Készített nekem ajándékba az egyik vendégem, egy weboldalt… lefotózott, és ott voltam a világhálón!
Egy áldás, látni, és láttatni! De a reflektor fénye nem mindig meleg...
Van, amikor hideg; hisz nagy az előítélet, és ezzel a butasággal dőreség harcba szállni. Csak vesztes lehet az ember. Mindenki tovább pörgeti az agyát, ha meglát egy „olyan” oldalt és rajta a nőket fehérneműben, akiknek látszik a csípőjük, és a lábuk.
Pedig a strandokon sokkal többet megmutatnak néha a nők, ez is egy a sok butaság közül, ami előtt értetlenül állok!
Hiába nyílik ki egy világ, ha az emberek, akik onnan léptek az életembe, sokszor távolinak, és megérinthetetlenek voltak számomra. Ők egy olyan világegyetemet képviseltek a szemembe, amibe nehezen illesztettem be magamat, és azt az embert, aki akkor voltam!
Biztonságos szex!- mondják a megszállott, függök…- ez mégiscsak megvéd valami formában!
„Ez meg milyen nagy marhaság már? Ki mondta ezt nektek”?
A szex, mint függőség - és amit okoz, olyan deformációt hagy a testükben - amit egy jó, és finom masszázs soha nem tenne egy emberrel. És aztán nem is beszélek arról, hogy mennyivel egészségesebb! Egészséges - hiszen valóságos!
Vagy a valóságos dolgok ma már nem is annyira kellemesek? Talán, mert fel kell vállalni önnönmagatok előtt? Mi ez kérem, Amerika, mi is a képmutatás bölcsőjében akarunk fetrengeni addig, amíg meg nem döglünk?
VÁLASZTÁSOK!
Sokan voltak kivételesen becsületes egyéniségek, akik beléptek az ajtómon, és aztán évekig maradtak.
Háromhavonta egy – egy férfi nem érkezett meg… de, mindig többen voltak, akik bíztak a saját választásukban, és abban is, ha néha mellényúltak! Ez a változat, sokkal rokonszenvesebb volt nekem, mint bármi más.
És akkor most írok ide Nektek egy – két beszámolót a nettről:
„Üdv minden masszázsrajongónak! A minap valami igazán felemelőre, valami profira vágytam. Már volt egy biztos pontom, most sem keresgéltem! . Júlia számát hívtam. Kedves, mert bejelentkezés után, tudta egyből, hogy kivel beszél, vagyis, fontos neki a vendég; és ezt is éreztem végig. Megérkeztem, parkolás a T… utca környékén.
Én még nem írtam Nektek, de most úgy éreztem, kell!
Voltam már pár helyen, de Júliához képest sajnos nagyon sok csaló van, akik igazából nem is tudnak masszírozni. Nekem pedig nagyon fontos a tartalom. Igaz nem vállal semmilyen szexhez túl közeli dolgot, de amit, és ahogy csinál, abban nagyon király! Több mint egy órát voltam nála, és igazán mondhatom mindenhol meg lettem masszírozva szakszerűen.
Akinek fontos a harmónia és az egyensúly a jó és a hasznos között, az mindenképpen próbálja ki!
Az ágyról szinte új emberként kelsz fel – kezeskedem! Én mostantól járni fogok hozzá rendszeresen!
Őszinte, következetes, valamint profi masszőr! Kell ennél több? Üdv: K…”
........................
„József” „Én elhiszem, hogy Júlia nagyon jó. Akkor is elhiszem, ha megint nagyon jó! Akkor már egy kicsit hitetlen kezdek lenni, amikor Ő a legjobb!
De amikor tíz beszámoló közül, kilenc róla szól és egyikben, sem írják oda, hogy RONDA - akkor már nem hiszek semmit! Még azt, sem amit most ide leírtam. UFF!”
(Soha nem reagáltam semmilyen beírásra, de akkor és ott, írtam ennek az embernek!)
„Köszönöm Kedves József, Ön megérdemel egy ingyen masszázst ettől a RONDA nőtől. Kérem, hívjon fel, hogy időpontot egyeztessünk! Tele: 0630…..”
......................
„Jam”: Szegénykém! Ezek után, lehet, hogy mindenki rondázni fog és idejárni ingyen masszázs fejében? Ingyen? :)”
..............
„ Júlia: Már írtam róla korábban. Szeret masszírozni és jól is csinálja, talán az egyik legjobb a szakmában!
Mondjuk nekem külsőre, nem jön be, de ebben a műfajban ez nem elsődleges!
