Az eltelt évek alatt, nagyon – nagyon sok férfi feküdt a kezem alatt. És ahogy lenni szokott egy szeretem szakmában... minden vendégem nagy hatással volt az életemre!
Neveket fogok használni egy- egy sztorihoz, de ezek a nevek nem a sajátjuk! Előfordulhat, hogy a történeteikből legendák lesznek a masszázs „társadalomban” úgy hogy az igazi nevüket még én sem tudom?
Sőt, még ennél is tovább megyek, mert ezek a nevek úgy lettek kiválasztva, hogy viselőjük sokkal mélyebb értelmet hordozhasson a szememben, mint Pl.:
Tamás: Sok mindent érez és érzékel, amit nem feltétlenül ért.
Péter: Ő az, aki őszintén hangot ad a véleményének bármely helyzetben.
Krisztián: Krisztushoz tartozó férfiember.
Éden: Gyönyörűség lakóhelye.
Ruben: Emberek nézzétek ezt a „fiút”.
Ákos: Fehér sólyom, aki kutatja az élet és a természet titkait.
Roni: Ő, a győzelmet hozó.
Monti: Maga, a Szerelem.
Tiszteletben tartom, hogy a vendégeim voltak, és segítem Őket abban, hogy továbbra is anonim férfiak maradjanak. Bizonyára lesz majd olyan, aki magára ismer - mert a sztorik, magukért beszélnek - éppen ezért kellenek az álnevek. Bár ki tudja… volt olyan vendégem, aki alapból lódított a nevét illetőn, és ha beletrafálnék az eredetibe, akkor előre kérem elnézését!
Rögtön beindult a szekér, és másnap két munkám is volt… és milyen az élet, mert mindkettő azt hitte, régóta masszírozok már!
A kezdet kezdetén voltam, és a legmélyebb vízbe merészkedtem; úgy, hogy igazából nem is tudtam úszni!
...................
A harmadik vendégemhez késő délután indultam el, és nem is gondoltam, hogy egy igazi kihívás vár majd rám!
Az ember, 130 kilót nyomott. Életvidám, borkereskedő volt, és amikor kijött a fürdőszobából… úgy, nézett ki, mint egy medve! Rengeteg szőr fedte, a testét, és én abban a pillanatban úgy éreztem, hogy képtelen leszek megmasszírozni. Féltem, hogy kiszaggatom a bundáját, de az aggodalmakról semmit nem vett észre… és a masszázs tökéletesre sikerült!
Gyerekien naiv voltam!
Azt gondoltam, hogy mindenki olyan őszinte és egyszerű, mint én.
Nem sokkal az után, hogy elkezdtem masszírozni, egy délelőtt, megcsörrent a lakás telefonom.
(Azokban az időben, csak ábrándoztam a mobiltelefonról!)
A férfi tegeződve törte a magyart, „Jesszusom, hát ilyen is van”? – kérdeztem magamtól. Bemutatkoztunk , és megkérdeztem, hogy honnan jött Magyarországra. – Szíriából! – kaptam a válasz.
A háttérben hangokat hallottam – elhallgattam - mire az ember meg kérdezte: – Félsz Tőlem?
- Nem lennék boldog, ha rajtunk kívül mások is lennének a lakásban - mert azt hallottam valakitől - hogy a külföldiek sokan laknak egy helyen.
De a leendő kuncsaftom nem osztotta az aggályaimat. Nyugodt maradt és nem sürgető, igazán meggyőző! Akkor, abban a pillanatban tudtam, hogy a beszélgetés lesz mindig, ami segít majd nekem ebben a szakmában. Mert ha valaki erőszakosan sürgető volt a telefonba - akkor rövid ideig bírta a benne lévő nyomást - és nagyon gyorsan elege lett a szövegből!
Tudtam, ez működni fog.
Szír emberem keményen vallásos ember volt, és szüzen akart leendő házasságába lépni, éppen ezért nem volt mitől tartanom… és tényleg; az évek során azt tapasztaltam, hogy a külföldiek, sokkal inkább a korrektség magasabb osztályába tartoztak, semmint, sokszor büszke hazánk fiai…
Persze, mindig vannak és lesznek kivételek …is!
Az első keresetemből szép fehérneműket, és olyan magasan záródó trikókat vásároltam, amikben, biztonságban érezhettem magamat!
Amikor megcsörrent a telefonom, figyeltem a hangokra és próbáltam kiszűrni a „húzós” egyedeket, akik így vagy úgy, de nekem furcsának tűntek. Mindig a megérzésem vezetett, és én hagytam, hogy az ÉRZÉS tegye a dolgát!
Abban az időben rengeteg hívásom volt, sok vállalkozó szellemű jelentkezővel!
Kellett a pénz, éppen ezért statisztáltam a tv-ben, takarítottam egy ismerős családnál és hétvégén kijártam a piacra árulni a csecsebecséimet, vagy épp gyerekekre vigyáztam.
Aztán, minden, félelmetes gyorsasággal beindult!
Egymás után mentem a város különböző pontjaira, és a pénzből, amit a masszázsért kaptam, ki tudtam fizetni a számláimat és eltartottam a családomat. Aztán a barátnőm, megajándékozott egy mobiltelefonnal, ami nagyban megkönnyítette a dolgomat.
A fülem, szűrő volt az első pillanattól kezdve!
Még sem állítom, hogy tökélyre vittem a megérzéseimet; bizony volt olyan helyzet, amikor nem segített! Éppen ezért, észnél kellett lennem, és ebben, egy vadonatúj kód segített nekem; ha valami nem tetszett, akkor NEM -t kellett mondani.
Ezt megtanulnom, fájdalmasabb volt, mint az életemben bármit.
Nemet mondani ebben a szakmában; a túlélésedet hivatott biztosítani, és még valamit; az önbecsülésedet!
Mert sok háznál megfordultam. Az emberek mindig bezárták az ajtókat - én mégsem féltem - és ezt, higgyétek el nekem; nem kis rizikó ebben a szakmában!
…………………………….
Egy reggel, rokonszenves hang érdeklődött a hirdetésem után.
Simán állítom, hogy az a telefon megváltoztatta az életemet, és az egész hozzáállásomat, ahhoz a képhez képest, ami addig a fejemben volt, erről a szakmáról… Beszélgettünk, és ő megkérdezte: – Lehetséges a végén, egy kellemes levezetés?
- ÚÚÚ, MI VAN? – nyögtem ki magamból és éreztem, hogyan rándul össze a gyomrom.
- LEVEZETÉS? – kérdeztem vissza, – az, mit is jelent? – hallottam, ahogy remegett a hangom!
Totálisan naiv voltam! Akkor hallottam életemben először ezt a szót.
Mit is írhatnék ide… Sajnos, sokkal később jutott az eszembe, hogy nincsen semmi kivetnivaló a kínos érzésekben, csak ne tagadd el, és ne titkold őket. Mert így tanuljuk meg azt, hogy az emberek mások – a fekete és a fehér között ők is egy szín – ami, hozzátartozik a szivárványhoz!
Le ve ze tés!
(Masszázs közben, vagy utána kielégíteni kézzel, vagy szájjal a vendéget!)
Ez! –mondta a férfi - olyan, mint az i betűre a pontocska!” – és a „hang” mosolygott a vonal túlsó végén!
Zavarodottan búcsúztam el tőle, és amikor letettem a telefont, rám tört a sírás!
Nem tudtam miért sírok és azt sem, hogy mit tegyek. „Mindennek vége, ami alig kezdődött el; máris a múlté”? – keseregtem.
Két napig, nem vettem fel a telefonokat! „Kiegészítő szolgáltatás”?- újabb könnyek a szememben, és egy hatalmas NEM a lelkemben!
- Mi ez? Valami vicc? – kérdeztem magamtól? – De most miért, mit akar az élet ezzel?
Nem értettem, vagy csak nem akartam megérteni? Messze voltam attól, hogy szent legyek, rendszeresen éltem nemi életet, de ilyenről még soha életemben nem hallottam!
Mert a szex minden egészséges ember életében fontos és nekem is az volt!
„Hatvan, hetven hívás egy hét alatt, és mindenki ezt akarja”? Sőt! Voltak olyanok, akik a masszázs helyett is ezt akarták… csak legyen olcsó, és fájdalommentes… mi a túró ez?
„De, hogyan kapcsolódik ez a masszázshoz”? – értetlenkedtem, és nem akartam megérteni!
Addig is arról voltam híres, hogy soha nem tettem olyat, amit nem akartam, de ezt a változatot nagyon nehezen emésztette meg a lelkem…
Kurvára nem voltam felkészülve erre!
Emlékszem, évek teltek el úgy, ha beszéltem a levezetésről a telefonba, „rosszul éreztem magamat”. Aztán, vettem egy nagy levegőt és mégis megtettem az éles helyzetekben. Furcsamód, soha nem okozott bennem semmilyen rossz érzést!
Sokszor gondolkoztam azon, mi ez a kettősség bennem… „Rosszul vagyok talán összerakva”?
Határtalan elfogadás, nyugalom, és odafigyelés… az egóm visszaszorítása; „mert a vendég a fontos attól a perctől kezdve, ahogy megvalósul a találkozó, addig a percig, amíg el nem búcsúztok egymástól”?
„Igen”? „Ennek így kell lennie”?
Mindig ott volt bennem ez a furcsa érzés, de nem tudtam, hogy mit tehetek vele; vagy ellene!
Onnantól, a „kezembe vettem” az irányítást!
Úgy gondoltam, jó stratégia, beszélni róla a telefonba, és feltételezett módba helyezni a lehetőségét.
