Legyen TAMÁS a neve, a továbbiakban annak az embernek, akire ma is másképpen gondolok, mint bármelyik férfira az életemben!
Találó ez a név számára, hiszen, mindig kételkedett önmagában!
Fiatal 27 éves fickó volt, fekete hajú, szemüveges, olyan eminensfajta, aki épp egy sikeres vizsgán volt túl, és ennek örömére meg akarta ajándékozni magát egy masszázzsal! Nagyon összetett jellem és nehezen megismerhető ember, aki sok fejtörést okoz egy nőnek, ha az a nő komolyan akarja venni őt!
„A ruha, ami rajtam van, nem véd meg semmitől – amikor önmagamtól félek!” – ezt írtam a füzetembe aznap, amikor Tamás becsukta maga mögött az ajtót. Fogalmam sem volt arról, miért éppen ezeket, a szavakat írtam le! De ma már jól tudom!
Az élet, mindig vigyáz arra, hogy dolgaink egyensúlyban legyenek!
Bízzatok benne, tudja a dolgát - hol, kapsz valamit tőle, hol elvesz abból, amid van - de mindezt azért, hogy az EGYENSÚLY mindig megmaradjon!
- Megszerettelek, mert emberileg is jó voltál velem, és a testedet is oda adtad nekem. De közben, amikor hazamentem, és ránéztem a fiamra, rossz volt tudni, hogy azt hitte, dolgozom! Bízik az apjában, én meg közben mást teszek, érted? És ugyan így a feleségemmel, de közben ott vagy te is, akit nem akarok „elhagyni”! De most te mit tudnál mondani?- írta nekem a „rajztanárom.
- Nincs probléma a nem-el, de a hallgatás felborzol és szenvedek tőle! Ne tedd ezt velem! Szeretettel szeretnék RÁD gondolni. – írtam a válaszom.
- Ráérsz, most, ha elmegyek hozzád tíz perc múlva? – kérdezte. A találkozás, szeretkezésbe fulladt, és sokáig sírtam, amikor elment!
Évekig nem láttam!
Aztán, egy alkalommal felcsengetett hozzám… és akkor tudtam meg, hogy elvált. Nem is tudni sokszor, hogy mi, miért történik. Így visszanézve, mindennek oka volt, de egy pillanatra sem lehet elfelejteni, azt hogy ki vagy, és hogy mire vagy hivatott ebben az életedben.
EGYBŐL HÁROM!
Amikor a sors elvesz tőled egy számodra fontos személyt, akkor gyorsan kárpótol hárommal. (Tudjátok...az egyensúly miatt....)
TAMÁS után, egy héttel ismertem meg RÚBEN –t! Ő egy, arányos testalkatú barna hajú „fiú” volt! Illetve, butaság; mert sokkal inkább volt Ő férfi, a legtöbb férfias férfinál, akik csak eljátszották, hogy mekkora májerek!
Nehéz megmondani valakiről, hogy mi rejtőzik benne. Ők ketten annyira különböztek mindenki mástól… és ettől voltak különlegesek számomra!
Most ebben a pillanatban eszembe jutottak a bolygók, és azok hatásai.... Fordulni látszott a kocka, mert mostanra a NŐ lett, a NAP, aki a nap huszonnégy órájában ragyog és melegít! A FÉRFI, a HOLD aki, a változó, hűvös fényével elfogadja a mi meleg sugarainkat; mintegy, sütteti állandóan változó arcát és testét!
Ők hárman; sokat tettek hozzá ahhoz az emberhez aki mai is vagyok - Éden ,Tamás, Rúben… alapjában rengették meg az életemet és hoztak bele akkora változásokat, amik szükségesek voltak ahhoz, hogy most írjak NEKTEK!
És nem volt megállás, mert jöttek sorra a többiek is!
MINDIG VAN ELEGENDŐ?
Nagy okosság ez, amikor tényleg van elegendő, de érthetetlen butaságnak tűnik, ha éppen azon gondolkodok, hogy miből fogom kifizetni a csekkjeimet, és most éppen ez a helyzet!
De, mindennek változni kell, mert az élet nem állhat meg.
A férfiak évekig szívesen hozták a testüket hozzám. Egy alkalommal 52 bejövő hívást számoltam meg egyetlen nap alatt! Most bezzeg, csak a rokonok aggódnak a telefonba…- Mi lesz veled Júliám? – kérdezik.
Amikor fut a szekér, nem gondolsz a szűkös jövőre, csak azt érzed, ez jár neked!
A VISSZAJÁRÓ VENDÉGEK!
