HTML

J. Himmm : Masszázs

Masszörnő voltam, aki, amig ebben a szakmában dolgozott, szerette a munkáját! Aztán, egyszer, úgy döntöttem, hogy a megtörtént eseményekről könyvet írok. Hogy miért? Azért, hogy megismerjétek Önmagatokat és Rajtatok keresztül Engem is!

Friss topikok

Linkblog

„JÓ ÉRZÉS OTT ÁLLNI, AHOVÁ ÉN ÁLLÍTOM MAGAMAT”!

2011.01.14. 10:05 J. HIMMM - Egy masszőrnő vallomása

 

Csupa olyan dolog történik velem mostanság, ami megmagyarázható és mégis megmagyarázhatatlan, mert az érzés nem megszokott!

                  Kilógtam a sorból a választásommal együtt, és az is, amit tettem éveken keresztül.

Ez az érzés már akkor is ott motoszkált bennem, amikor még nem tudtam, hogy létezik a világon masszázs!
 

Azokban az időkben, szeánszokra jártam, és a „szellemek”, a szememre vetették, hogy tüskés vagyok… persze nem értettem egyet velük, de ők „láttak” engem… és érezték azt, amit nem akartam még magamnak se bevallani.

Valahol mélyen, harcok dúltak bennem, és mégsem váltam időzített bombává. Volt ebben a munkában nagyon sok szépség - a sok rossz mellett - és ez volt az, ami tartotta bennem a lelket és az egyensúlyt.

Minden este feljött a HOLD, ez a tökéletesen nőies, folyton folyvást más arcát mutató bolygó, és nekem sokat segített abban, hogy megtaláljam önmagamat.

A HOLD, ami láthatatlanul befolyásolta a férfiak cselekvési vágyát; mintha érezték volna a nők ciklikusan nyíló illatát!

                                                       …...............

 

 

Esendő vagyok, mert a férfiakat sokkal jobban szerettem masszírozni, mint a nőket. A testük valahogy úgy van összerakva, hogy a masszázs egy simább, lazább siklásban zajlik, ellentétben a női testtel, ami csupa ív, domborulat és hajlat.

A nők, olyan picinek és gyengéknek tűntek a kezeim alatt; mindig attól féltem munka közben, hogy fájdalmat okozok nekik.

              Itt nézem a füzetemet, amiben egyre több a bejegyzés, és ez akkor sok munkát jelentett.

          Egy munkamániás marha lett belőlem, aki ráadásul még élvezte is azt, amit nap, mint nap vállalt.

 

                                        ÉS, OTT VOLT A PÉNZ...

 

       Oké, beszéljünk a pénzről! – ilyen mondatot soha nem fogsz sem hallani, sem látni senkitől!

                A munkám során sokszor szembesültem a pénz erejével! Egy vendégem egyszer azt kérdezte:

- Neked nem kell a PÉNZ?- hitetlenkedés volt a hangjában.

- Minden áron nem! Tudod, fontossági sorrendek is vannak! – válaszoltam - de, sokáig, nem így volt.

Egy szegény családban nőttem fel, ahol csak néha fordult meg a pénz! Mindig azt hallottam a szüleimtől:- Szegények vagyunk, és ez így is fog maradni!

Rossz volt ezzel nap, mint nap szembesülni! Éppen ezért rohadt keményen dolgoztam világ életemben, hogy változtassak ezen az állapoton! De a pénz, mégsem szeretett engem… mert nekem alig volt belőle.

Eljutottam az elejétől idáig, de közben, egy nehéz leckét meg kellett tanuljak! A munkám pénzbe került és az, hogy mennyit kérjek érte, még egy nagyon nehéz feladatnak tűnt számomra. Szabályosan féltem kimondani az összeget, és ódzkodtam attól, hogy sokallják majd, amit kérek! Butaság volt, mert nehezen, de megtanultam elfogadni a pénzt, és ebben segített ez a népszerű szlogen: „MERT MEGÉRDEMLEM”!

Talán azért voltam ezekkel, a dolgokkal így, mert még nem tudtam, hogy a kezem aranyat ér. Amikor ehhez a ponthoz értem, a fontossági sorrend még mindig, a következőképpen állt:

                                                                                1. PÉNZ

                                                                                2. EMBER


 

Gondjaim voltak önmagammal, és a pénzzel, de egy idő után, elkezdett, minden jobban menni, és a pénz elindult felém! Az életemben először, biztonságban érezhettem magamat.

Ötven évig, alig kaptam valamit a nagybetűs élettől, és akkor elkezdtem, jó minőségű fehérneműket vásárolni magamnak. Imádtam ahogy a testemre simult az anyagjuk. A munkától átalakultam - persze addig is sportos voltam - de mostanra, izmos és erős lettem kívül - belül.

        A koromat meghazudtoló 51 éves nő voltam, aki szerette az életét, és elfogadta annak minden ajándékát!

