Az addigi életem tele volt súlyos, és nagy csalódásokkal.
Sokszor estem bele ugyanabba a hibába, de az élet mindig türelmesen kivárta, hogy felébredjek, és rácsodálkozzak
az igazságaimra.
Hangsúlyozom! Nem ment mindig minden elsőre - mert nem siettem azokkal a felismerésekkel -
és csak a saját magam szabta megtapasztalásaimat tartottam fontosnak. Ma már látom, és tudom nagyon sokszor,
hogy mit miért teszek, aztán ha valami bánt, akkor lassítok… megpróbálok tőle eltávolodni és kellő távolságról szemlélni azt!
Mindig, hangsúlyozom – mindig meglátom, ami segít!
„SOHA, ÉRTED, SOHA NEM SZÁMÍT A MÁSIK! CSAK TE! MERT MONDD MEG NEKEM, DE ŐSZINTÉN, KI A TÖKÖM SEGÍT MAJD RAJTAD, HA NEM TE”?
És ha eljutsz idáig, akkor tudsz adni a másiknak, mert képes leszel az őszinteségre és megérted azt, hogy ki miért, és mit tesz az életével! És itt csak azt tudom leírni,amit érzek, és aki vagyok! Mást nem!
Másnap két apró hólyag a talpamon emlékeztetett arra, hogy merre is jártam. Zsúfolt volt a napom, de este újból együtt lehettem a focistámmal! Az első alkalom volt, hogy egyáltalán nem szerepelt, önmagát adva - nyugodt volt és kezdeményező! Azt éreztem, itt az alkalom, hogy együtt legyünk, mert… eszeveszettül vágytam rá, hogy mellette alhassak el, de Ő azt felelte: - Talán egyszer, szerét ejtjük annak is!
Meg voltam őrülve érte, de csak azért, mert nem kaphattam meg!
…....................................
Abban az időben járt hozzám, két férfi, akik rokonok voltak. Szerettem a kedvességüket, és olyan érzés volt közöttük lennem, mintha versengtek volna értem! Ebből a versengésből, természetesen én voltam, aki a legtöbbet; kapta, mert nagyon jó volt mindkettőjükkel együtt lenni!
Ezek a ritka alkalmak segítettek nekem elfelejteni, hogy mit, NEM kaphatok meg a focistámtól.
MINDENKI, MÁS!
A születésnaposok, akik valami másra vágyva, mint egy megszokott köszöntő, néha eljöttek hozzám, és megajándékozták a testüket azzal, amit csak én tudtam adni nekik!
Mert az én kezem volt nekik a szülinapi meglepi, és ez megtiszteltetés volt számomra!
Amíg egy nő erre teljesen képtelen, addig a férfiak megkeresik maguknak a lehetőséget, ami a vágyaikat legjobban kifejezi; elmennek, és fizetnek érte szemrebbenés nélkül.
Sokszor kesergünk mi nők - de mégis - milyen jó hogy köztünk, és a férfiak között ekkora a különbség. Tiszta haszon, főleg akkor, ha én vagyok – e vágy tárgya!
NAPPALOSOK, ÉJSZAKÁSOK!
Széles volt a skála a sok típus között. Voltak, akik tartották a három lépés távolságot,(és mégis ők voltak a legtöbben) aztán, akik kőkeményen bepróbálkoztak, de közben arról beszéltek a szájukkal, hogy mennyire utálják a bérnőket, és voltak a mindenért hálásak, aztán az erőszakoskodók, és azok, akik rendszert csináltak, abból, hogy alkudozzanak, akár két forintért is!
Mindeközben rendíthetetlenül csöngött a telefonom éjszaka is, akikkel órákat csacsogtam, alvás helyett.
Most, eszembe jutott egy alkalom - amikor a visszajáró vendégem, aki egy nagy behajtó cég fejeseként kereste a kockázatos betevőjét – kerestetett! A csapata egy - egy sikeres behajtás után megünnepelte pár pohárkával a sikert - és akkor, amikor már minden rendes ember alszik - felhívatott az egyik csicskásával, hogy menjek el hozzá masszírozni!
– Hölgyem, fontos lenne, hogy enyhítsen a fájdalmán - megsérült és nagy fájdalmai vannak - majdnem levágta valaki az ujját”! – mondta az embere.
Nem repdestem az örömtől, éppen ezért, két kérésem is volt, mielőtt elindultam: fizesse ki a taxiszámlámat, és mire oda megyek, a „kollégái” tűnjenek el.
Egy órával később a háza előtt ücsörögve fogadott, fájdalmas képpel a sokadik sörét szopogatva!
Zsigerből nagy gáz egy olyan embert masszírozni, aki részeg, de tudtam, hogy gyorsan el fog aludni, és nem lesz vele semmi baj… lelkiismeretes két óra masszázs után, annyi pénzzel távoztam hajnalban, amennyit megérdemeltem.
