FÉLELMETES!
Mert megtörtént a váltás, és ha megtörtént, akkor ez így most jó?
Nem baj; jó ez a változás, hiszen van bőven és jut MINDENKINEK”!
- De mégis, hová lettek az igazi férfiak közben? Hölgyeim, felfigyeltetek erre a nem kicsit ijesztő tényre? És hová lett az - az erős határ, amitől ránézésre is működött minden… mostanra a semmivé vált?
A nyilvánvaló az egyetlen olyan tény, amit nézhetünk bármilyen szemszögből… az csak az marad, ami!
......................................................................................................................
Hat és fél hónap telt el, azóta, hogy először jött el hozzám ÉDEN!
Lefogyott, szétesett állapotban lépett be az ajtómon. Harmincöt éves teste közben, százévesre zsugorodott!
Olyan érzésem volt, mintha jó ismerősöm lenne. A masszázs alatt flörtöltünk, és éreztem, ahogy végre elkezd töltődni!
( És milyen érdekes egybeesés, mert aznap épp telihold volt.)
Aztán ahogy jött, úgy tűnt el megint a semmibe, néha két – három hónapig nem is láttam - és ez a trend így van még a mai napig is.
Nem tetszik ez nekem, de ellene tenni, semmit nem tudok! Egy ismerős hölggyel „beszélgettem” az msn- n, és ő is panaszkodott a férfiakra! Fiatal teste vágyna még a dédelgetésre, de a férfit, akit kiválasztott erre, minden, csak nem az, amit elképzelt magának: - Rosszul választottál ezek szerint? – kérdeztem, de a válasza megnyugtatott
- Júliám, éreztél már olyat, amikor megérint az igazi, és Te teljesen elgyengülsz ettől? – „naná, simán”! – és tudtam miről szólt a válasza; mert minden igazi nő arra vágyik, amiről ő írt!
Elküldte a közös képüket és láttam, hogy miről írt, és azt is, amit nem láthatott meg ő maga abban a férfiban.
Sok mindent látok, érzek az emberekben, akkor is, ha csak egy kép van előttem és semmi más. Az általa kiválasztott férfi, a bizonytalanság és a kétkedés szobraként pózolt az ismerősöm mellett.
„Vááá! Ezt, miért nem látják mások”?
– Drágám hova tetted a szemed? Persze nekem mindegy, de tudod e, hogy azért ezt kaptad, mert rosszul választottál? – írtam neki.
...................................................
Tudtátok, hogy az élet nagyon érdekes módon segíti a spontán helyes döntéseket? Semmi nem kell hozzá csak egy kis figyelem! Mert a testben jelentkeznek ezek az érzések, amitől az ember közérzete kétféle lehet: vagy jól érzi magát közben, vagy nem!
Érdemes megfigyelni egy – egy tudatos döntés mérlegelésénél, hogy a tested hogyan reagál a feltett kérdésre.
- Ha így döntök, mi történik? – teszed fel a kérdést, és ha a test válasza nyugodt… a döntésed helyes!
De ha a test rossz érzésekről küld jelzést, akkor a döntésed nem megfelelő!
Hogy ez mennyire igaz, vagy sem, ott van egy másik megközelítés is… mert az éremnek is van másik oldala. Minden tapasztalatra megvannak a válaszaink; amikor megkapjuk azokat, a test csak emlékszik rá, és ez alapján dönt; jó, vagy rossz - e neki!
Akkor még nem tudtam, hogy meddig fogok ebben a szakmában dolgozni, de ahányszor feltettem a kérdést magamban: – Meddig csináljam még? – csak jó érzésekkel válaszolt a testem és ez nagy erőt adott nekem ahhoz, hogy folytassam, amit elkezdtem!
ÉN NEM LEHETEK BETEG?
Sokáig azt hittem, nincsen olyan betegség, ami ledönthet a lábamról. Tévedtem!
Az egyik vendégem „fertőzött” meg egy napon. Azzal a ténnyel, hogy influenzás beteg – megérkezik „Dávid” - a haja még most is széjjeláll, mintha most szállt volna ki lázas ágyából - és nem tévedek! Forró a teste, csoda, ahogy idáig eljutott.
