Csak mosolyogni tudtam rajta… és az igyekezetén – ennek ellenére jó kedvel ment el, és az ajtóban, azt mondta: - Viszontlátásra kedvesem! – Neked is bátyám! - mondtam, és boldogan csuktam be az ajtót.
És, és, és, és, eljött az a másik nap.
Szenvtelen arccal lépett be a lakásba, (felkészültem rá) és sikerült kikerülni az ajtóban, amikor felém lépett, ettől aztán nagyon elbizonytalanodott. „Ez, így most nagyon jó” – gondoltam magamban - „majd meglátom, hogy mit akar, trillili, trallala… és később majd döntök a sorsáról.”
Furcsa volt az új frizurája, ami sehogy sem állt a fején –Most vágattam le, és ilyenkor még nem bír magával! – nevettünk egy sort a rakoncátlan, puha fürtjein, aztán nagyon gyorsan elterült az ágyon! Fél óra múlva megfordult, és akkor úgy nézett körül, mintha most látná, először ami körülveszi! Nyugodt volt, de aztán a fejében lévő forgatókönyv újból belépett az agya központjába, és mindent félresöpört onnan. Előlépett férfias énje, és nem hagyta, hogy leállítsam… tette, ezt úgy mintha spontán történet lenne minden, aztán két mozdulat között megfogtam az arcát, és megkérdeztem tőle:- Miket csinálsz te ember? – és a válasza nagyon megdöbbentett…
- Még nem tudom! – a tézis, most megdőlni látszott, miszerint egy férfi mindig tudja, hogy mit akar egy nőtől! Mosolyogva ölelkeztünk össze, és a masszázs második része, már nem úgy sikerült, ahogy az - az én fejembe még pár perce benne volt!
Jó érzés volt megcsókolni őt - a testem teljesen kinyílt - de a lelkem, mégis óvatosságra intett. Mindenemet meg akart érinteni, és nemcsak a kezével, hanem a szájával is.
Engedélyt kért arra, hogy megtehesse:- Szeretném a legrejtettebb zugodat is érezni, ha engeded! – és ahogy a lábaim, közé dugta a finom nyelvét, volt abban valami bődületesen izgató!
Jó érzés volt beletúrni a finom, illatos hajába, hogy aztán, egy pillanattal később, úgy feszüljön meg a testem, mint egy íj! Érezhette, ahogy elélvezek, aztán megengedtem neki, hogy belém hatoljon… de mégis elhúzódott a testem az utolsó pillanatban! Szegénykém csak tűrte, és reménykedett, amikor az órára pillantottam:- Huszonöt percünk van, és itt a vendégem! – mondtam neki. Finoman lefejtettem a testét magamról, és hanyatt fektettem az ágyon.
- Segítek neked, drága! – mondtam, de a mondatot nem tudtam befejezni, mert félbeszakított!
- Csak még egyszer érezni akarlak, kérlek, szépen ölelj át újra! – úgy mondta ki ezt a pár szót, mintha az élete függött volna tőle!
Az arca megváltozott, és már nyoma sem volt annak a kisfiús mosolynak. Helyébe egy gondos – fontos vonal jelent meg a szája szegletében – egy igazi férfi „diktált” és én nem tudtam ennek az embernek ellenállni! Az utolsó huszonöt perc csodálatosan jó volt vele.
„Z” BÁRMERRE JÁRSZ, KÖSZÖNÖM AZT A SZÉP NAPOT - NEKED!
FITYMASZŰKÜLETTEL SZÜLETETT FÉRFIAK!
Körülbelül húsz éves voltam, amikor egy fiúnak megláttam a péniszét a strandon. Nem volt fitymája, és ez nekem furcsa volt akkor. Hajtott a kíváncsiság és kutattam a miértjei után! Sokat beszélgettem idősebb emberekkel, (nőkkel és férfiakkal is) hogy hogyan lehet ez. Ne felejtsük el, hogy akkoriban nem volt még ekkora nyíltság és az emberek meglepően fukarul kezelték az ilyetén információikat.
Dőrén azt hittem, hogy csak azoknak a férfiaknak nincsen fitymájuk, akik Mózesi vallásúak! Sok barátom volt a hetedik kerületben ahol felnőttem. Ott az arányok igen széles skálán mozogtak a különféle nációk között!
Az egyszerű „fehér ember” igen ritka madárnak számított abban az időben. És én egy pillanatra sem éreztem magamat kiválasztottnak ettől a ténytől, éppen ezért nem volt meglepő az sem, hogy a barátaim zsidó és cigánygyerekek voltak inkább! Szerettem őket, és ez a vonzalom kölcsönös volt! Aztán teltek az évek és megszületett a fiam. Kb. egy éves volt, amikor az orvos azt javasolta, hogy egy aprócska bevágással segítsük a gyereknek a „mozgását”! Sírtam, amikor megtörtént, mert úgy fájt nekem is, ahogy neki – és ott a rendelőben egymásra csorgattuk a könnyeinket.
Amikor elkezdtem masszírozni, akkor nagyon sok olyan férfi járt hozzám, akiknek az anyukája figyelmen kívül hagyta, ifjú gyermekük játékosságát.
El sem tudom képzelni, hogy az ilyen emberek hogyan maszturbáltak fiatal korukban. Hogy mennyire érezték azt, hogy ők mások, mint a többi lazán mozgó fityma!
Mert egy „farok beszűkült én tudata”. nem segíti a gazdája szexuális életét! Sőt, ellenkezőleg hat rá, mert a feszegetés és a próbálkozások sok fájdalommal járnak. És ez az, ami lecsökkenti a vágyat az emberekben. Ezek a férfiak, olyanok, mint azok a nők, akiknek a fájdalmas együttlétek sorozata, egyszer csak frigiditáshoz vezet!
Hát az Istenit neki, ezeknek az emberek senki nem mondta még, hogy –Helló öreg ezt másképpen is lehetne! Mert a pillanat tört része alatt eldurrantott élvezetek meghosszabbíthatók! - Helló, helló, helló! Ébresztő van; basszátok meg!
Mindenkinek elmondtam, aki megfordult a kezem között, hogy mit veszít azzal, hogyha nem segít magán! Az orvosnak és a szikének csak tíz perc, de neki egy boldogabb, teljesebb jövő!
HAHÓ, BARMOK,TESSÉK, ELMENNI AZ ORVOSHOZ AMÍG NEM KÉSŐ!
Az egyik vendégem, (soha nem gondoltam volna róla) elment és megoperáltatta magát. Boldogan mutogatta a meztelen fejű péniszét és hálás volt azért, hogy így vissza tudta hódítani, válófélben lévő feleségét!
- Ne nekem köszönd kedves, hanem magadnak… mert igazán nagy voltál! - öröm volt látni, mekkorát élvezett, és tudjátok mit; ez az élvezet nem egy másodpercig tartott!
„Amikor ember - embert arra kényszerít, hogy az megvesse önmagát, az a földi pokol.”
…………………………………..
A KARÁCSONY, ÚJ EMBEREKET „AJÁNDÉKOZOTT” NEKEM!
Kaptam a barátnőmtől egy békát és mellékelt hozzá egy kis cédulát: „Csókold meg a békát, és királyfi lesz belőle”!
Hallottam az egyik vendégemtől egy könyvről. Kíváncsi lettem rá, és elkezdtem a neten utána kutakodni. Az írója A.J.Christian volt, és a címe: Mit keresett Isten a nappalimban!
Találtam egy fórumot ahol a könyv olvasói megosztották egymással az olvasott élményeiket. És tudjátok mi történt?
Az első ember, aki az irományomra reagált a fórumon „BÉKA” volt.
Jézus Máriám, olyan volt ő nekem, (és az is, amiket írt) mint egy tavaszi szellő a sok borongós hónap után! Pedig a naptár 2005. januárt mutatott. A két fiú hiánya miatt a lelkemnek olyan volt Ő, mint a nap sugara - ami felmelegítette a szívemet!
Akkor, és ott megváltozott az életem. Ennek az embernek köszönhetőn új társaságot… új embereket ismerhettem meg, és ezzel együtt elérkezett az életembe, egy boldogabb, a külvilágra nyitottabb időszak.
Azokban a sűrű években sokat jártam velük meditálni… ettől lecsendesedtem, nyugodtabb, és kiegyensúlyozottabb lettem. Rerngeteg szép emlék, fotó van arról az időszakról - és ami a legfontosabb: Barátok!
……………………………
MEGÍTÉLHETÜNK EGY KÖNYVET, BORÍTÓJA ALAPJÁN?
VAGY AZ EGYSZERI, ÉS ISTENI CSAK A RÉSZLETEKBEN REJLIK?
Egy újabb nagy kérdés, ami még azt is felvetette bennem, hogy talán ez lesz a könyvem címe! Hogy tetszik emberek? Javaslatokat fogadnék és aztán, majd hagyom, hogy megálmodjam a sajátomat… a tuti frankót!
Sokan vannak, akik arra esküdnek, hogy szükség van egy „ütős „borítóra, mert láttatni fontos! Emlékszem, fiatalabb koromban egy krimisorozatra, aminek a borítói hosszas fejtörés után, láttatták az írás végét, csak egy kis gógyi kellett hozzá!
De én nem krimit írok! Mi legyen mégis a borítón? Talán egy elmosódott férfialak a háttérben?
Idézet egy „barátomtól”: „Nekem átlagon felüli az intelligenciám, egyszer azt is mondták, egyszerűen csak zseni vagyok és punktum. De én meg azt mondtam erre, hogy a ti zsenisségetek egy faszság. Azt sem tudjátok, miről beszéltek. Kérték, hogy magyarázzam el. Mondtam, hogy ha ezt lehetne csak úgy magyarázni, akkor megtenném, de ez nem ilyen egyszerű. Bárki lehet a szó igazi értelmében zseni, de ahhoz sok mindennek kell történnie, és legelőször is az embernek szabadnak kell lennie hozzá. De még azt sem tudják, ez mit jelent.” – csak azért, hogy a továbbiakat értsétek…
Szóval, elkezdtem keresgélni fotókat a neten, zsenisségem híján, (akkor még jó volt a masina) masszázs címszóval, de egy – két, ütőset kivéve egyik sem tetszett! Egyre inkább érzem a zsigereimben, hogy a kép, ami a borítóra kerül majd, az én fejemből pattan ki. Úgy, ahogy sok minden más is a masszázzsal kapcsolatban, de, hogy mennyire lesz ütős, még kitalálom!
…………………….
A BAL KÉZ TITKA!
Évekkel ezelőtt olvastam egy cikket, aminek a címe valami ilyesmi volt: Az a bizonyos bal kéz!
Ez az írás egy tudományosan alátámasztott megfigyelés volt arról, hogy milyen nagy szerepe van a bal kéznek az érzelmek kinyilvánításában! Egy híres házaspár ölelkező képeivel illusztrálták azt a negatív példát, amit első ránézésre nem láthatott senki, aki nem ismerte a bal kéz titkát! És mi volt a titok? Hát az, ami ott volt a képen, feketén – fehéren! Az újdonsült férj a bal kezét mélyen a zakója zsebébe süllyesztette, és a felesége a jobbján állt, mintha véletlenül keveredtek volna egymás mellé… durva volt látni a „boldog párt”, ahogy az újság írta.
A cikk azt fejtegette, hogy mekkora átverés volt ez akkoriban, csak azért, hogy az emberek ne suttogjanak róluk.
És, elfogadható magyarázattal szolgált arról is - hogy a média milyen alapossággal képes megtéveszteni a felületes szemlélőt - aki mindent elhisz, amit lát!
Egy kicsit még ebben is tovább megyek…
HA LÁTSZ EGY KÉPET, MIT HISZEL EL JOBBAN?
AMIT A KÉPEN LÁTSZ, VAGY AZT, AMI A KÉP ALÁ VAN ÍRVA?
Gondolkozzatok el ezen, vagy tudjátok mit? Egyszerübb ha kipróbáljátok...!
Attól a pillanattól, hogy elolvastam ezt a cikket, azt figyeltem mindenhol, hogy hogyan és milyen mélységig használják az emberek, azt a bizonyos bal kezüket! Hogy miért? A nagy mérthez tudni kell még valamit – pl., hogy az emberi test bal oldala az érzelmeket hivatott kinyilvánítani és mutatni a világnak. És akkor máris egy nagy ugrással közelebb kerültünk ahhoz, amiről írok.
Szeretek ölelkezni, akár két kézzel is…
Évek óta egy baráti társaság tagja vagyok, ahol az emberek nagy örömmel ölelkeznek! Amikor találkozunk - legyen, az bárhol a városban - mi átöleljük egymást és ezzel egy közlekedési dugót okozunk a sok szájtáti embernek. És ez a mozdulat magasan kiemelkedik abból, amit mi úgy hívunk magunk között: SZERETET!