Viszonylag rövid időn belül, visszavágytak a férfiak az ágyamra! Minden nő azt hiszi, hogy miattuk jelentkezik újra a vendég, de ez nem feltétlenül van így. Persze el lehet ezt a változatot is hinni, de ha nem jönnek többet, akkor csak ott a csalódás, és az önmarcangolás.
Amikor megkérdeztem Őket, miért jönnek vissza, a válasz mindig egyszerűnek és kézenfekvőnek tűnt: – Mert, jól érzem magam itt! ENNYI! – mondták.
Basszus! Nem kell ott mélységet keresni, ahol nincsen. De miért pont itt, és miért velem, és miért ő és miért mi?
E L É G!
„Beteg vagy Te Júlia, nem kell ennyi kérdés”!
TAMÁS visszajött és én, akkor néztem meg először igazán! Egy tökéletes testű furcsán „sebzett” fiatal férfi volt,(„Jégcsap” ember” - így nevezte önmagát) akinek a felém küldött jeleit nem akartam észrevenni. Azt gondoltam, Ő is egy átmenő forgalom lesz a visszajáró vendégeim között.
Akkor még nem ismertem a jövőt.
KELL AZ ŐSZINTESÉG.
Az első negatív hangvételű beszámolót akkor írta rólam egy férfi, amikor minden kerek volt az életemben.
Talpig bőrruhában érkezett egy Szamos marcipánnal a kezében. Azt mondta, az életben nem volt még „ilyen helyen”. „Mi az, hogy ilyen helyen”? – dohogtam magamban.
Aztán, megbántottam, amikor átadta az ajándékát: – Nem élvez előnyöket, ha ismeretlenül ajándékot hoz nekem! – vetettem oda, de ő ennek dacára távozáskor, borravalót is adott!
Megbántottam, mert félreértettem a mondatát, és ami a legdurvább volt, hogy még mindig nem tudtam jól kezelni, ha valaki ajándékkal kedveskedett nekem. Valami butaság folytán, hátsó szándékot éreztem minden ilyen gesztusban.
Persze, ez egy nagy tévedés volt, de akkor még nyakig benne voltam ebben a tévhitben!
Ő érzékeny volt – én pedig nem vettem tudomásul - mert magammal voltam elfoglalva.
Sok hibám volt, és ezek a hibák a felszínre akartak törni belőlem.
Éppen ezért nagy szükségem volt arra, hogy olyan emberekkel találkozzam, akik elfogadták ezt a furi kis nőt, akit Júliának hívtak a férfiak! Ők aztán segítettek helyre billenteni a lelkemet egy – egy jól irányzott „pofonnal”!
És, ment az adok – kapok játék az életemben tovább!
„J” eltűnt, a süllyesztőbe. Mindig tudtam, hogy sok vasat tart egyszerre a tűzben, de a régi megmozdulását a kolléganőmmel, nem tudtam teljesen megemészteni! Hiába volt hónapokkal korábban egy gyenge próbálkozása, én simán eltanácsoltam. Ezek után, nem mert felhívni, csak küldte az SMS-t: – Csókolom! Szóval engem nem tetszik már elvállalni egy jó kis masszázsra? Mit mondtál a kolléganődnek (J), mert hívtam, de ő azt mondta, mi olyanokat tettünk veled, hogy ne menjek!
(Szegénykém, erről nem is tudtam! De mélyen belül jól esett ez a nagy női összetartás!)
Ha két nő nem vállal el, az még nem olyan rossz arány! – írtam neki. – Marad még 98 másik, akit becserkészhetsz. Drukkolok neked nagy szeretettel!
Az sms után visszahívott, de hiába volt kedves, én nemet mondtam. Elbúcsúztunk egymástól, és négy évig nem is láttam.
A férfiak jönnek, mennek, aztán nyomtalanul tűnek el. Fájó szívvel veszem tudomásul a tényt, hogy tényleg szeretik a változatosságot, főleg akkor, ha az ember még segíti is ezt a haladást. Képesek úgy elfelejteni az embert, mintha soha nem is lettek volna nálam; mintha soha nem érezték volna jól magukat az ágyamon.
Örök titok – számomra - mi mozgatja a férfiakat! Ki tudja ezt, talán még ők maguk sem!
A FORRADÁSOS EMBER!
Egy örökmozgó volt az-az elvált férfi, akit az első látásra, simán bolondnak hittem! Aztán ahogy egyre több időt töltöttem vele, rájöttem, hogy a különlegessége teszi olyan furcsán vonzóvá számomra.
Volt ennek a férfinak egy nagy forradás a hátán. Megkértem, mesélje el, hogyan szerezte:
Két gyermeke és szép felesége volt az ára annak a szenvedélynek, ami odáig vezetett „M” -nél, hogy egyedül maradt.
Kitartóan játékgépezett, és minden pénzét belerakta ezekbe, a csilingelő rablókba, néha még a lelkét is eladta volna az ördögnek, csakhogy pénzhez jusson. Egy napon, teljesen leégve hazafelé menet meglátott egy hirdetést. A fénymásolt papíron, egy vágott szemű nő hirdette magát, és a soha vissza nem térő lehetőségét arra, hogy ő az egyetlen, aki az embereket megszabadítsa a függőségeiktől!
„M” elment és megpróbálta a lehetetlent. Az alkalmak, mindig egy szóbeli ígérettel záródtak, és arról szóltak, hogy ha megszegi a fogadalmát, akkor az Isten megbünteti őt.
Jól alakult minden, teltek a hónapok, amikor egy napon, fizetéssel a zsebében az útjába akadt egy játékterem. Eszébe jutott a büntetés, de talán nem is hitt benne igazán… akkor, az a gyenge pillanata az összes pénzét bánta!
Este, teljesen leégve hazafelé menet megszólította pár suhanc, tüzet kértek tőle, de Ő nem dohányzott! Amikor ki akarta őket kerülni, hátba támadták. A dulakodás közben egy furcsa ütést érzett a hátán, és ahogy a földre került, elvették még a maradék pénzét is. Amikor magához tért a rendőrséget hívta, akik gyorsan a helyszínre értek, és ez volt az ami megmentette az életét!
Átszúrták a tüdejét, és életveszélyes állapotban kórházba került! Soha nem találták meg az elkövetőket!
„M” egy gyári hibás fék nélküli ember volt. Aztán, ahogy a helyére került benne a fék - az Énből, Egyénné változott - más szemmel nézett ezután a világra.
Megváltoztatta az életét ez a „közjáték”, de a családját végérvényesen elveszítette. Amikor idáig ért az életében, egy sokat élt és tapasztalt férfi volt már, aki folyamatosan harcolt démonjaival.
A heg a hátán mutatta ki volt Ő - a szemében a vibráló csillagok - pedig azt, hogy ki lett belőle!
Nem jó befektetés, ha működni kezd a szimpátia. Valaki véletlenül ide keveredik, és bejön neki a hely, és talán a masszázs is. Aztán eljön másodszor is! De akkor már, tudatosan választ! Ennek aztán már, semmi köze a véletlenhez. Egyre jobb lesz a jó… és zavarba jön ettől a felismeréstől. Elkezdődik valami és ennek a valaminek a közös részese leszel, persze én csak 50% vagyok, a másik 50% mindig a férfié!
Visszajelzések ide, vagy oda, egy ilyen szituációba belemenni, azzal a tudattal, hogy ez az első és utolsó találkozó köztetek- nagyon meggondolandó! Inkább kihagyja az ember. Persze ha utoljára akartam látni valakit, akkor nem tartott vissza semmi. De ha egész nap nézegettem volna szívem szerint, akkor nem nyúlhattam hozzá, SOHA!
„Soha ne mondd azt, hogy soha” – olvastam sok helyen!
- Éppen ezért fogd fel egyszeri alkalomnak, és tekintsd megtiszteltetésnek! Mert nem biztos, hogy megtörténhet még egyszer! – mondtam „M” -nek is.
Tény hogy belelép az ember lánya ebbe a csapdába, pedig jobban járna, ha fából lenne, akkor talán nem lennének csalódások!
Gyorsan közel kerültünk egymáshoz ezzel a furcsa emberrel. A testét ezer százalékosan tudta uralni, miközben a szelleme csapongva szárnyalt!
- Félek Júliától és kedvelem egyszerre. Félek, hogy nagyon rászokom… tudod, én ilyen vagyok!- mondta viccesen.
„M” egy kiismerhetetlen, és megfejthetetlen ember volt.
Egymás mellett feküdtünk, amikor megkérdeztem – Hogyan lehet valakinek ilyen gyönyörű pénisze? – Kaptam Istentől! – döbbentem hallgattam válaszát! Vááá, kinek jut eszébe ilyet válaszolni?
Aztán arról beszéltem neki, hogy nem értem miért vagyok olyan nyugodt mellette: – Én ezt most nem mondhatom el neked! – válaszolta nyugodt hangon, és megcsókolt.