- Meggyógyítsalak? – kérdezem, és éreztem, hogy megy minden, mint a karikacsapás, le is megy a láza viszonylag gyorsan és már a hangján is hallom a változást.
- Jobban vagyok! – és azzal a lendülettel már bújik is hozzám, persze én nagyon örülök ennek a ténynek, de…nem kéne még ilyen intenzíven!
Amikor megcsókolom, nincsen igazán „beteg” íze, nem is értem, hogyan érezhette magát olyan ramaty állapotban alig fél órája?
Csak fekszünk egymás mellet, és melegít a testével… én pedig próbálom hűteni az egyre emelkedő vágyát!
- Te nem is vagy már beteg. Olyan vagy mint egy gyerek, aki gyorsan gyógyul!- mondom, és persze semmi okom azt feltételezni, hogy játszik.
Láttam én már ilyet – mert tényleg a gyerekek gyógyulnak ilyen gyorsan! Ez egy természetes folyamat, amit felgyorsított a jó masszázs… és érzem, hogy mekkora igazság van ebben.
(MEGOSZTOM MAJD AZ EMBEREKET? ÉS AKKOR MI VAN?
„Mondd Júlia, felkészültél arra, hogy nem fog mindenkinek tetszeni, amit írsz?
Hogyan fogod megélni, túlélni a kritikát és a téged ért negatívumokat”?
Nem vagyunk egyformák, éppen ezért nem lehet mindenkire ráhúzni egy adott méretet. Lesz olyan, akinek szűk lesz, és olyan is, akire bő.
A képmutatás is egy Magyar betegség! Nem baj. A betegségből ki lehet gyógyulni kinek gyorsabban, megy, kinek lassabban – előbb vagy utóbb - időben!)
................
Aztán, másnap hajnalban gyorsan jelentkeztek a tünetek, kb. olyan voltam, mint a fos! Délelőtt megcsörrent a telefonom… (felhívott, és megköszönte, hogy meggyógyítottam!)
- Ez dicséretes, és óriási, mert totál átvettem tőled mindent, és most azt sem tudom hány éves vagyok?
Furcsa volt betegen feküdni! A legutolsó élményem, 9 éves koromban volt… és most, akkora erővel csapott le rám a láz, hogy majdnem belehaltam! Mindig azt hittem, hogy én nem lehetek beteg! Erre, most… tessék, itt döglődöm!
Két hét után, még mindig nem voltam tökéletes, de eljött a pillanat, amikor az egyik vendégem azt mondta:
– Júliám a lelkedet is bele tetted ebbe a masszázsba! - tudtam, hogy meggyógyultam!
VISSZA, A GYÖKEREKHEZ!
Újból, ismét, és sokadjára – megint - az újságban hirdetek!
- Ötvenhét éves ember vagyok, tudja, és már nem úgy reagálok az asszonyra, ahogy köllene, tudja (?), és hát ezért hívtam fel magácskát, tudja!- mondja egy újságolvasó, amikor végre felveszem a telefonomat!
- Boldog vagyok, sőt, örvendek, de „tudja” a helyzet az, hogy nagyon félrenyúlt Mister! – mondom neki…
- Jaj, Istenem, nem akartam én magácskát megbántani! – mondja, és egy pillanat alatt eltűnt az éterben!
Óriási kihívás újra „végigzongorázni” a régi dalocskákat, de közben abban reménykedtem, hogy a rutin, amit az évek alatt szereztem, segít majd nekem!
Le teljesen a gyökerekhez, amikor nem látnak, csak a hirdetést, és azt a pár szót hallják, amiket kapnak a telefonba.
Súlyos, igazságokat hordozó szavak; és a neheze csak ezután következik… hiába van a hirdetés végén a weboldal feltüntetve, n e m l á t j á k!
