„JÚLIA, A NEVED OTT VAN A TALMUDBAN, A KORÁNBAN, A BIBLIÁBAN, ÉS AZ IS, HOGY TÖKÉLETESEN MASSZÍROZOL!” „István”
Hiszem, hogy mára már más vagyok, és változtam. Sokat foglalkoztat mostanában a szerelem, de már nem, úgy ahogyan régen. Az a „rózsaszín köd” már elszállt, ahogy az a Júlia sem igazán én vagyok, aki évekkel ezelőtt gondolkodott a szerelemről!
Páran körülöttem szerelembe estek, mint az ismerősöm is, akivel a minap találkoztam a metrón. Nagy boldogan mutogatta a lóheréit, amit a szerelem eljöveteleként aposztrofált! Boldogság bujkált a hangjában és már attól is jobban érezte magát, hogy a négylevelűeket birtokolhatja.
Sokat sétálok a kutyáimmal a környező parkokban, ahol rengeteg lóhere bújik meg a fűben.
A fejem magasságából csak elmosódva látom őket, de ahogy leguggolok, ott vannak előttem azok a vékony kis zöld növények. Szeretem őket és látom a különbséget közöttük: kicsi, nagy, mintás, egyszínű rövid, hosszú; mind – mind más – és mind majdnem háromlevelű.
De, az emberek a négylevelűt keresik!
Valami furcsa szerencsehit, ami a négyes számhoz köthető - ki tudja - vagy mindannyian a megszokottól eltérőt akarjuk látni benne?
Pedig az életben nincsen két teljesen egyforma, és mi mégis egy olyat keresünk, ami a normálistól eltér! Hát normális ez?
(Tegnap, 2009. 06. 09 én, elmentettem az írásomat és kikapcsoltam a gépet. Ma, amikor bekapcsoltam, a masina nem indul el! - Mi a szar? Mit csinál ez már megint, ki engedte neki? Bazdmegmártedög, nem tudom megérteni, érted? – ordítottam.)
Lehet, hogy az én gépem is eltér a normálistól?
Mert ezek a dolgok is olyan érthetetlenek számomra, mint az, hogy egy érme melyik oldalára esik! Nem bírtam tovább és megint dobtam egy YI- KINGET; no és mi jött ki, na, mi?
GYARAPODÁS: ami most indul, jó szelet kap, és messzire jutsz vele. Legyenek világos terveid és tudd, hogy jó úton jársz.
- Oké! Vágom, de miért szar már megint a gépem? Valaki tud erre nekem válaszolni?
Úgy döntöttem, hogy kézzel írom le a gondolataimat… a füzeteimből is kipótolom, és ha minden oké lesz, akkor majd folytatom.
TEGEZŐDÉS - MAGÁZÓDÁS!
Mi gyerekek a családban, magáztuk a szüleinket! A testvéreim természetesnek vették, de engem mindig nagyon zavart, aztán felnőttünk és az unokák már tegezték a nagyszülőket! Kicsit furcsán vette ki magát a szituáció, amikor összejött a nagycsalád és mindenki másképpen szólította a szüleimet a helységben.
Apám, egy nagyon kedves ember volt, de ha felidegesítette valami, akkor jobban járt mindenki, ha kellő távolságra menekült mellőle. Emlékszem egyszer: egy focimérkőzésen annyira felhúzta magát, hogy már nem bírtam hallgatni a szitkozódását és beszóltam neki: – Kivan már a tököm ettől a gusztustalan üvöltözéstől, miért nem fogod be a pofádat! – próbáltam túl ordítani! Akkor úgy megvert, hogy bepisiltem!
Évekkel később tudtam meg, hogy nem az bántotta, amit mondtam neki - sokkal inkább az, hogy letegeztem - Őt, az Apámat!
Ilyen előélettel és emlékekkel, nagyon nehéz volt ebben a szakmában a tegeződni. Határozottan zavar a mai napig is, ha valaki felhív és ismeretlenül letegez! Nyilván más a helyzet, ha egyszer is, de találkoztunk.
Mondhatjátok, hogy maradi vagyok, de hagyják már meg az urak nekünk szolgáltatóknak azt a kis illúziót,(mert mégiscsak gyenge nők vagyunk), hogy ismeretlenül ne tegezzen le senki ember fia, főleg akkor, ha Ő magát egy jóérzésű úriembernek hiszi!
A gyakorlat azonban soha, nem ilyen világos és nem is ilyen egyszerű! Valahol a mélyben az emberek fejében él egy kép a masszőrökről, hogy „Ők, olyan nők”, akiket tegezni kell? Nem is tudom.
Ha én férfi lennék, mindenkit magáznék! Hogy miért? Mert a tegeződést ki kell érdemelni. Nálam, ez egy olyan mély bizalom a másik ember felé, mintha ezer és egy éve ismerném!
Csörög a telefonom, és ha nem tudom, ki van a túlsó végén, egyszerűen, így kezdem: – Üdvözlöm, Júlia vagyok! Figyelek Önre!
Így kéne mindenkinek; vagy nem értünk egyet? Az illemkódex sem változik olyan gyorsan ebben a témában, amilyen gyorsan váltunk néha a magázódásból, tegeződésbe. Mert ez a szakma, így is turbóra van kapcsolva azzal a bizonyos levezetéssel, nem kéne mindjárt az első percben minden színes petárdát ellőni!
Mert minden nő szereti, ha tisztelik, és az embereknek jár ez a fajta bizalom, oda - vissza… Ne szúrják, el Uraim!
Azzal, hogy letegezik a Nőt, akitől sok szépet és jót várnak el - ki tudja, mi történik az elkövetkezendő egy, másfél órában - kellemetlen lenne, ha a csodás dolgok helyett egy illemóra kellős közepén találnák magukat. Ciki lenne, nemde bár?
Még a mai napig is vannak vendégeim, akiket magázok, független attól, hogy mennyire kerültünk egymáshoz emberileg közel. Ez a tiszteletadás ősi formája, és az is, ha eljut az ember egy tegeződő viszonyba valakivel. Éppen ezért visszaélni vele, nagy dőreség! Minden esetre, állítom, hogy magázódva elküldeni valakit a melegebb éghajlatra sokkal élvezetesebb… és nem is értem akkor, hogy mire fel ez a nagy tegeződés mindenhol!
..........................................
ERŐSZAK A SZEXUALITÁSBAN?
ERŐSZAK A SZEXUALITÁSBAN!
A férfiak többsége mindennél jobban sérelmezi a lelki erőszakot, amibe beletartozik a pszihés terror, a sürgetés, és a másik nem változtatási szándéka!Ehhez képest a szexuális erőszak eltörpül előttük? De most tényleg kézen fogva kell járnia a szexnek, az erőszakkal?
Azt mondják az okosok, hogy egy „normális” párkapcsolatban a fenti állítás megegyezés kérdése!
Hát én nem is tudom! Kissé ódzkodom - mert ha teszem fel, én vagyok az, aki megveszem magamnak a drága bugyikat és azt, minden hancúr alkalmával, letépi a barátom, a helyett, hogy kedvesen „leénekelné” a seggemről - nos, ilyenkor inkább azt mondom: – Félre hát az erőszakkal!
Nyilván akkor, ennek az ellenkezője is igaz!
Nézzük most a másik oldalról: Emlékszem egy esetre ugyan ezzel az emberemmel, amikor én „játszottam a domináns férfit” a kérésére, és egyszerűen letéptem róla a gatyáját. A pénisze arányosan ment össze az önbizalmával, és azzal a ténnyel, hogy ő magát fenyegetve érezte általam!
Ugye milyen érdekes dolog, amikor fordul a kocka?
…………….
Nagyon régen történt!
„Daninak” fogom nevezni a férfit, aki egy hétvégén felhívott. Nagy energiával vetette bele magát a beszélgetésbe és még aznap többször is beszélgettünk. A fickó csűrte csavarta a szavakat, egy kissé erőszakos szövege volt, de nem annyira, hogy sértő legyen számomra!
„Fiatal csikó, aki így éli ki a szexualitását!” – gondoltam magamban.
Aztán hétfő délelőtt ő volt az első vendégem! Azokban az időkben nagy volt bennem a káosz és egy veszteséget próbáltam kiheverni.
„Dani” pontosan érkezett. Nagydarab, kigyúrt fickó volt, akinek nagyon szép ruhái voltak. Hamarosan nekiláttam a masszázsnak és mire a végére értünk, „Dani” igencsak feltüzesedve, elkezdett fogdosni.
Úgy nyomult, mint egy gyorsvonat. Meg sem hallotta, amikor elhárítottam – óriásira tágult pupillákkal esett nekem! Menekülni próbáltam az ágyról, és akkor összegabalyodva együtt zuhantunk a földre. Nem tágított, erős volt és elszánt! A szőnyegen hadakoztunk, hangtalanul zihálva és közben egymásra sem néztünk!
A fejemet elkapta és beszorította az ablak alatti radiátor alá. Csapdába estem! Olyan szűk volt a hely, hogy nem tudtam felemelkedni, így, nem tudtam magamról lelökni a csúszós meztelen testét.
MEGERŐSZAKOLT!
Profi munkát végzett. Nem hatotta meg a könyörgésem, sem a sírásom - tette a dolgát - amiért jött! Aztán amikor megfürdött, fizetés nélkül távozott!
Mert ez itt a dzsungel, ahol minden ehető. Még én is!
(Egy hét múlva elmentem egy HÍV tesztre, ami negatív lett.)
……………………..
(MEGOSZTOM MAJD AZ EMBEREKET? ÉS AKKOR MI VAN?
„Mondd Júlia, felkészültél arra, hogy nem fog mindenkinek tetszeni, amit írsz?
Hogyan fogod megélni, túlélni a kritikát és a téged ért negatívumokat”?
Nem vagyunk egyformák, éppen ezért nem lehet mindenkire ráhúzni egy adott méretet. Van, akinek szűk lesz, és lesz olyan, akire nagyon bő.
A képmutatás egy Magyar betegség! Nem baj. A betegségből ki lehet gyógyulni kinek gyorsabban, megy, kinek lassabban – előbb vagy utóbb időben!)
……………………………..
Telt múlt az idő és „Dani” a feledés homályába veszett. Egy hétfői nap reggelén rejtett hívást kaptam - az ember, nem volt kíváncsi semmire - csak a címet kérte!
Az ajtóban „Dani” állt, akit azonnal megismertem, de ő sem titkolta, hogy tudja, ki vagyok. Nagy haragra gerjedtem és utasítottam, menjen el, de ő csak nevetett rajtam.
A telefonomat a kezembe vettem és, ekkor felcsattant a hangja, tudta, hogy valamire készülök és meg akart előzni benne. Csak álltunk egymással szemben és én kitártam a bejárati ajtót: - Menj el, kérlek szépen, vagy a rendőrséget fogom hívni!- mondtam nyugodt hangon!
A lépcsőházat végig üvöltve távozott. Halottam, ahogy rugdossa a falat lefelé menet a folyosón és úgy vágta be a kaput, hogy az majdnem kiszakadt a helyéből!
Remegve csuktam be az ajtót. Késő délutánig sírtam, amikor egy visszajáró vendégem hívott telefonon! Tudtam, ha most ezen a szituáción nem lépek túl, akkor soha! Elvállaltam a vendégemet, és ahogy lefeküdt az ágyra, és hozzá értem, azt mondta:- Júliám, mi a baj, mert olyan furcsának érezlek!
Örültem, hogy maradtam és képes voltam még aznap masszírozni, mert nagyon sokat segített, hogy átvészeljem ezt az incidenst!
……………………………….
(A héten három régi vendégem hívott és abban reménykedtek - hogy el tudnak valahová jönni – ahol még én masszírozok! Sajnos azok az idők már elmúltak; annak már vége!)
De egy kicsit térjünk még vissza arra a bizonyos erőszakra!
Volt részem bennem, egy korábbi kapcsolatomban. Egyáltalán nem örültem neki, hogy félelemben éltem egy hatalmaskodó barom mellett - akit minden bizonnyal én bátorítottam arra - hogy azt tegyen velem, amit akar!
Utáltam magamat és azt, akivé váltam mellette, de egy pillanatra sem sajnálom, hogy azokon a borzalmakon keresztül mentem mellette. Sokat tanultam belőle, és ezzel persze nem azt mondom, hogy minden nőnek meg kéne tapasztalni a szerelem negatív oldalát, de hogy építő a léleknek, az biztos!
.....................................
Csak azért írom le röviden a történetet, hogy minden nő okuljon belőle.
Óriási szerelem volt, sőt, a legnagyobb az életembe. Házasságban éltem, és a férjem nagyon sok időt töltött távol, amikor megismerkedtem egy fiatal férfival. Tizennégy év korkülönbség volt közöttünk, de mi ennek ellenére, nagyon gyorsan egymásba szerettünk.
„Gy” úgy szeretett, ahogy senki addig, és sok mindenen mentünk keresztül együtt.
Nehéz időszakok váltogatták egymást akkor, amikor a férjem a munkájából kifolyólag, nagy ritkán, itthon tartózkodott, ilyenkor csak ritkán tudtunk összebújni.
A kedvesemnek ez nehéz volt, mert Ő az a típus volt, aki mindent1000% akart, és folyamatosan.
Egyszer a férjem egy baráti társasággal találkozott, és az eredeti variáció szerint nem is szándékozott éjszakára hazajönni. Felhívtam „Gy”-t, hogy legyünk együtt egy kicsit - de csak feküdtünk, talpig ruhában az ágyamon - amikor hallom, hogy valaki matat a bejárati ajtónál.
- Jesszusom, most mi lesz! Hazajött a férjem!- ugrottunk ki az ágyból.
Az előszobában, két kisszoba van egymás mellett, és én beállítottam „Gy”- t az alvó gyerekek szobájába, a nyitott ajtó mögé.
Szerencsénk volt, mert a férjem, kissé elhajlott állapotában nem vett észre semmit, és viszonylag rövid idő alatt el is aludt!
Hihetetlen, és talán senki nem fogja nekem elhinni; de én is elszenderültem mellette az ágyon!
Valamikor két órával később magamhoz tértem, és ahogy besiettem a másik szobába, „Gy” még mindig úgy állt ott az ajtó mögött, ahogy odaállítottam! Ő volt a rendíthetetlen ólomkatonám.
Megúsztuk a konfrontálódást aznap éjszaka, de nem volt ez mindig így!
„Gy” természeténél fogva, igen húzós jellem és erős akaratú egyéniség volt! Az évek úgy teltek el mellette, mint a villám, és ahogy az lenni szokott, elkezdett a szerelem tüze halványodni.
Életem első hármas szexe vele együtt zajlott, egy másik hölgy társaságában, akinek nem volt ellenére a plusz fő.
Mégis, azt ajánlom Mindenkinek...
SENKI NE PRÓBÁLJA KI EZT, EGY OLYAN EMBERREL AZ OLDALÁN, AKIBE MÉG SZERELMES, MERT NAGYON FÁJDALMAS LÁTNI, MIT TESZ SZERELMÜNK EGY MÁSIK NŐVEL AZ ÁGYBAN!
Az amúgy is döcögős kapcsolatunk egyre romlott és „Gy” növekvő türelmetlenségét erőszakkal fűszerezte.
Emlékszem, egyszer azon vesztünk össze, hogy kell a palacsinta tésztába só, vagy sem?
Addig ordítoztunk és anyáztunk a konyhában, amíg el nem csattant az első pofon - amit nagyon sok újabb pofon követett - már fojtogatott a fürdőszobában, amikor a gyerekeim szétválasztottak bennünket.
De nem csak Ő volt az, akitől féltem - hanem saját magamtól is.
Voltak napok, amikor otthonról, már idegesen jött el, és nálam vezette le a feszültségét. Ilyenkor belekötött az élő fába is, és én voltam neki erre a megfelelő céltábla. Ahogy éreztem a feltörő vulkánt, arra gondoltam, hogy „ezt most mindenféleképpen meg kell állítanom”, és egy ilyen alkalommal egy jól irányzott döféssel hasba szúrtam a konyhakéssel!
- Te megszúrtál! – vinnyogta elcsukló hangon, és ahogy lenézett a pólójára láthatta, hogy vérzik a hasa. Jó nagy súlyfeleslege volt, így nem lett semmi baja azon kívül, hogy egy kis zsírt lecsapoltam belőle!
Az együtt töltött évek alatt, láttam kötözködni mindenhol, úgyhogy megváltás volt, amikor a szüleitől kapott egy autót és később egy lakást is! De hiába volt mindez a luxus, tudott szituációkat teremteni így is! Sokszor ugrott ki az autóból csak azért, hogy a kiválasztott áldozatát lefejelhesse! Ilyenkor otthagytam, és nagy kerülőkel mentem haza - látni se akartam ezt az állatot! Nagyon féltem tőle, de végre, a hetedik év végén eljutottam odáig, hogy megvédjem magamat!
Egy újabb vita, aminek a szokásos pofozkodás lett a vége, de most másképpen fejeződött be minden!
Volt egy nagy kulcscsomója, amit mindig magánál hordott. Vesztére a konyhaasztalon felejtette, amikor elkezdődött a huzavona, és én egy pillanattal korábban kaptam fel az asztalról, és sújtottam le a fejére! Elfehéredve állt előttem, és láttam, ahogy a hosszú hajából lassan csurogni kezdett a sötét vére! Egy nagy rés tátongott e feje búbjára.
Az ilyen és ehhez hasonló szitukat aztán, mindig fergeteges szexszel koronáztunk meg.
Szeretve féltem tőle, és ez megnehezítette a vele való életemet! Egy napon eljutottam odáig, hogy vagy én, vagy ő, de valaki meg fog halni, ha ez így folytatódik. A nagy taxis sztrájk aztán betette a kiskaput nálunk, amit én aztán évekig próbáltam feldolgozni!
Napokig nem jelentkezett és én aggódva gyalog elindultam a lakásához. Nagy szerencsémre, bejutottam a házba – tudtam, még alszik - mert mindig éjszaka dolgozott. Csengettem az ajtajánál és Ő köntösben nyitott ajtót, meglepődött, amikor meglátott!
- Be se hívsz? – kérdeztem tőle és egy lépést tettem előre! – Nem vagyok egyedül! – mondta, de már nem volt ideje, hogy rám csukja az ajtaját, mert én félrelökve beléptem rajta!
A szobában egy fiatal szőke lány aludt az ágyon! Megragadtam haját és felemeltem a fejét, hogy lássam az arcát - nem akartam bántani - amikor „Gy” megszólalt a hátam mögött!
- Mondtam már, hogy nem szeretlek és vége mindennek! – üvöltötte a nyakamba! „Miről beszél ez a marha?”- hasított belém…
Olyan mélységes mély bánat volt bennem, hogy azt hittem meghalok! Megragadtam valamit, amivel ripityára törtem mindent, aztán egy pillanattal később ájulva terültem el a földön! „Gy” leütött!
Nem tudom, meddig fekhettem ott és azt sem, hogy hogyan tértem magamhoz, a betört orromból ömlött a vérem! Fuldokolva ültem fel, és köptem egy nagyot:- Ezt fogja veled is csinálni! – mondtam a nőnek, aki reszketve sírt az ágyon, és kitámolyogtam a lakásból.
A megbénult városon keresztül az első utam a nővéremékhez vezetett. Adtak tiszta ruhát és elhangzott egy pár „énmegmondtamnekedtemarhaállat”, aztán megmosakodtam, hogy a gyerekeim ne ijedjenek halálra a látványomtól!
Hazaérve, azonnal kicseréltem a zárat - „Gy” onnantól, napokig ücsörgött az ajtóm előtt!
Amikor elmúltak az arcomról a zöld foltok és kimerészkedtem az utcára, nagyon sokáig egy konyhakéssel a táskámba jártam dolgozni! Készen álltam használni, ha az utamat akarta keresztezni!
Később az a szőke nő a felesége lett és csak remélhettem, hogy „Gy” egy életre megtanult mindent abból, ami kettők között történt!
Tizennégy év után találkoztunk először, de már úgy, mint régi jó ismerősök!
Ez az időszak és a történtek beleégtek a lelkem legmélyebb zugába. Soha többet nem hagytam magamat terrorizálni senki ember fiától. Ha volt is kísérlet arra, hogy valaki megpróbálkozzon erőszakosan fellépni ellenem - azt én, abban a pillanatban, csírájában fojtottam el.
De ahogy mondani szokás, a masszőri szakma igen veszélyes üzem!
Nincsen ezzel semmi baj, mert így tanul az ember!
HA NEM TUDSZ HAZUDNI, AZT SEM TUDOD, MIKOR HAZUDNAK NEKED!
A varázsló felemeli a kezeit az ég felé, megmozgatja az ujjait, és azt mondja:- Idefigyeljetek gyökerek, most indul a mandula!
No, most aztán feladta a leckét a figura. Igaz, vagy nem igaz, hazudott vagy nem? Én minden esetre egyetlen mandulával sem találkoztam! Viszont a meteorológia egyáltalán nem hazudott… ők előre látták, amit én nem!
(Tegnap, 2009. 06. 19. pénteken, kánikulai meleg volt… valamikor, késő délután, tíz perc különbséggel felhívott két régi visszajáró vendégem. Megbeszéltem velük, hogy az egyiket másnap délelőtt, a másikat délután fogom megmasszírozni. Örültünk mindannyian, és vártam a szombat délelőttöt. Aznap éjszaka elromlott az idő, durván leesett a hőmérséklet… és másnap a vendégeim sem hívtak!)
URAIM, ha a hidegnek köszönhető a rövidtávú memóriavesztésük, akkor imádkozom, hogy mindig süssön a napocska!
…………………………….
2003. 09 30. Kedd. Ezen a napon lépett be először az ajtómon az a huszonhárom éves FÉRFI, akit mostantól Rúbennek fogok nevezni.
Egy rendhagyó oldalon hirdettem akkortájt és kíváncsi voltam, milyen férfiak jöhetnek egy olyan helyről, ahol a profil nem feltétlen a masszázsban csúcsosodott ki!
Hogy Rúben, hogyan keveredett arra az oldalra, és miért engem választott, ez már örök titok marad! A lényeg, hogy hat kerek esztendőn keresztül élvezhette azt, amit nagyon jó masszázsnak nevezne, minden jóakaróm!
A teste szerette a kezeimet, és azt a masszázst, amit csak neki adhattam. Már a második alkalommal - együtt voltunk - egy fatális tévedés miatt! (Megjegyzem, soha ne legyen ennél kellemesebb tévedés az életemben!)
Akkor ott, a gyúrás alatt egy olyan felfokozott állapotba „hajszolta” magát Rúben, hogy hason fekve eldurrant! Mélységesen szégyellte, és nem szólt semmit nekem arról a kis malőrről, akkor, sem amikor már kb. fél órája próbáltam segíteni azon - hogy a korábban megtörtént „dologra” rávegyem a fütyijét! Kínomban arra gondoltam, „ha bennem lesz – talán menni fog neki a mutatvány”! Így is lett, de csak évekkel később tudtam meg az igazi „kudarc” okát!
Úgy titkolta Rúben ezt a kis közjátékot, mint egy szűzlány, a szüzessége elvesztését!
Amikor elment, a füzetembe egy óriási mosolygós napocskát rajzoltam a neve mellé.
ÖNKIELÉGÍTÉS!
Nem akarok nagy marhaságot írni, éppen ezért csak egy körülbelüli idő az, amitől eredeztethetem, mikor is volt az első alkalom az életemben, amikor magamhoz nyúltam.
Hihetetlennek tűnik számomra, de ez a fajta „segítség” soha nem mozgatta meg addig a fantáziámat! Harmincnyolc és negyven év között lehettem, amikor az egyik munkahelyem illemhelyiségében kipróbáltam milyen is az önkielégítés.
Az akkori barátommal, Montival igen aktív volt a nemi életünk, de én vágytam egy kevésbé „strapás” megoldásra is.
Sok szexfilmet néztünk együtt, és én ott láttam először, hogyan maszturbál egy nő!
Érdekes és tanúságos volt, mert a kisfilm története azt sugallta, hogy maszturbálni jó! A hölgy a sztoriban több férfival volt együtt… de olyan kielégült arca egyszer sem volt - mint akkor - amikor egyedül magának csinálta!
(Az évek során, páran a pornó szakmából nők és férfiak vegyesen a vendégeim voltak! Közvetve tudtam, hogyan mennek a dolgok egy forgatás alatt, és azt is, hogy sokan, csak a pénzért és nem az élvezetért csinálják.)
Én, akkor ott a WC n- először éreztem, hogy milyen egyszerűen és simán jutok el az élvezetek csúcsára; rövid idő alatt egy szál magamban!
Egy nő, mint én, ezekben, a szituációkban másképpen működik, mint egy férfi! Kezdetben, kellett egy kis rásegítés, ami, egy idő után már teljesen a funkcióját vesztette… és mindig akkor csináltam, amikor éreztem, hogy emelkedik bennem a vágy, vagy ellenkezőleg - nagyon ideges voltam.
Mert minden nő megnyugszik attól a finom balzsamtól, ami belövell az izgalom tetőfokán a hüvelybe és egy földöntúli nyugalmat, hoz az érzés, ami semmihez sem hasonlítható!
Ezt, is mint minden mást az életben, mindenki másképp csinálja.
Egy nő a nőnek sokkal jobban tudja, hogyan kell, és mi az, ami kellemes ott lent Nekünk! Kipróbáltam, mert érezni akartam a különbséget… és ezt a különbséget nem csak zongorázni lehet, hanem érezni is!
Sok férfi egy életen át, „vakon” keresgél ott alul, hogy mi is az, ami a nőt boldoggá teszi!
Pedig ha tudnák, hogy mennyire egyszerű… akkor talán nem paráznák túl a dolgot olyan sokan. Mert a kor előre haladtával nagyon sok nő megtalálja a testén azokat a pontokat, ahol könnyedén a csúcsra, juttathatja önmagát! Nem kell hozzá férfi, és mégis ott a várva várt nyugalom, és a kielégülés!
…............................
