"ÖN SZERENCSÉS! ÚGY ÉLI LE AZ ÉLETÉT - HOGY AZ - AMIT TESZ, IGAZ"!- írta nekem egy vendégem.
Hogy kik ezek az emberek? A nagy részük nem is tudja, hogy egy nagyon szűk kategóriába tartoznak! Mert szinte minden sorból kilógnak Ők, amitől, ha nem ismerik fel különlegességüket, akkor egy egész életen át szenvednek.
Ilyen volt Márk is, egy fiatal fickó, akinek nem tetszettem - mégis képes volt a kezeim alatt úgy ellazulni, hogy azt a másfél órát, amit együtt töltöttük úgy éltük meg mindketten, mint egy valóságos csodát!
Nem is értem miért használok ilyen szavakat... talán azért mert léteznek csodák? Pillanatok ezek, amikre az ember utólag úgy gondol vissza – „hiába tartott másfél óráig, ez is csak egy csodálatos pillanat volt az életemből”!
Aztán amikor újra bejelentkezett, de mégsem jött el....
Kínomban az értetlenségemért küldtem neki egy sms:- MIÉRT?
Nem válaszolt rá, és nem is hívott soha többet!
Ilyenkor az ember önmagának teszi fel a kérdéseket, mert nincsen ott a másik: - Ember, csak én voltam egyedül aki érezte a csodát? Hát nem ketten voltunk? Mondja meg már végre nekem valaki, hogy mi a büdös francért van ez így?
Hányan vannak a szolgáltatók közül olyanok, akik ilyen, vagy ehhez hasonló érzéseken, és dolgokon mentek keresztül, aztán csak ott álltak értetlenül és nem voltak válaszok?
...............................................................................................
Aztán itt van ennek az ellenkezője is, mert tényleg léteztek napok, amikor két, három ember is bejelentkezett – akik egymástól függetlenül - éppen aznap akarták újra felvenni a kapcsolatot velem!
"Újra megvan a száma kedves! Részemről öröm, ha újra felvesszük a kapcsolatot!
Puszi: „CS”
.......................................
„János” aki a legutolsó találkozásunk után, (Ő volt a swinger klubos emberem) elvált emberként jelentkezett be újból - előnyére változott! Én még ekkora csupa szív embert nem láttam, ő aki soha nem jött üres kézzel! Vagy ha nem is hozott semmit, de mindig kaptam tőle borravalót, amit hálája jeléül adott nekem!
És egy olyan férfi is a tiszteletét tette nálam, akinek az elképzelései semmit nem változtak, (a sértődött gazdag ember, aki nem kapott tőlem levezetést) az elmúlt egy év alatt! Azt hitte, hogy nem emlékszem rá! De, én nem felejtek könnyen, és ez valahogy nem tetszett neki - megint csak levezetés nélkül kellett távoznia:- Júlia te egy nagyon kegyetlen nő vagy!
– Sajnálom Uram, ha csodára várt, mert csodák azok nincsenek!
NEM KÍVÜLRŐL BEFELÉ – HANEM - BELÜLRŐL KIFELÉ HALADUNK! ÉS, EZ, SOHA NEM ÖSSZEKEVERENDŐ!
Negyvenöt éves vezető beosztású férfi, drága öltönyben… lyukas zoknival!
A masszázs után nem azért kaptam a borravalót, mert befoltoztam a zokniját, hanem azért mert:- Köszönöm, hogy megnevettettél! - megcsókolta a kezemet és elment!
......................................
A férfiról, aki meglátogatott két dolgot tudtam meg; a nevét, ami nem is biztos, hogy József volt, és a korát, (40 év) de szerintem sokkal fiatalabbnak nézett ki. Kint sütött a nap, és ő egy sötét napszemüveggel a fején lépett be az ajtómon.
Amikor elment fürdeni, még mindig rajta volt a szemüvege, és akkor is, amikor az ágyra feküdt! - Uram nem veszi le a szemüvegét? - kérdeztem, és a válasza nagyon csattanósra sikerült!