Nem lettem fiatalabb, így aztán, még nagyobb a kihívás és nem csak nekem, hanem Nekik is… Meggyőzni valakit, akit sok esetben nem is az esze, hanem valami más mozgat…
”Végül is ez egy masszázshirdetés, és szólhat bármiről”… – így mondják, és a számok törvénye azt mutatja, hogy az együttgondolkodásnak van igazsága!
………………………………..
„Ön sokat sejtető, izgalmasan rejtélyes… a pulzusom máris kétszáz!”
Ezeket mondta egy leendő vendégem a telefonba.
Szóval, elkezdődik megint a „színjáték” és az ember, elmondja ismét a szakszöveget, azt a verziót - ami érthető minden normális ember számára - amit már kívülről fúj, még akkor is, ha az álmából riasztják fel… hogy aztán a hallgatótól függően változzon minden a következő pillanatokban.
Mert ki – ki tűrőképessége szerint viseli a következő perceket, amikor beleviszek egy kis önmagamat azzal a kegyetlen őszinte stílusommal, amit csak az elvetemült bevállalós férfiak értenek és díjaznak… Mert a gyengébbek inkább fejvesztve menekülnek.
De mindez csak a miheztartás végett történik, és ez is folyamatosan változik, mert nincsen két egyforma férfi a világon!
Pár hónapja, ha valaki azt mondja nekem: – Júliám, hirdess az újságban, mert azt is kell! – hát nagyon meggondoltam volna. Marketingből mindig rosszul álltam, simán megbuktam volna az iskolában, de azzal az élő nagy trükkel a torkomban - amit hangnak neveznek - máris nőttek az esélyeim ebben a brutális világban!
Mert, ha jó a kedvem, akkor kevés férfi képes ellenállni ennek a „csodának”!
. ................................
Amikor fiatal voltam, soha nem a külsőmmel hódítottam, mindig a szövegem volt nyerő. Azóta nagyon sokat változott minden, (és most is változik, ahogy a szavakat leírom) és ebbe benne van a szövegem, és a hangom is.
A skála széles, de a sávokon fölül is képes vagyok néha teljesíteni.
(Nem születik túl sok ilyen témájú könyv, (főleg ilyen stílusban) éppen ezért egy hiányt pótolok az írásommal; és azt gondolom, hogy nagyon sokan lesznek kíváncsiak arra, amit itt leírok! )
PÁRATLAN HÁRMAS!
„A gyöngyöket szórni kell, és nem egyesével adogatni azokat!”
Egy nagyon régi visszajáró vendégem ötlete volt, hogy elhozza hozzám, az épp akkor időszerű barátnőjét egy masszázsra.
Nevezzük Őket, Ákosnak és Erikának!
Mivel Ákos szereti Erikát, azt szeretné, ha Ő is átélhetné azokat a „kiváltságokat”, amik egy igazán jó érzéki masszázs hozzátartozói! KAPÍSE?
Amikor rábólintottam az ötletre, az egyetlen kikötésem az volt, hogy Erika szájából akartam hallani: – Igen, én ezt akarom Júliától!
Utólag belegondolva, kicsit olyannak tűnt ez a hármas, mint amikor két harci kutyát vezet át az ember egy zsúfolt játszótéren…Persze akkor nem is nagyon gondolkodtam ezen, amikor vártam Őket - és közben, még előttem is teljesen értetlenül - de nyugodt voltam.
Amikor megérkeztek, érezhető volt a levegőben a felfokozott izgalom, aztán, a kötelező udvariassági köröket lefutva, Erika elment fürödni.
Tisztán, illatosan feküdt fel a széles francia ágy közepére.
- Kíváncsian várom a meglepetéseket! –mondta, és becsukta szemeit. Fiatalos, nőies lágy vonalain siklottak olajos kezeim… elkezdődött hát a masszázs.
Az egyezség szerint, Ákos mindezt végignézheti, és ha kell, (talán) segédkezhet is benne. A szoba halvány fényei teljesen elnyelték a várakozó férfi testét; mégis okozott egy határozott jelenlétet a személye.
