Mint valami rossz vicc ami valósággá változhatna....pedig a valószínűség alapja már szinte a nullával egyenlő!
Egy éve is elmúlt, hogy nem találkoztam Édennel.
Nem azért írom le, mintha baj lenne - egyáltalán nem baj, hisz minden változik és nem maradhat semmi a régiben! Talán újra nősült és elfeledett, de az is lehet, hogy tévedek! Reggelig nem is gondolkoztam ezen.
Mindig akkor álmodom érzéki dolgokkal, ha sikerül egy kicsit tovább az ágyban maradni...és a hajnali derengés már bekandikál a nyitott ablakomon keresztül. Most is így történt!
Valami víkend kellős közepén újra egymásba gabalyodtunk, és ezt tettük olyan természetesen, mintha tegnap lett volna....
De! És ez bizonyítja, hogy valamelyik dimenzióban megtörtént - azóta fáj a hasam - és tudom, hogy ez a kínos érzés azért van mert meggátoltam magamat abban, hogy nekem jó legyen! Az a sok ember körülöttünk, mind a nem tetszésüket kinyilvánítva dohogtak a látványom ahogy mi ketten próbáltuk (egy év után) bepótolni a lemaradásokat!
Megjegyzem, egyáltalán nem érzem, hogy valami pótólhatatlant kellene behoznom...de ha ez az érzés így marad bennem....akkor valami hiba van a rendszeremben!
Tellik a napom és minden egyes görcsös pillanat arra sarkal, hogy befejezzem Éden hajnalban félbehagyott kísérletét arra, hogy újra érezzem milyen is a jó szex!
Megmostam a kezemet és elvonúltam helyre tenni a testemet, és most itt ülök és én határozottam érzem már, hogy milyen is volt Édennel.....anno!