           És az örök igazságok elkezdtek működni. Fordult a kocka és a fontossági sorrend megváltozott!

 

                                                                             1. EMBER

                                                                             2. PÉNZ

                                                                                   ...................

                                              Soha nem tudtam, mi fog aznap, vagy másnap történni!

Sok „visszatérő” vendégem lett rövid idő alatt - ők hívtak - és én indultam, mert PONTOSNAK LENNI ERÉNY!

Ha a város túlsó végére, vagy vidékre kellett is mennem, mindig pontosan érkeztem. „Pontos érkezés, minőségi munka, nulla kapkodás”- ez volt az alapelvem.

        Később, amikor én fogadtam a vendégeimet, nagyra becsültem, ha pontosan érkeztek!

Mert ha ők hívnak, akkor van idejük” – gondoltam, és az idő, amit egy – egy helyen eltöltöttem, nem a rohanásról szólt, sokkal inkább a masszázsról, és az odafigyelésről!  

Ez a munka nemcsak a testekről, hanem az emberekről és az érzésekről is szólt. És én nagyon szerettem ezt a fajtaszemlélődést!

  

MINDEN FÉRFITEST GYÖNYÖRŰ!


 

Még akkor is, ha ez olykor - olykor, kívülről nem látható… és tudjátok miért? Mert a masszázs alatt egy óriási átalakuláson mennek keresztül! Kinyílnak, és kisimulnak! 

Amikor egy visszahúzódó, törődött test, férfivá válik az ujjaid alatt; egyszerűen csak attól, hogy oda figyelnek rá… hogy elfogadják. Semmihez sem hasonlítható gyönyörű érzés, és nem csak nekik, hanem nekem is!

                     TISZTELT MASSZŐR TÁRSNŐIM! MINDIG AZ EMBER - A - LEGFONTOSABB! 

                                                                              ..........................
 

                             2002 tavasza volt, és a férfinép egyre magasabb fordulatra kapcsolt.

                    Akkoriban megismertem, egy fiatal, fekete hajú fickót, akivel néha összebújtam.

Olyan volt Ő nekem, mint egy nekem tetsző ruha, akit, minden alkalommal felpróbáltam, de tudtam, hogy nem az én stílusom! Mégis jó volt, ahogy hozzám ért, de nem ez volt a fontos!

                                     Okos, érett, huszonöt éves férfi volt, én pedig ötvenegy.

                                                                   ...........................................
 

MERT - A - KÉNYELEM FONTOS!

 

Soha nem mondtam nemet azokra az alkalmakra, amik azt a célt szolgálták az életemben, hogy kényelmesen, minden félelem nélkül elérjem a célomat. Sokat utaztam a város egyik pontjáról a másikra: erre szolgált a bérletem.

És ide tartozott az is, ahogy kiválasztottam magamnak azokat a férfiakat, akikkel hasonló kényelmet élhettem át… Csak épp az ágyukban!


Emlékszem egy híres sportolóra… talán a mai napig is, annak a népszerű szórakozóhelynek az első embere, aki kigyúrt, erős, férfias testével, nagy hatással volt a rám. Soha nem volt szemtelen, követelőző, de minden alkalommal jelezte valamilyen formában, hogy szüksége van a szexre is, nem csak a jó masszázsra.

                 Egyszerűen figyelmen kívül hagyhattam volna a jeleit - de megtettem neki - mert én is akartam!

 

A munkája során rengeteg fiatal lány lihegett körülötte, és ő ehhez a tényhez is jól viszonyul-t; szinte minden nőnemű lényt megkaphatott volna, akire szemet vetett. Nincsen ezzel semmi baj, ha valaki ezt tudja kezelni és nem él vissza vele!

Egy kézzelfogható valóság, és az illúzió keverékében éltem. A földön jártam, de bármikor a fellegekbe emelkedhettem, ha úgy volt hozzá kedvem. Nem voltak csodák a hús vér emberek, de nekem mindennél többet jelentett az, hogy szerették a kezemet.

                                                                                   ..................................

                     Lassan kialakult a stílusom, és a programot úgy állítottam össze, mint egy kirakójátékot.

                        Az igazán jó masszázs, a megválasztott zenén és a hozzá kialakított ritmuson múlik!

Olyan ez, mint egy passzív tánc; amit, ha jó ütemben kap el a folyton változó test lüktetése, akkor a két jelenlévő ember szinte „együtt táncol” az ágyon.

Az emberekben lecsillapítani a belső zajt, egy jól kiválasztott zenével – no meg a légkör és a kettő együtt - ami időt adott nekik arra, hogy ezt a tökéletességet átérezhessék!

                                                  Na, ja… ez volt ám a VALAMI! VÁGJÁTOK EMBEREK?



 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://folytatastovabbmegesmeg.blog.hu/api/trackback/id/tr172582833

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása