Hallom és érzem a telefonvonal túlsó végén az embert, és nem csak őt, hanem a mozgatórugóit, és a vágyait is?
És ha nem tudok egy perc alatt azonosulni velük, akkor hagyom, hogy tovább menjenek?
Már nem kesergek, nem csodálkozom, és nincsen bennem harag sem?
A rövidre zárás mesterségét tanulom, mert az esélytelennek nincsen esélye nálam, valamit fel kell mutatnia egy perc alatt, hogy a fülem higgyen benne?
Pedig, ha tudnák, hogy nem vagyok tévedhetetlen.
.........................
Csörög a telefonom! Az ember, aki hív, határozott, igazán jól nyomja! Ha Ő ilyen, (gondolom én) akkor, simán közölhetem vele, hogy egy egyszerű középkorú nő vagyok, akivel beszél.
- Mennyiben befolyásolja ez az ön döntését uram? – még mindig én vagyok, aki kérdezem, - csak azért, hogy feleslegesen ne koptassam a számat.
- Csak nem gondolja…(hallom, amit mond, de nem hiszek neki) ez egyáltalán nem fontos! Amiért jönnék, az, csakis az Ön tökéletes masszázsa lenne! – felháborodott hangnemre vált!
- Ó, derék, ebben tökéletesen egyet értünk… örülök, hogy ilyen… – és közben mondom tovább a szolgáltatást.
Csendben várja, hogy befejezzem a mondókámat, és amikor megszólal, a következőt hallom:
- És akkor most egy kérdésem lenne azokról a bizonyos paraméterekről… – bakker, nem hiszem el…
Visítok kínomban.
- Csípjen meg, hogy felébredjek, mert biztosan álmodom! Simán, mindent visszavonok, és azt kell, mondjam, hogy maga füllentett nekem! Az Isten áldja meg magát kedves! – és nagyon lassan leteszem a telefont.
………………………………….
Az egyik unokahúgom férje volt: A TESZTEMBEREM! Kipróbáltam azt, hogy meddig mehetek el a hús vér emberekkel… és erre az ő teste tökéletes volt!
Minden ötletemet, és új fogást a testén próbáltam ki először. Nagyon, szerettem benne, azt az őszinteséget, (most is így van ebben a pillanatban) amivel segítette a munkámat, és azt, hogyan alakítsam egyre tökéletesebbé az egyes mozdulataimat.
Ha Ő azt mondta: – EZ JÓ! MEHET! – akkor, beillesztettem a repertoárba, és ettől jobb lett minden!
Nyilván nagy marhaságnak fogják tartani sokan, amit leírok, de, kevés olyan férfi feküdt a kezem alatt, mint Ő.
(A közös képek egy részét, (a weboldalamon) az ő hátsója díszíti.)
És most egy hasonlatot fogok használni az érthetőség kedvéért.
Hiába voltam én a kezdő muzsikus, ha a teste a tökéletes hegedű volt. Egy ilyen hangszeren, gyerekjáték zenélni. Kikapcsolt bennem mindent ez a tudat, és engedte az energiákat szabadon áramolni!
Egyszer megkértem, írja le nekem, milyen érzés az, amikor masszírozom őt.
Íme:
„Ez már a sokadik nekifutásom, hogy leírjam a gondolataimat. Talán most sikerül…Kezdjük az elején: Első találkozásunkkor, már azt gondoltam, mindenre fel vagyok készülve.
Tévedtem!
„Á” ugyan mondta, hogy furi nőci vagy, de hogy ennyire?
Szóval, amikor megláttalak azt gondoltam: „Nem is olyan furi!” De a lényeg csak ezután jött.
Megkérdezted, hogy – Megvizsgálhatlak? – én erre azt válaszoltam: – Hát persze! - nem tudtam, hogy ez milyen következményekkel jár.
Ijesztő volt, hogy mennyire a vesémbe láttál, a magad „varázslásaival”. Azt hogy a fehér szín mit jelentett, akkor, amikor a szememet kinyitottam, még a mai napig sem tudtam meg. Nem tudtam miért, de az a tudás, amit birtokolsz először megrémisztett. De ez az érzés mára már elmúlt, és helyére inkább a bizalom férkőzött. Majd egy idő után, amikor találkozgattunk kiderült, hogy milyen fába vágtad a fejszédet.
A masszírozás! Az új hobbi – megélhetés, és ma már életforma.
Egyszer, amikor beszélgettünk, elmondtad, hogy milyen is ez az egész.
„Á” is, és én is nagyon kíváncsiak lettünk, te erre azt mondtad, hogy próbáljam ki (azóta vagyok mániákus függő!)
Akkoriban még Te jártál házhoz, és nem a férfiak loholtak hozzád!
Furcsa volt, hogy mindjárt azzal kezdted, hogy vetkőzzek pucérra! Ez szerintem minden férfit, (aki először van nálad és nem túl perverz) megrémít, mivel minden férfi aggódik, ha csak egy picit is, a vélt méretei miatt!
Ha meg azért nem, akkor a macsósságán esett folt, és az egyéb gátlásai a gát!
(Szerencsés az a férfi, aki egy vadidegen nő előtt nem érzi magát frusztrálva, vagy mégsem?)
Na, szóval nálam ezt még tetézte, hogy „Á” nagynénje vagy, azt hiszem olyan vörös, lehettem, mint a főt rák!
Szerencsére ezt szóvá is tetted, és az amúgy sem teljes önbizalmamat egy kicsit taccsra tetted, de nem baj!
Azóta acélosodtam!
Szóval a masszázs: jó volt, de a mai formádat meg sem közelítette!
MOST KONKRÉTAN A MASSZÁZSRÓL: Amit „varázslatos” címszó alatt művelsz, az nem tudom mi, de jó nagyon! (még a nyálam is csurog olykor, úgy belazulok tőle…)
Nem hittem abban sem, hogy az energia átadás működik. DE MÉGIS MŰKÖDIK! Az a forróság, ami az amúgy néha kifejezetten hideg kezedből árad, és a közérzetem meggyőzni látszik hitetlen lelkemet!
A masszírozás gyúrós részét kifejezetten szeretem, nekem nem fáj, sőt élvezem az erős mozdulatokat. A fenék és a comb masszázsa a kedvencem, mivel úgy hiszem, kicsit fenék centrikus vagyok.
Persze brutális része is van a dolognak: A sarok „kitépése” és a vádli „szétválasztása” néha kurvára fáj, de utána felemelő érzés!
És most forduljunk meg!
Mivel elöl érzékenyebb is, (nekem legalábbis) és kevesebb a masszírozható izom, jöhet az érzéki és hideglelős energia áramoltatás. Pompás, csak néha őrjítően csikis, ez volt a hasamnál tetoválás közben is. Persze ez az érzés nem rossz, csak időnként kibírhatatlan, és persze izgató!
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lehetne a falra mászatni azzal, amit teszel, de nekem nem, mint nő, hanem mint rokon, mint barát, és mint masszőr vagy a fejemben. Ez, azoknál a férfiaknál valószínűleg másképp van (legalábbis a többségével) akik vendégként vannak nálad, és így nehezebb a férfiasságukon uralkodni.
De nálam ezért is működik másképp. És talán, ezzel a módszerrel uralhatom a testemet is!
Ami ezek után történik, arról nem tudok írni, mivel érthető okokból, nem volt benne részem, és más talán, élménybelibb beszámolót ír majd egyszer róla. Nem mondom, hogy nem tett kíváncsivá egy – két beszélgetés, (persze nem is lehetnék igazi férfi, ha nem fordulna meg a fejemben!) de hát ez van!
A lényeg a LÉNYEG!
Iszonytatóan kitűnő, amit t velem és azt gondolom szüksége, van a világnak (és persze a férfiaknak) RÁD, és arra a világra, filozófiára, életérzésre, ami Te vagy, és amit Te nyújtasz másoknak!
Mondanom sem kell, maradj mindig ilyen és élj úgy, ahogy jól esik!
Maradok őszinte híved! Millió puszi: „M”…
........................
Nincsen rajta dátum, de ez az írás akkor is kortalan marad, ha én már nem leszek!
Köszönöm szépen drágaság!
……………………………
Kora délután felhív egy férfi, és ezzel kezdi, – Júliával beszélek? – Igen, én vagyok. Tudok valamiben segíteni?
Nézem az oldalát a neten, és azt látom, hogy a képeken a meztelen férfi én vagyok!
Na, ne már, ez érdekes! –mondom neki teljesen nyugodt hangon. – Nem lehet uram, hogy téved ebben? – kérdezem.
Hát látom! A képeken én vagyok! – próbál nagyon meggyőző lenni.
Ki kell, hogy ábrándítsam, - válaszolom, - ugyanis a képeken az egyik rokonom van lefényképezve, pontosan azért, hogy az ilyen telefonálókat teljességgel kiszűrjük!
Azt mondja meg, hogy miért csinált rólam mezítelen képeket? – szegénykémnek elcsuklott a hangja.
Tegye meg, hogy elővesz egy nagyítót és megnézi a meztelen ember hátán a tetoválást… és ha ugyan az van az ön hátán is, csak akkor kezdjen nyugtalankodni!
Ú! Tényleg! – mondja, lassan és megnyugodva. – Akkor most tévedtem?
Minden bizonnyal! – válaszolom neki.
Hogy mik vannak… nem is hiszem el! De talán mégis, hiszem velem, történik! ÁÁÁÁÁ!
……………………..
EGY FÓRUM RÉSZLETE.
„Tény, hogy nagyon sokféle ember jár hozzám. Közöttük is nagyon sokan magányosak, még akkor is, ha van család körülöttük! Furcsamód, sok a számítógépes… vagyis, azok az emberek, akik alapból sokat vannak egyedül.
A munka és a gép - elmagányosítja az embereket, és ami a legszörnyűbb – ezek az emberek nem tudnak kikapcsolni! Pl- az a vendégem, aki elmúlt 59 éves, normális, sportos férfi. Ő az, aki, a külvilág felé nagyon sokat ad magára…
És akkor odateszi magát az ágyra… és nekem folyamatosan azt kellett mondanom „Lazítson ember, fújja ki a felesleges levegőt magából, ne olyan feszesen”… - szegénykém, annyira akarta uralni a testét, még akkor is, amikor nem kellett volna.
Sajnos ezek a férfiak nem tudnak lazítani… Kínai nekik ez a szó? L a z í t a n i!
Nincs lazítás sem éjjel, sem nappal… és ez még nem volt elég, mert amikor menni készült azt mondtam neki: - MOST MEG FOGOM ÖLELNI! – ettől aztán pánikba esett, és egy olyan furcsa kifacsarodott formát vett fel a teste - ennél az egyszerű gyakorlatnál - amit még utánozni sem lennék képes!
DURVA VOLT!
És ez az ember hazamegy, és otthon boldoggá teszi az asszonyt,(?) akit szeret… a gyerekekre figyel, segíti őket… Ő, aki még magát sem képes kontrollálni? Jaj, Isten az égben, ne már!
……………………………………………
MŰTÖTT, CSAVARODOTT IFJAK!
Volt egy hegymászó vendégem, aki majdnem belehalt a hobbijába…Hordozza egy életen keresztül foltozott hátát, soha többé nem elfelejtve, ki volt és mi lett belőle.
Minden elfogultság nélkül állíthatom, a balesete előtt is, egy gyári hiba folytán felülírta önmagában azt a rizikótényezőt, ami aztán a megnyomorodásához és a férfiassága elvesztéséhez vezetett.
A fiatalsága és a tapasztalatlansága nem volt elég ok arra, hogy elkerülje a végzetét!
Heges háta olyan volt, mintha a zuhanástól elvesztette volna a szárnyait.
- Ne szólj bele Júlia! Ő az, aki a büntetését tölti itt a földön! - imigyen ripakodnának rám most az angyalok, ha kérdezném őket!
Sok ilyet láttam már. Velük, az ember anyáskodóbb, megértőbb lesz, mint a többivel. Minden mozdulatukra vigyázó - nehogy bekövetkezzen az, amitől minden anya félti gyermekét!
(Számomra nagy kihívás minden velük töltött pillanat - mert hiszem - hogy sebek és varratok nélkül is hasonlítunk egymásra!)
Jó látni, amikor újból belép az ajtómon! Kicsit hajszoltnak tűnik a sötét pulóverében. Furcsa, mert Ő mindig egyéni, mint egy gazdagon színezett festmény.
„Ez hát a visszafogottabb oldala? Kedves, halk, udvarias- olyan mintha köröket futna körülöttem! Ilyen hát az intelligencia? Az a fajta férfi ő, aki jelen van, figyel még akkor is, ha energiája a végét járja?”
Megadó és visszafogott :– MASSZÍROZZUNK! - mondom neki, és engedelmesen fekszik az ágyra.
Már nincsenek gátlásai, fenntartásai, mint az első alkalmakkor, jó érezni, hogy nem fél, hogy mostanság már bízik! Odateszi a lelkét is a teste mellé az ágyra, azt a finom, nyitott, lágy hangú hangszert, egy igazi csodafából faragva!
Minden húrja behangolva – az ember tudattalanul is érzi, nem szabad erősen a húrok közé csapni. Olyan rajta „játszani”, mint egy könnyű lágy fuvallat, nem kell az agyamat használni; mert a kezem tudja a dolgát!
Meg sem fordul a fejemben, hogy mindjárt vége… mert a rohanó idő lelassulva - hagyja, hogy legyen még mit megérinteni a testén - és ebben az önmagát ismétlő zene is nagy segítőm!
„Mi az, ami átmegy belőlem-belé, mi az, amit felfog”? – mindig ott van bennem ez a sok kérdés.
Gyógyítás folyik, óriási pozitív energiák segítik ezt a kivételes pillanatot! Csukott szemeim alatt, arany villanások – olyan érzés mintha úsznék az ágyon! „Mit érezhet ő?”
Nyugodt teste a kezem alatt piheg… megérintem, és a kezét a combomra, teszem. Alig merem gondolni – de, a fejemben már összebújva fekszünk… várakozom, hátha kapok jeleket, amik segítségével tovább léphetek!
Csak nagyon lassan eszmél – furcsán, veszi a levegőt- erősen, összpontosít-odafigyelve - már gondolkodik, mi sülhet ki ebből! Kíváncsian érinti, simogatja a bőrömet. Próbál a pólóm alá beférkőzni, oda ahol a testem van – nem érdekel már, mi járhat a fejében. Furcsa, hogy mennyire óvatos – nincsenek csókok, csak apró és még apróbb puszik, és ez is őrülten jó!
Nem kell a behatolás, mert minden annyira természetes – itt és most – hiszen semmi nem fontos! Az ujjai kutakodásai az ölelések, olyanok mintha jó ismerőseim lennének. Puha lágy arcszőrzete simogató a bőrömön – el sem hiszem, hogy a szája szigorúan visszahúzódó. (Ahogy írok, érzem, milyen fájó tud lenni a beteljesületlen vágy, és érzem azt is, amit Ő érezhet.)
Szívem szerint kérdezném, de félek a válaszától. Lehetetlen feladatnak tűnik, és feladom!
Becsukom a szemem és hallom messziről, ahogy a zene szól…
Aztán egy mondat üti meg a fülemet:- Viagra nélkül nem fog menni! – el sem hiszem, hogy ezt hallom.
- Itt és most semminek nem kell mennie! – mondom.
Csak én érzem azt, hogy semminek nem kell megfelelni, de, miért csak én érzem? Aztán mégsem kellett a Viagra! (A hiúságomat legyezhetné a nyilvánvaló tény.)
Szeretni való, lágyan szeretkező férfi, aki képes elhitetni minden nővel azt, hogy ez így helyes, és meg sem fordul a fejemben az ellenkezője!
Ajándék volt az a nap, és hogy ki, kit ajándékozott meg, az nem volt kérdés!
Másnap küldött egy sms-t: – Köszönöm a tegnapot. Mesterien összeraktál! – még egyszer köszönöm Júliám!
...................
MIÉRT NEM KAPHATOK MEG ÚGY, ÉS AKKOR VALAMIT, AMIKOR MÉG TUDNÉK NEKI ÖRÜLNI?
(Kerestem sokáig egy papírost, és most itt van előttem. Leírom nektek a szavakat róla, tudnotok kell, hogy ez egy régi történet.)
Hajnal volt, de én már lent voltam a kutyákkal. Éjszaka esett, és mindenhol pocsolyák tarkították az utcát. Nikének egy focilabdája van, Gorkynak egy kicsi narancssárga lasztija, amit folyton a szájában cipel. Ő egy smucig alak, aki, nem szívesen osztja meg a játékát senkivel. A pisi és kaki közben elfintul a figyelme, és ilyenkor kiejti a szájából a labdát.
Csak pár méterre voltunk a háztól, amikor a labda begurult egy ott parkoló kocsi alá! Leguggoltam, hogy lássam, merre lehet a „fontos” játékszer - Gorky is nézte velem együtt - azt, amit mindkettőnknek látnunk kellett volna, de a labda nem volt sehol!
- HOGY MIÉRTNEM BASSZA MEG!- káromkodtam egy nagyot! – Merre gurult ez a szar?
Feltűrtem a nadrágom szárát, hogy ne legyen sáros. Már majdnem hasaltam a földön; de hiába néztem elölről, hátulról, a labda nem volt sehol!
- Hát ez jó! Mi a fasz? - annyira ideges lettem ettől, hogy a kutyák is megérezték. Izgatottan szaladgáltak az autók körül, de a labda a rikító színével nem mutatta meg magát!
„Ilyen nincs”! - füstölögtem magamban.- A föld csak nem nyelhette el! - aztán, mérgemben lehasaltam a vízbe, mert nem akartam elhinni a nyilvánvalót!
Legszívesebben ordítottam volna, de túlontúl korán volt! Elvonszoltam onnan a pattanásig feszült kutyákat, és a labda nélkül mentünk fel.
Aztán pár óra múlva, egy újabb séta alkalmával mit látnak szemeim? Ott volt a labda, és majdnem kiszúrta a szememet! Hihetetlen volt!
Meglett a labda! J Nem is kerestük. És ott volt!
Ismét egy-két óra és indultam dolgozni. Mentem az utcán, amikor belém nyilallt egy felismerés! Olyan fájdalmas volt, hogy sírva fakadtam.
„Kereshetem én az igazit, kiverheti a szememet, de ha nincs itt az ideje, úgysem „mutatja” meg magát! Az ember csúszik - mászik és semmi, aztán, ott van, még keresni, sem kell!
.....................................................
2003 végén, rengeteg visszajelzés után, elkezdett mardosni, egy gondolat! „Miért kapok csak, nős férfiakat az élettől, létezik egyáltalán férfi, aki engem akar”?
Nem szeretem ezeket az ocsmány kérdő mondatokat, amikre nem adhatom meg a magam válaszát. Kilátástalannak tűnő helyzet ezer kérdéssel, és kilátástalan emberekkel? Ötvenkét éves voltam, és úgy éreztem; - Csak nekem nincsen párom! Egy kezemen meg tudtam számolni, hogy két év alatt hányszor aludtam férfival… a büdös életbe.
- Minek az újabb lépcsőfok, ha az ember csak toporog rajta, vagy a megosztást gyakorolva, háttérjátékosként hagyni, hogy történjenek a dolgok? Ez lesz az én végzetem?
M I É R T, TÉNYLEG, MIÉRT?
BAZDMEGMÁR JÚLIA, MIÉRT?
Egész addigi életemben, nem voltak ehhez hasonló kérdéseim! Mindig hosszú, és mély kapcsolataim voltak… amiket így, vagy úgy, de jól bonyolítottam. Persze ehhez szükséges volt egy jó társ is.
Azokban a csodás években aztán, leckét kaptam az élettől, és láthattam az érem mindkét oldalát.
Rendkívül extrovertált, erős egyéniségnek születtem. Az egyik legelső indigó ember voltam Magyarországon, aki végig zongorázta élete nagy buktatóit, és közben nem felejtkezett el egy pillanatra sem arról, hogy honnan jött, hová tart és ki is Ő valójában!
Gyakran szembekerültem a világgal e miatt, és nagy szenvedéllyel pótoltam a hiányosságaimat!
- HATÉKONYAN SZERETEK ÉLNI! –sokszor mondtam ezeket, a szavakat.
Kisgyerekként is tudtam, hogy „mi” mások vagyunk… hogy más vagyok, mint a többi ember… de megmagyarázni, vagy alátámasztani az érzést bennem – nem tudtam!
„Az indigó gyerekek olyan energiákkal és küldetéstudattal születnek a Földre, hogy velük szemben kudarcot vall a régi tekintélyelvűségre épülő nevelés.” Ezt az idézetet olvastam egy újságban ahol egy hirdetést is találtam, és akkor elmentem életem első aurafotózására! Az ember, aki a fotót készítette, megkérdezte:
– Ön szerint milyen színeket fogunk látni a fotóján? – azonnal rávágtam: – Indigókéket!
Így volt! Tudtam! Simán képes lettem volna bárkivel fogadni arra, hogy:
ÉN, EGY INDIGÓ EMBER VAGYOK!
Ez egy áldás, és ugyanakkor egy átok is; mert mindig attól függ minden, hogy a család, a szülő, és a társadalom miképpen válaszol, vagy épp ismeri fel a gyerekében az indigósságát!
Egyre többen leszünk, és eljön majd az idő, amikor minden ember indigó lesz ezen a föld nevű bolygón!
……………………………..
ELVÁLT, EGYEDÜLÁLLÓ, (NÉGY KUTYÁVAL ALVÓ) KÜLÖNLEGES TESTMASSZŐR!
Mindig eljutottam addig a pontig, hogy amit igazán akartam, azt megkaptam az élettől! Persze rohadt sokat melóztam értük, és a végén annyira belefáradtam ezekbe az akarásokba, hogy alig volt bennük örömöm.
És most sem akarta az élet megadni nekem, azt, amit mindennél többre becsültem volna tőle.
- De most komolyan? Kinek, vagy minek a dolga ez egyáltalán?
Csak egy társra vágytam, akivel fekszem és kelek! Évek teltek ebben a nagy vágyvárásban, de az én emberem,csak nem akart belépni az ajtómon! A létező összes praktikát, varázslást, áldást, megerősítést megkértem onnan fentről, de le se szartak!
„Júlia már megint, a rossz kéréseivel”! - oda sem figyeltek rám az angyalok!
Most eszembe jutott, amikor még lány cicát tartottunk, és ment a vinnyogás éjjel – nappal! Odaálltam elé, és jó mélyen a szemébe néztem:- A lovagod nem fog téged megtalálni itt a nyolcadik emeleten SOHA! - akár a tükörbe is nézhettem volna közben…
„Semmi sem gyötör jobban, mint a meghiúsult remény.” – Quintillanus.
És igen, így álltam valahogy én is, azzal a csudára sok meghiúsult reménnyel!
Mert egy beteljesületlen vágynak tűnt, ahogy teltek az évek, és én egyre inkább azt éreztem, hogy kifutok az időből.
Csak pocsékolják egymás idejét! De durva! Ezek miért tesznek olyat, ami nem jó?- kérdeztem magamtól?
Bakker!Újra kéne, szülessek, hogy ilyeneket csináljak…dohogtam magamban.
(Tegnap délután láttam egy „emberpárt” – sétáltak az utcán – rohadtul semmi közük nem volt egymáshoz – totálisan „friss büdös szaga volt” annak az andalgásnak – nem is illettek össze, és egyáltalán olyan mű ismeretségnek tűnt az egész.
Aztán már nem akartam mást, csak kellemes együttléteket olyan emberekkel, akiket én választok magamnak.
(Soha nem lennék képes valakivel úgy együtt lenni, hogy közben, a testem – lelkem nem kívánja minden porcikáját - éppen ezért fontos lenne - még ebben az életemben megkapnom a „NAGY ŐT”!)
Ha nem olvassák el a könyvemet - akkor soha nem tudják meg, azok a férfiak, akikkel együtt voltam - hogy milyen kivételes megkülönböztetésben volt részük! Mert nekem ez f o n t o s!
KURVÁRANAGYONNAGYON FONTOS!
Érdekes tendenciát indítottam el, tőlem függetlenül – az olyan férfiak körében, akiknek még nem volt társuk az ismerkedésünkkor, de ahogy közeledtünk egymás felé, – eltűntek, és amikor újból felbukkantak, – arról beszéltek nagy boldogan, hogy végre megismertek „valakit”, és ma már nincsenek egyedül!
- Ez jó! Nagy öröm! De én, miért maradok ki ebből a szórásból?
Persze mindenre van magyarázat. Egyáltalán létezik olyan, amikor valaki kihagyja a kihagyhatatlant... És a picsába is, valaki szólna nekem, ugye, ha az az ember én lennék?
Mert nekem ez f o n t o s lehetne!
A NÉGYLEVELŰ LÓHERE CSAK EGY MUTÁNS?
Vártam a tavaszt, és jó volt látni a lóheréket, ahogy kidugták a fejüket a földből. Órákat töltöttem azzal, hogy találjak egy „négylevelű herét”, hátha szerencsét hoz majd nekem!
Talán éppen ezért - nagyon ritka, amikor találok egyet… és ahogy meglátom, egyből a vágyaim jutnak eszembe - ilyenkor elrebegem őket, és leszakítom a szerencsét, hozó négylevelűt!
Vagy inkább ott kéne hagyni? Nem is tudom – basszus – valaki, nem segítene ebben... is?
SZÍVEKET MELENGETŐ – BECÉZŐ SZAVAK!
„Júliám, itt a Kismadarad! Nagyon hiányzol, a hangod, a kezed, a lényed! Jó lenne találkozni újra Veled!Jelentkezem időpontért hamarosan. Jó egészséget addig is, és nagyon vigyázz magadra… NEKEM! Csók: „F” a Te Cucikád…”
Sok férfi szereti, ha becézgetik, és ha ilyen csudákat kapnak viszont, akkor nagyon gyorsan fel is használják azt, és a szavakat, amiket adunk… sorba kapjuk vissza!
Volt egy nagy szerelmem „Gy”, akivel 7 év, 7 hónap, és 7 napot töltöttünk együtt!
Ő sokat becézett engem, és ez volt a sok rossz mellett az egyik jó tulajdonsága, amit érdemes volt eltanulnom Tőle!
Tizennégy év után teljesen váratlanul bukkant fel újból az életemben, és küldött egy sms: „Te különleges Testmasszőr, aki Júliának hívatja magát. Ha nincs sok gyúrni valód, ma délután. mit szólnál egy találkozáshoz?”
„Örülök neki Te Kismadár!” – válaszoltam, az együtt töltött évekre emlékezve!
Lentebb írni fogok róla, de hogy mit és mennyit… még kitalálom!
Pupika, Csillagom, Virágbogár, Arany madaram, Kis virág, Cucika, Galambom, Angyalom, Kicsikém, Kedvesem, Édesem, Drágaság, stb.
Szívesen becéztem a vendégeimet imigyen, és soha nem mondták, hogy ne tegyem!
TI, HISZTEK A SZELLEMEKBEN?
(És azt tudjátok, hogy soha nem vagyunk egyedül?)
Hat éves voltam, amikor a szomszédasszony megtanított cigány kártyát vetni. Ez volt a belépőm a nagy megmagyarázhatatlan világba, amit szem nem lát, de a lelke érzi azt!
Alig ismertem a betűvetést, de a kártyákból jövő üzeneteket már világosan ki tudtam olvasni. Ez nyilván nem arról szólt, amit hallani akart a másik ember, hanem arról, hogy mi volt abban a pillanatban annak az embernek az életében.
A spiritualitás, és az ezoterika, nagy hatással volt az életemre mindig. Általuk sokkal nyitottabb lettem a megfoghatatlanra és a megmagyarázhatatlanra!
Már gyereknek is, „jó barátaim” voltak a szellemek. Emlékszem, ahogy Apám vitt a nyakában egy kiruccanásunk alkalmával. Már sötétedett az utcán, és ahogy felkapcsolták az utcai lámpákat… én csak ültem a nyakában és a szememet összehunyorítva azt figyeltem, hogyan cikáznak a városi fényben a szabad lelkek.
Néha oda köszöntem egyiknek, másiknak… - Sziasztok! - és a szüleim nem tudták elképzelni, hogy kinek integetek onnan fentről!
Azt hittem, hogy minden természetes, amit látok és érzek, egyet azonban sehogyan sem tudtam megérteni - miért nem volt meleg érzés a takaró alatt fekvő babámnak – aggódtam - hátha fázik szegényke, mert minden természetes volt nekem, csak ez nem!
Aztán jött ötven éves koromban a mindent eldöntő álom, és az érzés, amiről mindig azt mondtam: – Amit tudok a masszázsról, már a születésemnél is bennem volt!
Egy alkalommal masszíroztam egy vendégemet, és ahogy fölé hajoltam, furcsa érzésem támadt. Mintha valaki, a vállamon át, a nyakamnál lenézett volna rá. Szinte hallottam azt a valakit szuszogni, és azt is ahogy vette a levegőt a fülem mellett…
Már felöltözve beszélgettünk a konyhában, amikor megkérdeztem „G” -től: – Valami közeli rokonod, vagy hozzátartozód meghalt mostanában?
Nem tudta, hova tenni a kérdésemet, de a válaszából kiderült, hogy az egyik nagyra becsült és szeretett nagymamája „ment el” pár hete…
Nem ment el, még itt van! - válaszoltam neki, és láttam, menyire meghökkent ezen. Szegénykémet, még a hideg is kirázta erre a mondatomra.
(Régóta nem érzem már „Őket”, mintha elkerülnének mostanában… – Biztosan más felé van dolguk!)
A TELIHOLD HATÁSAI!
- Vajon milyen lehet szopni a mellbimbódat, és behatolni a lukadba? Ne haragudj, de nem akartam közönséges lenni - írta nekem „Att.”, az egyik kedvencem!
- Betudom ezt az óriási nekibuzdulást a teliholdnak, oké? Különben meg, tudod mit: mikor látlak?- kérdeztem.
- Tíz perc múlva ott vagyok, ha neked is jó! – meg kell hagyni, gyorsan tudott reagálni!
..............................
Egy a sok rejtély közül, amik akkor érik az ember lányát, amikor telihold van!
Megváltozik minden – az ősi törvények beindulnak – a férfiak ezen a napon vadásznak! Hajtja őket valami ösztönös vágy, ami felszínre akar törni belőlük! Nem tudnak, és nem is akarnak ellenállni ennek a vágynak! Izzik a telefon, annyi a hívás.
Akik ezeken, a napokon hívnak… mind dugni akarnak!
Sok ilyen napot végigzongoráztam a telefonom mellett. Persze, jobb volt ilyenkor óvatosnak lenni, mert a kisördög soha nem alszik!
Engedelmeskednek az ősök hívásának és előbújik belőlük az igazi férfi. De, ugyanúgy ahogy minden, ez is változik! Ahogy teltek az évek, hiába tudtam, hogy közeledik a TELIHOLD… a férfiak figyelmen kívül hagyták a testükben jelentkező késztetést!
Miért változott meg minden, és ki az, aki mozgatja a szálakat?
Ez is egy volt, az olyan érthetetlen változásokból, ami szemlátomást összezavarja a női nemet, hiszen nekünk, még mindig nagy szükségünk lenne a FÉRFIAKRA! Vagy ez is csak olyan, mint a róka a mesében? Hány bőrt lehet lehúzni valamiről?