- Soha nem veszem le! - no hiszen, erre nem számítottam. Emlékszem, mennyire féltem tőle.
A fejemben megjelenő szörnyű képeken, véresen feküdtem az ágyamon! Nagyon rossz érzés volt. Még soha nem éreztem ekkora félelmet, aztán, nem történt semmi! Az ember fizetett és elment, és utána évekig visszajáró vendégem volt… a szemüvegét soha nem vette le magáról, hiába volt, tél vagy nyár!
................................
REFLEX!
„ KURVA ÉLETBE… MA JÁRT LE A HIRDETÉSEM”! – akkorát sikított bennem ez a felismerés, hogy kivert tőle a víz! Fontos, hogy egy szolgáltató mindig jelen legyen, mert annyian voltunk masszőrök, hogy egy napot sem lehetett kockáztatni!
Szépek, fiatalok, csinosak és kedvesek… csupa olyan tulajdonság, amivel én nem vehettem fel a versenyt; és mégis nagyon sok vendégem volt. Sokan voltak, de soha nem annyian, amennyit elbírtam volna, éppen ezért éjjel – nappal a masszázs járt a fejembe. Úgy kattogtam, mint egy falióra!
Volt akkoriban egy hivatásos katona vendégem, aki a maga harminc esztendejével és tapasztalatával olyan érzéseket csalt elő belőlem szerelem nélkül, amit soha nem gondoltam volna magamról.
Rengeteg szex és nagyon sok beszélgetés… amin együtt mentünk keresztül. Egyszer arról diskuráltunk, hogy „miért van az, ha meghallom a hangod… nekem mindig a szex jut az eszembe”!
- Az a fránya „Pavlovi” reflex a felelős mindenért!- mondta… és jót nevettünk ezen!
És, tudjátok, mit mondok Nektek? Az emberrel az együttlétek inkább egy éteri utazáshoz hasonlítottak, mint a szexre. Szégyelltem magamat azért, mert kevertem a jót és a kevésbé jobbat egymással! A görcsök, ott lent mélyen bennem mindig éreztették velem, ha rosszul gondolkodtam dolgokról! Mellette végérvényesen meg kellett tanulnom, hogy odafigyeljek a testem jeleire!
Ilyenkor, elmúlt belőlem a fájdalom és csak lebegtem szárnyak nélkül az ágyamon.
OLYAN EZ, MINT AMIKOR VALAKI HOSSZÚNAK GONDOLJA a HAJÁT, DE RÁJÖN - TÖBB IDŐ KELL HOZZÁ - MÉGHOZZÁ RENGETEG IDŐ.
Nagyon sokat ülök a gép előtt és verem a billentyűket. Az ember háta, lába, nyaka elkezd zsibogni egy idő után… és aztán fel kell állni, és menni kell!
Írni is szeretek és masszírozni is szeretek… kellene valami egyensúly ebben is… és akkor azt mondanám… TÖKÉLETES AZ ÉLETEM!
Ahogy telnek a hónapok, egy idő után azt veszem észre, hogy ezzel kelek, és ezzel fekszem. Jó, nagyon jó, és hiszem, hogy így is marad!
Fórumok nyílnak meg a könyv hatására… és az emberek megosztják a véleményeiket… sokan kezdenek majd másképpen gondolkodni… élni, írni, és masszíroztatni.
„A TERHESSÉG ÉS A SZÜLÉS, AZ ANYÁBÓL, KIVONJA A NŐT!”
„A TERHESSÉG ÉS A SZÜLÉS, AZ ANYÁBÓL, KIVONJA A NŐT?”
Látjátok? Két mondat, és mégis mekkora közöttük a különbség?
- Asszonyom! Egyetlen év és Ön a régi lesz! – ezt mondta nekem a szülészorvosom… és igaza lett! Két gyermekem van. Egy lányom, (33 éves) és egy fiam (31 éves)… ma már felnőtt emberek, úgy ahogy én is az vagyok!
