kérem és könyörgök – nem vagyok képes megfogalmazni még most sem, hogy mit éreztem – fájt is meg nem is – különleges érzés – csak azt hallottam, hogy Montiból milyen furcsa hangokat csalogat elő az érzés… és tudtam, hogy ő is azt érzi, amit én!

Amikor kinyitom a szememet, érzem a könnyeket az arcomon és látom, hogy komolyan néz Máté… Későn kapcsol szegénykém! – Ilyenkor mosolyogni kell drágaság! - és hívom, hogy csatlakozzon hozzánk!

        Csak fekszünk összekapaszkodva… és azt érzem, hogy mindhármunknak másképpen dobog a szíve!

Sokkal később… ki tudja miért, harapás nyomokat fedezek fel e térdemen! Nem értem, hogy hogyan kerültek oda… Hihetetlen nap volt.

LÉPCSŐFOKOKAT LÉPTÜNK ÁT – HÁRMAN! ROHANTUNK VALAMI FELÉ, KÖZBEN, AZ EGYIKÜNK LEMARADT. NEM VOLT IDŐ VÁRNI RÁ, MERT SZALADNI KELLETT TOVÁBB!

                                                …………………………..

Ezek után kétszer öt év csoda költözött az életembe MONTI személyében… amit itt és most köszönök meg neki!

       (Mátéval mindent megbeszéltünk, párszor még összebujtunk mielőtt megnősült… azóta nem láttam!)



  

MONTI VOLT AZ EGYETLEN FÉRFI AZ ÉLETEMBEN, AKIT NEM CSALTAM MEG, AMÍG EGYÜTT VOLTUNK!

 

Amikor ezeket, a sorokat írtam… bejelentkezett Viki az msn –n, és mivel ő is olvasta a 1991. sztorit – úgy döntöttünk, beszélgetünk róla.

Mit kell tudni Vikiről? Kegyetlen sok rossz dolgon ment keresztül, annak ellenére, hogy már túl van a második férjén is. Mostanság a fiával (aki, a barátja is egyben) ossza meg a háztartását és még mindig várja az „igazit”!

 

Júlia üzenete:

Őszinte, szókimondó, megdöbbentő, pozitív? Köszönöm! És valami rosszat?

Viki üzenete:

Nem lehet egy ember őszinteségéről rosszat mondani.

Mert jó, legyen az bármilyen.

Júlia üzenete:

Azt mondod?

Viki üzenete:

Igen. Ez egy olyan dolog, amit manapság nagyon kevesen engednek meg maguknak

Mintha ez valami kiváltság lenne

Mert az őszinteség felelősség és következményekkel jár

Júlia üzenete:

Pedig nem az… csak el kell kezdeni… és megy.

Viki üzenete:

Ezt kevesen merik vállalni

Júlia üzenete

Nem tudom… nekem most nagyon sokat segít.

Viki üzenete:

Onnantól kezdve, hogy valaki meri vállalni a dolgait és őszinte lesz minden teher, leemelődik a válláról

Mert nem zárod magadba. Lerakod a másik elé

Viki üzenete:

Itt van, ez van. Tetszik vagy sem

Júlia üzenete:

Jól érzem magamat… sokat segít abban, hogy lássam a hibáimat, és a rossz beidegződéseimet

Viki üzenete

Megszűnik a titkolózás a köntörfalazás, képmutatás, a mássá válás

Egy olyan emberrel beszélsz, aki szintén őszinte és ezt nem csak bántásnak veszi és tudja ezt kezelni akkor bizony nagyon jó

Júlia üzenete:

Tudod, nem szeretnék úgy meghalni, hogy ne érezzem, hogy közben változtam…

Viki üzenete:

De kevesen vannak ilyenek

(Csak nézem, hogy milyen nagyon sokszor használja azt a szót, hogy ŐSZINTESÉG! Milyen dolgod van vele Drága?)

Senki nem hall meg úgy, mert mindenki változik. Ki jobban ki kevésbé

Ki erre, ki arra. Az egy más kérdés ki merre szeretne változni

A változás akarása az önismeret és minden ilyen dolog akkor jön el, amikor az ember úgy érzi valami nem jó

Júlia üzenete:

Korrekt, vágom… de vannak azok a láthatatlan különbségek… és nekem azok nagyon fontosak… MOST legalábbis!

Viki üzenete:

Valami nem úgy működik. És akkor el kezd keresgélni. Először másban aztán magában. És vagy eljut oda, hogy ő, Ő legyen vagy nem

Ki előbb, ki később

Júlia üzenet:

A magában keresés mindig nagyon nehéz… az emberek aztán ezt a lépésüket rendre ki is hagyják, amíg élnek

Viki üzenete:

No, igen az nem könnyű dolog és ezt mindig más dolgok is alakítják

Leginkább a környezet próbálja az emberek

Megmagyarázzák, hogy ez, úgy nem jó meg ne így gondolkodj

De ha egyszer én így akarok gondolkodni,

Na, akkor mi van?

Júlia üzenete:

Tudni kell a tutit, hogy merről jön a fény…

Viki üzenete:

Mindenkinek máshonnan. Az út nem egyforma

Mindenkit másképpen alakít az élet, hiszen nem vagyunk egyformák

Kiből ezt, kiből azt kell előhozni, hogy tovább tudjon, lépni vagy meglássa azt, amit éppen neki kell.

Júlia üzenete:

Még jó. Azt tudtad, hogy ettől tudunk néha komoly gyöngyszemeket halászni ebből a nagy tengerből?

Viki üzenete:

És bizony itt óriási kanyarokat lehet tenni az életben

Hát az élet egy nagy színház tele színészekkel

Tudod mi a dugás és a szeretkezés között a különbség? Tetted fel a kérdést…

Júlia üzenete:

Simán… erről nem is tudnék írni, ha nem éreztem volna már a különbséget… vagy ez most egy vicc? Mert ha nem az, akkor nyomjad!

Viki üzenete:

Múltkor egy férfi szexre invitált mondván szeretkezzünk egyet

Nem, nem vicc csak a te gondolatod érdekelt. Szóval én erre

Mi nem szeretkezhetünk, hiszen nem szeretjük egymást. Köztünk max. Egy jó szex lehet

Ettől ő kiakadt… Kérdem mi a bajod

Én illúzióromboló vagyok ő szeretkezni, szerelmeskedni szeretne velem

Júlia üzenete:

Aki beszél róla, szerintem, nem tudja igazán „csinálni” mert ez olyan, mint egy művészet… a jó hegedű is akkor szólal meg mesterien, ha egy igazi művész játszik rajta.

Viki üzenete:

Na, mondom akkor ahhoz talán valaminek ki kéne alakulni köztünk, mert addig csak a testiség van az- az a dugás. Nekem ez a különbség

Júlia üzenete:

Ritka tánc manapság!

Viki üzenete:

Igen, ilyen ritka, mert ehhez még egy hatalmas bizalom is kell, hogy teljesen át tud adni magad a másiknak, és az élménynek. Ez a nagyon ritka, hogy a gátlásodból semmi se maradjon.

Viki üzenete:

És egy ilyen után a másik nem enged el, hanem veled marad, és ott van, és álomba ringat

A dugás után meg semmi nincs

Júlia üzenete:

Azt mondta tegnap egy nagyon kedves ismerősöm (hölgy az illető), hogy olyan rossz, amikor azt mondom, - Tegnap dugtam egy jót! - és én azt mondtam erre: - Miért? Nem hazudtam… nem beszélhetek eget rengető szeretkezésről, amikor csak egy jót baszok!

Szegény… az arcát kellett volna látni!

Viki üzenete:

Na, igen ezt mondom, hogy így fogadják az emberek az őszinteséget. Pedig belül tudja mi a dörgés

Júlia üzenete:

Hát persze… nem hülye… sőt! Csak a vágyaikat rávetítik a szavakra… és az nem ugyan az!

Durva!

Viki üzenete:

Vagy nem meri felvállalni azt, ami van

Őszinteség-felelőség

Júlia üzenete:

Majd rájön… hogy a hazugság nem vezet sehová!

Viki üzenete:

Vagy örök önámításban marad

Júlia üzenete:

Csináld mással, de magaddal soha! Ezt szoktam mondogatni!

Viki üzenete:

Múltkor egy barátnőm azt mondta nekem: Nagyon irigyel, amiért én ennyire vállalom magam és az életemet, hogy én merek ilyen lenni minden nehézség ellenére

Jó érzés volt. Ő most nyiladozik

Júlia üzenete:

A neved hívság Te NŐ!

Viki üzenete:

Az

Meg az egó. De jó volt hallani, hogy ezt más is látja, még ha nem is neki tettem, és ő ebből merít. Vagy ha megdicsérnek.

Júlia üzenete:

Hahaha - hihihi

Viki üzenete:

Hiába jó és ez van

Júlia üzenete:

Tök jó, nem vagy egyszerű.

Viki üzenete:

Nem más miatt teszem, de attól még jól esik a lelkemnek, és az ilyen, tovább lendít

Rossz vagy sem. Szeretek az emberekkel „játszani”

Júlia üzenete:

A férfiakkal! Nem?

Viki üzenete:

Mostanság van is ilyen, annyira jó tőle magamba nézni, hogy most mit is akarok én.

Igen ő jó fejlesztő

Júlia üzenete:

Minden azért van, hogy meglássuk magunkat tükör nélkül is!

Viki üzenete:

Igen-igen! Ez a faszi, akiről írtam.

Na, ennek olyat csavartam az agyán, hogy öröm volt nézni. Azóta tök jókat dumcsizunk, már az elődökhöz képest

Júlia üzenete:

Szegénykém… azóta is egy irányba közlekedik?

Szégyelld magad… mit csinálsz nem félsz a karmától?

Viki üzenete:

De megértette végre azt, amit nem látott! Álomvilág szindróma- egóval spékelve

Amúgy jó emberke

Viki üzenete:

Nem! Van annyi)

Nem győzőm őket –már, mint a karmákat, he – he – he

Júlia üzenete:

Egy, ide vagy oda - nem számít?

Viki üzenete:

Így valahogy

Júlia üzenete:

Te NŐ!

Viki üzenete:

Vagy felismerem vagy, nem, kár agyalni

Júlia üzenete:

B A S Z O D!

Viki üzenete:

Ha igen hurrá, ha nem, akkor majd legközelebb

Júlia üzenete:

Van más választás (?)… nincs! Mindig van következő, DE Meddig?

Meddig még?

Viki üzenete:

Párat sikerült és biztos van még egy tucat, magamat ismerve.

Korai ezzel foglalkozni

Júlia üzenete:

Nem lenne jobb fentről nézni a marhákat… glóriával a fejünkön?

Viki üzenete:

De talán! De ahhoz bizony tapasztalás kell, nem kevés…

Júlia üzenete:

Jessz… igazságod van!

Viki üzenete:

Így innen nézzük a marhákat, szarral a fejünkön

Júlia üzenete:

Nagy ám a különbség… idáig érzem! ÚÚÚ

Mama mennem kell.

Mondd, felhasználhatom azt, amit ide írtunk?

Viki üzenete:

Persze… Én is megyek, mert sáska gyerekem éhen hal!

Júlia üzenete:

Köszönöm Drágaság!

Viki üzenete:

Pusza. Szió


 

              (Viki nagyon jól ismeri Montit, úgyhogy, az átküldött részlet igen – igen ismerős volt számára!)

                                                                                         ........................


 

ELKÜLDTEM ÉDENNEK AZ ÍRÁST, MERT, KIVÁNCSI VOLTAM RÁ, TETSZIK E NEKI!

 

És az újabb „teszteredményt” ma kora délután be is zsebelhettem tőle. Örültem neki… hogy megünnepeljük a sztori „hatását”.

Kihalt volt a város, a nap melege és a beton forrósága után nagyon kellemes volt egy közös tusolás - aztán gyorsan ágyba bújtunk.

Éden egy igazi vadkan. Az érzelem legkisebb jelét sem mutatja dugás közben. Igen, ez egy dugás… és mind az, ha vele vagyok! Itt nincsen érzelgősség, nincsenek simogatások… csak ki és be!

                 Tényleg olyan, mint egy gép, hallom, ahogy kattog akkor is, amikor ki van kapcsolva.

Csak néz bele az ember képébe minden érzelem nélkül. Ha vele bárki jól akarja érezni magát, akkor ezt el kell, hogy fogadja… és aktivizálnia kell önmagát, mert ÉDEN a farkán kívül semmit nem tesz bele egyetlen aktusba sem.

És most várom a dorgáló megjegyzéseket. PL. ilyeneket: „Hogy te milyen hülye picsa vagy.... megérdemled a sorsodat” trillili – trallala, stb., stb., stb.

Egy filmben mondta egy női szereplő „Miért van, az hogy a férfiak szíve a farkukban van? Vagyis a farkukon keresztül kell szeretni őket?”

Semmi baj nincsen ezzel, mert ettől függetlenül, vagy éppen ezért SZERETEM AZT AZ EMBERT AKI ÉDEN!

Mert tudni kell, hogy nem fürödhetünk mindig egész testünkkel a szerelmünk illatában… néha ez is kell, és ez is jó!

                      ÉRTITEK? NEM ÉRTITEK? NEM BAJ, ÉN ÉRTEM!

Szóval az ágyon Éden egy ász… mert képes olyan sokáig visszatartani, azt hogy ne élvezzen el, hogy az már csoda számba megy. Ez aztán a színtiszta agymunka, mert a marha ezt csinálja a helyett, hogy lazítana.

Sziszeg, mint a kígyó… kihúzza… bedugja, és közben olyan arcokat vág, mintha szenvedne… aztán látom, ahogy mosolyogva csillog a szeme, és bírja addig, amíg azt nem mondom: - ÉLVEZZ EL!

Egyszer, majdnem meghalt! Életveszélyes állapotban kórházba került… Ahogy magához tért, és elmúlt a közvetlen veszély, mit gondoltok mi volt az első, amit kipróbált?

                                                                             Segítek..................................

Emberünk a farkát „tesztelte” a takaró alatt, és megnyugvással konstatálta, hogy még mindig jól működik a ceruza!

                                               ….........................................

    Szóval a hátam mögé keveredik, és jó mélyre hatol bennem, olyan érzés mintha keresztül akarna döfni!

- MIT CSINÁLSZ TE ROHADT PATKÁNY! MEGFOJTALAK TEKIBASZOTTBAROM! – úgy buggyan ki belőlem ez a pár szó, mintha becézném – a szeme sem rebben tőle.


 

                                             Igazi állat, amit az ember arra használ, amire született!

Ismer, és tudja, szeretem a farkát, mert hihetetlen sokáig bírja… Akármelyik mega pornó színésszel felvehetné a versenyt; egyszerűen azért mert „ott van abban, amit csinál”! Nekem fontos a kényeztetés, de ő erre képtelen. Mint a jég, a profizmusa hideg, kegyetlen és mégis jó vele, mert nagyon egyszerű eljutni általa az orgazmusig. 

 

                    Igen, az orgazmus az, ami csak itt a földön adatik meg… ne hagyjátok elveszni Hölgyeim!

                                               ………………………..


 

(MEGOSZTOM AZ EMBEREKET? ÉS AKKOR MI VAN? 

A képmutatás egy Magyar betegség! Nem baj. A betegségből ki lehet gyógyulni kinek gyorsabban, megy, kinek lassabban – előbb vagy utóbb időben! 


 

MONDJA MEG NEKEM VALAKI, MIÉRT FELEJTENEK OLYAN GYORSAN AZ EMBEREK?

 

                  Tudom, hogy lesznek fanyalgók, mert ilyennek is lenni kell, de valami nem fér a fejembe!

Van egy nagyon kedves ismerősöm, akinek megmutattam az 1991- s írásomat. Férfi az illető, aki régebben egy „igen - igen hangsúlyos” szakmában dolgozott!

A reagálása éppen ezért döbbentett meg: - EZ ENGEM NEM ÉRDEKEL! -írta! – OKÉ! – válaszoltam - de belül, mélyen belül - furcsán megmozdult bennem valami!

Este, fürdés közben azon gondolkodtam, hogy miért így reagált, aztán eszembe jutott egy régi történet, egy fiatal barátnőmről!

                                                                                           ..............................

    A történet egyszerű volt, és arról szólt, hogy egy alkalommal rajta kapta a szüleit, amikor azok szeretkeztek!

Fuldokolt a sírástól, amikor próbálta elmagyarázni, mekkora trauma ez neki: - Hogy ez milyen undorító! - folyamatosan ezt hajtogatta… és megállíthatatlanul folytak a könnyei.

Megfogtam a kezét és odavezettem egy tükörhöz. Nehezen vettem rá, hogy belenézzen. (Nem értette, hogy most ezt miért kell)

- Nézd oda, mit látsz a tükörben? – kérdeztem nagyon lágy hangon. - Mit látnék? – kérdezett vissza pityogva, – Hát természetesen magamat!

- TUDOD KI AZ OTT? – és kieresztettem a hangomat. (De csak azért, hogy meghallja, amit ezután mondtam neki)

Szipogva várta a fejleményt, és ahogy fogtam a karját, éreztem mélyen belül, hogy érti, megérti a szavakat, amit az arcába csapok:

- AZ OTT TE VAGY! EGY KIBASZOTT VÉGTERMÉK ABBÓL AZ IDŐBŐL, AMIKOR AZ ANYÁD, MEG AZ APÁD MÉG SZERETKEZTEK. BOLDOGAN VÁRTAK TÉGED, TE BUTA PICSA! ÉPPEN EZÉRT NEM ÁRTANA, HA FELNŐTKÉNT VISELKEDNÉL, AKKOR, AMIKOR RÓLAD VAN SZÓ!

                                                                   MERT, MOST R Ó L A D VAN SZÓ!

             A nyakamba borult, alig tudtam megvigasztalni, és ott, felnőtt lett az én barátnőm!

                                                                                 ....................................

 

                                   És most térjünk vissza a férfiemberre, itt a történet elején!

Nem vagyok térítő, nem az én tisztem! Arra, ott van egy rakás önjelölt prédikátor… és az igazat megvallva fogalmam sincsen miért reagált elutasítón a könyv részletére. Lehet, hogy rossz napja volt, nem tudom!

És milyen az élet? Mindig „kapunk” valamit, amit ide, vagy oda beilleszthetünk, mert ettől lesz ez a könyv igazán kerek és egész.

Nézem a tv és, elhangzik egy mondat: „KÉREM VISSZA A FALAMAT! DE, EZÚTTAL KÉT MÉTERREL MAGASABB LEGYEN”!

Itt és most ajánlom a kedves ismerősömnek - nagy szeretettel - az „amnéziájára”, hátha segít neki ez a kis „gyógyszer”!

                         

Szólj hozzá!

A PÁRATLAN HÁRMAS!

2011.02.11. 17:55 J. HIMMM - Egy masszőrnő vallomása

 

                                                    FÉLELMETES!

              Mert megtörtént a váltás, és ha megtörtént, akkor ez így most jó?

                                 Nem baj; jó ez a változás, hiszen van bőven és jut MINDENKINEK”!

- De mégis, hová lettek az igazi férfiak közben? Hölgyeim, felfigyeltetek erre a nem kicsit ijesztő tényre? És hová lett az - az erős határ, amitől ránézésre is működött minden… mostanra a semmivé vált?

     A nyilvánvaló az egyetlen olyan tény, amit nézhetünk bármilyen szemszögből… az csak az marad, ami!

 ......................................................................................................................

                                    Hat és fél hónap telt el, azóta, hogy először jött el hozzám ÉDEN!

Lefogyott, szétesett állapotban lépett be az ajtómon. Harmincöt éves teste közben, százévesre zsugorodott!

Olyan érzésem volt, mintha jó ismerősöm lenne. A masszázs alatt flörtöltünk, és éreztem, ahogy végre elkezd töltődni!

                                        ( És milyen érdekes egybeesés, mert aznap épp telihold volt.)

Aztán ahogy jött, úgy tűnt el megint a semmibe, néha két – három hónapig nem is láttam - és ez a trend így van még a mai napig is.

    Nem tetszik ez nekem, de ellene tenni, semmit nem tudok! Egy ismerős hölggyel „beszélgettem” az msn- n, és ő is panaszkodott a férfiakra! Fiatal teste vágyna még a dédelgetésre, de a férfit, akit kiválasztott erre, minden, csak nem az, amit elképzelt magának: - Rosszul választottál ezek szerint? – kérdeztem, de a válasza megnyugtatott

    - Júliám, éreztél már olyat, amikor megérint az igazi, és Te teljesen elgyengülsz ettől? – „naná, simán”! – és tudtam miről szólt a válasza; mert minden igazi nő arra vágyik, amiről ő írt!

    Elküldte a közös képüket és láttam, hogy miről írt, és azt is, amit nem láthatott meg ő maga abban a férfiban.

Sok mindent látok, érzek az emberekben, akkor is, ha csak egy kép van előttem és semmi más. Az általa kiválasztott férfi, a bizonytalanság és a kétkedés szobraként pózolt az ismerősöm mellett.

                                         „Vááá! Ezt, miért nem látják mások”?

Drágám hova tetted a szemed? Persze nekem mindegy, de tudod e, hogy azért ezt kaptad, mert rosszul választottál? – írtam neki.

                                                                          ...................................................

 

Tudtátok, hogy az élet nagyon érdekes módon segíti a spontán helyes döntéseket? Semmi nem kell hozzá csak egy kis figyelem! Mert a testben jelentkeznek ezek az érzések, amitől az ember közérzete kétféle lehet: vagy jól érzi magát közben, vagy nem!

   Érdemes megfigyelni egy – egy tudatos döntés mérlegelésénél, hogy a tested hogyan reagál a feltett kérdésre.

           - Ha így döntök, mi történik? – teszed fel a kérdést, és ha a test válasza nyugodt… a döntésed helyes!

                            De ha a test rossz érzésekről küld jelzést, akkor a döntésed nem megfelelő!

Hogy ez mennyire igaz, vagy sem, ott van egy másik megközelítés is… mert az éremnek is van másik oldala. Minden tapasztalatra megvannak a válaszaink; amikor megkapjuk azokat, a test csak emlékszik rá, és ez alapján dönt; jó, vagy rossz - e neki!

Akkor még nem tudtam, hogy meddig fogok ebben a szakmában dolgozni, de ahányszor feltettem a kérdést magamban: – Meddig csináljam még? – csak jó érzésekkel válaszolt a testem és ez nagy erőt adott nekem ahhoz, hogy folytassam, amit elkezdtem!

 

 

ÉN NEM LEHETEK BETEG? 

                       Sokáig azt hittem, nincsen olyan betegség, ami ledönthet a lábamról. Tévedtem!

 

Az egyik vendégem „fertőzött” meg egy napon. Azzal a ténnyel, hogy influenzás beteg – megérkezik „Dávid” - a haja még most is széjjeláll, mintha most szállt volna ki lázas ágyából - és nem tévedek! Forró a teste, csoda, ahogy idáig eljutott.

- Meggyógyítsalak? – kérdezem, és éreztem, hogy megy minden, mint a karikacsapás, le is megy a láza viszonylag gyorsan és már a hangján is hallom a változást.

- Jobban vagyok! – és azzal a lendülettel már bújik is hozzám, persze én nagyon örülök ennek a ténynek, de…nem kéne még ilyen intenzíven!

Amikor megcsókolom, nincsen igazán „beteg” íze, nem is értem, hogyan érezhette magát olyan ramaty állapotban alig fél órája?

Csak fekszünk egymás mellet, és melegít a testével… én pedig próbálom hűteni az egyre emelkedő vágyát!

- Te nem is vagy már beteg. Olyan vagy mint egy gyerek, aki gyorsan gyógyul!- mondom, és persze semmi okom azt feltételezni, hogy játszik.

Láttam én már ilyet – mert tényleg a gyerekek gyógyulnak ilyen gyorsan! Ez egy természetes folyamat, amit felgyorsított a jó masszázs… és érzem, hogy mekkora igazság van ebben.

 

(MEGOSZTOM MAJD AZ EMBEREKET? ÉS AKKOR MI VAN?

Mondd Júlia, felkészültél arra, hogy nem fog mindenkinek tetszeni, amit írsz?

Hogyan fogod megélni, túlélni a kritikát és a téged ért negatívumokat”? 

Nem vagyunk egyformák, éppen ezért nem lehet mindenkire ráhúzni egy adott méretet. Lesz olyan, akinek szűk lesz, és olyan is, akire bő.

A képmutatás is egy Magyar betegség! Nem baj. A betegségből ki lehet gyógyulni kinek gyorsabban, megy, kinek lassabban – előbb vagy utóbb - időben!)

                                                  ................

Aztán, másnap hajnalban gyorsan jelentkeztek a tünetek, kb. olyan voltam, mint a fos! Délelőtt megcsörrent a telefonom… (felhívott, és megköszönte, hogy meggyógyítottam!)

- Ez dicséretes, és óriási, mert totál átvettem tőled mindent, és most azt sem tudom hány éves vagyok?

Furcsa volt betegen feküdni! A legutolsó élményem, 9 éves koromban volt… és most, akkora erővel csapott le rám a láz, hogy majdnem belehaltam! Mindig azt hittem, hogy én nem lehetek beteg! Erre, most… tessék, itt döglődöm!

      Két hét után, még mindig nem voltam tökéletes, de eljött a pillanat, amikor az egyik vendégem azt mondta:

                          – Júliám a lelkedet is bele tetted ebbe a masszázsba! - tudtam, hogy meggyógyultam!



 

VISSZA, A GYÖKEREKHEZ!

 

                                            Újból, ismét, és sokadjára – megint - az újságban hirdetek!

 

- Ötvenhét éves ember vagyok, tudja, és már nem úgy reagálok az asszonyra, ahogy köllene, tudja (?), és hát ezért hívtam fel magácskát, tudja!- mondja egy újságolvasó, amikor végre felveszem a telefonomat!

- Boldog vagyok, sőt, örvendek, de „tudja” a helyzet az, hogy nagyon félrenyúlt Mister! – mondom neki…

- Jaj, Istenem, nem akartam én magácskát megbántani! – mondja, és egy pillanat alatt eltűnt az éterben!

 

Óriási kihívás újra „végigzongorázni” a régi dalocskákat, de közben abban reménykedtem, hogy a rutin, amit az évek alatt szereztem, segít majd nekem!

Le teljesen a gyökerekhez, amikor nem látnak, csak a hirdetést, és azt a pár szót hallják, amiket kapnak a telefonba.

Súlyos, igazságokat hordozó szavak; és a neheze csak ezután következik… hiába van a hirdetés végén a weboldal feltüntetve, n e m l á t j á k!

Nem lettem fiatalabb, így aztán, még nagyobb a kihívás és nem csak nekem, hanem Nekik is… Meggyőzni valakit, akit sok esetben nem is az esze, hanem valami más mozgat…

Végül is ez egy masszázshirdetés, és szólhat bármiről”… – így mondják, és a számok törvénye azt mutatja, hogy az együttgondolkodásnak van igazsága!

                                               ………………………………..

 

                   „Ön sokat sejtető, izgalmasan rejtélyes… a pulzusom máris kétszáz!”

                                                          Ezeket mondta egy leendő vendégem a telefonba.

Szóval, elkezdődik megint a „színjáték” és az ember, elmondja ismét a szakszöveget, azt a verziót - ami érthető minden normális ember számára - amit már kívülről fúj, még akkor is, ha az álmából riasztják fel… hogy aztán a hallgatótól függően változzon minden a következő pillanatokban.

Mert ki – ki tűrőképessége szerint viseli a következő perceket, amikor beleviszek egy kis önmagamat azzal a kegyetlen őszinte stílusommal, amit csak az elvetemült bevállalós férfiak értenek és díjaznak… Mert a gyengébbek inkább fejvesztve menekülnek.

De mindez csak a miheztartás végett történik, és ez is folyamatosan változik, mert nincsen két egyforma férfi a világon!

Pár hónapja, ha valaki azt mondja nekem: – Júliám, hirdess az újságban, mert azt is kell! – hát nagyon meggondoltam volna. Marketingből mindig rosszul álltam, simán megbuktam volna az iskolában, de azzal az élő nagy trükkel a torkomban - amit hangnak neveznek - máris nőttek az esélyeim ebben a brutális világban!

                             Mert, ha jó a kedvem, akkor kevés férfi képes ellenállni ennek a „csodának”!

                                                                             . ................................

Amikor fiatal voltam, soha nem a külsőmmel hódítottam, mindig a szövegem volt nyerő. Azóta nagyon sokat változott minden, (és most is változik, ahogy a szavakat leírom) és ebbe benne van a szövegem, és a hangom is.

                                       A skála széles, de a sávokon fölül is képes vagyok néha teljesíteni.

 

(Nem születik túl sok ilyen témájú könyv, (főleg ilyen stílusban) éppen ezért egy hiányt pótolok az írásommal; és azt gondolom, hogy nagyon sokan lesznek kíváncsiak arra, amit itt leírok! )


 

PÁRATLAN HÁRMAS!

 

             „A gyöngyöket szórni kell, és nem egyesével adogatni azokat!”

 

Egy nagyon régi visszajáró vendégem ötlete volt, hogy elhozza hozzám, az épp akkor időszerű barátnőjét egy masszázsra.

                                                    Nevezzük Őket, Ákosnak és Erikának!

Mivel Ákos szereti Erikát, azt szeretné, ha Ő is átélhetné azokat a „kiváltságokat”, amik egy igazán jó érzéki masszázs hozzátartozói! KAPÍSE?

Amikor rábólintottam az ötletre, az egyetlen kikötésem az volt, hogy Erika szájából akartam hallani: – Igen, én ezt akarom Júliától!

Utólag belegondolva, kicsit olyannak tűnt ez a hármas, mint amikor két harci kutyát vezet át az ember egy zsúfolt játszótéren…Persze akkor nem is nagyon gondolkodtam ezen, amikor vártam Őket - és közben, még előttem is teljesen értetlenül - de nyugodt voltam.

Amikor megérkeztek, érezhető volt a levegőben a felfokozott izgalom, aztán, a kötelező udvariassági köröket lefutva, Erika elment fürödni.

                                             Tisztán, illatosan feküdt fel a széles francia ágy közepére.

- Kíváncsian várom a meglepetéseket! –mondta, és becsukta szemeit. Fiatalos, nőies lágy vonalain siklottak olajos kezeim… elkezdődött hát a masszázs.

 

Az egyezség szerint, Ákos mindezt végignézheti, és ha kell, (talán) segédkezhet is benne. A szoba halvány fényei teljesen elnyelték a várakozó férfi testét; mégis okozott egy határozott jelenlétet a személye.

                          A zenével harmonikusan mozogtak a kezeim; gondosan kikerülve teste erogén zónáit…

Erika, alig hallhatóan nyögdécselt az ágyon. Tudtam, hogy a kezeim a megfelelő húrokat pengetik - teste mélyén a várakozással, lassan mélyült a légzése - érezhetően megjelent a szobában egy plusz illat… a vágy illata!

Nem gondolkodtam, csak tettem a dolgomat. Aztán, következett testének elülső oldala…hogy mi játszódott le csukott pillái alatt, nem tudhatom, mégis bátran, kitárulkozva feküdt előttem.

Olajosan fénylő idomai várták a további kényeztetést; és ekkor egy sóhaj hagyta el az ajkát… szomjazva megnyalta a szája szélét.

         Ákos, egy kényelmesebb pózba helyezte testét a háttérben - végig ott volt - de valahogy mégsem…

Ahogy haladtam Erika testén egyre lejjebb, éreztem azt a nyugalmat, amit csak egy férfi érezhet, aki tudatában van annak hogy képes az előtte fekvő nőt boldoggá tenni. 

             „HMMM, furcsa érzés, női és férfi aggyal gondolkodni egyszerre”!

                                    Csak most kezdtem „látni” Erika testét.  

Nagyon szép”- állapítottam meg, női szemmel. A dombok és a völgyek harmonikusan váltogatták egymást a testén.

És akkor megláttam azt a fénylő valamit a puncija résében. Olyan volt, mint egy hajnali harmat, ami lepottyanni készül egy fa leveléről. Szerettem volna megérinteni, de kezem megállt a levegőben.

                         „Még nem lehet”! – adta ki a parancsot az agyam.

Tudtam, éreztem, Ő is tudja, mi jár a fejemben… kéjesen emelve fel a derekát, áthelyezte popsiját egy másik pózba.

A lassuló zene, a csobogó lágy hangja és fénye, a forró síkos olaj a testén, elfeledtette velem, hogy van még egy figyelő harmadik a szobában.

Lassan, nagyon lassan siklott a kezem a combjain felfelé… elérve a melleit, a bimbók megkeményedtek az ujjaim alatt… libabőrös és egyszerre forrón vágyakozó lett a teste.

Nem voltak gondolatok, megszűnt a MINDEN, csak Erika volt; mint egy szerelem… és, énem másik fele lépett elő… hogy tökéletesen tegye a dolgát.

Apró sikolyok hagyták el a szánkat, amikor belé hatoltam. Az ujjaim ismerős tájakon barangoltak, nem voltak kétségeim; tudtam, mit kell tennem velük.

         Lehajolva, megérintette az ajkam a vörösen izzó lávát… teste ívben hajolt meg a kezeim között.

Elöntötte számat a nedvei patakja, csiklója kiemelkedett búvóhelyéről, mélyet sóhajtva hagyta el száját a sikoly. Minden olyan gyorsan történt. Szemei kinyíltak, pupillái kitágulva néztek rám. Boldogan öleltük meg egymást. 

                                            Ákos, megmozdult a háttérben és én biztatóan néztem rám!

     

  • Gyere ide a kedvesedhez, átadom neked! – mondtam - csókolva ölelkeztek össze, Erika, mohón matatott Ákos nadrágján…
     

                                                             Magukra hagytam őket…



 

OLYAN NEHÉZ NEKEM, HA NEM TUDOK SEGÍTENI.

 

Mi az a blokk a férfiak a fejében, ami nemet mond a jóra? Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy a legtöbbet akarják mindenből?

Az „oroszlán” férfiak mindig nagy hatással voltak rám. A leginkább férfias férfiak Ők, akik tudják, hogy milyen nagy kincs van a „kezükben” és ezt nem akarják elherdálni itt a földön! Használni akarják, amíg lehet, amíg a női nem, igent mondd nekik!

                                                                                         ........................

Józsi” többször is nekifutott a lehetetlennek… és ezzel nagy leckét adott fel nekem minden alkalommal, amikor nálam járt. Amíg a masszázs volt terítéken, addig, ő volt a világon a leginkább befogadó vendég, de amint a levezetésre került a sor, a teste nemet mondott! Hosszú ideig próbáltam segíteni neki… de az Ő agya nem a levezetésre volt kódolva.

Ismét bejelentkezett, és arra kértem, hogy hagyjuk ki a levezetést, mert szomorú vagyok az „eredmény” miatt… és ez, neki is biztosan nagyon rossz.

Mit gondoltok mi volt erre a válasza? – Akkor, akár szerelmeskedhetnénk is! – ő aztán nem volt szívbajos a kérését illetőn. Válasz nélkül hagytam ezt az eszmei sóvárgást és vártam, mi fog ebből kisülni.

          Fáradtan érkezett – nagyon jó volt a masszázs, aztán amikor vége lett - megállt az én tudományom is!

         „Mi legyen most”? Mindketten arra vártunk, aminek most kellene történnie – vagy soha!

         Egy jelzés értékű simogatás, sokatmondó pillantások, amik mindent elmondanak szavak nélkül is.

Jó volt látni a kitágult pupilláit, az éhesen ácsingózó, vastagra dagadt vörös péniszét… és akkor a háttérbe szorítottam az agyamat, mert kívántam őt, (pedig soha addig, de most úgy láttam mint egy férfit, aki képes arra, hogy kielégítsen)… és az agyam is rábólintott erre a gondolatra!

                                    Úgy voltunk együtt, mintha hosszú ideje ismernénk egymás testét!

Első nekifutásnak nem is volt rossz”, mert a csodák egy másodperc tört része alatt megtörténnek, úgy hogy észre sem veszed… de csak később érzed a testedben azt, milyen is volt igazán!

Folyóként áramolt bennem a kéj – nem volt félelem, mert tudtam, hogy ami most történik, az jó nagyon!

                                      …..................................................

Ez az eset jól sült el… de voltak rossz választások az életemben, amikor e testem egy pillanat alatt leállt, és én tudtam, hogy „NE TOVÁBB”!

Nehéz ilyenkor kontrollálni, amikor a jelek aprók… és nem jutnak el az agyadig, mert ilyenkor már nem tehetünk semmit, csak „nyalogatjuk” a másnap jelentkező „sebeket”.

 

                            Hiába próbáljuk, és mondjuk a „frankót”; a testünk már tudja mi az igazság! 


 

NE TÉGY OLYAT MÁSOKKAL, AMIT MAGADNAK SEM SZERETNÉD, HA MEGTÖRTÉNNE!”

 

Még a férfiak is az IGAZIT várják, mert olyan ez, mint egy kód! A születésnél beütik az ember bőre alá, ami idővel felkúszik a szívéig… és onnantól elég meglátni az IGAZIT és máris érzed, hogy Ő az?

Most komolyan, hány nagy szerelem adódik az ember életében? És ebből mennyi jut egy nőnek, és mennyi egy férfinak?

Egy harminchárom éves vendégem mondta nekem egyszer: – Várom az IGAZIT, és ha eljön, akkor soha többet nem fogsz látni Júliám! – vau, ez fájt!

Egyáltalán számszerűsíteni kell ezt? Nem úgy van, hogy amikor öreg nénike lesz valaki, és az unokái elkezdik faggatni… –Nagyi, mondd el nekünk, hogy milyen volt a nagy szerelmed! – akkor az ember, automatikusan az igaziról kezd el mesélni?

Gondolkodóba estem! Nekem sok igazi volt… viszonylag sok! Akkor, az nem azt jelenti, hogy esetleg nem ütötte meg az űber kategóriát? Vagy én is az elsőről fogok ódákat regélni (?)… mert, az, tuti kizárt!

                                            Hát akkor, ha nem az első, akkor az utolsó lesz a téma?

Nem tudom… egyelőre az utolsó volt az, ami igazán a szívemnek kedves- ként kategorizálnám… de az volt például, a legfájóbb is!

                        - Akkor most mi van, mit is kezdtem el boncolgatni? Ja, igen! Az IGAZI volt a téma!

                      Kezd ez a dolog olyan lenni, mint a hétfejű sárkány… aki csak a mesében létezik!

                                    Éppen ezért, mostanra jobb ha ebben maradunk, és punk – tum!



 



 

Szólj hozzá!

BAZDMEGMÁR JÚLIA!

2011.02.09. 08:58 J. HIMMM - Egy masszőrnő vallomása

 Hallom és érzem a telefonvonal túlsó végén az embert, és nem csak őt, hanem a mozgatórugóit, és a vágyait is?

            És ha nem tudok egy perc alatt azonosulni velük, akkor hagyom, hogy tovább menjenek?

                         Már nem kesergek, nem csodálkozom, és nincsen bennem harag sem?

A rövidre zárás mesterségét tanulom, mert az esélytelennek nincsen esélye nálam, valamit fel kell mutatnia egy perc alatt, hogy a fülem higgyen benne?

                                      Pedig, ha tudnák, hogy nem vagyok tévedhetetlen.

                                                                                 .........................

Csörög a telefonom! Az ember, aki hív, határozott, igazán jól nyomja! Ha Ő ilyen, (gondolom én) akkor, simán közölhetem vele, hogy egy egyszerű középkorú nő vagyok, akivel beszél.

- Mennyiben befolyásolja ez az ön döntését uram? – még mindig én vagyok, aki kérdezem, - csak azért, hogy feleslegesen ne koptassam a számat.

- Csak nem gondolja…(hallom, amit mond, de nem hiszek neki) ez egyáltalán nem fontos! Amiért jönnék, az, csakis az Ön tökéletes masszázsa lenne! – felháborodott hangnemre vált!

- Ó, derék, ebben tökéletesen egyet értünk… örülök, hogy ilyen… – és közben mondom tovább a szolgáltatást.

Csendben várja, hogy befejezzem a mondókámat, és amikor megszólal, a következőt hallom:

- És akkor most egy kérdésem lenne azokról a bizonyos paraméterekről… – bakker, nem hiszem el…

Visítok kínomban.

- Csípjen meg, hogy felébredjek, mert biztosan álmodom! Simán, mindent visszavonok, és azt kell, mondjam, hogy maga füllentett nekem! Az Isten áldja meg magát kedves! – és nagyon lassan leteszem a telefont.

                                           ………………………………….

 

Az egyik unokahúgom férje volt: A TESZTEMBEREM! Kipróbáltam azt, hogy meddig mehetek el a hús vér emberekkel… és erre az ő teste tökéletes volt! 

 

Minden ötletemet, és új fogást a testén próbáltam ki először. Nagyon, szerettem benne, azt az őszinteséget, (most is így van ebben a pillanatban) amivel segítette a munkámat, és azt, hogyan alakítsam egyre tökéletesebbé az egyes mozdulataimat.

          Ha Ő azt mondta: – EZ JÓ! MEHET! – akkor, beillesztettem a repertoárba, és ettől jobb lett minden!

Nyilván nagy marhaságnak fogják tartani sokan, amit leírok, de, kevés olyan férfi feküdt a kezem alatt, mint Ő.

                                      (A közös képek egy részét, (a weboldalamon) az ő hátsója díszíti.)

                            És most egy hasonlatot fogok használni az érthetőség kedvéért.

Hiába voltam én a kezdő muzsikus, ha a teste a tökéletes hegedű volt. Egy ilyen hangszeren, gyerekjáték zenélni. Kikapcsolt bennem mindent ez a tudat, és engedte az energiákat szabadon áramolni!

                             Egyszer megkértem, írja le nekem, milyen érzés az, amikor masszírozom őt.

                                                                                         Íme:

Ez már a sokadik nekifutásom, hogy leírjam a gondolataimat. Talán most sikerül…Kezdjük az elején: Első találkozásunkkor, már azt gondoltam, mindenre fel vagyok készülve.

 

                                                                                           Tévedtem!

                          „Á” ugyan mondta, hogy furi nőci vagy, de hogy ennyire?

                      Szóval, amikor megláttalak azt gondoltam: „Nem is olyan furi!” De a lényeg csak ezután jött.

Megkérdezted, hogy – Megvizsgálhatlak? – én erre azt válaszoltam: – Hát persze! - nem tudtam, hogy ez milyen következményekkel jár.

Ijesztő volt, hogy mennyire a vesémbe láttál, a magad „varázslásaival”. Azt hogy a fehér szín mit jelentett, akkor, amikor a szememet kinyitottam, még a mai napig sem tudtam meg. Nem tudtam miért, de az a tudás, amit birtokolsz először megrémisztett. De ez az érzés mára már elmúlt, és helyére inkább a bizalom férkőzött. Majd egy idő után, amikor találkozgattunk kiderült, hogy milyen fába vágtad a fejszédet.

                                               A masszírozás! Az új hobbi – megélhetés, és ma már életforma.

                                           Egyszer, amikor beszélgettünk, elmondtad, hogy milyen is ez az egész.

Á” is, és én is nagyon kíváncsiak lettünk, te erre azt mondtad, hogy próbáljam ki (azóta vagyok mániákus függő!)

                                      Akkoriban még Te jártál házhoz, és nem a férfiak loholtak hozzád!

Furcsa volt, hogy mindjárt azzal kezdted, hogy vetkőzzek pucérra! Ez szerintem minden férfit, (aki először van nálad és nem túl perverz) megrémít, mivel minden férfi aggódik, ha csak egy picit is, a vélt méretei miatt!

                                Ha meg azért nem, akkor a macsósságán esett folt, és az egyéb gátlásai a gát!

                  (Szerencsés az a férfi, aki egy vadidegen nő előtt nem érzi magát frusztrálva, vagy mégsem?)

   Na, szóval nálam ezt még tetézte, hogy „Á” nagynénje vagy, azt hiszem olyan vörös, lehettem, mint a főt rák!

    Szerencsére ezt szóvá is tetted, és az amúgy sem teljes önbizalmamat egy kicsit taccsra tetted, de nem baj!

                                                                         Azóta acélosodtam!

                                     Szóval a masszázs: jó volt, de a mai formádat meg sem közelítette!

MOST KONKRÉTAN A MASSZÁZSRÓL: Amit „varázslatos” címszó alatt művelsz, az nem tudom mi, de jó nagyon! (még a nyálam is csurog olykor, úgy belazulok tőle…)

Nem hittem abban sem, hogy az energia átadás működik. DE MÉGIS MŰKÖDIK! Az a forróság, ami az amúgy néha kifejezetten hideg kezedből árad, és a közérzetem meggyőzni látszik hitetlen lelkemet!

A masszírozás gyúrós részét kifejezetten szeretem, nekem nem fáj, sőt élvezem az erős mozdulatokat. A fenék és a comb masszázsa a kedvencem, mivel úgy hiszem, kicsit fenék centrikus vagyok.

Persze brutális része is van a dolognak: A sarok „kitépése” és a vádli „szétválasztása” néha kurvára fáj, de utána felemelő érzés!

                                                                        És most forduljunk meg!

Mivel elöl érzékenyebb is, (nekem legalábbis) és kevesebb a masszírozható izom, jöhet az érzéki és hideglelős energia áramoltatás. Pompás, csak néha őrjítően csikis, ez volt a hasamnál tetoválás közben is. Persze ez az érzés nem rossz, csak időnként kibírhatatlan, és persze izgató!

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lehetne a falra mászatni azzal, amit teszel, de nekem nem, mint nő, hanem mint rokon, mint barát, és mint masszőr vagy a fejemben. Ez, azoknál a férfiaknál valószínűleg másképp van (legalábbis a többségével) akik vendégként vannak nálad, és így nehezebb a férfiasságukon uralkodni.

                    De nálam ezért is működik másképp. És talán, ezzel a módszerrel uralhatom a testemet is!

Ami ezek után történik, arról nem tudok írni, mivel érthető okokból, nem volt benne részem, és más talán, élménybelibb beszámolót ír majd egyszer róla. Nem mondom, hogy nem tett kíváncsivá egy – két beszélgetés, (persze nem is lehetnék igazi férfi, ha nem fordulna meg a fejemben!) de hát ez van!
 

                                                                         A lényeg a LÉNYEG!

Iszonytatóan kitűnő, amit t velem és azt gondolom szüksége, van a világnak (és persze a férfiaknak) RÁD, és arra a világra, filozófiára, életérzésre, ami Te vagy, és amit Te nyújtasz másoknak!

                                           Mondanom sem kell, maradj mindig ilyen és élj úgy, ahogy jól esik!

                                                         Maradok őszinte híved! Millió puszi: „M”…

                                              ........................ 

                    Nincsen rajta dátum, de ez az írás akkor is kortalan marad, ha én már nem leszek!

                                                   Köszönöm szépen drágaság!


                                                ……………………………

 

Kora délután felhív egy férfi, és ezzel kezdi, – Júliával beszélek? – Igen, én vagyok. Tudok valamiben segíteni?

  • Nézem az oldalát a neten, és azt látom, hogy a képeken a meztelen férfi én vagyok!

  • Na, ne már, ez érdekes! –mondom neki teljesen nyugodt hangon. – Nem lehet uram, hogy téved ebben? – kérdezem.

  • Hát látom! A képeken én vagyok! – próbál nagyon meggyőző lenni.

  • Ki kell, hogy ábrándítsam, - válaszolom, - ugyanis a képeken az egyik rokonom van lefényképezve, pontosan azért, hogy az ilyen telefonálókat teljességgel kiszűrjük!

  • Azt mondja meg, hogy miért csinált rólam mezítelen képeket? – szegénykémnek elcsuklott a hangja.

  • Tegye meg, hogy elővesz egy nagyítót és megnézi a meztelen ember hátán a tetoválást… és ha ugyan az van az ön hátán is, csak akkor kezdjen nyugtalankodni!

  • Ú! Tényleg! – mondja, lassan és megnyugodva. – Akkor most tévedtem?

  • Minden bizonnyal! – válaszolom neki.

 

Hogy mik vannak… nem is hiszem el! De talán mégis, hiszem velem, történik! ÁÁÁÁÁ!

                                              ……………………..


 

EGY FÓRUM RÉSZLETE.

 

Tény, hogy nagyon sokféle ember jár hozzám. Közöttük is nagyon sokan magányosak, még akkor is, ha van család körülöttük! Furcsamód, sok a számítógépes… vagyis, azok az emberek, akik alapból sokat vannak egyedül.

A munka és a gép - elmagányosítja az embereket, és ami a legszörnyűbb – ezek az emberek nem tudnak kikapcsolni! Pl- az a vendégem, aki elmúlt 59 éves, normális, sportos férfi. Ő az, aki, a külvilág felé nagyon sokat ad magára…

És akkor odateszi magát az ágyra… és nekem folyamatosan azt kellett mondanom „Lazítson ember, fújja ki a felesleges levegőt magából, ne olyan feszesen”… - szegénykém, annyira akarta uralni a testét, még akkor is, amikor nem kellett volna.

       Sajnos ezek a férfiak nem tudnak lazítani… Kínai nekik ez a szó? L a z í t a n i!

Nincs lazítás sem éjjel, sem nappal… és ez még nem volt elég, mert amikor menni készült azt mondtam neki: - MOST MEG FOGOM ÖLELNI! – ettől aztán pánikba esett, és egy olyan furcsa kifacsarodott formát vett fel a teste - ennél az egyszerű gyakorlatnál - amit még utánozni sem lennék képes!

                                                                                        DURVA VOLT!

És ez az ember hazamegy, és otthon boldoggá teszi az asszonyt,(?) akit szeret… a gyerekekre figyel, segíti őket… Ő, aki még magát sem képes kontrollálni? Jaj, Isten az égben, ne már!

 

                                    ……………………………………………


 

MŰTÖTT, CSAVARODOTT IFJAK!

 

Volt egy hegymászó vendégem, aki majdnem belehalt a hobbijába…Hordozza egy életen keresztül foltozott hátát, soha többé nem elfelejtve, ki volt és mi lett belőle.

Minden elfogultság nélkül állíthatom, a balesete előtt is, egy gyári hiba folytán felülírta önmagában azt a rizikótényezőt, ami aztán a megnyomorodásához és a férfiassága elvesztéséhez vezetett.

                       A fiatalsága és a tapasztalatlansága nem volt elég ok arra, hogy elkerülje a végzetét!

                                      Heges háta olyan volt, mintha a zuhanástól elvesztette volna a szárnyait.

- Ne szólj bele Júlia! Ő az, aki a büntetését tölti itt a földön! - imigyen ripakodnának rám most az angyalok, ha kérdezném őket!

Sok ilyet láttam már. Velük, az ember anyáskodóbb, megértőbb lesz, mint a többivel. Minden mozdulatukra vigyázó - nehogy bekövetkezzen az, amitől minden anya félti gyermekét!

(Számomra nagy kihívás minden velük töltött pillanat - mert hiszem - hogy sebek és varratok nélkül is hasonlítunk egymásra!)

Jó látni, amikor újból belép az ajtómon! Kicsit hajszoltnak tűnik a sötét pulóverében. Furcsa, mert Ő mindig egyéni, mint egy gazdagon színezett festmény.

Ez hát a visszafogottabb oldala? Kedves, halk, udvarias- olyan mintha köröket futna körülöttem! Ilyen hát az intelligencia? Az a fajta férfi ő, aki jelen van, figyel még akkor is, ha energiája a végét járja?”

     Megadó és visszafogott :– MASSZÍROZZUNK! - mondom neki, és engedelmesen fekszik az ágyra.

Már nincsenek gátlásai, fenntartásai, mint az első alkalmakkor, jó érezni, hogy nem fél, hogy mostanság már bízik! Odateszi a lelkét is a teste mellé az ágyra, azt a finom, nyitott, lágy hangú hangszert, egy igazi csodafából faragva!

Minden húrja behangolva – az ember tudattalanul is érzi, nem szabad erősen a húrok közé csapni. Olyan rajta „játszani”, mint egy könnyű lágy fuvallat, nem kell az agyamat használni; mert a kezem tudja a dolgát!

Meg sem fordul a fejemben, hogy mindjárt vége… mert a rohanó idő lelassulva - hagyja, hogy legyen még mit megérinteni a testén - és ebben az önmagát ismétlő zene is nagy segítőm!

   „Mi az, ami átmegy belőlem-belé, mi az, amit felfog”? – mindig ott van bennem ez a sok kérdés.

Gyógyítás folyik, óriási pozitív energiák segítik ezt a kivételes pillanatot! Csukott szemeim alatt, arany villanások – olyan érzés mintha úsznék az ágyon! „Mit érezhet ő?”

Nyugodt teste a kezem alatt piheg… megérintem, és a kezét a combomra, teszem. Alig merem gondolni – de, a fejemben már összebújva fekszünk… várakozom, hátha kapok jeleket, amik segítségével tovább léphetek!

Csak nagyon lassan eszmél – furcsán, veszi a levegőt- erősen, összpontosít-odafigyelve - már gondolkodik, mi sülhet ki ebből! Kíváncsian érinti, simogatja a bőrömet. Próbál a pólóm alá beférkőzni, oda ahol a testem van – nem érdekel már, mi járhat a fejében. Furcsa, hogy mennyire óvatos – nincsenek csókok, csak apró és még apróbb puszik, és ez is őrülten jó!

Nem kell a behatolás, mert minden annyira természetes – itt és most – hiszen semmi nem fontos! Az ujjai kutakodásai az ölelések, olyanok mintha jó ismerőseim lennének. Puha lágy arcszőrzete simogató a bőrömön – el sem hiszem, hogy a szája szigorúan visszahúzódó. (Ahogy írok, érzem, milyen fájó tud lenni a beteljesületlen vágy, és érzem azt is, amit Ő érezhet.)

Szívem szerint kérdezném, de félek a válaszától. Lehetetlen feladatnak tűnik, és feladom!

Becsukom a szemem és hallom messziről, ahogy a zene szól…

 

Aztán egy mondat üti meg a fülemet:- Viagra nélkül nem fog menni! – el sem hiszem, hogy ezt hallom.

                                           - Itt és most semminek nem kell mennie! – mondom.

 

Csak én érzem azt, hogy semminek nem kell megfelelni, de, miért csak én érzem? Aztán mégsem kellett a Viagra! (A hiúságomat legyezhetné a nyilvánvaló tény.)

Szeretni való, lágyan szeretkező férfi, aki képes elhitetni minden nővel azt, hogy ez így helyes, és meg sem fordul a fejemben az ellenkezője!

                          Ajándék volt az a nap, és hogy ki, kit ajándékozott meg, az nem volt kérdés!

Másnap küldött egy sms-t: – Köszönöm a tegnapot. Mesterien összeraktál! – még egyszer köszönöm Júliám! 

 

                                             ...................

 

MIÉRT NEM KAPHATOK MEG ÚGY, ÉS AKKOR VALAMIT, AMIKOR MÉG TUDNÉK NEKI ÖRÜLNI?

 

(Kerestem sokáig egy papírost, és most itt van előttem. Leírom nektek a szavakat róla, tudnotok kell, hogy ez egy régi történet.) 

Hajnal volt, de én már lent voltam a kutyákkal. Éjszaka esett, és mindenhol pocsolyák tarkították az utcát. Nikének egy focilabdája van, Gorkynak egy kicsi narancssárga lasztija, amit folyton a szájában cipel. Ő egy smucig alak, aki, nem szívesen osztja meg a játékát senkivel. A pisi és kaki közben elfintul a figyelme, és ilyenkor kiejti a szájából a labdát.

Csak pár méterre voltunk a háztól, amikor a labda begurult egy ott parkoló kocsi alá! Leguggoltam, hogy lássam, merre lehet a „fontos” játékszer - Gorky is nézte velem együtt - azt, amit mindkettőnknek látnunk kellett volna, de a labda nem volt sehol!

                - HOGY MIÉRTNEM BASSZA MEG!- káromkodtam egy nagyot! – Merre gurult ez a szar?

Feltűrtem a nadrágom szárát, hogy ne legyen sáros. Már majdnem hasaltam a földön; de hiába néztem elölről, hátulról, a labda nem volt sehol!

- Hát ez jó! Mi a fasz? - annyira ideges lettem ettől, hogy a kutyák is megérezték. Izgatottan szaladgáltak az autók körül, de a labda a rikító színével nem mutatta meg magát!

Ilyen nincs”! - füstölögtem magamban.- A föld csak nem nyelhette el! - aztán, mérgemben lehasaltam a vízbe, mert nem akartam elhinni a nyilvánvalót!

 

Legszívesebben ordítottam volna, de túlontúl korán volt! Elvonszoltam onnan a pattanásig feszült kutyákat, és a labda nélkül mentünk fel.

Aztán pár óra múlva, egy újabb séta alkalmával mit látnak szemeim? Ott volt a labda, és majdnem kiszúrta a szememet! Hihetetlen volt!

                                            Meglett a labda! J Nem is kerestük. És ott volt!

Ismét egy-két óra és indultam dolgozni. Mentem az utcán, amikor belém nyilallt egy felismerés! Olyan fájdalmas volt, hogy sírva fakadtam.

 

Kereshetem én az igazit, kiverheti a szememet, de ha nincs itt az ideje, úgysem „mutatja” meg magát! Az ember csúszik - mászik és semmi, aztán, ott van, még keresni, sem kell!

                                                                           .....................................................

2003 végén, rengeteg visszajelzés után, elkezdett mardosni, egy gondolat! „Miért kapok csak, nős férfiakat az élettől, létezik egyáltalán férfi, aki engem akar”?

Nem szeretem ezeket az ocsmány kérdő mondatokat, amikre nem adhatom meg a magam válaszát. Kilátástalannak tűnő helyzet ezer kérdéssel, és kilátástalan emberekkel? Ötvenkét éves voltam, és úgy éreztem; - Csak nekem nincsen párom! Egy kezemen meg tudtam számolni, hogy két év alatt hányszor aludtam férfival… a büdös életbe.

- Minek az újabb lépcsőfok, ha az ember csak toporog rajta, vagy a megosztást gyakorolva, háttérjátékosként hagyni, hogy történjenek a dolgok? Ez lesz az én végzetem?

                                                            M I É R T, TÉNYLEG, MIÉRT?


 

BAZDMEGMÁR JÚLIA, MIÉRT?

 

Egész addigi életemben, nem voltak ehhez hasonló kérdéseim! Mindig hosszú, és mély kapcsolataim voltak… amiket így, vagy úgy, de jól bonyolítottam. Persze ehhez szükséges volt egy jó társ is.

            Azokban a csodás években aztán, leckét kaptam az élettől, és láthattam az érem mindkét oldalát.

Rendkívül extrovertált, erős egyéniségnek születtem. Az egyik legelső indigó ember voltam Magyarországon, aki végig zongorázta élete nagy buktatóit, és közben nem felejtkezett el egy pillanatra sem arról, hogy honnan jött, hová tart és ki is Ő valójában!

                   Gyakran szembekerültem a világgal e miatt, és nagy szenvedéllyel pótoltam a hiányosságaimat!

                               - HATÉKONYAN SZERETEK ÉLNI! –sokszor mondtam ezeket, a szavakat.

Kisgyerekként is tudtam, hogy „mi” mások vagyunk… hogy más vagyok, mint a többi ember… de megmagyarázni, vagy alátámasztani az érzést bennem – nem tudtam!

Az indigó gyerekek olyan energiákkal és küldetéstudattal születnek a Földre, hogy velük szemben kudarcot vall a régi tekintélyelvűségre épülő nevelés.” Ezt az idézetet olvastam egy újságban ahol egy hirdetést is találtam, és akkor elmentem életem első aurafotózására! Az ember, aki a fotót készítette, megkérdezte:

             – Ön szerint milyen színeket fogunk látni a fotóján? – azonnal rávágtam: – Indigókéket!

 

                                 Így volt! Tudtam! Simán képes lettem volna bárkivel fogadni arra, hogy:

                            ÉN, EGY INDIGÓ EMBER VAGYOK!

 

Ez egy áldás, és ugyanakkor egy átok is; mert mindig attól függ minden, hogy a család, a szülő, és a társadalom miképpen válaszol, vagy épp ismeri fel a gyerekében az indigósságát!

     Egyre többen leszünk, és eljön majd az idő, amikor minden ember indigó lesz ezen a föld nevű bolygón!

                                             ……………………………..


 

ELVÁLT, EGYEDÜLÁLLÓ, (NÉGY KUTYÁVAL ALVÓ) KÜLÖNLEGES TESTMASSZŐR!

 

Mindig eljutottam addig a pontig, hogy amit igazán akartam, azt megkaptam az élettől! Persze rohadt sokat melóztam értük, és a végén annyira belefáradtam ezekbe az akarásokba, hogy alig volt bennük örömöm.

              És most sem akarta az élet megadni nekem, azt, amit mindennél többre becsültem volna tőle.

                                - De most komolyan? Kinek, vagy minek a dolga ez egyáltalán?

Csak egy társra vágytam, akivel fekszem és kelek! Évek teltek ebben a nagy vágyvárásban, de az én emberem,csak nem akart belépni az ajtómon! A létező összes praktikát, varázslást, áldást, megerősítést megkértem onnan fentről, de le se szartak!

             „Júlia már megint, a rossz kéréseivel”! - oda sem figyeltek rám az angyalok!

 

Most eszembe jutott, amikor még lány cicát tartottunk, és ment a vinnyogás éjjel – nappal! Odaálltam elé, és jó mélyen a szemébe néztem:- A lovagod nem fog téged megtalálni itt a nyolcadik emeleten SOHA! - akár a tükörbe is nézhettem volna közben…

              „Semmi sem gyötör jobban, mint a meghiúsult remény.” – Quintillanus.

 

                          És igen, így álltam valahogy én is, azzal a csudára sok meghiúsult reménnyel!

Mert egy beteljesületlen vágynak tűnt, ahogy teltek az évek, és én egyre inkább azt éreztem, hogy kifutok az időből.

    (Tegnap délután láttam egy „emberpárt” – sétáltak az utcán – rohadtul semmi közük nem volt egymáshoz – totálisan „friss büdös szaga volt” annak az andalgásnak – nem is illettek össze, és egyáltalán olyan mű ismeretségnek tűnt az egész.

  • Csak pocsékolják egymás idejét! De durva! Ezek miért tesznek olyat, ami nem jó?- kérdeztem magamtól?

  • Bakker!Újra kéne, szülessek, hogy ilyeneket csináljak…dohogtam magamban.

Aztán már nem akartam mást, csak kellemes együttléteket olyan emberekkel, akiket én választok magamnak.

(Soha nem lennék képes valakivel úgy együtt lenni,  hogy közben, a testem – lelkem nem kívánja minden porcikáját - éppen ezért fontos lenne - még ebben az életemben megkapnom a „NAGY ŐT”!)

Ha nem olvassák el a könyvemet - akkor soha nem tudják meg, azok a férfiak, akikkel együtt voltam - hogy milyen kivételes megkülönböztetésben volt részük! Mert nekem ez f o n t o s!



 

KURVÁRANAGYONNAGYON FONTOS!

 

Érdekes tendenciát indítottam el, tőlem függetlenül – az olyan férfiak körében, akiknek még nem volt társuk az ismerkedésünkkor, de ahogy közeledtünk egymás felé, – eltűntek, és amikor újból felbukkantak, – arról beszéltek nagy boldogan, hogy végre megismertek „valakit”, és ma már nincsenek egyedül!

                                         - Ez jó! Nagy öröm! De én, miért maradok ki ebből a szórásból?

Persze mindenre van magyarázat. Egyáltalán létezik olyan, amikor valaki kihagyja a kihagyhatatlant... És a picsába is, valaki szólna nekem, ugye, ha az az ember én lennék?

                                                                      Mert nekem ez  f o n t o s lehetne!

  

A NÉGYLEVELŰ LÓHERE CSAK EGY MUTÁNS?

 

Vártam a tavaszt, és jó volt látni a lóheréket, ahogy kidugták a fejüket a földből. Órákat töltöttem azzal, hogy találjak egy „négylevelű herét”, hátha szerencsét hoz majd nekem!

 

Talán éppen ezért - nagyon ritka, amikor találok egyet… és ahogy meglátom, egyből a vágyaim jutnak eszembe - ilyenkor elrebegem őket, és leszakítom a szerencsét, hozó négylevelűt!

                   Vagy inkább ott kéne hagyni? Nem is tudom – basszus – valaki, nem segítene ebben... is?



 

SZÍVEKET MELENGETŐ – BECÉZŐ SZAVAK!

 

    „Júliám, itt a Kismadarad! Nagyon hiányzol, a hangod, a kezed, a lényed! Jó lenne találkozni újra Veled!Jelentkezem időpontért hamarosan. Jó egészséget addig is, és nagyon vigyázz magadra… NEKEM! Csók: „F” a Te Cucikád…”

 

Sok férfi szereti, ha becézgetik, és ha ilyen csudákat kapnak viszont, akkor nagyon gyorsan fel is használják azt, és a szavakat, amiket adunk… sorba kapjuk vissza!

                        Volt egy nagy szerelmem „Gy”, akivel 7 év, 7 hónap, és 7 napot töltöttünk együtt!

Ő sokat becézett engem, és ez volt a sok rossz mellett az egyik jó tulajdonsága, amit érdemes volt eltanulnom Tőle!

Tizennégy év után teljesen váratlanul bukkant fel újból az életemben, és küldött egy sms: „Te különleges Testmasszőr, aki Júliának hívatja magát. Ha nincs sok gyúrni valód, ma délután. mit szólnál egy találkozáshoz?”

               „Örülök neki Te Kismadár!” – válaszoltam, az együtt töltött évekre emlékezve!

                                  Lentebb írni fogok róla, de hogy mit és mennyit… még kitalálom!

Pupika, Csillagom, Virágbogár, Arany madaram, Kis virág, Cucika, Galambom, Angyalom, Kicsikém, Kedvesem, Édesem, Drágaság, stb.

                   Szívesen becéztem a vendégeimet imigyen, és soha nem mondták, hogy ne tegyem!


 

TI, HISZTEK A SZELLEMEKBEN?

 

                                                    (És azt tudjátok, hogy soha nem vagyunk egyedül?)

Hat éves voltam, amikor a szomszédasszony megtanított cigány kártyát vetni. Ez volt a belépőm a nagy megmagyarázhatatlan világba, amit szem nem lát, de a lelke érzi azt!

Alig ismertem a betűvetést, de a kártyákból jövő üzeneteket már világosan ki tudtam olvasni. Ez nyilván nem arról szólt, amit hallani akart a másik ember, hanem arról, hogy mi volt abban a pillanatban annak az embernek az életében.

A spiritualitás, és az ezoterika, nagy hatással volt az életemre mindig. Általuk sokkal nyitottabb lettem a megfoghatatlanra és a megmagyarázhatatlanra!

Már gyereknek is, „jó barátaim” voltak a szellemek. Emlékszem, ahogy Apám vitt a nyakában egy kiruccanásunk alkalmával. Már sötétedett az utcán, és ahogy felkapcsolták az utcai lámpákat… én csak ültem a nyakában és a szememet összehunyorítva azt figyeltem, hogyan cikáznak a városi fényben a szabad lelkek.

Néha oda köszöntem egyiknek, másiknak… - Sziasztok! - és a szüleim nem tudták elképzelni, hogy kinek integetek onnan fentről!

Azt hittem, hogy minden természetes, amit látok és érzek, egyet azonban sehogyan sem tudtam megérteni - miért nem volt meleg érzés a takaró alatt fekvő babámnak – aggódtam - hátha fázik szegényke, mert minden természetes volt nekem, csak ez nem! 

 

Aztán jött ötven éves koromban a mindent eldöntő álom, és az érzés, amiről mindig azt mondtam: – Amit tudok a masszázsról, már a születésemnél is bennem volt! 

 

Egy alkalommal masszíroztam egy vendégemet, és ahogy fölé hajoltam, furcsa érzésem támadt. Mintha valaki, a vállamon át, a nyakamnál lenézett volna rá. Szinte hallottam azt a valakit szuszogni, és azt is ahogy vette a levegőt a fülem mellett…

Már felöltözve beszélgettünk a konyhában, amikor megkérdeztem „G” -től: – Valami közeli rokonod, vagy hozzátartozód meghalt mostanában?

Nem tudta, hova tenni a kérdésemet, de a válaszából kiderült, hogy az egyik nagyra becsült és szeretett nagymamája „ment el” pár hete…

  • Nem ment el, még itt van! - válaszoltam neki, és láttam, menyire meghökkent ezen. Szegénykémet, még a hideg is kirázta erre a mondatomra.

 

     (Régóta nem érzem már „Őket”, mintha elkerülnének mostanában… – Biztosan más felé van dolguk!)



 

A TELIHOLD HATÁSAI!

 

- Vajon milyen lehet szopni a mellbimbódat, és behatolni a lukadba? Ne haragudj, de nem akartam közönséges lenni - írta nekem „Att.”, az egyik kedvencem!

- Betudom ezt az óriási nekibuzdulást a teliholdnak, oké? Különben meg, tudod mit: mikor látlak?- kérdeztem.

- Tíz perc múlva ott vagyok, ha neked is jó! – meg kell hagyni, gyorsan tudott reagálni!

 

                                                                                   ..............................

 

                  Egy a sok rejtély közül, amik akkor érik az ember lányát, amikor telihold van!

Megváltozik minden – az ősi törvények beindulnak – a férfiak ezen a napon vadásznak! Hajtja őket valami ösztönös vágy, ami felszínre akar törni belőlük! Nem tudnak, és nem is akarnak ellenállni ennek a vágynak! Izzik a telefon, annyi a hívás.

                                         Akik ezeken, a napokon hívnak… mind dugni akarnak!

Sok ilyen napot végigzongoráztam a telefonom mellett. Persze, jobb volt ilyenkor óvatosnak lenni, mert a kisördög soha nem alszik!

Engedelmeskednek az ősök hívásának és előbújik belőlük az igazi férfi. De, ugyanúgy ahogy minden, ez is változik! Ahogy teltek az évek, hiába tudtam, hogy közeledik a TELIHOLD… a férfiak figyelmen kívül hagyták a testükben jelentkező késztetést!

                           Miért változott meg minden, és ki az, aki mozgatja a szálakat?

Ez is egy volt, az olyan érthetetlen változásokból, ami szemlátomást összezavarja a női nemet, hiszen nekünk, még mindig nagy szükségünk lenne a FÉRFIAKRA! Vagy ez is csak olyan, mint a róka a mesében? Hány bőrt lehet lehúzni valamiről?

Szólj hozzá!

A FORRADÁSOS EMBER!

2011.02.07. 09:14 J. HIMMM - Egy masszőrnő vallomása

 Legyen TAMÁS a neve, a továbbiakban annak az embernek, akire ma is másképpen gondolok, mint bármelyik férfira az életemben! 

                                          Találó ez a név számára, hiszen, mindig kételkedett önmagában!

Fiatal 27 éves fickó volt, fekete hajú, szemüveges, olyan eminensfajta, aki épp egy sikeres vizsgán volt túl, és ennek örömére meg akarta ajándékozni magát egy masszázzsal! Nagyon összetett jellem és nehezen megismerhető ember, aki sok fejtörést okoz egy nőnek, ha az a nő komolyan akarja venni őt!

A ruha, ami rajtam van, nem véd meg semmitől – amikor önmagamtól félek!” – ezt írtam a füzetembe aznap, amikor Tamás becsukta maga mögött az ajtót. Fogalmam sem volt arról, miért éppen ezeket, a szavakat írtam le! De ma már jól tudom!

                        Az élet, mindig vigyáz arra, hogy dolgaink egyensúlyban legyenek!
 

Bízzatok benne, tudja a dolgát - hol, kapsz valamit tőle, hol elvesz abból, amid van - de mindezt azért, hogy az EGYENSÚLY mindig megmaradjon!

- Megszerettelek, mert emberileg is jó voltál velem, és a testedet is oda adtad nekem. De közben, amikor hazamentem, és ránéztem a fiamra, rossz volt tudni, hogy azt hitte, dolgozom! Bízik az apjában, én meg közben mást teszek, érted? És ugyan így a feleségemmel, de közben ott vagy te is, akit nem akarok „elhagyni”! De most te mit tudnál mondani?- írta nekem a „rajztanárom.

- Nincs probléma a nem-el, de a hallgatás felborzol és szenvedek tőle! Ne tedd ezt velem! Szeretettel szeretnék RÁD gondolni. – írtam a válaszom.

- Ráérsz, most, ha elmegyek hozzád tíz perc múlva? – kérdezte. A találkozás, szeretkezésbe fulladt, és sokáig sírtam, amikor elment!

 

                                                                               Évekig nem láttam!

 

Aztán, egy alkalommal felcsengetett hozzám… és akkor tudtam meg, hogy elvált. Nem is tudni sokszor, hogy mi, miért történik. Így visszanézve, mindennek oka volt, de egy pillanatra sem lehet elfelejteni, azt hogy ki vagy, és hogy mire vagy hivatott ebben az életedben.



 

EGYBŐL HÁROM!

Amikor a sors elvesz tőled egy számodra fontos személyt, akkor gyorsan kárpótol hárommal. (Tudjátok...az egyensúly miatt....)

TAMÁS után, egy héttel ismertem meg RÚBEN –t! Ő egy, arányos testalkatú barna hajú „fiú” volt! Illetve, butaság; mert sokkal inkább volt Ő férfi, a legtöbb férfias férfinál, akik csak eljátszották, hogy mekkora májerek!

Nehéz megmondani valakiről, hogy mi rejtőzik benne. Ők ketten annyira különböztek mindenki mástól… és ettől voltak különlegesek számomra!

Most ebben a pillanatban eszembe jutottak a bolygók, és azok hatásai.... Fordulni látszott a kocka, mert mostanra a NŐ lett, a NAP, aki a nap huszonnégy órájában ragyog és melegít! A FÉRFI, a HOLD aki, a változó, hűvös fényével elfogadja a mi meleg sugarainkat; mintegy, sütteti állandóan változó arcát és testét!

Ők hárman; sokat tettek hozzá ahhoz az emberhez aki mai is vagyok - Éden ,Tamás, Rúben… alapjában rengették meg az életemet és hoztak bele akkora változásokat, amik szükségesek voltak ahhoz, hogy most írjak NEKTEK!

                                                 És nem volt megállás, mert jöttek sorra a többiek is!


 

MINDIG VAN ELEGENDŐ?

 

Nagy okosság ez, amikor tényleg van elegendő, de érthetetlen butaságnak tűnik, ha éppen azon gondolkodok, hogy miből fogom kifizetni a csekkjeimet, és most éppen ez a helyzet!

                              De, mindennek változni kell, mert az élet nem állhat meg.

A férfiak évekig szívesen hozták a testüket hozzám. Egy alkalommal 52 bejövő hívást számoltam meg egyetlen nap alatt! Most bezzeg, csak a rokonok aggódnak a telefonba…- Mi lesz veled Júliám? – kérdezik.

                             Amikor fut a szekér, nem gondolsz a szűkös jövőre, csak azt érzed, ez jár neked!

 


 

A VISSZAJÁRÓ VENDÉGEK!

 

Viszonylag rövid időn belül, visszavágytak a férfiak az ágyamra! Minden nő azt hiszi, hogy miattuk jelentkezik újra a vendég, de ez nem feltétlenül van így. Persze el lehet ezt a változatot is hinni, de ha nem jönnek többet, akkor csak ott a csalódás, és az önmarcangolás.
 

Amikor megkérdeztem Őket, miért jönnek vissza, a válasz mindig egyszerűnek és kézenfekvőnek tűnt: – Mert, jól érzem magam itt! ENNYI! – mondták.

Basszus! Nem kell ott mélységet keresni, ahol nincsen. De miért pont itt, és miért velem, és miért ő és miért mi? 

                                                                                         E L É G!

                                 „Beteg vagy Te Júlia, nem kell ennyi kérdés”! 

 

TAMÁS visszajött és én, akkor néztem meg először igazán! Egy tökéletes testű furcsán „sebzett” fiatal férfi volt,(„Jégcsap” ember” - így nevezte önmagát) akinek a felém küldött jeleit nem akartam észrevenni. Azt gondoltam, Ő is egy átmenő forgalom lesz a visszajáró vendégeim között.

                                                  Akkor még nem ismertem a jövőt.


 

KELL AZ ŐSZINTESÉG.

 

 Az első negatív hangvételű beszámolót akkor írta rólam egy férfi, amikor minden kerek volt az életemben.

Talpig bőrruhában érkezett egy Szamos marcipánnal a kezében. Azt mondta, az életben nem volt még „ilyen helyen”. „Mi az, hogy ilyen helyen”? – dohogtam magamban.

Aztán, megbántottam, amikor átadta az ajándékát: – Nem élvez előnyöket, ha ismeretlenül ajándékot hoz nekem! – vetettem oda, de ő ennek dacára távozáskor, borravalót is adott!

Megbántottam, mert félreértettem a mondatát, és ami a legdurvább volt, hogy még mindig nem tudtam jól kezelni, ha valaki ajándékkal kedveskedett nekem. Valami butaság folytán, hátsó szándékot éreztem minden ilyen gesztusban.

                  Persze, ez egy nagy tévedés volt, de akkor még nyakig benne voltam ebben a tévhitben!

                    Ő érzékeny volt – én pedig nem vettem tudomásul - mert magammal voltam elfoglalva.

                                     Sok hibám volt, és ezek a hibák a felszínre akartak törni belőlem.

Éppen ezért nagy szükségem volt arra, hogy olyan emberekkel találkozzam, akik elfogadták ezt a furi kis nőt, akit Júliának hívtak a férfiak! Ők aztán segítettek helyre billenteni a lelkemet egy – egy jól irányzott „pofonnal”!

                             És, ment az adok – kapok játék az életemben tovább!

J” eltűnt, a süllyesztőbe. Mindig tudtam, hogy sok vasat tart egyszerre a tűzben, de a régi megmozdulását a kolléganőmmel, nem tudtam teljesen megemészteni! Hiába volt hónapokkal korábban egy gyenge próbálkozása, én simán eltanácsoltam. Ezek után, nem mert felhívni, csak küldte az SMS-t: – Csókolom! Szóval engem nem tetszik már elvállalni egy jó kis masszázsra? Mit mondtál a kolléganődnek (J), mert hívtam, de ő azt mondta, mi olyanokat tettünk veled, hogy ne menjek!

              (Szegénykém, erről nem is tudtam! De mélyen belül jól esett ez a nagy női összetartás!)

  • Ha két nő nem vállal el, az még nem olyan rossz arány! – írtam neki. – Marad még 98 másik, akit becserkészhetsz. Drukkolok neked nagy szeretettel!

 

Az sms után visszahívott, de hiába volt kedves, én nemet mondtam. Elbúcsúztunk egymástól, és négy évig nem is láttam.

A férfiak jönnek, mennek, aztán nyomtalanul tűnek el. Fájó szívvel veszem tudomásul a tényt, hogy tényleg szeretik a változatosságot, főleg akkor, ha az ember még segíti is ezt a haladást. Képesek úgy elfelejteni az embert, mintha soha nem is lettek volna nálam; mintha soha nem érezték volna jól magukat az ágyamon.

                Örök titok – számomra - mi mozgatja a férfiakat! Ki tudja ezt, talán még ők maguk sem!


 

A FORRADÁSOS EMBER!

 

Egy örökmozgó volt az-az elvált férfi, akit az első látásra, simán bolondnak hittem! Aztán ahogy egyre több időt töltöttem vele, rájöttem, hogy a különlegessége teszi olyan furcsán vonzóvá számomra.

                   Volt ennek a férfinak egy nagy forradás a hátán. Megkértem, mesélje el, hogyan szerezte:

Két gyermeke és szép felesége volt az ára annak a szenvedélynek, ami odáig vezetett „M” -nél, hogy egyedül maradt.

Kitartóan játékgépezett, és minden pénzét belerakta ezekbe, a csilingelő rablókba, néha még a lelkét is eladta volna az ördögnek, csakhogy pénzhez jusson. Egy napon, teljesen leégve hazafelé menet meglátott egy hirdetést. A fénymásolt papíron, egy vágott szemű nő hirdette magát, és a soha vissza nem térő lehetőségét arra, hogy ő az egyetlen, aki az embereket megszabadítsa a függőségeiktől!

M” elment és megpróbálta a lehetetlent. Az alkalmak, mindig egy szóbeli ígérettel záródtak, és arról szóltak, hogy ha megszegi a fogadalmát, akkor az Isten megbünteti őt.

Jól alakult minden, teltek a hónapok, amikor egy napon, fizetéssel a zsebében az útjába akadt egy játékterem. Eszébe jutott a büntetés, de talán nem is hitt benne igazán… akkor, az a gyenge pillanata az összes pénzét bánta!

Este, teljesen leégve hazafelé menet megszólította pár suhanc, tüzet kértek tőle, de Ő nem dohányzott! Amikor ki akarta őket kerülni, hátba támadták. A dulakodás közben egy furcsa ütést érzett a hátán, és ahogy a földre került, elvették még a maradék pénzét is. Amikor magához tért a rendőrséget hívta, akik gyorsan a helyszínre értek, és ez volt az ami megmentette az életét! 

Átszúrták a tüdejét, és életveszélyes állapotban kórházba került! Soha nem találták meg az elkövetőket! 

M” egy gyári hibás fék nélküli ember volt. Aztán, ahogy a helyére került benne a fék - az Énből, Egyénné változott - más szemmel nézett ezután a világra.

Megváltoztatta az életét ez a „közjáték”, de a családját végérvényesen elveszítette. Amikor idáig ért az életében, egy sokat élt és tapasztalt férfi volt már, aki folyamatosan harcolt démonjaival.

              A heg a hátán mutatta ki volt Ő - a szemében a vibráló csillagok - pedig azt, hogy ki lett belőle!
  

Nem jó befektetés, ha működni kezd a szimpátia. Valaki véletlenül ide keveredik, és bejön neki a hely, és talán a masszázs is. Aztán eljön másodszor is! De akkor már, tudatosan választ! Ennek aztán már, semmi köze a véletlenhez. Egyre jobb lesz a jó… és zavarba jön ettől a felismeréstől. Elkezdődik valami és ennek a valaminek a közös részese leszel, persze én csak 50% vagyok, a másik 50% mindig a férfié!
 

Visszajelzések ide, vagy oda, egy ilyen szituációba belemenni, azzal a tudattal, hogy ez az első és utolsó találkozó köztetek- nagyon meggondolandó! Inkább kihagyja az ember. Persze ha utoljára akartam látni valakit, akkor nem tartott vissza semmi. De ha egész nap nézegettem volna szívem szerint, akkor nem nyúlhattam hozzá, SOHA!

                      „Soha ne mondd azt, hogy soha” – olvastam sok helyen!

- Éppen ezért fogd fel egyszeri alkalomnak, és tekintsd megtiszteltetésnek! Mert nem biztos, hogy megtörténhet még egyszer! – mondtam „M” -nek is.

Tény hogy belelép az ember lánya ebbe a csapdába, pedig jobban járna, ha fából lenne, akkor talán nem lennének csalódások!

Gyorsan közel kerültünk egymáshoz ezzel a furcsa emberrel. A testét ezer százalékosan tudta uralni, miközben a szelleme csapongva szárnyalt!

- Félek Júliától és kedvelem egyszerre. Félek, hogy nagyon rászokom… tudod, én ilyen vagyok!- mondta viccesen.

                           „M” egy kiismerhetetlen, és megfejthetetlen ember volt.

Egymás mellett feküdtünk, amikor megkérdeztem – Hogyan lehet valakinek ilyen gyönyörű pénisze? – Kaptam Istentől! – döbbentem hallgattam válaszát! Vááá, kinek jut eszébe ilyet válaszolni?

Aztán arról beszéltem neki, hogy nem értem miért vagyok olyan nyugodt mellette: – Én ezt most nem mondhatom el neked! – válaszolta nyugodt hangon, és megcsókolt.

Olyan volt Ő, mint egy tudatára ébredt ember, aki minden kényszer nélkül halad az „ÚTON”- sallangok és horgony nélkül. Ezeknek az embereknek, a kapcsolatai pillanatképek csupán, egy külső szemlélő számára. ”Hanyagolják a folyamatosságot, és a biztos, életérzést. Kihívások ők, minden halandó számára.” – írtam a füzetembe.

      Egy harminchárom éves férfi volt, aki ez alatt, a pár év alatt sok ezer évet élt a testében.

Amikor találkoztunk, éppen egy csendesebb életszakaszát élte, de a mélyben azért ott munkált a rossz vér okozta heges hát, ami egy pillanatra sem hagyta, hogy megfeledkezzen az igazi önmagáról.

                    A sűrű találkozások után aztán eltelt másfél év, amikor megcsörrent ismét a telefonom!

Azonnal megismertem a hangját. Örültünk egymásnak, és megbeszéltünk egy időpontot, de a beígért idő előtt öt perccel, felhívott, és bocsánatot kért, de mégsem szeretne eljönni!

Hát ennyi volt. Örülök, és szomorú is vagyok egyszerre, örülök, hogy jól van… még él! Szomorú vagyok, mert nem tudtam magamhoz ölelni azt a vékony erős testét, forradással a hátán!

                                                                                    ...............................

           „M” után, semmivel sem volt különb, az a direktor vendégem, akiről most írok Nektek.

Már az első alkalommal kölcsönösen vonzódtunk egymáshoz. Kegyetlenül erős volt ez vonzódás, oly annyira, hogy néha szabályos fájdalmat éreztem, amikor elment tőlem. Hosszú kabátjában maga volt a férfi, akinek elhittem ha azt mondta: – SZÉP VAGY JÚLIÁM!

            Kissé színpadias, mégis leírom, egy szárnyak nélküli negatív angyal volt, okos, kemény lelkű férfi!

                                  (Ma is aktívan „dolgozik” és ahogy elnézem a képeit, elégedettnek tűnik!) 

Úgy viselte a testét, mint valami koronát, abban a biztos tudatban, hogy minden, amit tesz, és mond, célhoz ér: és az igazi cél nem lehetett más, mindig a másik szívének közepe.
Aztán, mindent elrontottam, mert nem vettem figyelembe az óriási egóját! A látszat becsapott, mert a teste és az agya nála, két különböző síkon mozgott. Talán ez volt különlegességének titka.

                    Veszélyes voltam számára, és Ő nem kockáztatott. A botlásomat soha nem bocsátotta meg.

Nagyon nehezen emésztettem meg a visszautasítását. Mert a sértett női lélek nem tud felejteni. Mindig marad valami, ami emlékeztet a vélt fájdalmamra.

(Letörölgettem a régen vett kis békámat, ami az asztalomon árválkodott arra várva, hogy az kapja, meg akinek vettem (még egy vörös bársony díszdobozt is készíttetettem neki)… és egyszerre, belém csapott a felismerés. „Így feküdt nálam az ágyon mindig - felhúzott lábakkal, hanyatt fekve, tarkóra kulcsolt karokkal - kisfiús mosollyal az arcán”!)

Hiába tudtam az agyammal, hogy semmi keresnivalóm nincsen az ilyen férfiak mellett. Olyan voltam, mint egy mazochista, a menny és a pokol, mély barázdákat hagyott a testemben.

        Adva van, ő és te. De te nem tudod, hol van a helyed! Elöl, hátul, oldalt; de középen semmi esetre sem!

                                                                                    Hogy miért?

Osztályok, előítéletek, a rólunk kialakult kép, a társadalomban elfoglalt helyünk, ami nem túl rózsás? Nyomasztó terhet raktak ránk az elődök és mi ezt öntudatlanul is, cipeljük?

Lehettek elveim és húzhattam azokkal tovább, mint egy olyan szolgáltató, akit mindenki kizsigerel; de hogy mi ennek az értelme? Nem tudom, mert baszottúl bevállaltam ezt a mostani önmagamat. Csinálom, de hogy hogyan lépek ki belőle, azt még nem tudtam pontosan!

De, itt és most megfogadom magamnak, hogy a következő életemben férfi leszek… és utána mindig!


 

A SZÉGYENLŐSSÉG, LÉTEZŐ BETEGSÉG…

 

Harminc éves férfi, szép arányos testtel, minden működő szerszámmal felszerelve. Fürdés után, teljesen visszaöltözött a ruhájába és így lépett be a szobába. Azt hittem el akar menni! DE NEM!

                                      – Csak, fürdeni jöttél? – kérdeztem tőle.

Vérvörös lett az arca, mielőtt belekezdett a mondókájába. Elmondta, hogy házasságban él 18 éves kora óta, élete első szerelmével, aki, – mily érdekes - nagyon szégyenlős ifjú hölgy!

És most a lényeg! A meztelen test látványa szégyennel tölti el őket, éppen ezért pizsamában, paplan alatt művelik a kötelező tornagyakorlatokat, és mindezt, egyetlen szó nélkül!

                                      „Ú, ez durva már!” – mondtam magamban.

Az egy órás masszázs, majdnem három óráig tartott! Centiméterenként vált meg a ruhájától úgy, hogy közben megígértette velem percenként; csakis csukott szemmel masszírozom!

                  A masszázs végén a levezetést, TERMÉSZETESEN NEM SZERETTE, VOLNA KIHAGYNI!

                  Volt azonban kikötése, hogy csakis úgy nyúlhattam hozzá, ha letakartuk a „lényeget”!

Amikor túl volt rajta, hirtelen felült és megragadta a karomat. Mélyen a szemembe nézve azt kérdezte: - Ugye máskor is, eljöhetek? – majdnem meghasadt a szívem!

           Összeölelkezve nevettünk… és attól a pillanattól minden olyan egyszerűnek tűnt számára!


 

ILLATOK, SZAGOK, SÚLYOK / SÚLYTALANSÁG!

 

Mindenki másképpen reagál akkor, ha fél, vagy ha ijedt! A bőre kipirul, és verejtékezni kezd. Látom azonnal a változást, és érzem is, aztán ebből megtudom, állapítani, mit evett, mit ivott, mielőtt hozzám jött! Felismerem azt is, ha fogyókúráznak, vagy épp hízókúrán vesznek részt! Ha kétszer járt nálam, látom az egy kiló különbséget is a testén!

Akik tartják a súlyukat, bármennyi legyen is az, sokkal kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb emberek! Az állandó súly, egy magabiztosabb embert takar, és ehhez hozzájárul még a jó humor és a kitűnő potencia is!

Akik ingadoznak súlyban és hangulatban, azoknak a pszichéje is gyakrabban válaszol, rosszul a külső behatásokra!

Aki tudja magáról, hogy ki Ő - egy jó illatú, nyugodt, becsületes ember. Imádja a súlyát, és nem zavarja, ha van rajta egy kis felesleg.

Aki nem tudja, hogy ki Ő - keresi önmagát! Gyakrabban verejtékezik és a felvett szerepek játszadozása közben ez a verejték nem ritkán komoly szagot, áraszt gazdája testéből!

A lényeg mégis az, hogy mindkét típus megnyugszik, kisimul, lecsendesedik a masszázs alatt, és csak a reakció idő mutatja azt, ki is Ő valójában!

                     Van esély arra, hogy mindenki tökéletes legyen: elsősorban ÖNMAGA SZÁMÁRA!

                        Nagyon könnyű dolgom van, mert amikor nálam vannak; ÖNMAGUK LESZNEK!

                                            A cél az, hogy legyenek üresen is elfogadóak, és boldogok!


 

HA AZ EMBEREK GYAKRABBAN FORDULNÁNAK MAGUKBA, RITKÁBBAN LENNÉNEK, MAGUKON KÍVÜL!”

 

Az ilyen, és ehhez hasonló okosságok akkora igazságokkal vannak felszerelkezve, hogy az embernek meg sem fordul a fejében kételkedni bennük.
 

Szerettem azt hinni, hogy része vagyok sok férfiember „rózsaszín” ajándékának, amikor felismeri önmagában azt a kedves, nyugodt, elfogadó csodát, aki képes kényeztetni önmagát az én kezeim által.

Sőt, azt a tulajdonságát is, hogy képes ezzel a tudattal, egy jobb és befogadóbb állapotba eljutni; amikor nem számít más, csak Ő - Ő és még mindig csak Ő!
 
 

ROSSZ NAPOK

 

Minden áldott nap dolgoztam! A kezem nem tudott nemet mondani; de a szám igen! Megmagyarázhatatlan volt előttem, mi történt ilyenkor bennem!

         Olyan szintű akadályokat gördítettem a vendégeim elé sokszor, amit képtelenség volt átlépni nekik.

És nem csak másoknak, hanem magamnak is! Kötözködős, szőrözős, lebeszélős voltam a telefonba, ember volt a talpán, aki egy ilyen állapotomban eljutott hozzám. Mert ki kellet várni egy pillanatot, amikor ez az őrület alább hagyott bennem és ott maradt az a Júlia, akit sokan szerettek!

             Onnantól ment minden, mint a karikacsapás, és tudjátok mit, valószínűleg meg volt ennek is az oka.

Sokáig bosszantott a dolog. Az énem sötét oldalának hittem ezt a magamat; de az is lehet, hogy nem így volt, mert mennyi minden van még, amit az ember nem ért magában és mégis ott van benne.

Nem voltam okos soha, amikor a pihenés jött szóba. Nem tudtam lazítani, nekem tanulnom kellett ezt a fajta „kikapcsolódást” Végül is egy hiperaktív indigó embernek születtem, vagy mi fene!. „Ugrásra készen várakozni nem lehet, mert begörcsöl az ember” - én beszéltem erről a számmal, és én csináltam ezerrel ezt a butaságot magammal.

A masszázs nem olyan munkahely volt, ahol megkezdődött a munka, és aztán vége lett egy ponton. Nem arról szólt, hogy „Most kezdek, és most végzek!” Ilyen nem volt. Jöttem, mentem és a köztes időben próbáltam megtartani az egyensúlyomat!

  A mérlegiségemnek két oldala van, és mindkettőre egyformán kell pakolnom, mert különben felborulok!

Ne valami gyógyszertári mérleget képzeljetek el, mert nem az voltam. Én egy mázsa voltam, amire folyton csak pakoltam, pakoltam - mert az „őrült” részem hajlamos volt csak az egyik oldalra rakodni!

                     Amikor éreztem, hogy közeleg a borulás… mindig akkor voltak azok a rossz napok!

                     Kevesen látták a másik oldalamat, és akik mégis látták, azok elfogadták, vagy félték azt!


 

A KIVÁLASZTOTTAK!

 

                                                        Különbözőek és ritkák, mint a fehér holló!

Mindenevő vagyok, és nem csak az ételekben. Ami a legfontosabb mégis nekem, hogy szeretem a különböző ízeket keverni; a sósat eszem az édessel, és néha kell egy kis csípősen keserű íz is a tálcámra!

                                                              Én, Júlia, így vagyok a férfiakkal is!

Nem csak korban, súlyban, potenciában; de hovatartozásban és intelligenciában is széles volt a skála! Néha volt egy – két rossz választásom, (nyilván mással is előfordult már) azok aztán elijedtek, mert azt hitték, hogy kötelezettségeik voltak velem szemben.

Meglepő, mégis, de a mai napig is azzal tartom a „kapcsolatot”, akiről a leginkább nem hittem - hogy jelen lesz még most is az életemben - mert, a türelem nagyon dicséretes férfi tulajdonság, ha valaki szót akar érteni velem.

                    Én egy gyilkosan őszinte nő vagyok, és, ezt várom el a másik embertől is.

          Ha azt érzem, hogy sumákol, hazudik, akkor bekeményítek, és nagyon tudok bántani.


                                  ....................................................

(Hajnal volt, ahogy kinyitottam a szememet, automatikusan nyúltam az ágyam mellett a tollamért és ezeket, a szavakat olvastam reggel: „Nagyon sok ember hitvány és nemtörődöm, akik nem érdemlik, hogy itt legyenek a földön. Csak lopják a saját és mások idejét - kész önbecsapás ez az időtöltés”!)

Mert a föld egy nagy olvasztótégely ahol az emberi lelkek egyszerre tisztulnak és mocskolódnak egy gigantikus körforgalomban. Lopunk, másolunk, beillesztünk, törlünk és talán éppen ezért olyan kevés az egyszeri és egyedi.

A sok elcseszett lélek csak lődörög és sodródik, mert folyamatosan adagoljuk a mérget egymásba, és kíváncsian lessük, hogy ki meddig bírja.

(Egyre vastagabb szeletekre mondjuk: - MÉG NEM ELÉG! Vágjuk folyamatosan magunk alatt a fát… közben nem vesszük észre, hogy egyre telik az időnk, és mégis azt mondjuk gúnyosan: - KINEK MI KÖZE HOZZÁ?)
 

                                               ...................

                           Minden KIVÁLASZTOTTAL úgy indult, ahogyan a többi vendégemmel.

Hogy mitől lettek mások, és mitől függött a maradásuk? Csak reménykedni tudok, hogy nem a lustaságuk miatt…

  Hogy ki milyen nyomot hagyott bennem? Minősíti őket a kitartásuk és az, ahogyan eltűntek az életemből.

Tamás volt az egyetlen, aki erősebben nyomott a latban, pedig nem érdemelte meg a tisztet, de mégis Ő volt nálam, az über csávó! Bármikor jöhetett, mehetett, eltűnhetett és visszatérhetett volna az életemben!

Mert, volt a hangjában valami „éteri”, amit ha meghallottam, teljesen elgyengültem.– Mint a lábas, és a fedő úgy illünk össze! – mondogattam, halkan, nehogy meghallja, de a „tamáskodása,” a barátok és a családi háttér mögötte, mindent elvett tőlem.

    Éppen ezért a szép és megismételhetetlen pillanatok még most is szégyenkeznek a választásom miatt…

Írtam egyszer neki egy sms:- Én mindig állandó vagyok, de ha fordítva lenne, akkor talán többre becsülnél, és elhinnéd azt is, hogy amit mi teszünk, jó és helyes. Senkit és semmit nem bántunk vele; csak önmagunkat; ha nem tesszük! Én hiszem, hogy egyszer eljutsz idáig, de sajnos nem velem! – nem emlékszem, hogy válaszolt volna erre a levelemre valamit.
 

 

A NYAKLÁNCOM! 

 

        Csak egy apró javaslat: Az érzéki kütyüket árusító üzletekben, sima nyakláncokat is kéne árusítani!

DE! Fontos, méghozzá nagyon fontos, a kellő hosszúság, és nem lehet akármi a medál sem a végén… hogy MIÉRT?

Talán marhaság, de tudományos alapon bizonyított tény az, ha valakit váratlanul érintünk a teste bizonyos pontjain, akkor elindul a testében egy visszahatás! Persze függ ez a helytől és minden egyébtől, amiről per pillanat fingom nincsen....de mégis tudom, mert láttam és éreztem azt, amiről írok Nektek.

Volt egy ezüst nyakláncom – egy kövekkel kirakott kereszttel - ami nagyon ütős tudott lenni a maga hideg fémes érzésével…

Hiába hideg valami, hiába fém, hiába váratlan-soha senki nem mondta nekem azt, hogy rossz!

Nem is tehették volna, mert az a kereszt tökéletesen beleillet minden férfi popsi vágásába, amikor hason fekve, mint egy „harmadik kéz” belesimult abba a keskeny résbe ott lent!

   Sokat segített a munkámban… és ez egyáltalán nem volt elhanyagolható tényező „részéről”!

Az egyik vendégem említette a neten a láncom jótékony hatását… és mi történt? Minden férfi, ezt akarta megtapasztalni: saját szemükkel akarták látni és érezni. Mint valami varázspálca; úgy segítette a véletlen az amúgy is kellemes munkámat!

Mert erő volt benne, hatásos „szerszám” volt a nyakamban, ami formálta a gondolatokat! Teljes ellazulást okozva azzal, amikor váratlanul ott érezték ahol a leginkább, nem is gondolták.

  • Júlia, titkod van! Olyan ez, mint a jó árukapcsolás; tökéletes az elejétől a végéig! – írta egy vendégem!

     

                                         ………………………………….


 

Egy nő legyen, játékos, spontán, jó hallgató, jó előadó, meghitt és ne féljen beszélni az érzéseiről!” – olvastam egy könyvben. És a következő mondatot is:

 

AHOL SOK A FÉNY, OTT SOK AZ ÁRNYÉK.”

 

        Illik erre a szakmára, és rám is, emiatt aztán nagyon megfogott ez a két idézet.

Az érzéki, masszázs szorosan összefügg a fenti mondattal, és talán ezért okoz sok fájdalmat, még ma is azoknak a nőknek, akik ebből akarnak megélni a piacon.

Számolatlanul vannak, akik jól, rosszul, szeretettel, vagy csak a pénzért végezték, és végzik ma is ezt a szép munkát…

Nézem az oldalakon a beszámolókat, és kényelmetlenül veszem tudomásul azt, ami negatív irányvonallá változott manapság!

Évekkel korábban, azok a lányok jöttek át a masszázs oldalakra, akik mélyebben beleadták a testüket a munkába. Most bezzeg a masszőrök azok, akik ezt a nem túlzottan hízelgő szerepet is bevállalják csak azért, hogy a piacon maradhassanak!

Kivételesen szerencsésnek mondhatom magam! Nem tudom miért, de imádtam a választásaimat és azt is, amikor dolgoztam, mert egyszerűen megszűnt a világ, és minden, ami kint történt, elfelejtődött.

Ettől volt sokáig állandó a palettám, bezzeg ma, egy folyamatosan változó paca az internetes lányok száma.

                                                 Feltűnnek, ragyognak, aztán eltűnnek a süllyesztőbe…

Pedig ha tudnátok, hogy nagyon nehéz folyamatosan jelen lenni és megfelelni. Egy őrült darálógép ez a szakma! És ami nehezíti még; az - az óriási előítélet, amivel folyamatosan meg kell birkózni minden lánynak.

Mindenkit megérintett már biztosan az - az érzéketlenség, tárgyiasítás, ami sokszor átjött a telefonhívásokból, és ez egyre durvábban van jelen a minden napjainkban is!

Néha, csak bosszantó, máskor pedig vérlázító Az ember nagyon nehezen tud tárgyilagos maradni… megütik a lelketlen, rideg szavak, és ez fáj! Elrontja a kedvedet, még az élet sem olyan csodás, mert mindig ott leselkedik az árnyék, ami tompítja a nap fényét!

A rossz hangok a maguk erőszakos natúr módján, ahogy elővezetik a butaságaikat; mintha ez a szakma nem is arról szólna, hogy valami jó is létezik a világon!

Persze ahhoz, hogy az ilyen emberekkel ne tudjak szót érteni, én is kellettem és kellek a mai napig is. Remélem néha, nagy erővel ment át alkalmanként az a nagy bánat, amit ilyenkor éreztem magamban, de milyen érdekes, mert nem volt bennem harag, csak kibaszott nagy, és mérhetetlen fájdalom!

Minden hívást túlélt az összes telefonom! Bizony hallottam olyat, hogy a szolgáltató szétverte a telefonját… - Jaj, csak ne halljam többet azt a sok sületlenséget - ordították!

Minden áldott nap elölről kellett kezdenem. Hinnem kellett, elsősorban magamban, aztán a sorsban, hogy itt vagyok, és tisztán akarom azt, amit teszek! Akár tettekkel, akár szóval, egy kis odafigyeléssel is elérhető hogy elfeledjen az ember minden rosszat!

                               Amikor szeretik a munkádat és csörög a telefonod… NINCS ANNÁL JOBB!

Hívnak és kérik az időpontot, adják ezzel a munkát a kezedbe; oda, ahová való! Ha ez drog volt, akkor én függő voltam…
 

 

ROHAN AZ IDŐ!


                      Aki nem fényképez, az nem sok mindenre emlékszik!

(Pár napja láttam viszont néhány régi vendégemet a neten. Nagy emberek voltak akkor is, amikor találkoztunk, és most is a sors kegyeltjei ők. Az emlékek a fejemben sokkal fiatalabbak, mint azok a képek, amiket itt látok.)

                               - Basszus, ennyit öregedtem én is? Na, ne már… ez milyen durva!

 

                     Sok szép emlék fűz hozzájuk, de el nem tudom képzelni, hogy emlékeznek-e rám?

                                                                    (Persze, ez egy rossz kérdés volt).

                                                 .....................
 

           Az egyik könyvkiadó vendégemnek elküldtem évekkel ezelőtt egy pár rövidke írásomat!

                                     „Egyperceseknek” nevezte őket!

 

MERT AZ ÉLET, EGY PERCEK SOKASÁGA…

 

              Nem tudtam, hogy egyperces a neve annak, amiket leírok. Én azt hittem, hogy ez az életem.

            A testem, a lelkem, a szellemem, ami ide bekerül - és kiderült - ezek csak egypercesek?

Jé, milyen sokat kell még tanulnom – folyton – folyvást – meglátom – megismerem – használom - elfeledem – vagy túl gyorsan haladok?

   Van, még aki követni képes, vagy egyedül kell végigmennem ezután, a végtelen egy perceken?

Mindig, mindenért köszönetet mondok magamban. Régi beidegződés, amit nem is akarok elfelejteni. Segít abban, hogy ne legyen belőlem egy veszett állat, aki mindenre ugrik! Legalább van valami, ami tartja bennem a lelket.

Minden este felteszem a kérdést magamban: „Hol vannak az emberek, akik masszíroztatni akarnak? Hová lett az a sok vállalkozó szellem? Mit tett ez az ország a férfiakkal? Miért kell, hogy ez így legyen? Tudom, nem fog erre nekem senki válaszolni, felesleges tépnem a számat!

És abban a pillanatban eszembe jutott egy régi mondat: „MOST INDULOK HOZZÁD!!!!!!”- írta egy vendégem, csupa - csupa nagybetűvel és sok felkiáltó jellel!

                                                                   Ilyen soha többet nem lesz már?

Hatalmas az erő bennem - vonzom, vagy taszítom az embereket - értenek, vagy értetlenül állnak előttem. Mivé lettem ez alatt az egy percek alatt?

     Szűkül a kör, pedig idáig sem volt könnyű eljutni – hozzám – sajnos, titok előttem, hogy miért vagyok ilyen.

             Talán, (de ez csak egy feltételezés) mert tudom már, hogy merre tartok, hogy merre visz az utam.

Szólj hozzá!

A GAZDASÁGI VÁLSÁG FELZABÁLTA EZT A SZÉP SZAKMÁT!

2011.02.05. 08:10 J. HIMMM - Egy masszőrnő vallomása

   Készített nekem ajándékba az egyik vendégem, egy weboldalt… lefotózott, és ott voltam a világhálón!

                           Egy áldás, látni, és láttatni! De a reflektor fénye nem mindig meleg...

 

Van, amikor hideg; hisz nagy az előítélet, és ezzel a butasággal dőreség harcba szállni. Csak vesztes lehet az ember. Mindenki tovább pörgeti az agyát, ha meglát egy „olyan” oldalt és rajta a nőket fehérneműben, akiknek látszik a csípőjük, és a lábuk.

Pedig a strandokon sokkal többet megmutatnak néha a nők, ez is egy a sok butaság közül, ami előtt értetlenül állok!

Hiába nyílik ki egy világ, ha az emberek, akik onnan léptek az életembe, sokszor távolinak, és megérinthetetlenek voltak számomra. Ők egy olyan világegyetemet képviseltek a szemembe, amibe nehezen illesztettem be magamat, és azt az embert, aki akkor voltam!

  • Biztonságos szex!- mondják a megszállott, függök…- ez mégiscsak megvéd valami formában!

  • Ez meg milyen nagy marhaság már? Ki mondta ezt nektek”?

 

A szex, mint függőség - és amit okoz, olyan deformációt hagy a testükben - amit egy jó, és finom masszázs soha nem tenne egy emberrel. És aztán nem is beszélek arról, hogy mennyivel egészségesebb! Egészséges - hiszen valóságos! 

Vagy a valóságos dolgok ma már nem is annyira kellemesek? Talán, mert fel kell vállalni önnönmagatok előtt? Mi ez kérem, Amerika, mi is a képmutatás bölcsőjében akarunk fetrengeni addig, amíg meg nem döglünk?


 

VÁLASZTÁSOK!

 

Sokan voltak kivételesen becsületes egyéniségek, akik beléptek az ajtómon, és aztán évekig maradtak.

Háromhavonta egy – egy férfi nem érkezett meg… de, mindig többen voltak, akik bíztak a saját választásukban, és abban is, ha néha mellényúltak! Ez a változat, sokkal rokonszenvesebb volt nekem, mint bármi más.

                                        És akkor most írok ide Nektek egy – két beszámolót a nettről:

Üdv minden masszázsrajongónak! A minap valami igazán felemelőre, valami profira vágytam. Már volt egy biztos pontom, most sem keresgéltem! . Júlia számát hívtam. Kedves, mert bejelentkezés után, tudta egyből, hogy kivel beszél, vagyis, fontos neki a vendég; és ezt is éreztem végig. Megérkeztem, parkolás a T… utca környékén.

                                             Én még nem írtam Nektek, de most úgy éreztem, kell!

Voltam már pár helyen, de Júliához képest sajnos nagyon sok csaló van, akik igazából nem is tudnak masszírozni. Nekem pedig nagyon fontos a tartalom. Igaz nem vállal semmilyen szexhez túl közeli dolgot, de amit, és ahogy csinál, abban nagyon király! Több mint egy órát voltam nála, és igazán mondhatom mindenhol meg lettem masszírozva szakszerűen.

           Akinek fontos a harmónia és az egyensúly a jó és a hasznos között, az mindenképpen próbálja ki!

         Az ágyról szinte új emberként kelsz fel – kezeskedem! Én mostantól járni fogok hozzá rendszeresen!

                           Őszinte, következetes, valamint profi masszőr! Kell ennél több? Üdv: K…”

........................

József” „Én elhiszem, hogy Júlia nagyon jó. Akkor is elhiszem, ha megint nagyon jó! Akkor már egy kicsit hitetlen kezdek lenni, amikor Ő a legjobb!

De amikor tíz beszámoló közül, kilenc róla szól és egyikben, sem írják oda, hogy RONDA - akkor már nem hiszek semmit! Még azt, sem amit most ide leírtam. UFF!”

(Soha nem reagáltam semmilyen beírásra, de akkor és ott, írtam ennek az embernek!)

Köszönöm Kedves József, Ön megérdemel egy ingyen masszázst ettől a RONDA nőtől. Kérem, hívjon fel, hogy időpontot egyeztessünk! Tele: 0630…..”

......................

Jam”: Szegénykém! Ezek után, lehet, hogy mindenki rondázni fog és idejárni ingyen masszázs fejében? Ingyen? :)”

..............

Júlia: Már írtam róla korábban. Szeret masszírozni és jól is csinálja, talán az egyik legjobb a szakmában!

                  Mondjuk nekem külsőre, nem jön be, de ebben a műfajban ez nem elsődleges!

(A világ legokosabb mondata, amit egy férfi leírhat erről a szakmáról! Gratulálok!)

                                     Befejezés szimpátiafüggő Ha franciát kapsz, az is nagyon kellemes.”

..................................

Júlia korábban az „X” körúton volt elérhető most nem tudom hova költözött. Szerintem a masszázstudása az egyik legjobb a szakmában. Levezetés szimpátiafüggő, tehát ha korrekten állsz hozzá, akkor egy nagyon finom levezetés részese is lehetsz!”

.........................................................................................................................

......................................................................................................................... 

És ott volt még két nagyon fontos dolog: a becsületesség és a következetesség!

Az igazi üzletemberek a magánéletükbe is átcsempészik a megbízhatóságot. Ha valami, akkor ez az, ami inkább váljon vérükké…

És a másik oldala, ennek a világot megváltó nettnek; Ők, voltak azok akik, önző módon akarják jól érezni magukat, és sokszor el sem olvasták… vagy csak felületesen a hozzászólásokat, (amik megjelentek) csak beraktak egy dobozba… és én ott csücsültem éveken keresztül!

Az internettel együtt élni olyan, mint egy biztos házasság. Ha hűséges vagy hozzá, és magadhoz, akkor egy életre szólhat – de ha valamit, akármit rosszul reagálsz le - akkor előfordulhat, hogy megcsal?


 

DE A TÉZIS MEGDŐLNI LÁTSZIK!

 

                                      A gazdasági válság, teljes valójában felzabálta ezt a szép szakmát.

De évekkel ezelőtt még sokat dolgoztam és két masszázs között telefonokat, intéztem. Alakíthattam a lakást, és azon járhatott az eszem, hogy mit vehetnék még, amitől jobb, szebb lehet a környezetem.

                       „Ahol a napjaim nagy részét töltöm, az legyen tökéletes”!

 

Kétlaki életet éltem. Más ember voltam, amikor dolgoztam, és más ember, amikor a család és a barátok vettek körül. A férfiak csapták nekem a szelet, de megérinteni mélyen nem tudott egyik sem.

Együtt voltam velük, amitől sokkal gyorsabban telt az időm, de semmit nem éreztem, amikor el kellett válnunk, és aztán, megijedtem nagyon, hiszen olyanná váltam, mint ők!

    Egy alkalommal, (csak azért írom le, mert nagyon jellemző volt) hazavitt autóval az egyik kedvenc vendégem.

                   Amikor kiszálltam a kocsiból, megfogta a kezemet: – Mi lesz velünk Júliám?- kérdezte.

  • Mi legyen? – kérdeztem vissza. – Jössz, amíg jössz, ha úgy döntesz, hogy elég volt; van lehetőséged, eltűnni!- döbbenten hallgatta a családos ember a mondókámat. 

Így védekeztem az érzelmek ellen. Nem akartam magamat becsapni, és másoknak sem adtam esélyt, hogy elérjenek hozzám!

A fülemben csengett a kolléganőm mondata, arról, hogy „nekünk” nem lehet senkink, és ez szomorúvá tett!

                                       …………………………………………. 

Két határozottan eltérő típust ismertem meg a férfiakban! Az egyik típus az volt, akik elfogadtak, a másik típusba azok tartoztak, akik soha!

                                                                 Nem volt köztes változat…

Rettentő nehéz volt, olyan arcot mutatnom kifelé, amit mindenki elfogadott. Ők, a férfiak, jobb helyzetben voltak, mert látták a képeimet a neten, én viszont mindig akkor szembesültem velük, amikor beléptek az ajtómon!

A hét évre visszagondolva, egy kezemen meg tudom számolni, hány embert küldtem el, miután megérkezett hozzám!  

EMBEREK! A hazugságok soha nem ott kezdődnek, amikor másoknak hazudunk, hanem mindig akkor, amikor már önmagunkat is át akarjuk baszni! 

Ők telefonáltak: én elmondtam, mit kínálhatok, de mindig rákérdeztem, ha bizonytalanságot éreztem, hogy mik az elképzeléseik. Könnyű dolgom volt azokkal, akik, elmondták, mit, hogyan, meddig, miért akarnak! Ezek voltak a határozott emberek. Nem volt ebben semmi rossz! Az őszinteség a jó tulajdonságok közé sorolható – és ha egyezett az elképzelésünk, akkor szívesen láttam őket.

Aztán ott voltak azok, akiknek a vágyai le voltak nyomva a mélybe; hebegtek a telefonba; mégis, mindenáron jönni akartak… de, amint megérkeztek kiszabadult belőlük a „kisördög”. Szerencsém volt, ha még masszázs előtt kiderültek az elfojtások; mert azokat egyszerűen el tudtam tanácsolni! De volt egy pár gázos élményem, amit az ellenségeimnek sem kívánok!

És tudjátok miért? Mert rossz érzés hadakozni egy ismeretlen emberrel, aki nem őszinte még önmagához sem!

Talán ezért is szerettem nagyon, azokat a vendégeimet, akik véresen őszinték voltak velem, mert én is ilyen ember vagyok?


 

AZ ENERGIA KINCS!

 

                                         Mert, akinek nincsen, annak azért, akinek van, annak meg azért. 

Sokan nem is tudják, miről is beszélnek, amikor az energia szóba kerül. Ellentétben a masszőrökkel, akik érzik, és használják ezt a kincset a munkájuk során.

Létezik, körülvesz, támogat, vagy éppen az ellenségeddé válik! Tudni kell vele bánni, mert az energia nem játék… és ez az, ami nem könnyű!

Ezer és egy technikát tanítanak különböző helyeken, és az embernek meg kell találnia azt, amit képes, és tud úgy használni, hogy az nemcsak neki, hanem másoknak is áldás! Majdnem két évembe került, és nagyon sok pénzembe - mire elértem egy magasabb szintet az energia áramoltatásában.

Mert az áramlás azonnal érezhető, amikor valakire ráteszem a kezeimet, és a csökkenő reakció idő jelzi, hogy valaki hol áll ezen a láthatatlan ranglétrán.

Amikor valaki eljut egy gyógyító fokozatig, elmondhatja magáról, hogy ő egy „csatorna”, akinek a testén keresztül áthaladva eljut az energia, az emberek testébe.

Mindenki másképpen reagál erre a láthatatlan gyógyszerre. Van, aki szkeptikus, van, aki érzi, és vannak olyanok is, akik szavakba tudják foglalni azt, ami lejátszódik bennük! Sok mindent mondtak, írtak a vendégeim nekem erről, és tudtam, hogy amit teszek az, jó:

Azt éreztem, mintha valamit át akarnál adni nekem a kezeiden keresztül!”

Óriási pocsékolás, amit az energiáddal művelsz!”

Rohadtul kellett, jöjjek, és most már jól érzem magamat!”

Olyan vagy, mint egy vízesés; felkorbácsoló, és amikor leér a mederbe, teljesen megnyugtató!”

Nincsenek szavak ahhoz, amit éreztem – örülök, hogy itt lehettem a kezedben!”

Olyan érzés, mintha „otthon” lennék”…

Jó helyre jöttem, és amikor ideértem, akkor megnyugodtam teljesen!”

Most aztán jól megcsapoltalak!”

Energia Úrnőm vagy nekem!” 

Csak mosolyogtam a beszólásokon - ugyanakkor ezekből, a rövid mondatokból nyertem az energiát – mert nekem is jár valami jó! Köszönöm Fiúk!


                                                                                      .......................

 

A nőtől a sárkányig eljutni könnyű - de úgy, hogy abból, amit kiejtek a számon, mindenki értsen - nagyon nehéz!

Ért már különféle vád az életemben, de azt még senki nem mondta, hogy tegyem le a telefont, mert nem bírja hallgatni a hangomat!

Ha tényleg igaz a tézis, miszerint a hangom a lelkem húrjai - amibe ha belecsapok, szépen szólnak - akkor ez ajándék, amit fentről kaptam, a ti gyönyörűségetekre urak!

Közben, ahogy írok, eszembe jut az a „furcsán kötözködős” oldalam is, ami még most is jelen van bennem - és szoros összefüggésben van, az ifjú női oldalammal - és a havi vérzéssel!

Emlékeimben él még az a „csipás” kis nő, aki- mielőtt elkezdett menstruálni – egy nagyon buta- sokszor ok nélkül megbántó oldalamat hozta felszínre. A biológiai órám dolgozik még ma is, bár, már szerepét vesztette.

De a rosszul rögzült, hibás visszahatások sokkal könnyebben törnek a felszínre és tolakodnak az előtérbe, mint a jók!

               Volt egyáltalán bennem jó tulajdonság? Rossz a kérdés! Miért ne lennének jó tulajdonságaim?

       Totál olyan, amit idáig leírtam, mint egy téves válasz egy egyszerű kérdésre… magyarul: Elcsúszott!

                                                     Azért van ez így, mert én is elcsúsztam?

                                            Később kezdtem az iskolát, mert őszi születésű vagyok.

Az első osztály mélyen belém véste magát! Elsősként délelőttös voltam, a nővérem pedig délutános, sokszor futottam hazáig - amikor az ajtóban lerúgtam a cipőmet - Ő beleugrott és szaladt az iskolába!

                                                                               Egy pár cipőt hordtunk ketten!

Hogy milyen érzés volt, (milyen lehetett szerintetek) ha még most is nagyon élénken él az emlékeimben?

Megbuktam olvasásból, mert nem tudtam a szavakat kiolvasni! De az is lehet, hogy nem akartam? Aztán, volt ennek a sok negatív emléknek egy pozitív oldala is, ugyan, úgy ahogy, az életemben mindig.

Évismétlő év vesztesként, két évvel idősebben kerültem egy újonnan induló első osztályba, ami életem egyik legszebb időszakát indította el!

A tanáraim, és az osztálytársaim – úgy éreztem - értették és megértették, hogy ki ez a szőke hosszú hajú kislány, a nagy szemeivel és az óriási pofájával!

Az osztály legszegényebb gyereke voltam, akit, nem nagyon zavart ez a tény, mert elfogadtak, és nagyon rövid idő alatt vezéregyéniséggé nőttem ki magamat!

Akkoriban ment a televízióban a KI-MIT-TUD! A szomszédba néztük az elődöntőket, (nekünk akkor még nem volt tv –k) boldogan ücsörögtem egy kis sámlin, a szoba közepén. Kívülről fújtam minden számot, amit a „Gézengúzok”, és a többiek adtak elő.

Később az iskolai előadáson egy igazi zenekarral elénekelhettem Koncz Zsuzsa egyik számát.

Nagyon jó hangom volt, de nem volt pénz az iskoláztatására - így aztán, csak magamnak énekelgettem - és mindenkinek, aki meghallgatott a hangom mellé még egy másik „ajándékot” is kaptam az élettől, és ez volt, a sport szeretete..

                             Magas fokon űztem mindenfajta mozgást, beleadva a létező összes energiámat

Elküldött a testnevelő tanárom a Vörös Meteorba, ahol kézilabdás, és rövidtávfutó lettem! Szerettem a futást olyan voltam, mint a villám, de amikor ez a gyönyörűség kötelezővé merevedett az életemben - akkor azt mondtam: NEM!

Minden iskolámat közepes eredménnyel zártam. Nem szerettem a drága időt tanulással tölteni, olyan voltam, mint egy túlhúzott óra, folyton csak rohantam volna, mint egy őrült!

                              - A közepes jó szám, – mondta az Anyukám, – nem baj kislányom, csak görbüljön! 

Az osztályból, az egyik leggazdagabb lány lett a barátnőm. (Megközelítőleg 45-50 évig így is maradt ez az állapot, és egy közel, öt éves kihagyás után, minden ott folytatódott ahol abba maradt.)

Nálunk ette élete első zsíros kenyerét – hagymával, én pedig szerettem a COCA COLA -t, amivel az ő Anyukája kínált engem. Emlékszem, amikor életemben először ittam ebből a furcsa színű italból, és úgy éreztem, hogy berúgtam tőle…

A Szabad Európa rádiót hallgattam a világvevő rádiónkon, bevésve a skála alá a megfelelő helyeket, hogy mindig megtaláljam azokat a jó kis pörgős zenéket - nagyokat táncoltam a szobában a „tiltott zenékre”, mert akkor mindig azt éreztem, szabadon élek!

                                                   ……………………..

 

Fiú helyett lánynak születtem, gazdag helyett szegénynek! Hiába volt a jó hang, ha nem volt pénz az iskoláztatására, és a csodás sporteredmények sem értek semmit, ha nem volt kitartás!

                                                                Alig éltem pár évet, és máris egy rakás „hiba”!

                        Ez már három, a szívemnek kedves, és fontos dolgok közül… és még mennyi lesz?

                                                              Basszus, már most fáj, ahogy leírom a szavakat!

Fodrász szerettem volna lenni és helyette beadott az Anyukám, egy ipari iskolába, ahol, ha elvégeztem a három évet, akkor egy vasipari szakmunkás, válthatott belőlem!

Szép kilátások! Nem baj, csak legyen pénz - amiből, addig sem volt sok az életemben, hát még azok után - mert Anyám elvette minden pénzemet…- Majd én beosztom neked! – mondta! 

Bazd meg Júlia, ezért dolgozol, mint egy állat”? – utáltam magamat és ezeket, a negatív megnyilvánulásaimat, mert feszített belülről a fájdalom!

A szakmunkás képzőben tapasztaltam meg életemben először, hogy milyen is a férfi nem! Volt ugyan két bátyám, de ők csak csicskának használtak, és ha haragudtak az életre, akkor ott voltam nekik én, akibe jó nagyokat lehetett rúgni!

Az általános iskola olyan volt nekem, mint egy burok! Az utolsó olyan osztály voltunk ahol csak lányok tanultak együtt… de az utánunk következők már koedukáltak voltak!

                              A „szüzek” mi voltunk… és nem csak az osztályba, hanem az életben is!

Szóval otthon már jól bírtam a „kiképzést”, de nem úgy az ipari suliba, ahol huszonnyolc fiú, és négy lány volt a felállás!

És ez a tény egy új tantárggyal gyarapítottam az amúgy is nehéz helyzetemet… és ez a „szokjuk a fiúkat” tantárgya volt! A legények erőszakosak, taplók, és bunkók voltak velem, amit egy évig tűrtem… és akkor… történt valami!

Egy alkalommal sikerült úgy megcsapnom egy hangadót az osztályból - aki híres volt az elfojtott, gusztustalan dolgairól - hogy akkor, és ott, vége lett ennek a rossz álomnak!

A nagydarab barom a hátam mögé lopódzott az egyik szünetben, és megmarkolta a cicimet… de nem volt szerencséje, mert gyors voltam, és belépő tanár már csak a csattanást hallotta - de azt hogy ki adta a pofont kinek, nem látta!

Hiába faggatott a tanár, nem árultam el a fickót, onnantól egyenrangúként néztek fel rám, és befogadtak a fiúk is!

Túl gyorsan telt el az a három év, és én a gyerekből hip -hop felnőtt lettem! A MOM—ba kerültem, mint marós szakmunkás!

A szervezettség, és kötelezettségek, amik nehezen mentek nekem. Lázadó természetem, és az, hogy a gyengébbeket mindenáron megvédjem, gyorsan kiütközött rajtam ezen a helyen is!

Az általános iskolában az utolsó voltam, aki nyolcadikosként úttörő lett. Nagy szégyen lett volna az iskolára nézve, ha nem avatnak fel… de én nem törődtem az ilyen és ehhez hasonló „butaságokkal”.

Aztán a gyár a maga hagyományos felállásával, és a szigorú szabályaival. Reggel 6-tól, délután 2-ig, és a délutános műszak 14-tól, este 22 - óráig, úgy kellett dolgoznom, ahogy a férfiaknak!

Este azonban én voltam a „kisgyerek” mindig, aki végig szaladt 5 – 6 utcát a Keletitől, nehogy valaki elkapjon a büdös nagy magyar éjszakában!

Zárták a kapukat tizenegy órakor, és én rendszert csináltam abból, hogy végig sprinteltem az utat hazáig, pedig nem volt leányálom tíz, tizenkét óra állás után… ezt elhihetitek nekem.

Kisest csináltak belőlem - láttam Fidesz Strómant, és jártam a Magyar Rádióban egy riport erejéig! – Nem féltél, amikor beszélned kellett? – kérdezték, de én nem tudtam, hogy mit jelent az a szó, félelem!

Nagy pofám volt, és mindig hangot adtam, annak, ami nem tetszett! Egyáltalán nem szerették a főnökök, azt, aki akkor voltam… de: - Szokjanak hozzá, ha azt akarják, hogy itt dolgozzam nekik! – ordítottam bele a nagy világba!

A kollégáim imádtak, és ez állandó céltáblává tett a főnökeim szemében. – Tegyél lakatot a szádra kislányom! – Anyám, hiába csitított, csak hergelte bennem azt a sok mindent, amit Ő és Apám tettek belém!

                                            Tizennyolc éves, harcos nő voltam, egy szűz testében!

Sérthetetlennek éreztem magamat, és óriási erő volt ebben a tudatban… amikor, életemben először menthetetlenül szerelmes lettem!

Gyuri” minden álmon netovábbja volt! Úgy éreztem, csak Ő lehet az, aki elveheti a szüzességemet! Azt kívántam, hogy repítsen a fellegekbe, mint egy igazi nőt… és én ezt, el is mondtam neki!

A csalódás, amit okozott, elsősorban a fájdalom miatt volt, és azért mert azt képzeltem, hogy a szerelem elég ahhoz, hogy ne érezzek fájdalmat az testemben!

                                 A könyvek hazudnak, és soha nem az igazat írják. HIBA, NAGY HIBA!

 

A felnőtt életem horrormisztikus valósággal kezdődött! Az első szerelem, az első szex, és az első csalódás szorosan összefüggött az én esetemben, mert naiv, buta kislányból, tíz perc alatt, sokat tapasztalt, csalódott nő vált belőlem!
 

Túl gyorsan nőttem fel, a csalódások még a mai napig is túlontúl nagy döfések nekem? Fiatalon megtanulni ilyen dolgokat, óvatosabbá tehetett volna - de én hittem még a csodákban - de az ábrándozás, már akkor úgy tűnt, hogy egy életre eltűnik a szótáramból!

                Soha többet nem ejtettem ki a számon ezt a szót! – És a remény? – kérdezhetné valaki!

                                       – Basszátok meg - olyan nincs is!

                                     - Bizony, ez van… vagyis inkább ez az, ami nincs! – mert így helyesebb!

     

Nagyon sokáig elkerültem a férfiakat. Egyszerűen féltem tőlük. Nem akartam sebeket magamnak, túlzottan fájdalmas volt az első mindent eldöntő találkozásom a férfinéppel!


 

A SPOROLÓS VENDÉG!

 

Az embert, Zolinak fogom nevezni! Szerette a masszázst, és mindent, amit adtam neki és Ő, a világ legtermészetesebb módján elfogadta mindezt, csak ingyen legyen!

Ha mégis adott a sok jóságért valamit, azt úgy tette, mintha a világ összes kincsét tette volna elém!

Egy alkalommal beállított egy szál gyertyával és egy doboz gyufával! Mosolyogva tette le az asztalra, és arra várt, hogy megkérdezzem tőle: – Mi ez? Nekem hoztad? – de én csak hallgattam és a nagy kérdés elmaradt.

Elfelejtődött az „ajándék” és amikor elment, akkor vettem észre, hogy még mindig ott vannak az asztalon a dolgai…

Ahogy felvettem a gyufát, észrevettem, hogy valami írva van a doboz hátuljára! „Ez a gyertya, és minden egyes szál gyufa fénye melegítse a drága szívedet, sok szeretettel!”

Az első ilyen ajándéka után kaptam a másodikat és rajta az irományait, amit imádtam! Gondolt rám mielőtt hozzám jött, és tudta, hogy busásan visszakapja a figyelmességét, amit azzal a kis semmiséggel adott nekem.

A női lélek és annak, rejtett bugyrai előtörnek egy – egy ilyen mondat olvasása közben, amit még mai napig is gyakran megsiratok.

Nulla pénzből óriási érzelmeket is meg lehet mozgatni egy emberi lényben, ha annak a neve: Júlia!

Ahogy öregszem egyre érzékenyebb leszek arra, hogy belőlem csak egy van! És aki ezt az egyet meg akarja kapni, az áldozzon érte!

És itt most nehogy nagy dolgokra gondoljatok… egyszerűen a gesztus fontos, és egy „gyufásdoboz gyertyával”!

Remélem, nem vagyok telhetetlen, és azon vagyok nap, mint nap, hogy szeressem magamat. Ha elégedett vagyok azzal, akit belül érzek, akkor, én is többet tudok magamból adni másoknak – és ezt teszem, minden gondolkodás nélkül!

Mert kapnom kell, hogy adhassak, és sok kicsi keskeny csíkra vagdalva szórni akarom a jót magamból, minden halandó férfinak.

                                                        MERT, MEGÉRDEMLIK!


 

HÍRESEN „OKOS” VENDÉGEIM!

 

               Hétköznapi ésszel fel sem fogható befolyásosság és ismertség, az, amit a kezükben tartanak! 

Ők azok akik emberek sorsáról döntenek, amit aztán jól vagy éppen rosszul mozgatnak, akikből a hatalom kétféle arcot csal elő és mutatják felénk, akkor is, ha tetszik és akkor is, ha nem!

Az egyik része; szerény, visszahúzódó, láthatatlan, vagy épp az ellenkezője; határozott, kemény, és végtelenül egós!

Mindkét csoport tudja, hogy kik ők, és azt is, hogy mitől forog a föld! Határozott elképzelésekkel bírnak a külvilágot illetőn; de belül zűrzavar és káosz az úr!

Túl sokat gondolkodnak, és ez rányomja a bélyeget a testükre. Gépiesen, érzéketlenül űzik a világ legszebb csodáit, úgy hogy közben egy pillantást sem vetnek a másikra… csak futnak előre, mint az űzött vadak! A lényeg az, hogy folyamatos mozgásban legyenek –„mert nincsen megállás”!

Illetve van, mert aludni is kell néha, ilyenkor egy kicsit mindig „meghalnak”, és másnap újra feltámadnak; csak közben fogy az erejük, és néha azt érzik: „MEG KÉNE MÁR ÁLLNI”!

De, mégsem teszik, mert: „FELADAT VAN, AMI RÁM VÁR”!- és ha még sincs, akkor csinálnak maguknak!

    - Mi, az hogy nem csörög a telefonom? – kómás fejjel kérdezik, és visszacsuklanak az ágyamra. - Kutyának sem kellettem? – sokkal inkább önmaguktól kérdezik, mint tőlem - fekszik az ágyon, de a teste ugrásra készen!
     

                        A SZENTSÉGIT, FASZOK - ÍGY NEM LEHET - TÖNKRE AKARTOK MENNI?

 

Egy külső szemlélő irigykedve mondaná: – Jaj Júlia hozzád annyi „érdekes” és híres ember jár! – - Így van!- mondom nekik és nincsen kedvem hozzáfűzni semmit.

Amikor azonban, felfekszenek az ágyamra - és próbálom az elvesztegetett évek réseit betöltögetni kerek egésszé - háládatlan feladatnak tűnik, és nem is mindig sikerül.

De, egy ponton túl minden megváltozik, és érinteni lehet a különbséget a testükön és az ölelésükben - amikor távoznak!

 

EZ, AZ ÉN KÖNYVEM! JÓ EZ AZ ÉRZÉS!  

Itt olvasom a füzetemben 2003. 08. 22-n, „Átvert egy férfi, és „bosszúból” elkezdtem írni a könyvemet”!

Mi ez? Atya világ, akkor még alig történt velem valami. De ami történt – másnak - az egész életét jelenthette volna.

Ugyanebben a füzetemben találtam egy fénymásolt papírost, amit az egyik vendégem hozott el nekem, hogy én is tudjam, mit írnak rólam a férfiak a neten!

Az igazsághoz tartozik, hogy nem nézegettem én a netet akkoriban! Valahogy, soha nem fért a fejembe, és nem értettem, hogy minek erről írogatni.

Talán azért teszik ezt a férfiak, amiért most én is írok; hogy megosszam és felidézzem a szép és a csúf emlékeimet? Íme, néhány gyöngyszem belőlük:

Tiszteletreméltó Makktársaim! A minap „J”… t kerestem, az üzenetrögzítője sajnos közölte, hogy a drága pihijét tölti, de átirányított/erőnlétem biztosítása/ JULIKÁHOZ. A hölgy nagyon kedves, intelligens/nem lesi az órát/ egy óra helyett másfelet voltam nála, és nem volt felár! Jól kommunikál, igaz nem egy mai évjárat, én 30-nak saccoltam. A masszázs szakszerű, élményszámba megy –előtte- utána fürdő/hátadat megmossa/számla rendezése a végén.

Az ár és a szolgáltatás legmesszebb menőkig arányban van! Jártam már egy-két BN.-nél, de ilyen franciában még nem volt részem. J

                                   Aki nem a fiatalabb virtuózokat keresi, mindenképpen ajánlom. Tele…”

.....................................

Meglátogattam Julikát („X”… kolléganője) aki az előző beszámolóban említett 30 körüli évjárat helyett, még legalább + 20. Na, mindegy. A hölgy csak masszírozást vállal, ha szimpatikus vagy neki, akkor erotikus befejezéssel. Erősen masszíroz, szerintem, jól csinálja. Egyszer kipróbálható. Részemről a fiatalabb masszőrnőket jobban szeretem.”

..........

                       Olvasom ezeket az írásokat, és olyan mintha nem is rólam írnák!

URAK! Van valaki rajtatok kívül, akit ez, izgalomba hoz, vagy csak a tények közlése miatt, ez a nagy buzgalom?


