EGY ÉV UTÁN!
Komolyan! Nem tudtam, hogy eltelt egy év, és azt sem tudtam, hogy mitől volt az a furcsa érzés bennem! Sírnom kellett, mert a feszültség egyre nőt és akkor azt mondtam; ”Jól van, gyere ki, ha már annyira kikívánkozol!”
Egy meditáción történt. Látszólag semmi okom nem volt a sírásra, és mégis úgy potyogtak a könnyeim, mint a záporeső. Másnap hajnalban „beugrott” a dátum!
„EGY ÉVE ANNAK, HOGY ELMENT TAMÁS”!
Komolyan megdöbbentem attól, hogy milyen jól emlékszik a lélek! Ilyenkor a láthatatlan sebek felnyílnak, és akkor minden ok nélkül lehet sírni - ríni, és a sorsot kárhoztatni azért, hogy mekkora óriási kibaszás az élet!
És így szól a seb, „MÉG LÉTEZEM, NEM GYÓGYÚLTAM BE”! – hogy a jó anyjába bele!
(Sokáig nem volt kép felrakva Tamás regisztrált oldalára - csak a neve és a régi képek a fejembe és a fiókomban emlékeztetettek a sok szépségre és arra a rosszra - amit tőle kaptam. Most itt van, és látom, harminchárom éves, de tíz évvel többnek néz ki! Nincsen rajta szemüveg, ami mögé elbújhatna. Fura így látnom Őt!)
..........................
Másnap este eljött egy ismerős hölgy hozzánk – „Katus”, aki hozta magával az aktuális barátját is, hogy lássam őket együtt.
(Én mindent láttam már akkor - és előre - ami miatt megtették ezt a nagy utat hozzám!)
Főpróba, minden új találkozás. Emlékszem, hogyan hagytam beszélni az embert, (orrom előtt az ujjaimmal babráltam szaglószervemet és azt figyeltem, ahogy beszélt a fickó) és akkor áthajoltam a konyhaasztalon, és beleszagoltam a levegőbe… bele, az emberbe magába… BÜDÖS VOLT, HITELTELENÜL BÜDÖS... de nem ő, hanem az, amit mondott!
Két nap múlva újra eljött „Katus”,(egyedül) és én egy kis levelet nyomtam a markába:- Ezt csak akkor olvasd el, ha már nem lesz meg a kedvesed! Aztán, eltelt fél év, és sírva hívott fel! Olyan dolgokat mondott, amiket a papírra írtam, és azt kérdezte: -TE EZEKET HONNAN TUDTAD?
Nem tudom, és azt sem tudom, hogy magammal kapcsolatban miért nem működnek ezek az antennák!
Talán, sokkal könnyebb lenne a dolgom, ha nem én lennék - én! De - de mégsem így van egészen, mert… Tudom mi a különbség a dolgok szemlélése és a megélése között… és, ez az, ami abban segít, hogy olyat lássak - érezzek, amit sokan nem!
TIBETI MASSZÁZS.
„Szu”, egy nagyon kedves hölgy volt, aki a maga hatvanöt évét úgy viselte, mint más a huszadik esztendejét! Sokat élt, és tapasztalt szellemisége átvilágított a szemein, és az érintésén! Szeretetre méltó, csodás ember, és csodálatos NŐ!
Látogatóba jött Magyarországra, és a barátaimmal, azon voltunk, hogy azt a pár napot, amit velünk tölt, szép emlékként őrizze meg, ha már nem leszünk mellette. Egy hosszú gyaloglással telt nap után megígértem Neki, hogy másnap megmasszírozom! - Viszonzás képen én is megmasszírozlak! – kacsintva mondta egy tolmács segítségével, és kíváncsivá tett az ajánlata!
Azon a napon átélhettem életem első olyan „orgazmusát”, amit egy nő „sajtolt ki belőlem”!
Tudnotok kell, hogy a látszólagos gyorsaságom mögött, van egy befogadóbb, felfedezőbb énem, ami nem szól másról, mint valaminek a megfogásáról, érintéséről, szaglásáról és ízleléséről! Nem az vagyok, aki félrebeszél – és éppen e miatt, csak lassan haladok előre a megfigyelésben - mert így tudom optimálisan feldolgozni mindazt, ami engem ér!
„Szu” megérkezik, lefekszik az ágyra, és elmutogatja kézzel – lábbal a fájós részeit.
- Nagyon sajnálom, hogy nem tudok angolul… – Majd a következő éltemben! - nyögöm neki magyarul, ő kényelmesen elnyúlik az ágyon és kezdődhet, a masszázs.