- Nekünk, verebeknek, csak sasmadár gyerekeink születhetnek! – ilyeneket mondtam a férjemnek, amikor egymáshoz bujtunk.
- Anyám, egy veszett kutya! – így mutatott be a lányom az ismerősöknek, és én nem bántam egy pillanatig sem, mert volt ebben erő, ami kitartott addig, hogy ők ketten felnőjenek mellettem.
A „veszett kutyából” aztán egy jó házőrző lett - aki vigyázott arra, amije van - és talán éppen ezért, vagy ettől függetlenül - osztom most meg mindazt, ami az enyém! Hiába ismertem magam, az új barátaim, egy olyan embert ismerhettek meg bennem, aki még nekem is új volt!
A falaim ellenére, rendelkeztem egy nagy rakás kiskapuval, amik éjjel – nappal nyitva álltak a tapasztalások és a jó emberek ellőt! A bennem feltörő energiákat a vasalóim sem bírták… és két hét leforgása alatt, a harmadik vasalót vásároltam magamnak. Hallottam már ilyenről, de soha nem hittem benne, és most itt volt és a pénztárcám bánta!
(Valamire esküdnöm kell, mert különben senki nem fog nekem hinni. De négy év után megismétlődött velem ez a vasaló sztori, és itt állok most vasalók nélkül! Ámen!)
2005 -2006. KÉT ROSSZ ÉV!
A kérdések, kételyek, és a betegségek éve volt mindkettő! Kéthavonta úgy leamortizáltam magamat, hogy csak néztem, mi is történik velem…
Egyfolytában csörgött a telefonom, amikor masszíroztam! Aztán, amikor nem csináltam semmit, meg sem nyikkant! - Ki érti ezt, és miért van ez így?– aztán mérgemben hazaindultam. Már a metrón megszólalt a telefonom… visszahívtak… és aztán nem jöttek el! Gyorsan leszoktam arról, hogy hülyét csináljak magamból!
Tudtam, hogy sok pénztől estem így el, de nem bántam, mert nem voltam ideges más lelketlensége miatt. Egyedül magamat okolhatom mindenért!
„Miért nem akkor hívnak, amikor itt vagyok? A választ csak jó Isten ismeri, de velem nem akarja megosztani”!
A fejemben a káosz nem csökkent, és e miatt nem volt semmi abban a két évben, aminek kimagaslóan örülhettem volna. Hazudok, mert egyetlen pozitívuma mégis volt, gyorsan elteltek és ez jó volt!
……………………
Tamással való szakításom után, kb. tíz hónappal mentem fel újból a Normafához, oda, ahhoz a „csoda fához”!
Csak álltam ott, és úgy sírtam, mint egy gyerek!
(Ha egy szülés után, egy év kell ahhoz, hogy egy kismamából, újból egy igazi nő legyen - akkor nekem miért kellett négy kemény esztendő, hogy újra magamra találjak?
…………………………..
- Milyen mostanában a nemi életed? –kérdezte egy vendégem.
- Miért, bejövök neked? – kérdeztem, és közben láttam, hogy mennyire szégyelli magát!
Megváltoztam és nem akartam senkinek semmit adni magamból, ha csak, nem akarta megfizetni azt. Olyan voltam, mint egy veszett vad - egy lelketlen állat lettem - és nem szerettem magamat. Annak a néhány vendégemnek akik „előnyöket” élvezhettek nálam, elmondtam az új felállást… és ellentmondást nem tűrő hangon hozzátettem…- Ha nem tetszik, akkor el lehet sétálni!
Ebbe a szórásba beleesett Éden is. – Nem vagyok képes adni annak, aki nem tudja, vagy nem akarja tolerálni, a jóságomat! Rosszul tűröm, ha valaki saját magamon kívül hülyének néz! – nekem fájt, hogy ezt mondtam neki, de azt láttam, rajta ahogy egy pillanat alatt túllépet ezen.