                                                ................................

 

VIGYÁZZ! A MAGÁNY! (CSÍKOT HÚZ UTÁNAD---------------

 

Tény, hogy nagyon sok furcsa ember jár hozzám. Ő is mind-mind magányosak! Még akkor is , ha van család körülöttük....

Furcsa mód, nagyon sok közöttük, aki számítógépes, vagyis, alapból sokat van egyedül. A gép és ez a munka ....elmagányosítja az embereket!

Ezek a fazonok. Egy pillanatra nem képesek kikapcsolni. Pl: az a szoftverfejlesztőarc, aki tegnap volt nálam.
      59 éves, normálisnak tűnő sportos alkat, aki nagyon sokat ad magára ......Kívülről!!!


És akkor oda teszi magát az ágyra....... és folyamatosan azt kellett mondjam neki “ lazíts....ne olyan feszesen “......Szegény annyira uralni akarta a testét , még akkor is amikor nem kellett volna.....Képzeljétek el, hogy ezek az emberek egy pillanatra nem képesek lazítani, sem éjjel, sem nappal.

És ez még nem volt elég, mert amikor elment azt mondtam neki, hogy: - MOST meg fogom ölelni! - na ettő aztán nagyon pánikba esett!

Azokban az időkben sokat dolgoztam és rettentő kevés időt töltöttem a családommal. Írtam már korábban, hogy képes voltam bárkit faképnél hagyni – mert ha jött egy telefon - én abban a pillanatban rohantam dolgozni.

                              Ketten voltunk! A vendégeim, és én – amikor elmentek – egyedül maradtam.

                                                                               ...................................

                          Ékkor most ide a legnagyobb igazság!!!!! A kefélés is, csak egy társas magány.

Ahhoz hogy mégse legyen az, kell hozzá egy kis érzés; lehetőleg mindkét fél részéről. Hogy, mégis, milyen érzés? Teljesen mindegy, csak legyen ez a valami, egyetlen százalékkal több, mint a semmi – és ha ott volt, akkor talán ez a társas magány, átalakulhatott egy közös élménnyé!

    Egy régóta visszajáró vendégem kérdezte meg tőlem egyszer masszázs közben:- Nem veszed le a bugyidat?

                  - Mi a bajod?- kérdeztem – Csak egy ötlet volt. – mondta. – Felejtsd el! – válaszoltam.


 

              Ebből is csak egy társas magány lehetett volna, és ezt a fost, egy idő után nem tudtam benyelni

                                                         ....

Volt egy nagyon kedves ismerősöm, Józsi bácsi; aki, megpróbált felvidítani, csak, azért hogy mosolyogni lásson:

                               - Amíg nem jön Rigó Jancsid, addig érjed be mignonokkal! –mondta.


 

AZ „ANGYALI” LAKÁS!

 

Egy hónap után, újabb költözés várt rám. Akkor még nem tudtam, hogy egy olyan lakásba fogok öt és fél évet eltölteni, ami mély nyomot hagy majd a lelkembe.

Azt gondoltam, hogy az új lakást nehezen fogom megszokni. Ki voltam, mint az állat, túl sok volt nekem a munka mellett az újabb helyváltoztatás. A lakás óriásinak tűnt, még úgy is, hogy sok új dolgot vásároltam bele!

Történt egyszer, hogy egy szépséges kínai szőnyeggel leptem meg magamat. Az áruházban nagynak és robusztusnak tűnt, de a szobámnak csak egy kis részét fedte be, és ez csalódás volt nekem. Sírtam… pedig egy csodát vittem vele a lakásba. Az ismerősök fürtökben aludtak rajta, egy - egy hosszasan elnyúló buli után – mert imádták!

Sok jóság történt a falak között, de voltak nagy sírások és könnyek is. Az unokahúgom volt az első a sorban, aki szerette volna a falakat megtisztelni azzal, hogy ott veszítse el a szüzességét, de sajnos az embere az utolsó pillanatban csütörtököt mondott!

Aztán voltak, akiknek sikerült! Többször aludtak együtt közös barátaim, később külön – külön is, de a falak mindig emlékeztették őket a régi szép időkre.

                  Az ÚJ helyek, mindig tartogattak nekem, ÚJ izgalmas embereket is!

(Tesztemberem mondta a minap: - Ha „jellemezném” a szobádat, akkor azt csakis nagyon színesen tenném! J)

Emlékszem egy nemzetközi futárszolgálat, magas beosztású emberére. Örültem annak a csekély három találkozásnak, amíg láthattam és érezhettem, mert ő aztán hagyott maga után egy határozottan kellemes hangulatot, amitől minden nő nőnek érezhette magát! Ezek a típusú férfiak, hordoznak magukban egy olyan pluszt, amivel születni kell.

Magas, megnyerő szőkés hajú férfi volt. Akaratos orra alatt gyermekien kisfiús, mosoly húzódott, amitől minden valamire való női személy elalélt volna!

- Hűs forróság van a kezedben!- mondta, és ez egy kicsit más volt, mint amit addig hallottam a férfiak szájából!

A borravaló, amit ezek a férfiak adtak nekem, mindig arról szólt, hogy a korrektséget díjazták vele.

                                     ………………………………………..

 

Néztem otthon a tévét, és mit látok… hol az egyik, hol a másik vendégem néz vissza rám a képernyőről, alatta az igazi nevükkel. Csak mosolyogtam ezen, és meg sem lepődtem....

 

                                             És ez a hét, tartogatott egy sokadik meglepetést is nekem!

 

                                                                     

Szólj hozzá!

MEGHATÁROZOTT CÉLU HASZNOS VÁGY!

2011.02.03. 08:57 J. HIMMM - Egy masszőrnő vallomása

 „Ezer” évvel ezelőtt egy hétvégi hajnalon csengett a telefonom! Az ember azonnalra kérte a szolgáltatást… és nem érdekelte a tény, hogy az idő nem kedvez neki!

- No hiszen, – mondtam, - ha próbálná ebbéli óhaját egy emberi időszámításba áttenni, akkor találkozhatunk, de addig csak azt tudom ajánlani önnek, hogy aludjon jól!

Sajnálkoztunk mindketten a sors fintorán, és folytathattam az alvást. Szegénykém, hiába ígért fűt – fát, hajthatatlan maradtam; mert olyan jó volt visszabújni a melegágyba.

Teltek múltak a hónapok - pár halovány kísérletet tett az ember - de időpontot soha nem tudtunk egyeztetni.

Be is került a száma a telefonomba, és a neve helyére ezt írtam: „Soha ember”!

Aztán, csodák csodája, valamikor a nyár végén, újból látom, hogy hív.

Van Isten, jó az időpont, jó minden! – Rohanjon kedves uram, – mondom neki – nehogy, valami közbe jöjjön!

És már csenget is… és kit látnak szemeim? Egyszer, ez a férfi eljutott az ajtómig, és onnan faképnél hagyott, mint eb, azt a bizonyos sz...át…

 

               Akkor, régen, hanyatt homlok elmenekült, de a teste most erősebb volt, mint az agya, és maradt!

 

                                                    ÉLETEM EGYIK LEGJOBB MASSZÁZSA VOLT!

Öröm volt masszírozni, szinte percek alatt éreztem egyre simábbnak nem csak a testét, hanem a lelkét is! A hátmosás és egy ital után már csak a fizetés maradt hátra.

- Fizethetek százasokban? – kérdezte, és előre vigyorgott a válaszomon!

    - Hát persze! – vágtam rá önműködően, mert teljességgel meg voltam róla győződve, hogy blöfföl!

    De egyáltalán nem így történt, mert elővett egy nagy fémdobozt a táskájából és az asztalra öntötte a tartalmát.

- Nyaralás után csak ez maradt a malac perselyemben és már nem tudtam tovább várni erre a csodás masszázsra! Bocsánat, hogy így fizetek!

 

            Nagyon jó alany volt és megérdemelte a legjobb masszázst, amit a százasaiért kaphatott.

 

A MÁSODIK ZUGLÓI LAKÁS!

 

Az ember, addig van egy helyen, amíg dolga van ott. Sokszor csak az a dolgom, hogy felismerjem; már nincs ott dolgom!” Je!

Nagy változás elé néztem! A kapcsolatunk megromlott a kolléganőmmel, és egy buta félreértés miatt minden szétesett. Hetekig nem beszéltünk egymással és egyre elviselhetetlenebb lett a légkör. Aztán egy levelet kaptam tőle, amiben meghatározta, hogy mikor kell elhagynom a lakást!

Eljött a búcsú ideje, és az élet megmutatta a kegyes oldalát is nekem, hiszen, abban a hónapban jól kerestem!

                                                 Akkoriban kezdtem hirdetni a neten.

                                                                 ....................

           Nagy szerencsével, sikerült berendeztem az új helyemet, és a világ legtutibb ágyát megvennem!

De ez nem volt elég, mert egy asztalost fogadtam, és még sokat költöttem arra, hogy az - az ágy a kényelem csúcsát jelentse a vendégeimnek – és magamnak!

A költözés reggelén kaptam ezt az sms: – Jól aludtál Drága? Jó lenne most veled szeretkezni! Szoktál ilyenről fantáziálni?- írta, az én rajztanárom.

Naná, hogy a nap szebben süt, ha írsz nekem, legyen az, bármi, csak a Te kezedtől kapjam! – válaszoltam neki a pakolás közben.

Végre egyedül voltam az új lakásban, és a pici szobám után, minden olyan betölthetetlenül nagynak tűnt.

Aztán elromlott az idő és írnom kellett, az érzéseimről: „Esik az eső megint. Nincs nálam esernyő Ilyenkor mindig az összebújás, jut eszembe, és az, hogy milyen forró a péniszed, amint belém hatol”… - és olyan érdekes volt, mert közben sírtam, ahogy a szavakat leírtam.

                                                                                 ...............................


Alig voltam azon a helyen másfél hónapot, de megérte, mert ott találkoztam azzal az emberrel, akinek nagyon – nagyon sokat köszönhetek!

                                     Igen, Ő az – ÉDEN - akiről még nagyon sok megosztani valóm lesz!

Egy keddi nap délutánján csengetett be hozzám először. Már akkor feltűnt a rakoncátlan haja, amitől olyan volt, mint egy utcagyerek... és közben itt olvasom a füzetemben, amit írtam róla: „Éden, egy INDIGÓ ember”!

Amikor elment azt ígérte, visszajön! Alapból jó napom volt, mert aznap meglátogatott focistám is, aki életében először fuvarozott haza.... naná, hogy csodás napom volt!


 

ÚJ LAKÁS, ÚJ VENDÉGEK, ÚJ ÉLET, EZ KELL NEKEM!

 

Azonnal szerelmes lettem az új lakásba! Sikerült úgy berendeznem, hogy minden ember jól érezte magát benne. Gyorsan kialakult a nyugalom a falak között. Hogy miért? Talán azért, mert ami a négy fal között történt, mindig jó volt.

- Szia, Júliám, hogy vagy? Sokat gondolok rád! Nagyon beteg voltam a héten; egy hete nem tudok enni, de már javulok. Jó pihenést, és puszilom azt a szép, és ízes, meleg puncidat! – írta, rajztanárom!

(a kutya ellopta a jegyzeteimet a székről és arra lettem figyelmes, hogy csíkokra szabdalja…na, ne már!

- Vártam, hogy jelentkezz. – írtam neki, - nem akartam zavarni, a tanítási napokon.

 

Ha nem is voltunk közel egymáshoz fizikálisan, de az üzeneteit olvasva, mindig azt éreztem, hogy mellettem, van és ez forrósággal töltött el belül!

                                             …………………………..

 

(Tudtátok, hogy a szexben minden elfogadott, ha olyan emberrel csinálod, akiben megbízol? Nem kell hozzá szerelem, csak mérhetetlen elfogadás; és akkor minden tökéletesen működik!)

Sok hasonló gondolattal volt tele a fejem akkoriban, és ettől, szinte teljesen elmúltak belőlem az elvárások. Különben is szabad voltam, mint a madár… de, egyedül repülni éveken keresztül fárasztó tud lenni.

- Júlia! Miért szeretsz velem szeretkezni? Miért jó? Mit szeretsz bennem? Szabad ilyet kérdeznem?- mindig sok kérdése volt az én rajztanáromnak! 

  •  Talán mert, erős, határozott péniszed van!- válaszoltam neki,- Célratörő, kitartó, és én tökéletesen hiszem, hogy ami nekem kell, azt a te farkad tudja, és ez jó! A plusz hozzá még, a kedvességed, de a lényeg mégis; a hangod; ami totálisan izgató, ugyanakkor megnyugtató is egyben. Talán soha nem mondtam még neked - de a testednek van egy különös illata – ami minden alkalommal felkorbácsolja az érzékeimet!

     

MINDIG VAN: ÚJRA!

                                 - Jó éjt, szép Júlia!- kaptam ezt az sms egy régi vendégemtől!

 

Ilyen üzenetek után, mindig gyorsan újra jelentkeztek, azok az emberek, akik egy időre eltűntek, aztán megint ott feküdtek az ágyamon. – Köszönöm, hogy ember számba vettél, köszönök mindent Szép Júliám!

A férfiak szeretnek barangolni, de szeretik a biztonságot is; aztán egy nagy kör megtétele után visszatértek, és én mindig nagyon örültem nekik.

 

MEGHATÁROZOTT CÉLU HASZNOS VÁGY!

 

SMS érkezik „Att”-tol.

- Öt órára nálad vagyok!

- Mit is akarsz egész pontosan?

- Téged!

- Bátor vagy!

- Miért?

- Nekem férfi kell!

- Én is az vagyok!

-…

-…

- Akkor várlak! (kis idő múlva egy újabb üzenetet küldtem…) - Bocs, de valami közbe jött. Hat óra, még jó lenne?- próbáltam menteni a menthetőt.

    - Meggondoltad magad? Akkor inkább hétfő!- szegényke, teljesen elkeseredett. Aztán a semmiből egy utolsó sms:

    - Nem bírom ki hétfőig! Hat óra, és ott vagyok, elintézem, hogy később menjek be! Puszi!

 

Izzadtan, loncsosan érkezik – tényleg rohant ez az őrült – átölel az ajtóban – megfeszül a teste, ahogy megérintem azt a feszes popsiját!

Att.”- -nak csodálatos alakja van, hozzá, szép kis pofija, amin nem látszik a kora. Elmúlt már harminc éves, de még most is olyan, mint egy kiscsikó azzal a ruganyos alakjával.

Egyszer, egy alkalommal összebujtunk, de olyan rosszul sült el az egész - hogy amikor eszembe jut - kiver tőle a veríték!

Kutyafuttában lebonyolított, rosszul átgondolt kósza ötlet volt – így utólag nem is csodálkozom azon, hogy olyan rosszra sikeredett! Kicsit féltem aztán minden közeledésétől, és elfojtottam „Att.” összes próbálkozásait - de mindig olyan kedves volt - és én is akartam, ami ezután következett.

                                              Szóval megérkezik – és indul a játék!

                          Mindketten tudjuk, hogy ez most más lesz, mert minden olyan optimálisan támogató…

Segít bennünket a félhomály, a zene, a meleg szoba, az illatos ágy, és a két ember, akik szemlátomást kívánják egymást! Az összes elfojtott máz lekerült rólunk – és közben eszembe jut, hogy milyen nagyon türelmes - kivárta azt, amikor én is akarom… Ő, egy igazi okos férfi!

Egy pillanatra sem engedte át a kezdeményezést, olyan brutális, és férfias volt, ahogy akkor szeretem a szexet, ha kívánok valakit.

Átölelt a karjaival; szinte körbefont a csodálatos testével – éreztem, ahogy dobogott a szívünk a csukott szemeink mögött! Lüktetett a vér minden pólusunkban – az agyamban egy kattogó gép, átvette teste ütemét…

MÉG! – MÉG! – MÉG! – dobolta valami a fejemben – az apró sikolyok és nyögések– mintha nem is a mi szánkból törnének elő.

Hihetetlenül cselekvő és céltudatos lehet az a vágy, aminek a tárgya, éppen kéznél van! Jó helyen, jókor, közhelyek, és mennyi igazsággal!

             Ilyen is volt… és még ilyenebb is… jó, hogy leírtam régen őket, valamit már akkor is tudtam!

                     Később azt mondta:- Amikor írtam az SMS-t, gondolatban, már szeretkeztünk!

          „Profi” mondaná minden nő, aki összebújhat „Att.”- -val. Nekem sikerült, és ez boldogság volt.

                                                                                .........................................

 

                            Abban a pillanatban indul a marketing, ahogy az ember felveszi a telefont.


Mindig el kell hitetni a telefonálóval, hogy a számára legjobb helyen jár, és amit tőlem kaphat; más, jobb, mint a többi! Rutinszöveg (!), vágná rá, sok ember, de persze ez nem igaz; mert feltételezhetően a kételkedőknek soha nem adtak még el, egyetlen szolgáltatást sem telefonon keresztül! Tanulni kell ezt is, mint minden mást az életben.

Olyan ez a hang,- mondta egyszer egy férfi,- aki mindent tud az életről, és mégis pozitív tudott maradni!”

És a rutin szöveg után, mindig jó érzés volt emberi, kötetlen hangnemben folytatni a beszélgetést a „semmiről”… csak a szavak, és a hangok kedvéért! És ebben rengeteg partnerem volt… mert, nagyfokú nyitottság kell ehhez a fajta társalgáshoz: meggyőződés, alázat, és határozott fellépés!

 

Tudni, hogy meddig mehetsz el ebben az eladásban: az „önmagad” eladásában!



 



 

Szólj hozzá!

A HÖLGYEK NEM AKARNAK LEVEZETÉST!

2011.02.01. 18:32 J. HIMMM - Egy masszőrnő vallomása

Egy ismeretlen telefonról hívtak, aki bejelentkezett elmondta, hogy épp a klinikán ül a sógorával, aki megadta neki ezt a számot, és ha végeznek, akkor elhozná „beteg” vendégemet egy gyógyító masszázsra. – Hát, persze hogy! Szívesen!- egy óra múlva már az ágyamon feküdt a két méter tíz centis vendégem, aztán amikor elment, már fitt volt, és le tudott menni a lépcsőn gyalogosan.

                                                                          ...............................................


Tavasszal, amikor virágoznak a fák és elindul útjára minden pollen; megkétszereződnek a lazításra vágyók! Mintha tudnák, hogy az ágyamon nem kell zsebkendő, mert ott nem folyik az orr, és nincsenek könnyek… de, ahogy kimentek az utcára, fokozatosan minden nyűgük visszatért!

Hogy miért volt minden tökéletes abban a szobában? Előttem is titok!

Az emberek ide jönnek valami furcsán csavarodott állapotban, és mire elindulnak, valahogy helyükre kerülnek a dolgok bennük… ami közben történik, arra senki nem emlékszik, és mégis működik!

Nem kell ahhoz koros embernek lenni, hogy valaki elcsigázottnak érezze magát! Elég az, ha valami csalódás éri, vagy ha döcög a szekér, ha napokig kialvatlanul ébrednek, vagy virágba borulnak a fák, és máris ott van az a kényelmetlen érzés; valami nincsen rendben!

Ilyenkor, sokszor hallottam a vendégeim szájából; „Nem értem, mit teszel velem Júliám”.

- Tőled Kedves, mindig olyan jól megnyugszom! – elalszanak az ágyamon, és amikor felriadnak, - Hihetetlen, hogy el tudtam aludni! – ilyen csacska mondatokat nyögnek ki magukból.


 


 

Körülbelül ebben az időben kaptam egy könyvet, aminek a címe: Talpmasszázs otthon.


Egy aprócska kis könyv, rengeteg ábrával, és én kívülről megtanultam, úgy hogy közben magamat masszíroztam, mert kíváncsi voltam milyen érzés… egy jó talpmasszázs!

Valamikor, a lányom születése körül, egyszer elmentem egy talpmasszőrhöz, aki egy fürdőben masszírozott.

Még a szülés sem fájt annyira, mint az a masszázs. Másnap reggel arra ébredtem, hogy vérzek; óriási görcsökkel a hasamban fetrengtem az ágyban! Igen meghatározó, nagyon durva élmény volt, és én ezt nem akartam a vendégeimnek.

Ebben a műfajban is sikerült egy olyan stílust kialakítanom, amit teljesen egyéninek mondanék… és nem csak azért, mert nagyon hatékony - hanem, azért is, mert gyógyító – és a legfontosabb, hogy tőlem kapják!

                                                                              ....................................


 

Sok helyen dolgoztam a városban, mielőtt masszőr lettem. Néha betoppant egy- egy ember az „előéletemből”( amit pultok mögött állva dolgoztam le) és ezeket, a megváltozott körülményeket, kezelni kellett valahogy, hogy ne legyen senkinek se kellemetlen. Így aztán, nagyon sok emberrel hozott össze a sors!

Ők fellélegeztek, hogy egy „ismerős” arc fogadta őket, én pedig egy újabb szemszögből próbáltam „elfogadni” őket!

Nehéz volt a hirtelen váltás, de azt vettem észre, hogy ez a megváltozott körülmény nekik, mindig sokkal kellemesebb volt, mint nekem.

És aztán ott voltak a barátai inkább, mintha a gyermekeim, vagy a rokonaim lettek volna.

Aztán a barátnőim, akik örültek, hogy egy nő érinti a testüket, és nem kell magukat kitenni, egy „idegen férfi” szemének és kezének!

Sok vendégem megkérdezte: - A hölgyek is szoktak befejezést kérni? – talán, mert a férfinép mindig magából indul ki?

- Naná hogy nem! A nők félnek attól, hogy valaki molesztálja őket, éppen ezért választanak az esetek 99% -ban egy masszőrnőt, és nem egy férfit! – ebből is látni, hogy mekkora szakadék tátong a férfi és a női gondolkodás között!

                                                                                 ...................................


 

Egy új CD lejátszóval ajándékoztam meg magamat, mert a régi nem bírta a strapát! Ezek az alkalmak olyanok voltak nekem, mintha egy nagy álmom valósulna meg, kis részletekben.

Aznap éjszaka, fél 12 – kor felhívott egy férfi, akit „Janinak” neveztem el. – Unatkoztam, mert nem tudtam aludni, és kíváncsi voltam erre a hirdetésre, és arra az emberre, aki mögötte van! – mondta… Aztán egy órát beszélgettünk, és megígérte, hogy egyszer meglátogat!

Másnap délben csengetett a kapuban! Zöldes – barna szemei párhuzamosan álltak a szemüregeiben, és úgy tudott velük nézni, hogy elfelejtettem azt is, hogy hány éves vagyok! Három órán keresztül együtt voltunk, és amikor elment, azt mondta: - Tegnap éjjel, és most is ugyanazt a fájdalmat érzem; mert, most el kell válnunk!- de én csak mosolyogtam ezen, és jól esett a mondata!

    Az előző esetből is kitűnik az, hogyha valami jó, akkor rohan az idő: - Három óra, mit nekem! - éppen ezért, soha nem fogadtam fél órás vendégeket.

                                     Vagy átküldtem őket a kolléganőmnek, vagy el kellett menniük!

Az energia, amit beléjük feccölök, körülbelül fél percre se lett volna elég, és csak egymás idejét raboltuk volna.

                                              Ráadásul, úgy hogy semmi értelme nem lett volna neki!

                                      Mert ez is, része volt annak, amit én a jó masszázsról gondoltam!

                                                                               .........................................

A hely ahol dolgoztunk, egy feneketlen tó mélyén fekhetett, mert néha elnémult a telefonunk… Ha egy idő után mégis megszólalt, nagy volt az öröm, mert akkor aztán özönlöttek a hívások… és be lehetett pótolni a kiesett időt!

(Mára már, ez is megváltozott! Amit régen be lehetett pótolni, mostanra elvesztegetett idő, sem behozni, sem befoltozni nem tudod már… mert a múlt, soha többé nem hasonlított a jelenre!)
 



 

AZ ÉJSZAKA EMBERE…



 

Március 20. volt. Amerika, és Franciaország letámadta Irakot.


Hosszú volt az éjszaka, mert este fél 10 –-től, éjjel 1 óráig beszélgettem Endrével. Ahogy letettük a telefont, kimentem a konyhába egy kis vizet inni, és ahogy ott álltam az ablak előtt, hallom, hogy csengetnek a bejárati ajtónál – odamentem, és kitártam az ajtót, de nem volt ott senki!

Kiléptem a folyosóra, és hallgatóztam, hátha meghallok valamit… de semmi!

Biztos képzelődtem”! - visszamentem, és lefeküdtem aludni - alig helyezkedtem el az ágyon, amikor megcsörrent a telefonom!

Sándor” egy 33 éves, tolmács fiú volt, aki sokáig élt Izraelben, és egy neki megfelelő nőt keresett az „éjszakában”, amikor meglátta a hirdetésemet – aztán beérte volna már egy masszázzsal is, csak arra várt - hogy igent mondjak a kérésére!

Ki tudja megmondani azt, hogy mit miért tesz az ember? Megint egy olyan kérdés, amire nincsen józan magyarázat! Tényleg minden úgy történik, ahogy történnie kell? Nem gondolkodtam ezen, inkább elindultam Zuglóba.

Aztán mindketten meglepődtünk, amikor megláttuk egymást! Volt abban a pillanatban valami keserű döbbenet, ahogy szemtől szembe egymásra néztünk – mert ő sem volt szép, de nagyon kedves, és intelligens fiú volt - akivel jól „viseltük”, egymás külső hiányosságait!

Azon a hajnalon, egy ismeretlen embert öleltünk mindketten… Gyengéd, meleg, finom volt a teste! A karjai körülfontak a masszázs végén és ez olyan érzés volt, mintha ezer éve ismernénk egymást!

                 Napközben aztán kaptam egy sms:- Köszönöm drága, szeretlek ismeretlenül is!- írta…

                                                     SOHA TÖBBET NEM LÁTTAM!

                                             …………………



 

A VISSZAJELZÉSEK HIÁNYA.
 


 

Még mindig hadakoztam az előítéletekkel! Az egyik részem, rugalmas, és közvetlen volt, a másik részem pedig egy olyan oldalamat rejtette, ami rendkívül érzékenyen reagált a külvilág összes behatására!

Személyes kihívásomnak tekintettem azt, hogy sokan eljussanak hozzám… de a saját döntését mindenki maga hozta meg… én csak a lehetősége voltam, egy jobb választásának.

Mert, milyen egyszerű az élet, azon emberek számára, akiknek minden alkalomra megvan a saját készen kapott véleményük… és nem kell a fejüket törni, és még részvétet érezni sem.

Ők aztán azok, akik még a tanúságot sem vonják le, nehogy megismétlődjék a kellemetlenül szerencsétlen érzés az életükben…

Élhettek vele, vagy éppen, el is puskázhatták ezt a soha vissza nem térő alkalmat!

Persze az élet és a színpad között az a különbség, hogy a hamis elragadtatás helyett néha igazi könnyeket ejt az ember.

A telefonba minden tuti korrekt volt… de aztán ott álltunk egymással szemben… és az a pillanat nagyon sokszor kritikus volt mindkettőknek, és nem rám nézve… sokkal inkább arra, aki úgy döntött, hogy nem tudja bevállalni a választását!

Senkit nem lehet marasztalni, ha menni akar! Mindenkivel azt tettem, amit azokkal, akik maradtak; megédesítettem az együtt töltött idő minden percét - hogy tudják - legközelebb hová kell visszatérniük!

     Azok a napok, amikor mégis ott maradt valaki, jobb napok voltak a többinél, és nem csak nekem!

Mindenkinek ajánlom, akik uralkodni akarnak másokon, de nem tudnak uralkodni magukon - próbáljanak egyszer maradni – akkor - amikor indulniuk kellene.

                                                                                   ..............................

 

Saját magam szórakoztatására megteszek majd dolgokat és ez az elsődleges szempont mindig ÉN, leszek”!

Meg kellett tanulnom nem megbánni azt, ha nincsenek visszajelzések; még akkor is, ha valami el sem kezdődött, de máris vége volt.

Túllépni, és nem gondolni olyan emberekre, akik nem érdemlik meg az odafigyelést és az energia legkisebb fókuszát sem - nehéz lesz, mert nem így születtem. Felülírni magamban azt, aki vagyok, és nem tudomást venni arról, ami fáj?

                              Nekem ez nagy nehézség volt, mintha erőszakot tennék magamon.

Változnom és változtatnom kellett a hozzáállásomon, mert úgy nézett ki, hogy az, amilyen voltam, nem volt jó nekem!


 

                                                                                      .............................


 

(Van valaki, akivel kapcsolatban vagyok (?)… ami azt jelenti, hogy több mint a semmi - vagy épp ellenkezőleg - kevesebb?)

Amikor először találkoztunk, akkor már éreztem, hogy Ő más, mint a legtöbb férfi; aztán amikor elment, „adósságot” hagyott hátra. Soha nem hittem volna, hogy viszontlátom.

Aztán pár nap múlva, nézem otthon a tv… és mit látok? Közeliben mutatják azt a „szép fejét” és alatta az igazi nevét!

Azannyátnekiahazudósdöginek! Eltelt közben két év és sok minden másképpen alakulhatott volna régen, ha egykoron egy határozott nemet mondok a kezdeményezésére, de ez hál’ Istennek… nem így alakult.

 

MERT, TESTI KAPCSOLATBAN VAGYUNK… CSAK SZEX… SEMMI MÁS!

                                                     Basszus, van ennek egyáltalán értelme?


 

Egyszerűen, erre volt igénye, és én megadtam neki… ha akkor egy jól formázott nemet mondtam volna, akkor most nem tudnék írni róla! Vágjátok? Különben is ez a változat valahogy meg sem fordult akkor a fejemben.

Szóval, oka volt annak, hogy hagytam magamat megkefélni! Mert jó a sok szex a világ legtermészetesebb módján - egy férfi és egy nő!

Csörög a telefonom, és látom, hogy Ő hív: – ÉDEN vagyok! – mondja, és közben tök unott, affektálós a hangja.

- Mondjad drágám, figyelek!- érdeklődöm kedveskedve – közben arra gondolok, hogy „milyen kis köcsög”!

- Van egy kis időm, és mennék hozzád… – elhallgat a vonal túlsó végén - arra vár, hogy mit válaszolok - Ő feldobta a labdát, és nekem most le kéne ütnöm azt…

- Gyere! – nem vagyok bőbeszédű, de ő mindent ért, és ez – az, ami nagyon jó ebben a játékban.

- Fél óra múlva ott vagyok, de háromkor már kócolnom kell! – tudom és veszem az adást, de nem értem… miért ilyen szűkmarkú magával.


 

Készülök, mert mindjárt itt van, és ettől a gondolattól mindig nyugtalan leszek, várakozón vibráló, aztán „felhúzom magamban a fogaskerekeket!”… csenget, és már itt áll a kapu előtt!


 

Úgy érkezik meg, hogy abban a lendületben már benne van a távozása is…„Miért szeretem ezt a gépet?” Alig érintve „ölel” meg… tényleg csak egy – két szót váltunk egymással, és ez nagyon érdekes - mert ő egy nagyon intelligens, igen jól társalgó ember - aki mindenkivel szót ért… de itt és velem, ez valamiért nem működik!

- Mi történt veled amióta nem láttalak? – kérdezem.

- Semmi különös! – jön a túlontúl gyors válasz - „ezt tutira elintéztük”, gondolom magamban!


 

Közben elterül az ágyon és vigyorog, mint egy piros alma - tüzes fények gyúlnak a szemében- és azonnal reagál a teste, ahogy megérintem!


 

 

Mindig elcsodálkozom, mennyire óriásinak érzem magamat mellette! Vigyázok rá, nehogy összezúzzam a testét, mert ebben a felállásban, én vagyok a férfi, ő pedig az, akit éppen én kefélek… fasz nélkül!


Hagyja magát, és közben teljesen passzív, de az is lehet, hogy csak velem ilyen! (Egyszer azt mondta: „Meglepődnél”! – nem akartam bolygatni ezt a dolgot, és hagytam, hogy minden úgy legyen, ahogy ő akarja!) „Én nem vagyok semmiben ludas, hiszen itt sem vagyok”… - ha így gondolja, akkor ez nem is olyan rossz módszer!

Mert kinek lenne rossz az, ha nem kell semmit tennie - és mégis mindent meg kap – hisz ez, olyan egyszerű, mint az egyszer egy!

Velem van, és mégis érinthetetlen; én meg csak pörgök, forgok, ő pedig hagyja, hogy minden megtörténjen!

A teste minden érintésemre tökéletesen reagál, mert ő egy egészséges önbizalommal megáldott férfi, aki talán az életében nem mondott még csődöt az ágyban!

Miért teszem?”- kérdések rohannak meg, és már várnám a választ… „Olyan magányosnak érzem magamat mellette”… az agyam bepörögve ontja az egós mondatait!

Amikor majd megjelenik ez a könyv és sok ezer ember, olvassa - akkor talán kellő távolságból fogom, szemlélem a dolgokat - és a válaszok is megjönnek addigra, egyelőre nincs magyarázat!

Itt és most, ízlelhetem a teste összes pórusát… „Valamiért ide jön – nem máshová – pedig „ezt” bárkitől megkaphatná”.

Mindene megvan, amit elképzel magának - még több is talán - mégis hozzám dugja a fejét… úgy szopja a melleimet, mint egy kisbaba, puha lágy szájával, alig érintve azokat!

                                Másnap nézegetem a netet… és látom, hogy hol, merre járt!

Te kis buzi, tényleg, nem történt veled semmi érdekes”! – este küldök neki egy gratuláló sms, amire természetesen semmi válasz nem érkezik!

Hány embert ismerhet? Ezreket, vagy annál is többet… engem nem ismerhet… még véletlenül sem? Nem mi? Ha nem, akkor… akkor bazdmegjólöregem!”

                                                 ….........................

És egy újabb kis epizód több évvel ez előttről.....

- Szia, ÉDEN vagyok!- mondja a telefonba. - Látom öcsém, mi a helyzet? – kérdezem.


 

- Hát, csak úgy felhívtalak, hogy s mint? – és röhög a telefonba azzal a csúnyán gúnyos hangjával.

- Te büdös, hazudós kis dög! – de csak vigyorog, mint az állat, és aztán egy ilyen beszélgetésnek mindig SZEX a vége!


 

(Mindenemet megbénítaná a tudat, hogy egy ismeretségben többet akarok, mint az a másik tőlem…)

Ezért aztán, nem ábrándozom! Vele kapcsolatban meg egyáltalán nem! Ezt megtanította nekem, ami mindig is nyilvánvaló volt számomra, hogy vele nem lehet packázni!



 

MÁS - VISZONYOK!


 

Amíg mozgunk és tesszük a dolgunkat, addig folyamatosan tanulunk!

Sokszor a korlátlan szabadságból a falak közé zuhanok, oda ahová kevés fény jut el! Soha nincsen ez fordítva, vagy éppen másképp… ilyen rosszul vagyunk, mi emberek összerakva!

Hogy mihez is van jogom, viszonyítottan önmagamhoz és másokhoz képest, vagy miért harapok el szavakat, mondatokat?

                                                             N e m - t u - d o m!

Sőt, néha azt sem tudom, hogy miért hagyok félbe mozdulatokat és tetteket! Ott belül megszólal egy csengő, ami jelez… az ember leáll és egy másik tevékenységbe, mondatba kezd.

                      És minden marad lógva, úgy ahogy egy soha nem hordott ruha a szekrénybe.

Sokkal korábban, (amikor még fiatalabb voltam) ha férfit szerettem - tisztán láttam mindent. Tudtam, mit engedhetek meg magamnak és azt is, amit nem. A jogaim, amik csak illúziók voltak, mégis sokat segítettek nekem… és az érzés, amit szeretetnek, hívtak, mert akkor semmi baj nem volt ezzel.

Tele voltam bátorsággal és hittel! A semmihez viszonyítva is egy jó helyezésnek számított, ahonnan kiindulhattam, mint versenyző, bátran vállalva a magam „állását”, és hittem, hogy a „párom” is látja, tudja ezt!

                                                               Miről írok most? Nem tudom!

                               Nagy erővel tódulnak az emlékek a fejemben… jó nagy a zsivaj odabent!

Szóval a szóló férfiak után elindult egy folyamat, amikor már csak, nős, elvált, vagy özvegy férfiak jöhettek szóba az életemben.

A párkapcsolataim éppen ettől a ténytől borultak egy nagyot és váltak rettentően bonyolulttá.

Dőre fejjel, azt gondoltam, hogy ezek a kapcsolatok majd a maguk lazasága miatt, kevésbé fognak fájni nekem.

                                     Nem is tudom igazán, hogy miből gondoltam ezt!

A napok, hetek, hónapok és az évek óriási vágtába kezdtek már évekkel ezelőtt, és valahogy úgy tűnt nekem, hogy nem is akar lassulni ez a folyamat! Pedig kellene még egy kis szusszanásnyi idő.

Azt mondják, akik ismernek, hogy mellettem megnyugodnak, lecsendesülnek, és egy pillanatra sem fordul meg a fejükben az, hogy miért történik ez így.

Amikor az ember lánya utazik a metrón, és nem félre löki maga elől az embereket, hanem érinti azokat -SŐT! - megfogja őket egy mosoly kíséretében, több ez, mint egy mozdulat… kapcsolódás egyetlen pillanat alatt!

Akiket így megérintenek - érezhetően megváltozik valamitől - ami akkor és ott hozzáért.

És ha mellé még egy mosolyt is kap… Óriási! Egy csendes:- Bocsánat! – Köszönöm! – basszus, hogy mik vannak… Tök jó! Szóval, ahogy öregszünk, egyre kevesebb érintésben van részünk, hiába gyűjtünk be kutyákat, macskákat; az nem ugyan olyan!

(Álltam ma a közértben és a soromra vártam, előttem egy anyuka, a kocsiban egy kisfiúval. A gyerek minden ok nélkül elkezdett ordítani - arra gondoltam, hogy elmegyek, mert „nem bírom én ezt”, de aztán mégis ott maradtam. Az anya szedegette a zacskókba a zöldségeket, a fia meg torkaszakadtából vonyított - az asszony háttal állt nekem, így nem láthatta, amikor megérintettem a gyerekét!

                                                           A kisfiú egy szempillantás alatt elhallgatott!

Még csurgott lefelé az arcán az utolsó könnycsepp, amikor már mosolygott, az anyja felkapta a fejét a hirtelen csendre, és nem tudta elképzelni, hogy mi történt! Eltolta a babakocsit és akkor látott, meg amikor a gyerek azt mondta: - Pápá néni!

                                        …...................................................


 

Éreztem a változás szelét és türelmetlen voltam. Olyan – semmi sem jó hangulat, amikor ennék is meg nem is…

Készülőben volt valami, amit éreztem, de nem fogtam fel! Aztán a kezembe vettem egy könyvet, ami régóta hevert otthon, de túl sok és túlzottan „súlyos” nekem. Ez a könyv volt az, ami szembesített a hiányosságaimmal… és ez, (legyünk igazán őszinték magunkhoz) a nem szeretem kategóriába tartozott!

Problémáim voltak az önmagam elfogadásával egész életemben. Hol felerősödött bennem ez az érzés, hol elhalványult, de a gyökerénél, még soha nem volt kezelve.

                                            Rengeteg markáns emlék él a fejemben ezekről, az időkről.

A hetedik kerületben nőttem fel. Híresen vad körzetnek számított már akkor is ez a környék, és ezt a címet az ott élők miatt érdemelte ki. Minden sarkon állt abban az időben egy kocsma… és az emberek, akik ott iszogattak, sörösüvegekkel a kezükben kint álltak a bolt előtt.

Minden arra, járó nőre tettek valamilyen megjegyzést és ebből a szórásból én sem maradhattam ki akkor.

Volt közöttük egy magas testes fickó, aki vitte a prímet a tuskók között:- Jaj de csúnya vagy nyuszikám! – kiáltotta oda nekem, és én azt sem tudtam, hogy elfussak - e, vagy sírva fakadjak.

Teltek az évek, férjhez mentem és szültem két gyermeket. Egyszer aztán eljött az én időm, és az évek óta bennem élő tüskét egy rántással távolítottam el a szívemből!

A férfiak ott álltak a sarkon, (ahogy mindig) és az ember is köztük volt - sokat változott, mert a szesz legyőzte akkora már… de a hangja, még most is a régi volt!

Ahogy befordultam a sarkon belebotlottam. Nehezen tudtam kikerülni, mert az egyik gyerek a kezemben, a másik a hátamon volt! Álltunk egymással szembe, közöttünk a lányommal, aki nem értett az egészből semmit!

Lassan néztem fel az emberre és meglepődtem azon, ami ezután elhagyta a számat: - Jaj de csúnya vagy nyuszikám, állj már arrébb azzal a büdös pofáddal! – Úr Isten mit mondtam, nem tudtam elhinni.

                               Tovább mentem… de már nem volt bennem az az érzés, ami fájhatott!

                                                 …………………………

 

 

Elkezdtem azt a könyvet olvasni, és a szövegek, mint egy egyszerű dalocska, elkezdték élni a saját életüket a fejemben. Mint egy dallam, amit dúdolgatunk, mert tetszik, és egy idő után már tudjuk a szövegét… és egyszer csak beugrik az éjszaka kellő közepén is… csak azért mert jó!

Ezzel párhuzamosan meditálni jártam, ami szintén nagy falat volt nekem - de szívesen gyakoroltam, és közben észre sem vettem – halkabban kezdtem beszélni.

De, még mindig csúnyán, és ez nagy hiba volt! Éreztem milyen nehéz a kőfalak bontása, és a kövek széthordása…

Sokat kínlódtam, hiába jöttek a próbák, én még mindig sokszor elbuktam.

     Hol orra estem, hol pedig a seggemre – és ezek tények voltak, mert ott voltak a zöld foltok mindenütt.

               A régi rossz beidegződésekre nemet kellett mondani, még akkor is, ha ez nehéznek tűnt!

Ahogy írok, eszembe jut, mennyire gyorsan jönnek a szavak… alig bírom leírni őket, és jó érzés ez a gördülékenység - még gondolkodnom sem kell, csak írni és írni!

                                                              Akkor ott, elkezdődött az átalakulásom!

A meditációk és a megerősítések, gondolatokban, írásban, és szóban – mert a sorrend nagyon fontos, és utána jöhet a materializáció – újat szülni, a régi rossz beidegződések helyett. Többet sírtam, mint ettem. Orbitális kínokon mentem keresztül, mégis sokkal erősebbnek éreztem magamat, mint addig valaha.

A mozgalmas nappalokat mozgalmas éjszakák váltották fel: álmokkal, képekkel, színekkel, és ízekkel a számban.

                                        És akkor jött az a „bizonyos álom”: - Én tudok masszírozni!

     Elkezdődtek a próbálkozások a munkahelyemen a kollégáimmal, a családtagjaimmal, és mindenki azt mondta:

                     - Júliám, ez nagyon jó! – de én, nem vettem komolyan… és, látjátok, most ebből élek!

Nem tanultam masszírozni, és azt sem tudtam sokáig, hogy az, amit én teszek, az egyik legnehezebb masszázsforma.

Egy tuti, széles ágy kell hozzá, aztán egy megfelelően kemény fekvő felület, ami nem árt, ha egyenes! Amikor elhelyezkedik az emberem,(mert, ilyenkor mindegyik az én emberem) gyengéden ráteszem a kezeimet a csakráira.

Mindenkinek van egy sajátos rezgése; amit képes vagyok felfogni, lecsendesíteni, és átalakítani a legoptimálisabbra, hogy a masszázs felejthetetlen, vagy minimum - nagyon különleges legyen számára. És akkor, észrevétlenül elkezdődik a csoda, ami finom érintésekből és néha fájdalmakkal teli, vegyes hullámvasútból áll!

Mindenkinek tudtam valamit segíteni, mégis; a végérvényes „gyógyulást” a bajukra, az emberek csak önmaguktól várhatják, és ezt is csak akkor – ha tudták értelmezni - felismerni a testük, és a lelkük jeleit.

Mert ezek az üzenetek a felborult rend, és a belső harmónia hiányát mutatják meg nekünk, és ahhoz, hogy saját magunk fogjunk hozzá a gyógyításhoz – elsősorban a gondolkodás serkentése szükséges - és ez lesz majd, ami idővel, 100% -s önszabályozó, és gyógyító hatással bír bennük.

                          És a végeredmény mi lehet más? Megszületik egy ÚJ EMBER!



 



 


 

Szólj hozzá!

TIZENNYOLC ÉVES VOLTAM, AMIKOR ELVESZÍTETTEM A SZÜZESSÉGEMET!

2011.01.30. 12:03 J. HIMMM - Egy masszőrnő vallomása

       A világ már csak ilyen! Még jobban kiéleződnek a határok és minden rendkívüli módon szembetűnő.

A kezdetekben járt hozzám egy harminc éves férfi akinek "Tibor" volt a neve.  Minden hónap tizedike magasságában megjelent nálam, feltételezem azért, mert abban az időben kapott fizetést.

Abból a kevésből is, lecsípett magának annyit, hogy el tudjon hozzám jönni. A sima masszázsnál többre soha nem futotta neki, de szerette önmagát, és azt, amit kapott - ragaszkodva a havi megjelenéshez - és ez így ment éveken keresztül. Néha megleptem egy kis „ajándék” levezetéssel, csupán a hűsége miatt!

                                                 Ez az ember, volt az én SZERENCSÉT HOZÓ EMBEREM!
 

         És voltak azok, akik nem aprózták el, mert kerek számú bankjegyekkel fizettek, és kézcsókkal távoztak!

