51 éves voltam, és mint egy tökéletes gép, tettem a dolgomat!
Mivel kapcsolódtam ki? Mindig a nagybetűs: MASSZÁZZSAL!
Aggódtunk a kolléganőmmel, hogy nem lesz munkánk, és gyorsan egy új hirdetést adtunk fel az újságban:
„A világbajnokság okozta stresszt, egy kellemes lazító masszázzsal oldani lehet! Uraim! Éljenek a lehetőséggel, mert ilyen csak négyévente adódik. Megszállott focirajongókat is szeretettel várok! Tele…”
De nem volt ok az aggodalomra, mert voltak olyan férfiak, akiket nem a foci hozott lázba, hanem egy tökéletes masszázs… és még valami!
................................................
Biztosan minden masszőrnek vannak olyan élményei, amiket most leírok, ugyanis, léteznek a földön pitiáner barmok is!
Nem voltam kivétel én sem, mert nekem is volt szerencsém ilyen arcokhoz. Bármennyire nem szerettem volna átélni, ez is a tapasztalás része volt! Nulla emberek ők, akik eladják a lelküket egy tál lencséért!
Attilának hívták az embert, aki közvetetten ugyan, de „segített” nekem abban - mire figyeljek a hasonló férfiaknál - mert folyton tanított az élet!
Nos, ez a férfi egy vérbeli szélhámos volt. A világ legtermészetesebb módján tette ezt, úgy, hogy az ember nem kételkedett egyetlen szavában sem. Az első találkozásunk így zajlott.
Bejelentkezés után, pontosan érkezett egy szál rózsával a kezében. Előadta, hogy a felesége temetésére igyekszik, de előtte jól esne neki egy finom masszázs, (közben sírt egy keveset!), csak éppen fizetni felejtett el, amikor távozott!
Én naiv állat, azt hittem a sokk miatt történt…
Pár hónap múlva felhívott és elmondta: – Most, szeretném a tartozásomat kiegyenlíteni!- én pedig, simán bedőltem neki! Megtörtént a masszázs és azt mondta, hogy az autóban hagyta a tárcáját! Harmadik alkalom nem volt, mert megkértem, hogy felejtse el a telefonszámomat.
DE SOHA TÖBBET NEM LÁTTAM!
Ha Ő nem is jött többet, de voltak mások, akik próbálkoztak… és néha sikerült nekik. Például egy pofa, aki félmeztelenül, a lépcsőházban öltözködve rohant ki fizetés nélkül az ajtómon, amíg én a fürdőkádat mostam…
És egy visszajáró vendégem is megtette, aki fizetés nélkül távozott… (ő sem szégyellte magát egyáltalán, mert ugyanezt megtette pár nap differenciával a másik szobában dolgozó kolléganőmmel is.)
Aztán ott voltak azok, akik a szolgáltatás felét fizették ki, és azzal mentek el, hogy majd visszajönnek, de mindketten tudtuk, hogy nem így lesz. Hagytam, hogy elmenjenek, csak ne lássam őket többet! Később, kénytelen voltam arra vetemedni, hogy elkérjek tőlük valamit, addig, amíg az „autójukhoz mentek a pénzükért”.
Soha nem értettem miért nem mondták meg, hogy nincsen elég pénzük. Minden megoldható!
De ők, másképpen gondolták, és én nem tudom, hogy miért? URAIM! Egyáltalán megéri?
A legvégére hagytam azokat, akik visszajöttek és lerótták a tartozásukat.
Nekik ajándék levezetés járt - hála idővel - pénz nélkül!
ŐK KETTEN, ÉS ÉN!
A focista vendégem hetente felhívott, de az utolsó pillanatokban mindig meghiúsult a találkozónk - mert a foci fontosabb volt neki mint saját maga!
Nagyon hiányzott az érintése, a teste, és az illata; alig vártam, hogy vége legyen a foci őrületnek!
Abban az időben eljártam az ismerőseimmel egy híres meleg bárba. Ott láttam meg egy férfit, aki hasonlított az én focistámra. Azzal szórakoztam, hogy az egyik sarokba húzódva, figyeltem őt, és a körülötte lebzselő fiúkat. Egyszerűen nem tudtam betelni a látványával, és mindig azon csodálkoztam, mennyi jóképű meleg férfi futkos ebben a városban!
Még ment a világbajnokság, és aznap kevés munkánk volt, amikor a kolléganőm fejéből kipattant egy szikra!
Indítványozta, hogy hívjuk el Ákost egy különlegesen finom, négykezes masszázsra.
- Majd ketten kényeztessük az embert!- mondta!
Lélegzet visszafojtva vártuk az sms-t, és boldogok voltunk, amikor végre megérkezett - úgy készülődtünk közben, mint a tinik - nevetgéltünk és ábrándoztunk azon, mit is teszünk majd Ákossal!
Este fél kilenckor végre, megszólalt a kaputelefon! Aztán ami ott történt, az egy komoly felnőtt filmbe is bekerülhetett volna…
Én jól éreztem magamat, és nem zavart egy jó darabig, hogy a régi ismerősök igen visszafogottak egymással; de aztán sajnálattal hagytam ott a soha vissza nem térő alkalmat.
Hiába, próbáltam a feszültséget oldani kettőjük között, nem használt semmi; így jobbnak láttam lelépni!
Ahogy mentem hazafelé arra gondoltam, hogy milyen egyszerű egy olyan dolgot megtenni, amire emberek csak vágyakoznak egész életükben… de bátorságuk talán soha nem lesz annyi, hogy meg is tegyék!
Hiába na... szerencsés voltam! Az élet elkényeztetett azzal, hogy sok mindent megtudtam arról, hogy mi fán terem az igazi erotika, és a szerelem nélküli jó szex…
........................................
„Különös és különleges masszázs, akár négy kezes formában is. Uraim, mindez Önöknek, a hatékonyság növeléséért! Tele…” – így szólt a következő hirdetésünk.
Egymás vendégeit masszíroztuk! Nem volt ebben semmi furcsa, a vendégeknek jó volt, mert két profi masszőr dolgozott rajtuk, és mi nagyon jók voltunk ebben a témában is. Sokszor csak némán egymásra néztünk, és tudtuk mit kell tenni, hova kell nyúlni… a padon fekvő ember nagy örömére!
Mert, ezek voltak, a „HÍRES NÉGYKEZESEK”
A férfiak örültek ezeknek a lehetőségeknek, nekünk pedig vicces élményekkel bővültek a tapasztalásaink.
Két, nagyon más típusú masszázst űztünk a kolléganőmmel, de a négykezesekben ez a másság, semmilyen formában nem volt észlelhető
Különleges két nő voltunk! A kolléganőm egy karizmatikus, okos, csinos negyvenes évei közepén járó hölgy; nagyon mutatós, hatásos személyiség, én, pedig egy sportosabb, bohókás alkat.
Két teljesen eltérő, egészséges nő, akik TUDNAK masszírozni!
„Mindenki másképp csinálja”! - hogy mekkora igazság van ebben a szlogenbe, mutatja a mi példánk is!
Mert van, aki padon, mások pedig ágyon masszíroznak – mint én - ami nagyon nehéz formája az igazi masszázsnak
Ilyenkor nem csak magadat kell tartani, masszázs közben, hanem arra is figyelned kell, hogy ne nyomd össze az alattad fekvő ember egyik testrészét sem! Mivel helyigényű a masszázs, egy nagy franciaágy kell hozzá, ahol az emberek kényelmesen fekszenek! Fontos, hogy a vendég ki tudjon kellőképpen nyújtózni.
Emlékszem egy vendégemre, akit a maga két méter- tíz centijével keresztbe fektettem az ágyamra, mert szegénynek az a nagy ágy is rövid volt!