A zenével harmonikusan mozogtak a kezeim; gondosan kikerülve teste erogén zónáit…
Erika, alig hallhatóan nyögdécselt az ágyon. Tudtam, hogy a kezeim a megfelelő húrokat pengetik - teste mélyén a várakozással, lassan mélyült a légzése - érezhetően megjelent a szobában egy plusz illat… a vágy illata!
Nem gondolkodtam, csak tettem a dolgomat. Aztán, következett testének elülső oldala…hogy mi játszódott le csukott pillái alatt, nem tudhatom, mégis bátran, kitárulkozva feküdt előttem.
Olajosan fénylő idomai várták a további kényeztetést; és ekkor egy sóhaj hagyta el az ajkát… szomjazva megnyalta a szája szélét.
Ákos, egy kényelmesebb pózba helyezte testét a háttérben - végig ott volt - de valahogy mégsem…
Ahogy haladtam Erika testén egyre lejjebb, éreztem azt a nyugalmat, amit csak egy férfi érezhet, aki tudatában van annak hogy képes az előtte fekvő nőt boldoggá tenni.
„HMMM, furcsa érzés, női és férfi aggyal gondolkodni egyszerre”!
Csak most kezdtem „látni” Erika testét.
„Nagyon szép”- állapítottam meg, női szemmel. A dombok és a völgyek harmonikusan váltogatták egymást a testén.
És akkor megláttam azt a fénylő valamit a puncija résében. Olyan volt, mint egy hajnali harmat, ami lepottyanni készül egy fa leveléről. Szerettem volna megérinteni, de kezem megállt a levegőben.
„Még nem lehet”! – adta ki a parancsot az agyam.
Tudtam, éreztem, Ő is tudja, mi jár a fejemben… kéjesen emelve fel a derekát, áthelyezte popsiját egy másik pózba.
A lassuló zene, a csobogó lágy hangja és fénye, a forró síkos olaj a testén, elfeledtette velem, hogy van még egy figyelő harmadik a szobában.
Lassan, nagyon lassan siklott a kezem a combjain felfelé… elérve a melleit, a bimbók megkeményedtek az ujjaim alatt… libabőrös és egyszerre forrón vágyakozó lett a teste.
Nem voltak gondolatok, megszűnt a MINDEN, csak Erika volt; mint egy szerelem… és, énem másik fele lépett elő… hogy tökéletesen tegye a dolgát.
Apró sikolyok hagyták el a szánkat, amikor belé hatoltam. Az ujjaim ismerős tájakon barangoltak, nem voltak kétségeim; tudtam, mit kell tennem velük.
Lehajolva, megérintette az ajkam a vörösen izzó lávát… teste ívben hajolt meg a kezeim között.
Elöntötte számat a nedvei patakja, csiklója kiemelkedett búvóhelyéről, mélyet sóhajtva hagyta el száját a sikoly. Minden olyan gyorsan történt. Szemei kinyíltak, pupillái kitágulva néztek rám. Boldogan öleltük meg egymást.
Gyere ide a kedvesedhez, átadom neked! – mondtam - csókolva ölelkeztek össze, Erika, mohón matatott Ákos nadrágján…
Ákos, megmozdult a háttérben és én biztatóan néztem rám!
Magukra hagytam őket…
OLYAN NEHÉZ NEKEM, HA NEM TUDOK SEGÍTENI.
Mi az a blokk a férfiak a fejében, ami nemet mond a jóra? Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy a legtöbbet akarják mindenből?
Az „oroszlán” férfiak mindig nagy hatással voltak rám. A leginkább férfias férfiak Ők, akik tudják, hogy milyen nagy kincs van a „kezükben” és ezt nem akarják elherdálni itt a földön! Használni akarják, amíg lehet, amíg a női nem, igent mondd nekik!
........................
„Józsi” többször is nekifutott a lehetetlennek… és ezzel nagy leckét adott fel nekem minden alkalommal, amikor nálam járt. Amíg a masszázs volt terítéken, addig, ő volt a világon a leginkább befogadó vendég, de amint a levezetésre került a sor, a teste nemet mondott! Hosszú ideig próbáltam segíteni neki… de az Ő agya nem a levezetésre volt kódolva.
