Ahogy túlléptem ezen a „traumán” látom, hogy bejelentkezik Lili barátnőm az msn – re.
Ő aztán kedves, okos, pozitív, segítőkész, nyitott, elfogadó, megbocsátó, és egy igazi barát!
Lili üzenete:
Szia
Júlia üzenete:
Szia, Mama, mondd!
Lili üzenete:
Semmi, csak megláttalak és eszembe jutott, amit átküldtél tegnap…
Júlia üzenete:
Igen?
Lili üzenete:
Meg azon is elgondolkodtam, hogy az, hogy nekem nincsenek ilyen igényeim, nem tud egy ilyen lehetőség beindítani; mitől lehet? Ilyen vagyok, vagy csak el van fojtva egy csomó minden…
Júlia üzenete:
Nem tudom! Nem vagyunk egyformák…
Lili üzenete:
Ja. Nem is gondoltam, hogy… Szóval csak elgondolkodtam
Júlia üzenete:
Ezek csak lehetőségek, amit kapsz az élettől, vagy meg ragadod, vagy hagyod tovább menni!
Lili üzenete:
Lehetőség? S ha nem érzem, hogy vonzana egy ilyen lehetőség?
Júlia üzenete:
Így van! Mi más?
Lili üzenete:
„X”- ék épp eleget noszogattak
Júlia üzenete:
Hogy neveznéd akkor? Alkalomnak?
Lili üzenete:
Nem. Lehetőség. De, lehetőség csak annak az, akit megfog egy adott dolog
Júlia üzenete:
Javítok! A megfelelő emberek híján nem is lehetőség, mert nem az.
Lili üzenete:
Hiába kínálják a szuper extra mellnövesztő rendszert most fél áron, ha engem nem érdekel. Ergo nekem az nem lehetőég
Júlia üzenete:
Talán még nem voltak megfelelő emberek erre neked és ezért maradt még ki az életedből?
Lili üzenete:
De biztos minden változik, változhat.
Az azért átjött, hogy attól, mert engem nem érdekel, még másnak lehet élmény.
És ez tök jó
Az, is hogy más – más, meg az is, hogy ezt teljes szívvel el tudom fogadni
Júlia üzenete:
Az ember válasszon saját maga, ha nem így áll a helyzet, akkor inkább ne ugorjon bele olyanba, amit nem fogad el, sem a teste, sem a lelke.
Lili üzenete:
Jól vagy egyébként?
Júlia üzenete:
Igen! Minden oké velem.
Mondd milyen érzés ilyet olvasni valakiről, akit ismersz?
Lili üzenete:
Érdekes. Nekem ez úgy 2 vagy 3 éve merült fel. Akkor körbejártam a témát.
Nekem ez úgy 2 vagy 3 éve merült fel. Akkor körbejártam a témát
Mikor megtudtam, hogy azért nem mindig csak masszírozol
És gondoltam majd egyszer megkérlek, hogy mesélj arról, milyenek az érzéseid ezzel kapcsolatosan, milyenek a megéléseid, indíttatásaid, meg ilyenek
Aztán… Elmúlt
Júlia üzenete:
Mi múlt el?
Lili üzenete:
A beszélgetéseinkben itt – ott spontán felmerültek ezek a témák a nélkül, hogy konkrétan erre tereltem volna a szót
Lili üzenete:
És meg tanultam észrevenni azokat a dolgokat amik, ha nem nyíltan lettek kimondva, áttételesen mégis ott volt benne az infó. A feszélyezettségem
Mert igen, akkor felmerült bennem, hogy ez az infó hogyan befolyásolja mind azt, ami közöttünk van.
Lili üzenete:
Mi múlt el?
Júlia üzenete:
Tudod Lili, ha az ember hazudik, az akkor minden esetben azt is jelentheti, hogy nem tetszik neki, amit tesz, és ez, gáz!
Lili üzenete:
Az elmúlt 3-4 év alatt sok mindent „megtanultam” formálódtam…
Júlia üzenete:
Persze magamról írok ilyenkor.
Lili üzenete:
Leginkább meg tanultam elfogadni dolgokat és nem események alapján ítélni
Vagyis egyre jobban megy, hogy nem ítélek meg senkit, mert nincs jogom hozzá
És azt is látom, hogy ami közöttünk van, azt nem ez határozza meg
Júlia üzenete:
Ha ítélsz… akkor azzal majd egy alkalommal szembesülnöd is kell… és az már a saját életed lesz! Ezt nagyon megtanultam ebben a szakmában!
Lili üzenete:
Akkor, mikor ez felmerült bennem, még sok mindent másképp éltem.
És azt gondolom, a legnagyobb problémát az okozta, hogy mások felé tudom-e vállalni, hogy van olyan barátom, akinek esetleg ilyesmi is belefér az életébe.
Azt gondolom, tudom. Egyre kevésbé érdekel, hogy mit gondolnak rólam.
És a hazugság!
Igen…
Júlia üzenete:
Az embereknek, akik nyitnak a külvilág felé, azoknak egyre több ilyen barátjuk lesz és azt is, tudod Te, hogy miért alakul ez így!
Lili üzenete:
Pont azért nem hat rám rosszul, mert tudom, látom, hogy azok, akik az ilyesmit elutasítják, tulajdonképpen mennyi önhazugsággal élnek.
Lehet, hogy valahol mélyen őket is vonzaná és érdekelné, de még addig sem jutnak el, hogy ezt bevallják maguknak.
Júlia üzenete:
A hazugság csak egy bizonyos korig üzemel, onnantól, már csak hátráltatja az embert magát!
Lili üzenete:
A hazugság mindig hátráltat, csak egy ideig nem szembetűnő
Júlia üzenete:
Fájdalmas, de gyorsan múló fájdalom az őszinteség! Míg a HAZUGSÁG lehúz, és megöl szép lassan!
Lili üzenete:
Ja
Júlia üzenete:
Lili, mi lenne, ha erről írnék, és hivatkoznék Rád?
Lili üzenete:
Mármint?
Júlia üzenete:
Amit most ide írtunk…
Lili üzenete:
Írjál! De majd cenzúrázom J
Júlia üzenete:
Tudod, amikor az ember arra adja a fejét, hogy írni fog, akkor abban sokat segítenek a barátok, az emberek az utcán, a tv, a rádió, és minden, ami körülöttem, van! És, Te is!
Lili üzenete:
Örülök
Júlia üzenete:
Ez természetes.
Lili üzenete:
De azt azért elmondom, én szerintem az emberek nem biztos, hogy mindennek a lényegét látni fogják. A többség pusztán az erotikával jóllakik, vagy direkt ezért fogja venni és olvasni.
Tudod, a kukucska effektus!
Elolvassák, jót élveznek, utána meg „lekurváznak”
Júlia üzenete:
Nem baj… Bár, én azt hiszem, nagyon jól kombinálom a különböző részeket egy kerek egésszé, úgy hogy abban minden benne legyen! És ha kihagy valaki valamit, akkor – remélhetőleg - egy jó nagy adag „hiányérzete” fog támadni! Az egész együtt mindig másképpen fest!
Lili üzenete:
Az lehet, de csak tudat alatt… nagyon keményen működnek az elhárító mechanizmusok
Az emberek csak azt „hallják” meg amit meg akarnak hallani.
És azt gondolom, ez valahol egy kicsit még velünk is így van
Júlia üzenete:
Semmi baj ezzel… nem engem köpnek le, hanem „önmagunkat”! A vélemény az övé, neki kell majd szembesülni egyszer! Én már megtettem akkor, amikor úgy döntöttem, hogy MINDENT leírok!
Lili üzenete:
Ja, azt akartam még mondani, hogy akkor merült fel bennem kétség az egész iránt, amit csinálsz, amikor megjelent az arcodon az allergia.
Folyamatosan azt éreztem, hogy valamiről szól, és neked ordít elsősorban… és azt is, hogy azzal lehet kapcsolata, amit teszel.
Júlia üzenete:
Így van – volt abban igazság, mert megmutatta, hogy ki vagyok, és mit gondolok arról aki, és ami vagyok!
Lili üzenete:
De nem éreztem azt, hogy bele kell, szóljak, meg azt is, hogy ezzel együtt fogadlak el.
Mert másképp miről s szól az egész kapcsolat?
Júlia üzenete:
Érdekes, amit írsz… és megdöbbentő volt, hogy a vendégeim (régiek) így is ragaszkodtak hozzám, és az újak, meg így fogadtak el! Csak én nem fogadtam el magamat!
Durva időszak volt, és abban az időben kétszer is meggondoltam, hogy kilépjek az utcára!
Lili üzenete:
Én azt látom, az ember minél inkább megtalálja önmaga határait, annál jobban el tudja fogadni mások másságát.
És ez nem csak ideologikus elfogadás. Tényleges
Júlia üzenete:
Jó az, amit írsz, mert nagyon keményen igaz. Igen nagyon jó!
A saját példámon mondom neked… nálam hét hosszú hónap kellett ahhoz, hogy egy visszafordíthatatlan jó ívű gyógyulás látszódjon az arcomon. Addigra nagyon sokat változtam agyban is. Mert igenis nagyon fontos az, amit az agyam elhisz, és ez volt a lényeg!
Lili üzenete:
Én meg a „X” l- való levelezésemet nézegettem mostanában
Júlia üzenete:
Szuper
Lili üzenete:
Gondolkodtam már azon, hogy publikussá teszem. Ha nem is annyira, mint te, amit írsz
Nagyon sok érdekes dolog van benne, azt hiszem
Júlia üzenete:
Mert, miért nem „annyira”? Mitől lesz más, ha nem attól, hogy igaz minden szó, amit leírsz?
Lili üzenete:
Ezt nem értem. Nem mondtam, hogy más lesz
Júlia üzenete:
Szóval az a lényeg, hogy ha írsz, akkor az olyan legyen, mint az élet! IGAZI!
Lili üzenete:
Nem akarok írni. Ez meg van írva. Közel 200 oldal
Júlia üzenete:
Akkor nyomjad – én mindenkit csak biztatni tudok ezekben, a dolgokban. Többet segít, mint egy terapeuta, az tuti! 200 oldal? Az már egy könyv Cucika!
Lili üzenete:
Elvileg
Júlia üzenete:
Mi, az hogy elvileg?
Lili üzenete:
Vannak helyek, azonban ahol ugye csak pár szó van egy sorban, „X” elég tömör volt mindig is
Júlia üzenete:
Basszus attól hiszi egy nő, hogy konkrét egy férfi… – kész csapda!
Júlia üzenete:
Csak vicceltem!
Lili üzenete:
Jájjjjjjjjjjj
Júlia üzenete:
Szia, kedves, jó volt!
Köszönöm!
Ezek a „beszélgetések” többet jelentenek nekem, mint megannyi ajándék az élettől!
.....................................
LEVELEK
„Az ember érje be kevéssel, és egy ponton túl, már minden ajándék lesz az élettől”! – ez a mondat szerénységem szüleménye!
Az itt következő írás, részlet egy levélből – amit egy nagyon kedves ismerősömnek küldtem:
„Én jól vagyok, ismét minden rendben velem. Eszembe jutott, hogy milyen sokszor, mondtam, írtam ilyeneket - és közben nem voltam jól és nem volt semmi rendben, az életemben - csak én akartam, reméltem, hogy úgy legyen!
Sokkal gyorsabban telnek a napjaim, mint ahogyan szeretném. De biztosan az - az oka, hogy sokat írok – tudod, azzal nagyon gyorsan telik az idő.