(A világ legokosabb mondata, amit egy férfi leírhat erről a szakmáról! Gratulálok!)
Befejezés szimpátiafüggő Ha franciát kapsz, az is nagyon kellemes.”
..................................
„ Júlia korábban az „X” körúton volt elérhető most nem tudom hova költözött. Szerintem a masszázstudása az egyik legjobb a szakmában. Levezetés szimpátiafüggő, tehát ha korrekten állsz hozzá, akkor egy nagyon finom levezetés részese is lehetsz!”
.........................................................................................................................
.........................................................................................................................
És ott volt még két nagyon fontos dolog: a becsületesség és a következetesség!
Az igazi üzletemberek a magánéletükbe is átcsempészik a megbízhatóságot. Ha valami, akkor ez az, ami inkább váljon vérükké…
És a másik oldala, ennek a világot megváltó nettnek; Ők, voltak azok akik, önző módon akarják jól érezni magukat, és sokszor el sem olvasták… vagy csak felületesen a hozzászólásokat, (amik megjelentek) csak beraktak egy dobozba… és én ott csücsültem éveken keresztül!
Az internettel együtt élni olyan, mint egy biztos házasság. Ha hűséges vagy hozzá, és magadhoz, akkor egy életre szólhat – de ha valamit, akármit rosszul reagálsz le - akkor előfordulhat, hogy megcsal?
DE A TÉZIS MEGDŐLNI LÁTSZIK!
A gazdasági válság, teljes valójában felzabálta ezt a szép szakmát.
De évekkel ezelőtt még sokat dolgoztam és két masszázs között telefonokat, intéztem. Alakíthattam a lakást, és azon járhatott az eszem, hogy mit vehetnék még, amitől jobb, szebb lehet a környezetem.
„Ahol a napjaim nagy részét töltöm, az legyen tökéletes”!
Kétlaki életet éltem. Más ember voltam, amikor dolgoztam, és más ember, amikor a család és a barátok vettek körül. A férfiak csapták nekem a szelet, de megérinteni mélyen nem tudott egyik sem.
Együtt voltam velük, amitől sokkal gyorsabban telt az időm, de semmit nem éreztem, amikor el kellett válnunk, és aztán, megijedtem nagyon, hiszen olyanná váltam, mint ők!
Egy alkalommal, (csak azért írom le, mert nagyon jellemző volt) hazavitt autóval az egyik kedvenc vendégem.
Amikor kiszálltam a kocsiból, megfogta a kezemet: – Mi lesz velünk Júliám?- kérdezte.
Mi legyen? – kérdeztem vissza. – Jössz, amíg jössz, ha úgy döntesz, hogy elég volt; van lehetőséged, eltűnni!- döbbenten hallgatta a családos ember a mondókámat.
Így védekeztem az érzelmek ellen. Nem akartam magamat becsapni, és másoknak sem adtam esélyt, hogy elérjenek hozzám!
A fülemben csengett a kolléganőm mondata, arról, hogy „nekünk” nem lehet senkink, és ez szomorúvá tett!
………………………………………….
Két határozottan eltérő típust ismertem meg a férfiakban! Az egyik típus az volt, akik elfogadtak, a másik típusba azok tartoztak, akik soha!
Nem volt köztes változat…
Rettentő nehéz volt, olyan arcot mutatnom kifelé, amit mindenki elfogadott. Ők, a férfiak, jobb helyzetben voltak, mert látták a képeimet a neten, én viszont mindig akkor szembesültem velük, amikor beléptek az ajtómon!
A hét évre visszagondolva, egy kezemen meg tudom számolni, hány embert küldtem el, miután megérkezett hozzám!
EMBEREK! A hazugságok soha nem ott kezdődnek, amikor másoknak hazudunk, hanem mindig akkor, amikor már önmagunkat is át akarjuk baszni!
Ők telefonáltak: én elmondtam, mit kínálhatok, de mindig rákérdeztem, ha bizonytalanságot éreztem, hogy mik az elképzeléseik. Könnyű dolgom volt azokkal, akik, elmondták, mit, hogyan, meddig, miért akarnak! Ezek voltak a határozott emberek. Nem volt ebben semmi rossz! Az őszinteség a jó tulajdonságok közé sorolható – és ha egyezett az elképzelésünk, akkor szívesen láttam őket.
Aztán ott voltak azok, akiknek a vágyai le voltak nyomva a mélybe; hebegtek a telefonba; mégis, mindenáron jönni akartak… de, amint megérkeztek kiszabadult belőlük a „kisördög”. Szerencsém volt, ha még masszázs előtt kiderültek az elfojtások; mert azokat egyszerűen el tudtam tanácsolni! De volt egy pár gázos élményem, amit az ellenségeimnek sem kívánok!
És tudjátok miért? Mert rossz érzés hadakozni egy ismeretlen emberrel, aki nem őszinte még önmagához sem!
Talán ezért is szerettem nagyon, azokat a vendégeimet, akik véresen őszinték voltak velem, mert én is ilyen ember vagyok?
AZ ENERGIA KINCS!
Mert, akinek nincsen, annak azért, akinek van, annak meg azért.
Sokan nem is tudják, miről is beszélnek, amikor az energia szóba kerül. Ellentétben a masszőrökkel, akik érzik, és használják ezt a kincset a munkájuk során.
Létezik, körülvesz, támogat, vagy éppen az ellenségeddé válik! Tudni kell vele bánni, mert az energia nem játék… és ez az, ami nem könnyű!
Ezer és egy technikát tanítanak különböző helyeken, és az embernek meg kell találnia azt, amit képes, és tud úgy használni, hogy az nemcsak neki, hanem másoknak is áldás! Majdnem két évembe került, és nagyon sok pénzembe - mire elértem egy magasabb szintet az energia áramoltatásában.
Mert az áramlás azonnal érezhető, amikor valakire ráteszem a kezeimet, és a csökkenő reakció idő jelzi, hogy valaki hol áll ezen a láthatatlan ranglétrán.
Amikor valaki eljut egy gyógyító fokozatig, elmondhatja magáról, hogy ő egy „csatorna”, akinek a testén keresztül áthaladva eljut az energia, az emberek testébe.
Mindenki másképpen reagál erre a láthatatlan gyógyszerre. Van, aki szkeptikus, van, aki érzi, és vannak olyanok is, akik szavakba tudják foglalni azt, ami lejátszódik bennük! Sok mindent mondtak, írtak a vendégeim nekem erről, és tudtam, hogy amit teszek az, jó:
„Azt éreztem, mintha valamit át akarnál adni nekem a kezeiden keresztül!”
„Óriási pocsékolás, amit az energiáddal művelsz!”
„Rohadtul kellett, jöjjek, és most már jól érzem magamat!”
„Olyan vagy, mint egy vízesés; felkorbácsoló, és amikor leér a mederbe, teljesen megnyugtató!”
„Nincsenek szavak ahhoz, amit éreztem – örülök, hogy itt lehettem a kezedben!”
„Olyan érzés, mintha „otthon” lennék”…
„Jó helyre jöttem, és amikor ideértem, akkor megnyugodtam teljesen!”
„Most aztán jól megcsapoltalak!”
„Energia Úrnőm vagy nekem!”
Csak mosolyogtam a beszólásokon - ugyanakkor ezekből, a rövid mondatokból nyertem az energiát – mert nekem is jár valami jó! Köszönöm Fiúk!
.......................
A nőtől a sárkányig eljutni könnyű - de úgy, hogy abból, amit kiejtek a számon, mindenki értsen - nagyon nehéz!
Ért már különféle vád az életemben, de azt még senki nem mondta, hogy tegyem le a telefont, mert nem bírja hallgatni a hangomat!
Ha tényleg igaz a tézis, miszerint a hangom a lelkem húrjai - amibe ha belecsapok, szépen szólnak - akkor ez ajándék, amit fentről kaptam, a ti gyönyörűségetekre urak!
Közben, ahogy írok, eszembe jut az a „furcsán kötözködős” oldalam is, ami még most is jelen van bennem - és szoros összefüggésben van, az ifjú női oldalammal - és a havi vérzéssel!
Emlékeimben él még az a „csipás” kis nő, aki- mielőtt elkezdett menstruálni – egy nagyon buta- sokszor ok nélkül megbántó oldalamat hozta felszínre. A biológiai órám dolgozik még ma is, bár, már szerepét vesztette.
De a rosszul rögzült, hibás visszahatások sokkal könnyebben törnek a felszínre és tolakodnak az előtérbe, mint a jók!
Volt egyáltalán bennem jó tulajdonság? Rossz a kérdés! Miért ne lennének jó tulajdonságaim?
Totál olyan, amit idáig leírtam, mint egy téves válasz egy egyszerű kérdésre… magyarul: Elcsúszott!
Azért van ez így, mert én is elcsúsztam?
Később kezdtem az iskolát, mert őszi születésű vagyok.
Az első osztály mélyen belém véste magát! Elsősként délelőttös voltam, a nővérem pedig délutános, sokszor futottam hazáig - amikor az ajtóban lerúgtam a cipőmet - Ő beleugrott és szaladt az iskolába!
Egy pár cipőt hordtunk ketten!
Hogy milyen érzés volt, (milyen lehetett szerintetek) ha még most is nagyon élénken él az emlékeimben?
Megbuktam olvasásból, mert nem tudtam a szavakat kiolvasni! De az is lehet, hogy nem akartam? Aztán, volt ennek a sok negatív emléknek egy pozitív oldala is, ugyan, úgy ahogy, az életemben mindig.
Évismétlő év vesztesként, két évvel idősebben kerültem egy újonnan induló első osztályba, ami életem egyik legszebb időszakát indította el!
A tanáraim, és az osztálytársaim – úgy éreztem - értették és megértették, hogy ki ez a szőke hosszú hajú kislány, a nagy szemeivel és az óriási pofájával!
Az osztály legszegényebb gyereke voltam, akit, nem nagyon zavart ez a tény, mert elfogadtak, és nagyon rövid idő alatt vezéregyéniséggé nőttem ki magamat!
Akkoriban ment a televízióban a KI-MIT-TUD! A szomszédba néztük az elődöntőket, (nekünk akkor még nem volt tv –k) boldogan ücsörögtem egy kis sámlin, a szoba közepén. Kívülről fújtam minden számot, amit a „Gézengúzok”, és a többiek adtak elő.
Később az iskolai előadáson egy igazi zenekarral elénekelhettem Koncz Zsuzsa egyik számát.
Nagyon jó hangom volt, de nem volt pénz az iskoláztatására - így aztán, csak magamnak énekelgettem - és mindenkinek, aki meghallgatott a hangom mellé még egy másik „ajándékot” is kaptam az élettől, és ez volt, a sport szeretete..
Magas fokon űztem mindenfajta mozgást, beleadva a létező összes energiámat
Elküldött a testnevelő tanárom a Vörös Meteorba, ahol kézilabdás, és rövidtávfutó lettem! Szerettem a futást olyan voltam, mint a villám, de amikor ez a gyönyörűség kötelezővé merevedett az életemben - akkor azt mondtam: NEM!
Minden iskolámat közepes eredménnyel zártam. Nem szerettem a drága időt tanulással tölteni, olyan voltam, mint egy túlhúzott óra, folyton csak rohantam volna, mint egy őrült!
- A közepes jó szám, – mondta az Anyukám, – nem baj kislányom, csak görbüljön!
Az osztályból, az egyik leggazdagabb lány lett a barátnőm. (Megközelítőleg 45-50 évig így is maradt ez az állapot, és egy közel, öt éves kihagyás után, minden ott folytatódott ahol abba maradt.)
Nálunk ette élete első zsíros kenyerét – hagymával, én pedig szerettem a COCA COLA -t, amivel az ő Anyukája kínált engem. Emlékszem, amikor életemben először ittam ebből a furcsa színű italból, és úgy éreztem, hogy berúgtam tőle…
A Szabad Európa rádiót hallgattam a világvevő rádiónkon, bevésve a skála alá a megfelelő helyeket, hogy mindig megtaláljam azokat a jó kis pörgős zenéket - nagyokat táncoltam a szobában a „tiltott zenékre”, mert akkor mindig azt éreztem, szabadon élek!
……………………..
Fiú helyett lánynak születtem, gazdag helyett szegénynek! Hiába volt a jó hang, ha nem volt pénz az iskoláztatására, és a csodás sporteredmények sem értek semmit, ha nem volt kitartás!
Alig éltem pár évet, és máris egy rakás „hiba”!
Ez már három, a szívemnek kedves, és fontos dolgok közül… és még mennyi lesz?
Basszus, már most fáj, ahogy leírom a szavakat!
Fodrász szerettem volna lenni és helyette beadott az Anyukám, egy ipari iskolába, ahol, ha elvégeztem a három évet, akkor egy vasipari szakmunkás, válthatott belőlem!
Szép kilátások! Nem baj, csak legyen pénz - amiből, addig sem volt sok az életemben, hát még azok után - mert Anyám elvette minden pénzemet…- Majd én beosztom neked! – mondta!
„Bazd meg Júlia, ezért dolgozol, mint egy állat”? – utáltam magamat és ezeket, a negatív megnyilvánulásaimat, mert feszített belülről a fájdalom!
A szakmunkás képzőben tapasztaltam meg életemben először, hogy milyen is a férfi nem! Volt ugyan két bátyám, de ők csak csicskának használtak, és ha haragudtak az életre, akkor ott voltam nekik én, akibe jó nagyokat lehetett rúgni!
Az általános iskola olyan volt nekem, mint egy burok! Az utolsó olyan osztály voltunk ahol csak lányok tanultak együtt… de az utánunk következők már koedukáltak voltak!
A „szüzek” mi voltunk… és nem csak az osztályba, hanem az életben is!
Szóval otthon már jól bírtam a „kiképzést”, de nem úgy az ipari suliba, ahol huszonnyolc fiú, és négy lány volt a felállás!
És ez a tény egy új tantárggyal gyarapítottam az amúgy is nehéz helyzetemet… és ez a „szokjuk a fiúkat” tantárgya volt! A legények erőszakosak, taplók, és bunkók voltak velem, amit egy évig tűrtem… és akkor… történt valami!
Egy alkalommal sikerült úgy megcsapnom egy hangadót az osztályból - aki híres volt az elfojtott, gusztustalan dolgairól - hogy akkor, és ott, vége lett ennek a rossz álomnak!
A nagydarab barom a hátam mögé lopódzott az egyik szünetben, és megmarkolta a cicimet… de nem volt szerencséje, mert gyors voltam, és belépő tanár már csak a csattanást hallotta - de azt hogy ki adta a pofont kinek, nem látta!
Hiába faggatott a tanár, nem árultam el a fickót, onnantól egyenrangúként néztek fel rám, és befogadtak a fiúk is!
Túl gyorsan telt el az a három év, és én a gyerekből hip -hop felnőtt lettem! A MOM—ba kerültem, mint marós szakmunkás!
A szervezettség, és kötelezettségek, amik nehezen mentek nekem. Lázadó természetem, és az, hogy a gyengébbeket mindenáron megvédjem, gyorsan kiütközött rajtam ezen a helyen is!
Az általános iskolában az utolsó voltam, aki nyolcadikosként úttörő lett. Nagy szégyen lett volna az iskolára nézve, ha nem avatnak fel… de én nem törődtem az ilyen és ehhez hasonló „butaságokkal”.
Aztán a gyár a maga hagyományos felállásával, és a szigorú szabályaival. Reggel 6-tól, délután 2-ig, és a délutános műszak 14-tól, este 22 - óráig, úgy kellett dolgoznom, ahogy a férfiaknak!
Este azonban én voltam a „kisgyerek” mindig, aki végig szaladt 5 – 6 utcát a Keletitől, nehogy valaki elkapjon a büdös nagy magyar éjszakában!
Zárták a kapukat tizenegy órakor, és én rendszert csináltam abból, hogy végig sprinteltem az utat hazáig, pedig nem volt leányálom tíz, tizenkét óra állás után… ezt elhihetitek nekem.
Kisest csináltak belőlem - láttam Fidesz Strómant, és jártam a Magyar Rádióban egy riport erejéig! – Nem féltél, amikor beszélned kellett? – kérdezték, de én nem tudtam, hogy mit jelent az a szó, félelem!
Nagy pofám volt, és mindig hangot adtam, annak, ami nem tetszett! Egyáltalán nem szerették a főnökök, azt, aki akkor voltam… de: - Szokjanak hozzá, ha azt akarják, hogy itt dolgozzam nekik! – ordítottam bele a nagy világba!
A kollégáim imádtak, és ez állandó céltáblává tett a főnökeim szemében. – Tegyél lakatot a szádra kislányom! – Anyám, hiába csitított, csak hergelte bennem azt a sok mindent, amit Ő és Apám tettek belém!
Tizennyolc éves, harcos nő voltam, egy szűz testében!
Sérthetetlennek éreztem magamat, és óriási erő volt ebben a tudatban… amikor, életemben először menthetetlenül szerelmes lettem!
„Gyuri” minden álmon netovábbja volt! Úgy éreztem, csak Ő lehet az, aki elveheti a szüzességemet! Azt kívántam, hogy repítsen a fellegekbe, mint egy igazi nőt… és én ezt, el is mondtam neki!
A csalódás, amit okozott, elsősorban a fájdalom miatt volt, és azért mert azt képzeltem, hogy a szerelem elég ahhoz, hogy ne érezzek fájdalmat az testemben!
A könyvek hazudnak, és soha nem az igazat írják. HIBA, NAGY HIBA!
A felnőtt életem horrormisztikus valósággal kezdődött! Az első szerelem, az első szex, és az első csalódás szorosan összefüggött az én esetemben, mert naiv, buta kislányból, tíz perc alatt, sokat tapasztalt, csalódott nő vált belőlem!
Túl gyorsan nőttem fel, a csalódások még a mai napig is túlontúl nagy döfések nekem? Fiatalon megtanulni ilyen dolgokat, óvatosabbá tehetett volna - de én hittem még a csodákban - de az ábrándozás, már akkor úgy tűnt, hogy egy életre eltűnik a szótáramból!
Soha többet nem ejtettem ki a számon ezt a szót! – És a remény? – kérdezhetné valaki!
– Basszátok meg - olyan nincs is!
- Bizony, ez van… vagyis inkább ez az, ami nincs! – mert így helyesebb!
Nagyon sokáig elkerültem a férfiakat. Egyszerűen féltem tőlük. Nem akartam sebeket magamnak, túlzottan fájdalmas volt az első mindent eldöntő találkozásom a férfinéppel!
A SPOROLÓS VENDÉG!
Az embert, Zolinak fogom nevezni! Szerette a masszázst, és mindent, amit adtam neki és Ő, a világ legtermészetesebb módján elfogadta mindezt, csak ingyen legyen!
Ha mégis adott a sok jóságért valamit, azt úgy tette, mintha a világ összes kincsét tette volna elém!
Egy alkalommal beállított egy szál gyertyával és egy doboz gyufával! Mosolyogva tette le az asztalra, és arra várt, hogy megkérdezzem tőle: – Mi ez? Nekem hoztad? – de én csak hallgattam és a nagy kérdés elmaradt.
Elfelejtődött az „ajándék” és amikor elment, akkor vettem észre, hogy még mindig ott vannak az asztalon a dolgai…
Ahogy felvettem a gyufát, észrevettem, hogy valami írva van a doboz hátuljára! „Ez a gyertya, és minden egyes szál gyufa fénye melegítse a drága szívedet, sok szeretettel!”
Az első ilyen ajándéka után kaptam a másodikat és rajta az irományait, amit imádtam! Gondolt rám mielőtt hozzám jött, és tudta, hogy busásan visszakapja a figyelmességét, amit azzal a kis semmiséggel adott nekem.
A női lélek és annak, rejtett bugyrai előtörnek egy – egy ilyen mondat olvasása közben, amit még mai napig is gyakran megsiratok.
Nulla pénzből óriási érzelmeket is meg lehet mozgatni egy emberi lényben, ha annak a neve: Júlia!
Ahogy öregszem egyre érzékenyebb leszek arra, hogy belőlem csak egy van! És aki ezt az egyet meg akarja kapni, az áldozzon érte!
És itt most nehogy nagy dolgokra gondoljatok… egyszerűen a gesztus fontos, és egy „gyufásdoboz gyertyával”!
Remélem, nem vagyok telhetetlen, és azon vagyok nap, mint nap, hogy szeressem magamat. Ha elégedett vagyok azzal, akit belül érzek, akkor, én is többet tudok magamból adni másoknak – és ezt teszem, minden gondolkodás nélkül!
Mert kapnom kell, hogy adhassak, és sok kicsi keskeny csíkra vagdalva szórni akarom a jót magamból, minden halandó férfinak.
MERT, MEGÉRDEMLIK!
HÍRESEN „OKOS” VENDÉGEIM!
Hétköznapi ésszel fel sem fogható befolyásosság és ismertség, az, amit a kezükben tartanak!
Ők azok akik emberek sorsáról döntenek, amit aztán jól vagy éppen rosszul mozgatnak, akikből a hatalom kétféle arcot csal elő és mutatják felénk, akkor is, ha tetszik és akkor is, ha nem!
Az egyik része; szerény, visszahúzódó, láthatatlan, vagy épp az ellenkezője; határozott, kemény, és végtelenül egós!
Mindkét csoport tudja, hogy kik ők, és azt is, hogy mitől forog a föld! Határozott elképzelésekkel bírnak a külvilágot illetőn; de belül zűrzavar és káosz az úr!
Túl sokat gondolkodnak, és ez rányomja a bélyeget a testükre. Gépiesen, érzéketlenül űzik a világ legszebb csodáit, úgy hogy közben egy pillantást sem vetnek a másikra… csak futnak előre, mint az űzött vadak! A lényeg az, hogy folyamatos mozgásban legyenek –„mert nincsen megállás”!
Illetve van, mert aludni is kell néha, ilyenkor egy kicsit mindig „meghalnak”, és másnap újra feltámadnak; csak közben fogy az erejük, és néha azt érzik: „MEG KÉNE MÁR ÁLLNI”!
De, mégsem teszik, mert: „FELADAT VAN, AMI RÁM VÁR”!- és ha még sincs, akkor csinálnak maguknak!
- Mi, az hogy nem csörög a telefonom? – kómás fejjel kérdezik, és visszacsuklanak az ágyamra. - Kutyának sem kellettem? – sokkal inkább önmaguktól kérdezik, mint tőlem - fekszik az ágyon, de a teste ugrásra készen!
A SZENTSÉGIT, FASZOK - ÍGY NEM LEHET - TÖNKRE AKARTOK MENNI?
Egy külső szemlélő irigykedve mondaná: – Jaj Júlia hozzád annyi „érdekes” és híres ember jár! – - Így van!- mondom nekik és nincsen kedvem hozzáfűzni semmit.
Amikor azonban, felfekszenek az ágyamra - és próbálom az elvesztegetett évek réseit betöltögetni kerek egésszé - háládatlan feladatnak tűnik, és nem is mindig sikerül.
De, egy ponton túl minden megváltozik, és érinteni lehet a különbséget a testükön és az ölelésükben - amikor távoznak!
EZ, AZ ÉN KÖNYVEM! JÓ EZ AZ ÉRZÉS!
Itt olvasom a füzetemben 2003. 08. 22-n, „Átvert egy férfi, és „bosszúból” elkezdtem írni a könyvemet”!
Mi ez? Atya világ, akkor még alig történt velem valami. De ami történt – másnak - az egész életét jelenthette volna.
Ugyanebben a füzetemben találtam egy fénymásolt papírost, amit az egyik vendégem hozott el nekem, hogy én is tudjam, mit írnak rólam a férfiak a neten!
Az igazsághoz tartozik, hogy nem nézegettem én a netet akkoriban! Valahogy, soha nem fért a fejembe, és nem értettem, hogy minek erről írogatni.
Talán azért teszik ezt a férfiak, amiért most én is írok; hogy megosszam és felidézzem a szép és a csúf emlékeimet? Íme, néhány gyöngyszem belőlük:
„Tiszteletreméltó Makktársaim! A minap „J”… t kerestem, az üzenetrögzítője sajnos közölte, hogy a drága pihijét tölti, de átirányított/erőnlétem biztosítása/ JULIKÁHOZ. A hölgy nagyon kedves, intelligens/nem lesi az órát/ egy óra helyett másfelet voltam nála, és nem volt felár! Jól kommunikál, igaz nem egy mai évjárat, én 30-nak saccoltam. A masszázs szakszerű, élményszámba megy –előtte- utána fürdő/hátadat megmossa/számla rendezése a végén.
Az ár és a szolgáltatás legmesszebb menőkig arányban van! Jártam már egy-két BN.-nél, de ilyen franciában még nem volt részem. J
Aki nem a fiatalabb virtuózokat keresi, mindenképpen ajánlom. Tele…”
.....................................
„Meglátogattam Julikát („X”… kolléganője) aki az előző beszámolóban említett 30 körüli évjárat helyett, még legalább + 20. Na, mindegy. A hölgy csak masszírozást vállal, ha szimpatikus vagy neki, akkor erotikus befejezéssel. Erősen masszíroz, szerintem, jól csinálja. Egyszer kipróbálható. Részemről a fiatalabb masszőrnőket jobban szeretem.”
…..........
Olvasom ezeket az írásokat, és olyan mintha nem is rólam írnák!
URAK! Van valaki rajtatok kívül, akit ez, izgalomba hoz, vagy csak a tények közlése miatt, ez a nagy buzgalom?
................................
VIGYÁZZ! A MAGÁNY! (CSÍKOT HÚZ UTÁNAD---------------
Tény, hogy nagyon sok furcsa ember jár hozzám. Ő is mind-mind magányosak! Még akkor is , ha van család körülöttük....
Furcsa mód, nagyon sok közöttük, aki számítógépes, vagyis, alapból sokat van egyedül. A gép és ez a munka ....elmagányosítja az embereket!
Ezek a fazonok. Egy pillanatra nem képesek kikapcsolni. Pl: az a szoftverfejlesztőarc, aki tegnap volt nálam.
59 éves, normálisnak tűnő sportos alkat, aki nagyon sokat ad magára ......Kívülről!!!
