"MIÉRT NEM KÉRSZ SEGÍTSÉGET"?
Volt egyszer egy bokszoló vendégem, aki tíz éve bokszolt profi szinten, és abból őt éve a feleségével… J
Mert nehéz kérni, és nem mindenki alkalmas arra, hogy a saját problémája miatt máshol kuncsorogjon! Én is ilyen vagyok, és mindenki ilyen, aki azt képzeli magáról, hogy mindent képes uralni az életében, és talán, azon túl is!
Segítek, ahol tudok, és közben azon kesergek, hogy miért nem vagyok gazdag, aki sokat tudna adni, még ennél is többet, amire én képes vagyok! Befolyásos emberek az életemben csak akkor voltak jelen, amikor aktívan masszíroztam, de soha, azt a két férfit kivéve, akitől szívességet kértem - szóval, soha nem kértem senkitől semmit!
Miért nem segítenek az emberek önzetlenül azokon, akiknek elkelne a segítség?
Miért van ez a világ ilyen szarul összerakva?
.......................
A KEZEM - A KENYEREM!
A.J. Christian dinamikus meditációja arról volt híres, hogy az egy óra alatt kiüvöltöd, kisírod magad, és ami ezek után benned marad, a csend és a mérhetetlenül nagy nyugalom!
Egy ilyen kétnapos meditáció, első félórájában elrepedt két ujjam! Amikor „elindult” a kezem, már a levegőben tudtam, hogy nem kellene odacsapnom! De megtörtént, és a fejemben azzal a szörnyű hanggal, és a jajveszékeléssel a számban: "MOST VÉGE A MASSZÁZSNAK!" - úgy ordítottam, mint egy sakál!
Mindenki visított körülöttem, így egyáltalán nem lógtam ki a sorból. Fetrengve a földön, a kínok kínján mentem keresztül… „A büdös kurva életbe, nekem még semmim, nem volt eltörve”!
A szünetben odamentem Chrisshez és kértem nézze meg a kezemet: - Ezek az ujjak elrepedtek! - hogy honnan tudta mindezt, nem tudom. Az udvaron egy futball mérkőzés folyt, és az ottani doki is azt javasolta, hogy ezt tutira be kellene gipszeltetni.... de én a nagy fájdalom ellenére maradtam, és végig csináltam a napot. A kezem estére, triplájára dagadt, és úgy lüktetett, mint az állat! Keveset aludtam aznap éjszaka, és tudtam, hogy nem fogok az orvoshoz elmenni. Nem akartam hat-hetet gipszben tölteni ... így, maradt a fájdalom, és a könnyek!
A másnapi meditációk alatt - többször is, be akartam pisilni a fájdalomtól - közben meg azon járt az eszem, hogy miért kaptam én ezt? Meg akartam gyógyulni, és csak erre tudtam gondolni - a repedt ujjaim úgy recsegtek - ropogtak, mint egy kidőlt fa! Öt nap folyamatos fájdalom után elkezdtem masszírozni az ujjaimat, és ez, egy kis enyhülést hozott a kialvatlan éjszakák után!
A kilencedik napon elvállaltam az első munkámat!
A vendégem tudta, hogy miken megyek keresztül, de én arra kértem, feküdjön be a kezem alá! Csak egy talpmasszázs volt az egész, ahol csak az ujjaimat kellett használnom! Végig sírtam azt a harminc percet, de a következő napokra már jól reagált a kezem! Fokozatosan terhelve, ismét elkezdtem dolgozni, aztán öt és fél hét után, azt vettem észre, hogy nem fájnak az ujjaim!
Ez egy újabb próbatétel volt nekem, hogy bebizonyítsam magamnak, és a külvilágnak, hogy amit akarok, arra képes vagyok.
Mert a masszázs volt a kulcsszó, és mindeközben az a kép volt előttem ahogy Chriss megérinti a kezemet.......Talán az is lehet , hogy mi ketten együtt gyógyítottuk meg ilyen gyorsan?
Ha így volt, akkor most köszönöm meg Neked... Apa!
........................
Másnap aztán egy kudarcokkal teli nap következett, amikor mindenki átveri a másikat, mert az adott szó semmit jelent senkinek! Úgy sírtam, mint egy gyerek, akinek elvették a babáját!
- Miért csapják be az emberek egymást, mondjátok meg miért?
Ezerrel száguldozott velem a hullámvasút és egy nagyon érdekes időszak köszöntött rám!
ÜNNEPNAPOK!
Micsoda marhaság! Ilyen nincs! A hét év alatt gyorsan megtapasztaltam, hogy ami az egyik embernek „ünnep”, az a másiknak „halál”!
Karácsony, Szilveszter, húsvét, nyári szünet, tavaszi szünet, téli szünet… ezek mind - mind csak arra jók, hogy a férfiakat otthon tartsák! Ahogy elmúltak, ezek az ólomlábakon járó napok, úgy kapcsoltak ezerre a vendégeim is.
Folyton dolgoztam volna; és rossz volt bennem ez a nyugtalanság! Aztán az évek alatt a hiányérzet egy kissé lecsillapodott, és egyszerűen nem volt mit tenni, se vele, se ellene.
Aztán voltak napok, amikor nem akartam senkitől semmit, csak otthon lenni egyedül; de a következő napon úgy dolgoztam mint egy ördög! Az év vége közeledett és csak ezután jöttek az ünnepek!
- Utálom az ünnepeket, nem jók ezek a napok semmire! Az ember tesped, zabál, és gondolkodik!
2005. december. 31- n kaptam egy sms Édentől: - BUÉK! Dolgozol?
2006. Január második napján jól összebújtunk!
Mert én szeretem, ha így kezdődik egy év!
" HA ÉN A TE ÁLMOD VAGYOK, AKKOR TE AZ ENYÉM"?
Január negyedikén reggel kaptam egy sms, egy olyan vendégemtől, aki addig, egyetlen alkalommal látogatott meg!
"Júlia drága, békés újesztendőt kívánok neked! Tudod, nem jó a lelkem, és nem érzem jól magam a bőrömben. Varázsolj át engem! A héten, elmennék hozzád, de kérlek szépen, két órát törődj velem! Úgy érzem, ez lenne a gyógyszer nekem, mert vágyom a nálad töltött percekre, ha rá gondolok"!
Nehezen hittem el, hogy valaki ilyeneket képes leírni egyetlen nálam töltött óra után, de, hiába „ismerem” a férfiakat, még mindig tudnak nekem meglepetést okozni! És ő folytatta!
"Ha szeretném magam, rád bízni, hogy jobban legyek a bőrömben, akkor elvállalsz? Vagy ez már túlmegy a normál hatáskörön? Sajnos nem érzékelem, hogy meddig kérhetek tőled!”
Ez a férfi ettől a perctől kezdve, sokszor, és nagyon sokat érezhette azt a törődést, amit kért tőlem.
A VARÁSZLAT, AMIRŐL ÍRT, SZÁMTALANSZOR MEGTÖRTÉNT KÖZÖTTÜNK!
...... ..... ....... ........
VALAMI MÁS!
Még decemberben a nagy punnyadás idején felregisztráltam magamat egy társkereső oldalra!
Emlékszem milyen sok férfi háborodott fel attól, hogy az ötvenöt éves fejemmel, maximum 35 - 40 éves férfiakat kerestem társamul! Durva volt!
Engem ugyan nem zavart egy pillanatra sem, mert leszartam a sok kötözködős alakot, ugyanakkor sokat nevettem rajtuk! Pár hét elteltével meglepően sok férfi akart velem megismerkedni.
Nem akartam én senkit magamnak… csak a kíváncsiság hajtott, hogy kik, miért, hogyan „művelik ezt a sportágat”!
Nem vagyok szívbajos, ha az elképzeléseimet kell ecsetelnem, és most sem volt ez másképp. Simán bejelöltem azt a korosztályt a lehetséges választások közül, amit egy másik nő, aki nem én vagyok… meg sem próbált volna!
„Nekem egy fiatal férfi kell, aki erős, egyenes mint egy szálfa..... kapíse? Csak ilyen emberek jelentkezzenek"!
Kaptam is a visszajelzéseket, hogy „mi a túrót képzelek én”, de engem nem érdekeltek a hangemberek! Aztán mégis sokan jelentkeztek, és én „válogathattam” közülük, úgy, hogy igazából nem is akartam senkitől, semmit! Ők persze ezt nem tudták… nyomultak, mint a hullám a tengerparton… tisztára be voltak zsongva.
Egyszer hallottam az egyik férfi szájából: - Ez az a hely, ahol a pasik ingyen baszhatnak! –hm, ez érdekes volt nekem, és kíváncsivá tett, hogy ki lesz az a „nyerőember” aki majd megkaphat…
Játszadozni akartam, akkor is, amikor egy – két figurával találkozót beszéltem meg ott, ahol dolgoztam. Egyszerű... így volt nekem kényelmes… Mert, semmi más nem motivált, mint a női kíváncsiság! A férfiak persze azt hitték, hogy azért jöttek házhoz, mert megtörténik a „téma”, de be kellett látniuk, hogy ez, ebben az esetben nem így lesz!
Szegényeket, nem tudtam sajnálni!
„Meg kell tanulni a szabályokat, hogy aztán megszeghesd azokat...."
Igazsága volt ennek a mondatnak, és én nemcsak szerettem, hanem használtam is az életemben a tartalmát!
Pár hónap után meguntam az egészet, és amikor ki akartam magamat törölni az oldalról, kaptam egy apró fotót egy férfitól, akit nevezzünk Attilának. (Ő egy, 39 éves, szűz jegyben született férfi volt)
Ismerkedni akart, és felajánlott egy randevút…
„Ezer éve nem randevúztam” – gondoltam magamban, és sms – n megbeszéltünk egy találkozót. Amikor találkoztunk, olyan beteg voltam, mint az atom, de mellette elfelejtettem a fejfájást, a hasmenést!
Okos, szimpatikus ember volt, de kegyetlenül sokat beszélt…
Persze tetszett a lazasága, és az is, hogy olyan természetesnek vett mindent, amit a lakásban látott! Jól érezte magát nálam, de fáradt volt, amikor megérkezett: - Dolgoztam éjszaka! – mondta, és én sajnáltam, hogy a munkából egyből hozzám sietett.
- Megmasszírozom a talpadat, az majd felfrissít! – ajánlottam a „fegyveremet,” és ő boldogan mondott igent!
Ebből a dologból csak jól jöhettem ki, és neki is nagyon kellemes élmény volt!
- Kérlek, soha ne hagyd abba! – mondta, és olyan volt, mint egy nyafogó kisgyerek, aki mindent meg akart kapni azonnal.
.......................
Amikor búcsúzkodtunk, ígéretet tett egy randevúra: - Majd én, elviszlek egy szép helyre! – és becsukódott az ajtó mögötte. Aztán eltelt elég sok nap, amikor felhívott és megbeszéltük, hogy eljön másnap értem:- Megyünk az orrunk után! – mondta, és én örültem ennek a lehetőségnek.
Hiába vártam, nem jött! Csak később tudtam meg, hogy a birka, elment munka után az anyukájához - és ültében elaludt! Nem tudtam, hogy mit gondoljak erről a fordulatról, de soha többet nem adtam neki esélyt arra, hogy ő invitáljon engem bárhová!
Néhányszor eljött, és mi mindig aktívan töltöttük az időnket, de semmi komoly nem történt közöttünk.
Attila, mosolygós, kedves és nagyon szex centrikus férfi volt! Akkora potenciája volt, mint egy emeletes háznak! Voltak csókok, összebújások, és ellenállások bennem! Féltem a kudarctól, ő viszont (ellentétben velem) sok fájdalomnak tette ki magát minden alkalommal: - Hogy vagy Kedves? Köszönöm, hogy voltál nálam! – írtam neki egyszer, amikor elment tőlem.
- Enyhe heresajgás bejátszik! – írta, egy mosolygós jel kíséretében, - Amúgy meg csak annyit, hogy nagyon kívánlak! –ó, ó, de kedves!
Mindent, viccel ütött el, és ez a tulajdonsága szimpatikus volt nekem!
………………
Attilán kívül volt még egy másik férfi, aki, ugyan, úgy ahogy a masszázs területén is, csak verbális szinten volt jelen a napjaimban.
Sándor, egy-két évvel volt idősebb Attilánál, és sokkal rutinosabb volt, mint a pályatársa. Semmit nem sietett el, (egy „nagyfejű” embert fuvarozott át egés Európán, mint magánsofőr) éppen ezért, amíg nem nyílt lehetőség a találkozásra, addig csak az „etetésemmel” töltötte az idejét!
De most még Attila a téma! A szűz jegyű férfiak nagyon sok meglepetést képesek tartogatni másoknak!
Érdekessége abban volt, hogy nem én találtam rá, hanem ő keresett meg engem!
(Hihetetlenül régen történt velem ilyen, hogy valaki engem válasszon ki magának!)
- Hiányzol, és vágyom rád! Fel foglak falni! – írta Attila.-
- Hogy fogod csinálni? – kérdeztem, mosollyal az arcomon.
- Minden kis porcikád ízét alaposan kiélvezve, ráérősen, de célratörően...és hogy mi a cél? Hogy a gyönyörtől már csak pihegni legyen erőd! – belehúzott a fantáziálásba, az tuti.
- Választások előtt, vagy utána? –kérdeztem vissza, de tudtam, ahogy leírtam a kérdést, hogy költői lesz a válasza, ha egyáltalán kapok választ a kérdésemre.
2006. Április 9. – én a Szocialisták győztek a Fidesz előtt. A rákövetkezendő nap, fél tizenkettőkor összebújtunk Attilával, és meglepően finom volt.
Csak nagyon röviden írom le a találkozásunkat, ami, néhány kellemesen együtt töltött órácskáról szólt. Aztán egy alkalommal, hallhatta amint egy leendő vendégemmel, egyeztettem a telefonba!
Totálisan megdöbbent, (nem mintha, nem tudta volna, hogy egy masszőr vagyok) amikor a levezetés jött szóba! Nem tudta benyelni ezt a verziót: - Nekem most gondolkodnom kell ezen! - mondta és sértődötten elvonult!
Hónapok teltek el, és egy alkalommal küldött egy sms: „Júliám, szia, megemésztettem a dolgokat. Csókolózni és szerelmeskedni akarok veled. A.”
(Az sms rossz ütemben érkezett, és így a nemleges válaszom sem kedvezhetett neki)
- Sajnálom! Én még mindig masszőr vagyok, és ez sokáig így is fog maradni!- írtam neki!
Az egyik legrövidebb történet volt az életemben!
………………
A másnap reggelt egy óriási hányással és gyomorfájással indítottam. A fejem sajgott a sok gondolattól, és meg voltam róla győződve, hogy rosszul döntöttem, de már késő volt visszakozni!
Egyszer, kétszer még írt nekem, de már ezekből, a lehetőségekből nem lett soha többet találkozás…
………………………
SÁNDOR
Sándor sms – i nélkül kevesebb lettem volna azokban az időkben. Kilométeres irományai megnyugtattak, és reménnyel töltöttek, el, hogy egyszer valamikor, majd látjuk egymást!
Szerettem az írásait… és a hangját! Úgy használta ezt a két vele született adományt, mint egy csokor virágot, mert akinek átnyújtotta, attól mindenki jobban érezte magát!
Íme, az sms amit azon a has fájós napon kaptam tőle:”Bár nem fogod bevallani nekem, de erre majd emlékezz! Már a kapcsolatunk kezdetén megírtam,(csók a kívánatos szádra) hogy az én létem feszültséget kelt azokban, akikkel valamilyen formában, kapcsolatba kerül. Nem akarok nagyot mondani, de szerelmes leszel belém! Ez nem lesz játék, mert nem fogod tudni kontrollálni az érzéseidet, és míg nem tapasztalod meg, én innen úgy is hiába bizonygatom.
Gondolatban meg simizem most a beteg, feszült hasadat – ne sírj kedves, és ne szólj, ha a kezem véletlenül máshová is téved! Jó lenne, ha én lehetnék az egyik könnycsepped, mert én végiggördülnék a testeden!”
Hát valahogy így írt Sándor!
...............................
(A lányom elköltözött a barátjához!) Nem is tudom, milyen érzés volt ez nekem! Nem írtam semmit a füzetembe, de - ebből arra következtetek - hogy fájt nagyon!
Egy szülő soha nem hiszi, hogy eljön ez a pillanat az életében, és amikor mégis megtörténik, akkor sokáig nem is akarja elhinni! Valahogy így voltam vele én is!
........................................
"Ha visszaállíthatnám az igazi masszázs misztériumát, nagy valószínűséggel ilyen lenne! Budapesten a IX. kerületben, hétfőtől - hétfőig! Tel."
(Szerettem ezt a hirdetésemet, és sok vendéget köszönhetek neki!)
.................................
Szóval a párkereső oldal, ahol folyik a halászat és vannak akik, mint a cigányok a Duna keskeny szakaszán, kivetnek egy nagy hálót - aztán végig húzzák a part két oldalán - és aki éppen arra úszik, nagy eséllyel fenn is akad egy akkora tumultusban!
Mondtam a barátnőmnek, hogy ő is regisztráljon az oldalra, (közel egykorúak vagyunk) így aztán a férfiak, akiket kihalásztunk magunknak külön - külön, közel azonos típusba tartoztak. Erősen él bennem egy eset, amikor egy nekem tetsző arc, írt egy levelet és olyan jónak tűnt minden; egészen másnapig, amikor a barátnőmmel beszélgetve megemlítettem a nevét, mire ő: - Te, Júlia, ez az ember nekem is írt! - kiderült, hogy a forma, minden nőnek ugyan azt a levelet küldte el!
Csak a nevek változtak benne!
„Hogy mekkora állatok vannak a világon, és tudjátok mi volt a furcsa ebben; hogy alapból jó halászoknak bizonyulnak”!