Ismét bejelentkezett, és arra kértem, hogy hagyjuk ki a levezetést, mert szomorú vagyok az „eredmény” miatt… és ez, neki is biztosan nagyon rossz.
Mit gondoltok mi volt erre a válasza? – Akkor, akár szerelmeskedhetnénk is! – ő aztán nem volt szívbajos a kérését illetőn. Válasz nélkül hagytam ezt az eszmei sóvárgást és vártam, mi fog ebből kisülni.
Fáradtan érkezett – nagyon jó volt a masszázs, aztán amikor vége lett - megállt az én tudományom is!
„Mi legyen most”? Mindketten arra vártunk, aminek most kellene történnie – vagy soha!
Egy jelzés értékű simogatás, sokatmondó pillantások, amik mindent elmondanak szavak nélkül is.
Jó volt látni a kitágult pupilláit, az éhesen ácsingózó, vastagra dagadt vörös péniszét… és akkor a háttérbe szorítottam az agyamat, mert kívántam őt, (pedig soha addig, de most úgy láttam mint egy férfit, aki képes arra, hogy kielégítsen)… és az agyam is rábólintott erre a gondolatra!
Úgy voltunk együtt, mintha hosszú ideje ismernénk egymás testét!
„Első nekifutásnak nem is volt rossz”, mert a csodák egy másodperc tört része alatt megtörténnek, úgy hogy észre sem veszed… de csak később érzed a testedben azt, milyen is volt igazán!
Folyóként áramolt bennem a kéj – nem volt félelem, mert tudtam, hogy ami most történik, az jó nagyon!
…..................................................
Ez az eset jól sült el… de voltak rossz választások az életemben, amikor e testem egy pillanat alatt leállt, és én tudtam, hogy „NE TOVÁBB”!
Nehéz ilyenkor kontrollálni, amikor a jelek aprók… és nem jutnak el az agyadig, mert ilyenkor már nem tehetünk semmit, csak „nyalogatjuk” a másnap jelentkező „sebeket”.
Hiába próbáljuk, és mondjuk a „frankót”; a testünk már tudja mi az igazság!
„NE TÉGY OLYAT MÁSOKKAL, AMIT MAGADNAK SEM SZERETNÉD, HA MEGTÖRTÉNNE!”
Még a férfiak is az IGAZIT várják, mert olyan ez, mint egy kód! A születésnél beütik az ember bőre alá, ami idővel felkúszik a szívéig… és onnantól elég meglátni az IGAZIT és máris érzed, hogy Ő az?
Most komolyan, hány nagy szerelem adódik az ember életében? És ebből mennyi jut egy nőnek, és mennyi egy férfinak?
Egy harminchárom éves vendégem mondta nekem egyszer: – Várom az IGAZIT, és ha eljön, akkor soha többet nem fogsz látni Júliám! – vau, ez fájt!
Egyáltalán számszerűsíteni kell ezt? Nem úgy van, hogy amikor öreg nénike lesz valaki, és az unokái elkezdik faggatni… –Nagyi, mondd el nekünk, hogy milyen volt a nagy szerelmed! – akkor az ember, automatikusan az igaziról kezd el mesélni?
Gondolkodóba estem! Nekem sok igazi volt… viszonylag sok! Akkor, az nem azt jelenti, hogy esetleg nem ütötte meg az űber kategóriát? Vagy én is az elsőről fogok ódákat regélni (?)… mert, az, tuti kizárt!
Hát akkor, ha nem az első, akkor az utolsó lesz a téma?
Nem tudom… egyelőre az utolsó volt az, ami igazán a szívemnek kedves- ként kategorizálnám… de az volt például, a legfájóbb is!
- Akkor most mi van, mit is kezdtem el boncolgatni? Ja, igen! Az IGAZI volt a téma!
Kezd ez a dolog olyan lenni, mint a hétfejű sárkány… aki csak a mesében létezik!
Éppen ezért, mostanra jobb ha ebben maradunk, és punk – tum!
