Úgy gondoltam, lesznek képek a könyvemben!
(Ma, május elseje van! Írtam egy kis levelet Péternek és Tamásnak egy közösségi portálon, - mert azt akartam, hogy tudják - készül a könyv!)
Csak Péter válaszolt a levelemre, Tamás, csak mentálisan bólintott!
Péter oldalán láttam egy képet, amit még én készítettem róla, és valami megmagyarázhatatlan örömet éreztem ettől!
A vendégeimet nyilván nem fogom mutogatni, bár, nagyon sok képet készítettem róluk az évek alatt… mindannyian kedvesen pózoltak nekem - még ÉDEN is hagyta magát lefotózni néhányszor - aztán egy névnapi ajándékként megkapta tőlem az egyik legjobb képét bekeretezve!
Lehet, hogy még aznap kihajította az első kukába (?) Persze sajnálnám, mert az, egy szuper fotó volt róla!
...........................
És nemcsak én fotóztam, hanem engem is lefotóztak. A képeket egy fiatal és nagyon tehetséges fotóművész ismerősöm készítette rólam, aki a „tesztemberem” barátja.
(Arra gondoltam, megkérem, hogy tiszteljen meg, és készítsen egy pár képet a könyvembe!)
A rólam készült sorozatért együtt mentünk Tamással. A fiúk „megállapították”, amit csak nagyon nehezen akartam elhinni; - Júliám, nagyon jók lettek a képek! - de én, mint mindig, más szemmel láttam magamat.
……………………..
Ezt írtam a füzetembe aznap: „Nagyon SZERETEM, ha nálam van, és átölel!” IGEN! Azt a szót használtam, amit akkor írok le, ha érzem is a szó jelentését!
És mégis, a két szeretem szó között minőségi különbségek, vannak! Az egyik tele mélységgel, és megváltoztathatatlansággal, míg a másik, tele, tüzes felületességgel, amit mindig táplálni kell!
Hogy melyik tartósabb? Ezt a döntést, a kedves olvasóra bízom, és abban reménykedem, hogy minden ember okosabb nálam, mint én voltam akkor!
...................................
LEVÉL TAMÁSNAK…
„Egy második levél ez Neked, mert amikor hazaértem, írtam egy levelet, és mit tesz Isten… eltűnt! Nem ment át, hiába nyomogattam a gombokat, és aztán tudományosan ki is törölhettem, mert most nem találom.
Azt írtad: „Nagyon szerencsés fasz vagyok”!
Én másképpen látom ezt, hiszen Te egy óriási fába vágtad a fejszédet, tudod-e? Érzem a megváltozott energiákat azonnal, és tudom, hogy mikor kell magadra hagyni, ahhoz hogy elgondolkozz, mert azt is tudom sokszor, mit gondolsz, és ez ijesztő néha!
Sok energiámba telik ezeket, a dolgokat „elaltatni” magamban, és amikor nem megy, akkor jön egy ilyen vonatos sztori. Sírtam, mert tehetetlen voltam; olyan elementáris ez az erő bennem és folyamatosan azt súgja a fülembe: LÁTOD? LÁTOD?
Nem vagyok vak, és érzem is, amit a másik ember nem!
Nos, hát ennek fényében, nem vagy Te olyan szerencsés fickó. A Réka lányom kedvese azt mondta egyszer: – Az „utca” lesz az igazi kihívás az embereidnek, és ha ott megbuknak, akkor tudni fogod, hogy kit kell választanod!
Még nem jött el a választás ideje, és nem is fog, mert TI lesztek azok, akik választani fogtok; én pedig az, aki meghajolok e választás előtt! Júlia”
.............
Tamásnak két nagyon eltérő oldalát ismertem meg! Az egyik az volt, amiről itt olvashattok! A másik oldal, egy bizonytalan, ködös, türelmetlen oldala, amit érezhetően nem szeretett magában; de ellene tenni, látszólag semmit nem tudott!
„Úgy érzem mintha valami rettenetes bűnt, követtem volna el ellened. Tudod ott a vonaton, láttam egy ismerőst, aki majd izgatottan meséli anyámnak, hogy mit látott, és majd lesi a hatást. Ezzel csak egy baj van: lehet, hogy nekem ugyanazokat a mocskos szavakat kell majd hallanom, amit Péternek is, az Ő Anyjától. Nem tudnám elviselni, hogy valaki – bárki – így beszéljen Rólad! Persze ezt Te úgysem hallanád, és nem is mondanám vissza Neked, csak engem bántana.