Éden olyan messzire merészkedett, hogy a „köszönöm” szócskát sem, tudta már a száján kinyögni! Mindig ígérgetett, de abból a valamiből, soha nem lett semmi. A mondatom után, bőszen helyeselt, de nem arra válaszolt, ami igazán a téma volt: - Ilyen vagyok, és kész! – mondta, és simán, leírt az életéből!
- OKÉ! - válaszoltam neki - Semmi baj ezzel, de ezután ne itt, és ne velem!
.........................
Kiürült a fejem… „Talán ilyen a béke”! – nyugodtabb lettem, és meg is tanultam várni a kéréseim elfogadására, amit aztán minden alkalommal, hálás szívvel fogadtam!
Ez egy hosszú vajúdás volt, és boldog voltam, hogy az esztelen adakozásaimnak vége lett! A mai napig is így élek, és szeretem magam eldönteni, hogy mit adok, és mi az, amit megtartok magamnak! Mert, igen érzékeny leszek akkor, ha szeretek. Lassan, és bizonytalanul haladok előre az útvesztőben, ugyanis biztonságra van szüksége a lelkemnek. Aztán az ember bármit megtesz, hogy visszaállítsa a bizalmat, ha van rá mód és megfelelő ember… de ha nincsen, akkor… hiába volt minden!
Aztán gyorsan eltelt két és fél hét… és kaptam egy sms: "Ha szeretnélek meglátogatni, és ha nem leszek olyan paraszt, hogy üres kézzel megyek, akkor meglátogathatlak valamikor"?
Mit gondoltok, ki írta ezt? Igazán nem lesz nehéz kitalálni! Nem tudom, hogy mitől változott meg minden közöttünk, de eljött az a pillanat, Ében mellett, amire mindig is vágytam. Először történt meg velem, hogy nem fájt, az, amikor együtt voltunk! Onnantól soha többet nem aggódtam a fájdalmak miatt!
„Hát ez kellett ahhoz, hogy eljussunk idáig?” Hallelúja!
MÉGIS, AHOGY ÖREGSZÜNK, ÚGY CSUKÓDUNK BEFELÉ?
Volt egy vendégem, aki, amikor belépett a lakásba, mindig azt nézte, hogy mi változott a legutolsó találkozásunk óta. - Túl sok a változás Júliám, és ez arra utal, hogy valami nagyon meg fog változni az életedben! És? És nem fogjátok elhinni, de igaza lett!
Elmentem egy jósnőhöz, aki a következőket mondta:- Valaki be fog lépni az életedbe, aki más – puritánabb, erkölcsösebb világból jön, és a sok – sok különbözőség dacára, igen nyitott lesz feléd, és tudni fogod, hogy Ő lesz az igazi számomra – de nagyon nehezen fogod ezt elhinni! Addig is Júliám. Oldódni, oldódni és oldódni!
Elkövettem hibákat. Kaptam a jeleket a férfiaktól, és én nem láttam meg sokszor azt, hogy ők, elsősorban a vendégeim, és nem olyan férfiak, akik normál esetben az életembe keveredhettek volna. Csak halmoztam egymásra a butaságokat azzal, hogy ezt figyelmen kívül hagytam. Aztán, ha nem volt visszajelzés, vagy ha volt is, de elutasító, akkor, az mindig nagyon fájt nekem!
Eljött aztán egy pillanat, amikor minden megváltozott bennem! Hagytam, hogy az ajtók becsukódjanak, amikor elmentek. Készen álltam arra, amire tudattalanul is - de megtanítottak - és nem gondolkodtam többé. Aztán egy idő után, az érzéseim nem erőlködtek tovább bennem.
HULLÁMVASÚT AZ ÉLET!