Másfél óra, és egy illatos fürdő után, végre nekiállhatott annak a híres Tibeti Masszázsnak!
Úgy éreztem a testemen, hogy amit csinált, a pontmasszázs, és az akupresszúrás masszázs keveréke lehetett! Hatásos volt, ahogy a testem megfelelő pontjait nyomta, kisebb nagyobb erővel. Nem győztem csodálkozni, honnan benne ez az óriási erő és határozottság, amit a keze közvetített belém. Az arc, a fej, és a vállak után következhetett a törzs! „Szu” a fejemtől áthelyezkedett a hasamhoz! Alacsony vékony kis hölgy, akiről az ember nem feltételezne férfiúi erőt… de ami ezután következett, minden elképzelésemet felülmúlta!
Úgy ült rám, hogy a hasam alsó részét teljesen befedte az ülepe… történt ez olyan gyorsan és meglepő módon, hogy levegőt is elfelejtettem venni. Akkora volt ez a nyomás ott alul, hogy nagy fájdalom töltötte be az egész bensőmet, mindeközben a két kezével nyomta a mellkasomat nagy erővel.
A meglepetés ereje lehet olyan ütős érzés, mint az, amin keresztül mentem akkor!
Kitartóan nyomta, hol a méhemet, hol a melleimet! „Levegőt kellene vennem!”, gondoltam, mert különben nem csak kínok között, hanem fulladásos halálban is részem lehet! Nem is tudom… hosszú perceknek tűnt, amit rajtam töltött, és a fájdalom kezdett olyan kínos érzéseket ébreszteni bennem, hogy itt most meghalok!
„Szu” csak ült rajtam és nyomott! Egyszer csak, enyhített a nyomáson, ami olyan érzés és mozdulat volt együtt, mint mikor egy erőszakoskodó férj teszi a dolgát húzódozó feleségén…
Aztán újból visszaült, és én úgy éreztem magamat, mint egy „U” szög, akit újra hajlítottak!
Az agyam, semmit nem értett abból, miként lehetséges az, hogy még élek! A szemeim kiguvadva a fájdalomtól, és rögtön utána egy újabb fájdalom, ami nagy erővel nyilallt a bal petefészkembe!
„Ha volt is itt valami daganatom, vagy mit tudom én mi, az most tutira kipukkadt bennem!”
Próbáltam levegőt venni… és mit tesz Isten, sikerült! „Frankó!” – gondoltam magamban, és igyekeztem megtölteni a tüdőmet, az életet adó oxigénnel. Dagadt a fejem; legalábbis én ezt éreztem, rettentő csúnya látvány lehettem!
Aztán egy újabb nyomás és még erősebb mozdulatok következtek…
„MIKOR LESZ ENNEK VÉGE?” HELP! VALAKI”!
„Szu” előre – hátra ringatózott a hasamon, mintha egy nem létező gyereket altatott volna… és csak nem akart vége lenni a tortúrának! Újabb helyezkedés, újabb fájdalom, és ringatózás. Később, sokkal később jöttem rá, hogy ezek a „párzó” mozdulatok oldják bennem a fájdalmat, és a feszültséget… szinte már kívántam őket!
Mi volt ez? Nem tudom! A gyagyás nők olyanok, mint én? Vagy azok, akiket megerőszakol a párjuk, de a helyett, hogy azt mondanák neki,- HAGYD ABBA TE ÁLLAT! – azt nyögdécselik, hogy még, még és még?
Hát ennyit a női logikáról! Fingom nincs, miért jó nekünk, ha fáj, akkor érezzük csak, hogy élünk?
„Szu” semmi jelét nem mutatta annak, hogy vége lenne a „kínzásomnak”!
„Ha én ezt előre tudom, akkor feküdt volna ide a faszom!” – elfordítottam a fejemet, mert féltem, hogy kiült az arcomra a gondolat! Valószínűleg ő is azt figyelte, amit én – azt a megmagyarázhatatlant – mert az értelmet semmiféleképpen sem – és elmúlt a fájdalom, a görcs, és jó volt, ahogy ott tornyosult fölöttem – egyszerűen elmúlt a rossz érzés belőlem!
Akkor mellém helyezkedett… a mellkasomon, és a hasamon, két, konkrét pontot kezdett nyomni! No hiszen! Csak néztem nagyot, amikor azt éreztem, hogy a felsőtestem elkezdett emelkedni az ágyról!
Azt hittem, csak egy álom, és mindjárt felébredek, vagy „nem vettem észre, hogy elájultam”?
A testem felső része elemelkedve lebegett az ágyon, és közben az a furcsán kellemes érzés ott mélyen lent... nagyon különleges volt! Aztán csak feküdtem, és potyogtak a könnyeim, és boldog voltam!
………. .-. …….....
MI VAN AKKOR, AMIKOR VALAKI ELTÉVED – ÚJRA NEKIFUT?
Meleg délelőtt volt, amikor úgy döntöttem, hogy kitárom a konyhaajtót, hagy járja át a lépcsőház hidege a lakást! Egyszer csak hallom, hogy valaki kopog a nyitott ajtónál…- Igen? – kérdeztem, és látom, hogy egy fiatal harmincas férfi áll az ajtóban, és azt mondja: – Megjöttem!
Furcsa, mert nem vártam vendéget. Még a hangjára sem emlékeztem… talán elfelejtettem valamit? Akinek majd érkezni kellene, kb. 50 éves ember lesz… szóval valami hiba, történt itt! De ha ő az én emberem, az sem baj! Mindent megmutatok neki, és hagyom, hogy kényelembe helyezkedjen, közben kitöltöm az italát… aztán, minden nagyon gyorsan történik!
Az ember elkezd vetkőzni… és közbevetem: - Nyugodtan használhatja a WC, ha úgy van hozzá kedve… J
- Azt beszéltük a telefonba, – mondja zavartan – hogy a pisi részt – (HŰHA!) – együtt és közösen… vagy mégsem? – kérdezi, és boldog, hogy befejezhette a mondatát!
És akkor ez a hely itt micsoda? – teljesen elfehéredett az ajka – Basszus! - annyira sajnáltam!
Én egy masszőrnő vagyok, de semmi baj! Menjen le a kapuba, és hívja fel élete hölgyét újra…
aztán jó szórakozást Önöknek!
És akkor leesett a tantusz! Gondosan leültettem a félmeztelenre vetkőzött, és igen zavarodott ifjút, és nekiszegeztem a kérdést: – Nem lehetséges, hogy eltévedt a folyosón, és csak azért landolt, itt, mert nyitva volt az ajtóm? – az ember elkezdett izzadni!
HÓNAPOK ÓTA ÍROM A KÖNYVEM - KÜLDTEM BELŐLE EGY KIS RÉSZLETET ÉDENNEK.
Íme: „Névnapi – ajándék masszázsnak indult! Megkérdeztem tőle a telefonba, hogy mit tegyek vele, ha itt lesz…- Van egy – két ötletem! –mondta, és úgy röhögött, mint egy vámpír, aki vérszagot érez”…
Mit szólsz Ember? Ölelés: J.
És küldte a választ; egyelőre gyanútlanul, mint aki elfelejtette, hogy én, simán felhasználom a könyvemben minden leírt szavát! Végül is egy „írónő vagyok”, vagy mifene.
Éden:
- Azt is megírod, hogyan gyűjtögetted évekig az anyagot? Ez a múltkor egy kicsit kiakasztott és még nem sikerült túltennem magam. – Amúgy jól írsz, de ÉDEN?
(Atya Isten, ilyen hosszú válaszra nem számítottam… Tőle… hehe!)
Én:
Mi akasztott ki ezen? Butaság, nem kell kiakadni! – a gyűjtögetés szót nem érted, vagy a technikát nem vágod, nos? ÉDEN = egy számomra magasabb szintű rezgés megélése, még akkor is, ha ez nem látszik! (Különben is, ez nem Rólad szól, hanem egy érzésről)
Éden:
Az anyaggyűjtésen a mélyhűtött poharat értettem, de no problem, értem. Tsók.
(Megláttam a válaszát és tudtam, éreztem, hogy óvatosra vette a figurát! Ezután, még ennyit sem fog válaszolni, mert ez a fazon ilyen!)
Én:
- Ha leírtam, elküldöm Neked, hogy olvashasd! Ölelésem: J
ÉS AKKOR MOST JÖJJÖN AZ „ANYAGGYŰTÉS”!
Sok barátom van, akikkel néha összejöttünk a bérelt lakásban egy buli erejéig. Ilyen alkalmakkor mindig maradt valami a hűtőben: ital, fagyi, gyümölcs, ez meg az… Egyszer, (ne is kérdezzétek, hogy mikor) úgy gondoltam… eltárolom ÉDEN magvait!
Egy üvegpohár rejtette, a mélyhűtőben, azokat az alkalmakat, amiket, a számba eresztett férfiassága jeleként.
A barátaim, látták, de soha nem firtatták a pohár eredetét (elfért a sörösüvegek és a pezsgők között).
A női lélek már csak ilyen: kifürkészhetetlen, és csodálatos! Hogy miért tettem?
Úgy éreztem velem, van, akkor is, ha nem fekszik az ágyamon!
Azt hiszem, soha nem mondtam el, ezt a dolgot (Édenen kívül) senkinek!
Itt az ideje hát, hogy megosszam MINDENKIVEL!
Aztán, eljött a pillanat, amikor elköltöztem a lakásból, és az üvegpohár, gazdag tartalma a spermabank helyett a lefolyóban végezte! - ÁLDÁSOM RÁTOK! – mosolyogtam, ahogy lecsúsztak a csatornán!
....................................
Ahogy ígértem, elküldtem neki a szöveget Édennek, de Ő mély hallgatásba burkolózott.
................. ................................. ....................
„Mert tök mindegy, hogy ki vagy, ha nem vagy korrekt, megette a fene az egészet!”- olvastam ezt a kis idézetet, és arra gondoltam, Ében mennyire félhet tőlem!
Nem is tudom, miért, ugyanis nem adtam rá okot neki… SOHA! Vagy talán önmagából indul ki?
Nem ismert meg az évek alatt, hogy tudja, ki vagyok? Persze ha szégyell - úgy nehéz, ha nem figyel rám - és még gondolatban sem vállal fel!
Nem csoda, ha az ember megtanulja az időközben, biztosnak látszó dolgokat is bizonytalanul kezelni? És, nem fogjátok elhinni, de ez a vicc jutott az eszembe kínomban:
„A cigány könyvet olvas a folyóparton, arra megy egy szkinhed:- Mi a faszt csinálsz itt cigány?
– Héberül tanulok!- válaszol fennhéjázón a cigány.
– Ne tetézd a bajt cigány”!
HÚ, ez nagyon fájt…
De, de, nincsen de… ez lenne a kíváncsiság és eddig tartana?
Ez szomorú!
………………-------------------……………
A FÜZETEIM AZ ÉLETEM RÉSZE!
És most visszatérek a régi szép időkre… de előtte, (Tegnap itt járt „Tesztemberem”… és megbeszéltünk pár dolgot a könyvvel kapcsolatban. Nézegette a megszámozott füzeteimet és azon csodálkozott, hogy azokból, az inci – finci kis beírásokból, hogyan kerekedhetett máris pár száz oldalnyi szöveg!
Rábökött néhányra és azt mondta… – Mesélj róla valamit, ami eszedbe jut! – és én csak mondtam neki, a sok furcsa, néha bizarr, és megdöbbentő sztorit. Csak nézett rám és mosolyogva csóválta a fejét: – TE BETEG VAGY!)
Néha az élet elvett, és aztán adott nekem… mindenféle rendszer nélkül.
Olyan volt ez sok esetben, mint egy jól irányzott lövés a szívbe! Fájdalmas és kijózanító érzés.
Például, amikor a kutyáim meghaltak; akkor, (kevés kivétellel) majdnem minden esetben színházjegyem volt aznap estére. Ez is azt mutatta, hogy minden körülöttünk csak illúzió, és azt is éreztem, hogy nem szabad komolyan venni az életemet, mert akkor simán belehalhatok!
Mert a masszázs olyan világ, ami elragadja az embert, és úgy tarja fogva, hogy észre sem veszed. Minden, amit látsz, csak egyetlen százaléka a valóságodnak, és mint egy csecsemő dédelget a sors a karjaiban; ahonnan kipottyanni nagyon fájdalmas érzés.
Talán, azért is a szeretik a férfiak ezt a lehetőségét az életnek… mert, mintha kilépnének arra az egy órára a valóságukból a mindent elsöprő illúzióba!
MERT ÉN, ILLÚZIÓT ÁRULOK ÖNÖKNEK HÖLGYEIM, URAIM!
„Laci”, aki nagyon sokat járt hozzám, a rideg valóságban élte életét… mégis minden velem töltött pillanatát szerette az együttlétünknek.
Soha nem jött üres kézzel. Egyszer hozott nekem egy picike arany csillagot (úgy becézett – „Csillagom”) és egy szerencsét hozó követ, (amit szívem szerint azonnal visszaadtam volna neki), hátha közelebb kerülünk egymáshoz… de nekem soha nem nyílt ki felé a „kiskapum.”
Sokáig próbálkozott, de hiábavalónak tűnt minden igyekezete, mert nem működött a „kémia”közöttünk.
Milyen jó ez a szó: KÉMIA!
Mert mitől is működik és mitől nem? Szerintem mindenki érzi, ha ott van két ember között, és azt is, ha nincsen. Miért erőltetnek akkor az emberek olyan dolgokat, amik nem léteznek?
Emlékszem egy testvérpárra, akik közül a fiatalabb férfi volt számomra a kedvesebb. Aztán egyszer elküldte hozzám a bátyját, aki olyan volt, mintha nem is egy vérből származnának. Itt nézem a füzetemet, és a következő szavak vannak beleírva: „Feszült és nagyon furcsa férfi!” - ha én ilyet leírtam, akkor ez azt jelentette, hogy meg kellett erőszakoljam magamat… ahhoz, hogy jót adjak a másiknak, éppen ezért nem is volt levezetés… mert, nem voltam rá képes!
Aztán a bátyó újra meg újra eljött… „Még mindig rosszul viszonyulok hozzá”! – írtam.
Okos volt és érezte, tudta, hogy miért történik így, és mégis minden alkalommal, amikor visszatért, ott volt a levegőben és benne, hogy „hátha most megteszi nekem Júlia”… és egyszer, meg is történt.
Én soha, addig nem hallottam akkora sóhajt még az életemben.
Onnantól megváltozott minden, kettőnk között.- Hogy miért? Nem tudom… de én így éreztem… és nekem, ez volt a fontos!
NÉHA MEGESETT, HOGY EGY FÉRFI EGYMÁS UTÁN KÉTSZER – HÁROMSZOR JÁRT NÁLAM, AZTÁN, NAGYON SOKÁIG NEM TÖRTÉNT SEMMI!
Ezek a férfiak, keresztül – kasul utazták a világot. Egyszerre több országot mondhattak hazájuknak, és ha erre jártak, akkor beugrottak hozzám egy masszázsra.
Gavallérságuk és nagyvonalúságuk híres volt, mint az a tény, hogy léteznek még úriemberek a világban! Az Ő szájukból hallottam a következő mondatot:
- EGY NŐT AKAROK MAGAMNAK!
Voltak páran a kuncsaftjaim közül akik, a klasszikus „régi vágású úriember” formát követték, és kétlaki életet éltek. A feleségük és a család otthon várta őket, de mellettük tartottak egy fiatalabb, szebb és kedvesebb lányt, aki a havi apanázs mellett megkapott mindent, ami szem – szájnak ingere. Mindezek mellett, ezek a férfiak szívesen jártak hozzám - és fennhangon állították, „ez nekem jár” - mintha nem is ezen a földön élnének!
Olyan plusz volt bennük, amit csak hosszú összegyűjtött élettapasztalat után képes az ember magának megadni.
„A HATÖKRÖS GAZDA BASZIK, AZ ÚRIEMBER FIGURÁZIK!”
Ezt egy 65 éves, vidéki vendégem mondta, akivel mindig, sokáig beszélgettünk a masszázs után.
Ő egy volt a világfiak közül, aki megosztotta velem, a városi férfiak impotenciájáról kialakult véleményét…
- Folyton sietnek, és azt nem lehet a szexben! Talán az egyetlen dolog a „hímzés” után az életben, amit szépen, lassan, remegő kezek nélkül kell csinálni!
Az emberemnek akkora beszólásai voltak, mint a ház! A pesti kiruccanásai jó ürügynek szolgáltak arra, amit szeretett - egy finom masszás nálam - és egy kellemes délután a szeretője karjaiban!
Ő aztán tudta; hogyan kell jól élni!
URAIM, MINDEN FÉRFI ERRE VÁGYIK TITKON! ÉS VANNAK AZOK, AKIK EZT MEGTEREMTIK MAGUKNAK! NAGYON RITKA MADARAK ŐK!
Kívülről nem is látszik… és éppen ezért annyira „veszélyesek” - mert a veszélyes dolgok mindig csodálatosak - szerintem!
NEM MINDIG AZT KAPOD, AMIT VÁRSZ?
Kegyetlenül nagy igazság ez a mondás: „Aki válogat, az nem kap semmit” - Anyukám, mindig ilyeneket mondott nekem, és én megtanultam elfogadni azt, amit az élet nekem szánt.
A szolgáltatók nagy része szembesül,(én is) azzal, amikor egy „hang” az éterből, belép az ajtaján!
„L”, aki 34 éves, kedves, szimpatikus férfi volt… „kurva jó hanggal!” Egy volt a kevesek közül, akinél a külső és hozzá az Isten adta hang is harmonikusan illeszkedett a maga valójához.
Itt vagyok például én, aki nagyon sok férfit zongoráztam végig akkor, amikor még az újságban hirdettem, és csak hallgattam, hogy hogyan is képzeltek el mindent… szegények… telefonon keresztül, és mit kaptak abból a „mindenből”, amikor beléptek ide, erre a valóságos helyre.
Nem érdemes ábrándozni… - A lényeg a póker arc, aztán tanulj gyorsan, és kevesebb csalódásban lesz részed! – vallom ezt a nagy igazságot még a mai napig is!
- Csodálatos ez a hang! – mondta egy férfi a vonal túlsó végén.
- Gyanítom, nagyot nézne, ha meglátna… Uram! – hiába figyelmeztettem az embert… amikor megérkezett, rossz volt látni, ahogy az arcára kiült a csalódás!
- Én mondtam! – de ezek a rövid mondatok nem segítettek sem nekik, sem másnak.
Aztán, egy idő után már nem zavartak a fintorok, mert ezek a csalódások nem rólam szóltak, hanem arról, amit rosszul gondoltak, hittek…”Kár, mondta a varjú… KÁR”!
És ott volt nekem az érem túlsó oldala, amikor nagyon sok fricskát kaptam az élettől… de egy idő után, már csak a kellemes rész jutott nekem, mert, okosan, minden arcát elfogadtam a vendégeimnek.
…………………………….
Péntek este volt, igen - igen előre haladt az idő, amikor felhívott egy férfi. - Szia, Tibor vagyok - mondta. Sokat beszélgettünk, és én nem szándékoztam kimozdulni a lakásból, de addig beszélt a szépséges hangjával, amíg igent mondtam neki.
A fickó ház elé állt az óriási autójával, és nagyot nézett, amikor kinyitottam a kocsi ajtaját.
- Sajnálom, ha nem jövök be magának, én vissza is mehetek tévézni! - mondtam, ahogy a fejére néztem! (legalább lazítok egy kicsit, na, bumm, és akkor mi van?) Hosszú, kínos másodpercek következtek, és amikor becsuktam volna az ajtót, hogy „PÁ ÖCSÉM”, akkor azt mondta: - Menjünk és tegyél meg mindent, ha már itt vagyok!
A kocsiban, tapintható volt a feszültség. Ő biztosan azt gondolta.”Én állat, elszúrtam az estémet”!
(Nyilván, egy mindenre elszánt férfi, viselkedik így egy neki nemtetsző nő társaságában, de hát, ezt Ő választotta magának!)
Direkt (!), és többször is megérintettem a karját, mert érezni akartam azt, hogyan szenved. Május volt, estére egy kicsit hűvösebbre fordult az idő, de az ő homlokán izzadság cseppek jelentek meg, és én egyáltalán nem tudtam sajnálni.
Megköszöntem, hogy háztól házig szállított, és egy határozott búcsúzást produkáltam neki a kapuban, de nem akart elmenni. - Beszélgessünk, ha már ide jöttünk! - mondta. „Ez a fasz, nem egy feladós fajta”! - gondoltam magamban, - „Nem baj, ő lesz úgy is, aki elmegy”. – és én hagytam, hogy feljöjjön a lakásba.
Rövidre vágatott tüskés haj, határozott ívelt orr - csak fent néztem meg jobban. Vibráló elméje nehezen nyugodott meg a beszélgetés alatt.
- Megmasszírozhatom a talpadat? - kérdeztem tőle váratlanul, és nagyot néztem, amikor elutasítás helyett, egy határozott igent kaptam válaszul.
Hanyatt fektettem az ágyban és csak azt kértem tőle, hogy a hosszú nadrágját vegye le: - Tudod, az olaj miatt! – mosolyogtam rá, de szegény úgy feküdt ott, mint egy sarokba szorított vad! Félt tőlem, és nem csak tőlem, hanem magától is… egy kis idő után máris érezhető volt, ahogy az izgága teste megadta magát a kezeimnek! Ahogy egyre haladtunk előre az időben, rajta egyre kevesebb ruha lett - ne kérdezzétek hogyan történt - én nem tudom, és szerintem Ő sem tudná elmondani! Úgy szabadult meg a ruháitól, mint egy mágus - volt, nincs - egyszerűen hihetetlen volt. A masszázs végén, már nem volt magánál… Segítettem neki, és hagytam, hogy belefúrja a fejét az ölembe, és akkor én, nagyon szépnek láttam!
Az egóm ezerszeresen kielégült. Éjjel fél kettőt mutatott az óra, amikor elindultunk az ellenkező irányba, és én hagytam a visszaúton, hogy fogja a kezemet.
.............................................
(NEM TUDOM, HÁNYADSZOR OLVASTAM MÁR VÉGIG, AMIT LEÍRTAM! MILLIÓ JAVÍTÁS, TÖRLÉS, AZTÁN ÚJRA, ÉS ÚJRA. ÉS MÉG MINDIG!
VANNAK „KEDVENCEIM” (PL. A FICKÓ, A TÜSKÉS HAJÁVAL ITT FÖLÖTTEM) ÉS EGYÁLTALÁN, ANNYIRA JÓ, HOGY ÍROK!)
..............................................
KÜLÖNBÖZÜNK - TEHÁT - VAGYUNK!
Akire Te azt mondod, hogy „bűzlik”, az csak KÜLÖNBÖZIK. De, ha akarod, akkor akár, a saját illatod is átjárhatná Őt! (Fogadjunk, hogy ez még nem jutott az eszedbe - soha!)
Az egész eddigi életem arról szólt, hogy különböztem másoktól! Nem volt vidám menet idáig, de különleges volt, és az ENYÉM!
Nem hiszem, hogy le tudtam volna írni azt, ami eddig juttatott, vagy ha mégis, akkor egyáltalán nem mozdítana meg, és akkor abból megint csak egy „rosszul átgondolt kúrás” lenne a vége! Saját magamat kefélgetném ütre és azt nem tehetem! Annyira jó, hogy itt vagyunk a földön és vannak lehetőségek, választások és minden, ami „odafent” nincs!
Sokszor „hallgattam” a szellemeket, akik azt mondták nekem: - MOST ÉLJ, BASZOD, MERT HA EGYSZER IDÁIG JUTSZ, AKKOR HALÁLRA FOGOD UNNI MAGADAT!
..........................
(A múlthét vasárnap A.J.Christian előadásán voltam. Olyan hely volt ez, ahová régebben szívesen mentem, mert szerettem azt a feelinget, és az embert aki, ott volt – és osztotta azt amit tudnom kellene, de a szünetben azt mondtam - „ELÉG VOLT! MEGYEK HAZA!”)
Mi történt velem?
………………………………………..
A két fiúval történt szakításom után nehezen hittem, hogy el tudok lazulni egy férfi társaságában.
„MEGMASSZÍROZHATNÁL KEDVES - AZTÁN ÉN IS - SZIGORÚAN TÖREKEDVE A MASSZÁZSSRA”? - az SMS-t én küldtem Alfa hímnek, akit hónapok óta nem láttam, de szívesen lettem voltam vele mindig.
A szívemben rengeteg bánattal, de az ölemben óriási vággyal vártam valamit, amit nem tudtam akkor szavakba foglalni. Az erkélyről néztem, amikor megérkezett és bezárta az autót, aztán, gyors léptekkel elment a sarki közértbe. Augusztus vége volt és még mindig nagy meleg - ziláltan, allergiától szenvedve lépett be az ajtómon: - Mit vettél drága? - kérdeztem.
- Meglepetés, és most még nem is láthatod! - a hangja megfellebbezhetetlen volt; betette a hűtőbe a zacskót, és azt kérte, hogy ereszek neki egy nagy kád vizet.
Elmerült a habokban és próbálta a megállíthatatlanul csöpögő orrát kordában tartani!
- Ha bemegyünk a szobába nem fog folyni az orrod! –mondtam, de látszott rajta, hogy nem meri elhinni. Reménykedve nézett rám, és az a mosoly sok mindent elárult nekem! Aztán hagyta, hogy megfürdessem, és én úgy mostam a haját, mint régen a gyermekeimnek, aztán kilépett a kádból és megtörölgettem a szép testét!
- Akkor kezdjük! – mondta, és egy sistergő hang ütötte meg a fülemet - Édes tejszínhab, olyan, mint TE! - és rákente a tomporomra a fél flakon tartalmát. Aztán egyre lejjebb csúszott a keze és éreztem, ahogy az édes ujjai becsúsznak a résembe!
- Ember, mit csinálsz ott lent? - minden igyekezetemmel próbáltam elképzelni, milyen fejet vághat ehhez a nagy mutatványhoz.
Mit kell róla tudni? Alfa hím, egy nagy étvágyú ember, akinek a gyomra össze van szűkülve! És, ha tetszik, ha nem, ezt a tényt, óriási önuralommal és még nagyobb fantáziával; de ezektől függetlenül - botladozó potenciával próbálja pótolni!
Mindig is ilyen volt. Néha az agya annyira előre szaladt gondolatban, hogy a farka nem tudta Őt követni! Nyelvét kidugva, megkefélt a nagy lábujjával, aztán kiapadhatatlan kedvel állta a sarat, akkor is, amikor a pénisze került sorra! Magam sem hittem el, hogy miket engedtem meg neki.
- Jót tett neked az a sok víz! - mondtam mosolyogva: - És most én jövök!
Leráztam magamról, és ahogy ráfeküdtem hanyatt, mindene maszatos lett! Élveztük, ahogy egymáson csúszkáltunk. Hülye gyerekek módjára, minden „rondaságot” kipróbáltunk együtt, és aztán előkerült a behűtött tokai bor, meg a finom fagyi is; egymást etetve - itatva az ágyon, ami egy kis idő után úgy nézett ki, mint egy disznóól!
Boldogság bujkálj a mosolyában, amikor hasra fordult… és hagyta, hogy megmasszírozzam…
Fürdés után aztán, a finom tiszta lepedőn elszunyókált; később hazavitt a nagy dög királykék autójával.
(A csöpögő orra és az allergiája, az alatt a három óra alatt, egyszer sem zavarta!)
Én pedig elfelejtettem mellette minden rosszat, ami fájt akkoriban… de ahogy becsukódott az ajtó mögöttem, „beugrott” be egy kép Alfáról, ahogy állt előttem az ajtóban… és az inge felső zsebéből egy fogkefe kandikált kifelé!
BAKKER! Még most is velem lehetne, és együtt alhattunk volna éjszaka, de én nem figyeltem a jeleire!
………………….
„Z” A SPORT EMBER
Lehet, hogy halványul, sok kép a fejemben, de hogy soha nem fogom elfelejteni néhányukat, az tutivilifix! Így vagyok azzal a férfival is, aki, valami hihetetlen csoda folytán, de egyszer csak belépett az ajtómon.
Hogy miért engem választott? Egyszerű oka volt: sokat és hivatalosan is rendszeresen sportolt, éppen ezért kellett neki, a kezem! Szüksége volt arra, hogy egy nő úgy gyúrja meg, hogy azt érezze és szeresse is egyszerre.
„Z” ezért választott engem!
Harminchárom éves volt, és nagyon érdekes volt, az a trend, („Krisztusi kor”, szokták mondani), amit ezekkel a 33 éves vendégeimmel megéltem! És fogalmatok sincsen, hogy mekkora igazsága van ennek a mondatnak!
Mert akkor, amikor én beléptem ebbe a sokatmondó korba, szinte teljesen megváltozott az életem! A szex és a férfiak sokkal hangsúlyosabban voltak jelen bennem és körülöttem. Szerettem magamat, és azt az időszakát az életemnek, aki akkor voltam! Nyitott volt a világ előttem, és teljességgel felderítetlen! Valahogy így lehetnek ezek a fiatal lelkek is az életükkel.
Szóval akkor, „Z”! Nem tudom hányadszor tette tiszteletét nálam akkor, de az a nap, amiről írni fogok… sokkal inkább volt más, mint bármelyik, amiről álmodhattam addig, vele kapcsolatban.
Hogy milyen volt Ő? Magas, arányos testű, sportos férfi, csigásan göndör hajjal a feje tetején! A jellegzetessége mégsem ez volt, hanem az a mosoly, ami folyton ott bujkált a szája szegletében. Az a kis vonás adott neki, egy olyan huncut külsőt, amit még soha nem láttam addig emberen!
Folyton mosolyognom kellett tőle, mert – egyszerűen nem tehettem mást!
Péntek volt és kora délután. Kb., másfél éve járt akkor már hozzám… ismertem a testét, és tudtam, hogy milyen jó neki az a másfél óra, amit nálam tölt! Nem volt még szerencsém hozzá, de valami miatt ez az alkalom, olyan másnak tűnt, mint az eddigiek bármelyike.
Ahogy haladtam a masszázs végéhez, úgy lett egyre élénkebb „Z”, - aztán, nem kis meglepetésemre - hirtelen felült az ágyon! Farkasszemet néztünk egymással, és ettől nevethetnékem támadt…
Ő kihasználta ezt a pillanatot, és valamiféle buzdításnak vehette, mert elkezdett nyomulni azzal a szépséges testével. A kis hülye, addig helyezkedett, amíg az ujjait be nem kormányozta a lábaim közé, de a zongoraleckéjét már nem játszhatta le, mert, ahogy kirántottam a kezét, abban a pillanatban beletoltam a saját szájába! Nagyon tetszett neki ez a fordulat, főleg ahogy rácsuktam az ajkait az ujjaira – látszott rajta, hogy nagyon ízlett az ujjain a csillogó nedű íze!
Aztán minden nagyon gyorsan véget ért… és, végül nem történt semmi ....