Amikor „Tibor” megjelent, aznap mindig szerencsés napom volt! Persze, a szerencse viszonylagos, és én sem arra gondolok ilyenkor, hogy sokat kerestem aznap… inkább az volt a fontos, hogy akik azon a napon meglátogattak, sokkal többet jelentettek nekem, mint sok olyan ember, akit csak egyszer láttam, és soha többet!

És ott volt még a másik oldal, másik oldala: Ők a szolgáltatást két órában gondolták, minden extrával felszámolva – alapárban! Az ilyen típusból mindig nagyon sok van, volt, és lesz is! Ők voltak azok, akik még nem nőttek fel önmagukhoz!

                  És ott voltak ennek ellenére a nemfizetős masszázsok is… Tőlem, Nekik!

Például a névnapjukra, vagy csak azért, hogy láthassam, érezhessem őket… egyszerűen csak azért, mert „olyan” kedvem volt! Vagy azért, mert megszerelt valamit a lakásban, és volt aki a hajamat vágta, rajzolt, varrt nekem, vagy olyan is, aki csak ígérgetett!

Azokban az időkben egyre nagyobb igény volt arra, hogy a férfiak kikapcsolódjanak. Persze ez a mai napokra is vonatkozik… csakhogy, attól kezdve minden megváltozott!

Az új vendégekről, mindig zéró információ állt a rendelkezésemre, de a masszázs közben hihetetlenül sok infó jött át a testükből. Amikor rákérdeztem a megérzéseimre, mindig fény derült az igazságokra, és furcsamód igazam volt majdnem mindenben. Pl. az elhallgatott betegségeikről, lelki bajokról, a gátakról, és szorongásokról – csupán azért, mert az antennám jól működött

       Ezek után a találkozások után, mindig - gyorsan gyógyultak - főleg, ha jól átbeszéltünk a problémákat.

Volt egyfiatal ács vendégem, aki hónapokig járt hozzám, amikor egy masszázs alkalmával azt „láttam”, hogy, a tetőn állva egy testes, kockás inges férfi mellett dolgozik. A férfi a következő pillanatban leesett onnan! - meg volt döbbenve, amikor elmondtam neki a látomásomat, és később kiderült az is, hogy az – az ember az édesapja volt, (aki mindig kockás ingben dolgozott) „ köszönöm szépen, már sokkal jobban van, és az igazat megvallva, tényleg balesete volt, és nem is olyan régen”! Na, mit lehet erre mondani?

                                    Vagy egy másik férfi, akit egy gazdag vendégem ajánlott be hozzám…

           (Miért van az, hogy a gazdag embereknek, csak gazdag barátaik vannak? Tudja ezt valaki?)

Amikor belépett az ajtómon, bizonytalanul nyújtott kezet, mégis percek múlva már, nagyon felszabadultnak láttam! Aztán, jött a masszázs, és „beúszott egy kép”, amikor egy nő hajolt fölém fenyegetően; erősen rúzsozott szája óriásira nyílik, és szitkozódva beszél hozzám… - Húúú, nagyon érdekes volt ezt „látni”!

                                           A fürdés után megemlítettem a látomásomat a vendégemnek…

És ő elmondta, hogy azért volt furcsa az ajtóban, mert félt attól, hogy egy olyan nő fogadja majd, akinek a szája vastagon rúzsozott. Készen állt arra, hogy elmenjen! Ahogy beszélgettünk, kiderült, hogy a nevelő anyját „láttam”… Ő volt, az, aki megjelent a fejemben, és egy nagyon is valóságos emléket éltem át, amit Ő kisgyerekként nap, mint nap elszenvedett mellette! Megdöbbentő volt!

                                             ………………………………

 

A KÉTNEVŰ FÉRFIAK!
 

Nevetséges, amikor EGY MAGÁT KORREKT EMBERNEK NEVEZŐ FÉRFI, egyszer Gábor, aztán Ádám, máskor pedig Péter, vagy István néven jelentkezik be!

Amikor telefonál valaki, és megvalósul a találkozás, csak azért kérdezem meg, hogy „mi is a kedves keresztneve”, hogy tudjam, kit várhatok…

Ha nem mondd igazat, akkor az-az ő döntése! Persze ciki, ha elfelejti, és a legközelebbi alkalommal, már valaki másként azonosítja be önmagát! Simán értem én azt, hogy az anonimitás fontos!

De azt már nem értem, hogy miért pont ezek a férfiak azok, akik egy pillanattal később elfelejtik, hogy miért is jöttek. Egyoldalúan felrúgják az előre megbeszélt "játékszabályokat" - megkockáztatva ezzel saját maguk szavahihetőségét és tisztaságát!

A legdurvább mégis, egy olyan fiatal férfi volt, akivel évekig nagyon jó kapcsolatban voltam. A hangnem, amit megütöttünk egymással az első pillanattól kezdve tökéletes volt. Mind ketten hittük - hogy valamikor az előző életeinkben szorosan kötődhettünk egymáshoz - de mostanra, ez a kapcsolat egy nagyon erős spirituális kapoccsá alakult át.

Néha kölcsön adtam neki a lakást, hogy együtt lehessen a kedvesével, mert otthon éppen szűkösen voltak a családtagok miatt! Leszámítva, az első alkalmakat éveken keresztül ingyen masszíroztam! Nekem a világon a legtermészetesebb az volt ez a felállás, és az ha segíteni tudok másokon! Évek teltek el úgy, hogy azt hittem, sokat tudok Róla.

Egyszer aztán, egy közösségi oldalon, megláttam a képét! A lányom, aki megjelölt egy régi kollégáját, mutogatta a fotókat nekem, ahol a volt kolléga egy fiatal férfival volt lefotózva…Az én vendégem volt rajta, és alatta az igazi neve, és ez a név, messze nem az volt, akinek én, éveken keresztül hittem…

- Én ismerem ezt az embert! Az egyik vendégem! – mondtam a lányomnak.

- Az egyáltalán nem biztos! – Réka nem hitt nekem.

- Mutatok róla képeket és akkor majd láthatod! – mondtam!


 

       Másnap írtam egy kedveskedő megjegyzést az embernek: „Ó, milyen régi ismerős! Júlia”

Egy pillanat alatt kitörölte a levelet az oldaláról – ami nekem rosszul esett, és nem értettem az okát. Írtam hát egy újabb levelet, és ezzel a kérdéssel fejeztem be: - Én téged nem ismerhetlek? – erre sem jött válasz - de nem baj, mert veszett már több is Mohácsnál - és akkor sem volt vége a világnak!

                            „Az érzelmi bankszámlám kimerült!” F. Scott Fitzgerald

            És azt tudtátok, hogy a fájdalom okkal van; és emlékeztet arra, hogy valamit rosszul hittünk?

 

- Mit követtem el?- mardostam magamat, mert akkor még nem tudtam, hogy „én olyan nő vagyok, akit szégyellni kell, vagy nem illő felismerni”!

- Bolond vagy anyám? Ne csodálkozz a reakcióján; leleplezted, és ezt a férfiak nem szeretik! – akkor, és ott, ez a tény, végérvényesen tudatosodott bennem!

És azt is tudtam, hogy nem tehetek ellene semmit. „ Az Istenit neki! Meg vagyok bélyegezve?” - csak erre tudtam gondolni.

                                                                                 ..........................

 

2003. A NAGY VESZTESÉGEK ÉVE VOLT!

 

Két kutyám is nagy traumákon ment keresztül. Nikének, egy méhgyulladás következtében, el kellett távolítani a petefészkét. A másik kutyám, Leonka, kirágta az emlődaganatát, amíg dolgoztam. Amikor haza értem, egy véres előszobába léptem be, és akkor nekem, életemben először egy szomorú döntéssel kellett szembesülnöm; el kellett altassam. Nem kívánom senkinek azt az érzést, amikor egy szeretett „családtagod” a kezeid között hunyja le a szemét örökre.

De én reménykedtem valami jóban is, és még abban az évben szerelemsarkot alakítottam ki a szobámba! „Egy igazi férfi nem csak fizikális társad; ő az, akire szellemileg és lelkiekben is számíthatsz és mindhárom szinten egyek, vagytok!”

De valamit rosszul csinálhattam, mert másnap, mindezek tetejébe, egy olyan vendéget kaptam a Mindentől, akitől az összes masszőrnő feladná a hivatását, és soha többet nem lenne mersze vendéget fogadni!

A férfi a sötétített szemüvegében, bőven benne járt a negyvenes éveiben, és maga volt a "sima bőrű vadász megtestesítője”.

Volt abban az emberben valami fenyegetően félelmetes, amikor rezzenéstelen arccal közölt velem olyan kívánságokat, amiket nem szerettem volna megtenni… féltem tőle, és úgy éreztem sarokba szorított.

Tehetetlen voltam, és nem éreztem magamat biztonságban, de mégis ott volt, és kezdeni kellett vele valamit, hogy megnyugodjon… hogy „legyen már minél előbb vége, és menjen Isten hírével”!- csak erre tudtam gondolni.

Este aztán, csak ordítoztam a gyermekeimmel, (mintha tehettek volna arról, ami velem történt) annyira tele voltam fájdalommal.

Egyszerűen nem volt mit tenni, mert be vagyunk skatulyázva, és ez a doboz már a húsunkba vájt sokszor.

A kolléganőm is érezte ezeket, a hatásokat és - változtatni próbált - feladott egy új hirdetést, és várta a nagy csodát:

A masszázs a legősibb gyógyító módszerek egyike. Hatásos, ugyanakkor kíméletes megoldást jelent a módszer igénybevétele, ha lelki eredetű gondjai, vannak és nincs kivel megosztania, bizalommal forduljon hozzám, vagy ha úgy érzi, hogy fizikailag le van terhelve. Van segítség! Szeretettel várja Önt, kulturált, diszkrét környezetben egy csinos masszőrhölgy, aki megértéssel meghallgatja bajait, valamint hozzáértő szakképzett masszázzsal oldja feszültségeit, vagy testi fájdalmait! Keressen meg, hogy segíthessek! (Szex és erotikamentes!) Bejelentkezés 11-18 óráig. Tele…”

                                                    TALÁN HA, EGY – KÉT HÍVÁSA VOLT!

                                           ..................................
 

    És, és, és mégis ott volt ennek a sötétebb oldalnak a világosabb oldala, ami miatt tettük a dolgunkat!

 

X”, aki vágott szemű lányokat alkalmazott a vállalkozásában; és hozzám is járt masszíroztatni, abból a kevéske, és méregdrága idejéből ami volt neki.

X”, aki egy 2400 főt számláló RT. Vezérigazgatója, a világon a legkedvesebb 140 kilós vendégem.

X,” egy biztosító társaság fővezére, aki „szégyelli” a saját nevét.

X”, egy olyan férfi, aki még ma is a politikai elit egyik legszínesebb egyénisége.

X”, egy „behajtó – guru” érző szívű lovagias úriembere.

X”, egy színház igazgatója, és egy nagyon okos hidegfejű játékmester.

X”, egy olyan cég tulajdonosa, akit otthon cseléd vár, és az autója akkora, mint másnak a lakása.

X”, egy fővárosi egyetem docense, akinek, külföldön kézzel készítik lábára a névre szóló cipőjét.

X”-k, akik különböző hírcsatornák, nem hétköznapi arcai…


 

És megannyi „nagy név” és „nagyhatalom” kézben tartói - ők mind egy kicsit mások - mint mi a halandó emberek…

                  De az ágyamon, ők is csak csak MEZTELEN EMBEREK voltak!


 

                                           ..........................
 

 

VANNAK NAPOK!


 

És tényleg, voltak napok, amikor minden hívás a szexről szólt!

Akik hívtak, meg sem hallották a hangomat…- Ezen a helyen nincsen kölcsönösség, csak elfogadást gyakorolhatják a férfiak! - nem is értem, hogy miért erőlködtem.

Pl. az egyik ficere, aki megpróbált belőlem intim titkokat kicsikarni:- Tudsz valami különlegeset az ágyban? –kérdezte.

- Hát persze! - válaszoltam - Én is zokni nélkül nyomom! – válaszoltam a saját hangnemében és ilyenkor gyorsan le kell tenni a telefont, ha nem akarod átharapni a torkát a készülékednek.

                                                                                   ..........................

 

És ezek után elérkezett az a szombat délután, amikor bejelentkezett egy 37 éves férfi, akit nevezzünk, J-nek! Azt kérte, hogy késő délután fogadjam; amire nagy nehezen szántam rá magamat, mert a kolléganőmmel ellentétben nem szerettem későig dolgozni.

  „Állatkínzás” – mindig ezt mondtam, és ezt is éreztem magamon, amikor este, sötétben kellett hazamennem!

Akkor ez jó döntés volt kivételesen, és nem bántam meg. Az ember pont olyan típus volt, aki bejött nekem. Fiatal arányos teste, fekete haja, sötét szemei és hosszú szempillái voltak. Ahogy kezet nyújtott az ajtóban, abban a mozdulatban már minden benne volt…

                                  Sőt, még az is ami, abban a másfél órában történt közöttünk.

  Új emberhez, új zene dukált, amitől a masszázs, és mi ketten, különleges összhangba keveredtünk egymással!

Kézzel lehetett tapintani az energiát, amit eddig csak a focistámmal éreztem. A testem vágyott rá, és olyan mértékben nyitott volt, hogy teljesen meglepődtem magamon. Élveztük mindketten, ami akkor történt, és azt éreztem, hogy az ember bármit megtehetett volna velem, mert, az – az együttlét különleges, és egyedi volt!

Aztán mindezek végén, megtörtént egy leírhatatlanul aktív, szeretkezés. Hihetetlen, de ilyen alkalmak, elvétve vannak csak az ember életében. Jó volt, mert megéreztük, hogy mire vágyik a másik, és ez az, ami az első perctől az utolsóig tökéletessé tette az órákat. Nem volt gondolkodás, és ami történt, az, maga volt a nagybetűs orgazmus!

          Futkosott rajtam a hideg és a meleg, és megmagyarázhatatlan áramütéseket éreztem a testemben.

Mert mindig a férfi dolga, hogy maradéktalanul felismerje, amikor a NŐ készen áll a szexre”.

Teljesen mindegy, hogy hol, mikor, és kivel történik, mert „J” tökéletesen, képes volt ezt felismerni, és kihasználni!

                      Aztán másnap reggel, ahogy bekapcsoltam a telefonomat, kaptam tőle egy SMS -t:

- Csók! Kösz a tegnap estét. Úgy tűnik ez a szimpátia kölcsönös volt már első hallásra, és megmaradt későbbre is. Nagyon finom amit, és ahogy teszel. Megnyugtatásul mondom, hogy nem szoktam így elsőre ilyen mélységig beleugrani semmibe, és nincs semmi bajom, teljesen egészséges vagyok! Gondolom, remélem ez veled is így van! Kellemes hétvégét, jó pihenést! Örülök, hogy találkoztunk! Csókollak: J.


 

Vártam a válasszal, mert nagyon felhúztam magamat ezen a vacak sms - n, így aztán nem küldtem el neki azt, amit írtam!

- Tényleg szép este volt! Bocs a késésért - de közben mindig hívtak, - így most csak ez lett belőle. – simán hazudtam - ahogy Ő is tette velem! - Köszönök mindent, amit nekem szántál! A női megérzésem 100% működik, ezért aztán mindig jól választok. De sajnos pont e miatt - nagyon kevés szex van az életemben, és ez a válaszom arra a költői kérdésedre, hogy tiszta vagyok-e (?)! Én, magamból indulok ki, és tisztelem az emberek választásait! – és, egy fél perc múlva már meg is érkezett a válasza.


- Csók! Nem akartalak megbántani! Ha tudod, és rá érsz, próbáld megírni még egyszer azt a szép üzenetet, jó? Különben jól vagy? Csókollak!

 

(A víz ver ki az ilyen stílustól, (de hát, ő már csak így nyomta) a hiúság, hiúság marad, bárhonnan nézzük is azt!)

Éppen ezért a válaszom, kedvesen visszafogott volt: – Kíváncsi voltam az emberismeretemre, és meg akartalak Téged is nyugtatni, mert aranyos vagy! – mindjárt lehidalok magamtól!

                                                                                 ........................................
 

 

HÉTFŐ – MINDIG CSAK HÉTFŐ! 

 

Másnap elkezdődtek megint a dolgos hétköznapok. Sok hívás volt, de mindenki csak érdeklődött, így hamarosan ráuntam a sok szövegre, és hazamentem.

Másnap, kora reggel, ahogy beért a kolléganőm, már az ajtóban  - boldog, csillogó szemekkel - így fogadott: -Hétfőn este nagyon jól éreztem magamat egy vendéggel: akinek, (ez nem véletlen) csodás, hosszú fekete szempillái voltak, és „J” volt a neve…

             Basszus, rosszul lettem ettől a mondattól, és úgy éreztem magamat, mintha leforráztak volna!

           Aztán, ahogy megnyugodtam - jól kipletykáltuk „közös emberünket” - és csak nevettünk az egészen. 

            (Azt gondolom, az évek alatt nem ez volt az egyetlen "közös lovunk", amit külön-külön ültünk meg.)

Aztán mégsem tudtam magamba tartani a mérgemet, és írtam „J”-nek egy sms…- Amikor rájöttem, hogy tegnap Te voltál itt, ócskának éreztem magamat! Pedig nem kéne ezt éreznem! Hazudtál, de nem nekem, hanem magadnak! - amire, azonnal jött a válasza. -Csók! Én először a kolléganőd hirdetésével találkoztam, és kb. 2 hete próbáltunk egyeztetni, aztán a hétfő estét, nagyjából le is beszéltük. Utána szombaton találtam rád, és miután beszéltünk, tudtam, hogy találkoznunk kell! Nem tévedtem! Csodálatos volt, amit nyújtottál nekem.

A fickó nagyon kitartó volt, mert ő az, aki sok vasat tart egyszerre mindig a tűzben; éppen ezért nem egy feladós fajta!

Aki ilyen, annak következetesnek kell lennie, ha alakítani akar még a megmaradt lehetőségein. Leszartam, és nem idegesítettem magamat, aztán váratlanul kaptam tőle, másnap egy sms-t: – Merre vagy? Most tartok a másik munkahelyemre, kb. tíz perc múlva, megyek el előtted.

Többször is találkoztunk ezek után… sőt, a szomszéd szobában is megfordult párszor – ami, teljességgel természetes volt - de akkor már nem érdekelt az, hogy mit csinál, csak élvezni akartam vele, minden együtt töltött pillanatot!

                        Egyszerűen csak megtörtént közöttünk az, aminek meg kell történnie!

Aztán nem is tudom, mitől változtam meg annyira… de, úgy éreztem, hogy valami széjjel tört bennem! Azokban az időkben nem csináltam gondot abból, ha együtt voltam valakivel, akit megkívántam! Kaptam a jeleket, és csak döntenem kellett, akarom-e, vagy sem!

Megváltoztam, és vele együtt a masszázsom is. Érdekes módon sokkal lágyabb lettem kívülről, de belül megkeményítettem magamat, és már akkor sem tudtam hinni senkinek, ha kérdezett valamit! Fekete és fehér lett minden.... és, a színek eltűntek egy pillanat alatt az életemből! 

Ennek ellenére rengeteg jó emberrel ismerkedtem meg, és az-az időszak mélyen beleivódott a lelkembe – mert soha nem találkoztam volna velük, ha nincsen az életemben a masszázs.

                          .........................................................................
 

Egyszer egy visszajáró vendégem azt mondta, miközben masszíroztam: - Ha, meghaltam volna, és felkerülök a mennyekbe, ezt most ahhoz az érzéshez hasonlítanám!

                                                  – Hú, apám, ezt most miért? – nyögtem ki magamból. 

És ott volt egy nagyon kedves vendégem is, akit, otthon várt az asszonya: – Nagyon régen nem volt ilyen kedves hozzám senki! -… mondta.

Ezeknek, az embereknek szerető feleségük van, volt és lesz; akiknek biztosan jól esne, ha ilyeneket suttognának a fülükbe... de, mégis én kaptam ezeket a mondatokat! Meg tudja nekem mondani valaki, hogy miért? 

                                                …………………..

J”-el, hiába egyeztettünk sokszor, csak, nagy ritkán futottunk össze! Ilyenkor, kárpótoltak az sms -i, ami több volt a semminél…

- Sajna, nem tudok jönni, mert közbeszólt egy családi program. Pedig nagyon kellett volna, meg különben is jó… lett volna találkozni, beszélni. Remélem mihamarább lesz rá lehetőség. Ugye ha sikerül időt csinálnom magunknak, jöhetek! Csókollak!

 

- Időben szólj, úgy, mint első alkalommal, és megígérem, hogy nagyon jó lesz, amit kapsz tőlem! Remélem te is így akarod! - mindig gyorsan válaszoltam, és nem hagytam kétséget a felől, hogy mit érzek iránta....de ez egy óriási hazugság volt!

- Tőled kapni, és neked adni - nagyon jó! Nagyon finom, amit teszel, és jó téged kényeztetni! Remélem neked is jót tett az-az este. Csókollak, és jó éjt! – valahogy így írt Ő a férfi!

 

                                                                                      ...................................

  

Sokat dolgoztam, de amikor csendes járatok voltak akkor olvastam, és rajzoltam. Ez nagyon jó volt, mert akkor nem kellett gondolkodnom… és mégis, ilyen alkalmakkor jutottak eszembe mindig a legjobb hirdetéseim.

Együtt, visszaállíthatjuk, az igazi masszázs misztériumát! Ön eljön hozzám, és elmondja mindenkinek, hogy létezik ilyen is!

Tiszta, nyugodt helyen, kedves kiegyensúlyozott masszőrnő várja új és visszajáró vendégeit, hétvégén is! Tele…”

                                                                                   .................................

Néha rám jött valami őrületes vágy, hogy halljam a focistám hangját; felhívtam, és hallgattam, ahogy beleszólt a telefonba, de egy szó nem sok, annyit nem tudtam belenyögni a kagylóba. Ilyenkor aztán maradt az sms, és a remény, hogy egyszer majd válaszol valamelyikre.

Fél éve van annak, hogy elküldtelek! Nagyon bánom, mert nem tudtam megismerni azt az embert, akinél a fél lelkemet hagytam.” – írtam neki, de soha, nem jött válasz.

                                                                                .........................................

Ő volt talán az egyetlen férfi akkoriban, akitől nem kaptam semmit! És akiktől nem vártam volna semmit, azok bezzeg elhalmoztak minden széppel és jóval... és a rengeteg „ajándékba” kapott sms- -ről nem is beszélek!

 

Jó helyre jövök, mert még soha nem csalódtam itt!”

Jaj, Istenem, olyan jó, hogy nem is akarom visszatartani!”

Drágám, imádlak ismeretlenül is!” „Sokszor azt éreztem, mintha három kéz masszírozott volna.”

Varázskezű Júliám vagy!”

Nálad jó helyen vagyok mindig.”

Egy könnyű nőcske helyett kaptam, egy súlyos egyéniséget. Jövő héten ismét találkozunk.”

Kedves Júlia, aranyos voltál! Emocionálisan profi vagy... jelentkezem még!” – ilyeneket írtak a férfiak nekem!
 

                                ......................................................

Sajnos a szerelemsarok a szobámban, rosszul funkcionált, mert csak éhes férfiakat kaptam - A szerelem viszont, teljesen elkerült!

Hiába vettem lovakat az ablakpárkányomra, akik egymás felé szaladva, azt szimbolizálták, hogy „befut az én párom is hamarosan” – de nekem nem osztott az élet ebből a pakliból, és nem működött semmi!

A kolléganőm mondta egyszer, (akkor én, nem hittem neki): - Amíg ebben a szakmában dolgozol Júlia, addig nem lesz párod!

                                                         Most, utólag kijelentem, tökéletesen igaza lett!

                                               ........................
 

      A vendégeink, ha felénk jártak, és kedvük szottyant egy masszázsra, simán feltelefonálhattak hozzánk…

És meglepően sokan éltek ezzel a lehetőséggel azok is, akik nem menthették el a telefonszámunkat, de szerettek volna valahogy utolérni bennünket… és volt olyan, aki elvesztette a mobilját, vagy olyan is, aki csak egy kis beszélgetésre vágyott!

                                                       Az ajtónk, mindig nyitva állt előttük!

  

TIZENNYOLC ÉVES VOLTAM, AMIKOR ELVESZÍTETTEM A SZÜZESSÉGEMET!
 

Kisebb, nagyobb kapcsolatok alakultak ki a „kiválasztott” vendégeimmel. Ezek szigorúan, a négy fal között zajlottak.

Egy – két kivétellel, soha nem léptem át ezt a láthatatlan vonalat; hiszen egyik sem volt az-az ember, akitől bármit is elvárhattam volna. Nem voltak illúzióim, hisz, kivétel nélkül mind, sokkal fiatalabbak voltak nálam.

Régi történet húzódott meg ennek a hátterében. Az életem során, sokan megkérdezték az okát annak, hogy miért a fiatal férfiakat szeretem:

Tizennyolc éves koromig vártam arra, hogy egy olyan férfi vegye el a szüzességemet, akit szeretek, és persze sokkal idősebb nálam; mert azt hittem akkor, hogy az egy jó választás!

A férfi akivel egy helyen dolgoztunk elvált ember volt, és tíz évvel idősebb nálam. Magas, barna, nagyon jóképű pasas, akit, láthatóan sok nő szeretett volna megkaparintani magának. Folyton a közelében lebzseltem, és nem voltam szívbajos, akkor sem, amikor egy napon elmondtam neki; - Én, azt szeretném, ha Te lennél az, aki elveszi a szüzességemet!

                                                     Sokat gondolkodott, és nem kapkodta el a választ.

Aztán egy téli estén Budán találkoztunk a barátja házánál. Sötét volt, és hideg, nem gyújthattunk lámpát, hogy meg ne lássanak a szomszédok. Én ott láttam életemben először meztelen férfit!

       Az ablakon beszűrődő fényben - óriásinak tünt a mereven ágaskodó pénisze – ami ijesztő volt számomra.

Nem sokat teketóriázott, és hanyatt fektetett az ágyon; azt mondta, hogy húzzam fel a lábaimat, és emlékszem egy mondatára: – NEM LESZ KELLEMES! – és belém hatolt!

Olyan volt, mintha belül széjjelvágtak volna. Sikítani próbáltam, de befogta a számat… Éreztem, ahogy valami meleg lé lefolyt a combomon, és sírni kezdtem, amikor rájöttem, hogy vérzek! Lemászott rólam, és azt mondta, hogy ő még nem élvezett el… és segítsek neki! Megfogta az arcomat, hogy ne tudjam elfordítani a fejemet és belegyömöszölte a farkát a számba.

        Fuldokoltam, ahogy belém lövellt az ondója - rám parancsolt, hogy nyeljem le - és én megtettem!

Két dolgot fogadtam meg azon az estén! Az egyik az volt, hogy soha többet nem nyúlhat hozzám idősebb férfi, a

másik pedig az, hogy nem nyelem le senki ondóját; ha egyáltalán hagyom még, hogy valaki a számba élvezzen ebben az életemben!

                                 Ezután, az eset után, nagyon sokáig nem akartam férfit látni, az életemben!

 Messzire elkerültem az embert, aki nem kereste velem a kapcsolatot, aztán nem sokkal később kilépett a gyárból! 

                                                        Hogy mi maradt bennem ezután az élmény után?

Onnantól annyira féltem a nálam idősebb férfiaktól, hogy szinte reszkettem a jelenlétükben, és kőkemény távolságot tartottam velük ötven éves koromig.

                                                ................................................ 

Azóta a téli nap óta nagyon sok víz lefolyt a Dunán, de ezek a fogadalmak mindig erősen tartották magukat a lelkem mélyén!

Amikor megtudtam attól a telefonos embertől, mivel is jár ez a szakma, abban a pillanatban tudtam, hogy nekem „nem véletlenül kell ezt az utat járnom”.

Ma már, sok mindent másképpen látok, és a férfiakhoz való viszonyom is, gyökeres változáson ment keresztül.

                                           De a fiatalabb férfiak maradtak, és talán maradni is fognak!

                                                                                (Bár, ki tudja még?)

Egy vendégem, aki magát jósnak hitt, így búcsúzott el tőlem egy alkalommal: - Júlia, te egy gyagyás nő vagy, de nagyon szerethető! És tudod mit, jönni fog egy tíz évvel idősebb férfi, akivel lefogod, élni az életed hátralevő részét!

Csak mosolyogtam ezen a beszólásán, és tudtam, hogy ez lesz talán az egyetlen olyan jóslat az életemben, aminek nulla a megvalósulási alapja!

De, tudjátok, mi van most? Ma talán már, nem dobnám ki azt az embert az ágyamból, aki így lépne elém:

- Júliám, mindenem megvan, már csak Te hiányzol, ahhoz, hogy az életem kerek egész legyen! – és tudjátok miért?

 

MERT, MA MÁR MEGÉRDEMLEM!

 

Mostanság, amikor az ötvennyolcadik évemet taposom, még mindig boldogsággal tölt el a tudat, hogy jól érzik magukat velem a fiatal férfiak az ágyban.

                                                                                       ............................
 

                               2003-ban megismertem egy 28 éves férfit, aki belopta magát a szívembe.

Félreérthetetlen rajongással tudott viszonyulni hozzám. Rengeteg sms- váltottunk egymással, ami mindig a szex körül forgott. Ő a maga fékezhetetlen vágyait ecsetelte bennük minden alkalommal és olyan szépeket mondott, amilyen szépeket rajzolt. Ilyen férfival még nem volt dolgom, aki ennyire tudta mondani, írni, tenni, azt, amit az agyával kigondolt, mert volt ebben a férfiban valami valódi, és megismételhetetlen!

Hogy lehet az, hogy olyan sokszor jut eszembe az érzés és az élmény, amit a kezeiddel, és a száddal tettél? Felejthetetlen! – írta nekem.

                                 Aztán rajzolt nekem egy csodás képet, az együtt töltött órák emlékére!

Hét éve éltek akkor már együtt a feleségével, aki nem értette a vágyait, és rendre kihátrált az összes feleségi teendőiből, így aztán az én fiatal emberem nekem tartogatta, az összes drága energiáját! Örültem ennek, mert ez a férfi maga volt a csoda!

- Hölgyeim, mondjátok meg nekem, miért nem jó a nőknek az, ha valaki szereti őket, és azt, amit képviselnek a férjük életében?
 

És itt van egy pár az sms amit tőle kaptam!

"Nagyon hiányzik az, amit adtál nekem! Szeretkezni akarok veled!”

Reggel álmodtam veled, és úgy ébredtem, hogy harcra kész voltam!”

Te kerestél, Drága Júlia! Szép neved van… most felvenni nem tudtam, csak írni, és olvasni…”

Fárasztó meleg nap volt, sokszor jutottál eszembe. De jó lenne most, hamar eljutni hozzád egy masszázsra, Drága Júliám!”

Napközben többször is nekilendültem az sms írásnak, közben pedig a hangodat is hallanám, és még érezni is szeretnélek, jaj de sajnálom, hogy nem vagy itt!”

Veled mindent! Egyáltalán nem jut eszembe kételkedni benned, tudom, hogy vigyázol rám! Sokszor gondolok rád kicsikém!”

Most hallgattam meg az üzit, a gyermekem mutatta, meg hogyan kell. Teljesen elgyengülök, amikor hallom a hangodat. Ez igazán durva, de tény!”                                                                                     

                                                                                      ......................

        (Ahogy írom ezeket, a sorokat, kapok egy SMS-t,”Döglött a piac, amióta nem vagy! Csókollak: „I”)

                Hiába, na, mindenki gyorsan felejt, de… mégis vannak kivételek! J

                                         …………………………
 

   2003. Május közepe volt amikor, délután hat órakor megszólalt a telefonom! A leszerelt, focistám hívott!

 

 Zavart volt, és hosszú percekbe telt, mire a saját, megszokott hangján kezdett beszélni hozzám. Egy találkozót beszéltünk meg, szombatra - boldog voltam, és ez az egész estémre - sőt az elkövetkezendő napjaimra is rányomta a bélyegét.

Alig vártam a szombatot, pont dolgoztam, miközben nyolcszor hívott, kis megszakításokkal… és aztán szomorúan hallgattam, hogy nem tudunk találkozni… de a hangja már úgy csengett a telefonba, ahogy régen; és ez már boldoggá tett!

                           Aztán megbeszéltük, hogy megmasszíroz és három nap múlva, végre láthattam.

Sokat változott! Felfuvalkodottnak, és hiúnak tűnt, de ő láthatóan jól érezte magát ebben a bőrében; nekem viszont egyáltalán nem tetszett, amit láttam és éreztem rajta. Mindezek tetejébe, fájt, ahogy masszírozott; mindent elfelejtve, amit tanult. és nem éreztem jól magamat a kezeiben. Amikor kimentünk az utcára, szakadt az eső, de ő nem ajánlotta fel az autóját, mert bizony esze ágában sem volt, hogy elvigyen egy darabon!

              Eláztam totálisan, amíg hazaértem - akkor, ott felnyílt a szemem - és minden megváltozott bennem!

Soha többet nem kerültünk „közel” egymáshoz. A kapcsolatunk „barátira szelídült”, és mindig nagyon ügyeltünk arra, hogy ezt a vonalat, ne lépjük át többet! Néha jelentkezett - akkor mindig  jókat beszélgettünk - és tényleg azt kell, hogy írjam; minden úgy történik, ahogy történnie kell!

 

               Így lett vége annak a szerelemnek, amit az egekig magasztaltam magamban másfél éven keresztül!



 

Szólj hozzá!

SZERETKEZÉS… HHHHHHHH!

2011.01.28. 09:51 J. HIMMM - Egy masszőrnő vallomása

 

KEDVES!

Kedves! Írok, mert jön.

Ha majd nem akarom, akkor soha többet nem fogja olvasni SENKI! 

ÉRZÉS…

                                Nem vagyok fiatal, szép sem, és néha a kedvességgel is hadilábon állok már.

De van több jó tulajdonságom is. Az egyik az, hogy képes vagyok minden emberhez úgy viszonyulni, ahogy azt felém, teszi. Nincsen nehéz dolgom, mert nagyon sok pozitív megerősítést, és visszajelzést kapok.

Először véletlenül jutnak el hozzám a vendégeim, aztán, egy tudatos választással. A munkám, amihez értek, és amit szeretek, (mily nagy szerencse) pénzbe kerül!

Megmasszírozom az embereket, és ezt úgy teszem, hogy elfelejtsék, mennyi rossz dolog, és mennyi meg nem értés van a világban, családokban, és a párkapcsolatokban.

                                                        Szeretem az embereket, és ezt nem érzem hibámnak.

Kommentek: Kedves, miért teszed ki ilyen ocsmány megnyilvánulásoknak magad? Nem tudtad, hogy „mindent” csak a férfiaknak szabad? Ő 50 évesen (házason) keresheti párját a 20 évesek között. De mikor belém szeretett, egy 22 éves fiú, én egy vén perverz disznó voltam.(Nem feküdtünk le) Te, 30 fölött löttyedt nyanya vagy, bezzeg egy 50-60 közötti férfi a löttyedt seggével, farkával kívánatos fickó! Hagyd ezt a blogot és inkább, írj az érzéseidről arra érdemes embereknek!

                                                                         ......................................

Nem csak masszírozol, hanem kivered a farkukat!
A masszázs számomra mást jelent, jól meggyúrnak átgyúrják a letapadt izmokat! Látszik, hogy nem tanultad csak ösztönösen csinálod, és a végén kivered a farkukat, nehogy szóljanak, hogy ez mi? Az tény, hogy a „szakmát” nem ma kezdted, de a férjed és a gyerekeid (ha van) mit szólnak hozzá? Hogy nézel a szeretteid szemébe? Mit mondasz mi a foglalkozásod, munkád? Mert nem masszőr, az biztos! Mirr Murr
 


KEDVES Mirr Murr!


 

Köszönöm kedves szavaidat. Bár, az a kis él, amit kihallani vélek belőle, ugye nem a féltékenységtől van? Ölellek, nagy szeretettel… Júlia


 

Kommentek: Miért lennék féltékeny, főleg rád? Miért gondolod? Nagyon érdekelne? Mirr Murr

  

SZERETKEZÉS… HHHHHHHH!


 

A szeretkezés, nem mindig a behatolást jelenti, jelenthet valami sokkal többet, mélyebbet, és fontosabbat is.

 

Valamikor eljutottam arra a pontra, amikor a fent leírt dolgok sokkal, nagyobb hatással voltak rám, mint egy egyszerű lelketlen dugás.

                                         Hogy így marad e, és nem változik? Nem tudom, nem tudhatom.

Amikor nem történik meg az, amiért kurvának nevezik az embert. Nem írhatok mást, mint azt, hogy nagyon mély érzés. Persze, mind ez bennem zajlik, és nem a Másikban!


 

Kommentek: Vajon mi a tényleges határ? Szerinted? Akkor történik meg az, amiért kurvának nevezik az embert, ha van behatolás?

Vagy ha a pasinak orgazmusa van? És az persze egyoldalú. Nem technikai különbség csak ez? A szeretkezés az nem feltétlenül kétoldalú kölcsönösségre törekvő dolog? Benned van feszültség munka közben? És az feloldódik, vagy megmarad? Bocs csak leírtam, ami eszembe jutott erről.

L.

                                                                                     ...............................


 

Kedves Júlia te azt szeretnéd megmagyarázni, hogy a kurválkodás milyen nemes dolog? Vagy te csak szeretnéd, hogy megdugjon már végre valaki?

Te mit szeretsz, dugni vagy szopni! A masszázsod milyen? Vagy egyáltalán masszírozol vagy csak ez a fedő tevékenység? Mik a tarifák? Egy pasival hogy kezded, milyen technikával fejezed be? Mirr Murr

                                                                                    .............................

Mirr Murr
Mielőtt valakit ilyen mélyen kritizálsz, tanulj meg helyesen írni. A befejezést pontos j-vel írják. Na, ezek után vegye valaki is komolyan bejegyzéseidet.

                                                  ..................
 

(MEGOSZTOM MAJD AZ EMBEREKET? ÉS AKKOR MI VAN?

Mondd Júlia, felkészültél arra, hogy nem fog mindenkinek tetszeni, amit írsz?

Hogyan fogod megélni, túlélni a kritikát és a téged ért negatívumokat”?

Nem vagyunk egyformák, éppen ezért nem lehet mindenkire ráhúzni egy adott méretet. Van, akinek szűk lesz, és lesz olyan is, akire nagyon bő.

A képmutatás is egy Magyar betegség! Nem baj. A betegségből ki lehet gyógyulni kinek gyorsabban, megy, kinek lassabban – előbb vagy utóbb időben!)


 

HELYESÍRÁS!

 

                          Előfordul majd máskor is, hogy egy szó, vagy szavak nem lesznek helyesen leírva.

A kúrva. hangsúlyosabb, mint a kurva. És még a jelentése is megváltozik attól a kis ékezettől. Nem a tökéletességre törekszem. Nem azért írok, hogy megfeleljek. Egyszerűen: CSAK ÍROK!

                                                                  Ami ide kerül, az csak jön, és én hagyom!

                                    Ha azon morfondíroznék, hogy hogyan kell helyesen írni, akkor nem is látnátok


 

Kommentek: Kedves Júlia! A kurva rövid u.

                                                                                  ......................................

                      


 HAZUGSÁGOK!


 

                                                                         Nem bírok hazudni; nem megy!

                                       És fájdalmat érzek, egy nagyon mély fájdalmat, ha ezt mások teszik velem.

                                     Annak előtte képes voltam, ilyen dolgokat megbocsátani, de most már nem!

 


 

OLVASSÁTOK? KÖSZÖNÖM!


 

Egyszerűen leír valamit az ember; egy gombnyomás és valahol, valakik olvassák. Én minden esetre, a legjobbakat hiszem minden emberről, akár ismerem, akár nem.

                                 A munkám, amit imádok, lehet egy „bélyeg”, de lehet valami több is.... talán.

Egy reflextől vezettetve hiheti bárki, aki nem járt még masszőrnél; de higgyenek nekem, nem lesz az ember feltétlenül kurva, ha a titulusa masszőr.

Ha olvassák a sorokat ezután is, gondoljanak arra, hogy egy olyan ember ír, aki sokat látott az életben, és ezt a látását ossza meg Veletek, nagy szeretettel!


 

Kommentek: Bolond vagy és kurva!


  

BOLOND, VAGY KÚRVA?


 

EZ IS EGY NÉZŐPONT! Nem szűkölködsz a jelzőkkel Kedves!

                                                                                         ...................................  


 

Ő2

 

Voltatok már úgy, hogy utólag jöttetek rá, hogy a SZEX, szeretkezéssé szelídül gondolatok nélkül? Mert gondolatok nélkül az EGÓ háttérbe lép, és hagyja az EMBERT, EMBERRÉ VÁLNI!

                              Szeretkezés! Ez a szó, az a szó, ami nem feltétlenül szól a BEHATOLÁSRÓL!

                          Amikor, egy számodra teljesen „ismeretlen” ember két óra alatt részeddé válik. (?)

Amikor a gyűrű az ujját megégeti, szabadulna tőle, de közben szégyelli, kívánja, akarja, amit tesz. Amikor a lezárt pillák alatt a MINDEN, ott van, és a nemgondolkodás édes érzése járja át a testeteket.

Amikor lebegsz, úszol, érintve a semmit; a másik testét, aminek minden hajlatát „ismered”. Apró áramütés minden mozdulat, és azt kívánod, hogy soha ne legyen vége? Amikor eljön a pillanat, kinyílik a szem, és látni kezd.

Amikor felöltözve búcsúzik, felemeli a kezed, és megcsókolva azt suttogja:- KÖSZÖNÖM, SOHA NEM FELEJTEM EL! – és aztán soha többet nem látod viszont?

                                                                                HMMM?

 

KURVA AZ ÉLET!

 

Kommentek: És amikor a gyűrű nem égeti az ujját, de visszatartja attól, hogy a masszázsból szeretkezés legyen? Amikor a masszázs feltölt de, nem süt ki? Szerintem az is nagyon jó.

                                                                         Nagy- nagy bizalom kell hozzá.

 

BARÁTI SEGÍTSÉG!

 

 

Mindenki cipel magával emlékeket, amit képtelen volt megérteni, feldolgozni. Vannak ilyen fehér foltok az ember életében. Fájdalmasak, és örökké vérzők.

Mikor egy szeretett férfi lelép egy szó nélkül, és az ember ott marad a kérdéseivel, amit már senkinek nem tud feltenni.

Sokat segített volna annak idején valaki, aki kívülről látja ezeket, a problémáimat és kellően képes odahatni az ember agyára, ami sokszor felelős, a rossz programozásokért
 

                                                 Egy kedves barátnőmmel történt; rátalált a SZERELEM!

 

Boldogság, megosztás, csodák, eljegyzés, jövő tervezés, eltűnés!

Soha többet fel nem vett telefon, meg nem válaszolt üzenetek, csupa – csupa kérdőjel!

És aztán, eljön a nap, hogy ott és akkor, egy ember válasza segítségére legyen a barátnőmnek. És milyen érdekes, mert a hallgatóság között éppen ott ült a férfi, aki annak idején eltűnt!

Ez egy soha vissza nem térő alkalom volt a közvetett segítségre, felálltam, és kérdeztem! Hangosan, hogy mindenki hallja!

                                        Semmi nincsen véletlenül, és a válasz, minden kérdésre megjött!

(De nem a „vőlegénytől”, mert ő nem bírta a nyomást, és az előadás kellős közepén elhagyta a termet.)

Két napra rá kapom a telefont a barátnőmtől, aki elmondja, hogy beszéltek, és a „szeretett” férfi végre, szint vallott!

                                                      Félév, szenvedés után, végre aludni is tudott szegénykém.

 

                                                           HÁT ENNYI, MOSTANRA,ÉS A SZERELEMRŐL!
 

Ő


 

Megjön, levetkőzik, fürdik, hagyja magát, ad, elvesz, elmegy!

  

Kommentek: Holnap én is megyek, levetkőzöm, fürdök, hagyom magam, adok, kapok, elmegyek, eljövök, jó lesz!


 

HÁROM ÉS FÉL ÉV MÚLVA!


 

                                                                                         Hát eljött, újra.

                                                              Itt volt - ezt is - múlt időben tudom csak leírni.

Bejött az ajtón, rám nézett azzal a huncut szemeivel. Annyira ismerős volt, de semmi nem „ugrott” be róla, és aztán, egyszerre csak ott volt minden vele kapcsolatban.

                               Huuuuu, ez mennyire érdekes. Az egyik pillanatban semmi, a másikban minden.

                                                                        Sokat változott, és ő is megnősült.

Bizonyára sokan vannak úgy emberek, hogy ha valakivel régóta nem találkoztak, de, ahogy összefutnak, minden ott folytatódik, ahol abba maradt. Hát így valahogy.
 

VÁLASZ EGY KÉRDÉSRE!

 

Idézek.”… Ant: Megszűnt ez a blog? Kár, mert érdekes volt. De ha mégsem, akkor kérdezem Júliát… előfordult-e vele valamikor, hogy a masszázs erotikus része közben eszébe jutott: de jó lenne beleülni ebbe a szerszámba?

Amikor kezdő masszőr voltam, sok mindent másképpen éreztem, és értettem azokból a „jelekből” amiket a vendégeimtől kaptam masszázs közben, vagy éppen utána.

A fent említett kérdés arra vonatkozott, hogy vettem-e a lapot, vagy éltem-e a „felajánlott lehetőségekkel”?

Nos, a helyzet az; hús vér emberből vagyok!

Néha előfordult, hogy kihasználtam galád módon egy – két lehetőséget, de ezt mindig úgy intéztem, hogy ne a szolgáltatás része legyen…Hanem, egy, egyszeri magán akció, amiben két ember ott és akkor jól érzi magát egymással.

Nincsen ebben semmi rossz!

MINDIG JÓL VÁLASZTOK! És ami fontos és a választásról szólhat még... a férfiak, ezt nem tehetnék ellenkező esetben velem! Ez az, amit fontos tudni, és ezt tudatosítom is, minden alkalmi partneremben.

Vannak szabályok, amiket nem rúgok fel, és ezt kérem attól az embertől is, aki éppen jól érzi magát velem… ott és akkor!

                                                      …………………


               ..........................................................................................
  

AZ IDŐ, HA FIGYELEMBE VESZED, CSAK AKADÁLY! (Napjaim!)

 

Szívesen maradtam volna, de a szél most újra elvisz engem. Hiányozni fogtok, és szomorú vagyok, de vár rám valami új, valami más! 

2009. március. 23.- t írunk! Reggel van, és nekem eszembe jutott a szél, ami mindannyiunk mögött ott van, ami visz minket az életünk során előre. Sose látjuk jönni, nem tudjuk irányítani, és még az okát sem tudjuk. Nem tudni honnan jön - de megjelenik - és egyik helyről fújja egy másik helyre az embert; és mi mind, tudattalanul hagyjuk magunkat sodortatni; olyan ez, mint egy ősi bizalom.

             Lassan egy hónapja, hogy ismét HÁZHOZ JÁRÓ MASSZŐR VAGYOK!

Vissza a gyökerekhez; mondhatnám, de nem teszem, mert közben azt érzem, ez, sokkal inkább, egy új aprócska kezdet, semmint az a régi, hét évvel ezelőtti Júlia, aki házakhoz járt a megélhetése miatt! Ma, sokkal kevesebb bennem a görcs és az akarás… ha hívnak az nagyon jó, ha nem hívnak, akkor sincsen semmi baj.

A lakáson való masszírozás, egy másik olyan énemet hozta felszínre, amit még nem igen éreztem, mégis ott volt bennem. Most aztán tapasztalom azt a nagy nyugalmat, ami eltölt – mert másképpen masszírozok – talán, még jobb, még hatékonyabb, mint az, amit hét évig tettem.

 

MITŐL CSÚNYA A CSÚNYA? 

 

Nézem magamat a tükörben, és próbálom kitalálni, hogy a férfiak, akik először látnak, mit is láthatnak valójában abból, akinek én magamat hiszem.

Régen a kezdeteknél, amikor elkezdtem masszírozni, nagyon sokszor féltem a visszautasítástól! Volt is benne részem bőven! Próbáltam leplezni ezt a fogyatékosságomat, de éreztem, állandóan ott volt mélyen bennem. Amikor megérkeztek a férfiak és rám néztek, azonnal tudtam, mi jár a fejükben. Kellemetlen volt rám nézve sokszor, amit láttam a szemükben, mégis akik nem szaladtak el a látványtól, éveken át hűséges vendégeim maradtak.

Annyira nem vagyok képben, ennek a szakmának az előéletével, de az a tuti, ha azt mondom, hogy az igazi jó masszőrök nem voltak feltétlenül szépséges királykisasszonyok! Én sem vagyok az, és soha nem is voltam! Mégis szembesültem nap, mint nap ezzel a nagyom furcsa előítélettel.

Az a fiatal férfi, akiről most írok, egy fotós! Széphez szokott szemei nehezen vették tudomásul, hogy az a nő - akihez a telefonba nagyon kedves volt - egyenlő azzal a nővel, aki éppen az ajtóban áll, és ez, egy igazi trauma volt számára.

Meleg volt aznap, és Ő sietett, nehogy elkéssen. A homlokán izzadság cseppek jelentek meg, állt az ajtóban és próbálta kinyögni, hogy Ő nem „ilyen lovat akart”… mire én:

- Legalább egy üdítőt fogadjon el tőlem, mielőtt elmegy!- mondtam, ő bejött, és ott maradt aznap nálm. Aztán még, hét évig járt hozzám vissza! 

                                           Volt ilyen, és olyan is, aki elment és nem jött vissza soha többet!

Aztán láttam egyszer az egyik visszajáró vendégemnél egy „feketelistát”. Őszintén beszélt arról, hogy mennyi „gázos” vagy épp „csúnya” szolgáltatóval futott össze, és ez a kis papíros abban segíti, hogy kétszer ugyan azt a hibát ne kövesse el. Érdekes volt, hogy éppen nekem beszélt erről.

                                                       .....................

 

A gyermekeim nagyon kicsik voltak, amikor ez a kis történet megesett. A házban ahol laktunk, kőművesek dolgoztak. Volt közöttük egy férfi, aki a segédmunkát végezte az udvaron, és szinte egész nap ott volt szem előtt; mindenki láthatta, ha akarta, ha nem!
Szegény ember annyira csúnya volt, hogy ránézni is fájdalmat jelentett nekem. De az én két gyermekem, mégis imádta. Nap mint nap megtalicskáztatta őket és megosztotta velük a szalonnáját, és a puha friss kenyerét! Egyszer aztán, én is oda merészkedtem a közelükbe, és akkor néztem bele először annak a „csúnya” embernek a szemébe!

Atya Isten,” megláttam azt a valamit”, amit a gyermekeim azonnal észrevettek… de rajtuk kívül senki más!

Talán mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor szívesen megérintenénk valamit – mintha mágnes lenne - amit nem szabad; legyen az akár szép, vagy csúnya… Egyáltalán nem ez a mérvadó! De hogy miért van ez így, csak kevesen tudják!

Olyan volt ez, mint amikor meglátunk valamit, ami nem tetszik, de mégis nézzük! Mi is ez? Kisugárzás, vagy energia? Ad nekünk valamit, ami éppen akkor hiányzik belőlünk, és ez az, ami vonz ehhez a dologhoz, vagy éppen ehhez a személyhez?

                                                    Ők, akik elszaladtak tőlem, nem tudják, hogy létezik ilyen?

       Nekem szerencsém volt; belenézhettem az ember szemébe! Olyan élmény volt ez, amit soha nem felejtek el.

 

                                                                                   ..................................

 

Művészet egy ismeretlen embert úgy megérinteni, hogy az már az első percekben is, biztonságban érezze magát, a kezeim között! Masszázs nélkül is ez a cél. Persze nehéz a helyzetem, mert az emberek kétféleképpen „válaszolnak” rám.

                             Vagy szeretnek, vagy gyűlölnek, mert én, ezt váltom ki az emberekből!

                        Képtelenség mindenkinek megfelelni, de nagy szerencsém volt, mert sokan szerettek.

 

 Sok embertől hallottam:”Júlia nagyon furcsa nő”! – nem tudtam soha, mit jelent ez, de most már nem is számít! 

Aztán egy helyen ezt olvastam magamról: „Fair a kommunikációban is, kompromisszumkereső ha… úgy érzi, hogy érdemes… lassan és biztosan teszi meg az utat a másik szíve felé”!

 

                                                                           .......................................................

 

Ma 2009. 03. 30. ír a naptár, és ha valaki azt mondja nekem, hogy sok kell a boldogsághoz, akkor ezt olvassa el!

 

Pár napja taglaltuk a barátnőmmel, hogy olyan vagyok, mint egy szex teve! Őrült sokáig bírom szex nélkül, de egyszer, eljön egy pillanat, amikor térdre esek a hiánya miatt!

Reggel kaptam egy hívást. Régi, kedves, nagyon érzékeny vendégem jelentkezett.

Azt mondta: – Szeretnék, egy ajándékot adni neked, az elmúlt, együtt töltött időre, emlékezve! – hűha, de jó!

Tíz perc múlva a ház előtt állt az autója! Kaptam tőle egy szépséges ezüstkanalat, nyelén, a monogramommal!

                                           Drágaság; nagyon – nagyon jól esett! Köszönöm szépen!  

                                                                                     .....................................

 

  Nem sokkal utána, egy újabb hívás Ébentől, (RÓLA, MÉG NAGYON SOKAT FOGOK ÍRNI) azonnal indultam és negyven perc múlva az ajtaja előtt álltam! Törülközőben fogadott.
 

                              Ahogy megöleltem, abban a pillanatban állt a fütyköse! „Szeretem ezt az embert”!

                                              Ő, A KIVÁLASZTOTTAK EGYIKE!

                                   Imádom mindenét, mert a kevesek közül az egyik, akiknek a látványa beindít!

Vele, minden gond nélkül képes vagyok élvezni, akár a fájdalmakkal járó szexet is! Az elmúlt évek, leredukálták a kapcsolatunkat a „csak szex” szintjére, de, amíg ez a tény, másokkal kapcsolatban zavarólag hatna, addig Vele, hihetetlenül természetesnek tűnik. Szeretem látni, ahogy nézi, mit teszek a testével - fintorogva arcokat vág, mintha szenvedne - de közben, élvezi, hogy nem kell védekeznie, és nincsen felesleges lelkizés.

                              Ilyenkor mindig: Jude Law: Alfi című filmje jut eszembe, és a kőkemény SZEX!

 

Hihetetlen, hogy ez az ember, milyen nyugalommal térített, mindig észhez az elmúlt évek során, terelgetve a felé, ahol éppen most tartunk. Az évek alatt néha kibuktam a látszólagos lelketlensége miatt; akkor aztán belekötöttem - és elzavartam a picsába - de, Ő mindig visszatért!

 

                                                       Szóval, mindent félretéve; mi is kell a boldogsághoz?

 

                                            AJÁNDÉK és SZEX! Köszönöm Uraim!



 

Szólj hozzá!

MERT, A PÉNZ NEM MINDEN!

2011.01.26. 09:47 J. HIMMM - Egy masszőrnő vallomása

 

Szívesen emlékszem egy nagyon kedves vendégemre. „László” aki, a titkos munkájából adódóan mindig fitt volt és sportos – sokadszorra előállt a kérésével: - Szeretnélek megmasszírozni! – mondta.

Aznap, teljesen ki voltam, és így, igent mondtam neki; de voltak kikötéseim. Úgy kellett masszíroznia, ahogy én tettem vele is, és pontosan egy órán keresztül, ráadásul, fizetnie kellett érte, ha meg akarta érinteni a testemet!

Naná, hogy mindenbe beleegyezett…

 

Elhelyezkedtem az ágyon és elindult a keze, és kereken nyolc és fél percig tartott! Lihegve lerogyott mellém az ágyra, szegénykémet annyira sajnáltam, de az egyezség egyezség volt!

A kolléganőm is engedett egyszer a vendége kérésének, aki szerette az ágyamat, és azt a masszázst, amit én műveltem vele… de nem bírta sokáig!

                          Szegény „László” másnap elmesélte milyen kínokon ment keresztül!

                                                                          .....................

          Sokat voltam egyedül, és ha sokat van egyedül az ember, akkor sokat gondolkodik!

          A rossz döntésekért, nagy árat kell fizetni, mert a hiúság és a büszkeség nagyon rossz tanácsadó!

Visszagondolva arra a rövid időszakra, amikor megérinthettem a focistám testét, és ő is szívesen viszonozta a kedvességemet, alig hittem el, hogy mennyire elszúrtam!Azt gondoltam, mindent megkaphatok, sőt, jár nekem, de Ő bebizonyította ennek az ellenkezőjét!

Mindig vannak jelek, de nem figyelünk, és nem okulunk ezekből. Szajkózzuk a magunkét és nem értjük, hogy miért maradunk egyedül!

Félig kellettem csak neki.... örült annak, ha együtt voltunk, de szeretni nem tudott! Láttam még egyszer – kétszer, de már nem beszéltünk. Minden ajtót bezárt, és én kívül rekedtem!

      Az egyetem miatt későn vitték katonának, és ő gondoskodott arról, hogy egy évig ne tudjak róla semmit.

Azt hittem, mindent elvettem tőle, amit adott magából, de az a minden kevés volt nekem! A mai napig is, a világ hét csodája közül Ő volt számomra az egyik.

                                                              Hát ennyit a Szerelemről.

Hölgyeim! Tanuljátok meg, hogy a férfi egy kapcsolatban, mindig - a bizonytalansági tényező - ő az, aki felboríthatja a matematika összes szabályait, és ezt soha ne veszítsétek szem elől!

            „De ez fordítva is igaz”! – mondják a férfiak! Mi hát akkor a megoldás?

Ami ezután következett, azt az ellenségemnek sem kívánnám. A zuhanórepülés kutya fasza volt ahhoz képest, amin keresztül mentem!

A vívódásra, hiányra és szenvedésre a legjobb gyógyszer mindig a munkám volt! Egy ilyen időszak után segített a lelkemnek egy rakat vendég, és egy új hirdetés:

Ugye Uraim, ismerik azt a népszerű szlogent? – Mert én megérdemlem! Ha nem így gondolkodik önmagáról és a korrekt masszázsról, el se induljon hozzám! Tele…”

                                         ….....................................................

 

A társadalmi rang soha nem kápráztatott el! Minden vendégemet úgy fogadtam el, ahogy azt a barátaimmal is tettem; egyszerűen és természetesen viszonyultam mindenkihez, és ebben nem volt kivétel!
 

                  Bizonyára vannak, akik azt mondják erre most: – Ó - Ó, ilyen csak a mesében van!

Akkor most leírok egy-két olyan esetet, amikor a „valakik”, akik vendégeim voltak, azt érezhették, hogy, nem 100% kaptak tőlem… pedig ők aztán elvárhatták volna.

Egy ötvenes gazdag férfi volt a vendégem, aki masszázs után nem kapott levezetést. Az igazat megvallva, fel sem ajánlottam neki a lehetőségét! Ez a része teljességgel kimaradt; Ő ennek ellenére, saját döntéseként, borravalót adott nekem… amit akkor, nem is nagyon értettem!

                Aztán eltelt három hét, és felhívott telefonon:- Miért nem kaptam levezetést? –kérdezte.

Zavarában csak beszélt és betette önmagát az unszimpatikus férfiak táborába, aztán erővel akarta kicsikarni belőlem a választ a kérdésére! Nevezetesen: ha nem vagyok biztos abban, hogy képes megállni valaki azt, hogy ne nyúljon hozzám; akkor nincs levezetés!

                               - Uram, ne haragudjon rám ezért, de hoztam egy döntést, és ahhoz tartottam magam!

 

Persze hiba volt nem megosztani vele, de attól még, nap, mint nap hozok döntéseket, amik néha nem helyesek, de feltétlenül engem szolgálnak. Visznek előre, és ettől jobban megismerem önmagamat! Ez az, ami számít, és nem más!

 

Mindig megérzem, amikor a döntéseim a helyükre kerültek a fejemben. Megnyugszom, jól érzem magamat, és tudom nézni a dolgokat, mondhatni teljesen racionálisan. Persze arra is képes vagyok, hogy beismerjem, ha hibázok!
 

               Hogy miért rokonszenves, vagy nem rokonszenves valaki? A kisugárzásán és a rezgésén múlik.

                            És ez csak, egyetlen pillanat… DE, NAGYON - NAGYON FONTOS PILLANAT!

 

A vendégem úgy gondolta, részéről nincs még vége a történetünknek, mert pár hét múlva ismét jelentkezett, és akkor, nagyon határozottra vette a figurát! A feltételekről faggatott, hogy változtak-e az elvárásaim, és választ sem várva, elkezdte sorolni, hogy Ő mit akar tőlem!
 

Megállás nélkül darálta a telefonba, a sok butaságát: - Azt akarom, hogy félmeztelenül masszírozzon, és én közben, simogatnám! – csak mondta és mondta, és az én válaszom ismét, egy jól megformált:-NEM! - volt!

 

Ezt tudtam nyújtani neki. Szegénykém, érthetetlenül állt a dolgok előtt. Úgy éreztem, hogy az eltelt idő, nem volt elég neki arra, hogy megeméssze a múltat, csak azért, mert nem minden úgy alakult, ahogy ő azt elképzelte.

 


 

MERT, A PÉNZ NEM MINDEN!


 
 

Ha olyat kell érte tennem, amit a lelkem elutasít; a válaszom mindig csak egyetlen szó lehet! NEM! NEM és NEM!

 

Hülye picsa”! - sokan gondolják ezt most - de nem voltak ott ahol én - úgy hogy ne is moralizáljunk ezen.

Vannak persze kivételek amik erősítik a szabályt, mert büszkén vallom, hogy az első benyomás is lehet téves! És igen, én voltam néha az, aki tévedtem.

Bizonyítja ezt néhány visszajáró vendégem, akiket másnak hittem; de ők kitartottak, és bebizonyították magukról az ellenkezőjét!

 

Nap, mint nap, a meztelem férfiak fölött centiméterekre, egy szál bugyiban, és trikóba, itt és most szívesen felajánlom a nagyhangúaknak és a köpködőknek a cserét! Lássuk a medvét!

 

Egy óra kőkemény masszázs, de nem ám akárhogyan, és aztán a levezetés, ami nem lehet kevesebb, mint 100%!

 

                  Mindent beleadva, amit a lelkem diktál, ha valamire igent mondott! A lecke fel van adva!

                                                 Kíváncsi lennék hányan, és hogyan vennék az akadályokat!

 

                                                                   ..................

 

     És ha lehetséges, akkor szeretnék sztorizni a kedvenceim közül. Például itt van mindjárt a: Határozott......

 

Erősen zengő hang a telefonba! Ahhoz szokott, hogy neki senki nem mond nemet. Szóba sem jön szimpátiafüggő levezetés, mert annyira jönne már…

Itt van hát, és a masszázs után felteszem neki, mégis a nagy kérdést, jó határozottan, hogy hallja… – Nem tudok még valamiben segíteni? - kérdezem.

 

Semmi reagáció? No, jól van akkor, fürdés, aztán egy üdítő és a búcsú! Alig lép ki a kapun, máris megszólal a telefonom… nos, van tippjük, hogy ki lehetett?

 

NANÁ, hogy a vendégem hívott vissza, és nem fogják elhinni, mit kérdezett! – Mondja, az – az ominózus kérdése a levezetésről szólt?

       - IGEN, uram arról!- válaszoltam, – akkor ő most visszajönne, folytatta; és hallom, hogy komolyan gondolja.

      - Majd, legközelebb!- mondom neki, és érzem a vonal túlsó végén a sértődést! NA, NE MÁR! 

                                                                                   .................

Vagy itt van egy másik, aki hajnalban telefonált, és ráadásul tegeződve kezdte: - Kijönnél hozzám? – (még csak nem is köszönt) – döbbenettel hallgattam.

- Miért kellene bárhova kimennem?- kérdeztem, – Amúgy, JÓ REGGELT KÍVÁNOK!

- Olvastam rólad, és, a pontszámaid alapján úgy gondoltam, hogy meglátogathatsz! – kösz, újabb döbbenet, és még mindig nem köszönt!

- Miről van szó? – kérdeztem vissza.

- Pontozzák a tevékenységeket, és te jó helyezést értél el nálam! – örvendetes! De, most mi van? Csupa kérdőjel vagyok, ez valami átverő show?

- Nem hiszem, hogy bármi visszatarthatna, abban, hogy elmenjek Önhöz, hacsak az a tény nem, hogy hajnal van. Ilyenkor az emberek általában alszanak!- válaszoltam neki!

                                                      Szegénykém, nagyon lassan fogta fel, miről beszélek!

Sebaj! Egy újabb mondat segítette kicsit a búcsúzásban, és sűrű bocsánatkérések közepette letette végre a telefont!

Uraim, mi a túró történik ilyenkor Önökben? Fejtsük meg együtt ezeket, a furcsa dolgokat, mert nem szeretnék hülyén meghalni.


 

A HANGOM, a „FEGYVEREM”!

 

                                                  Egyre többet és magabiztosabban társalogtam a telefonba.

   A hangom óriási fegyveremmé vált, csupa vaktölténnyel a táramban; mert bántani senkit nem akartam vele.

Segíteni inkább. Sorra érkeztek a férfiak, és annyira féltek, hogy fizikailag is éreztem a levegőben a félelmet. Tolták maguk előtt a lakásba ezt az érzést, hogy legyen mi mögé elbújniuk. Nem bántam, mert ez mégis jobb volt,  hisz akkor tudtam segíteni, ellenkező esetben nem biztos, hogy működött volna.

                                                                             Inkább Ők féljenek, mint én!

                                                                                    ....................................

 

ÜZENETEK? A MEGOSZTÁS EGYIK FORMÁJA!


Jól esett a sok sms, amit a vendégeimtől kaptam! Pici papírokra írtam ki őket, és olvasgattam, ha valami nyomorom volt… ezektől aztán egy kicsit mindig jobban lettem!

 

Nagyon vágyom rád, hihetetlen nő vagy, édes! Üdv a zöldséges oroszlánod - emlékszel?”

Bő egy hete voltam nálad, és megint szeretném megismételni, mert csodálatos volt!”

Bízz magadban és a döntésedben, én pedig hozzá segítelek a tökéletes megtapasztaláshoz”! Imádtam ezt a mondatodat”.

„A Te masszázsod, olyan, mint amikor a vak ember a fény felé fordítja az arcát; nem látja, de érzi azt! Köszönöm!”

Tudod, a becsületesség, átjött a telefonon, és azért írtam most Neked! Köszönök mindent!”

 

Kedves Júlia, nehogy azt hidd, hogy elfelejtettelek, hisz nagyon jó volt veled! Ha lesz pénzem, megyek! Puszi: I”

 

Úgy érzem, a masszázs jót tesz a potenciámnak, és mintha megszabadulnék a sok rossztól és a rengeteg stressztől! Köszönöm”.

 

Szuper csodálatos! Szavakba nem foglalható!”

 

Úgy vágyok már az érintésedre, azt érzem, hogy nagy összhangban, vagyunk egymással!”

 

Szétszedsz, és újra összeraksz, és ez, olyan nagyon jó!”

 

Nincsenek szavak ahhoz, amit éreztem. Örülök, hogy nálad lehettem.”

 

Olyan érzés nálad lenni, mintha otthon lennék!

Mellőzöl, pedig nem kéne! Meg kell ismerned, hogy megszeress!”

 

Fájt, amikor le kellet tennünk a telefont.”

 

Varázskezű Júliám vagy nekem!”:)

 

                                                                                        ............................. 


 

AZ IDŐ

 

               Mindenki tapasztalta már biztosan, hogy az idő milyen sokféleképpen van jelen az életében…

Néha cammog, aztán rohan és minden, ami a köztes idő múlását mutatja, jelen lesz a napokban, hetekben, és az években egyaránt!

                            Ez a hét év olyan gyorsan telt el nekem, mint eddig soha semmi más az életemben.

                                                             Persze, a magyarázat egyszerű: JÓ VOLT!

Hihetetlenül sok változáson mentem keresztül, amíg tartott! Most, bezzeg ahogy írom ezeket a sorokat, azt érzem, megállt az idő… és valaminek történni kéne… de nem mozdul semmi.

(Ma, 2009. 03. 18 – t ír a naptár; kint fúj a szél, és nagyon nehezen hiszem el, hogy eljön a tavasz, meg azt a sok minden mást is, ami a túléléshez kell! Most mégis boldog vagyok, mert, írok és a fejemben, egyre többet jelenik meg az a kép, ahogy az emberek olvassák ezeket, a sorokat.)

                                                                                       ....................................

                         Egy régi blog árválkodik a neten, amibe már nagyon régen nem írtam semmi érdemeset!
 

                                                                              Ezennel megosztom veletek is!

 

MASSZÁZS! 

 A munkám, és az életem szorosan összefügg a férfiakkal.

ITT VAGYOK!

Ezzel a bloggal, értesülhettek arról, ami bennem, és rajtam kívül történik a világomban! 

...........    
 

A FÉRFI!

Mennyi mindent takarhat ez a szó az emberben.

Mindenkiben valami mást jelent, nemtől, és kortól függetlenül. A szórás olyan széles, hogy behatárolni, képtelen vállalkozásnak tűnik. Bár, miért is tennénk?

Amikor, én a Férfiról beszélek; megfigyeltem, hogy mennyire változó bennem a kép erről a megfoghatatlan szinonimáról.

Olyan ez, mint egy állandó változó, a matematikában.

 ........

JÓ NAPOK!

Igen, vannak ilyenek. De, hogy hogyan alakul azzá, nos, ez rejtély előttem.

Sokra nem mennék azzal sem, ha tudnám, mi lesz holnap. De, talán, és ez sem biztos, hogy adna valami pluszt. Hiszen sok minden változik, akár egyik pillanatról a másikra.

Betegség az, ha valaki szereti a munkáját? Vagy kevés ilyen marha létezik ezen a földön? Miért olyan jó az, amikor dolgozom, és kívül reked a külvilág?Miért szeretem ezt az állapotot? Mi az, ami ebben megnyugtat?

Boldogság találkozni, korrekt, szavahihető férfiakkal. De a sokaság mégis abból a fajtából tevődik össze, aki buta mint a tök.

Sokszor csak az tart vissza, valami meggondolatlan beszólástól; ami biztosan nagyon rosszul esne nekem is, ha igaz lenne, hogy „majd rájön magától is a szerencsétlen”! És ilyenkor elő kell vennem nagyon erősen a memóriámat, ha arra akarok, koncentrálni, hogy ki is az-az ember, aki a korrekt, szavahihetőség címét, el akarja nálam nyerni.

........
 

SZERETETTEM, MÉGIS ELVESZTETTEM!

Csak egy érzés volt, hogy valami történni fog, de addig nem hittem benne amíg.....

Tegnap végre elindultam egy nagy, (50 x 70) képpel a dossziémban az unokaöcsémékhez, hogy a neki készült képet, ami négy egyenlő részből állt, felbiggyessze végre a szobája falára!

Sokáig készült a négy kép, és rengeteg munka volt velük.

Nagyon szépek lettek, és boldog voltam. A szeles időben gyalogoltam, és közben, nem vettem észre, hogy kirepült, vagy kicsúszott valahogyan az a nagy kép a mappából…

Lehetséges, hogy lóbáltam? - de én, miért nem vettem észre? – SŐT”!

Senki, aki a hátam mögött jött, nem szólt, hogy „hé, Te Marha, elhagytál valamit”!

Éppen a buszra vártam az Örsön, amikor észrevettem, hogy nincsen meg a kép… amit akkor éreztem, nagyon furcsa volt; mintha leszakadt volna az a karom, amivel a képeket rajzoltam!

Kicsit belehaltam ebbe a dologba, de azért reménykedtem titkon egy kicsit, hogy valaki megtalálta, és díjazza talán annyira, hogy örül neki! Arra gondolni sem mertem, hogy egy kukában végzi szegény képem!

........

                                                

Nem születik túl sok ilyen témájú könyv, (főleg ilyen stílusban) éppen ezért egy hiányt pótolok az írásommal; és azt gondolom, hogy nagyon sokan lesznek kíváncsiak arra, amit itt leírok! 

........ 

CASTING!


Ma voltam egy szereplőválogatáson, ahol „játékosokat” kerestek a most újonnan induló tv -s műsorukba!     Nem volt semmi az adatlap sem, amit ki kellett tölteni, de a személyes beszélgetés; az mindent űberelt!

Öt emberrel szemben leülsz, és beszélsz a legféltettebb titkaidról - amiktől talán egyszer ebben az életedben illene megszabadulnod - de eddig nem volt rá sem alkalom, sem lehetőség hogy az ÉLVEBONCOLÁST önszántadból bevállald!

                                               Mert ki is az a marha, aki ebben részt akar venni?

     „Önként dugjam a fejemet ebbe a hurokba”? - kérdeztem magamtól. Passzolom a kérdést!

Amikor kijöttem, egyszerre fáztam, izzadtam, és remegtem, mint egy falevél; nem is tudtam, hogy ilyen érzés ez a fene nagy IGAZSÁG!

..................

Kommentek: Ez még hagyján, a kérdésekre nem kötelező őszintén válaszolnod (nem mintha ezzel hazugságra biztatnálak vagy rontani, akarnálak:) Az a valami, ha magadból kellene majmot csinálni különböző bárgyú szituációkban…

.................
 

SZERETKEZÉS! 

Minden nő problémázik azon, hogyan fest az ágyban meztelen. Mit lát a férfi, aki vele van; hogyan látja a nőt, akit éppen most készül magáévá tenni?

                                       Természetesen én sem vagyok kivétel; már ami a parát illeti.

De van egyetlen kivétel, és ez a kivétel érthetetlen számomra, mert akiről írok, azzal minden valahogy teljesen másképpen történt. Mondhatni, természetes - bár, nem volt ez, mindig így.

Simán képes voltam „dugdosni” mindenféle kelmékbe a testemet, hogy ne lássa, ne érintse senki sem. Elfogadta így is, és elfogadja úgy is, ahogyan most - pőrén- bőr a bőr mellett fekszünk!

                                                Látom, ahogy néz szeretkezés közben, és mégsem bújok el.

Látom, ahogy mosolyog, kinyitja, becsukja a szemét; eltátja a száját, fintorog. Mondhatni, természetes - bár, nem volt ez, mindig így!

(Mindig utólag jut az eszembe, hogy milyen nagyon jó így, együtt lenni azzal, akit az ember elfogad, és szeret.)

Soha nem értettem hova rohan az idő ilyenkor, becsukódik a szem egy pillanatra, és eltelt egy óra; ugye milyen érdekes?

............
 

VENDÉGEIM!
 

Azt kérdezte tőlem a minap egy vendégem (ügyfelem), hogy tudom-e, hogy miért jön hozzám vissza, lassan 5 éve?

A válaszom nem lehetett más, mint az, hogy „csak reménykedni tudok, hogy ami itt történik abban az egy órában, az Neked jó, és megelégedéssel tölt el”.

                          Bizonyára megnyugtató egy ilyen csendes, tiszta helyen, napközben megpihenni.

Nagyon szeretem a helyet, ahol dolgozom. Mert van abban a lakásban valami megmagyarázhatatlan jó rezgés, persze az igazság az, hogy ott csak jó dolgok történnek!

          Ha egyszer már nem leszek ott, és más költözik be utánam, nagy gyerekáldásnak néznek elébe; tuti!

..........

 

2008. A VÁLÁSOK ÉVE LESZ

 

A barátaim közül nagyon sokan éppen most vannak válófélben. Évtizedekig voltak együtt, úgy, hogy már nem volt mit mondaniuk egymásnak.

A közös dolgok nyögvenyelősek, túl rutinosak, és érzelemmentesek lettek. Fájdalom lett, minden olyan program, ami csak azért született, hogy a külvilágnak megmutassák, „Mi még együtt vagyunk!”.

                          HMM… Bele gondoltam, hogy ÉN akarnám-e ezt, ha párom, férjem, társam lenne.

                                                                                 A válaszom: NEM!

                   Az egyik vendégemtől megkérdeztem, hogy mi az, ami,” ide hoz hozzám”?

Ő azt felelte, „Szeretem, ahogy Hozzám érsz, ahogy megérinted a testem. Mert abban benne van sok jó és szép dolog, amire szívesen emlékszem”!


................ 

Kommentek: Kedves Júlia! Tavaly jártam Nálad. Jólesett a masszázsod, én a bealvó s fajta voltam. Örömmel olvastam itt a soraidat. Szerintem a kis beszólongatós patkányokkal ne foglalkozz, azok az élettől rengeteg pofont kapnak, nap-mint nap és csak a monitor előtt vagánykodnak, mert egyébként félnek mindentől és mindenkitől.
Szép napot Neked!

............. 

 

A VÁLASZ! EZEN AZ OLDALON NINCSEN MODERÁLÁS!

                                                 (MUNKA! CSUPA NAGYBETŰVEL!) 

            A munkám az, hogy embereket masszírozok, és teszem ezt, mélységes alázattal, és odafigyeléssel.

  Minden vendégem kihívás nekem; akkor is, ha egyszer, és akkor is, ha százszor volt már nálam az évek során.

Kapnak valamit azok, akik eljutnak hozzám, amit nehéz szavakba foglalni. Amikor erről beszélnek, akkor csak értetlenül állok, hiszen én csak megteszem, ami tőlem telik és nem értem sokszor, hogy mit is mondanak.

                              Túlmutat ez már azon, hogy munkaként tekintsek rá, ez már egy SZERELEM!

                                                   Teszem azzal a meggyőződéssel, hogy jót cselekszem.

A családom, a barátaim. MINDENKI TUDJA, MIVEL ÉS HOGYAN KERESEM A KENYEREMET! Nincs titok, csak őszinteség, és egyenesség.

...........................

Kommentek: Százszor még senki nem volt nálad, de ha olvasol a neten, elolvashatod, mit írnak rólad! Pletykásnak tartanak, kibeszéled a vendégeidet, ez egy bizalmi „állás” amit Te nem tudsz, de honnan is tudhatnád nem tanultad! Ezért vered ki a végén!

.........................

        Soha nem is fordult meg a fejedben az, hogy az, aki a beszámolót írta, esetleg, nem is volt nálam? NOS?

Nem fogok semmit kitörölni innen. Amikor valaki ide belép és olvassa a sorokat, úgy gondolom, hogy nem fog magára ismerni: – Csak TE, Drága Mirr – Murr

Nem is tudom, miért kellene az ilyen beírásokra válaszolni, de mégis megteszem!

Nos! Nekem a MASSZÁZS A MUNKÁM; ebből élek, és a férfiak simán tovább lépnek, ha valamit megkapnak. Hozzám nagyon – nagyon sokan visszajárnak, hogy miért? Kérdezd Tőlük.

...................  

A SZŰRŐ!

 

   Írtam egy hosszú, és kimerítő választ, amiből egy kis részlet ide, (mivel nem tudtam elküldeni Garfieldnek.)

"Örömöm csak abban van, amit azért teszek, mert nem egyszerűen kell, és nem pusztán, muszáj, hanem én is akarom, amit szabadságomban áll megtenni, és ez, a SZŰRŐ!

Nem akadályoz meg ebben senki, mert tudom róla, hogy érdemes. Talán azért lelem benne örömömet évek óta, mert nem pusztán lehet – az, kevés lenne – de a tett méltó is hozzám, és ahhoz, aki éppen ebben, és akkor velem van! A pénz, amit érte kapok, jó érzéssel töltsön el”. J

......................

 Kommentek: Mi van? Mindenki nyaral?

................. 

 

MINDENFÉLE!

                   Látszólag teljesen egyben lévő emberek, nagyon érdekesen módon tudnak megnyilvánulni.

                      Kapok egy telefont, és a vonal túlsó végén egy férfihang érdeklődik a szolgáltatás után.

Mindig, mindenkitől megkérdezem, hogy „Ugye, fontos Önnek is, a masszázs, mert tudnia kell, hogy ezen a helyen ez a legfontosabb! „Hevesen igenez, és próbál meggyőzni arról, hogy Ő aztán egy igazán elkötelezett híve a masszázsnak.

Nincs okom kételkedni, de, amikor már negyedszer kérdezi meg, hogy van-e ezen a helyen prosztatamasszázs, akkor a következő kérdést fel kell tennem neki:

- Mondja, Uram, hallja a hangját és azt, hogy többször is ugyan azt a kérdést teszi fel nekem, választ sem várva rá? Megmondaná nekem, hogy mi az, ami ebben a témában Önt ennyire mozgatja? – kínos hallgatás a túlsó oldalon.

- Csinálta ezt nekem valaki és nagyon – nagyon jó volt! – jön a válasz.

- Csak ennyi, és ezért jönne el hozzám? Arra még nem gondolt, hogy egy megfelelő partner segíthet önnek ebben a témában, és még pénzébe sem kerülne? – mondom neki, erre ő… - Maga engem buzinak néz?

- Nem nézem, hiszen nem látom; de, nagyon érdekes hogy, semmi másról nem beszélünk már hat perce, mint arról, hogy Önnek milyen élmény volt a prosztata masszázs… nos?


 

(Ezek, a hang emberek, akik semmi mástól nem jönnek izgalomba, csak a saját kérdéseiktől, és az arra adott válaszoktól....ugye milyen érdekes?)


 

                              SZERETEM A MUNKÁMAT, amihez sok-sok türelem és tolerancia… kell!

................................                                                                          
 

Kommentek: Furcsa, hogy ezt kérdezed, hogy:„Arra még nem gondolt, hogy egy megfelelő partner segíthet önnek ebben a témában, és még pénzébe sem kerülne?”
Végül is, ezt a masszázzsal kapcsolatban is kérdezhetnéd, de nem értem, hogy miért, hiszen ebből élsz.
A prosztatamasszázzsal kapcsolatban meg szerintem egyértelműen fektesd le a kérdés nyomán, hogy igen, vagy nem.
Viszont elítélni semmiképpen nem szabad azt a jelentkezőt, aki éppen ezt szeretné, és ezt el is mondja, hiszen ez végül is egy üzletkötés, ő mit szeretne, Te mit kínálsz, és mennyiért. Az üzlet vagy megköttetik, vagy nem.

                                                                             Végül elment hozzád?

................. 

LAZÍTANI TUDNI KELL!

 

Nagyon kevés ember fogadja el magát olyannak, amilyen. Ez a „negatív” gondolkodás meggátolhat embereket abban, hogy bizonyos helyzetekben el tudjon lazulni! Persze,egy férfi sokkal inkább képes erre, mint egy nő, mert van egy tulajdonsága, ami segíti ebben!

            Csak lefekszik az ágyra - és képes nem gondolkodni! (most a masszázsról írok, és nem „másról”)

Ha van is benne félelem, tíz perc, és már el is felejti. Csak nevet rajta utólag, és nem érti, hogy mire volt az a nagy pánik.

Ezer éves beidegződések teszik kényelmetlenné az ember életét, a helyett, hogy azt a 60-80 percet lazítással töltené.

Sok vendégem alszik masszázs közben. Elcsigázott testük megnyugszik, és ellazul. Nagyon jó ilyenkor látni őket!

................
 

MINDENKINEK, MÉG VALAMI!

                              Nem engem minősítenek a hozzászólások, hanem mindig azokat, akik éppen írják!

................                                              

Kommentek: Beteg az elméd, Nyanya! Vizsgáltasd ki magad sürgősen!

...................                                                                              

Mirr – Murr, szerintem veled van gáz, de nagy!
Sajnos lopcsányék, bezárták a lipóciát, de azért csak maradt egy tébolyda neked is!

Kifizessem a vizitdíjadat?  Kornél

                                                                            

Szólj hozzá!

ZÉRÓ GÖRCS, ZÉRÓ PARA, ZÉRÓ ELVÁRÁS!

2011.01.24. 04:35 J. HIMMM - Egy masszőrnő vallomása

                                                  Az addigi életem tele volt súlyos, és nagy csalódásokkal.

Sokszor estem bele ugyanabba a hibába, de az élet mindig türelmesen kivárta, hogy felébredjek, és rácsodálkozzak

az igazságaimra.

             Hangsúlyozom! Nem ment mindig minden elsőre - mert nem siettem azokkal a felismerésekkel -

és csak a saját magam szabta megtapasztalásaimat tartottam fontosnak. Ma már látom, és tudom nagyon sokszor,

hogy mit miért teszek, aztán ha valami bánt, akkor lassítok… megpróbálok tőle eltávolodni és kellő távolságról szemlélni azt!
 

                                                 Mindig, hangsúlyozom – mindig meglátom, ami segít!

     „SOHA, ÉRTED, SOHA NEM SZÁMÍT A MÁSIK! CSAK TE! MERT MONDD MEG NEKEM, DE ŐSZINTÉN, KI A TÖKÖM SEGÍT MAJD RAJTAD, HA NEM TE”?


 

És ha eljutsz idáig, akkor tudsz adni a másiknak, mert képes leszel az őszinteségre és megérted azt, hogy ki miért, és mit tesz az életével! És itt csak azt tudom leírni,amit érzek, és aki vagyok! Mást nem!

 

Másnap két apró hólyag a talpamon emlékeztetett arra, hogy merre is jártam. Zsúfolt volt a napom, de este újból együtt lehettem a focistámmal! Az első alkalom volt, hogy egyáltalán nem szerepelt, önmagát adva - nyugodt volt és kezdeményező! Azt éreztem,  itt az alkalom, hogy együtt legyünk, mert… eszeveszettül vágytam rá, hogy mellette alhassak el, de Ő azt felelte: - Talán egyszer, szerét ejtjük annak is!

                       Meg voltam őrülve érte, de csak azért, mert nem kaphattam meg!

                                          …....................................

Abban az időben járt hozzám, két férfi, akik rokonok voltak. Szerettem a kedvességüket, és olyan érzés volt közöttük lennem, mintha versengtek volna értem! Ebből a versengésből, természetesen én voltam, aki a legtöbbet; kapta, mert nagyon jó volt mindkettőjükkel együtt lenni!

Ezek a ritka alkalmak segítettek nekem elfelejteni, hogy mit, NEM kaphatok meg a focistámtól.
 

MINDENKI, MÁS!


 

A születésnaposok, akik valami másra vágyva, mint egy megszokott köszöntő, néha eljöttek hozzám, és megajándékozták a testüket azzal, amit csak én tudtam adni nekik!

                             Mert az én kezem volt nekik a szülinapi meglepi, és ez megtiszteltetés volt számomra!

Amíg egy nő erre teljesen képtelen, addig a férfiak megkeresik maguknak a lehetőséget, ami a vágyaikat legjobban kifejezi; elmennek, és fizetnek érte szemrebbenés nélkül.

Sokszor kesergünk mi nők - de mégis - milyen jó hogy köztünk, és a férfiak között ekkora a különbség. Tiszta haszon, főleg akkor, ha én vagyok – e vágy tárgya!

 

NAPPALOSOK, ÉJSZAKÁSOK!

 

Széles volt a skála a sok típus között. Voltak, akik tartották a három lépés távolságot,(és mégis ők voltak a legtöbben) aztán, akik kőkeményen bepróbálkoztak, de közben arról beszéltek a szájukkal, hogy mennyire utálják a bérnőket, és voltak a mindenért hálásak, aztán az erőszakoskodók, és azok, akik rendszert csináltak, abból, hogy alkudozzanak, akár két forintért is!

    Mindeközben rendíthetetlenül csöngött a telefonom éjszaka is,  akikkel órákat csacsogtam, alvás helyett.

Most, eszembe jutott egy alkalom - amikor a visszajáró vendégem, aki egy nagy behajtó cég fejeseként kereste a kockázatos betevőjét – kerestetett! A csapata egy - egy sikeres behajtás után megünnepelte pár pohárkával a sikert - és akkor, amikor már minden rendes ember alszik - felhívatott az egyik csicskásával, hogy menjek el hozzá masszírozni!

Hölgyem, fontos lenne,  hogy enyhítsen a fájdalmán - megsérült és nagy fájdalmai vannak - majdnem levágta valaki az ujját”! – mondta az embere.

Nem repdestem az örömtől, éppen ezért, két kérésem is volt, mielőtt elindultam: fizesse ki a taxiszámlámat, és mire oda megyek, a „kollégái” tűnjenek el.

            Egy órával később a háza előtt ücsörögve fogadott, fájdalmas képpel a sokadik sörét szopogatva!

 

Zsigerből nagy gáz egy olyan embert masszírozni, aki részeg, de tudtam, hogy gyorsan el fog aludni, és nem lesz vele semmi baj… lelkiismeretes két óra masszázs után, annyi pénzzel távoztam hajnalban, amennyit megérdemeltem.
 

 

AJÁNDÉKOZNI JÓ!

 

                          Az időközökben felbukkanó focistám, kitartóan csengetett, amíg utol nem ért!

 

Hogy mi volt, ami mozgatta? Örök titok marad előttem. Megfejthetetlen ember volt számomra, aki alig mutatott ki érzelmeket felém, és ha mégis, akkor, azt simán letagadta!

Mindketten, sérültek voltunk a magunk módján! Nem voltam fiatal, és mégis tanulnom kellett az elfogadás összes formáját mellette!

Rosszul vagyok összerakva, mert ha kaptam valamit valakitől, nem tudtam, mit is jelent, és abban a pillanatban viszonozni akartam. Mindig a sokszorosát adva vissza annak, amit kaptam, csak azért, hogy az egyensúly bennem megmaradjon!

Buta módon,arra készültem, hogy ajándékokat adjak neki. Úgy éreztem, minden kedvességét viszonoznom kell! A megbeszélt péntek estén fáradtan érkezett, mégis kiváló hangulatban indult a masszázs! Úgy terült el az ágyon, mint egy hulla, de, egy óra után, megszületett a nekem tetsző erős férfi!

    Meztelenre vetkőzve, hosszasan csókolózva enyelegtünk… és megtörtént, amire hónapok óta vártam!

De, túl korai volt az örömöm, mert a behatolás után, azonnal kihúzta a péniszét és egy pillanattal később, átment egy butuska viccelődő figurába… Mind ketten nagy gátakat feszegetettünk éppen, és ő vicceskedett - azt se tudtam sírjak - e, vagy nevessek!

Kicsit később egy újabb behatolás, de nagyon gyorsan leállította magát, és engem is, mert félt valamitől, amiről soha nem akart beszélni… Aztán készségesen segített a kezével, élvezve, hogy ki tud így is elégíteni.

Amikor lecsillapodtunk, oda adtam neki az ajándékokat, de ő csak nézett azzal a nagy barna szemeivel, és egy pillanatra rá, mindent visszaadott. Begurultam, és azt mondtam neki:

Ha nem fogadod el, amit vettem neked, akkor nem jöhetsz ide többet! – teljesen érthetetlen volt számomra, hogy miért nehéz valamit elfogadni, amit akkora szeretettel adnak a másiknak! Akkor, abban a pillanatban, ijedtnek tűnt! 