AJÁNDÉKOZNI JÓ!
Az időközökben felbukkanó focistám, kitartóan csengetett, amíg utol nem ért!
Hogy mi volt, ami mozgatta? Örök titok marad előttem. Megfejthetetlen ember volt számomra, aki alig mutatott ki érzelmeket felém, és ha mégis, akkor, azt simán letagadta!
Mindketten, sérültek voltunk a magunk módján! Nem voltam fiatal, és mégis tanulnom kellett az elfogadás összes formáját mellette!
Rosszul vagyok összerakva, mert ha kaptam valamit valakitől, nem tudtam, mit is jelent, és abban a pillanatban viszonozni akartam. Mindig a sokszorosát adva vissza annak, amit kaptam, csak azért, hogy az egyensúly bennem megmaradjon!
Buta módon,arra készültem, hogy ajándékokat adjak neki. Úgy éreztem, minden kedvességét viszonoznom kell! A megbeszélt péntek estén fáradtan érkezett, mégis kiváló hangulatban indult a masszázs! Úgy terült el az ágyon, mint egy hulla, de, egy óra után, megszületett a nekem tetsző erős férfi!
Meztelenre vetkőzve, hosszasan csókolózva enyelegtünk… és megtörtént, amire hónapok óta vártam!
De, túl korai volt az örömöm, mert a behatolás után, azonnal kihúzta a péniszét és egy pillanattal később, átment egy butuska viccelődő figurába… Mind ketten nagy gátakat feszegetettünk éppen, és ő vicceskedett - azt se tudtam sírjak - e, vagy nevessek!
Kicsit később egy újabb behatolás, de nagyon gyorsan leállította magát, és engem is, mert félt valamitől, amiről soha nem akart beszélni… Aztán készségesen segített a kezével, élvezve, hogy ki tud így is elégíteni.
Amikor lecsillapodtunk, oda adtam neki az ajándékokat, de ő csak nézett azzal a nagy barna szemeivel, és egy pillanatra rá, mindent visszaadott. Begurultam, és azt mondtam neki:
– Ha nem fogadod el, amit vettem neked, akkor nem jöhetsz ide többet! – teljesen érthetetlen volt számomra, hogy miért nehéz valamit elfogadni, amit akkora szeretettel adnak a másiknak! Akkor, abban a pillanatban, ijedtnek tűnt!
A szép estének egy pillanat alatt vége lett, aztán a villamosmegállóban álldogálva, próbált valamit arról magyarázni, hogy, ne tegyem ezt – de én, hajthatatlan maradtam!
Mélyen belül tudtam, hogy nagy hibát követek el, mert az egós női játszmák, amikkel tönkre tesszük a jó dolgokat ott van bennünk! Szét rombolunk mindent csak azért, mert valami nem úgy történik, ahogy azt a csökött női agyunk kigondolja? Teljesen begörcsöltem a sok gondolattól!
Egyetlen megoldásként azt láttam, ha kikapcsolom a pörgést a fejemben, és ezt csak úgy érhettem el, ha szex volt az életemben!
Akkor már leszartam a szerelmet, és csak jól akartam érezni magamat.
ZÉRÓ GÖRCS, ZÉRÓ PARA, ZÉRÓ ELVÁRÁS!
Ugyan úgy viselkedtem a férfiakkal - ahogy a focistám velem - jól felhúztam őket, és aztán semmit nem kaptak tőlem.
Pedig ők mindent megadtak volna azért, hogy együtt lehessenek velem. Kérleltek, de én csak ráztam a fejemet, és nevettem rajtuk!
„Szex, és az érzékiség, nem szenvedés! Akkor én miért szenvedek?”- kérdeztem magamtól. Mégis folytattam, mert nem tudtam leállni!
Attól a pillanattól kezdve, amikor Ő megjelent, a határozott Júlia eltűnt!
Az ajándékozás után, csak egyszer beszélgettünk arról az estéről, amikor megkérdezte: – Szerelmes vagy belém? - sírva fakadtam, és akkor annyira jól esett a vigasztalása.
(OLYAN EZ, MINT EGY JÓL IRÁNYZOTT LÖVÉS SZÍVBE!… A BECSAPÓDÁS UTÁN JÓVAL DÖBBENSZ RÁ, HOGY VALAMI VISSZAFORDÍTHATATLAN TÖRTÉNT VELED!)
Elmondta, miért nem fogad el semmit, és beszélt arról is, hogy ne mondjak semmire nemet, ha nem gondolom véresen komolyan. Látszólag mindent megértettem, összebújtunk, de mégis nagyon távolinak tűnt! Ez volt a tizenharmadik találkozásunk. Nem túlzottan szerencsés szám ahhoz, hogy valami sikeresen folytatódjon… a szavai hideg zuhanyként értek… mégis, ahogy ránéztem, elhittem azt, amit mond nekem.
Az, hogy ki miért keveredik közelebbi viszonyba valakivel, lehet tudatos választás és lehet a pillanat műve is!
Egy alkalom baleset, a második véletlen, a harmadik az már valami!
A szolgáltató iparnak ez a válfaja, szinte felkínálja a lehetőségek egész sorát, egy extrém párkapcsolat kialakítására.
És hol is lehetne jó kapásokban részed? Bizonyára ott, ahol sok a „hal”.
Ha olvassák a férfiak ezt a könyvet, tudni fogják, miről „beszélek”! Egyszerűen, minden férfi tisztában van azzal, hogy a pecázás közben, az ő horgára is felakad egy- két neki tetsző halacska; amit nem akar majd visszadobni a tóba!
A kérdés csak az, mit kezd majd vele…
............................
(Tegnap kint jártam a PECSÁBA… és ahogy ott nézelődünk a barátnőmmel… érzem, hogy valaki figyel - hátranéztem és ott állt előttem „János”! Csak nézett rám, és ő nem szólt semmit!)
Még a pályafutásom elején történt, hogy egy férfi hívott fel valamikor az éjszaka közepén.
Kedves volt, és szomorú… sokat és nagyon sokáig beszélgettünk és amikor letette a telefont úgy búcsúzott el, –„János” voltam, és még találkozunk! – de én nem hittem neki.
Másnap az első vendégem Ő volt. Az érzés, amit a közelében megéltem félreérthetetlen volt. Régi ismerősömnek tűnt, ez a kellemes, nyugodt hangú férfi… akinek finom illattal volt tele a teste!
Amikor legközelebb eljött, kicsit közelebbről is „szemügyre” vettem, és azt kell, mondjam, olyan érzésem volt mellette mintha megtalálta volna a testem; azt a „fedőt”, ami az én „lábasomra” illik.
Abban a pár órában alig bírtuk abbahagyni az ölelkezést, és amikor mennie kellett, mindig elölről akartuk kezdeni, ami olyan jó volt kettőnknek.
Három és fél év telt el aztán, hogy újra eljött hozzám, és én nem ismertem meg azonnal!
Sokat változott, és már nem volt ott az a régi finom illat… valahogy, elmúlt a varázs. Elmondta, hogy nagyon közel érezte magát hozzám… de mégis másfelé vitte az útja… amikor elment, sajnáltam.
(Tegnap ott a bolhapiacon azt éreztem, tudnia kéne… „Szeretném, ha felhívnál egyszer, hogy jól átbeszéljük a semmit, csak azért, hogy érezhessem még egyszer azt a finom, nekem tetsző illatodat”!)
És, hogy mit mutat a gyakorlat?
Egy éjszakai beszélgetés során mondta egy férfi nekem - „Előre gyártott panelekből építkezünk egész életünkben!” - és éppen ezért, az is igazság, hogy a férfiak majdnem 100% az otthonát választja mindig!
Drága kolleginák, akik még ma is dolgoztok, és szerettek; tudnotok kell, hogy nincsenek csodák!
A vadászó férfinép és a vad között ősidők óta ugyan az a felállás! Ők addig hajtják a vadat, amíg lenem terítik. Nincsen különbség, ha a hajsza közben megállsz, és úgy döntesz, hogy nem szaladsz tovább… Ő csak beüti a fémjelet, és tovább áll.
…………………………………………….
És a veszélyekről még nem is írtam, mert történt valami elképesztő velem, amit csak utólag fogtam fel…
Szombat délután volt… amikor egy zaklatott hangú férfi hívott telefonon.
Átutazóban volt Pesten, és nagyon kellett neki egy lazító masszázs! Mire a házhoz értem, már ott várt a kapuban.
A fickó harmincas, arányos testalkatu ember volt, egy nagy fekete szemüveg mögé bújva!
Amikor egyedül dolgoztam a lakásban, mindig be volt csukva a kolléganőm szobájának ajtaja… most is így volt!
Az emberem, a ruháit vállfára rakta, és felakasztotta, a szekrény ajtajára. Közben én kimostam a kádat és a szobába visszaérve észrevettem, hogy nincsen az ágyon lepedő. Fogasostól levettem a ruháit az ajtóról, hogy kivegyek egyet a szekrényből, amikor valami nehéz tompa tárgy kiesett a nadrágja zsebéből… PISZTOLY volt!
Egy igazi pisztoly! Megijedtem, de nem volt idő gondolkodni, mert a figura végzett a fürdéssel.
Az – az egy óra masszázs örökkévalóságnak tűnt. Persze semmi gond nem volt a végéig… az ember megfürdött, és akkor észrevette a becsukott ajtót az előtérben… Ordítva rohant a szobába, hogy mondjam meg, kit dugdosok a másik helységben! – Verőlegényeket rejtegetsz? - lökött félre, és kikapta a zsebéből a pisztolyát!
