A visszajelzés nem váratott sokáig: „Júliámnak szeretettel”- így indított a kis levele.
„Nem akar eltelni ez a kurva hét! – írta – Ez egy rohadtul halott időszak; nincsen semmihez sem kedvem, csak azt várom, mikor lesz már végre vasárnap este. A telefonba elég visszafogott voltam, mert nem voltam egyedül és szörnyen zavar, ha más is meghallja, amit mondok. Valahogy úgy érzem, ilyenkor belelátnak az érzéseimbe, ezt, pedig csak Neked tartom fenn!
Amikor hívtál, éppen a kocsiban ültem a faterékkal, tehát sarokba voltam szorítva – nem tudtam hallótávolságon kívülre iszkolni. Mindegy! Ha visszajössz, majd mesélek az érzéseimről, szavak nélkül is. Lehet, hogy reggelig sem végzünk, tudod, ha egyszer belelendülök… Nem riogatlak tovább, élvezd a gyönyörű helyet, az óceánt – HIÁNYZOL!
Az utolsó napok csak azért teltek el gyorsan, mert olvashattam és hallhattam az én KÉT ANGYALOMAT!
„Egyetlen kis bogárkám, most 0: 40 van itthon, Nálad azt hiszem egy órával kevesebb. Megőrülök, úgy hiányzol. Lesem ezt a kurva freeware-t, mintha ezen múlna az életem (és lehet, hogy így is van, mert nem élném meg a hétvégét az emilkéid nélkül) Remeg a kezem, amikor megnézem kitől érkezett levél és nagyon szar érzés, ha nem Tőled!
Drága Embertársaim egyre inkább az agyamra mennek, csak Rád vágyom.
Eddig valahányszor megkérdezted tőlem, kit látok, amikor Rád nézek, mindig más választ kaptál. Nem tudom, sejted e mi lenne a következő válaszom? Azért írtam eddig ilyen szűkszavúan és visszafogottan, mert nem tudtam, ki olvassa még ezeket rajtad kívül, de tudod mit? Ide írom, mi jár a fejemben, mióta elmentél!
Szeretnélek szorosan magamhoz ölelni, végigcsókolni, simogatni a tested. Beléd hatolni, érezni a selymes puhaságot ott belül… Szeretném megtáncoltatni a nyelvemet a finom kis szirmaid között, amíg el nem élvezel…
Nem kínzóm magam tovább, (és Téged sem) nem akarok agyvérzést kapni. J Nagyon hiányzol! Mikor jössz már? Várlak Kedves, már csak három napot kell kibírni valahogy. Ég a gyertyánk, ahogy kérted és Rád gondolok!
Tudom, hogy sok szép dolog vár még ránk, mert megérdemeljük! Azért kaptuk egymást, mert az Istenadta teremtő erőnket bölcsen használtuk és létrehoztuk Magunknak Egymást és ezt az élményt!
Szeretnek minket az angyalok Kedves! Tudtad ezt?
S Z E R E T L E K”! „T”
......................................
Milyen őrült az ember… alig vártam, hogy itthon legyek!
ÉRTI EZT VALAKI?
Ahogy átléptem a határt, kaptam sorban az SMS-eket: „Sokat gondolok rád! Hiányzol! Nagyon örülök egyetlenem, hogy végre itthon vagy. SZERETLEK! Nyugodtan hívj bármikor, ha gondolod”! GÁBOR!
………………………….
„Vártam rád kedves, hogy jelentkezz. A manók azért időnként befogták a szemem! Felhívsz, ha hazaértél? Ha csak egy percre is, de szeretném hallani a hangod”!- írta nekem TAMÁS!
………………………….
Három napja voltam itthon, és az idő nagy részét azzal töltöttem, hogy mindent bepótoljak, amit kihagytam az alatt az egy hét alatt!
Olyan élmények voltak ezek, amiket álmodni sem mertem volna! Felül írt az életemben mindent… DE én még ebben is kivétel voltam, mert ketten keresték a kegyeimet, megsokszorozva ezzel, azt a NŐT, ami bennem lapult ötvenhárom éve!
„Minden pillanatban veled vagyok! Egészen ma reggelig azt hittem, engem nem gyötörhet a féltékenység veled kapcsolatban. Beismerem, tévedtem. Mi a fene történik velem, basszus? – írta Tamás.
Kiakadt, és ilyenkor nagyon sajátos módon orvosolta a lelkét! Elmenekült a városból, hogy kiszellőztesse a fejét.
„Kicsit, jó lett volna beszélgetnünk! – írtam neki! – persze nem úgy, hogy közben azt érzem, hogy menekülni akarsz. De különben is, ki ért meg Téged? Van olyan ember egyáltalán?
Oké, mert addig tiszta, hogy sok a munka, sietsz vele, hogy időben érjél hozzám (ezt köszönöm), de amikor már nálam vagy, hová sietsz? Ha rossz Neked, akkor mond és értek belőle.
Ha sok vagyok, akkor is szólj, csak, azért hogy tudjam! – az értetlenkedésem csak azért volt, mert tisztábban akartam látni.
Mindent tudni akarok magamról, hogy miért vagyok ilyen, vagy olyan. Kilométerekben mérhető távolság, néha ami elválaszt Tőled, és ez fáj! Szeretve kéne éreznem magam, és helyette kérdések záporozzák a lelkemet!
Ha én szeretve vagyok, akkor milyen az, akit nem szeretsz?
Ezekről soha nem beszéltünk még. Mi az, amit nem tudhatok? Vagy talán még Te sem tudod?
Én csak azt tudom, hogy szeretek egy férfit, akit jó átölelni, akivel jó együtt aludni, akinek jó, és finom az illata, aki kedves, és ha átölel, akkor NŐNEK érzem magam!”- talán meg sem kapta ezt az írásomat… de az sms már jött és én boldogan olvastam, MERT TŐLE KAPTAM!
„Basszus, ide el kell jönnünk együtt! – ezeket, a sorokat írta.” Azt akarom, hogy ezt a kurva nagy nyugalmat, ami itt elfogja az embert, te is érezd! Kár, hogy nem vagy most velem!”
A SZEX, UTAZÁS, ÉS NEM CÉL
Az életem során sok utat bejártam már… de ez most más volt! Szeretkeztem éjjel és nappal. Két ínyenc kényeztetett, és a mennyiség, meg a minőség egy helyen összpontosult, és ez a hely a méhem volt, tele óriási befogadással!
„Tegnap szeretkeztem! Aj annyira jó volt! – még leírni is jó… hát még megtenni.
És furcsa is nagyon, mert azt figyelem, hogy mindkettő másképpen csinálja - biztosan Ők is figyelik - vagy Ők nem? – kérdeztem a barátnőmet.
- Hú, tök jó! – válaszolt gyorsan - sőt, kapaszkodj meg, mindenki mással és más után is máshogy csinálják – szerintem”!
...................................
Azokban az időkben - mindig sokáig dolgoztam. A vendégeim boldogan jöttek, mert ők is érezték a minőségi változást az életemben, amivel láthatatlanul is nagy hatást gyakoroltam az együtt töltött órákra.
Tamás, megint eltűnt a világ elől - mivel későn keresett, és azt hihette, hogy Péterrel vagyok – ismét lement a térképről…
„Nem értem mit csinál ez az ember”? – dühöngtem magamban. A kiismerhetetlen oldala, mindig menekülőre fogta, és egyben segítette is őt, ha túl sűrűnek bizonyultak számára az események.
Újabb és újabb arcát villantotta meg nekem, amikor másnap, előállt egy kirándulás ötletével.
Felvitt a Normafához, oda, ahonnan az sms –t küldte nekem. Napoztunk, beszélgettünk, ettünk, ittunk egy óriási nagy fa alatt; és nem tudtuk megállítani a rohanó időt! Egyszerűen gyönyörű volt!
(Azóta rengeteget jártam arra, és minden alkalommal eszembe jut az ott töltött idő! Csak nézek a nagy fa felé, aminek az aljában ücsörögtünk, és szinte látom magunkat… együtt!)
Aznap délután még, Péterrel is találkoztam. Figyeltem mennyire szembetűnő a változás, amin keresztül ment ilyen rövid idő alatt! Komoly, nyugodt, határozott felnőtt férfivá alakult át mellettem. Minden együtt töltött alkalommal, hosszasan, és többször szeretkeztünk, miközben, egyetlen pillanatra nem engedtük el egymást!
Láthatta azt, amit nagyon sok férfi az életemben nem (!) hogy, hogyan maszturbál egy nő - aki az Ő csillogó szemébe nézve - elfelejti mit is jelent az a szó: szégyen!
………………………….
A JI – KING – t régóta használtam jóslásra, és mindig nagyon sokat segített nekem, ha megoldatlan kérdések merültek fel az életemben!
„Olyan időszak következik, amelyben ön több dologban is eredményes lehet! Határozottan törjön a céljai felé, de közben azért vigyázzon: ne sértse meg, ne dühítse fel, ne tegye féltékennyé a barátait, munkatársait!”
VÁÁÁÁ! AZ ANYJÁT! EZ NEM SEMMI!
Péter elutazott egy hétre, ami azt jelentette, hogy óhatatlanul is, de még közelebb kerültem Tamáshoz!
Elveimmel ellentétben mindkét emberemmel, sokat jöttünk mentünk a városban. Moziztunk, étteremben ettünk, strandoltunk, kirándultunk.
Mindenki láthatta, hogy a fiúk sokkal fiatalabbak nálam, éppen ezért meg sem kockáztattam az átkarolós andalgást. Egyszerűen csak gondolkodtam, és nem akartam nekik rosszat…
Amikor azonban ketten voltunk. Alig volt pillanat, hogy ne értünk volna egymáshoz.
2004. július tizenhetedikén este tíz órakor útban voltam Tamással a Normafához! Eltökélt szándékunk volt a szabad ég alatt tölteni az újhold éjszakáját.
Nagyon sok szép emlékem van arról az egy hétről, de akkor a szúnyogok halálos marása volt a csúcs! Három felszerelés ruhát haraptak át rajtunk, és a föld keménye szabályosan hazaüldözött bennünket a puha ágyunkba, így aztán hajnalok hajnalán az első busszal lemenekültünk a hegyről!
Reggeli után elindultunk a Csillaghegyi standra! Az első mega hosszúságú napunk volt együtt, ami mindkettőket 100%- -ban kielégített. Azt éreztem, hogy nem létezik tökéletesebb ennél a kapcsolatnál! Meztelenül napoztunk, szeretkeztünk a bokrok sűrűjében és utána a hideg medencében, együtt mártóztunk meg! Nyugalom és összhang volt közöttünk, mintha a lelkünk eggyé vált volna, röpke másfél nap alatt!
Amikor valami jó történik az emberrel, rohan az idő… de ebből mi, semmit nem érzékeltünk!
Tamás és én voltunk csak, a külvilág egyszerűen megszűnt számunkra!
ILYEN A NAGYBETŰS BOLDOGSÁG?
„Az együtt alvásnak már nagyon sok változatát kipróbáltuk, és még nagyon sokat fogunk, legalábbis remélem”… - írtam Tamásnak.
„De nem is ez a lényeg! Valószínűleg lesz még olyan is, amikor nem is fogunk egymáshoz nyúlni és mégis nagyon jó lesz együtt. Fáradt voltam, mégis olyan érzések lesznek rajtam úrrá, amikor hozzám bújsz, mintha épp akkor történne meg ez a csoda először. Kifogástalanul toleráns, és okos szerető vagy. Mindig arról álmodtam, hogy egyszer eljön az életembe egy férfi, aki: kedves, okos, toleráns, figyelmes, odaadó, megadó, alázatos, nyílt, pozitív, igazi férfi, és igazi gyermek is egyben! Én, pedig lehetek neki az: asszonya, szerelme, szeretője, kurvája, anyja, barátja egy személyben!
Nem bírom majd alább adni, és ez meg fogja nehezíteni az életemet, tudom! Mert a tökéletességre törekedni kell.
Sokat gondolok rád szeretettel: Júlia”
……………….
„Imádom a kiscsoportos levélkéidet is, tudod miért”? – írta, nap, mint nap, ami az eszébe jutott! „Azért mert abban is Te vagy, basszus az is egy üzenet Tőled. A kiscsoportosságról meg csak annyit, hogy ezek az emilek szinte elemi erővel söpörnek végig rajtam, teljesen kész vagyok tőlük (jó értelemben). Nem győzőm csodálkozni, hogy milyen szerencsés alak vagyok, hogy rábukkantunk Egymásra! (A mázlista fasz! Ez vagyok én!) Olyan dolgok történnek, mostanában amelyek óriásit lendítenek a lelki fejlődésemen, egy kisebbfajta megvilágosodáson megyek keresztül. Ami közös bennük: vagy Tőled indulnak, vagy Kettőnkkel történnek, vagy Te meséled ezeket. Te vagy az elindítója az új életemnek!
Te vagy a KULCS, amit kerestem. Kinyílt egy régóta keresett ajtó a segítségeddel.
Egy NŐ szokatlan életszemlélettel, szokatlan életstílussal, szokatlan mégis ismerős gondolatokkal! Szokatlan abban az értelemben, hogy eltér az általam eddig megismerttől, de ismerős, mert mélyen belül az én agyamban is megfogantak már hasonlók. Ma már az a furcsa, hogy a többi ember nem úgy látja a világot, mint TE!
A Beszélgetések második részében Isten gyakran hivatkozik a „Mesterekre.” Júliám, talán másnak is feltűnt már, vagy esetleg Neked is, ezek a Mesterek sok mindent úgy tesznek, vagy úgy gondolnak, mint Te! Nem tudok mást gondolni, a találkozásunk sorsszerű volt, vagy ha úgy tetszik, akkor szükségszerű.
Az elmúlt pár évben komoly energiákat fektettem abba, hogy megszabadítsam magamat a belém táplált programoktól, és átalakítsam magam azzá, akivé válni szeretnék, több – kevesebb sikerrel.
A Te személyed óriási lendületet ad ahhoz, hogy ez a folyamat felgyorsuljon, és kiteljesedjen!
Köszönöm!
Ez egy rendhagyó levél, ilyet még soha nem írtam neked, és ez a most, nem csak arról szól, hogy mit érzek irántad Kedves. A tegnapi leveledben kihagytál valamit a felsorolásból, (tudniillik mi vagy Te Nekem) nem mondom, meg mire gondolok, ha akarod, találd ki, ha nem, úgy is jó! SZERETLEK!” – írta, ezt a sok szépséget Tamás!
………………..
CSAK NEKEM TERMÉSZETES A TERMÉSZETES?
Akkoriban jelent meg az UTOLSÓ HIRDETÉSEM az újságban: „Kedves régi vendégeim, kb. 1 éve, költöztem el Zuglóból a H… krt.-ól, ahol masszőrként dolgoztam. Ez az utolsó alkalom, hogy megtaláljanak! Tele…”
Nagyon sok, régen látott vendégem bejelentkezett! Hirtelen rengeteg munkám lett megint és az idő nagyon szűkös lett számunkra!
Ha nagy ritkán otthon voltam, akkor szerettem nézni a tv-ben Dr. Csernus beszélgetős műsorát!
Mazochista vagyok, ami az önnönmagam kínzását illeti! Úgy gondoltam, szívesen szerepelnék én is a műsorába! Hogy miért? Talán azt gondoltam, hogy közelebb kerülhetek ahhoz az emberhez, aki voltam, azzal; hogy egy olyan emberrel beszélek a kérdéseimről, mint Csernus doktor!
Az sem zavart volna, ha a doktor úr leszedi rólam a keresztvizet!
A nyilvánosság nem hoz zavarba. Ilyenkor nem az jár a fejemben, hogy egy ország fog látni és hallani; én a felderítetlen Júliára voltam kíváncsi, és válaszokat akartam a kérdéseimre!
Aznap amikor a felvétel volt, elromlott a liftünk a házban, hatszor mentem le és fel, mintha az ég és a föld ellenem fogott volna össze… nem is beszélve a riportról!
Az eltelt tíz perc után a dr. úr turbóra kapcsolt, és elhangzott az első „ribanc” titulus a szájából, amit aztán követett egy – két olyan is, amit az ember nem hall szívesen, még a legjobb barátjától sem, hát még egy olyan embertől, aki azért feltételezhetően, tudja, hogy mit beszél néha!
Szó, ami szó; egyszerűen tudomásul kellett vennem, hogy rosszul kérdeztem, így a válaszokat sem kaptam meg igazán. De egy biztos volt: – Ahol meztelenül kezdődik egy kapcsolat, ott mi a szart akar maga komolyan venni? – kérdezte Csernus dr. – és milyen igaza volt! Erre nem is gondoltam. Közben folyamatosan az zakatolt a fejemben „Csak nekem természetes a meztelenség”?
Elvittem magammal a Bevállalja – c. könyvét, és a felvétel után megkértem, hogy dedikáljon nekem egy sort: „Júliának, aki egyelőre még nagyon okosan, de becsapja önmagát! Lehetne másképp is! Dr. Csernus Imre”
Kezet fogtunk és úgy izzadt a tenyere, mint az állat! furcsa volt nagyon!
ELAKARTA HÚZNI A KEZÉT....DE ÉN A KEZEMBEN TARTOTTAM....ÉS AZ A PILLANAT, ÉRDEKES VOLT!!!
...................................
„Drága Júliám, nagyon szeretlek, és már jó lesz, hogy megyünk haza, mert nagyon hiányzol, és megcsömörlöttem ettől a sok templomtól!”
Péter egy hét után megérkezett, és én újból magamhoz ölelhettem! Még ma is féltve őrzöm az ajándékait!
(Nehéz azon gondolkodni, hogyan tovább, amikor az életem még mindig telis tele van olyan tárgyakkal, és emlékekkel, amik visszahúznak a múltba! A szentségit neki, hogy milyen jó, látni az életemet így utólag!)
Attól a perctől kezdve, hogy megjött Péter… Tamás teljesen megváltozott!
(Éveket spórolhattam volna, meg azzal hogy önmagamat hibáztattam, ha akkor látom azt, ami ide le van írva ezekre, az oldalakra!)
„Nagyon gyakran maga a cselekvés, amellyel megkísérled megszerezni azt, ami hited szerint hiányzik, még jobban eltávolítja tőled azt, amire vágysz!”
Hiába volt velem majdnem minden nap Tamás, az együttlétek szomorkásra sikeredtek. Sajnos nem láttam bele a fejébe, és ő nem segített abban, hogy tisztán lássam, merre tartunk. Néha valami megmagyarázhatatlan erő eltaszította mellőlem, és Ő engedett ennek… sokszor úgy éreztem, mintha menekülne!
Aztán, csak jöttek és jöttek az sms– i és én, nem tudtam, hogy „akkor most mi van”?
(Aggódtam, mi fog ebből a látszólagos logikátlanságból kisülni!)
„Elképesztő hogy együtt vagyunk fél napot, és még mindig nem vagyok képes elszakadni tőled”!
Tamás, messzire ment a kis levélkéivel… és én, hagytam!
„Még annyi mindent el kell mondanunk egymásnak. És nem csak szavakkal. Nagyon szeretlek!” – ilyen férfival még nem találkoztam. Félelmetes volt a kiismerhetetlensége.
„A szerelemben nincs meg az – az odaadás, és elfogadás, amit érzek, mert itt minden az őszinte információáramláson áll vagy bukik. De mindenkivel, ezt sem lehet eljátszani! Nincs olyan, hogy kell. Minden megtörténik, aminek történnie kell! Ami nem, arra nem is volt szükségünk. Ez a szerelem?”- kérdezte.
„Júliám, reggel nagyon rossz volt Tőled elmenni. A korábbi esetektől eltérően most nem volt alkalmam szoktatni magam a gondolathoz, hogy el kell válnunk. Felkeltünk és indulnom kellett. Ez olyan volt, nekem, mint egy nagy pofon”.
„Mi nem lehetünk kutyafuttában együtt, időt kell rá szánni. Azért mert megérdemeljük, és azért mert nagyon jó! Amikor együtt vagyunk az egy ünnep számomra. És az ünnepre az ember készül, és nem rohan el, amikor vége van. Gyakran kérdezed, hogy miért kaptál minket? Elmondom, szerintem miért: Kedves, azért kaptál kettőket, mert csodálatos érzéseket sugárzol ki magadból az univerzumba, és ezek a finom energiák fantasztikus eseményeket hoznak mozgásba. Ennek a csodának részesei vagyunk hála Neked! Azt hiszem Te vagy az egésznek a kiinduló pontja, és egyben Te vagy az a pont, ahol a végtelenbe tartó egyenesek találkoznak.
Évekkel ezelőtt el kezdtem botladozni egy másfajta úton, kezdtek érdekelni a miértek és a hogyanok. Ennek az útnak jelenleg Te vagy a csúcspontja, és ebben a percben nem tudom elképzelni, hogy találkozom- e még valaha valakivel, aki ilyen hatással lesz rám. Ehhez add hozzá, hogy egy csodálatos Nő vagy, aki mindazt megadja nekem, amiről írtál: nem akarlak ismételni – Kedvesem, Szerelmem… Vágja Erdősné, bassza meg?
Talán már van némi fogalmad arról, ki is vagy Te nekem Júlia, a csoda, mint már említettem volt!
De hát ezt Te is pontosan tudod, hiszen együtt éljük át!
Mennyei érzés Veled lenni, csak hagyom szállni az időt, a fejem üres, de a szívem teli. Megszűnik a külvilág, csak mi vagyunk ketten!
Gyönyörű ez az egész, mint egy mese! Ha valaki, mondja, el sem hiszem… SZERETLEK”!
.......................
Egyszer feküdtünk az ágyban és azt mondta: – Kályhád leszek, ha fázol!
ATYA ISTEN! Hát van nő, aki erre a mondatra nem borul a szeretett férfi lábai elé? Nos?