Sokat jártunk a családommal a vidámparkba, és nem értettem gyerek fejjel, hogy miért hívják VIDÁMPARK -nak azt a helyet ahol elszédültem, és a mókázásnak mindig hányás lett a vége!
Ennek ellenére nagy kihívásnak tekintettem mindig a hullámvasutat. Fiatal voltam, de már akkor is nagyon ingatag volt a tákolmány. Veszélyesnek gondoltam, de, hiába, mert minden egyes alkalommal felültem rá, és ez a döntésem mindig arról szólt, hogy „BÁTOR” vagyok.
A masszázs volt, életem eddigi legnagyobb hullámvasútja!
Az évek alatt, sokszor voltam fent és lent – egyszerre, amikor pillanatok alatt változott meg minden. Két levegővétel között történtek néha olyan dolgok, amiket ép ésszel, minden ember messziről került volna, de én ott voltam mégis, mélyen benne! Átvészeltem kormányválságot, betegségeket, halált, és születést! Ezer élet karmáját éltem meg hét év alatt - EGYEDÜL - ami nem volt egyenlő a magánnyal. Mert a vendégeim mindig ott voltak ahol én - a fejemben! És ez még most is így van, bár, mostanra halványabb lett a kép!
Sokszor töröltem ki olyan neveket a telefonomból, amik, nem sokkal később, de, újra ott mosolyogtak benne!
Aztán, amikor lefelé haladtam… emlékszem egy - két nagyon markáns esetre.
Kétszer is megtörtént, két különböző vendégemmel, akikről tudtam, hogy nagyon befolyásosak,
(ők voltak, akik elmondták nekem) és én, az elveim ellenére, mégis szívességet kértem tőlük.
- Meg adnád oda az ismerőseidnek a számomat, ha masszőrt keresnek? - kérdeztem, de bár ne kérdeztem volna soha!
- Az én helyzetemben ezt nem tehetem, végül is egy nős ember vagyok! - mondták, és ez olyan volt, mintha egy tőrt döftek volna belém.
- Ne gyere ide többet! Nem kell a pénzed és Te, sem kellesz nekem ahhoz, hogy tudjam, mekkora marha voltam, amikor ezt kértem tőled!
Mert a férfiak ilyenek voltak!
Feltűntek - eltűntek - feltűntek - eltűntek! Nehéz volt megszokni, hiába próbáltam követni egy ideig ezt a hullámvasutat - aztán feladtam! „Szeresd magad Júlia olyannak amilyen vagy! Döntsd el, hogy hová akarsz eljutni; aztán rajta!”
De én még mindig, fent ültem az eszeveszett hullámvasúton, és onnan nézve nehéz volt a változtatás, ha csak átsiklik az ember a kijáraton!
MEGOSZTANIVALÓK !
Ha valami bánt, beszélek róla; így hamarabb megszabadulok a fájdalomtól! Ha valami örömet jelent nekem, akkor beszélek róla, így tovább megmarad bennem!
Minden embernek megvan a saját nyomora. Cipelik éveken keresztül - olyan ez, mint Jézus keresztje - betöri a hátukat, és akkor minden nagyon tud fájni!
Sok történetet hallottam a férfiaktól, akik, így vagy úgy, de próbáltak megszabadulni a terhüktől azzal, hogy megosztották velem! Nem tudtam segíteni senkinek, de meghallgattam őket, és ettől nyugodtabbak lettek! Furcsa volt egy - egy vendégem, ahogy megmutatta nekem ezt a mindvégig rejtve maradt oldalát, amikor csak úgy, minden előszó nélkül kiszakadt belőlük.
- NAGY SZARBAN VAGYOK JÚLIÁM! - és csak mondta és mondta nekem!
Leperegtek előttem olyan filmek, amiket soha nem láttam még moziban sem, és a szavakkal együtt megkaptam az érzéseket is, amik nekem is fájtak!
De ez, az Ő keresztjük volt. Nekem is van, volt és lesz, úgy hogy mindenki cipelje csak a maga szarát!
…………………