A tarkóm körül hadonászott a vassal és maga előtt tolva betuszkolt a másik szobába! Olyan volt, mint egy akciófilmben, amikor remegő kezekkel nyitottam ki a szekrényt, benéztünk együtt az ajtók mögé; közben azt kiabálta, hogy ha átverem, akkor használni fogja a fegyverét!
Persze nem talált senkit. Nem is értem miből gondolta, hogy bárki lehet rajtunk kívül lakásban, érkezésnél az orra előtt nyitottam ki az ajtót!
- Óriási vagy! - mondtam, és meglepődtem, hogy mennyire nyugodt volt a hangom! (De csak a hangom!)
A paranoia az, paranoia!
Egy ilyen feszült elme, hogyan képes a hétköznapjait élni? Szegényt, csak sajnálni tudtam.
30 PERC - MIRE ELÉG?
Nálam nem voltak félórás vendégek!
Fél óra alatt nem lehet kikapcsolni, és aki az ellenkezőjét állítja, az nem tudja, hogy mit beszél!
Csöngött a telefonom, felvettem és a túlsó végén egy sietős hang! Az ilyen embereknek mindig azt mondtam:
– Aki siet, az nem jut el hozzám! Máshová kell mennie…
Elvi kérdést csináltam abból, hogy akik hozzám jöttek, ne rohanjanak. Szeressék magukat annyira, hogy időt adjanak - és nem csak a testüknek - hanem a szellemüknek is.
A sietős hang, egyre darálta a szövegét:- Milyen a masszázs, beszélne róla, és mi van benne, és mi lehet még, és miben végzi?- közben, ahogy ezt nyomta alig vett levegőt… és én, az évek alatt megtanultam visszakérdezni!
- Milyen legyen, és mi legyen még benne, és miben végezzem?- ettől aztán az emberek zavarba jönnek, pedig tudják, hogy butaságokat kérdeznek, akkor meg minek csinálják?
Az Istenit neki, miért nem azt kérdezik, tudok e, vagy akarok e, masszírozni; macerás vagyok?
Minden, amit tudok a masszázsról, már a születésemnél bennem volt! Ahogy az életem alakult, úgy hozta fel belőlem ezt a rejtett kincset valami megmagyarázhatatlan csoda. Ötven év kellett hozzá, és egy jós értékű álom, hogy ez az adomány felszínre törjön belőlem! Mert az ágyon való masszírozás nagyon nehéz, és csodálatos tevékenység! Ott aztán egyszerre terhelődik a hát és a láb, amikor kucorogva hajolsz föléjük… tartod magadat, és a legkevesebb távolság a két ember között; félve attól, nehogy ráülj a vendégedre, és ez, mindig nehéz.
A férfiak szerették amikor centiméterek választottak el attól, hogy a két test teljesen összeérjen! Bátorság kell ahhoz, hogy valaki így masszírozzon.
Na, ettől olyan egyedi, és teljesen eltérő ez a masszázs!
AZ ELŐSZÖR MINDIG EGYSZER VAN?
Amikor először jönnek, mindenki ideges! Olyan ez, mint egy parti, (egy kétszemélyes parti) ahol új emberekkel kell találkozni.
Feszengenek a megjelenésük miatt, így hát tudatosítani kell bennük, hogy hol vannak! Ennek nincsen eleje, vagy vége; „nem kell énekelni, vagy térdepelve imádkozni, de azért egy zsebkendő legyen mindig kéznél”.Sokszor láttam az első percekben, úgy orrot fújni a férfiakat, hogy nem jött abból az orrból semmi. Ez csak egy jelzés értékű mozdulat volt a részükről, így tompítva saját izgalmukat!
Amikor idáig jutottak, akkor kezdenek csak körülnézni! Eszükbe sem jut a „futószalag” gondolata, mert ilyenkor még mindegyik, nagyon reménykedő!
Olyan hangulatot teremtek, hogyha beleélik magukat, kezdődhet a „műsor”!
Az egész tiszta anatómia. Akit „veszély” fenyeget,(végül is hiheti ezt, vagy bármi mást) annak elszorul a torka, aki tűri még a félelmét, újra facsarodik; majd egy adott ponton, mindenki hangnemet vált – és láttam olyat is, aki néhány „futam” után sírva fakadt!
Aztán meglehet fordulni, és egy újabb harminc perces lélegzet után, jöhet egy üdítő, vagy egy pohár víz. És végül, néhány ébresztő mondat az egészségéről, vagy bármi másról. Mielőtt elmennek, kapnak egy ölelést, hogy némi reményt adjak nekik – mert az emberek sírni akarnak!
- HÁT RAJTAM NE MÚLJÉK!