Találtam egy régi írást, amit sms- -ben váltottunk az egyik ilyen barátommal - és mit is boncolgatna mást - természetesen az ölelkezést!
„2005. 09. 05. Este, a búcsúölelés közben azt mondtam „L” - nek, - A ma este az utolsó, amikor az ölelésemmel „megajándékozlak”! Nem lesz több ilyen alkalom, nem akarom! A döntésem határozott és megfellebbezhetetlen!
(A lényege az volt ennek, hogy távol tartsam magamat mindattól amit „L” képviselhetett volna akkoriban az életemben.
Ő azonban félvállról vette a közlendőmet: - Majd mondd el, mire jutottál vele! – és belenevetett az arcomba.
Másnap, teljesen váratlanul kaptam tőle egy sms:” Drágaság! Tegnap nagyképűen azt mondtam, hogy próbáld meg az életedet az ölelésem nélkül, és majd tudósíts a fejleményekről. Én balga! Álarcgyár! Érzem, az egész játéknak én lennék a legnagyobb vesztese; meg ne próbáld! Különben sírni fogok, könnyes lesz a szemem, és tartok tőle, hogy akkor neked is… Ennyit, meg nem ér az egész! És most, küldöm neked a távölelésemet, és azt kívánom, hogy járjon át a melege! Júlia kedves, az Isten áldjon”!
Nehezen hittem el, amit leírt, és nagyon lassan, de válaszoltam neki:„Mit akarsz te, telhetetlen állat! Még szeretni sem tudsz! J”.
„Drága Júlia! – írta, gyorsan – Úgy van, ahogy írtad. Nincs más út, mint a megvilágosodás, hogy utána már ne bántsak senkit, és tudjak szeretni végre. Addig is tégy, ahogy jónak látod! Köpj le, vess meg, utálj, vagy szeress, ha gondolod! Csókollak”! L.
………………………………
LEVÉL A. J. CHRISTIANNAK....
„APA!
SZERETNÉK KÉRNI TŐLED VALAMIT!!
AZ INTIM TÁBOR PROGRAMJÁBA IKTASS BE EGY-KÉT-HÁROM S Z A B A D Ö L E L É S
PROGRAMOT.
NAGYON SZERETLEK!
K Ö S Z Ö N Ö M !
Júlia”
...........................
Ezt az ominózus tábort akkor végig ölelkezte több száz ember, és ezzel az aprócska gesztussal olyan közel kerültek egymáshoz, mint addig soha!
Sajnos a gyakorlat ennél egy kicsinykét nehezebb - és talán ezért is van az - hogy nagyon kevesen tudják, hogyan kell jól ölelkezni?
Mert, teszem fel, ha az ember csak az egyik oldalát „tolja” előre az ölelkezésbe, akkor az csak egy fél ölelés?
És ráadásul az sem mindegy, hogy az érzelmi oldalát, vagy a racionális felét nyújtja át a másik ember számára? Hihetetlen, de igaz, ha egy ember a bal karját használja az ölelésnél, akkor biztos lehetsz abban, hogy valamilyen szinten, de, szeret.
(Évekig beszéltem erről a vendégeimnek, és ők nehezen, de megérezték, hogy milyen az ölelésünk akkor, amikor csak úgy „félvállról” ölelnek meg… és akkor, amikor használjuk azt a bizonyos mágikus bal oldalunkat is!)
És aztán ott van még a jobb oldalunk; az ész, és minden, ami közelebb áll a racionálishoz, ahhoz, amit úgy neveznek egy kis gúnnyal az emberek: „ésszerűség”!
Tanítani kéne az ölelést, amikor nem csak a felsőtest, de a csípő és a has is egymáshoz simulnak!
Higgyetek nekem, nagyon kellemes és bensőséges érzés!
Az emberben elindul valami leírhatatlan forróság, ami elönti az egész testét, a feje búbjától a kis lába ujjáig és mégis, túl sokan félnek ölelkezni, mert, mert, mert a sok marha képes félreérteni az ölelést!
Hogy, miért van ez így?
Talán bele magyaráznak olyan dolgokat, ami nincs is ott, vagy csak egyszerűen félnek az érintéstől? Sajnos a kitárt karok látványa nem mindenkinek jelent örömet - sokan vannak, még most is, akik félnek - és fenyegetve érzik magukat egy nyitott kéz látványától!
Az ilyen embereknek sokat kell tapasztalni, hogy tudják, milyen jó érzés az ölelés!
Mindenkit buzdítok arra, hogy figyelje meg a partnerét, szüleit, kollégáit, hogyan ölelnek! Segítsetek nekik és magyarázzátok el, miért kell itt és most egymást ölelni és nem akkor, amikor már nincsen rá, se mód, s, lehetőég, se partner!
Vágjátok Emberek?
Mert minden szó kevés, hogy kifejezzem csodálatomat az ölelkező emberek láttán, akik nemcsak a kezüket, de a szívüket is beleteszik abba, amit éppen az egész testükkel csinálnak!
Egy pár éve, elindult Amerikában az INGYEN ÖLELÉS mozgalom!
Végre valami csodát is lehet látni itt a földön, én, személy szerint, csak gratulálni tudok ehhez a kezdeményezéshez!
HAJNALOK
A következő füzetemből egy újabb fecni kerül elő, és ahogy széthajtom, látom, hogy nem is olyan kicsi - „Mi ez már megint”?- és olvasom azt a Júliát, aki akkor voltam régen 2005 – -ben.
„A hajnali órák mindig csodálatosak… bár soha ne kelne fel a nap, mert ilyenkor még minden olyan nyugodt. Azonnal eszembe jutnak azok az idők, amikor egy férfi aludt az oldalamon, és nem a kutyák”!
Basszus, annyira vágyok rá!
Aztán, belegondoltam, tényleg vágyok e rá? Mert így leírva teljesen másképpen fest, mint a fejemben. Kegyetlen nap pl. ez a mai is; és én a jövőre áhítozom, amikor még ezt a mai napot is túl kell élnem? - BOLOND VAGY TE JÚLIA! – ordítottam bele a világba.
Elmúltam ötvenhárom éves, és ez a spirituális nyolcas szám (5+3=8) ami Szaturnusznak nevezi önmagát - megmutatta nekem a foga fehérjét! Jó nagy cibálás az életem, de a szörnyűség csak most jön, mert aki igazán bánt, az mindig én magam vagyok! A nyugtalanság nem akart bennem csillapulni, pedig én akkora teret adtam neki, hogy kitombolhassa magát, de a picsába vele, mert neki mindig több kellett belőlem!
Fiút vártak a szüleim! Ez lehet a baj? A gátlásaim is ezért vannak, mert nem jó testbe születtem?
Ki volt, aki ezt, ilyen csúnyán elbaszta”?
KEZDETEK!
Emlékszem… minden az óvodában kezdődött! Az első „férfi”, aki tetszett nekem, nos, én annak betörtem a fejét… (még fénykép is van róla) Mielőtt kipottyantam volna az anyukámból, meghalt az egyik bátyám - helyette készítettek engem a szüleim. Én voltam, aki a hiányukat pótolni születtem?
DE ÉN, ÉN VOLTAM, NEM EGY PÓTLÉK!
Súlyos kérdések voltak bennem már fiatalon is… és senki nem válaszolt nekem!
Csoda hát, hogy az a sok miért felhalmozódott bennem? Még, a mai napig is kérdezek. A gyerek, amíg gyerek, folyton kérdez, aztán a befolyt infó, és tapasztalás kiiktatja a kérdéseket… De, én még a mai napig is kérdezek! Nem nőttem fel?” Az idő nem várta meg a válaszomat, és nagy vágtába kezdett velem!
..……. ………. ………… ………..
Folyamatosan írtam, és egyre őrültebb lettem…
És ezért, vagy pont ennek ellenére a férfiak akartak engem:- NAGYON MEGKÍVÁNTALAK! - az ajtóban kinyögték a szavakat mentükben… és siettek vissza, hátha történik majd valami… ami csak tőlem függött.
(Tegnap ismét jelentkezett egy vendégem, aki szintén „ebbe” a kategóriába tartozott…)
- Csúnya voltál velem Júliám!- mondta affektálva, és nem maradt el az ajakbiggyesztés se.
- Drágám, miért teszed ezt velem? Hányszor mondjam még el, hogy nem elég az, hogy Neked farkad, nekem meg pinám van! Ennél több kell, és ha az a „kicsit több” hiányzik, akkor nincsen kúrás! Vágod már ember?
Jó az, ha ilyen bunkó vagyok? Ez kell nekik? Ezt értik, vagy ezt sem, Mi van már ilyenkor?
…………………………………………………..
A könyv elején írtam már a „hasznos vágyról” és arról a férfiról („Att”), aki megmutatta nekem, hogy milyen sokarcú lehet egy olyan kapcsolat, ami nem szól másról, mint egy szolgáltatásról és az (esetleges) utána történő aktív folytatásról.
SMS kaptam Tőle: „Csókolom! Délután egy finom szeretkezés, vagy egy vad kefélés? Kismadár”!
Ennek a pasinak volt vér a pucájába, nemhiába, született oroszlán jegyben. Egyetlen hibájaként csak azt tudtam felróni neki, hogy mindig a huszonnegyedik órában küldte az irományait!
Ilyenkor vagy jó ütemben érkezett az sms, vagy sehogy és akkor hiába volt az a fene nagy vágy benne, én jó erősen leszartam!
Az óvatos férfiak nem teszik ki magukat a direkt elutasításnak, éppen ezért írogatnak! Ők, az erősebbik nem – ilyenek, ez van, ezt kell szeretni - vagy épp ellenkezőleg, nem szeretni!
Hosszas sms váltás után, egy nap eltolással megérkezett. Akkor már régen láttam, csak álltam előtte, és azt néztem, hogy milyen szép!
Hogyan festett”Att”? Százhetvenöt centiméter magas, arányos, kecses test – focista jelennel – fekete haj és hozzá egy fekete farok! Ránéztem, és elképzeltem azt a sok ezer dolgot, amit tenni akartam vele… és mit tesz Isten, csodálatos volt a szex!
Impulzív, heves, mondhatni állatias – egyetlen szóval: ÜTŐS! Naná, hogy most mindenki azt hiszi, hogy csak ennyi - pedig nem! Folytattuk, és megmutatta nekem a finoman lágyabb oldalát is. Azt a részt, amikor, azok a megfoghatatlan dolgok történnek, amikre az ember úgy reagál később, mintha álmodta volna - egyetlen levegővétellel az ember tüdejében – fuldokolva – vergődve, hogy még, még és még!
- ÁÁÁÁÁ ABBA NE HAGYD! – és ő nem hagyta abba egyetlen pillanatra sem!
Egy fúllos szolgáltatásban volt részem, ettől a csodálatos 33 éves embertől, akinek a neve "Att".
…………………………..
KIBASZIK VELEM AZ EGYETLEN, MOSTANI „TÁRSAM”!
(Napok óta vacakol a gépem. Kitalált már mindent, hogy hátráltasson. Az agyvérzés szélére sodort, csak azért, hogy megmutassa, hogy ő az „úr a háznál”! Miért teszi ezt velem?
Csak ülök a gép ellőtt, és sziszifuszi munkával próbálom szépséges formába hozni az írásomat, de a gépem nem hagyja. Az egyik nap feketék a szavak, a másik nap pirosak, de voltak már kékek, és narancsszínűek is! Ha egyszer elmentem az írást, nem kéne úgy maradnia?)
……………………………….
Mit mondjak erre? Érzem, tudom, hogy ez a könyv azért készül ilyen nehezen, mert a szülés is nehéz! A „gyerek”, ami kipottyan az emberből, aztán, mindenért kárpótolja az anyát, és ilyenkor összetesszük a kezünket, és azt mondjuk: MEGÉRTE!
Tegnap egy olyan vendégemnél jártam, akivel elbeszélgettem az „írás” gyötrelmeiről!
”L” visszafogottan mosolygott, amikor ecseteltem neki az elképzeléseimet! ! Már jelent meg könyve, úgyhogy tudta mit beszél...
Ő egy nagyon érdekes férfi, mert igen is Ő nem semmilyen, mert igen is Ő valamilyen!
Világfi, aki szereti és habzsolja az életet! (hallom, ahogy ellenkezik, de attól, hogy nem ért velem egyet, még az, aki) mert a Jó Isten a kezein hordozza, és úgy vigyáz rá, mint egy kincsre, amiből kevés van. Az első találkozásunk érdekes volt! „István” vendégem ajánlásával érkezett – biciklin, stílusosan egy csokor erdei virággal a táskájában.
Az egész lelke a szemeiben - a lábában, múltja és jövője - ami hajtja őt minduntalan előre!
Színessége megmutatkozik abban, milyen munkákat, vállal, mert egy igazi művész ő a maga módján!
Hódolata jeléül, írt egyszer, a felnőtt férfiaknak szóló újságjába, egy pár sort rólam, és ezt most, szeretném megosztani veletek is!
ÍME:
"Milyen gyakran vesztek, vehettek könyvet, újságot, és van - e köztetek, aki csak a képet falja, a vezércikket meg átlapozza? Én ettől még nem hagyom magam. Minden alkalommal teleírom az oldalam. Itt most, jelesül Júliával elbüszkélkednék, akihez beállt vádlival érkeztem.
Nyakamon a triatlon, tiltakozik is ellene minden izmom, de Júliánál, (aki saját bevallása szerint nem szép, és nem is fiatal) nyugalom fogad és béke.
Garantáltan szexmentes masszírozás, ahol meztelenre vetkőztetve, megfürdetve, illatos olajjal bekenve és puha tenyérrel kényeztetve pont annyira lelazító, mint izgató!
Közel a körúthoz és a Mester utcához egy szelet Távol - Kelet, szentélynyi Nirvána, ahol persze a lényeg és a lélek, maga Júlia.
Különleges Testmasszőr az ő igazi titulusa"!
................
Kedves „L" köszönöm a szép szavakat, mint mindig!
............................
És egy SMS váltás egy nagyon kedves barátommal és vendégemmel:
Laci: - Imádlak! Mikor? Hol?
Én: - Nálam az Angyalban fél 1 - 1 -kor?
Laci: - 1-3 között nem vagyok! Röviddel dél után, vagy 3 után? Ha nem megy, akkor is imádlak, akkor talán holnap a Mesternél, ha akkor se, akkor is imádlak!
Én:- Fél 6?
Laci:- Utolsó üzenetváltásunkat törölve folytatnám: Drága Júliám, fél 1 - kor az Angyalnál! Köszöni: Laci
Az sms után eljött, de csak húsz percig maradt, közben felvillantott kb. 4 - 5 arcát, és még sírni sem volt rest (pedig én nem is bántottam), hát ilyen emberekkel vagyok körülvéve!
(Apropó: KÖSZÖNÖM DRÁGA!)
............................................................
MIBŐL - KIVÉ VÁLUNK AZ ÉVEK ALATT?
"Odamegy a fiú az apjához: - Édesapám, én meleg lettem!
- Aztán valami ismert médiasztár vagy-e, fiam?
- Nem. – válaszolta a fia csendben.
- Van-e rózsadombi villád, luxuskocsival? – az apa makacsul folytatta.
- Nincs. – válasza még csendesebbre sikeredett.
- Vannak-e 100 millióid a bankban?- a szavak úgy vágtak, mint egy kés!
- Az sincs édesapám. – mostanra, csak magának motyogta a választ.
- Hát akkor nem meleg vagy te fiam, csak egy hülye kis buzi”!
………………………………….
Akiről írni fogok , az egy 54 éves, gazdag vállalkozó! Mondhatni, kellemes ember - makulátlanul tiszta ruhában - igen érdekes rezgéssel.
Többször is járt már nálam - és az alkalmak alatt a koreográfia szinte mindig ugyan az volt - már ami az Ő reakcióit illeti a masszázsra! Ahogy elérkezik a pillanat, hogy a popsiját kezdjem masszírozni, a látszólag teljesen nyugodt férfiból, egy kezelhetetlen gyerek válik!
Mondhattam én ennek az embernek bármit, úgy engedte el a füle mellett a mondókámat, mintha süket lenne.
- Kérlek szépen, ne emelgesd a derekadat, mert annak az ágyon a helye! – elmondtam neki egyszer, aztán sokszor… Féltettem, nehogy megroppanjon az a derék, ahogy rátámaszkodom - de ő csak emelgette az égbe a hátsóját!
Aztán elegem lett a rimánkodásból, és rácsaptam a seggére egy jó nagyot! Bakker, nagyon meglepődtem magamon…
Talán, azt hihette, hogy ez is a masszázs része? Ha igen, akkor ez érdekesen vette ki magát!
Aztán elszégyelltem magamat, mert miért akarok én valakit meggátolni abban, ami neki jó?