A szép estének egy pillanat alatt vége lett, aztán a villamosmegállóban álldogálva, próbált valamit arról magyarázni, hogy, ne tegyem ezt – de én, hajthatatlan maradtam!

Mélyen belül tudtam, hogy nagy hibát követek el, mert az egós női játszmák, amikkel tönkre tesszük a jó dolgokat ott van bennünk! Szét rombolunk mindent csak azért, mert valami nem úgy történik, ahogy azt a csökött női agyunk kigondolja? Teljesen begörcsöltem a sok gondolattól!

Egyetlen megoldásként azt láttam, ha kikapcsolom a pörgést a fejemben, és ezt csak úgy érhettem el, ha szex volt az életemben!

                              Akkor már leszartam a szerelmet, és csak jól akartam érezni magamat.
 
 

ZÉRÓ GÖRCS, ZÉRÓ PARA, ZÉRÓ ELVÁRÁS!


 

Ugyan úgy viselkedtem a férfiakkal - ahogy a focistám velem - jól felhúztam őket, és aztán semmit nem kaptak tőlem.

Pedig ők mindent megadtak volna azért, hogy együtt lehessenek velem. Kérleltek, de én csak ráztam a fejemet, és nevettem rajtuk!

Szex, és az érzékiség, nem szenvedés! Akkor én miért szenvedek?”- kérdeztem magamtól. Mégis folytattam, mert nem tudtam leállni!

                        Attól a pillanattól kezdve, amikor Ő megjelent, a határozott Júlia eltűnt!


 

Az ajándékozás után, csak egyszer beszélgettünk arról az estéről, amikor megkérdezte: – Szerelmes vagy belém? - sírva fakadtam, és akkor annyira jól esett a vigasztalása.

(OLYAN EZ, MINT EGY JÓL IRÁNYZOTT LÖVÉS SZÍVBE!… A BECSAPÓDÁS UTÁN JÓVAL DÖBBENSZ RÁ, HOGY VALAMI VISSZAFORDÍTHATATLAN TÖRTÉNT VELED!)

Elmondta, miért nem fogad el semmit, és beszélt arról is, hogy ne mondjak semmire nemet, ha nem gondolom véresen komolyan. Látszólag mindent megértettem, összebújtunk, de mégis nagyon távolinak tűnt! Ez volt a tizenharmadik találkozásunk. Nem túlzottan szerencsés szám ahhoz, hogy valami sikeresen folytatódjon… a szavai hideg zuhanyként értek… mégis, ahogy ránéztem, elhittem azt, amit mond nekem.

Az, hogy ki miért keveredik közelebbi viszonyba valakivel, lehet tudatos választás és lehet a pillanat műve is!

                   Egy alkalom baleset, a második véletlen, a harmadik az már valami!

A szolgáltató iparnak ez a válfaja, szinte felkínálja a lehetőségek egész sorát, egy extrém párkapcsolat kialakítására.

                     És hol is lehetne jó kapásokban részed? Bizonyára ott, ahol sok a „hal”.

Ha olvassák a férfiak ezt a könyvet, tudni fogják, miről „beszélek”! Egyszerűen, minden férfi tisztában van azzal, hogy a pecázás közben, az ő horgára is felakad egy- két neki tetsző halacska; amit nem akar majd visszadobni a tóba!

                                                                     A kérdés csak az, mit kezd majd vele…

                                                                 ............................

 

(Tegnap kint jártam a PECSÁBA… és ahogy ott nézelődünk a barátnőmmel… érzem, hogy valaki figyel - hátranéztem és ott állt előttem „János”! Csak nézett rám, és ő nem szólt semmit!)

                  Még a pályafutásom elején történt, hogy egy férfi hívott fel valamikor az éjszaka közepén.

Kedves volt, és szomorú… sokat és nagyon sokáig beszélgettünk és amikor letette a telefont úgy búcsúzott el, –„János” voltam, és még találkozunk! – de én nem hittem neki.

Másnap az első vendégem Ő volt. Az érzés, amit a közelében megéltem félreérthetetlen volt. Régi ismerősömnek tűnt, ez a kellemes, nyugodt hangú férfi… akinek finom illattal volt tele a teste!

Amikor legközelebb eljött, kicsit közelebbről is „szemügyre” vettem, és azt kell, mondjam, olyan érzésem volt mellette mintha megtalálta volna a testem; azt a „fedőt”, ami az én „lábasomra” illik.

Abban a pár órában alig bírtuk abbahagyni az ölelkezést, és amikor mennie kellett, mindig elölről akartuk kezdeni, ami olyan jó volt kettőnknek.

                     Három és fél év telt el aztán, hogy újra eljött hozzám, és én nem ismertem meg azonnal!

Sokat változott, és már nem volt ott az a régi finom illat… valahogy, elmúlt a varázs. Elmondta, hogy nagyon közel érezte magát hozzám… de mégis másfelé vitte az útja… amikor elment, sajnáltam.

(Tegnap ott a bolhapiacon azt éreztem, tudnia kéne… „Szeretném, ha felhívnál egyszer, hogy jól átbeszéljük a semmit, csak azért, hogy érezhessem még egyszer azt a finom, nekem tetsző illatodat”!)

                                                                         És, hogy mit mutat a gyakorlat?

 

Egy éjszakai beszélgetés során mondta egy férfi nekem - „Előre gyártott panelekből építkezünk egész életünkben!” - és éppen ezért, az is igazság, hogy a férfiak majdnem 100% az otthonát választja mindig!

 

        Drága kolleginák, akik még ma is dolgoztok, és szerettek; tudnotok kell, hogy nincsenek csodák!

 

A vadászó férfinép és a vad között ősidők óta ugyan az a felállás! Ők addig hajtják a vadat, amíg lenem terítik. Nincsen különbség, ha a hajsza közben megállsz, és úgy döntesz, hogy nem szaladsz tovább… Ő csak beüti a fémjelet, és tovább áll.

                                           …………………………………………….

    És a veszélyekről még nem is írtam, mert történt valami elképesztő velem, amit csak utólag fogtam fel…

                                   Szombat délután volt… amikor egy zaklatott hangú férfi hívott telefonon. 

Átutazóban volt Pesten, és nagyon kellett neki egy lazító masszázs! Mire a házhoz értem, már ott várt a kapuban.

                      A fickó harmincas, arányos testalkatu ember volt, egy nagy fekete szemüveg mögé bújva!

Amikor egyedül dolgoztam a lakásban, mindig be volt csukva a kolléganőm szobájának ajtaja… most is így volt!

Az emberem, a ruháit vállfára rakta, és felakasztotta, a szekrény ajtajára. Közben én kimostam a kádat és a szobába visszaérve észrevettem, hogy nincsen az ágyon lepedő. Fogasostól levettem a ruháit az ajtóról, hogy kivegyek egyet a szekrényből, amikor valami nehéz tompa tárgy kiesett a nadrágja zsebéből PISZTOLY volt!

           Egy igazi pisztoly! Megijedtem, de nem volt idő gondolkodni, mert a figura végzett a fürdéssel.

Az – az egy óra masszázs örökkévalóságnak tűnt. Persze semmi gond nem volt a végéig… az ember megfürdött, és akkor észrevette a becsukott ajtót az előtérben… Ordítva rohant a szobába, hogy mondjam meg, kit dugdosok a másik helységben! – Verőlegényeket rejtegetsz? - lökött félre, és kikapta a zsebéből a pisztolyát!

A tarkóm körül hadonászott a vassal és maga előtt tolva betuszkolt a másik szobába! Olyan volt, mint egy akciófilmben, amikor remegő kezekkel nyitottam ki a szekrényt, benéztünk együtt az ajtók mögé; közben azt kiabálta, hogy ha átverem, akkor használni fogja a fegyverét!

Persze nem talált senkit. Nem is értem miből gondolta, hogy bárki lehet rajtunk kívül lakásban, érkezésnél az orra előtt nyitottam ki az ajtót!

     - Óriási vagy! - mondtam, és meglepődtem, hogy mennyire nyugodt volt a hangom! (De csak a hangom!)

                                                                                 A paranoia az, paranoia!

                 Egy ilyen feszült elme, hogyan képes a hétköznapjait élni? Szegényt, csak sajnálni tudtam.


 

30 PERC - MIRE ELÉG?

 

                                                                     Nálam nem voltak félórás vendégek!

                  Fél óra alatt nem lehet kikapcsolni, és aki az ellenkezőjét állítja, az nem tudja, hogy mit beszél!

Csöngött a telefonom, felvettem és a túlsó végén egy sietős hang! Az ilyen embereknek mindig azt mondtam:

                                                  – Aki siet, az nem jut el hozzám! Máshová kell mennie…

Elvi kérdést csináltam abból, hogy akik hozzám jöttek, ne rohanjanak. Szeressék magukat annyira, hogy időt adjanak - és nem csak a testüknek - hanem a szellemüknek is.                                                    
 

A sietős hang, egyre darálta a szövegét:- Milyen a masszázs, beszélne róla, és mi van benne, és mi lehet még, és miben végzi?- közben, ahogy ezt nyomta alig vett levegőt… és én, az évek alatt megtanultam visszakérdezni!

- Milyen legyen, és mi legyen még benne, és miben végezzem?- ettől aztán az emberek zavarba jönnek, pedig tudják, hogy butaságokat kérdeznek, akkor meg minek csinálják?

 

           Az Istenit neki, miért nem azt kérdezik, tudok e, vagy akarok e, masszírozni; macerás vagyok?

Minden, amit tudok a masszázsról, már a születésemnél bennem volt! Ahogy az életem alakult, úgy hozta fel belőlem ezt a rejtett kincset valami megmagyarázhatatlan csoda. Ötven év kellett hozzá, és egy jós értékű álom, hogy ez az adomány felszínre törjön belőlem! Mert az ágyon való masszírozás nagyon nehéz, és csodálatos tevékenység! Ott aztán egyszerre terhelődik a hát és a láb, amikor kucorogva hajolsz föléjük… tartod magadat, és a legkevesebb távolság a két ember között; félve attól, nehogy ráülj a vendégedre, és ez, mindig nehéz.

A férfiak szerették amikor centiméterek választottak el attól, hogy a két test teljesen összeérjen! Bátorság kell ahhoz, hogy valaki így masszírozzon.

                               Na, ettől olyan egyedi, és teljesen eltérő ez a masszázs!

 

AZ ELŐSZÖR MINDIG EGYSZER VAN?

 

Amikor először jönnek, mindenki ideges! Olyan ez, mint egy parti, (egy kétszemélyes parti) ahol új emberekkel kell találkozni.

Feszengenek a megjelenésük miatt, így hát tudatosítani kell bennük, hogy hol vannak! Ennek nincsen eleje, vagy vége; „nem kell énekelni, vagy térdepelve imádkozni, de azért egy zsebkendő legyen mindig kéznél”.Sokszor láttam az első percekben, úgy orrot fújni a férfiakat, hogy nem jött abból az orrból semmi. Ez csak egy jelzés értékű mozdulat volt a részükről, így tompítva saját izgalmukat!

Amikor idáig jutottak, akkor kezdenek csak körülnézni! Eszükbe sem jut a „futószalag” gondolata, mert ilyenkor még mindegyik, nagyon reménykedő!

                             Olyan hangulatot teremtek, hogyha beleélik magukat, kezdődhet a „műsor”!

Az egész tiszta anatómia. Akit „veszély” fenyeget,(végül is hiheti ezt, vagy bármi mást) annak elszorul a torka, aki tűri még a félelmét, újra facsarodik; majd egy adott ponton, mindenki hangnemet vált – és láttam olyat is, aki néhány „futam” után sírva fakadt!

Aztán meglehet fordulni, és egy újabb harminc perces lélegzet után, jöhet egy üdítő, vagy egy pohár víz. És végül, néhány ébresztő mondat az egészségéről, vagy bármi másról. Mielőtt elmennek, kapnak egy ölelést, hogy némi reményt adjak nekik – mert az emberek sírni akarnak!

                                                                    - HÁT RAJTAM NE MÚLJÉK!



 

Szólj hozzá!

VADÁSZAT, ÉGEN ÉS FÖLDÖN!

2011.01.22. 08:39 J. HIMMM - Egy masszőrnő vallomása

 

Hihetetlenül sok férfi hívott fel akkor, amikor ezek a hozzászólások megszülettek. Azt kérdezték tőlem : „Ez most egy csali, vagy van benne igazság?" - milyen kérdés ez most, és mit lehet erre válaszolni?

Nem tudom, és nem is akarom megfejteni, hogyan gondolkodnak ők, a FÉRFI NÉP…- De, nincs itt, kérem semmi csali!

                                                                                  ...................................

Egyben azonban biztos vagyok, és ez a bizonyosság létezik az óta, amióta élnek a földön FÉRFIAK és NŐK!
 

                                                                 A férfi és a nő– a vadász és a vad.

A férfiak vadásznak, még akkor is, ha nem vallják be. Sőt,ők azok, akik becserkészik, űzik, vagy lesből, hosszas várakozás után lövik meg a vadat…

                                                                    Bizony urak! Ezek mind TI vagytok!

             És akkor most, a vad, lehet ehető és ehetetlen, mindegy hogy igazi vad, vagy csak egy „vadacska”!

Nem lehet elhanyagolni, azonban azt a kérdést sem, hogy ki is az, aki leteríti a vadat! Vagy mindegy? Mert, mi van akkor, ha a vad, úgy dönt egyszer, hogy megáll, és nem menekül tovább?

                                                                                           Vagy?

                                                                              A vadászat a lényeg?
 

Az teljességgel mindegy már, hogy a férfiak trófeákat gyűjtenek, vagy csak az éhségüket csillapítják a magunkfajta vaddal? Mi hát akkor a lényeg? Egyet azonban totál biztosan érzek - nem tudják - pedig teljesen nyilvánvaló!  

               Ugyanis - mindig a vad dönt arról, hogy a puska elé áll - vagy éppen megadja magát!
 

Nem hiszem, hogy a férfiak ezt tudják… nos, uraim, mi erről a véleményetek?

..................................................................................................................

                                   (Elküldtem ezt, kis részt a barátnőmnek, aki gyorsan reagált is rá). Íme:
 

Ehhez a vadászatos-vadas dologhoz hozzászólnék mostan! („P” egy nagyon okos kis hölgy aki, fiatal kora ellenére igen jól látja az élet nagy dolgait!)

 

Ha tálcán kínálod fel magad, leszarja. Ha segíted őt, és próbálod megkönnyíteni a dolgát az udvarlásban, egyszer csak leáll vele. Amint már nem figyelsz rá, észbe kap. Amint mással kezdesz randizgatni, ő is elkezd kaparni.

Akármilyen undorító, hogy sok ribanc játssza a féltékenységi játszmáját, mégis ők azok, akikért a legtöbben döglenek. Valamiért nem azt a vadat becsülik meg a vadászok, aki lefekszik a lábuk elé. A sok lagymatag, álmatag fasz, aki nem jut egyről a kettőre, egyből feléled és tudja mi a dolga, amint feltűnik a színen egy másik vadász.

                                                                                                                                                                               Üdv"P"...

..............................................

 

 

- Bazd meg Mama, mekkora igazságod van! – írtam gyorsan a választ. Akkorát írtál… mondhatni fején találtad a szöget! Így van… ezek tények, de mégis azt kérdezem, meddig lehet ezt tenni? Egyszer csak azt mondod magadnak, legyen már vége ennek az eszetlen faszságnak, és öntsünk tiszta vizet a pohárba… mert utálod, hogy amit teszel az nem Te vagy! Egyszerűn, csak együtt akarsz lenni azzal, akit kívánsz és kész! A maszlagra már egyáltalán nem lenne szükséged… de tenned kell! Érted? Csinálni, mert különben leszarják a fejedet. Ezért aztán nagyon sok nő marad egyedül, akik így, vagy ehhez hasonlóan gondolkodik és, egyszer azt mondja: – Basszatok egyedül fiúk!

                                                                                                                       Ölellek: Júlia 

.........................

 

Mert az embernek nem csak EGYÜTTLÉTRE van szüksége,- írta vissza „P” – hanem arra is, hogy NŐNEK ÉREZZE MAGÁT a férfi mellett.

                                                           Miért tegye meg a Nő azt, ami a Férfi feladata?

                         A FÉRFI HELYETT? Ne nevezze magát Férfinak, ha nem tud férfimód viselkedni.

Az nem járja, hogy tökölünk, bizonytalankodunk, nyafogunk, aztán még mondogassa neki a Nő a nagy hazugságot: „Igen, drágám, igazi FÉRFI vagy!”

Ha keménykedni akarsz, Fiam, akkor viseld el a fájdalmat, a bizonytalanságot, viseld el a küzdelmet, a versenyt, a féltékenységet. Viseld el, hogy néha igenis költeni fogsz a Nőre, meg fogod mosni a fogad és meg is, fogsz borotválkozni… Talán csak a nő önbecsülése ment össze, amikor legyintenek ezekre, a dolgokra, csak hogy megkaphassák már végre. Csak, mert annyira kell már az együttlét, vagy, mert annyira tartanak attól, hogy elveszítik őt, hogy kicsúszik a kezük közül a pasas. 
                                                                   Hát igen. Ami puha, ki is fog csúszni. „P”

..............................................................

             (Műtét folyik urak,figyeljetek, mit veszünk ki, és mit hagyunk bennetek!) 

A puhán csúszós dolgokra vagyunk koordinálva ma már? - kérdeztem vissza! Hogy merre haladunk ezekben, a dolgokban, az nem csak tőlünk függ, hanem egy rakás olyan dologtól… ami, ha tetszik, ha nem adott? Arra, hogy mit kezdünk vele mégis, csak a pillanat műve – sokszor nincs idő még gondolkodni sem – különben, azt veszed észre, hogy kicsúszott a kezedből az utolsó visszafordíthatatlan lehetőség is?

                        Ekkora lenne már a gáz… hogy a szagától is rosszul lesz az ember lánya”? – kérdeztem.

                     „Mi van akkor, ha így se, úgy se kapod meg, amit akarsz/akartál volna.

                                           („P” teljesen belemelegedett a témába… Ő ilyen elemző típus!)

És az, hogy mennyit vesztesz az ügyön, már csak azon múlik, hogy mennyire hagyod magad kihasználni.
Hogy hiába kedveskedsz, mosolyogsz, meghallgatod a faszságait, gondoskodsz, bókolsz, polírozgatod az egóját, elkíséred cigizni, lemondasz arról, ami járna, mégsem hajlandó becsülni, együttműködni, összeszedni magát… Hol itt az EGYENLŐSÉG”?

.......................................................

 

Az, hogy mennyit raksz a „TE” oldaladra, Tőled függ! – próbáltam a lehetetlent felvázolni neki. Azt, hogy mennyit rak az ember a maga oldalára… TŐLED FÜGGETLEN! Ha nem teszel semmit, (mert így döntesz) akkor a semmit kapod… és nincsen csalódás…

                                                                                   Vágod?

                   Hol az egyenlőség? Miért, kéne lennie? Te talán olyan akarsz lenni, mint egy férfi?

Gondold ezt át, mert én, ha már ennyit dolgoztam azon, hogy NŐNEK NEVEZZEM MAGAMAT… nem tenném! - nem tudom mennyit segítettem neki, vagy épp magamon, de leírtam és ez fontos volt.....nekem!

........................................................

 

Az egyenlőségnek nincs köze ahhoz, hogy ki milyen nemű és ez nem csak a férfi-nő kapcsolatokban igaz, hanem máshol is. Kettőn áll a vásár. Ezt jelenti”.- írta „P”

..............................................

 

De kérdés lehet, hogy kitől teszed függővé az egyenlőségedet? Mert ha van ilyen, akkor nem árt tudni, azt sem, hogy hol és miért akarsz Te egyenlő lenni! Nem, de bár”? – próbáltam felvenni a ritmusát…

......................................................

 

Amikor megteszel valamit azért, hogy cserébe törődést, figyelmet, szeretetet stb. kapj, de úgy érzed, hogy hiábavaló volt, vagy úgy érzed, hogy sehogy se felelt meg az, amit nyújtasz neki, pedig neked ez lemondással és vagy sok munkával járt. Amikor nem becsüli. Vagy észre se veszi. Na, akkor érzi úgy az ember, hogy „nem egyenlő”, „nem fair”. - Írta a válaszát „P”

Egy másik dolog.

Megfigyelted már, hogy az emberek néha (szándékosan) félreértenek dolgokat, (Szándékosan) nem akarják megérteni a célzást, vagy amit csak úgy mondasz? Miért?

Mert tényleg nem érti?

Mert arra vár, hogy részletesebben kifejtsd, mert olyan jó hallani?

Mert megrémül attól, amit mondasz, és mert nem mer rá reagálni?

Mert maga sem akarja elhinni, bár szeretné, ha úgy lenne? Mert olyan bizonytalan?

Vagy, mert elutasítja a dolgot pont azzal, hogy inkább meg sem érti, meg sem hallja a célzást?

Érdekes ez, mert már mindegyikre láttam példát az életemben… voltam aktív résztvevője és nézője is. Csak hát nem mindig lehet rájönni, miért is. És néha ez szar. Mert jó lenne érteni egymást. Üdv, „P”
 

.................................................

 

Kis virág!

Nem tudom, igazán, hogy korral járó sajátosság e, de egy időn túl már nem olyan nagy súllyal bírnak azok a tények… hogy egyenlő vagy e mással, vagy sem. Egyszerűen nem is érdekel. Miért akarhatnék én egy férfival egyenlő lenni? Miért?

                                          Tudod, amit tudsz, és passzolod a többit! Érted Drága?

Aztán a többi, ami felsorolásként lett írva… a „szándékosságról” szól – erről megint csak azt tudom írni… TE, és én, belül, mélyen mindent tudunk és érzünk, tudjuk a választ, hogy mit, miért csinál a marha, és hagyjuk! Ez az Ő játszmája, bíbelődjön Ő vele. Ez, nem a mi dolgunk.

Sokat görcsöltem ezeken én is, talán túl sokat is… aztán… megtanultam, hogy az olyan dolgokon ne rágjam magamat, amit nem tudok befolyásolni, és semmi közöm hozzá.

De mindennek a veleje, mégis az, hogy ha meg teszel valamit, azt ne tedd függővé mások hangulatától… tedd, mondd, vagy épp az ellenkezője! Ne tedd, és ne mondd! Vágó István?

Ölellek: Júlia

...............................................................

 

          „Te arról beszélsz, – írta „P” – hogy egyenlőnek lenni… de én úgy értettem, hogy adni-kapni…

                                            És nem is egyenlően adni és kapni, hanem egyensúlyban.

De mindegy…

Valójában az alap probléma nem ez, hanem az önbecsülés… Mert az a nő, aki nem becsüli magát igazán, folyton a másik kedvére tesz, a másik elvárásainak próbál megfelelni, hagyja magát kihasználni és rángatni… Miközben alig kap megbecsülést, holott ez lenne eredetileg a célja. De van, akinek nem lehet megfelelni. Van, aki akkor se becsüli meg, ha összetöröd magad érte…

És erre rájöttem az elmúlt pár napban, hétben, hogy amikor nem kapsz elég megbecsülést másoktól, magadnak még mindig megadhatod… Talán ez az, amit az ügy tanított nekem”… – szomorúan olvastam a szavakat, és sajnáltam, hogy nem hallgatták, és nem segítették az angyalok.

................................................


 

Cucika! Ha tanultál, akkor nem volt cél nélkül, amit tapasztaltál… MERT! Minden okkal van!

„A jó és a rossz is azért jön az ember életébe, hogy addig is tanulj, amíg nem ülsz az iskolában”! J

                                                                                                                                                              CSÓK! Júlia”

 

  (Szeretem „P”-t és azt is ahogy ír, valami csoda folytán mindig akkor bukkan fel az életemben, amikor nekem is összejönnek a „tanulnivalók”!)

                                       

HA VALAKI NEM ÚGY SZERET, AHOGY AKAROD, MÉG NEM AZT JELENTI, HOGY NEM SZERET.”

                    –olvastam ezt a nagy okosságot és ide írtam „P” –nek, és nektek is!
 
                   A változatosság, arról szól, hogy egy másik köpenyt adunk a hirdetésünkre?

Vannak a visszajáró vendégeim, akik mint a vasbeton időtállók! Vannak az új vendégek, akikből visszajáró vendég lesz és vannak azok, akik színesítik a palettát és keresik a tökéletes masszázst! Kedves, nyugodt, szakképzett masszőrnő várja, tiszta, csendes helyen azokat, akik szeretik és becsülik a jó masszázst! Tele…”

                                      ………………………………………………..

      „Elvek vannak, szabályok, falak, ha úgy tetszik; de ezek soha nem öncélúak!”

Elsősorban a túlélésért szükségesek”… szoktam mondani. Másodsorban pedig azért, hogy mutassák a helyes utat, amin járok! Nincsen keserű íz a számban, mert a lelkem nyugodt, és addig, amíg tudok dolgokra nemet mondani, SZABAD vagyok! Akkor is így érzem ezt, ha mind ez csak egy illúzió”.

- Hogy ki vagyok én? Egy boldogabb választás részese, aki nap, mint nap, döntéseket hozok, vállalva azokat? Vagy???????????????????

                                             …………………………………………
 

Elképzelhetetlennek tűnik az a mérhetetlen idő, amit egyedül töltök; elzárva magamat a külvilágtól, hiába vagyunk a masszázs alatt ketten!

 

   „Voltak, és vannak kiválasztottak az életemben, akik valami csoda folytán sokkal közelebb kerültek hozzám”.

 

Kivétel nélkül aztán, mind eltűntek az életemből. Talán kötelezőnek hitték, azt, ami közöttünk történt? Nem tudom!

                      Pedig velem semmi nem kötelező - „a kötelező táncok zenéje nem nálam szól…”

      Találtam ezt a szöveget, a jegyzeteim között! Nem tudom mikor írtam, de ott volt és most leírtam ismét. 

Voltak napok, néha hetek, hogy egyedül dolgoztam. Ilyenkor mindig arról ábrándoztam, hogy egyszer majd egyedül is képes leszek egy lakást fenn tartani - igazán jó érzés volt!

Mert mindent, amit felhalmoztam magamban és magam körül, arra készített fel, hogy idővel, egyedül bérelhessek egy lakást.

                                                                   Szabaddá tett ez a tudat!

Sok csodálatos férfit masszíroztam meg. És ez minden alkalommal arról szólt, hogyan viszonyultak Ők, hozzám, a munkámhoz és önmagukhoz!

           Mert a férfiak, akik hozzám jártak – egy szolgáltatást akartak –semmi mást

A 99% - nak, volt partnere, felesége, vagy éppen társa. Ők csak egy picit másra vágytak, mint a megszokott, így aztán nagy dőreség volt azt hinni - akár egy pillanatra is - hogy közülük találja meg az ember a párját!
 

A legtöbben, amikor elmentek tőlem, sokkal könnyedebben tudták folytatni a napi rutint és a kötelezettségeiket. Sok „ajándékot kaptam tőlük” - azzal, hogy engem választottak, és eljöttek hozzám - időt szakítottak az életükből, és ez volt az igazi ajándék nekem!

                                        ...................................

Tizenhárom év házasság után elváltam a férjemtől, akivel nem találtuk meg a közös hangot. Inkább szétmentünk, hogy mindkettőknek legyen még esélye arra, ha új életet akar valaki más mellett kezdeni

Fiatalok voltunk még, és ez a lehetőség járt nekünk! A férjemnek sikerült, de hogy jobban járt – e, ez az, ami örök kérdés marad!

                               Mégis köszönöm neki, hogy nem gördített akadályt anno az utamba.

                                                                                   .........................

 

A férjek, akik büszkén mutogatják a külvilágnak szép feleségüket, de az ágyban valami mégsem százas – Miért csinálják évekig?

Megszámlálhatatlanul sok férfi küzd otthon a visszautasítástól, és ezért mind azt hiszi, szégyellhető vágyaik vannak.Korcs vagyok talán”? – halkan kérdezik maguktól, és olyan nőket keresnek fel, akik a vágyaikat, szó nélkül teljesítik. Nem értem én ezt! Rosszul hiszem azt, ha két ember vonzódik egymáshoz és szeretik a másikat, akkor meg tudnak mindent beszélni, és adni egymásnak?

A hazugságok gyorsan kiderülnek...  az ágyban. Amikor az emberek, a saját testükön tesznek erőszakot, csak azért, mert, valami kötelező!

                   Ilyennek nem szabadna megtörténni, mert sokan a kirakatnak élnek, és belül rohad minden!
 

              -VIGYÁZAT EMBEREK, mert eljön a pillanat, amikor betegek lesztek az elfojtásoktól! 
 

(Én azt mondom, egyáltalán nem csoda, ha az olyan nő, mint én, vagy a még diszkrétebb hölgyek, egyedül élik az életüket! Mert hazugságban a mi fajtánk már nem akar, és nem is tud létezni!)
 

Tudjátok, szavak nélkül is látni, hol a bibi egy házasságban. Amikor a férfiember kirántja a jegygyűrűjét a zsebéből, pedig nem lenne gond, ha magán hagyná; a helye, akkor is ott van, ha nem látja azt!

                                                    ……………

   

Néha járt nekem is a kényeztetés, és arra ott volt az én szépséges focistám. Minden porcikáját szerettem, és néha elgondolkodtam azon, milyen lehetne, ha szeretne engem, de mindent nem kaphattam meg az élettől!

      Ha sikerült 2-3 órát együtt lennünk, az idő is fukar volt velünk, mert olyan gyorsan telt el mellette a jó…

                                                                                  .............

 

Onnan tudhatom, hogy valaki igazán szeret, ha szabadabbnak érzem magam a társaságában, mint amikor egyedül vagyok?” – J. P. Sártré

                              (Ez az idézet csak félig igaz és a végén a kérdőjel sem véletlen!)

                                           Vele, minden egyszerű és szabad volt, csak egyvalami nem…

 

   Az ágyban megnyugodtunk, jó érzés volt egymáshoz bújni - De, SOHA NEM SZERETKEZTÜNK!

Minden erre utaló kísérletemet kedvesen hárított el. Nem is tudom, mit hittem akkor! Fogalmam sem volt miért teszi ezt velem… vak voltam, és egy valódi hülye, mint a szerelmesek általában – késő este aztán, mindig egyedül mentem haza. Ő jobbra, én balra… mert az utcán úgy viselkedett velem, mintha futólag találkoztunk volna!

                         Fájt, de nem akartam, hogy vége legyen - úgy kellett nekem, mint egy falat kenyér!

                                                              Minden jó volt, és nem volt semmi sem jó!

Eszembe jutott itt és most egy közmondás:” Ha választottál, szembesülsz”! Mekkora rohadt nagy igazság ez a kurva magas léc, amit, nem voltam képes átugrani.

Éppen ezért csak hagytam, hogy történjenek a dolgok! De egy idő után minden kevés volt, és azt szerettem volna, hogy mindig velem legyen.
 

      Azon a nyáron minden kezdett felborulni, és mindenki besokallt, de én még így is álltam a sarat!

Este 10 órakor jártam haza, mert a kolléganőm beteget jelentett, átirányította a vendégeit hozzám, ami nagyon jó, és fárasztó is volt egyben! Láthattam, sőt érezhettem, hogy milyen emberek járnak hozzá.

                   2002 - ben rohant az idő - gyorsan augusztus lett, és hiába tombolt a nyár, nem volt megállás!

Ott volt az a sok vendég, és köztük egy lengyel férfi, akivel alig értettük egymást, de ha az arcára néztem; azt láttam, hogy a csukott szemei alatt, mosolyogva feküdt az ágyamon! Ezek a vendégek mindig borravalóval jutalmazták a masszázst!

                              Pedig fontos tudni, hogy borravalót nem kötelező sem adni, sem kapni.

Életem során borravalót adtam én is olyan szolgáltatásokért, amit magaménak éreztem, és nem sajnáltam rá a pénzt soha - mert a pluszjuttatást, ki kell érdemelni!

                            Így voltam ezzel én is, és nagyon megköszöntem mindig, ha kaptam!

Elkövettem azonban egy nagy hibát! Egy óriási hibát! Nem ajánlom senkinek, aki ebben a szakmában dolgozik, hogy ezt tegye. És, hogy miért ne... mert, senki nem érti az okát, és csak visszaélnek vele, tudattalanul is a férfiak.

                A focista vendégemtől nem kértem pénzt a munkámért…

 

Ha viszont, ő masszírozott meg engem, azt én, mindig kifizettem, ő pedig szemrebbenés nélkül eltette a fizetségét!

Ez más volt, mint amikor a vendégeimet, megajándékoztam nevük napján, vagy ha éppen, jó kedvem volt ... De amit a focistámmal tettem, megbocsájthatatlan volt, és nem tudtam, hogy hogyan változtassak ezen!

                                            A szerelem egy valódi marhát faragott belőlem!

Évek múlva egy-két ilyen botlásommal újra szembesültem, de aztán azokat, rendre, és nagyon gyorsan kiiktattam az életemből!

                                                                       Hiába, na, én aztán lassan tanulok!

                                                  .........................................................................................................

Éreztem, hogy változtatnom kell a hozzáállásomon. Nem akartam több ilyen óriási bakot lőni, de gyenge voltam, és akkor az egyik barátnőm elhívott egy TÜZÖNJÁRÁSRA!

 

Olvastam, hallottam én már erről, és nem kellett sokat kapacitálnia. Egy meleg hétvégén aztán azt vettem észre, hogy a Gödöllői Reptéren vagyok. A „füstös lábúak” (így hívják őket) nagyon kedves, kiegyensúlyozott emberek, és minden eltöltött perc öröm volt közöttük…

Nyolc, szűz lábú ember, és négy füstös volt a csoportban! Jól összeállított koreográfia szerint haladtunk előre, és az újak beavatásához egy teljesen „szűz lábú” embere volt szükség.

- Ő lesz az első, aki a tüzes szőnyegre fog lépni! - mondta a vezetőnk, mi meg csak ültünk ott, a „tűz szüzek” és mindenki a másikra nézegetett.

- Ki lesz az, aki magától bevállalja ezt az óriási tisztséget? – butaságnak gondoltam ezt az egész történetet, mégis rövid gondolkodás után felemeltem a kezemet!

Meg vagyok őrülve!”- gondoltam magamban ahogy ott nyújtozkodtam, és hallottam a felcsattanó tapsot amivel a bátorságomat jutalmazták!

Aztán a vezetőnk minden órában, megkérdezte, készen állunk-e arra, hogy átmenjünk a tüzes szőnyegen, de az újak közül, sokan bizonytalanok voltak még…

 

Addigi életem azzal volt tele, hogy magamat háttérbe szorítva, mindig mindent másokért tettem, és most itt volt az alkalom, hogy ezután minden megváltozzon és magamért tegyek valami nagyot!

Aztán, minden gyorsan történt, mert éjjel két órakor, és nagyon sok irányított meditáció után eljött az idő a BEAVATÁSRA! 

Kiballagtunk az erdőbe, és egy óriási máglyának valót hordtunk össze. Ahogy a tűz melege egyre jobban felmelegített, azt éreztem, hogy valaki, vagy valami rajtam kívülálló „dolog” segíteni fog nekem, és semmi bajom nem esik azon az éjszakán! Közel táncoltunk a tűzhöz, ami megperzselte a bőrömet, és felkorbácsolta bennem, a szabadságra vágyó Júliát…

Amikor a tűzmester szétgereblyézte és elegyengette az elszenesedett máglyát, a tüzes „szőnyeg” 1500 fokon izzott a lábaim előtt!

Kellően széles és hosszú volt ahhoz, hogy mindenki, aki rálépett megtapasztalja azt a hőt, amiről ez idáig csak újságban olvasott! A „füstös lábúak” azt ecsetelték, hogy egyetlen trükkje van ennek a sétának: - Úgy kell rajta sétálni, ahogy az utcán tennéd! – hihetetlenül hangzott, de mégis eljött a pillanat, és én ott álltam egyedül az izzó szőnyeg előtt és akkor, meghallottam „azt a hangot a fejemben”!

Indulhatsz!”- suttogta valaki a fülembe és én, ráléptem az előttem gomolygó tűzre! Nyugodtan mentem végig rajta és semmi bajom nem esett! Csodálatos, felszabadító érzés volt!

Nem tudom, hogy miért, de kitört belőlem a sírás, és csak zokogtam, mint egy gyerek – az öröm könnyek meggyőzték a kételkedőket, és utánam mindannyian - kivétel nélkül átmentek a tüzes szőnyegen.

                        Egy igazi csoda volt, amit megtapasztaltam… és boldog voltam, hogy megtettem!

                    Hajnali fél hatkor értem haza… és úgy aludtam azon a reggelen, mint egy újszülött ember!

Szólj hozzá!

A STÍLUS ELENGEDHETETLEN!

2011.01.20. 09:41 J. HIMMM - Egy masszőrnő vallomása

 

Higgyen a szemének! Létezik tiszta, nyugodt hely, tökéletes masszőrnővel! Hétvégén is Önökért! Tele…”

Nagy igazságokkal lehet a férfiakat elcsábítani egy kikapcsolódásra, és ha ez kell, nekik, akkor meg is kapják! Mert minden megengedett volt számomra, csak a tisztességtelenség nem…

 

Érdekesen működtem azzal a bizonyos kapcsolóval a testemben! Ha a mutató a munkaállásban állt, akkor hozzám se lehetett érni, ha valaki ezt mégis megtette, akkor nagyon kedvesen ugyan, de annál határozottabban hárítottam el a közeledését! De amint véget ért a munka, készen álltam a bennem lévő kapcsolót átállítani, ha ahhoz volt kedvem!

                                                   Ha hiszik, ha nem, én is csak egy Nő voltam érzésekkel.

                      Nekem is voltak kívánságaim; és erre ott voltak nekem a KIVÁLASZTOTTAIM!

                           Ők voltak azok, akik, minden kívánságomat teljesítették! 

                                            Mégis; hiába voltam együtt jó pasikkal, nem volt az igazi!

Minden férfi, csak egy jót akar kefélni, amíg a nők, szeretkezni akarnak”.Ezek tények, és alapigazság, mégis ez volt az, ami nagyon hiányzott az életemből!  

Elveim voltak, szabályok, falak, ha úgy tetszik, amik elsősorban a túlélésért voltak szükségesek, másodsorban azért, hogy lássam a helyes utam! Felvállaltam önmagamat és mindazt, amit tettem nap, mint nap! De ott volt mélyen elzárva bennem egy NŐ, akiből hiányzott valami, ami a világon a legfontosabb volt.

A hiányt vásárolgatással pótoltam, és nem csak magamnak vettem ezt – azt, hanem a szeretteimnek is - tipikus pótléknak bizonyult minden, mert ha adhattam, az egy semmihez sem hasonlítható jó érzés volt számomra!
 

                                - Ki vagyok én?- sokszor feltettem magamnak ezt a kérdést akkoriban!

                                - Talán, egy boldogabb választás részese, aki minden döntését felvállalja?

                                - Ettől leszek több?- amit azután szétosztok mindenkinek, aki velem kapcsolatba kerül?

 

                                                             Ki – ki habitusa szerint válaszolhat erre.

                                                                       .............................................
 

Amikor elkezdtem az írást, minden papírt előkotortam, amiről azt gondoltam, hogy bekerülhet a könyvembe. Egy ilyen kutakodás alkalmával találtam egy kis cetlit, rajta egy fórum részletével.

                                                                    Leírom nektek is, hogy olvashassátok!

„Egyszer beszélgettem „K-val” és azt mondtam neki: – Minden látszat ellenére fontos nekem, hogy egy férfi válasszon ki engem… aztán reagálok majd, úgy ahogy a szívem és a testem akkor és ott, akarja, vagy sem! Épp a minap történt egy érdekes szituáció, amikor két, számomra kedves férfival táncoltam egy meditáción egyszerre. És akkor ott olyan érzésem volt, hogy ezzel a két „csodával” szívesen lennék együtt. Az egyik azonnal rá is állt, míg a másik - a látszólag tapasztaltabb, elkezdett hezitálni. De hiába volt meg a kiválasztás… a pillanat elszállt!

               Mert vannak dolgok, amiken egy percet sem szabad agyalni… hisz addigra elszáll a Minden!”

                                                                              ........................................

 

Jöhet – mehet mindenki az életemből, ki és be; de ez legyen az Ő döntésük! Befolyásolni, visszatartani nem lehet senkit, mert, segíteni, hogy maradjon akkor, amikor indulnia kell tovább, nem lehet!

A „kiválasztottak”, valami csoda folytán közelebb kerültek hozzám, aztán kevés kivétellel eltűntek az életemből.

Mert kérdezem én, melyik férfi az, aki olyan nőt akar maga mellé, aki nap, mint nap meztelen férfiak testét kényezteti? – vagy rossz a kérdés?

Éppen ezért jobb, ha az ember lánya az idejét önmagával tölti - attól senki nem sérül, és nem is kell elmenekülnie.

                                          ……………………………………….

                                Nagy meleg volt azon a nyáron, és nekem jólesett volna valami, ami feldob!
 

 „Valaki masszírozzon meg engem is”! ezt kívántam, és, ez a kívánságom nagyon gyorsan teljesült is…

 

A fiam munkahelyére bejárt István, aki egy igazi tehetség volt a maga masszőri szakmájában, aki értette és szerette azt, amit nap, mint nap tett.

A focista vendégem már jó ideje eltűnt, amikor egy szerdai napon felhívott telefonon és elmondta, hogy beiratkozott egy masszőr tanfolyamra: – Ha ráérsz délelőtt, akkor próbaképpen, nagyon szívesen megmasszírozlak. – mondta.

Gyorsan összeszerveztem egy négykezest, Istvánnal, és egy kedves barátnőmmel, egyszerűen csak azért, hogy  megoszthassam ezt a csodás lehetőséget velük is.

                                                    - Két masszőr, még úgysem masszírozott soha!

Izgultam, és; emlékszem az érzésre… arra a félelemmel teli érzésre, ami egyáltalán nem volt kellemes. Felfeküdtem a kolléganőm padjára, és úgy remegtem, mint a kocsonya! Nehezen lazultam el!

                                                                A két férfi, munkához látott.

              István, sokat segített a leendő „kollégának” amikor fogásokat és trükköket mutatott neki.

Nyilván nagyon fontos egy tanult szakmában, hogy az ember képes legyen a saját egyéniségét is bele csempészni abba, amit alkot. Az igazat megvallva, ettől lesz valami egyéni, és izgalmas!

Mindenki megtudja, különböztetni, érintés útján, hogy mi az, ami neki jó. Ha szereti önmagát, akkor, az a logikus, ha a testének tetsző érintéseket választja.

                                                                                    .................................

Mivel mindig fordul egy kicsit az a bizonyos kocka, ettől a naptól kezdve, felváltva masszíroztuk egymást a focistámmal és minden masszázs végén, kaptam egy kis extra finom kényeztetést Tőle!

                          …. És feltettük ketten, a pontocskát, arra a bizonyos í betűre is!

És tudjátok mit, egyáltalán nem okozott gondot nekem az, hogy egy ilyen szuper jó szolgáltatásért fizessek! Végül is, minden pénzbe kerül ezen a világon, és ez jó ok volt nekem arra, hogy gyakrabban láthassam…

                                                                                       .........................

 

EMBEREK ÉS TETTEK!

 

 

Rengeteg időt töltöttem a lakásban. Szerettem korán ott lenni. Vasalgattam, zenét hallgattam és vártam a telefonhívásokat! Másnak ez unalmas lehetett, de engem megnyugtatott és ellazított.

       Egyre több közös vendégünk lett a kolléganőmmel, és felváltva, hol nála, hol nálam kötöttek ki a férfiak!

            Ha valamelyikünk nem tudta fogadni a vendégét, akkor szívesen átirányítottuk a másik szobába…

                                   Nagyon jó kolleginák voltunk!

 

      Volt egy közös vendégünk, akit Barna kenyérnek hívtunk… abban az időben ez a férfi sokat járt hozzánk.

                                         Rohanás volt az élete, mert ő volt az aktuális „fontos ember a piacon”!

Soha nem kapcsolta ki a mobilját, sőt, képes volt felugrani az ágyról masszázs közben, és az ablakot kitárva hagyni, hogy a külső zajok beáramoljanak a szobába… ugyanis meglepően sokat hívta a felesége! Egy alkalommal felsorolás zajlott a telefonba. Emberünk, meztelenül, félig kilógva az ablakon –próbálta memorizálni a listát, ami így végződött: – Estére, legyen otthon barna kenyér! – adta ki a parancsot az asszonyka, és mi, ettől a pillanattól eredeztettük a nevét!

Egy alkalommal hazafelé készülődtünk mindketten, amikor Barna kenyér meghívott bennünket, a születésnapjára. Egyedül nem akart ünnepelni; a felesége valahol vidéken, munkaügyben… Nagyon közel, egy csodálatosan berendezett, szuper lakásban éltek ketten - de most, a 37. születésnapját velünk akarta tölteni!

Semmi nem szükséges ahhoz, hogy jól érezzem magamat a bőrömben! Valamikor az este folyamán előkerült egy kamera, és sok minden más is - aztán a masina mindent emlékezetessé tett!

Évekkel később felhívott Barna kenyér és bőszen ecsetelte...  éppen azt az ominózus videofelvételt nézegetem --- - mondta és akkor én már csak javaslatokat tehettem neki arra, hogy minél előbb szabaduljon meg a felvételtől.

Ma már senkinek nem mondom direktbe, (főleg, ha felnőtt ember) hogy mit tegyen és mit ne tegyen!

                         A teste és a lelke az övé, kufárkodjon vele belátása szerint!

Az igazsághoz tartozik, hogy én sem szeretem, ha nekem akarják megmondani, mit tegyek; éppen ezért nem árt néha azon elgondolkodni, hogy miket teszünk nap mint nap!

                                                                                           ................

 

       SZÓ-SZÓ-SZÓ!
 

 

Sok beszámoló került napvilágra akkoriban. A net melegágya annak, hogy az emberek mindent és mindenkit megtaláljanak, és kibeszéljenek! Voltak benne nagy okosságok, és nagy butaságok is!

                A férfiak két nagy típusa létezik - van persze több is – de, azt inkább ne bolygassuk!

                                                    1. Aki beszél – folyamatosan - és néha nagy butaságokat!

                                                    2. Aki ír – folyamatosan - és néha nagy butaságokat!

                         Hogy melyik a veszélyesebb? Passzolom a kérdést, és ezt, döntse el mindenki maga!


Egyszer olvastam valahol az önmagukat imádó férfiakról, akik csak beszélnek és beszélnek. Nincsen nő, egyszerűen nem született számukra olyan ember, akit magukon kívül elfogadnának és szeretnének!

                           Nagy gáz Hölgyeim! Ne higgyetek nekik, és tessék oda figyelni, mert jön a sírás!

A másik kategoria, az írogatós fazonoké - Ők aztán az über gázos fajták! És mindeközben próbálom óvni a női nemet… (végül is azért írok a férfiakról) hogy szélesebb, mélyebb legyen a rálátás arra a mérhetetlen nagy férfi egóra… ami itt - ott bekerül ebbe a könyvbe is!
 

De a lényeg mégis, az, hogy a mai napig is igen kevés férfi érzi, látja a lényeget, amikor elmegy egy masszázsra, mert, igazából ez lenne itt a lényeg…

 

És akkor most, álljon itt egy – két beszámoló… ami, nagyon népszerű szórakozás még ma is a férfiak körében.

                                  (A neveket kipontozva fogjátok látni… a szöveg vágatlan; ugye nem baj?)

Zo”

Sokat gondolkodtam azon, érdemes-e megírnom az alábbi eszmefuttatást, aztán úgy gondoltam, nem árt, ha megtudom, mások is járnak-e hasonló cipőben, mint én. A kérdés, amit feltennék: Lehetnek – e biztonságosak a kalandok? Természetesen tisztában vagyok vele, hogy nem vagyunk egyformák, még a felelősségérzet terén sem.

Magamról: nős vagyok, van két gyermekem, és a negyvenfelé közeledek. A feleségemmel jó a kapcsolatom, a szex is jó vele. Hogy ezek után miért megyek el néha szolgáltató hölgyhöz, illetve most már csak masszőr hölgyekhez? A kíváncsiságon felül azért, mert a feleségem egy dolgot nem tud, egyet pedig nem akar csinálni. Nem tud jól masszírozni, a natúr franciát (a kölcsönöst sem értékeli) meg nem igazán szereti. Hogy ez végig is menjen, végképp nem jöhet szóba. Ezek után az ember fia mit tehet? Némi lelkiismeret furdalással terhelve szolgáltatóhoz fordul.

Az első élményem feledhető volt D… -vel, aki a… szolgáltatott. Hirdetésén az egyik kép ragadott meg, ahol tisztán látszott, hogy szereti a férfimagot. A valóságban tényleg megteszi, de rém unottan és kedvetlenül. Viszont szép és jól izgatható csiklója volt!

Igen ám, de követőn a szoknyavadász egyik fórumában azt olvastam, hogy a hüvelyváladék is sok fertőzési lehetőséget hordoz magában, többek között a HIV-et is. Megmondom őszintén, bepánikoltam.

NEM SZERETNÉK SEMMIT HAZAVINNI, MERT FELELŐSSÉGGEL TARTOZOM ANNAK, AKIT SZERETEK!

Éppen ezért, a masszőrhölgyek felé fordult az érdeklődésem. A volt P… utcai lányoknál kötöttem ki. Menedzser masszázsra neveztem be, és rendkívül profi szolgáltatásban volt részem. Ma… remek gyúrása után, Pi… úgy fölgerjesztett, hogy egyszer csak azt vettem észre, hogy nyelvem a csiklóján matat, ő meg rendesen megfej a szájával. Nagyon jó volt!

                                                         De megint jött a kétely és a lelkiismeret furdalás.

Most, Júliához járok. Érdekesnek és magabiztosnak találtam az ajánlását, mert profi, masszázst ígért, és szimpátiától függő befejezést. Valójában ilyen lelkiző pasasoknak való, mint én. Masszázsa, képzett szakemberre vall, pedig állítása szerint sosem tanulta. A francia tudása lenyűgöző de a kézi tudása is fergeteges, ha azt kéri az ember. Mégsem ezek miatt mentem többször vissza hozzá, hanem azért mert működik a szűrőrendszere. Mit értek ez alatt? Egyrészt nem enged senkit sem magához nyúlni, ergo nem félek attól, hogy úgy, mint P…-lén, elvesztem a fejemet. Másrészt saját fülemmel hallottam, ahogy lerázott egy bejelentkező makktársat, mint a pinty, mivel az nem volt hajlandó megérteni a szolgáltatása lényegét, másrészt tiszteletlenül beszélt vele. Vagyis: ENNEK a NŐNEK VAN TARTÁSA!

Ha viszont tiszteletben tartod az általa megszabott korlátokat, barátnő feelingben részesít: Masszázs után Ő fürdet meg! Jöjjön itt akkor a véleménycsere lehetősége. Kíváncsi vagyok, hogy a hasonló korú, makktársaknak mi erről a véleménye! (Ifjú titánok valószínűleg nem fognak egyetérteni velem.) Érdekelne az is, hogy a piacon van-e más Júliához hasonló korrekt masszőrnő Mert a kíváncsiság azért bennem is erős!”

 

Ka” „Szerintem minden kaland, ami nem otthon van, az életveszély… vállaljuk, tesszük. Az is biztos, hogy egy lány (persze van kivétel) sokkal jobban vigyáz, mint gondolnád… bajt meg egy házasságon kívüli civil lánytól is kaphatsz… úgyhogy marad a monogámia… feltételezve, hogy feleségeink jól viselkednek… ki tudja, hátha valahol ők is fórumoznak! Na megyek, letöröm a derekát!”

 

szia „Zo”… Tetszett a hozzászólásod! Részben hasonló megfontolásokból, már kerestem fel szolgáltatókat, de nem mondanám magamat tapasztaltnak. Küld el légyszi az Júlia számát! Kösz!”

 

Doo”

 Júlia nagyon értelmes, közvetlen. A masszázsa egyedi és erőteljes (nekem nagyon tetszik) Levezetés szimpi szerint. Hozzá nyúlni nem szabad! Nekem utolsónak sikerült bejutni hozzá, de egy arc maszit is kaptam. Közben majdnem elaludtam, aztán még beszélgettünk is egy jó darabig! A lakás egy új házban, fizető parkolóval.

 


”Zo”… beszámolója nyomán döntöttem úgy, hogy megnézem, elvállal-e ez a válogatós hölgy, aki a M… infó lévő honlapja alapján elég erős személyiség, de valahogy ez vonz bizonyos típusú férfiakat.
A telefonban hihetetlenül kedvesen igazított el, a kérdéses időpontban teljesen felkészülten egy nagyon hangulatos lakásban fogadott, a parkolás nem leányálom, de tippet már a telefonban kap az érdeklődő így nem különösebb gond. Bejutottam, diszkrét vadonatúj ház és lakás, még a másodikra is lifttel juthat fel az érdeklődő.
Egy teljesen más világba érkeztem: lényéből sugárzik valami olyan megnyugtató, mégis izgató vibrálás, mely mellett nehéz elmenni. Úgy kérdez, hogy nem tudod a szokásos közhelyeket, sztereotípiákat válaszolni. Nem is hagyná. 
                              Hamar ráérez, hogy először járok ilyen helyen, ettől még megnyugtatóbb lesz.

Maga a masszázs valahogy az embert elrepíti saját testéből, bár néha egy- egy rendkívül gyakorlott és céltudatos érintés hatalmas fizikai gyönyört okoz. Mindezt úgy teszi, hogy az ezredest nem veszi kézbe.
Már az elején tisztázza, hogy az erotikus befejezés az ő döntése. (És jól dönt…) Hihetetlen kedvessége természetesen a masszázs után is folytatódik a hátmosás és simogatás közben, jóllehet valóban tudni kell és elfogadni, hogy nem lehet érinteni, még ha a szétnyílt orchideája finom nyomását is érzi az ember a masszázs közben a combján. Ettől még izgalmasabb az egész. Nem tudtam elképzelni korábban, hogy anélkül, hogy megérintené férfiasságomat, el tud juttatni a kéjérzéshez azáltal, hogy például a fenék környékét olyan forró, és erős kézzel tartja nyomás alatt egy rövid időre, hogy tavaszi zápor nélkül kezd el rángani az ember néhány izma. Művészien hagyja, hogy amikor végigsimítja a testet, a nyakában lógó medál hűvös érintése bekéredzkedjen az izgalmas helyekre, így a nélkül szerez örömet, hogy ő maga érintené azt.
Amin mindenképpen érdemes elgondolkodni, az a biztonság. Nemcsak lelki, de testi is. Ez a hölgy nem BN, benne nem csalódhatsz makkegészség szempontjából sem. Valószínűleg a többi lányban sem, de nyilván mindenki maga dönti el, hogy milyen kockázatot vállal.
Júliával ilyen veszély bizonyosan nem merül fel. Az élmény pedig felemelő Nyilvánvalóan ezért van sok-sok visszatérő vendége.
Olyan embereknek, akik felelősséget éreznek saját lelki és testi egészségükön kívül szeretteiké iránt mindenképpen megfontolásra, ajánlom, hogy elnyerjék tiszta szemű elfogadását. 

 

                                                                                                                                                             Keressétek fel! 

                                                                     Ui.: Az árai rendkívül korrektek”


 (Ennek az embernek volt stílusa… és ez volt az, amit szerettem benne nagyon!)

Szólj hozzá!

NÉGYKEZESEK!

2011.01.18. 17:05 J. HIMMM - Egy masszőrnő vallomása

                                     51 éves voltam, és mint egy tökéletes gép, tettem a dolgomat!

                                   Mivel kapcsolódtam ki? Mindig a nagybetűs: MASSZÁZZSAL!

 

    Aggódtunk a kolléganőmmel, hogy nem lesz munkánk, és gyorsan egy új hirdetést adtunk fel az újságban:

A világbajnokság okozta stresszt, egy kellemes lazító masszázzsal oldani lehet! Uraim! Éljenek a lehetőséggel, mert ilyen csak négyévente adódik. Megszállott focirajongókat is szeretettel várok! Tele…”

De nem volt ok az aggodalomra, mert voltak olyan férfiak, akiket nem a foci hozott lázba, hanem egy tökéletes masszázs… és még valami!

                                                                           ................................................

Biztosan minden masszőrnek vannak olyan élményei, amiket most leírok, ugyanis, léteznek a földön pitiáner barmok is!

Nem voltam kivétel én sem, mert nekem is volt szerencsém ilyen arcokhoz. Bármennyire nem szerettem volna átélni, ez is a tapasztalás része volt! Nulla emberek ők, akik eladják a lelküket egy tál lencséért!

 Attilának hívták az embert, aki közvetetten ugyan, de „segített” nekem abban - mire figyeljek a hasonló férfiaknál - mert folyton tanított az élet!

Nos, ez a férfi egy vérbeli szélhámos volt. A világ legtermészetesebb módján tette ezt, úgy, hogy az ember nem kételkedett egyetlen szavában sem. Az első találkozásunk így zajlott.

Bejelentkezés után, pontosan érkezett egy szál rózsával a kezében. Előadta, hogy a felesége temetésére igyekszik, de előtte jól esne neki egy finom masszázs, (közben sírt egy keveset!), csak éppen fizetni felejtett el, amikor távozott!

Én naiv állat, azt hittem a sokk miatt történt…

Pár hónap múlva felhívott és elmondta: – Most, szeretném a tartozásomat kiegyenlíteni!- én pedig, simán bedőltem neki! Megtörtént a masszázs és azt mondta, hogy az autóban hagyta a tárcáját! Harmadik alkalom nem volt, mert megkértem, hogy felejtse el a telefonszámomat.

DE SOHA TÖBBET NEM LÁTTAM!


 

Ha Ő nem is jött többet, de voltak mások, akik próbálkoztak… és néha sikerült nekik. Például egy pofa, aki félmeztelenül, a lépcsőházban öltözködve rohant ki fizetés nélkül az ajtómon, amíg én a fürdőkádat mostam…

És egy visszajáró vendégem is megtette, aki fizetés nélkül távozott… (ő sem szégyellte magát egyáltalán, mert ugyanezt megtette pár nap differenciával a másik szobában dolgozó kolléganőmmel is.)

Aztán ott voltak azok, akik a szolgáltatás felét fizették ki, és azzal mentek el, hogy majd visszajönnek, de mindketten tudtuk, hogy nem így lesz. Hagytam, hogy elmenjenek, csak ne lássam őket többet! Később, kénytelen voltam arra vetemedni, hogy elkérjek tőlük valamit, addig, amíg az „autójukhoz mentek a pénzükért”.
 

          Soha nem értettem miért nem mondták meg, hogy nincsen elég pénzük. Minden megoldható!

                    De ők, másképpen gondolták, és én nem tudom, hogy miért? URAIM! Egyáltalán megéri?
 

                            A legvégére hagytam azokat, akik visszajöttek és lerótták a tartozásukat.

                                          Nekik ajándék levezetés járt - hála idővel - pénz nélkül!

 

ŐK KETTEN, ÉS ÉN!

 

A focista vendégem hetente felhívott, de az utolsó pillanatokban mindig meghiúsult a találkozónk - mert a foci fontosabb volt neki mint saját maga!

       Nagyon hiányzott az érintése, a teste, és az illata; alig vártam, hogy vége legyen a foci őrületnek!

Abban az időben eljártam az ismerőseimmel egy híres meleg bárba. Ott láttam meg egy férfit, aki hasonlított az én focistámra. Azzal szórakoztam, hogy az egyik sarokba húzódva, figyeltem őt, és a körülötte lebzselő fiúkat. Egyszerűen nem tudtam betelni a látványával, és mindig azon csodálkoztam, mennyi jóképű meleg férfi futkos ebben a városban!

    Még ment a világbajnokság, és aznap kevés munkánk volt, amikor a kolléganőm fejéből kipattant egy szikra!

                            Indítványozta, hogy hívjuk el Ákost egy különlegesen finom, négykezes masszázsra.

                                               - Majd ketten kényeztessük az embert!- mondta!

 

Lélegzet visszafojtva vártuk az sms-t, és boldogok voltunk, amikor végre megérkezett - úgy készülődtünk közben, mint a tinik - nevetgéltünk és ábrándoztunk azon, mit is teszünk majd Ákossal! 

Este fél kilenckor végre, megszólalt a kaputelefon! Aztán ami ott történt, az egy komoly felnőtt filmbe is bekerülhetett volna…

Én jól éreztem magamat, és nem zavart egy jó darabig, hogy a régi ismerősök igen visszafogottak egymással; de aztán sajnálattal hagytam ott a soha vissza nem térő alkalmat.

       Hiába, próbáltam a feszültséget oldani kettőjük között, nem használt semmi; így jobbnak láttam lelépni!

Ahogy mentem hazafelé arra gondoltam, hogy milyen egyszerű egy olyan dolgot megtenni, amire emberek csak vágyakoznak egész életükben… de bátorságuk talán soha nem lesz annyi, hogy meg is tegyék!

Hiába na... szerencsés voltam! Az élet elkényeztetett azzal, hogy sok mindent megtudtam arról, hogy mi fán terem az igazi erotika, és a szerelem nélküli jó szex…

                                                                               ........................................
 

Különös és különleges masszázs, akár négy kezes formában is. Uraim, mindez Önöknek, a hatékonyság növeléséért! Tele…” – így szólt a következő hirdetésünk. 

Egymás vendégeit masszíroztuk! Nem volt ebben semmi furcsa, a vendégeknek jó volt, mert két profi masszőr dolgozott rajtuk, és mi nagyon jók voltunk ebben a témában is. Sokszor csak némán egymásra néztünk, és tudtuk mit kell tenni, hova kell nyúlni… a padon fekvő ember nagy örömére!


 

                   Mert, ezek voltak, a „HÍRES NÉGYKEZESEK”
 

      A férfiak örültek ezeknek a lehetőségeknek, nekünk pedig vicces élményekkel bővültek a tapasztalásaink.

Két, nagyon más típusú masszázst űztünk a kolléganőmmel, de a négykezesekben ez a másság, semmilyen formában nem volt észlelhető

Különleges két nő voltunk! A kolléganőm egy karizmatikus, okos, csinos negyvenes évei közepén járó hölgy; nagyon mutatós, hatásos személyiség, én, pedig egy sportosabb, bohókás alkat.

                                        Két teljesen eltérő, egészséges nő, akik TUDNAK masszírozni!

    „Mindenki másképp csinálja”! - hogy mekkora igazság van ebben a szlogenbe, mutatja a mi példánk is!

Mert van, aki padon, mások pedig ágyon masszíroznak – mint én - ami nagyon nehéz formája az igazi masszázsnak

Ilyenkor nem csak magadat kell tartani, masszázs közben, hanem arra is figyelned kell, hogy ne nyomd össze az alattad fekvő ember egyik testrészét sem! Mivel helyigényű a masszázs, egy nagy franciaágy kell hozzá, ahol az emberek kényelmesen fekszenek! Fontos, hogy a vendég ki tudjon kellőképpen nyújtózni.

Emlékszem egy vendégemre, akit a maga két méter- tíz centijével keresztbe fektettem az ágyamra, mert szegénynek az a nagy ágy is rövid volt!

(Akkor határoztam el, hogy ha egyszer külön fogok dolgozni, akkor egy óriási királyméretű ágyat veszek a kuncsaftjaimnak…)

Felettük guggolva, majd, térdelve dolgozom, úgy, hogy közben óhatatlanul is nyomom a térdemmel a saját hasamat. Éppen ezért, ezekben, az években, leszűkítettem az étkezésemet, egy reggelire, és egy vacsorára. A köztes időben, csipegettem pár falatot; evésről, azonban szó sem lehetett soha.

Ahogy áthágtam ezt a bevett szokásomat, a gyomrom abban a pillanatban turbóra kapcsolt és elkezdett emészteni! Naná; hogy EZ, BÉLMOZGÁSSAL JÁRT!

                                                    Egyszer aztán megtörtént az, amitől mindig féltem.

Délelőtt háznál dolgoztam, és a kuncsaft meghívott ebédelni. Szívesen csatlakoztam hozzá, mert azt hittem aznapra már nem lesz munkám, de nem így történt. A kolléganőm fél óra múlva telefonált, hogy beszervezett egy szuper négykezesre!

Nagyon kedves, beszédes férfi volt a páciensünk, aki az egész masszázs alatt, megállás nélkül szórakoztatott bennünket. Történeteket mesélt folyamatosan, és éppen azt ecsetelte: - Még nem is mondtam nektek, hogy tudok zongorázni! – és én, abban a pillanatban elfingottam magamat…

         Ő bezzeg zavartalanul folytatta a mondatát valahogy így:  - Ja, és tudok még TROMBITÁLNI is! –

                        Jesszusom, egyszerre tört ki belőlünk a nevetés és alig tudtuk befejezni a masszázst!

                                                                           ............................. 

És ott volt a másik verbális vendégünk is. Egyfolytában folyt a mondanivaló belőle. (Megjegyzem, ez mindig a zavarodottság jele.)

Aztán nem bírtam tovább és rászóltam:- Csitt! Legyen már elég!– mire ő – Már bocsánat, de ennyi pénzért legalább hagy beszéljek! – ú, az anyját, jól le lettem szúrva, és én annyira szégyelltem magamat!

                                                                           .....................................................

    Nem volt nagy önbizalmam soha, de azt éreztem, hogy egyre erősebb lábakon áll az egóm! 

A kolleganőmmel mindketten másképpen gondolkodtunk, és más dolgokat tartottunk fontosnak! A rövid pályafutásom alatt, kemény elveket állítottam fel magamnak, de annyira nem voltam őrült, hogy ezeket ne tudtam volna felülírni magamban, ha úgy éreztem, hogy semmilyen külső sérelem nem fog érni - mert akkor, simán változtattam.

Volt egy óriásira nőtt vendégem, aki mindig azzal nyúzott, hogy vegyem le a felsőmet masszázs közben; egyszer aztán azt válaszoltam neki: – Ha így akarsz látni, akkor be kell, hogy nevezz egy négykezes masszázsra!

                                        Az ember attól kezdve, csak négykezesekre járt!

Ő volt az a férfi, aki a pancseros hirdetésemet ihlette, és szinte minden szó szerint úgy történt, ahogy itt, most le van írva:

Egy vendégem azt mondta nekem egyszer: – „A pancserok csak menjenek más helyre, én pedig jövök hozzád”! - ehhez, én is csatlakozni tudok, és Önök?

                  Kedves, öntudatos masszőrhölgy hétvégén is hívható. Mindenkit szívesen várok! Tele…”

                                                             És akkor most… álljunk meg egy pillanatra.

                  Urak! Képzeljetek el, két félmeztelen nőt, akik, téged masszíroznak!


 

Másfél óra intenzív energia átadás, amikor a férfi, elfelejti, hogy férfi; és egy megadó angyallá változik a kezünk alatt.

                            Ilyenkor elvarázsolódva „befelé néznek”, mert, megszűnik a külvilág; és minden!

Szegénykéim érzik ugyan az érintéseket, talán tudják, hogy történik velük valami; de hogy mi (?), arról halványlila fogalmuk nincsen! Képtelenek leképezni a helyzetet, aztán felhagynak az erőlködéssel, hogy irányítottan jelen tudjanak lenni, sóhajtozva fekszenek a padon, ahol egyre fogy az időérzékük.

      Minden összesűrűsödik a belsejükben, és amikor meg kell fordulni, az egy komoly erőfeszítés számukra!

                                   A híres édes - savanyú mártásra hasonlítanám a négykezest!

Szenvedélyes, meztelen orgazmus a férfi számára, egy igazi, megfoghatatlan illúzió…és aki befizetett valaha is erre a varázslatra, nagypapa korában is emlékezni fog rá!

               „Mert, ezen a helyen az újrafelhasználható energia százszorosan megtérül”!

                                                                ..................

Nem születik túl sok ilyen témájú könyv,(főleg ilyen stílusban) éppen ezért egy hiányt pótolok az írásommal; és azt gondolom, hogy nagyon sokan lesznek kíváncsiak arra, amit itt leírok!

 

A VISSZAJÁRÓ VENDÉG, KINCS!

 

                                                                  (Jó, ha ezt minden masszőr megjegyzi!)

 

A vásárolt holmik nemcsak otthonossá, hanem igazán „Júliássá” alakították a kisszobámat. A cél, az volt, hogy a vendégeim kikapcsoljanak, leeresszenek, majd feltöltődjenek, és mindezt azon a pár négyzetméteren – Nálam!

                             Sokan, és sokszor siettek vissza, hogy ezt a kellemes érzést, újból átélhessék

                            Akkoriban került fel a hirdetésem egy internetes oldalra.

Ott más volt a helyzet, mint az újságban. A feltöltött képeken mindent láthattak a leendő vendégek. Eldönthették, hogy milyen típusú nő legyen az, akinek a keze alá fekszenek! Egy teljesen más beállítottságú vendégkör kezdett hozzám járni, akik közül, volt olyan, akit csak egyszer láttam, és olyan is, aki éveken keresztül hűséges vendégem maradt.
  

Hölgyek! Ezt a kincset dédelgetni kell, és soha, egy percre nem elfelejteni, hogy a vendég mindig a tökéletes masszázst várja el a pénzéért!

                                                                                      ..................... 

Először olvastam életemben beszámolókat a neten! Leírtak a férfiak ott mindent: hogy a lányok mit, hogyan tettek, vagy éppen nem tettek meg azért, hogy soha többet ne menjenek vissza, ugyanarra a helyre.

Élő példaként állt előttem a szakma, hogy mit NE tegyek, ha éveken keresztül, és megállás nélkül akarom ezt a munkát folytatni!

Voltak olyan vendégeim is, akik a vérmérsékletüknek engedve kalandoztak, de egy idő után, mindig visszatértek hozzám! Sokat mondogattam akkoriban: – Nem vagyok se szép, se kedves, se fiatal; mégis megélek ebből a szakmából! – persze, hazudnék, ha nem lett volna olyan, amikor a vendég sarkon fordult az ajtómban; és én gombócokkal a torkomban, csak tűrtem!

                                             (Később olvashattok itt is pár gyöngyszemet a kommentekből!)

    Nagyon nehéz volt, de amikor elfáradtam - mert volt ilyen is - akkor hazamentem, és nem dolgoztam tovább!

Ha bántott valami, hagytam időt magamnak, hogy átgondolva, megnyugodjak; csak azután vállaltam újra munkát, ha már éreztem, hogy 100% vagyok!

                         Nem akartam egy szörnnyé változni, aki pénznek nézi a vendégeit.

                      Kőkeményen megdolgoztam a kialkudott fizetségért, és nem hagytam magam elcsábítani.

Olyan dolgokat nem tettem meg, amit nem akartam! Bizony előfordult sokszor, hogy a vendég, azt hitte, azért mondok NEMET valamelyik kérésére, hogy felsrófoljam a kialkudott árat.

 

                                                                   Szegények, mekkorát tévedtek!

És voltak, olyanok is, akik az orrom előtt lobogtatták a tíz ezreseket egy levezetés reményében, és olyanok is, akiknek egy forintot nem kellett fizetni ezért a „jóságért”- egyszerűen csak megtettem, mert nem voltak erőszakosak.



 



 

Szólj hozzá!

EGY 27 ÉVES FOCISTA!

2011.01.16. 09:48 J. HIMMM - Egy masszőrnő vallomása

 Soha nem értettem, hogy a dolgok miképpen hatottak rám. Voltak nagyon húzós helyzetek, egy- egy találkozás alkalmával, mégsem voltak rám semmilyen hatással. Aztán volt olyan is amikor, belül, egy pillanat alatt megváltozott minden! 

Én is néztem pornó filmeket, és láttam erőszakosabbakat is. Ezek mindig nagyon felkavartak, és nem értettem, miért van szükség arra, hogy az emberek kifordulva önmagukból, olyat tegyenek a testükkel, vagy a másik ember testével, ami fáj.

Az, hogy valaki meddig képes megőrizni a potenciáját, egyenesen arányos egy rakás öröklött génnel, a fejükben lejátszódó egészséges öntudattól, és attól is, hogy mennyire vigyáznak a testükre.

                  Ezek tények - amit lehet kezelni, befolyásolni - vagy éppen erőszakos módon felülírni.

                                               ...............

                          Akkoriban látogattam el, egy 55 éves férfihoz, aki egyedül élt a házában.

A masszázs végén, azt mondta, hogy van egy kis „meglepetése”; és ha ebben én segítek neki, akkor gazdagon megfizeti a fáradozásomat.

Elővett egy függönykarikát, és arra kért, hogy ezt helyezzem fel a péniszére, segítve neki abban, hogy minél tovább képes legyen visszatartani az ejakulációját.

Csak néztem a koszos fadarabot a remegő kezében, és undor fogott el. Valahol belül tudtam, hogy ez nem jó. Arra kértem, hogy ne tegyen magával ilyet, mert ez nagyon gyorsan a 100% – s impotenciához vezetheti. De ő nem hallgatott rám. Végig néztem, hogyan nyomorgatja vértelen farkát, és a vörös ábrázata, még most is a szemem előtt van. Üresség volt bennem, és rengeteg hányinger

 

(MEGOSZTOM MAJD AZ EMBEREKET? ÉS AKKOR MI VAN?

Mondd Júlia, felkészültél arra, hogy nem fog mindenkinek tetszeni, amit írsz?

Hogyan fogod megélni, túlélni a kritikát és a téged ért negatívumokat”? 

Nem vagyunk egyformák, éppen ezért nem lehet mindenkire ráhúzni egy adott méretet. Van, akinek szűk lesz, és lesz olyan is, akire nagyon bő.

A képmutatás egy Magyar betegség! Nem baj. A betegségből ki lehet gyógyulni kinek gyorsabban, megy, kinek lassabban – előbb vagy utóbb időben!)

                                              …………………………….
 

A MAI FÉRFIAK NAGYON NAGY NYOMÁS ALATT ÉLNEK!


 

Ha ehhez társul még egy frigid feleség, alkohol, drogok, megerőltető munka, egy hatalmaskodó főnök, buta kollégák; ez aztán képes betenni a potenciának…

Akkoriban, párhuzamosan a masszázzsal - egy technikát alkalmaztam - ami sokat segített abban, hogy ne a saját energiámat használjam a munkámban.

Ettől egy élő csatornává változtam, amin keresztül halad az energia, és feltölti az embereket. Képes voltam gyógyítani, és ami a legfontosabb volt, hogy nekem is jutott belőle bőven.

                       Sok pénzt fizettem ki arra, hogy magasabb szintre tudjak lépni ebben a tudásban.

             AKKORIBAN A PÉNZ NEM VOLT HŰSÉGES HOZZÁM, JÖTT ÉS MENT AZ ÉLETEMBEN!

Mégis, boldog voltam, mert gyógyító lettem a magam módján, aki a vendégeinek tartogatta a lehetőséget arra, hogy jobban érezhessék magukat a bőrükben!

                                                                                 .................................

Néha eljutottam szórakozni, fürdőbe, vacsorázni, és jó érzés volt, hogy megtehettem azt, amire éveken keresztül nem volt alkalmam.

                                De mégis,az igazán fontos dolgok nem voltak jelen az életemben.

Már alig volt kapcsolatom a régi szeretőmmel, és én készen álltam arra, hogy ezt a szalmaszálat is elengedjem. Túl sokszor jutott eszembe, hogy a „valamit valamiért” elve, itt és most, belép az életembe, és benyújtja nekem a számlát!

                       Persze, nagy ívben tojtam rá, mert boldoggá tett a tudat, hogy adhatok!

                                         …...............................

 

Hirtelen május lett, és az emberek kezdtek egyre kevesebb ruhába járni. Akkoriban fedeztem fel magamban azt az újabb tulajdonságomat, hogy a szembejövő férfiakat nézve, „átláttam” a ruhájukon, mintha meztelenek lennének!

   Persze, ez nem arról szólt, amit a pasik „játszanak” a hiányos öltözetű leánykákkal, ez valami teljesen más volt!

Szórakoztatott és hagytam, hogy elragadjon a képzelet. Kíváncsi voltam, igaz-e amit látok ruhában, azzal összehasonlítva, amikor a vendégeim meztelenül fekszenek az ágyamon.

                                 Meglepően magas arányérzékkel lettem ez által megáldva. 

 

ÉS AKKOR, ÚJ LEHETŐSÉG KOPOGTATOTT!


 

Május közepén a barátnőm, egy hölgyhöz vitt el, aki maga is MASSZŐR volt. Ismerősként üdvözöltük egymást, mert gyerek korunk óta többször is találkoztunk már. 

Társat keresett a bérelt lakásába, akivel együtt tud dolgozni, és fele - fele arányban fizethetik a felmerülő költségeket! Ez sokkal több kiadást jelentett nekem, de meg sem fordult a fejemben, hogy nemet mondjak…
 

                               „Egy fix hely, ahol masszírozhatok! Ez igazán pozitív”!

 

Az új helyzethez új hirdetés dukált: „Különös, és különleges masszázs: egyszerűségében a tökéletessége! Hétvégén is hívható, kedves, kiegyensúlyozott masszőrnő vagyok! Hölgyek, urak, párok, bátran hívjanak! Tel… 

                         Beköltöztem hát a sivár kisszobába, és elkezdődött egy újabb fejezete életemnek.

                                        A célom az volt, hogy a szobám, olyan igazán „Júliássá” váljon…

Megszokni az újat, nehéz volt, merrt a vendégkör, akik eljárnak masszíroztatni, érzékenyebb, riadtabb fajta, velük aztán óvatosan kellett bánni!

                                   De az én hirdetésem turbóra kapcsolt, és egyre jöttek a férfiak.

Még mindig az újságban hirdettem, így aztán nem volt lehetőségük a vendégeknek látni engem, éppen ezért

mindenki arra volt kíváncsi, hogyan nézhet ki, az a nő, akivel a telefonba kedvesen diskurálnak.

 

Azt mondták az éjszakai embereim, hogy érzéki hangom van, de a kíváncsiskodókat ez nem elégítette ki. Mindent tudni akartak: milyen az alakom, súlyom, korom, fejem, melleim, még azt is, hogy borotvált vagyok-e?

Sokszor kiakadtam ezektől, a butaságoktól, és nem akartam megérteni mi köze van ennek a munkámhoz…

De, butaság volt tőlem, hiszen ők férfiak - méghozzá vizuális lények - akik máshogyan látnak és gondolkodnak mint mi nők!

Mindig volt min meglepődnöm és ettől aztán óriási csorbát szenvedett az önértékelésem. Ráadásul én sem láttam magamat szépnek! Bizony, nem egyszer megtörtént az amikor a vendég az ajtóban sarkon fordult, és úgy hagyott ott, mint eb a Szaharát!

              Nem tehettem semmit, mert ezek, olyan pillanatok voltak, amin keresztül kellett rágjam magamat.

        „Az emberek, csak a vége miatt jönnek”? – sokszor tettem fel magamnak ezt a kérdést!

 

Alig volt férfi, aki ne kérte volna a levezetést. A kolléganőm, mindig azzal viccelődött, hogy Ő egy „főállású f… verő”! Perzse, jókat nevettünk ezen, de igazából nem volt olyan vicces!
 

        Ez is része volt a munkámnak - sőt, a pésziszük is a testük része volt - ezt tudomásul kellett vennem.

  És végre eljutottam arra a pontra, amikor a dolgok, és a testrészek kezdtek a helyükre kerülni a fejemben.

                                                …………………………….

                       Néha még elmentem házhoz masszírozni, persze csak akkor, ha ismertem a telefonálót…
 

                                                                  És újra jelentkezett szőke tündérem, Ákos is!

Amikor megérkeztem ismerősként fogadott. Volt ebben valami ellenállhatatlan, amitől az ember lánya vonzónak érezte magát a jelenlétében.

A levegő, forrón kavargott körülöttünk, érezhető volt a feszültség, már abban a percben, ahogy elkezdődött a masszázs. Nyögdécselve feküdt a matracon, ezzel is jelezve, mennyire jól érzi magát a bőrében, aztán megfordult és ott meredezett az óriásra dagadt pénisze az orrom előtt.

Itt és most le kell írnom, hogy ne feledjem el közölni azokat a felismeréseket, amik a munkám során nagy szolgálatot tettek nekem! Persze évekkel később is, de, soha nem akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rájuk.

                                                                                           ....................

Ákos és a pénisze… Ilyenkor az ember azt gondolja: - „ENGEM kívánnak” (!), – de közben ez csak egy illúzió!

Az elme, és főleg a férfiak felizgult elméje, nem feltétlenül kapcsolja össze a vágy tárgyát, és az éppen jelenlévő nőt. Ha történés van, ez totálisan mindegy nekik! Tetszik, vagy nem tetszik, ezek tények! Ilyenkor az ember csak „megragadja a felkínált alkalmat” és él vele! Mert ezek, a soha vissza nem térő alkalmak.

Volt jó pár ilyen történet a hét év alatt, és nem szégyellem leírni, hogy mennyire jól esett az a kitüntetett figyelem; ami nem is nekem szólt! De most mondjátok meg nekem, ki bánta akkor azokat - én, biztos, hogy nem! J

                           

   SZÉDÜLT TŐLÜK A FEJEM, ÉS ÉN IMÁDTAM EZT A SZÉDÜLETET!

 

A hirdetési újságot sokféle ember vásárolta. Soha ennyi típust, különféle életekkel, érzésekkel, és hatással!

Volt közöttük gazdag, szegény, koszos (akit szívesen fürdettem meg) makulátlanul tiszta, erős, gyenge, nyomorék, egészséges, szép, csúnya, okos, buta, és megannyi foglalkozást űző ember! PL. mozdonyvezető szakács, kovács, kőfaragó, színész, hivatásos sportoló, rendőrnyomozó, gengszter, politikus, újságíró, festő, költő, lakberendező, humorista, meleg aktivista, rasszista, drogárus, ügyész, bíró aki szép ruhában, és olyan is, aki a munkából szaladt hozzám lazítani!

            Sokat beszélgettem a kolléganőmmel, amikor éppen egyikünknek sem volt vendége.

Ő sokkal tapasztaltabb volt nálam, és mi ketten, rengeteg sztorit megosztottunk egymással. Ezek, sokat segítettek abban, hogy jobban lássam magamat, és a környezetemben megforduló férfiakat.

     Két hirdetésem is futott az újságban párhuzamosan, és én, hol lakáson, hol pedig idegenben dolgoztam.

Egyszerűen voltak férfiak, akiknek az volt a fontos - mert azt szerették - hogy az otthonuk biztonságában masszírozzák őket! Ezt aztán, idővel teljesen leépítettem, mert sokkal célszerűbb volt egy biztonságos helyen dolgozni. Persze, nagyon sajnáltam az akkori vendégeimet, de a sok új vendég, kárpótolta őket!

Visszatérve a kolléganőmmel folytatott beszélgetésekhez; egy alkalommal elmondtam neki, micsoda jó pasit ismertem meg - és akkor kiderült - hogy ő is nagyon jól ismeri Ákost!

                                           Sőt, egy sokkal mélyebb oldalát is megtapasztalta már régebben!

                              (Mit tesz Isten, valamikor évekkel korábban komoly viszonyuk volt egymással.)

                     Akkor és ott úgy beszélt Ákosról, mint arról a férfiról, akit képes volt egykor szeretni!


 

MERT A SZERELEM FONTOS AZ EMBER ÉLETÉBEN!


 

Sokat segít, és egyben ront is, abban a világnézetben, hogyan lásd önmagad ebben a kivételes helyzetben - úgy ahogy csak egy külső szemlélő képes erre - de te, éppen akkor, soha!

Amikor ehhez a ponthoz értem az életemben, azt éreztem, hogy nemcsak anya, eltartó, robotgép és rabszolga a nevem; hanem olykor – olykor egy érző NŐ is!

                          Valódi, hús – vér, befogadó, elfogadó, puha, lágy, nyitott és pozitív NŐ!

Éreztem, hogy az utamat járom. Kaptam is az égiektől egy erre vonatkozó megerősítést, amit nagyon nehezen illesztettem be az elmúlt évekbe, oda, ahová mindig is illett volna:

             „Isteni lényemnek nincs szüksége a külvilág elismerésére, mert vagyok, aki vagyok!”
 

Mindig egyszerűen éltem, és nehezen értettem meg, hogy a személyiségünket az ilyen egyszerű dolgok befolyásolják igazán!

Ilyen például a zene, amit szívesen hallgatunk. A  film, amit képesek vagyunk egymás után többször is megnézni, aztán ebbe az osztályba tartozik a művészet, valamelyik nekünk tetsző ága, és aztán ehhez jönnek még a színek, amik körülvesznek a világunkban, és az anyagok, amiket szívesen érintünk…

Hihetetlenül sok minden van, ami nem tudatosan, de befolyásolja azt; ki és milyen ember válik belőlünk ebben az életünkben!

A filmek között is kimagasodik egy pár, amit éjjel – nappal szívesen néztem. Hol azért, mert szomorú voltam, hol, azért mert éppen minden a helyén volt az életemben!

Pl.: A nagy kékség, 9 és 1/2 hét, Szex, hazugság, videó, Felföldi, Szerelmünk lapjai, vagy a Szív hídjai, a Harcosok klubja, Volt egyszer egy Amerika, Parfüm, Összeomlás, Alul semmi, Lánglovagok, Holtpont, Büszkeség és Balítélet, Vad vágyak, Közelebb, Alfie, Elemi ösztön, és a Szenvedélyek viharában…

Aztán ott vannak a zenék, amik ugyanúgy, ahogyan az étel, amit megeszem a „mindenevők” kategóriába tartoznak.

PL. Solar Fields, Pink Floyd, The Chemical Brothers, DeCibelle, Crystal Method, Moodswings, Keane (az egyik nagy kedvencem) New Order, Underworld, Michael Jackson, Bliss, George Michael…

És a színek, amik befolyásolják mindenki hangulatát, még akkor is, ha tud róla, és akkor is, ha nem.

PL. Türkiz kék, Lila, Pipi Sárga, Olaj Zöld, Vér Narancs, és a titokzatos Fekete…

 

És igen! A legfontosabb, a művészet volt, amire sokáig a gazdag kiváltságosok passziójaként tekintettem, és minden embert irigykedve néztem, honnan képes az a sok csoda kibújni belőle, amit mások megcsodálhatnak!

  

Amikor elkezdtem masszírozni, rájöttem, hogy milyen jó hatással van rám, ha rajzolgatok, és közben zenét hallgatok… Mindenkinek teljes szívemből ajánlom ezt a fajta kikapcsolódást, ha, meg akar nyugodni, vagy csak egyszerűen el akar bújni a háborgó világ elől!

 

                                                                                  ................................. 


 

Itt most le kell írjam, hogy a kronológiát felrúgva, térben és időben előre, és vissza fogok ugrálni a lapokon.

Persze próbálok az érthetőség sima talaján maradni, és hiszem, hogy a kedves olvasó élményét ezek a tények nem befolyásolják majd, és a történet nem fog csorbát szenvedni!

 

EGY 27 ÉVES FOCISTA!

 

(Soha nem értettem miért kell annyira, ízekre szedni valamit, ami pedig csak úgy működik igazán jól, ha komplett!
Sokszor nézem Gordon főzőiskoláját, és látom, hogy mennyire mesterien (és bátran) használ olyan belevalókat kreációiba, amiket mi, emberek soha nem párosítanánk össze. Ő megteszi, és mi lesz belőle? Egy CSODA!

És amikor megízleled, a legkevésbé sem vagy kíváncsi arra, hogy mit rakott bele - sokkal inkább arra, hogy van - e még belőle - Neked!) 
 

 

 „A szépség viszonylagos”! – mondanak néha ilyen ostobaságokat az emberek, de a kivételek mindig erősítik a szabályt. Mert a kellemes hang és test;  együtt igazán tökéletes tud lenni!

 

Aznap délelőtt, amikor megismertem ezt az embert, dühöngtem, mert egy bejelentkezett vendégem „elfelejtett megjelenni”!

                             Káromkodva ültem a konyhában, amikor megcsörrent a telefonom.

És tudnotok kell, ő volt az egyetlen férfi, aki a pályafutásom alatt megkérdezte… - Hölgyem, tud ön masszírozni? – hallottam a kardinális kérdést, mert semmire nem volt kíváncsi abból, amit a többi férfiak szeretettek feszegetni.

Az első emeleten volt a lakásunk - és ha lementem fél emeletet - simán láthattam, ki is az, aki belépett a kapunk alá.

Soha nem tettem még addig ilyet, de akkor (egyetlen egyszer) kíváncsi voltam, ki érkezik hozzám. Egy rövidnadrágos, kopaszra borotvált fej csattogott felfelé a lépcsőn - drága papucsban.

Izgatott lettem a látványától, ellentétben vele; aki, maga volt a megtestesült Buddha. A „büdös bogár” élvezte, hogy egy nála idősebb nő zavarban van mellette.

Sok tökéletes testet láttam már életemben, de az övé, valamiért magasan verte az összes többit! Teljesen készen lettem ettől, és totál meg voltam illetődve attól, amikor a levezetésre kerülhetett volna a sor. Érthetően, meg sem fordult a fejemben, hogy ezt előre megkérdezzem tőle, egyszerűen csak megtettem neki és kész!
 

                                                            ( És én, abban a pillanatban el voltam veszve!)

A masszázs után, sokáig beszélgettünk. Érdeklődő volt, ő bezzeg titokzatos maradt… én pedig a fellegekben jártam amikor elment, mert mellette érdekes nőnek éreztem magamat.

                                               ......................

                      Egy drogos voltam, és ez a drog a munkám volt!
 

Képes voltam egy telefonhívás után, mindenkit faképnél hagyni…és indulni, mert nekem ez nem munka volt, hanem a SZERELEM!

Minden áldott nap a dolgoztam - ha mégsem - akkor szenvedtem! Zúgolódó barátaimat az élményeimmel kárpótoltam, és ők szívesen hallgatták azokat, és én minden szégyen nélkül ecseteltem a velem történt sztorikat!

Egyre bátrabb lettem, mert az érzés bennem egy olyan nőt alakított ki, akit eddig még nem ismert senki sem a környezetemben.

                                                                                .....................................

A focista vendégem újra megjelent, és minden úgy zajlott, ahogy az első alkalommal. Most azonban, a masszázs végén enyelegtünk egy kicsit; de hogy hogyan jutottunk idáig… azt még a mai napig sem tudom elképzelni.

Szinte beleolvadtam a karjaiba, úgy ahogy az életemben még soha senkiébe, és nem voltak gátlásaim, mert biztonságban éreztem magamat mellette.

 

Ő kéthetente meglátogatott, és bennem a köztes időben, folyton ez a mondat kattogott: „MINDEN ÁRON MEG KELL, KAPJAM ŐT”!

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása