A világ már csak ilyen! Még jobban kiéleződnek a határok és minden rendkívüli módon szembetűnő.
A kezdetekben járt hozzám egy harminc éves férfi akinek "Tibor" volt a neve. Minden hónap tizedike magasságában megjelent nálam, feltételezem azért, mert abban az időben kapott fizetést.
Abból a kevésből is, lecsípett magának annyit, hogy el tudjon hozzám jönni. A sima masszázsnál többre soha nem futotta neki, de szerette önmagát, és azt, amit kapott - ragaszkodva a havi megjelenéshez - és ez így ment éveken keresztül. Néha megleptem egy kis „ajándék” levezetéssel, csupán a hűsége miatt!
Ez az ember, volt az én SZERENCSÉT HOZÓ EMBEREM!
És voltak azok, akik nem aprózták el, mert kerek számú bankjegyekkel fizettek, és kézcsókkal távoztak!
Amikor „Tibor” megjelent, aznap mindig szerencsés napom volt! Persze, a szerencse viszonylagos, és én sem arra gondolok ilyenkor, hogy sokat kerestem aznap… inkább az volt a fontos, hogy akik azon a napon meglátogattak, sokkal többet jelentettek nekem, mint sok olyan ember, akit csak egyszer láttam, és soha többet!
És ott volt még a másik oldal, másik oldala: Ők a szolgáltatást két órában gondolták, minden extrával felszámolva – alapárban! Az ilyen típusból mindig nagyon sok van, volt, és lesz is! Ők voltak azok, akik még nem nőttek fel önmagukhoz!
És ott voltak ennek ellenére a nemfizetős masszázsok is… Tőlem, Nekik!
Például a névnapjukra, vagy csak azért, hogy láthassam, érezhessem őket… egyszerűen csak azért, mert „olyan” kedvem volt! Vagy azért, mert megszerelt valamit a lakásban, és volt aki a hajamat vágta, rajzolt, varrt nekem, vagy olyan is, aki csak ígérgetett!
Azokban az időkben egyre nagyobb igény volt arra, hogy a férfiak kikapcsolódjanak. Persze ez a mai napokra is vonatkozik… csakhogy, attól kezdve minden megváltozott!
Az új vendégekről, mindig zéró információ állt a rendelkezésemre, de a masszázs közben hihetetlenül sok infó jött át a testükből. Amikor rákérdeztem a megérzéseimre, mindig fény derült az igazságokra, és furcsamód igazam volt majdnem mindenben. Pl. az elhallgatott betegségeikről, lelki bajokról, a gátakról, és szorongásokról – csupán azért, mert az antennám jól működött
Ezek után a találkozások után, mindig - gyorsan gyógyultak - főleg, ha jól átbeszéltünk a problémákat.
Volt egyfiatal ács vendégem, aki hónapokig járt hozzám, amikor egy masszázs alkalmával azt „láttam”, hogy, a tetőn állva egy testes, kockás inges férfi mellett dolgozik. A férfi a következő pillanatban leesett onnan! - meg volt döbbenve, amikor elmondtam neki a látomásomat, és később kiderült az is, hogy az – az ember az édesapja volt, (aki mindig kockás ingben dolgozott) „ köszönöm szépen, már sokkal jobban van, és az igazat megvallva, tényleg balesete volt, és nem is olyan régen”! Na, mit lehet erre mondani?
Vagy egy másik férfi, akit egy gazdag vendégem ajánlott be hozzám…
(Miért van az, hogy a gazdag embereknek, csak gazdag barátaik vannak? Tudja ezt valaki?)
Amikor belépett az ajtómon, bizonytalanul nyújtott kezet, mégis percek múlva már, nagyon felszabadultnak láttam! Aztán, jött a masszázs, és „beúszott egy kép”, amikor egy nő hajolt fölém fenyegetően; erősen rúzsozott szája óriásira nyílik, és szitkozódva beszél hozzám… - Húúú, nagyon érdekes volt ezt „látni”!
A fürdés után megemlítettem a látomásomat a vendégemnek…
És ő elmondta, hogy azért volt furcsa az ajtóban, mert félt attól, hogy egy olyan nő fogadja majd, akinek a szája vastagon rúzsozott. Készen állt arra, hogy elmenjen! Ahogy beszélgettünk, kiderült, hogy a nevelő anyját „láttam”… Ő volt, az, aki megjelent a fejemben, és egy nagyon is valóságos emléket éltem át, amit Ő kisgyerekként nap, mint nap elszenvedett mellette! Megdöbbentő volt!
………………………………
A KÉTNEVŰ FÉRFIAK!
Nevetséges, amikor EGY MAGÁT KORREKT EMBERNEK NEVEZŐ FÉRFI, egyszer Gábor, aztán Ádám, máskor pedig Péter, vagy István néven jelentkezik be!
Amikor telefonál valaki, és megvalósul a találkozás, csak azért kérdezem meg, hogy „mi is a kedves keresztneve”, hogy tudjam, kit várhatok…
Ha nem mondd igazat, akkor az-az ő döntése! Persze ciki, ha elfelejti, és a legközelebbi alkalommal, már valaki másként azonosítja be önmagát! Simán értem én azt, hogy az anonimitás fontos!
De azt már nem értem, hogy miért pont ezek a férfiak azok, akik egy pillanattal később elfelejtik, hogy miért is jöttek. Egyoldalúan felrúgják az előre megbeszélt "játékszabályokat" - megkockáztatva ezzel saját maguk szavahihetőségét és tisztaságát!
A legdurvább mégis, egy olyan fiatal férfi volt, akivel évekig nagyon jó kapcsolatban voltam. A hangnem, amit megütöttünk egymással az első pillanattól kezdve tökéletes volt. Mind ketten hittük - hogy valamikor az előző életeinkben szorosan kötődhettünk egymáshoz - de mostanra, ez a kapcsolat egy nagyon erős spirituális kapoccsá alakult át.
Néha kölcsön adtam neki a lakást, hogy együtt lehessen a kedvesével, mert otthon éppen szűkösen voltak a családtagok miatt! Leszámítva, az első alkalmakat éveken keresztül ingyen masszíroztam! Nekem a világon a legtermészetesebb az volt ez a felállás, és az ha segíteni tudok másokon! Évek teltek el úgy, hogy azt hittem, sokat tudok Róla.
Egyszer aztán, egy közösségi oldalon, megláttam a képét! A lányom, aki megjelölt egy régi kollégáját, mutogatta a fotókat nekem, ahol a volt kolléga egy fiatal férfival volt lefotózva…Az én vendégem volt rajta, és alatta az igazi neve, és ez a név, messze nem az volt, akinek én, éveken keresztül hittem…
- Én ismerem ezt az embert! Az egyik vendégem! – mondtam a lányomnak.
- Az egyáltalán nem biztos! – Réka nem hitt nekem.
- Mutatok róla képeket és akkor majd láthatod! – mondtam!
Másnap írtam egy kedveskedő megjegyzést az embernek: „Ó, milyen régi ismerős! Júlia”
Egy pillanat alatt kitörölte a levelet az oldaláról – ami nekem rosszul esett, és nem értettem az okát. Írtam hát egy újabb levelet, és ezzel a kérdéssel fejeztem be: - Én téged nem ismerhetlek? – erre sem jött válasz - de nem baj, mert veszett már több is Mohácsnál - és akkor sem volt vége a világnak!
„Az érzelmi bankszámlám kimerült!” F. Scott Fitzgerald
És azt tudtátok, hogy a fájdalom okkal van; és emlékeztet arra, hogy valamit rosszul hittünk?
- Mit követtem el?- mardostam magamat, mert akkor még nem tudtam, hogy „én olyan nő vagyok, akit szégyellni kell, vagy nem illő felismerni”!
- Bolond vagy anyám? Ne csodálkozz a reakcióján; leleplezted, és ezt a férfiak nem szeretik! – akkor, és ott, ez a tény, végérvényesen tudatosodott bennem!
És azt is tudtam, hogy nem tehetek ellene semmit. „ Az Istenit neki! Meg vagyok bélyegezve?” - csak erre tudtam gondolni.
..........................
2003. A NAGY VESZTESÉGEK ÉVE VOLT!
Két kutyám is nagy traumákon ment keresztül. Nikének, egy méhgyulladás következtében, el kellett távolítani a petefészkét. A másik kutyám, Leonka, kirágta az emlődaganatát, amíg dolgoztam. Amikor haza értem, egy véres előszobába léptem be, és akkor nekem, életemben először egy szomorú döntéssel kellett szembesülnöm; el kellett altassam. Nem kívánom senkinek azt az érzést, amikor egy szeretett „családtagod” a kezeid között hunyja le a szemét örökre.
De én reménykedtem valami jóban is, és még abban az évben szerelemsarkot alakítottam ki a szobámba! „Egy igazi férfi nem csak fizikális társad; ő az, akire szellemileg és lelkiekben is számíthatsz és mindhárom szinten egyek, vagytok!”
De valamit rosszul csinálhattam, mert másnap, mindezek tetejébe, egy olyan vendéget kaptam a Mindentől, akitől az összes masszőrnő feladná a hivatását, és soha többet nem lenne mersze vendéget fogadni!
A férfi a sötétített szemüvegében, bőven benne járt a negyvenes éveiben, és maga volt a "sima bőrű vadász megtestesítője”.
Volt abban az emberben valami fenyegetően félelmetes, amikor rezzenéstelen arccal közölt velem olyan kívánságokat, amiket nem szerettem volna megtenni… féltem tőle, és úgy éreztem sarokba szorított.
Tehetetlen voltam, és nem éreztem magamat biztonságban, de mégis ott volt, és kezdeni kellett vele valamit, hogy megnyugodjon… hogy „legyen már minél előbb vége, és menjen Isten hírével”!- csak erre tudtam gondolni.
Este aztán, csak ordítoztam a gyermekeimmel, (mintha tehettek volna arról, ami velem történt) annyira tele voltam fájdalommal.
Egyszerűen nem volt mit tenni, mert be vagyunk skatulyázva, és ez a doboz már a húsunkba vájt sokszor.
A kolléganőm is érezte ezeket, a hatásokat és - változtatni próbált - feladott egy új hirdetést, és várta a nagy csodát:
„A masszázs a legősibb gyógyító módszerek egyike. Hatásos, ugyanakkor kíméletes megoldást jelent a módszer igénybevétele, ha lelki eredetű gondjai, vannak és nincs kivel megosztania, bizalommal forduljon hozzám, vagy ha úgy érzi, hogy fizikailag le van terhelve. Van segítség! Szeretettel várja Önt, kulturált, diszkrét környezetben egy csinos masszőrhölgy, aki megértéssel meghallgatja bajait, valamint hozzáértő szakképzett masszázzsal oldja feszültségeit, vagy testi fájdalmait! Keressen meg, hogy segíthessek! (Szex és erotikamentes!) Bejelentkezés 11-18 óráig. Tele…”
TALÁN HA, EGY – KÉT HÍVÁSA VOLT!
..................................
És, és, és mégis ott volt ennek a sötétebb oldalnak a világosabb oldala, ami miatt tettük a dolgunkat!
„X”, aki vágott szemű lányokat alkalmazott a vállalkozásában; és hozzám is járt masszíroztatni, abból a kevéske, és méregdrága idejéből ami volt neki.
„X”, aki egy 2400 főt számláló RT. Vezérigazgatója, a világon a legkedvesebb 140 kilós vendégem.
„X,” egy biztosító társaság fővezére, aki „szégyelli” a saját nevét.
„X”, egy olyan férfi, aki még ma is a politikai elit egyik legszínesebb egyénisége.
„X”, egy „behajtó – guru” érző szívű lovagias úriembere.
„X”, egy színház igazgatója, és egy nagyon okos hidegfejű játékmester.
„X”, egy olyan cég tulajdonosa, akit otthon cseléd vár, és az autója akkora, mint másnak a lakása.
„X”, egy fővárosi egyetem docense, akinek, külföldön kézzel készítik lábára a névre szóló cipőjét.
„X”-k, akik különböző hírcsatornák, nem hétköznapi arcai…
És megannyi „nagy név” és „nagyhatalom” kézben tartói - ők mind egy kicsit mások - mint mi a halandó emberek…
De az ágyamon, ők is csak csak MEZTELEN EMBEREK voltak!
..........................
VANNAK NAPOK!
És tényleg, voltak napok, amikor minden hívás a szexről szólt!
Akik hívtak, meg sem hallották a hangomat…- Ezen a helyen nincsen kölcsönösség, csak elfogadást gyakorolhatják a férfiak! - nem is értem, hogy miért erőlködtem.
Pl. az egyik ficere, aki megpróbált belőlem intim titkokat kicsikarni:- Tudsz valami különlegeset az ágyban? –kérdezte.
- Hát persze! - válaszoltam - Én is zokni nélkül nyomom! – válaszoltam a saját hangnemében és ilyenkor gyorsan le kell tenni a telefont, ha nem akarod átharapni a torkát a készülékednek.
..........................
És ezek után elérkezett az a szombat délután, amikor bejelentkezett egy 37 éves férfi, akit nevezzünk, J-nek! Azt kérte, hogy késő délután fogadjam; amire nagy nehezen szántam rá magamat, mert a kolléganőmmel ellentétben nem szerettem későig dolgozni.
„Állatkínzás” – mindig ezt mondtam, és ezt is éreztem magamon, amikor este, sötétben kellett hazamennem!
Akkor ez jó döntés volt kivételesen, és nem bántam meg. Az ember pont olyan típus volt, aki bejött nekem. Fiatal arányos teste, fekete haja, sötét szemei és hosszú szempillái voltak. Ahogy kezet nyújtott az ajtóban, abban a mozdulatban már minden benne volt…
Sőt, még az is ami, abban a másfél órában történt közöttünk.
Új emberhez, új zene dukált, amitől a masszázs, és mi ketten, különleges összhangba keveredtünk egymással!
Kézzel lehetett tapintani az energiát, amit eddig csak a focistámmal éreztem. A testem vágyott rá, és olyan mértékben nyitott volt, hogy teljesen meglepődtem magamon. Élveztük mindketten, ami akkor történt, és azt éreztem, hogy az ember bármit megtehetett volna velem, mert, az – az együttlét különleges, és egyedi volt!
Aztán mindezek végén, megtörtént egy leírhatatlanul aktív, szeretkezés. Hihetetlen, de ilyen alkalmak, elvétve vannak csak az ember életében. Jó volt, mert megéreztük, hogy mire vágyik a másik, és ez az, ami az első perctől az utolsóig tökéletessé tette az órákat. Nem volt gondolkodás, és ami történt, az, maga volt a nagybetűs orgazmus!
Futkosott rajtam a hideg és a meleg, és megmagyarázhatatlan áramütéseket éreztem a testemben.
„Mert mindig a férfi dolga, hogy maradéktalanul felismerje, amikor a NŐ készen áll a szexre”.
Teljesen mindegy, hogy hol, mikor, és kivel történik, mert „J” tökéletesen, képes volt ezt felismerni, és kihasználni!
Aztán másnap reggel, ahogy bekapcsoltam a telefonomat, kaptam tőle egy SMS -t:
- Csók! Kösz a tegnap estét. Úgy tűnik ez a szimpátia kölcsönös volt már első hallásra, és megmaradt későbbre is. Nagyon finom amit, és ahogy teszel. Megnyugtatásul mondom, hogy nem szoktam így elsőre ilyen mélységig beleugrani semmibe, és nincs semmi bajom, teljesen egészséges vagyok! Gondolom, remélem ez veled is így van! Kellemes hétvégét, jó pihenést! Örülök, hogy találkoztunk! Csókollak: J.
Vártam a válasszal, mert nagyon felhúztam magamat ezen a vacak sms - n, így aztán nem küldtem el neki azt, amit írtam!
- Tényleg szép este volt! Bocs a késésért - de közben mindig hívtak, - így most csak ez lett belőle. – simán hazudtam - ahogy Ő is tette velem! - Köszönök mindent, amit nekem szántál! A női megérzésem 100% működik, ezért aztán mindig jól választok. De sajnos pont e miatt - nagyon kevés szex van az életemben, és ez a válaszom arra a költői kérdésedre, hogy tiszta vagyok-e (?)! Én, magamból indulok ki, és tisztelem az emberek választásait! – és, egy fél perc múlva már meg is érkezett a válasza.
- Csók! Nem akartalak megbántani! Ha tudod, és rá érsz, próbáld megírni még egyszer azt a szép üzenetet, jó? Különben jól vagy? Csókollak!
(A víz ver ki az ilyen stílustól, (de hát, ő már csak így nyomta) a hiúság, hiúság marad, bárhonnan nézzük is azt!)
Éppen ezért a válaszom, kedvesen visszafogott volt: – Kíváncsi voltam az emberismeretemre, és meg akartalak Téged is nyugtatni, mert aranyos vagy! – mindjárt lehidalok magamtól!
........................................
HÉTFŐ – MINDIG CSAK HÉTFŐ!
Másnap elkezdődtek megint a dolgos hétköznapok. Sok hívás volt, de mindenki csak érdeklődött, így hamarosan ráuntam a sok szövegre, és hazamentem.
Másnap, kora reggel, ahogy beért a kolléganőm, már az ajtóban - boldog, csillogó szemekkel - így fogadott: -Hétfőn este nagyon jól éreztem magamat egy vendéggel: akinek, (ez nem véletlen) csodás, hosszú fekete szempillái voltak, és „J” volt a neve…
Basszus, rosszul lettem ettől a mondattól, és úgy éreztem magamat, mintha leforráztak volna!
Aztán, ahogy megnyugodtam - jól kipletykáltuk „közös emberünket” - és csak nevettünk az egészen.
(Azt gondolom, az évek alatt nem ez volt az egyetlen "közös lovunk", amit külön-külön ültünk meg.)
Aztán mégsem tudtam magamba tartani a mérgemet, és írtam „J”-nek egy sms…- Amikor rájöttem, hogy tegnap Te voltál itt, ócskának éreztem magamat! Pedig nem kéne ezt éreznem! Hazudtál, de nem nekem, hanem magadnak! - amire, azonnal jött a válasza. -Csók! Én először a kolléganőd hirdetésével találkoztam, és kb. 2 hete próbáltunk egyeztetni, aztán a hétfő estét, nagyjából le is beszéltük. Utána szombaton találtam rád, és miután beszéltünk, tudtam, hogy találkoznunk kell! Nem tévedtem! Csodálatos volt, amit nyújtottál nekem.
A fickó nagyon kitartó volt, mert ő az, aki sok vasat tart egyszerre mindig a tűzben; éppen ezért nem egy feladós fajta!
Aki ilyen, annak következetesnek kell lennie, ha alakítani akar még a megmaradt lehetőségein. Leszartam, és nem idegesítettem magamat, aztán váratlanul kaptam tőle, másnap egy sms-t: – Merre vagy? Most tartok a másik munkahelyemre, kb. tíz perc múlva, megyek el előtted.
Többször is találkoztunk ezek után… sőt, a szomszéd szobában is megfordult párszor – ami, teljességgel természetes volt - de akkor már nem érdekelt az, hogy mit csinál, csak élvezni akartam vele, minden együtt töltött pillanatot!
Egyszerűen csak megtörtént közöttünk az, aminek meg kell történnie!
Aztán nem is tudom, mitől változtam meg annyira… de, úgy éreztem, hogy valami széjjel tört bennem! Azokban az időkben nem csináltam gondot abból, ha együtt voltam valakivel, akit megkívántam! Kaptam a jeleket, és csak döntenem kellett, akarom-e, vagy sem!
Megváltoztam, és vele együtt a masszázsom is. Érdekes módon sokkal lágyabb lettem kívülről, de belül megkeményítettem magamat, és már akkor sem tudtam hinni senkinek, ha kérdezett valamit! Fekete és fehér lett minden.... és, a színek eltűntek egy pillanat alatt az életemből!
Ennek ellenére rengeteg jó emberrel ismerkedtem meg, és az-az időszak mélyen beleivódott a lelkembe – mert soha nem találkoztam volna velük, ha nincsen az életemben a masszázs.
.........................................................................
Egyszer egy visszajáró vendégem azt mondta, miközben masszíroztam: - Ha, meghaltam volna, és felkerülök a mennyekbe, ezt most ahhoz az érzéshez hasonlítanám!
– Hú, apám, ezt most miért? – nyögtem ki magamból.
És ott volt egy nagyon kedves vendégem is, akit, otthon várt az asszonya: – Nagyon régen nem volt ilyen kedves hozzám senki! -… mondta.
Ezeknek, az embereknek szerető feleségük van, volt és lesz; akiknek biztosan jól esne, ha ilyeneket suttognának a fülükbe... de, mégis én kaptam ezeket a mondatokat! Meg tudja nekem mondani valaki, hogy miért?
…………………..
„J”-el, hiába egyeztettünk sokszor, csak, nagy ritkán futottunk össze! Ilyenkor, kárpótoltak az sms -i, ami több volt a semminél…
- Sajna, nem tudok jönni, mert közbeszólt egy családi program. Pedig nagyon kellett volna, meg különben is jó… lett volna találkozni, beszélni. Remélem mihamarább lesz rá lehetőség. Ugye ha sikerül időt csinálnom magunknak, jöhetek! Csókollak!
- Időben szólj, úgy, mint első alkalommal, és megígérem, hogy nagyon jó lesz, amit kapsz tőlem! Remélem te is így akarod! - mindig gyorsan válaszoltam, és nem hagytam kétséget a felől, hogy mit érzek iránta....de ez egy óriási hazugság volt!
- Tőled kapni, és neked adni - nagyon jó! Nagyon finom, amit teszel, és jó téged kényeztetni! Remélem neked is jót tett az-az este. Csókollak, és jó éjt! – valahogy így írt Ő a férfi!
...................................
Sokat dolgoztam, de amikor csendes járatok voltak akkor olvastam, és rajzoltam. Ez nagyon jó volt, mert akkor nem kellett gondolkodnom… és mégis, ilyen alkalmakkor jutottak eszembe mindig a legjobb hirdetéseim.
„Együtt, visszaállíthatjuk, az igazi masszázs misztériumát! Ön eljön hozzám, és elmondja mindenkinek, hogy létezik ilyen is!
Tiszta, nyugodt helyen, kedves kiegyensúlyozott masszőrnő várja új és visszajáró vendégeit, hétvégén is! Tele…”
.................................
Néha rám jött valami őrületes vágy, hogy halljam a focistám hangját; felhívtam, és hallgattam, ahogy beleszólt a telefonba, de egy szó nem sok, annyit nem tudtam belenyögni a kagylóba. Ilyenkor aztán maradt az sms, és a remény, hogy egyszer majd válaszol valamelyikre.
„Fél éve van annak, hogy elküldtelek! Nagyon bánom, mert nem tudtam megismerni azt az embert, akinél a fél lelkemet hagytam.” – írtam neki, de soha, nem jött válasz.
.........................................
Ő volt talán az egyetlen férfi akkoriban, akitől nem kaptam semmit! És akiktől nem vártam volna semmit, azok bezzeg elhalmoztak minden széppel és jóval... és a rengeteg „ajándékba” kapott sms- -ről nem is beszélek!
„Jó helyre jövök, mert még soha nem csalódtam itt!”
„Jaj, Istenem, olyan jó, hogy nem is akarom visszatartani!”
„Drágám, imádlak ismeretlenül is!” „Sokszor azt éreztem, mintha három kéz masszírozott volna.”
„Varázskezű Júliám vagy!”
„Nálad jó helyen vagyok mindig.”
„Egy könnyű nőcske helyett kaptam, egy súlyos egyéniséget. Jövő héten ismét találkozunk.”
„Kedves Júlia, aranyos voltál! Emocionálisan profi vagy... jelentkezem még!” – ilyeneket írtak a férfiak nekem!
......................................................
Sajnos a szerelemsarok a szobámban, rosszul funkcionált, mert csak éhes férfiakat kaptam - A szerelem viszont, teljesen elkerült!
Hiába vettem lovakat az ablakpárkányomra, akik egymás felé szaladva, azt szimbolizálták, hogy „befut az én párom is hamarosan” – de nekem nem osztott az élet ebből a pakliból, és nem működött semmi!
A kolléganőm mondta egyszer, (akkor én, nem hittem neki): - Amíg ebben a szakmában dolgozol Júlia, addig nem lesz párod!
Most, utólag kijelentem, tökéletesen igaza lett!
........................
A vendégeink, ha felénk jártak, és kedvük szottyant egy masszázsra, simán feltelefonálhattak hozzánk…
És meglepően sokan éltek ezzel a lehetőséggel azok is, akik nem menthették el a telefonszámunkat, de szerettek volna valahogy utolérni bennünket… és volt olyan, aki elvesztette a mobilját, vagy olyan is, aki csak egy kis beszélgetésre vágyott!
Az ajtónk, mindig nyitva állt előttük!
TIZENNYOLC ÉVES VOLTAM, AMIKOR ELVESZÍTETTEM A SZÜZESSÉGEMET!
Kisebb, nagyobb kapcsolatok alakultak ki a „kiválasztott” vendégeimmel. Ezek szigorúan, a négy fal között zajlottak.
Egy – két kivétellel, soha nem léptem át ezt a láthatatlan vonalat; hiszen egyik sem volt az-az ember, akitől bármit is elvárhattam volna. Nem voltak illúzióim, hisz, kivétel nélkül mind, sokkal fiatalabbak voltak nálam.
Régi történet húzódott meg ennek a hátterében. Az életem során, sokan megkérdezték az okát annak, hogy miért a fiatal férfiakat szeretem:
Tizennyolc éves koromig vártam arra, hogy egy olyan férfi vegye el a szüzességemet, akit szeretek, és persze sokkal idősebb nálam; mert azt hittem akkor, hogy az egy jó választás!
A férfi akivel egy helyen dolgoztunk elvált ember volt, és tíz évvel idősebb nálam. Magas, barna, nagyon jóképű pasas, akit, láthatóan sok nő szeretett volna megkaparintani magának. Folyton a közelében lebzseltem, és nem voltam szívbajos, akkor sem, amikor egy napon elmondtam neki; - Én, azt szeretném, ha Te lennél az, aki elveszi a szüzességemet!
Sokat gondolkodott, és nem kapkodta el a választ.
Aztán egy téli estén Budán találkoztunk a barátja házánál. Sötét volt, és hideg, nem gyújthattunk lámpát, hogy meg ne lássanak a szomszédok. Én ott láttam életemben először meztelen férfit!
Az ablakon beszűrődő fényben - óriásinak tünt a mereven ágaskodó pénisze – ami ijesztő volt számomra.
Nem sokat teketóriázott, és hanyatt fektetett az ágyon; azt mondta, hogy húzzam fel a lábaimat, és emlékszem egy mondatára: – NEM LESZ KELLEMES! – és belém hatolt!
Olyan volt, mintha belül széjjelvágtak volna. Sikítani próbáltam, de befogta a számat… Éreztem, ahogy valami meleg lé lefolyt a combomon, és sírni kezdtem, amikor rájöttem, hogy vérzek! Lemászott rólam, és azt mondta, hogy ő még nem élvezett el… és segítsek neki! Megfogta az arcomat, hogy ne tudjam elfordítani a fejemet és belegyömöszölte a farkát a számba.
Fuldokoltam, ahogy belém lövellt az ondója - rám parancsolt, hogy nyeljem le - és én megtettem!
Két dolgot fogadtam meg azon az estén! Az egyik az volt, hogy soha többet nem nyúlhat hozzám idősebb férfi, a
másik pedig az, hogy nem nyelem le senki ondóját; ha egyáltalán hagyom még, hogy valaki a számba élvezzen ebben az életemben!
Ezután, az eset után, nagyon sokáig nem akartam férfit látni, az életemben!
Messzire elkerültem az embert, aki nem kereste velem a kapcsolatot, aztán nem sokkal később kilépett a gyárból!
Hogy mi maradt bennem ezután az élmény után?
Onnantól annyira féltem a nálam idősebb férfiaktól, hogy szinte reszkettem a jelenlétükben, és kőkemény távolságot tartottam velük ötven éves koromig.
................................................
Azóta a téli nap óta nagyon sok víz lefolyt a Dunán, de ezek a fogadalmak mindig erősen tartották magukat a lelkem mélyén!
Amikor megtudtam attól a telefonos embertől, mivel is jár ez a szakma, abban a pillanatban tudtam, hogy nekem „nem véletlenül kell ezt az utat járnom”.
Ma már, sok mindent másképpen látok, és a férfiakhoz való viszonyom is, gyökeres változáson ment keresztül.
De a fiatalabb férfiak maradtak, és talán maradni is fognak!
(Bár, ki tudja még?)
Egy vendégem, aki magát jósnak hitt, így búcsúzott el tőlem egy alkalommal: - Júlia, te egy gyagyás nő vagy, de nagyon szerethető! És tudod mit, jönni fog egy tíz évvel idősebb férfi, akivel lefogod, élni az életed hátralevő részét!
Csak mosolyogtam ezen a beszólásán, és tudtam, hogy ez lesz talán az egyetlen olyan jóslat az életemben, aminek nulla a megvalósulási alapja!
De, tudjátok, mi van most? Ma talán már, nem dobnám ki azt az embert az ágyamból, aki így lépne elém:
- Júliám, mindenem megvan, már csak Te hiányzol, ahhoz, hogy az életem kerek egész legyen! – és tudjátok miért?
MERT, MA MÁR MEGÉRDEMLEM!
Mostanság, amikor az ötvennyolcadik évemet taposom, még mindig boldogsággal tölt el a tudat, hogy jól érzik magukat velem a fiatal férfiak az ágyban.
............................
2003-ban megismertem egy 28 éves férfit, aki belopta magát a szívembe.
Félreérthetetlen rajongással tudott viszonyulni hozzám. Rengeteg sms- váltottunk egymással, ami mindig a szex körül forgott. Ő a maga fékezhetetlen vágyait ecsetelte bennük minden alkalommal és olyan szépeket mondott, amilyen szépeket rajzolt. Ilyen férfival még nem volt dolgom, aki ennyire tudta mondani, írni, tenni, azt, amit az agyával kigondolt, mert volt ebben a férfiban valami valódi, és megismételhetetlen!
– Hogy lehet az, hogy olyan sokszor jut eszembe az érzés és az élmény, amit a kezeiddel, és a száddal tettél? Felejthetetlen! – írta nekem.
Aztán rajzolt nekem egy csodás képet, az együtt töltött órák emlékére!
Hét éve éltek akkor már együtt a feleségével, aki nem értette a vágyait, és rendre kihátrált az összes feleségi teendőiből, így aztán az én fiatal emberem nekem tartogatta, az összes drága energiáját! Örültem ennek, mert ez a férfi maga volt a csoda!
- Hölgyeim, mondjátok meg nekem, miért nem jó a nőknek az, ha valaki szereti őket, és azt, amit képviselnek a férjük életében?
És itt van egy pár az sms amit tőle kaptam!
"Nagyon hiányzik az, amit adtál nekem! Szeretkezni akarok veled!”
„Reggel álmodtam veled, és úgy ébredtem, hogy harcra kész voltam!”
„Te kerestél, Drága Júlia! Szép neved van… most felvenni nem tudtam, csak írni, és olvasni…”
„Fárasztó meleg nap volt, sokszor jutottál eszembe. De jó lenne most, hamar eljutni hozzád egy masszázsra, Drága Júliám!”
„Napközben többször is nekilendültem az sms írásnak, közben pedig a hangodat is hallanám, és még érezni is szeretnélek, jaj de sajnálom, hogy nem vagy itt!”
„Veled mindent! Egyáltalán nem jut eszembe kételkedni benned, tudom, hogy vigyázol rám! Sokszor gondolok rád kicsikém!”
„Most hallgattam meg az üzit, a gyermekem mutatta, meg hogyan kell. Teljesen elgyengülök, amikor hallom a hangodat. Ez igazán durva, de tény!”
......................
(Ahogy írom ezeket, a sorokat, kapok egy SMS-t,”Döglött a piac, amióta nem vagy! Csókollak: „I”)
Hiába, na, mindenki gyorsan felejt, de… mégis vannak kivételek! J
…………………………
2003. Május közepe volt amikor, délután hat órakor megszólalt a telefonom! A leszerelt, focistám hívott!
Zavart volt, és hosszú percekbe telt, mire a saját, megszokott hangján kezdett beszélni hozzám. Egy találkozót beszéltünk meg, szombatra - boldog voltam, és ez az egész estémre - sőt az elkövetkezendő napjaimra is rányomta a bélyegét.
Alig vártam a szombatot, pont dolgoztam, miközben nyolcszor hívott, kis megszakításokkal… és aztán szomorúan hallgattam, hogy nem tudunk találkozni… de a hangja már úgy csengett a telefonba, ahogy régen; és ez már boldoggá tett!
Aztán megbeszéltük, hogy megmasszíroz és három nap múlva, végre láthattam.
Sokat változott! Felfuvalkodottnak, és hiúnak tűnt, de ő láthatóan jól érezte magát ebben a bőrében; nekem viszont egyáltalán nem tetszett, amit láttam és éreztem rajta. Mindezek tetejébe, fájt, ahogy masszírozott; mindent elfelejtve, amit tanult. és nem éreztem jól magamat a kezeiben. Amikor kimentünk az utcára, szakadt az eső, de ő nem ajánlotta fel az autóját, mert bizony esze ágában sem volt, hogy elvigyen egy darabon!
Eláztam totálisan, amíg hazaértem - akkor, ott felnyílt a szemem - és minden megváltozott bennem!
Soha többet nem kerültünk „közel” egymáshoz. A kapcsolatunk „barátira szelídült”, és mindig nagyon ügyeltünk arra, hogy ezt a vonalat, ne lépjük át többet! Néha jelentkezett - akkor mindig jókat beszélgettünk - és tényleg azt kell, hogy írjam; minden úgy történik, ahogy történnie kell!
Így lett vége annak a szerelemnek, amit az egekig magasztaltam magamban másfél éven keresztül!