Beteszek valami jó kis zenét, kb. 2-3 órásat, és azt veszem észre, hogy vége van - lejárt.
Nézem a szavakat, amiket leírok, és nagyokat csodálkozom. – Csak ennyi? Basszus, ez milyen kevés. És mégis milyen sok! Érted Drágaság?
Sokan kérdezték, akik tudják, hogy írok:- Mikor tudjuk olvasni? - én abban hiszek, hogy jövő tavasszal a „csoda” sok tízezer ember kezében ott lesz!
Ez egy nagyon jó „szülés” és azt szeretném, ha sokáig tartana, de a végterméket még jobban szeretném a kezemben tartani.... ÉS MAGAMHOZ ÖLELNI AZZAL, HOGY MEGÉRTE!!
Ölellek: Júlia”
.........................................
(Nem születik túl sok ilyen témájú könyv, (főleg ilyen stílusban) éppen ezért egy hiányt pótolok az írásommal; és azt gondolom, hogy nagyon sokan lesznek kíváncsiak arra, amit itt leírok!)
A Klubrádió ÖTÖS című adását hallgattam tegnap.
(2009. napjaink....)
B. Settenkedő volt műsoron, akit, alapból bírok. Ő az, akinek a tisztánlátása… olyan, mint egy tavaszi szellő, mert jó arányban van benne jelen a női és a férfi én, ahhoz, hogy minden emberi témában optimálisan lássa a körülötte levő világot!
Persze, ő sem mentes attól a piszok nagy egójától, de ez nem is baj, mert attól látszik valaki igazi, hús vér embernek!
Műsorában, feszegetni próbálta azt a népszerű témát, amit mostanában nagy előszeretettel boncolgat a női öntudat… hogy, ugyanis „merre vannak az igazi férfiak”?
Szerintem az utca embere inkább alkalmas lenne arra, hogy ezt a témát „emberközelbe” hozza… már csak azért is, mert a celebek véleményét úton - útszélen olvassuk - tele van velük minden újság!
Tetszett a műsor, bár, egy momentum kimaradhatott volna belőle. Talán a saját könyvéből olvasott fel, (nem is tudom) ami zavart egy kicsit, mert a „szakmunkát szakemberre” szlogen igen erősen éreztette a hatását!
Ha én leszek ilyen helyzetben a könyvemmel, akkor a szöveg „előadását”, egy arra, megfelelő emberre bízom majd, mert egy profi szájából sokkal inkább hiteles, legyen az bármilyen felolvasás!
… … … …
„Tisztelt Settenkedő! Tegnap hallottam először az ÖTÖS című műsorukat, és meg kell, mondjam, nagyon nehezemre esett bármilyen zötykölődést bevállalni a különböző járműveken, nehogy kihagyjak valamit is az adásból.
Jelentkeztem egy kis beszélgetésre én is… de utólag rájöttem, hogy felesleges volt, mert az a mondat, hogy „kíváncsi lennénk a hallgatók véleményére” csak egy nagy smafu… (egy újabb kibaszott illúzió) ahogy mindenhol, csak a „celebek” (hogy utálom ezt a szót) jutnak szóhoz!
Nem baj, csak megemlítettem, nehogy a hallgatók közül, hülyén haljanak meg azok, akik nem jutottak szóhoz!
Köszönöm, hogy leírhattam az észrevételemet.
Maradok Tisztelettel: „nyugalomba vonult” masszőr és „írogató nő”!
...........................................
Egy arc hívogatott különböző néven (olyan mesterien váltogatva a hangját, hogy nem ismertem fel soha!)
Egyetlen dologhoz mégis nagyon értett. Rendszert csinált abból, hogy átverte a fejemet!
- Megint ütöttél egy ászt öreg! Gratulálok neked, hogy a Jó édesanyádat!
EGY RÉGENVOLT HÉTFŐ REGGEL!
„Zebu”, aki felhívott, arra kért, hogy menjek ki hozzá, és masszírozzam meg! Akkor, amikor ez történt, már nem jártam házhoz!
Kétszer – háromszor visszahívott, és nem értette, mi a különbség a két érzés között, hogy megyek, vagy éppen hozzám jön a vendég, csak nyomta a magáét, és egyszerűen lerázhatatlan volt!
Az első hívás után eltelt kb. két óra, és reméltem, hogy addigra felszívódik belőle a hallhatóan is nagy mennyiségű alkohol, amitől úgy pergett a nyelve, mint a motolla. Ilyet én még nem hallottam az életemben, aki egy ilyen állapotában ennyire tudta, mit, kinek, és hogyan beszél!
- Maga nagyon ott van a szeren! – mondtam, és nem volt ez olyan nagy mondat egyáltalán, mert ez az ember kihívásként tekintett mindenre, ami megjelent az életében.
A maga 32 éve, tele volt olyan tapasztalásokkal, ami a folyamatos előrejutást biztosította számára - és még valamit!
Férfi volt, aki tudta hogyan varázsoljon el gyanútlan női szíveket!
Aztán, az utolsó érv, amivel meggyőzött a saját fotója volt, amit elküldött…
- Ha nem maga van a képen, akkor sarkon, fordulok, és a masszázsnak annyi! Ugye tudja, hogy így lesz? – mondtam neki… hallottam, ahogy hevesen bólogatott a telefonba és elindultam Budára.
Anyám segíts....mindene szép volt! Én még ilyen szép zsidó férfit nem láttam életemben, de ezt ne kívülről értsétek…
Romantikus szíve, megmutatkozott a részletekben, mert sok gyertya, és színesen villogó mécsesek közé léptem a szobába. Az ágyon, lila szatén párnák - (IMÁDOM!) - kellemes bútorok, és a finom illat…
Az Istenit neki, legközelebb egy ilyenbe akarok beleszületni!
A valamikori táncos múltja látszott a járásán… és ettől még sugárzóbb volt a lénye. A nyájassága egy királyi ragadozót sejtetett, ami nem volt annyira karmikus, inkább egy felvett póznak éreztem.
És ahogy megérintettem a testét -„MINDEN BIZONNYAL EGY SEREG ANGYAL VIGYÁZ RÁ” – ezt gondoltam magamban, és ha nem szúrja el az életét, akkor egy kiválasztottként élheti le azt! – fogalmam nem volt arról, hogy ez az ember a kezemben tudja e, hogy mire gondolok!
Örültem ennek a lehetőségnek és tudod mit – Zebu - kösz neked!
HOGY KI, MIRE HASZNÁLJA, A MASSZÁZST? – AZ TELJESSÉGGEL VÁLTOZÓ!
„Uraim és Hölgyeim! Egy szokványostól eltérő rendkívül különleges szolgáltatást, kínálok Önöknek. Ha szeretik az aktívan jó masszázst, igazán nagy kihívás lesz nem csak Önöknek, hanem nap, mint nap nekem is! Telefonszám…”
Egy 52 éves vendégem, aki sok mindenen ment keresztül az életében, például arra használta, hogy a hanyatló potenciáját tartotta vele életben: – Szuper csodálatos, szavakba nem foglalható! – ezeket a szavakat sajtolta ki magából, amikor búcsúzkodtunk az ajtóban!
Soha ennyi, viszonylag fiatal férfit nem láttam még, aki ne küszködött volna ezzel a gonddal…
Ötvenkét év? Az nem is olyan sok. Hogy lehet az, hogy ebben a korban, már nem működik egy férfi?
Hihetetlen, de igaz! Én nem is tudom, merre vannak azok a férfiak, akik még hetven évesen is egészségesek; úgy ahogyan az én Apukám is az volt!
És Ők, akiket érint ez a téma, hogyan élik meg, ezt a nem is kis problémát? Kíváncsi lennék rá!
„ A rossz mindig hűséges, és a jó mindig hűtlen!”...... Basszus egyszer nem lehetne fordítva? Halló odafent, hallotok engem?”
TÖBBSZÖRÖS NEKIFUTÁS!
„J” abba a kategoriába tartozik, aki soha nem adja fel! Mert ŐT még úgy hívják, hogy FÉRFI!
Közel egy év telt el azóta, hogy volt kolléganőmmel „közösen használt” vendégünk, újból belépett az ajtómon!
(Olvastam egyszer egy könyvben az alábbi idézetet: „Egy férfi annyit válaszol a dugásra, amennyit, az ért neki!”)
Sokszor hagytam nekifutni ennek a soha vissza nem térő alkalomnak! Utólag úgy festett a dolog, megérte várni rá, mert jó az, amikor egy férfi nem adja fel teljesen, ha egy nőtől akar még valamit, akkor azért teperni kell.
Az embernek minduntalan eszébe jut, hogy mennyire jó volt vele, és ezt, a teste át akarja újból élni. Sokszor a fej az, ami gátat jelent nekünk, nőknek! Nem szabadna gondolkodnunk, mert egy rakás jó dologtól fosztjuk meg magunkat!
Amikor ez történt, akkor nagyon ínséges időket éltem. Nem akartam senkit magamnak, és az sem volt jó, ha engem akartak… De akkor, nem kérdeztem az agyamat és hagytam, hogy hasson rám a férfias teste, és az – az erő, amit képviselt előttem! Tudtam előre – milyen jó lesz vele – és ez az alkalom, jónak tűnt! Hagytam, hogy akarja – húztam az időt – mert az egómnak fontos volt tudni, hogy ezt az együttlétet neki jobban kell akarnia, mint nekem – aztán megtörtént!
M I N D E N!
Vadul, véresen fájó volt – most azonnal, újra kezdeném!
MEZÍTLÁB, A ZUHOGÓ ESŐBEN…
Amikor azt írom, hogy valaki HIPERAKTÍV, akkor azt a szó szerint értem. OKÉ?
A férfi, a maga 39 évével, vékony, izgága fazon volt! Esős, borús, keddi napon, ebédidőben látogatott el hozzám!
Szegény, alig bírta végigfeküdni a masszázst. Minden pillanatban azt éreztem, hogy most fog felugrani az ágyról. Nyilván a lehetetlent kértem tőle, mert egy pillanatig nem tudott nyugodtan feküdni! Bizton tudom, nagy megváltás volt számára, amikor a masszázs végéhez értünk. Búcsúzáskor, annak rendje és módja szerint kikísértem, és együtt vártuk, hogy érkezzen a lift.
Pár szót még váltottunk egymással – álltam az ajtóban, trikóban, mezítláb egy lenge nadrágban – Ő odalépett hozzám, és kedvesen behúzta az ajtót, mondván – Mégse állj már a huzatba! – és én kint rekedtem a lépcsőházban!
- Atya Isten! Most mi lesz?- kérdezte, elcsukló hangon!
- A kulcs bent, mi itt kint, a pótkulcs otthon! Most el kell, hogy vigyél haza! – szegény majdnem sírva fakadt!
A következő vendégemre gondoltam, aki majd itt fogja nyomni a csengőt, és én, nem leszek sehol! Ideges lettem ettől a gondolattól!
Nagyot néztek az utcán, ahogy mentünk az autójához! A szerencsém nem volt száz százalékos, mert a pótkulcs nem otthon, hanem a lányomnál volt… ő pedig épp dolgozott!
Sietve öltöztem át - a fiam, nem merte megkérdezni mit keresek otthon - szétázva, mezítláb!
Úgy rohantam a bevásárló központba, mint a meszes, onnan meg vissza! Komolyan, azt hittem infarktust kapok, de sikerült!
A délutáni vendégem semmit nem érzékelt a vesszőfutásomból.