(Akkor határoztam el, hogy ha egyszer külön fogok dolgozni, akkor egy óriási királyméretű ágyat veszek a kuncsaftjaimnak…)
Felettük guggolva, majd, térdelve dolgozom, úgy, hogy közben óhatatlanul is nyomom a térdemmel a saját hasamat. Éppen ezért, ezekben, az években, leszűkítettem az étkezésemet, egy reggelire, és egy vacsorára. A köztes időben, csipegettem pár falatot; evésről, azonban szó sem lehetett soha.
Ahogy áthágtam ezt a bevett szokásomat, a gyomrom abban a pillanatban turbóra kapcsolt és elkezdett emészteni! Naná; hogy EZ, BÉLMOZGÁSSAL JÁRT!
Egyszer aztán megtörtént az, amitől mindig féltem.
Délelőtt háznál dolgoztam, és a kuncsaft meghívott ebédelni. Szívesen csatlakoztam hozzá, mert azt hittem aznapra már nem lesz munkám, de nem így történt. A kolléganőm fél óra múlva telefonált, hogy beszervezett egy szuper négykezesre!
Nagyon kedves, beszédes férfi volt a páciensünk, aki az egész masszázs alatt, megállás nélkül szórakoztatott bennünket. Történeteket mesélt folyamatosan, és éppen azt ecsetelte: - Még nem is mondtam nektek, hogy tudok zongorázni! – és én, abban a pillanatban elfingottam magamat…
Ő bezzeg zavartalanul folytatta a mondatát valahogy így: - Ja, és tudok még TROMBITÁLNI is! –
Jesszusom, egyszerre tört ki belőlünk a nevetés és alig tudtuk befejezni a masszázst!
.............................
És ott volt a másik verbális vendégünk is. Egyfolytában folyt a mondanivaló belőle. (Megjegyzem, ez mindig a zavarodottság jele.)
Aztán nem bírtam tovább és rászóltam:- Csitt! Legyen már elég!– mire ő – Már bocsánat, de ennyi pénzért legalább hagy beszéljek! – ú, az anyját, jól le lettem szúrva, és én annyira szégyelltem magamat!
.....................................................
Nem volt nagy önbizalmam soha, de azt éreztem, hogy egyre erősebb lábakon áll az egóm!
A kolleganőmmel mindketten másképpen gondolkodtunk, és más dolgokat tartottunk fontosnak! A rövid pályafutásom alatt, kemény elveket állítottam fel magamnak, de annyira nem voltam őrült, hogy ezeket ne tudtam volna felülírni magamban, ha úgy éreztem, hogy semmilyen külső sérelem nem fog érni - mert akkor, simán változtattam.
Volt egy óriásira nőtt vendégem, aki mindig azzal nyúzott, hogy vegyem le a felsőmet masszázs közben; egyszer aztán azt válaszoltam neki: – Ha így akarsz látni, akkor be kell, hogy nevezz egy négykezes masszázsra!
Az ember attól kezdve, csak négykezesekre járt!
Ő volt az a férfi, aki a pancseros hirdetésemet ihlette, és szinte minden szó szerint úgy történt, ahogy itt, most le van írva:
„Egy vendégem azt mondta nekem egyszer: – „A pancserok csak menjenek más helyre, én pedig jövök hozzád”! - ehhez, én is csatlakozni tudok, és Önök?
Kedves, öntudatos masszőrhölgy hétvégén is hívható. Mindenkit szívesen várok! Tele…”
És akkor most… álljunk meg egy pillanatra.
Urak! Képzeljetek el, két félmeztelen nőt, akik, téged masszíroznak!
Másfél óra intenzív energia átadás, amikor a férfi, elfelejti, hogy férfi; és egy megadó angyallá változik a kezünk alatt.
Ilyenkor elvarázsolódva „befelé néznek”, mert, megszűnik a külvilág; és minden!
Szegénykéim érzik ugyan az érintéseket, talán tudják, hogy történik velük valami; de hogy mi (?), arról halványlila fogalmuk nincsen! Képtelenek leképezni a helyzetet, aztán felhagynak az erőlködéssel, hogy irányítottan jelen tudjanak lenni, sóhajtozva fekszenek a padon, ahol egyre fogy az időérzékük.