Tudtam jól, hogy a Réka lányod kedvesének a próbáját végre fogod hajtani rajtam, és előre rettegtem az eredménytől, mert ismerem magam. Az én életemnek vannak rejtett oldalai, amelyeket nem ismer senki, a barátaim többsége, és még a családom se. Sok olyan dolgot teszek, amit el sem tudnának képzelni rólam, és amikor közeledem a hazai területhez, elrejtem azt az arcomat, és ha mégsem sikerül valami miatt, akkor elbizonytalanodom.
Te is az én titkos életem része vagy, tudod!
Nem azért rejtem el ezeket, mert úgy gondolom, hogy szégyellni kéne, hanem mert tudom, hogy úgysem értenék meg!
Nincs rá szükségem, hogy az emberek elfogadjanak, és nem pazarlom az energiát vitákra. Nem érdekel, hogy ezeket bárkivel elfogadtassam, egyszerűn élek, úgy ahogy nekem jólesik! Talán ezért a magány a leghűségesebb társam! Sosem hagy cserben. Nem akarok senki ellen küzdeni az igazamért, mert jogom van azt tenni, ami tetszik, ez egy percig sem lehet vita tárgya. Ezért vannak titkos útjaim, mert akkor önmagam lehetek. Az se bánt, ha nem találok senkit, aki megért, és egyedül kell ezt az utat járnom.
Kár hogy nem tudtál ellenállni a késztetésnek, hogy lefolytasd velem a „tesztet”. Mindketten tudjuk, hogy nem én vagyok számodra az igazi, nem lehetek az. Miért akarsz mindenáron választani? Vagy ha Te nem akarsz, miért kellene Nekünk választanunk.
Ez az egész dolog, amibe belecsöppentünk olyan gyönyörű, hogy nincsen rá szó!
Nem vagyunk tökéletesek, ha meg akarod keresni a gyenge pontjaimat, rájuk fogsz találni, és nem biztos, hogy tetszeni fog, amit látsz! Fájdalmat okoztam Neked Kedves, és meglehet, hogy ezek után kételkedsz bennem, de hadd mondjam el:
MINDEN, AMIT MONDTAM AZ ÉRZÉSEIMRŐL AZ UTÓLSÓ SZÓIG IGAZ!
Amikor reggel elindultunk, mondtam neked, hogy mostanában hanyagolom az edzést! Ez eddig egyetlen egyszer fordult elő velem, hat éve, amikor megismertem azt a lányt, aki olyan jelentőségű volt az életemben, mint még soha senki azelőtt!
Két hónapja ugyan azt érzem, és ez a mostani nehezebb kenyér, de bassza meg a kutya, mindig erre az érzésre vágytam! Szeretlek Kedves!”
……………………………………………
És akkor, elindult valami láthatatlan lavina, ami kész volt mindent magával sodorni, ami szép és jó volt az életünkben!
2004. 07. 28. szerda.
Délután kaptam Pétertől egy sms: „Drága Júliám! Álmodtam dolgokat – és kérdéseim lennének, amit holnap feltennék, ha megbeszélnénk.
SZERETLEK Júliám, azt is mondhatom, hogy szerelmes vagyok beléd”!
2004. 07. 29. Csütörtök.
Az első éjszaka, amit együtt töltök Péterrel! Mielőtt befutott volna, egy újabb sms érkezik tőle: „Szeretem magát, azonban, kések egy kicsit, mert késik a vonat; de csak egy árnyalatnyit!
Puszikállak”…
Aztán (milyen az élet) aznap este, hiába szeretkeztünk - ő nem akart megállni egy alkalomnál - teljesen fel volt pörögve, és nem bírt magával! Alig aludtunk! Másnap reggel elment azzal, hogy dolga van, de nemsokára visszatér! Éreztem, hogy készül valamire, de hogy mi lesz az… el sem tudtam képzelni!
És ez a nap lett, az elszámolás napja…
Valóságos művésze volt a megtévesztésnek… éppen ezért, nem próbáltam kitalálni… mi készül ellenem.
Tamás látta előre, és megmondta, hogy Péter össze fogja rakni a mozaikot, és akkor színt kell vallanom!
A hármas felállás, mint olyan, szerepét vesztette! Jó érzés volt, hogy nem kell tovább hazudnom! Nyomasztott, és úgy éreztem, hogy nem méltó hozzám! Sok logikus érvem volt mellettem, amit össze kellett illesszek Péternek ahhoz, hogy megértse a mértjeimet, és egyszer még megcsókoljon ebben az életemben!
„Miért Júliám, miért tetted ezt? Úgy gondoltad, hogy nem érzem meg? Megéreztem elég későn, és nem is volt világos! Meghallgatnálak téged, mert vannak kérdéseim! Péter”
Ezt az SMS-t soha nem szerettem volna megkapni! Egy jósnőnél járt, amikor elment tőlem… aki a bizonyosságot adta a szájába súlyos ezrekért. De most, itt volt a telefonomon ez az üzenet, és kezdeni kellett vele valamit, és én szégyelltem magamat nagyon!
Féltékeny volt, és ez rossz volt neki. Azok a férfiak, akik mindenhol elsők akarnak lenni, azoknak ez egy nagy csapás – és Péter ilyen volt!
Nehéz volt abban a pillanatban elfogadtatni vele: - Nem ez számít… csak az, hogy szeretlek, és hogy semmit nem csorbul, az, aki viszont szeret engem! Mert a MOST számít! Az, amikor együtt vagyunk, és összebújunk! Amikor megcsókolsz és én visszacsókolok.
EZEK SZÁMÍTANAK! EZEK FONTOSAK… ITT, ÉS MOST!
Rossz volt Őt sírni, látni, és ezt a szomorúságot én okoztam neki, pedig csak óvni akartam mindentől!
Együtt sírtunk, és elsirattuk a szerelmet… ami, akkor és ott elveszett!
Amikor elment, kaptam tőle egy utolsó, csak nekem szóló sms -t: ”Szeretem, szeretem Juliskát, ne sírj szerelmem!”
Attól a perctől, soha többet nem ejtette ki a száján ezt a két szót!
………………………..
Este eljött hozzám Tamás… próbált megnyugtatni, de nagyon bánatos voltam.”Elvesztettem az egyik felemet – keseregtem”! Úgy bújtam hozzá, mint a testvéremhez, és hiábavalónak tűnt minden igyekezete, hogy megvigasztaljon!
Másnap telihold volt, és csak egyetlen hónap telt el a nagy boldogság óta, és én az érzelmeimmel hegyeket mozdíthattam volna el!
Legszívesebben mindent visszapörgettem volna, de már késő volt!
(Az ablakunk alatt a téren ezerrel pörög a majális, én mégis itt ülök a gép előtt - persze nem lenne kötelező és mégis - csak írok és írok! Soha nem éreztem ennyire, hogy a könyv, ami készül belőlem és életem egy részéből, ilyen kézzelfogható közelségben lenne! Betűk sokasága, ami kerek egésszé alakulnak, ahogy leírom a szavakat! Ez jó, és egy nagy öröm, amit érzek! Régen éreztem már ehhez hasonlót.)
………………………………………..
Reggel egy sms jött át, ahogy bekapcsoltam a telefonomat: „Jó reggelt drágaság! Remélhetem, hogy talán jobban aludtál, mint mellettem? Ölellek Júliám”
Egyáltalán nem egy feladós fajta Péter – naná, hogy nem az - az ember, akit félre lehet seperni az életben – ő egy küzdő típus, aki sokra viszi még!
……………………………….
„Egy ember elviszi a kocsiját a szerelőjéhez, és azt mondja: – 200 felett valami kopog a motorban! A szerelő elgondolkodik: – AZ ŐRANGYALA AZ URAM!” És csak jöttek az sms -i, mert mindent meg akart érteni… elemezni, és a helyére illeszteni a darabokat, hogy újra egész- ként álljon előtte az elveszett szerelemmel teli élete!
„Júliám este beszélni szerettem volna veled, de aludtál! (?) Olyan komor voltál velem ma. Szeretsz még Júliám? És ha igen, még mindig ugyanúgy?” – válaszolnom kellett valamit a sok keserűség után, és ez a válasz nagyon erősre sikeredett! De, valójában csak azért, hogy segítsek neki felejteni…
„Tudod, drágám, a zavar abból adódik, hogy én mondok valamit, és te elkezdesz hinni! Pedig ez nem a TE meglátásod! Másnap történik valami más, és rögtön bajban vagy. Az élet minden pillanatában változik! A mai magyarázatom, nem biztos, hogy segít rajtad holnap is. Ha ezeket szó szerint, ésszel akarod felfogni, akkor az élet mindig szabotálni fogja az úgynevezett megértéseidet. Mert a valódi azt jelenti: A SAJÁTOD! Belőled nőt ki, nem kölcsön kaptad!” – azt írtam, amit írnom kellett; és nem akartam, hogy „elvigyék vakvágányra” az érzései!
„Értelmeztem! Egy partneri viszonyban nem magyarázkodni kell. Én csak őszinteséget várok, vártam, érted Júliám? Puszikállak!”
Közben, ahogy az egyik része az énemnek éppen bajban volt; a másik még egy paradicsomban élt!
Péter, mindent meg akarok érteni oldala, élesen állt szemben Tamás mindent befogadó oldalával!
Tamás sms - i olyanok voltak, mint egy tavaszi szellő – „Júliám, úgy aludtunk együtt, mint két kis angyalka. Jó melletted felébredni!”
……………………….
Kapunk és adunk – Örök egyensúly. Aki el akar menni, azt hagyni kell elmenni! Gyújt az ember egy – két gyertyát és áldást kér, sok szeretettel!
Természetesen rossz az, ha elveszik az egyik „kedvenc játékszeredet”, de olyan világban élünk, amikor mindenért fizetni kell!
Hogy ez mekkora kibaszott kurva nagy IGAZSÁG!
..............................
(MEGOSZTOM MAJD AZ EMBEREKET? ÉS AKKOR MI VAN?
„Mondd Júlia, felkészültél arra, hogy nem fog mindenkinek tetszeni, amit írsz?
Hogyan fogod megélni, túlélni a kritikát és a téged ért negatívumokat”?)
VÁGJÁTOK EMBEREK?
Léteznek ajándékok, de ahhoz jónak kell lenni, és csak az kaphat ajándékot, aki jó!
De ki is az, aki ezt eldönti, mi vagyunk, mások, vagy akárkik? Ezt nem tudhatjuk soha!
Két ajándékot kaptam, a nagybetűs valamitől! Szeltük együtt a nagy abc-t, és a pénztárhoz érve, kevés voltam ahhoz, hogy mindkettőért fizessek! Az egyiket ott kellet, hagyjam! Kóvályoghat az ember a sorok között még tovább; de egyszer csak ott a pénztár! Nincs alku, mert ez nem piac, és ott kell hagyni, számunkra fontos, kedves dolgokat; mert nincsen annyi pénzünk, hogy megvehessük! A túl nagy ár kifizetése, erőn felül, még a spirituális világban is őrültségnek számít! Ha van rá fedezet, akkor a tiéd! Ha nincsen rá fedezet, akkor csak ácsingózhatsz utána, de megkapni úgy sem fogod soha.
Kifelé menet, fájó szívvel toljuk, ketten, a megrakott kocsinkat!
Mert a szerelem és a szexus között mindig ott van a ruha, amit előbb vagy utóbb leveszünk magunkról, és akkor ott áll a meztelen valóság!
MERT MI AZ IGAZSÁG - KINEK AZ IGAZSÁGA - ENYÉM, TIÉD, ÖVÉ, KIÉ - VAN EGYÁLTALÁN ILYEN?
Rossz az, ha a válaszokat, amit adok a kérdésekre, nem kielégítők mások számára? Igen? Mert akkor ezt figyeljétek… És újra itt vannak a szaros egós kérdések! Mert mindig, csak ezek!
Volt egy pillanat, amikor azt éreztem, hogy Tamás habozik kettőnket illetőn! Egész nap együtt voltunk… és egyik moziból a másikba mentünk, mintha, csak azért tenné, hogy ne legyünk egyedül. Este aztán bement egy közértbe, és egy csokor virággal, meg egy csokival jött ki onnan…
Akkor egy nagy kő esett le a szívemről - de valahol mélyen tudtam, éreztem - hogy mi az, ami közeledik felém.
FÉLTEM ATTÓL, AMI RÁM VÁRT… talán azért, mert nem volt rá hatásom? Egy olyan ember kezébe tettem a sorsomat, aki maga sem tudta mit akar az élettől - illetve, ha tudta is - én abba már nem fértem bele?
Nagyon közel volt a nap, amikor el kellett válnunk. Aztán, egy hétvégén nagy bevásárlást tartott Magának! Új cipő új ruha; minden, ami egy új életkezdéshez kell – egy tőlem független új emberhez méltó!
Este az ágyban aztán kinyögte a mondatot, amit soha nem fogok elfelejteni, amíg élek:
- „Legyünk barátok"!
Na, bazd meg! Egy világ dőlt össze bennem, és atomrobbanásként éltem meg a mondatát; mi mégis együtt töltöttük az éjszakát. Valami furcsán kábult, tompa állapotban, egész éjjel ölelkezve feküdtük… mintha soha nem akarnánk elengedni egymást!
Másnap reggel, csak néztem a hátát az erkélyről, ahogy távolodott az utcán…
„Szóval a fent említett titkos útjaid végére értél? – kérdeztem Tőle. – Titkosak voltak, mert még te sem tudtad, mi és ki vagy - vagy még azt sem - hogy mit akarsz? Az volt a kifogás, hogy amit érzel nem SZERELEM?
Sok volt ez Neked? De lehet, hogy nem volt az, mert több volt annál?
Lehet, hogy ezt így ilyen formában nem is igen élhetted át, és így furcsa talán, hogy hiányzik a teljesség érzése? Mit gondolsz kit csaptál be, engem, magadat?
Illúzió minden, egy önbecsapás! Sokkal mélyebb ez, mert TE talán nem is voltál szerelmes? Hacsak azt az egy hetet nem számítom, amit külhonban töltöttem?
Túl gyorsan haladsz, és nem hagysz magadnak időt semmire. Mindig a pillanatnyi érzéseidre hagyatkozol, csapongsz, és éppen ezért vagy magányos!
Ha nem voltál Velem, akkor is ott voltál nekem, mert egy pillanatra nem szűntél meg létezni számomra! Te viszont mindig csak „feleszméltél”, mintha épp akkor léptem volna be az életedbe…
Fel kellett vegyed mindig a fonalat, hogy tudd, hogy hol is tartasz Velem? Tényleg, így nagyon nehéz lehet Neked, és annak, aki az úgynevezett időszerű párod lehetne; de nem az; mert Te, vagy aki párja Önnön magának!
Ebbe a buliba nem fér bele, senki, és semmi!”
Arra kértem utoljára, hogy nyomtassa ki az emileket, amiket küldött nekem.
„Sajnos nem tudom kinyomtatni Neked az emileket Júliám, mert mindent kitöröltem. Ez a postafiók kong az ürességtől, mint az én kibaszott szívem”! – írta.
...........................................
Az ember kap néha egy cserepes virágot, ami szépen fejlődik a szobájában. Jól érzi magát! Megfelelő a fény, a víz, a hőmérséklet… Amikor vége van egy kapcsolatnak, az ember nem dobja ki a virágot. Mert a szépre emlékszik általa. Nem olvastam sehol, hogy ez a „művelet” rosszul befolyásolná a pozitív a jövőképet.
„Légy barátom, hogy úgy lássalak mint egy nagy nagy ajándékát az életemnek...
Hogy minden ami ezután jön...tisztán pozitívan új forrásból fakadjon! Kommunikálj velem, Drága Kedvesem! Segíts nekem, hogy átbillenjek, hogy felejtselek”! - de hiába kértem, ő már semmit nem adott nekem.....
Ami ezután következett, arra volt jó, hogy a tőr, ami átjárta a szívemet, még mélyebbre hatoljon bennem. Óriási kínokat éltem át, amit soha nem tudtam sem megfejteni, sem elfelejteni… Néhány telefon rádöbbentett, hogy egyre inkább elbeszélünk egymás mellett, és ez jobban fájt, mintha a szemembe vágta volna:- ENNYI VOLT! VEDD TUDOMÁSÚL, VÉGE!
„Szóval ez vagyok, kaméleon, egy színjátszó dög? – írta nagy felháborodással! – Amit mondtam és írtam, minden igaz volt! Ma is ugyanúgy érzek, ugyanúgy rajongok irántad, mint egy vagy két hónappal ezelőtt. De ez nem szerelem! S akkor sem volt az! Nem tettem semmi rosszat, vagy ha mégis, nem szándékosan, de most mégis úgy érzem, mintha egy szemét állat lennék!
Talán tényleg nemet kellett volna mondanom, de én hagytam magam sodortatni az eseményektől, jó volt Veled szeretkezni, miért állítottalak volna le? (most az első együttlétünkről beszélek) Aztán jött minden magától. Ez az élmény egyáltalán nem volt ellenemre, de később beláttam, hogy nem fogom tudni viszonozni az érzéseidet! Nem hittem, hogy ilyen érzelmek is közbeszólhatnak.
Fontos vagy számomra, és az is maradsz – ha akarsz!
Csókollak Drága Júliám!”
…………………………………..
A fejemben visszacsengtek a szavai, amiket éjszakánként suttogott a fülembe… és azok nem erre a kis levélkére hasonlítottak. A zavar egyre nőt, ahelyett, hogy csillapodott volna bennem a zsivaj!
„Nem fogom tudni viszonozni az érzéseidet?” – sírva írtam minden egyes szót! – „Miről írsz Kedvesem? Nem tudhatod mit jelent nekem az a szó, hogy SZERETLEK!
MEGÖLTÉL, LEGYILKOLTÁL… Ezeknek, a szavaknak az igazi értelmét is csak az értheti, aki azokat átélte már! Aki csak használja, annak könnyebb a dolga, ha azt írják neki:- Két embert kaptam, és kettőt vettek el…
Nem tudom van e értelme annak, hogy olyanról írsz amit nem éreztél, és én olyat válaszoljak rá, amiről fogalmad sem lehet, mert: NEM ÉREZTED SOHA - VELEM KAPCSOLATBAN!
Hagyjuk ezt… Mostantól mi két ismerős vagyunk, hasonló érdeklődési körrel, ami ugye nem hátrány egy ilyen „mély” kapcsolatban…
Nagyon nehéz megfelelő szavakat találnom, minden olyan más, és érdekes lett, hasonlít valami rossz darabhoz! Egy olyan csapnivaló előadáshoz, amiben a színészek és a nézők is szenvednek, mert aki írta a darabot, az ugatja ezt a sportágat, de fogalma sincsen erről, mert nem mondták neki soha, hogy amit legyártott az egy szar!
Hát akkor, most mondom: Sajnálom, de soha nem lehetek a barátod, és tudod miért?
( Az elengedést gyakoroltam, de annyira nem ment még nekem akkor…)
Azt suttogta valami a fülembe: „Buta Júlia, elveszítesz egy barátot”!
............................................
„Nem baj, mert már nyertem egy annál sokkal drágábbat, amit soha nem felejtek el”! –válaszoltam magamnak. Elment ez a levél, és én magamra maradtam.
Sorry, de ez a rész a könyvnek hosszabbra sikeredett, mint egy- két perc!
Mentségemre hoznám fel, érzékeltetni akartam egy nő, és egy férfi hozzáállást, ahhoz a nem mindennapi tényhez, amikor az ember szerelembe esik, és aztán ugyan azzal a lendülettel ki is zuhan belőle!
Azóta majdnem eltelt öt év… és én, még a mai napig is úgy gondolom, hogy nem akarok, és nem leszek soha többet boldogtalan más ember miatt!
……………………………………………………………
NEHÉZ IDŐK!
Igen, voltak ilyenek, mert a változás utolér mindent. Elindulunk valahonnan felfelé… és ehhez is idő kell. Azt hisszük, hogy ez az érzés örökké fog tartani és aztán hirtelen fordul a kocka, és minden megváltozik.
Mindig akkor lódul meg a kaki, amikor az élet más területein is vannak gondjaid; és még véletlenül sincsen ez másképp. Na és a lényeg: egyre nehezebb és veszettebb akadályokkal kell megküzdeni. Nyilván a kívülállóknak és a kibiceknek semmi sem drága, és a kihívás, nem is kicsi, amivel meg kell birkóznod.
Amikor az ember azt érzi: – Ezután már nem jöhet semmi rossz! – butaság és önámítás, és ha tudni akarod az okát, kutatsz, keresel, feszegetsz dolgokat, embereket – de zéró a választ!
Minden könnyebb lenne, ha tudnád, hogy merre kellene indulnod (?)!
A lányom mondja mindig:- Anyám, minden folyamatosan változik, most itt, ebben a pillanatban is!