„Olyan volt Ő, mint egy tudatára ébredt ember, aki minden kényszer nélkül halad az „ÚTON”- sallangok és horgony nélkül. Ezeknek az embereknek, a kapcsolatai pillanatképek csupán, egy külső szemlélő számára. ”Hanyagolják a folyamatosságot, és a biztos, életérzést. Kihívások ők, minden halandó számára.” – írtam a füzetembe.
Egy harminchárom éves férfi volt, aki ez alatt, a pár év alatt sok ezer évet élt a testében.
Amikor találkoztunk, éppen egy csendesebb életszakaszát élte, de a mélyben azért ott munkált a rossz vér okozta heges hát, ami egy pillanatra sem hagyta, hogy megfeledkezzen az igazi önmagáról.
A sűrű találkozások után aztán eltelt másfél év, amikor megcsörrent ismét a telefonom!
Azonnal megismertem a hangját. Örültünk egymásnak, és megbeszéltünk egy időpontot, de a beígért idő előtt öt perccel, felhívott, és bocsánatot kért, de mégsem szeretne eljönni!
Hát ennyi volt. Örülök, és szomorú is vagyok egyszerre, örülök, hogy jól van… még él! Szomorú vagyok, mert nem tudtam magamhoz ölelni azt a vékony erős testét, forradással a hátán!
...............................
„M” után, semmivel sem volt különb, az a direktor vendégem, akiről most írok Nektek.
Már az első alkalommal kölcsönösen vonzódtunk egymáshoz. Kegyetlenül erős volt ez vonzódás, oly annyira, hogy néha szabályos fájdalmat éreztem, amikor elment tőlem. Hosszú kabátjában maga volt a férfi, akinek elhittem ha azt mondta: – SZÉP VAGY JÚLIÁM!
Kissé színpadias, mégis leírom, egy szárnyak nélküli negatív angyal volt, okos, kemény lelkű férfi!
(Ma is aktívan „dolgozik” és ahogy elnézem a képeit, elégedettnek tűnik!)
Úgy viselte a testét, mint valami koronát, abban a biztos tudatban, hogy minden, amit tesz, és mond, célhoz ér: és az igazi cél nem lehetett más, mindig a másik szívének közepe.
Aztán, mindent elrontottam, mert nem vettem figyelembe az óriási egóját! A látszat becsapott, mert a teste és az agya nála, két különböző síkon mozgott. Talán ez volt különlegességének titka.
Veszélyes voltam számára, és Ő nem kockáztatott. A botlásomat soha nem bocsátotta meg.
Nagyon nehezen emésztettem meg a visszautasítását. Mert a sértett női lélek nem tud felejteni. Mindig marad valami, ami emlékeztet a vélt fájdalmamra.
(Letörölgettem a régen vett kis békámat, ami az asztalomon árválkodott arra várva, hogy az kapja, meg akinek vettem (még egy vörös bársony díszdobozt is készíttetettem neki)… és egyszerre, belém csapott a felismerés. „Így feküdt nálam az ágyon mindig - felhúzott lábakkal, hanyatt fekve, tarkóra kulcsolt karokkal - kisfiús mosollyal az arcán”!)
Hiába tudtam az agyammal, hogy semmi keresnivalóm nincsen az ilyen férfiak mellett. Olyan voltam, mint egy mazochista, a menny és a pokol, mély barázdákat hagyott a testemben.
Adva van, ő és te. De te nem tudod, hol van a helyed! Elöl, hátul, oldalt; de középen semmi esetre sem!
Hogy miért?
Osztályok, előítéletek, a rólunk kialakult kép, a társadalomban elfoglalt helyünk, ami nem túl rózsás? Nyomasztó terhet raktak ránk az elődök és mi ezt öntudatlanul is, cipeljük?
Lehettek elveim és húzhattam azokkal tovább, mint egy olyan szolgáltató, akit mindenki kizsigerel; de hogy mi ennek az értelme? Nem tudom, mert baszottúl bevállaltam ezt a mostani önmagamat. Csinálom, de hogy hogyan lépek ki belőle, azt még nem tudtam pontosan!
De, itt és most megfogadom magamnak, hogy a következő életemben férfi leszek… és utána mindig!
A SZÉGYENLŐSSÉG, LÉTEZŐ BETEGSÉG…
Harminc éves férfi, szép arányos testtel, minden működő szerszámmal felszerelve. Fürdés után, teljesen visszaöltözött a ruhájába és így lépett be a szobába. Azt hittem el akar menni! DE NEM!
– Csak, fürdeni jöttél? – kérdeztem tőle.