Minden összesűrűsödik a belsejükben, és amikor meg kell fordulni, az egy komoly erőfeszítés számukra!
A híres édes - savanyú mártásra hasonlítanám a négykezest!
Szenvedélyes, meztelen orgazmus a férfi számára, egy igazi, megfoghatatlan illúzió…és aki befizetett valaha is erre a varázslatra, nagypapa korában is emlékezni fog rá!
„Mert, ezen a helyen az újrafelhasználható energia százszorosan megtérül”!
..................
Nem születik túl sok ilyen témájú könyv,(főleg ilyen stílusban) éppen ezért egy hiányt pótolok az írásommal; és azt gondolom, hogy nagyon sokan lesznek kíváncsiak arra, amit itt leírok!
A VISSZAJÁRÓ VENDÉG, KINCS!
(Jó, ha ezt minden masszőr megjegyzi!)
A vásárolt holmik nemcsak otthonossá, hanem igazán „Júliássá” alakították a kisszobámat. A cél, az volt, hogy a vendégeim kikapcsoljanak, leeresszenek, majd feltöltődjenek, és mindezt azon a pár négyzetméteren – Nálam!
Sokan, és sokszor siettek vissza, hogy ezt a kellemes érzést, újból átélhessék
Akkoriban került fel a hirdetésem egy internetes oldalra.
Ott más volt a helyzet, mint az újságban. A feltöltött képeken mindent láthattak a leendő vendégek. Eldönthették, hogy milyen típusú nő legyen az, akinek a keze alá fekszenek! Egy teljesen más beállítottságú vendégkör kezdett hozzám járni, akik közül, volt olyan, akit csak egyszer láttam, és olyan is, aki éveken keresztül hűséges vendégem maradt.
Hölgyek! Ezt a kincset dédelgetni kell, és soha, egy percre nem elfelejteni, hogy a vendég mindig a tökéletes masszázst várja el a pénzéért!
.....................
Először olvastam életemben beszámolókat a neten! Leírtak a férfiak ott mindent: hogy a lányok mit, hogyan tettek, vagy éppen nem tettek meg azért, hogy soha többet ne menjenek vissza, ugyanarra a helyre.
Élő példaként állt előttem a szakma, hogy mit NE tegyek, ha éveken keresztül, és megállás nélkül akarom ezt a munkát folytatni!
Voltak olyan vendégeim is, akik a vérmérsékletüknek engedve kalandoztak, de egy idő után, mindig visszatértek hozzám! Sokat mondogattam akkoriban: – Nem vagyok se szép, se kedves, se fiatal; mégis megélek ebből a szakmából! – persze, hazudnék, ha nem lett volna olyan, amikor a vendég sarkon fordult az ajtómban; és én gombócokkal a torkomban, csak tűrtem!
(Később olvashattok itt is pár gyöngyszemet a kommentekből!)
Nagyon nehéz volt, de amikor elfáradtam - mert volt ilyen is - akkor hazamentem, és nem dolgoztam tovább!
Ha bántott valami, hagytam időt magamnak, hogy átgondolva, megnyugodjak; csak azután vállaltam újra munkát, ha már éreztem, hogy 100% vagyok!
Nem akartam egy szörnnyé változni, aki pénznek nézi a vendégeit.
Kőkeményen megdolgoztam a kialkudott fizetségért, és nem hagytam magam elcsábítani.
Olyan dolgokat nem tettem meg, amit nem akartam! Bizony előfordult sokszor, hogy a vendég, azt hitte, azért mondok NEMET valamelyik kérésére, hogy felsrófoljam a kialkudott árat.
Szegények, mekkorát tévedtek!
És voltak, olyanok is, akik az orrom előtt lobogtatták a tíz ezreseket egy levezetés reményében, és olyanok is, akiknek egy forintot nem kellett fizetni ezért a „jóságért”- egyszerűen csak megtettem, mert nem voltak erőszakosak.