És akkor oda teszi magát az ágyra....... és folyamatosan azt kellett mondjam neki “ lazíts....ne olyan feszesen “......Szegény annyira uralni akarta a testét , még akkor is amikor nem kellett volna.....Képzeljétek el, hogy ezek az emberek egy pillanatra nem képesek lazítani, sem éjjel, sem nappal.
És ez még nem volt elég, mert amikor elment azt mondtam neki, hogy: - MOST meg fogom ölelni! - na ettő aztán nagyon pánikba esett!
Azokban az időkben sokat dolgoztam és rettentő kevés időt töltöttem a családommal. Írtam már korábban, hogy képes voltam bárkit faképnél hagyni – mert ha jött egy telefon - én abban a pillanatban rohantam dolgozni.
Ketten voltunk! A vendégeim, és én – amikor elmentek – egyedül maradtam.
...................................
Ékkor most ide a legnagyobb igazság!!!!! A kefélés is, csak egy társas magány.
Ahhoz hogy mégse legyen az, kell hozzá egy kis érzés; lehetőleg mindkét fél részéről. Hogy, mégis, milyen érzés? Teljesen mindegy, csak legyen ez a valami, egyetlen százalékkal több, mint a semmi – és ha ott volt, akkor talán ez a társas magány, átalakulhatott egy közös élménnyé!
Egy régóta visszajáró vendégem kérdezte meg tőlem egyszer masszázs közben:- Nem veszed le a bugyidat?
- Mi a bajod?- kérdeztem – Csak egy ötlet volt. – mondta. – Felejtsd el! – válaszoltam.
Ebből is csak egy társas magány lehetett volna, és ezt a fost, egy idő után nem tudtam benyelni
....
Volt egy nagyon kedves ismerősöm, Józsi bácsi; aki, megpróbált felvidítani, csak, azért hogy mosolyogni lásson:
- Amíg nem jön Rigó Jancsid, addig érjed be mignonokkal! –mondta.
AZ „ANGYALI” LAKÁS!
Egy hónap után, újabb költözés várt rám. Akkor még nem tudtam, hogy egy olyan lakásba fogok öt és fél évet eltölteni, ami mély nyomot hagy majd a lelkembe.
Azt gondoltam, hogy az új lakást nehezen fogom megszokni. Ki voltam, mint az állat, túl sok volt nekem a munka mellett az újabb helyváltoztatás. A lakás óriásinak tűnt, még úgy is, hogy sok új dolgot vásároltam bele!
Történt egyszer, hogy egy szépséges kínai szőnyeggel leptem meg magamat. Az áruházban nagynak és robusztusnak tűnt, de a szobámnak csak egy kis részét fedte be, és ez csalódás volt nekem. Sírtam… pedig egy csodát vittem vele a lakásba. Az ismerősök fürtökben aludtak rajta, egy - egy hosszasan elnyúló buli után – mert imádták!
Sok jóság történt a falak között, de voltak nagy sírások és könnyek is. Az unokahúgom volt az első a sorban, aki szerette volna a falakat megtisztelni azzal, hogy ott veszítse el a szüzességét, de sajnos az embere az utolsó pillanatban csütörtököt mondott!
Aztán voltak, akiknek sikerült! Többször aludtak együtt közös barátaim, később külön – külön is, de a falak mindig emlékeztették őket a régi szép időkre.
Az ÚJ helyek, mindig tartogattak nekem, ÚJ izgalmas embereket is!
(Tesztemberem mondta a minap: - Ha „jellemezném” a szobádat, akkor azt csakis nagyon színesen tenném! J)
Emlékszem egy nemzetközi futárszolgálat, magas beosztású emberére. Örültem annak a csekély három találkozásnak, amíg láthattam és érezhettem, mert ő aztán hagyott maga után egy határozottan kellemes hangulatot, amitől minden nő nőnek érezhette magát! Ezek a típusú férfiak, hordoznak magukban egy olyan pluszt, amivel születni kell.
Magas, megnyerő szőkés hajú férfi volt. Akaratos orra alatt gyermekien kisfiús, mosoly húzódott, amitől minden valamire való női személy elalélt volna!
- Hűs forróság van a kezedben!- mondta, és ez egy kicsit más volt, mint amit addig hallottam a férfiak szájából!
A borravaló, amit ezek a férfiak adtak nekem, mindig arról szólt, hogy a korrektséget díjazták vele.
………………………………………..
Néztem otthon a tévét, és mit látok… hol az egyik, hol a másik vendégem néz vissza rám a képernyőről, alatta az igazi nevükkel. Csak mosolyogtam ezen, és meg sem lepődtem....
És ez a hét, tartogatott egy sokadik meglepetést is nekem!