Pozitív kilátások, sok – sok türelemmel, reménnyel az emberben, hogy valami jobb lehet – pislákolhat - de kialudnia soha nem hagyhatjuk ezt az érzést!
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
„Bízz Magadban és a döntésedben, én pedig hozzásegítelek a tökéletes megtapasztaláshoz! Tel…” – így szólt a következő hirdetésem.
És ment minden tovább a maga útján.
„Az ember ide jön valahogy, és aztán elmegy másképp… és ami közben történik az nagyon jó!”– írta egy vendégem, akit nagyon szerettem. Sokszor előfordult az évek alatt, hogy hihetetlenül érzékenyen reagált a masszázsra, amitől nemcsak neki, de még nekem is sírnom kellett!
Ez a fenti vendégem egyszer elhagyta a telefonját, és sokáig nem láttam… nem is tudtam, hogy nyomozott a neten… csak hogy megtaláljon újból.
Az emberek bemutatkoznak egymásnak, amikor találkoznak… olyankor elhangzik egy név, amit senki soha nem jegyez meg! Aztán kilép az ajtón, és gyorsan mindent kitöröl a telefonjából, hogy nehogy nyoma maradjon annak, hol, merre járt!
Ezek a védekező reflexek semmi másra nem jók, csak arra, hogy a férfiember folyton folyvást újra zongorázzon egy – egy jól bevált dallamot! Ők tudják… ők az iparosok ebben a témában!
- Miért nem adsz másik nevet nekem, hogy ne kelljen mindig újra keresgélned, ha fel akarsz hívni? – kérdeztem a fent említett vendégemet.
- Ha benne lennél a telefonomba, mindig itt akarnék feküdni az ágyadon, és azt nem tehetem! – alig hittem el, hogy ilyet mondott.
………………………….
„Ebben a viharos időszakban azt ajánlom, hordjatok energiát, adó szellemiséget… ahogy én is teszem! Talán megvéd benneteket minden rossztól!”! - idézet Júliától
ÁLLJON ITT NÉHÁNY BESZÁMOLÓ, (AMI HAMAROSAN ELTŰNIK) AHOGY ÉN IS, EBBŐL A SZÉPSÉGES SZAKMÁBÓL!
Mert az írott szó mindig, megmarad: Nektek, Nekem és Mindenkinek - olvassátok:
„Tudjátok mi ez? Én idáig nem tudtam. Isteni volt és elhiszem, hogy a férfiak nem igazán csak a masszázst érzik Júliánál. Voltak pillanatok, amikor szó szerint olyan vágy öntött el, hogy azt a kedves vendégeimen kellett volna kiélnem. Fantasztikus! (Hehe, egy hirdetőnk járt egy hirdetőnknél. – Webi)” Elsőre nem sikerült, de 1 óra múlva Ő vette fel a telefont. Kellemes hang (nekem sokat számít), teljes körű tájékoztatás. Én taxival mentem, de ha jól emlékszem egy utcával feljebb párhuzamosan csilingelnek Főpolgármesterünk büszkeségei. Új építésű társasház. Na, szeretnék én ilyen lakást bérelni itt a 7-ben ennyiért. Rend, tisztaság mindenhol. Fürdőszoba: töménytelen mennyiségű tusfürdő női, férfi, ropogós, friss türcsi kikészítve nekem.
Mit írhatnék ide? Júlia: Júlia. Kedves, tünemény hölgy és a hangja után biztos voltam abban, hogy nem fogok csalódni benne. Itt már bajban vagyok. Ugyanis nem tudom leírni, hogy mit éreztem. Ezt át kell élni. Azt tudom, hogy egy feszült, ideges nőként léptem be az ajtón. Júlia hangja, kiegyensúlyozottsága viszont 5 percen belül feloldotta bennem mindezeket. A masszázs pedig? Én az 1 órát 10 percnek sem éreztem, megszűnt minden: cikázó gondolatok, feszültség, külvilág. Csak az édes lebegés. Tudjátok mi ez? Én idáig nem tudtam. Isteni volt és elhiszem, hogy a férfiak nem igazán csak a masszázst érzik Júliánál. Voltak pillanatok, amikor szó szerint olyan vágy öntött el, hogy azt a kedves vendégeimen kellett volna kiélnem. Fantasztikus! A vége totális kielégülés, mint amikor egy hatalmasat szeretkezel és nincs kedved megmozdulni sem, csak feküdni és semmire sem gondolni. Nehezen másztam ki az ágyból.
Én tuti törzsvendége leszek Júliának és ebből valóban nem elég 1 óra! A hirdetésben szereplő ár, utólag a kis asztalra”.
………………..
„A masszázsa teljesen profi, ami igen kevés „masszőrhölgy” esetében mondható el. Tényleg érti a dolgát. A végén NF-t kértem, és az is nagyon profi volt. Ami benne „extra”, hogy végig ott van, érzéssel, szívvel-lélekkel csinálja, amit csinál.” A telefonban kedves volt, és azonnal meg tudtunk állapodni egy időpontban. Olyan, amilyen a képeken, aki szexbombát keres, értelemszerűen nem nála fog kopogtatni. Semmi trükközés, annyit kért, amennyit előre megállapodtunk a telefonban.”
„Nem is tudom. Elég érdekes volt. A masszázs része igen gyors mozdulatokkal zajlott, rengeteg olajjal. Egy mozdulat a lábtól egészen a fejig tartott, és ha jól éreztem alkarral történt. Nem tanulta soha, csak improvizált saját bevallása szerint. Egyébként egészen jó volt, néhány popsi érintés is belefért…” Megkérdezte, hogy nekem mennyire fontos a masszázs része. Nagyon. Ennek megörült. Az idő vasfoga látszik rajta, bár gyanítom, sokan szeretnének így kinézni 50 felett.
Ennyi pénzért mindenképpen megérte. Nem nézi az órát.
Kuncsaftközpontú, hosszútávra gondolkodó szolgáltató.”
……………………………….
„Teljesen korrekt, rugalmas. Én többször is jártam Júliánál, ezek után bátran ajánlom mindenkinek! A masszázsa 10 pontos skálán a 8-9 pontot simán eléri, a franciája szuper, nem igazán kezez, nem kapkod, és ha már ismer emlékszik rá, hogyan szereted!
Korához képest nagyon jól tartja magát, de akit csak ez érdekel, válasszon mást, itt tényleg a masszázs dominál! A lakás kulturált, tiszta, pedáns a szoba és a fürdő is.
A környezet nyugodt, teljesen alkalmas a kikapcsolódásra! Korrekt nem lehúzós, TP nincs!”
……………………..
”Szinte tökéletes. Elsőre nem sikerült elérni, de másodikra hiba nélkül. Egyeztetés simán ment.
Megközelítés oké. A parkolás macerás. Az utcában szinte lehetetlen, a környező utcákban lehet.
Új építésű ház szépen, rendben és tisztán tartott a lakása. Tusi kínálat oké. Az első hely, ahol akkora törölközőt kaptam végre, mint, amit otthon is használok J
Külsőre nem az a hölgy, aki után megfordul az ember az utcán. De pár szó után nagyon pozitív a benyomás róla. Mind kedvesség, mind intelligencia területén.
Aki akciot akar, az ne Júliához menjen. Aki viszont egy kellemes ellazulásra vágyik, annak nagyon is ajánlott. Júlia nem az a tipikus sport masszőr. Sőt! A masszázs során nem gyúr át, és nem is mélyeszti az ujjait az izomcsomókba. Először nem is gondoltam, hogy azzal, amit csinál, ki fogja oldani az izmaim. De tévedtem. Addig masszíroz, amíg valóban kell az izmoknak, és a léleknek is. Közben teljesen és kellemesen ellazul az ember. És ez nem csak a fizikai kontaktusnak, masszázsnak köszönhető. Egyfajta spirituális élmény. Én a maxi opciót választottam a befejezésre, ami nála NFVSz. Ezt viszont olyan kellemesen és jól csinálja, hogy az első pár perc után majdnem elmentem. De ő azért ügyesen tovább húzta a dolgot. A végén annyira felhúzott, hogy a lövés után a lenyugvásig is majdnem annyi idő telt el, mint maga a francia. Nagyon kellemes, csak ajánlani tudom. Mivel nem igazán az erotika a lényeg, ezért 4-est adok. De maximálisan ajánlott azoknak, akik masszázst keresnek kellemes levezetéssel. Maximálisan korrekt és az értékarány nagyon kedvező”
………………………………….