És csodák csodája, működött, mert a férfiaknak elég volt a tudat, hogy majd én a kellő pillanatban úgy is felajánlom nekik. Ettől aztán úgy ment minden, mint a karikacsapás.
Nem változtattam volna ezen a variáción soha, így aztán sokkal jobban tudtam összpontosítani a lényeges dolgokra, és ez a lényeg, mindig a masszázs volt.
..................................................................................
- Nekem, fontos, hogy minden tökéletes legyen! – mondogattam.
Képzeljetek el egy nőt, akit másképpen ismer a család, a barátok, és máshogyan a vendégek!
Egy kissé tudathasadásos állapot, a fejemben egy „kapcsolóval” élni!
És ott mélyen belül, kétféle állás létezett ezen a kapcsolón: 1. Sima, hétköznapi állás, 2. Dolgozós állás.
INNENTŐL AUTOMATIKUSAN ÁLL AZ A TEÓRIA, MISZERINT EZ A KÖNYV - A VALÓSÁG - ÉS NEM AZT SZERETNÉM, HOGY MINDENKI MEGÉRTSEM! AZ ISTEN MENTSEN ETTŐL! NEM LEHET!
SZERETNI LEHET, DE MEGÉRTENI SENKIT SEM LEHET! ÉRTITEK?
……………..
MEGOSZTOM MAJD AZ EMBEREKET? ÉS AKKOR MI VAN?
„Mondd Júlia, felkészültél arra, hogy nem fog mindenkinek tetszeni, amit írsz?
Hogyan fogod megélni, túlélni a kritikát és a téged ért negatívumokat”?
Nem vagyunk egyformák, éppen ezért nem lehet mindenkire ráhúzni egy adott méretet. Van, akinek szűk lesz, és lesz olyan is, akire nagyon bő.
A képmutatás egy Magyar betegség! Nem baj. A betegségből ki lehet gyógyulni! Lesz olyan, akinek gyorsabban megy, és olyan is, akinek lassabban. A lényeg az, hogy előbb vagy utóbb sikerül!
Ezt a beszúrást több helyen is látni fogjátok! Egyszerűen azért döntöttem így, mert azt szeretném hinni, hogy aki olvassa a könyvemet, egy mindent eldöntő változáson megy majd keresztül, amitől (talán) jobban és pozitívabban szemléli ezt a mostani saját világát!
…………………….
„NEM JÁRSZ AZ UTADON, MAGAD VAGY AZ ÚT”! A. J. Christian
(„APÁRÓL”, MERT ÍGY HÍVTAM A.J.CHRIST....MÉG ÍRNI FOGOK NEKTEK!)
Hát akkor nyomjuk!
Ott volt az a sok különböző ember, akik, így vagy úgy, próbálták elviselni a szeretet és a szex hiányát.
Fontos volt nekik az érintés, a kapcsolódás, éppen ezért úgy segítettek magukon, hogy masszíroztattak!
A férfi, akiről most írok, 54 éves ingatlanos volt, és a Hűvösvölgyben állt a palotája, egy óriási birtokkal…
Láthatóan, sőt érezhetően egyedül lakott azon a nagy területen!
Az ágyra nem mehettem masszírozni, mert a felesége, valamikor ott aludt, és ez vonatkozott a ház összes ágyára!
Így aztán a földre terített pokrócokon, nekiálltam a masszázsnak - de az elvekkel rendelkező ember - mégis kőkeményen bepróbálkozott!
Beígért fűt – fát a kialkudott összegre, csak hagyjam magam a kezeinek! Amikor ez nem hatott rám, a barátnőjévé akart fogadni: - Csak mondjon IGENT! – hajtogatta - és nem tudott leállni.
Olyan volt, mint egy felhúzós játék; vinnyogva pörgött és forgott! Aztán előállt a havi apanázs ötletével, és mindennel, ami szem – szájnak ingere - csak legyek hozzá kedves!
Nemet mondtam neki; mégis az elkövetkező-három napban folyamatosan hívogatott - hátha meggondolom magamat…
Az ilyen alkalmak arra voltak jók, hogy lássam, milyen gyorsan változik körülöttem minden az emberekkel együtt!
Rövid idő alatt, a létező összes férfitípus megfordult a kezem alatt.
Alacsonyak, magasak, fiatalok és idősebbek, és ott voltak a szemnek láthatatlan súlyos és veszélyes tulajdonságok, amik, csak bizonyos helyzetekben bújtak elő az emberekből!
................
Nem születik túl sok ilyen témájú könyv, (főleg ilyen stílusban) éppen ezért egy hiányt pótolok az írásommal. Tudom, érzem, nagyon sokan lesznek kíváncsiak arra, amit itt leírok!
Szia, ráérsz?
Igen!
Akkor nagyon siess! – Várlak!
Ilyen egyszerű volt minden, és én indultam, keresztül a városon…