Vérvörös lett az arca, mielőtt belekezdett a mondókájába. Elmondta, hogy házasságban él 18 éves kora óta, élete első szerelmével, aki, – mily érdekes - nagyon szégyenlős ifjú hölgy!
És most a lényeg! A meztelen test látványa szégyennel tölti el őket, éppen ezért pizsamában, paplan alatt művelik a kötelező tornagyakorlatokat, és mindezt, egyetlen szó nélkül!
„Ú, ez durva már!” – mondtam magamban.
Az egy órás masszázs, majdnem három óráig tartott! Centiméterenként vált meg a ruhájától úgy, hogy közben megígértette velem percenként; csakis csukott szemmel masszírozom!
A masszázs végén a levezetést, TERMÉSZETESEN NEM SZERETTE, VOLNA KIHAGYNI!
Volt azonban kikötése, hogy csakis úgy nyúlhattam hozzá, ha letakartuk a „lényeget”!
Amikor túl volt rajta, hirtelen felült és megragadta a karomat. Mélyen a szemembe nézve azt kérdezte: - Ugye máskor is, eljöhetek? – majdnem meghasadt a szívem!
Összeölelkezve nevettünk… és attól a pillanattól minden olyan egyszerűnek tűnt számára!
ILLATOK, SZAGOK, SÚLYOK / SÚLYTALANSÁG!
Mindenki másképpen reagál akkor, ha fél, vagy ha ijedt! A bőre kipirul, és verejtékezni kezd. Látom azonnal a változást, és érzem is, aztán ebből megtudom, állapítani, mit evett, mit ivott, mielőtt hozzám jött! Felismerem azt is, ha fogyókúráznak, vagy épp hízókúrán vesznek részt! Ha kétszer járt nálam, látom az egy kiló különbséget is a testén!
Akik tartják a súlyukat, bármennyi legyen is az, sokkal kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb emberek! Az állandó súly, egy magabiztosabb embert takar, és ehhez hozzájárul még a jó humor és a kitűnő potencia is!
Akik ingadoznak súlyban és hangulatban, azoknak a pszichéje is gyakrabban válaszol, rosszul a külső behatásokra!
Aki tudja magáról, hogy ki Ő - egy jó illatú, nyugodt, becsületes ember. Imádja a súlyát, és nem zavarja, ha van rajta egy kis felesleg.
Aki nem tudja, hogy ki Ő - keresi önmagát! Gyakrabban verejtékezik és a felvett szerepek játszadozása közben ez a verejték nem ritkán komoly szagot, áraszt gazdája testéből!
A lényeg mégis az, hogy mindkét típus megnyugszik, kisimul, lecsendesedik a masszázs alatt, és csak a reakció idő mutatja azt, ki is Ő valójában!
Van esély arra, hogy mindenki tökéletes legyen: elsősorban ÖNMAGA SZÁMÁRA!
Nagyon könnyű dolgom van, mert amikor nálam vannak; ÖNMAGUK LESZNEK!
A cél az, hogy legyenek üresen is elfogadóak, és boldogok!
„HA AZ EMBEREK GYAKRABBAN FORDULNÁNAK MAGUKBA, RITKÁBBAN LENNÉNEK, MAGUKON KÍVÜL!”
Az ilyen, és ehhez hasonló okosságok akkora igazságokkal vannak felszerelkezve, hogy az embernek meg sem fordul a fejében kételkedni bennük.
Szerettem azt hinni, hogy része vagyok sok férfiember „rózsaszín” ajándékának, amikor felismeri önmagában azt a kedves, nyugodt, elfogadó csodát, aki képes kényeztetni önmagát az én kezeim által.
Sőt, azt a tulajdonságát is, hogy képes ezzel a tudattal, egy jobb és befogadóbb állapotba eljutni; amikor nem számít más, csak Ő - Ő és még mindig csak Ő!
ROSSZ NAPOK
Minden áldott nap dolgoztam! A kezem nem tudott nemet mondani; de a szám igen! Megmagyarázhatatlan volt előttem, mi történt ilyenkor bennem!
Olyan szintű akadályokat gördítettem a vendégeim elé sokszor, amit képtelenség volt átlépni nekik.
És nem csak másoknak, hanem magamnak is! Kötözködős, szőrözős, lebeszélős voltam a telefonba, ember volt a talpán, aki egy ilyen állapotomban eljutott hozzám. Mert ki kellet várni egy pillanatot, amikor ez az őrület alább hagyott bennem és ott maradt az a Júlia, akit sokan szerettek!
Onnantól ment minden, mint a karikacsapás, és tudjátok mit, valószínűleg meg volt ennek is az oka.
Sokáig bosszantott a dolog. Az énem sötét oldalának hittem ezt a magamat; de az is lehet, hogy nem így volt, mert mennyi minden van még, amit az ember nem ért magában és mégis ott van benne.
Nem voltam okos soha, amikor a pihenés jött szóba. Nem tudtam lazítani, nekem tanulnom kellett ezt a fajta „kikapcsolódást” Végül is egy hiperaktív indigó embernek születtem, vagy mi fene!. „Ugrásra készen várakozni nem lehet, mert begörcsöl az ember” - én beszéltem erről a számmal, és én csináltam ezerrel ezt a butaságot magammal.
A masszázs nem olyan munkahely volt, ahol megkezdődött a munka, és aztán vége lett egy ponton. Nem arról szólt, hogy „Most kezdek, és most végzek!” Ilyen nem volt. Jöttem, mentem és a köztes időben próbáltam megtartani az egyensúlyomat!
A mérlegiségemnek két oldala van, és mindkettőre egyformán kell pakolnom, mert különben felborulok!
Ne valami gyógyszertári mérleget képzeljetek el, mert nem az voltam. Én egy mázsa voltam, amire folyton csak pakoltam, pakoltam - mert az „őrült” részem hajlamos volt csak az egyik oldalra rakodni!
Amikor éreztem, hogy közeleg a borulás… mindig akkor voltak azok a rossz napok!
Kevesen látták a másik oldalamat, és akik mégis látták, azok elfogadták, vagy félték azt!
A KIVÁLASZTOTTAK!
Különbözőek és ritkák, mint a fehér holló!
Mindenevő vagyok, és nem csak az ételekben. Ami a legfontosabb mégis nekem, hogy szeretem a különböző ízeket keverni; a sósat eszem az édessel, és néha kell egy kis csípősen keserű íz is a tálcámra!
Én, Júlia, így vagyok a férfiakkal is!
Nem csak korban, súlyban, potenciában; de hovatartozásban és intelligenciában is széles volt a skála! Néha volt egy – két rossz választásom, (nyilván mással is előfordult már) azok aztán elijedtek, mert azt hitték, hogy kötelezettségeik voltak velem szemben.
Meglepő, mégis, de a mai napig is azzal tartom a „kapcsolatot”, akiről a leginkább nem hittem - hogy jelen lesz még most is az életemben - mert, a türelem nagyon dicséretes férfi tulajdonság, ha valaki szót akar érteni velem.
Én egy gyilkosan őszinte nő vagyok, és, ezt várom el a másik embertől is.
Ha azt érzem, hogy sumákol, hazudik, akkor bekeményítek, és nagyon tudok bántani.
....................................................
(Hajnal volt, ahogy kinyitottam a szememet, automatikusan nyúltam az ágyam mellett a tollamért és ezeket, a szavakat olvastam reggel: „Nagyon sok ember hitvány és nemtörődöm, akik nem érdemlik, hogy itt legyenek a földön. Csak lopják a saját és mások idejét - kész önbecsapás ez az időtöltés”!)
Mert a föld egy nagy olvasztótégely ahol az emberi lelkek egyszerre tisztulnak és mocskolódnak egy gigantikus körforgalomban. Lopunk, másolunk, beillesztünk, törlünk és talán éppen ezért olyan kevés az egyszeri és egyedi.
A sok elcseszett lélek csak lődörög és sodródik, mert folyamatosan adagoljuk a mérget egymásba, és kíváncsian lessük, hogy ki meddig bírja.
(Egyre vastagabb szeletekre mondjuk: - MÉG NEM ELÉG! Vágjuk folyamatosan magunk alatt a fát… közben nem vesszük észre, hogy egyre telik az időnk, és mégis azt mondjuk gúnyosan: - KINEK MI KÖZE HOZZÁ?)
...................
Minden KIVÁLASZTOTTAL úgy indult, ahogyan a többi vendégemmel.
Hogy mitől lettek mások, és mitől függött a maradásuk? Csak reménykedni tudok, hogy nem a lustaságuk miatt…
Hogy ki milyen nyomot hagyott bennem? Minősíti őket a kitartásuk és az, ahogyan eltűntek az életemből.
Tamás volt az egyetlen, aki erősebben nyomott a latban, pedig nem érdemelte meg a tisztet, de mégis Ő volt nálam, az über csávó! Bármikor jöhetett, mehetett, eltűnhetett és visszatérhetett volna az életemben!
Mert, volt a hangjában valami „éteri”, amit ha meghallottam, teljesen elgyengültem.– Mint a lábas, és a fedő úgy illünk össze! – mondogattam, halkan, nehogy meghallja, de a „tamáskodása,” a barátok és a családi háttér mögötte, mindent elvett tőlem.
Éppen ezért a szép és megismételhetetlen pillanatok még most is szégyenkeznek a választásom miatt…
Írtam egyszer neki egy sms:- Én mindig állandó vagyok, de ha fordítva lenne, akkor talán többre becsülnél, és elhinnéd azt is, hogy amit mi teszünk, jó és helyes. Senkit és semmit nem bántunk vele; csak önmagunkat; ha nem tesszük! Én hiszem, hogy egyszer eljutsz idáig, de sajnos nem velem! – nem emlékszem, hogy válaszolt volna erre a levelemre valamit.
A NYAKLÁNCOM!
Csak egy apró javaslat: Az érzéki kütyüket árusító üzletekben, sima nyakláncokat is kéne árusítani!
DE! Fontos, méghozzá nagyon fontos, a kellő hosszúság, és nem lehet akármi a medál sem a végén… hogy MIÉRT?
Talán marhaság, de tudományos alapon bizonyított tény az, ha valakit váratlanul érintünk a teste bizonyos pontjain, akkor elindul a testében egy visszahatás! Persze függ ez a helytől és minden egyébtől, amiről per pillanat fingom nincsen....de mégis tudom, mert láttam és éreztem azt, amiről írok Nektek.
Volt egy ezüst nyakláncom – egy kövekkel kirakott kereszttel - ami nagyon ütős tudott lenni a maga hideg fémes érzésével…
Hiába hideg valami, hiába fém, hiába váratlan-soha senki nem mondta nekem azt, hogy rossz!
Nem is tehették volna, mert az a kereszt tökéletesen beleillet minden férfi popsi vágásába, amikor hason fekve, mint egy „harmadik kéz” belesimult abba a keskeny résbe ott lent!
Sokat segített a munkámban… és ez egyáltalán nem volt elhanyagolható tényező „részéről”!
Az egyik vendégem említette a neten a láncom jótékony hatását… és mi történt? Minden férfi, ezt akarta megtapasztalni: saját szemükkel akarták látni és érezni. Mint valami varázspálca; úgy segítette a véletlen az amúgy is kellemes munkámat!
Mert erő volt benne, hatásos „szerszám” volt a nyakamban, ami formálta a gondolatokat! Teljes ellazulást okozva azzal, amikor váratlanul ott érezték ahol a leginkább, nem is gondolták.
Júlia, titkod van! Olyan ez, mint a jó árukapcsolás; tökéletes az elejétől a végéig! – írta egy vendégem!
………………………………….
„Egy nő legyen, játékos, spontán, jó hallgató, jó előadó, meghitt és ne féljen beszélni az érzéseiről!” – olvastam egy könyvben. És a következő mondatot is:
„AHOL SOK A FÉNY, OTT SOK AZ ÁRNYÉK.”
Illik erre a szakmára, és rám is, emiatt aztán nagyon megfogott ez a két idézet.
Az érzéki, masszázs szorosan összefügg a fenti mondattal, és talán ezért okoz sok fájdalmat, még ma is azoknak a nőknek, akik ebből akarnak megélni a piacon.
Számolatlanul vannak, akik jól, rosszul, szeretettel, vagy csak a pénzért végezték, és végzik ma is ezt a szép munkát…
Nézem az oldalakon a beszámolókat, és kényelmetlenül veszem tudomásul azt, ami negatív irányvonallá változott manapság!
Évekkel korábban, azok a lányok jöttek át a masszázs oldalakra, akik mélyebben beleadták a testüket a munkába. Most bezzeg a masszőrök azok, akik ezt a nem túlzottan hízelgő szerepet is bevállalják csak azért, hogy a piacon maradhassanak!
Kivételesen szerencsésnek mondhatom magam! Nem tudom miért, de imádtam a választásaimat és azt is, amikor dolgoztam, mert egyszerűen megszűnt a világ, és minden, ami kint történt, elfelejtődött.
Ettől volt sokáig állandó a palettám, bezzeg ma, egy folyamatosan változó paca az internetes lányok száma.
Feltűnnek, ragyognak, aztán eltűnnek a süllyesztőbe…
Pedig ha tudnátok, hogy nagyon nehéz folyamatosan jelen lenni és megfelelni. Egy őrült darálógép ez a szakma! És ami nehezíti még; az - az óriási előítélet, amivel folyamatosan meg kell birkózni minden lánynak.
Mindenkit megérintett már biztosan az - az érzéketlenség, tárgyiasítás, ami sokszor átjött a telefonhívásokból, és ez egyre durvábban van jelen a minden napjainkban is!
Néha, csak bosszantó, máskor pedig vérlázító Az ember nagyon nehezen tud tárgyilagos maradni… megütik a lelketlen, rideg szavak, és ez fáj! Elrontja a kedvedet, még az élet sem olyan csodás, mert mindig ott leselkedik az árnyék, ami tompítja a nap fényét!
A rossz hangok a maguk erőszakos natúr módján, ahogy elővezetik a butaságaikat; mintha ez a szakma nem is arról szólna, hogy valami jó is létezik a világon!
Persze ahhoz, hogy az ilyen emberekkel ne tudjak szót érteni, én is kellettem és kellek a mai napig is. Remélem néha, nagy erővel ment át alkalmanként az a nagy bánat, amit ilyenkor éreztem magamban, de milyen érdekes, mert nem volt bennem harag, csak kibaszott nagy, és mérhetetlen fájdalom!
Minden hívást túlélt az összes telefonom! Bizony hallottam olyat, hogy a szolgáltató szétverte a telefonját… - Jaj, csak ne halljam többet azt a sok sületlenséget - ordították!
Minden áldott nap elölről kellett kezdenem. Hinnem kellett, elsősorban magamban, aztán a sorsban, hogy itt vagyok, és tisztán akarom azt, amit teszek! Akár tettekkel, akár szóval, egy kis odafigyeléssel is elérhető hogy elfeledjen az ember minden rosszat!
Amikor szeretik a munkádat és csörög a telefonod… NINCS ANNÁL JOBB!
Hívnak és kérik az időpontot, adják ezzel a munkát a kezedbe; oda, ahová való! Ha ez drog volt, akkor én függő voltam…
ROHAN AZ IDŐ!
Aki nem fényképez, az nem sok mindenre emlékszik!
(Pár napja láttam viszont néhány régi vendégemet a neten. Nagy emberek voltak akkor is, amikor találkoztunk, és most is a sors kegyeltjei ők. Az emlékek a fejemben sokkal fiatalabbak, mint azok a képek, amiket itt látok.)
- Basszus, ennyit öregedtem én is? Na, ne már… ez milyen durva!
Sok szép emlék fűz hozzájuk, de el nem tudom képzelni, hogy emlékeznek-e rám?
(Persze, ez egy rossz kérdés volt).
.....................
Az egyik könyvkiadó vendégemnek elküldtem évekkel ezelőtt egy pár rövidke írásomat!
„Egyperceseknek” nevezte őket!
MERT AZ ÉLET, EGY PERCEK SOKASÁGA…
Nem tudtam, hogy egyperces a neve annak, amiket leírok. Én azt hittem, hogy ez az életem.
A testem, a lelkem, a szellemem, ami ide bekerül - és kiderült - ezek csak egypercesek?
Jé, milyen sokat kell még tanulnom – folyton – folyvást – meglátom – megismerem – használom - elfeledem – vagy túl gyorsan haladok?
Van, még aki követni képes, vagy egyedül kell végigmennem ezután, a végtelen egy perceken?
Mindig, mindenért köszönetet mondok magamban. Régi beidegződés, amit nem is akarok elfelejteni. Segít abban, hogy ne legyen belőlem egy veszett állat, aki mindenre ugrik! Legalább van valami, ami tartja bennem a lelket.
Minden este felteszem a kérdést magamban: „Hol vannak az emberek, akik masszíroztatni akarnak? Hová lett az a sok vállalkozó szellem? Mit tett ez az ország a férfiakkal? Miért kell, hogy ez így legyen? Tudom, nem fog erre nekem senki válaszolni, felesleges tépnem a számat!
És abban a pillanatban eszembe jutott egy régi mondat: „MOST INDULOK HOZZÁD!!!!!!”- írta egy vendégem, csupa - csupa nagybetűvel és sok felkiáltó jellel!
Ilyen soha többet nem lesz már?
Hatalmas az erő bennem - vonzom, vagy taszítom az embereket - értenek, vagy értetlenül állnak előttem. Mivé lettem ez alatt az egy percek alatt?
Szűkül a kör, pedig idáig sem volt könnyű eljutni – hozzám – sajnos, titok előttem, hogy miért vagyok ilyen.
Talán, (de ez csak egy feltételezés) mert tudom már, hogy merre tartok, hogy merre visz az utam.
